Elég sokan voltak, akik nem biztos, hogy úgy cselekedtek volna, ahogy azt én tettem, amikor újra találkoztunk Hannal. Talán hazudhatnám azt, hogy ezer meg egy alkalommal elképzeltem, hogy milyen lesz újra látni az arcát, de valójában arról volt szó, hogy mivel a húgával egy iskolába jártam, nem nagyon volt lehetőségem egyáltalán kimondani a bennem maradt gondolatokat azzal kapcsolatban, hogy elment. Összességében tudtam, hogy ezt fogja tenni, már a legelején megbeszéltük, hogy a cserediák program, amiben benne van, nem tart örökké. Ennek ellenére is fájt az, hogy igyekeztem nem odafigyelni rá teljesen, mégis buta kislány módjára szerettem bele ebbe a fiúba… Aki lelépett, majd a bátyja elhagyta a nővérem, aztán most itt vagyok, túl egy csomó mindenen, ő pedig újra megjelent, ami még több kérdést eredményezett a számomra.
Nagyon szerettem volna tudni azt, hogy hányadán állunk egymással, de nem igazán tudtam felkészülni arra, hogy mi ketten valaha újra találkozunk. Pont ez az oka annak is, hogy nehezen kezdtem úgy alapjáraton bármit ezzel a szituációval, hiszen esélyem sem volt elképzelni, hogy mit tennék, amikor mi ketten újra találkozunk. Más talán az arcába csapná az ajtót, miután ráöntötte a két kávét, amivel idepofátlankodott, de végső soron én csak megöleltem, ahogy arra kért. Soha nem voltam túl számító, aki könnyen és sokáig fenn tudta tartani a haragját. Ennek ellenére tüske volt bennem, hogy úgy viselkedett velem, mintha soha semmi nem lett volna köztünk, pedig szerves része volt abban, hogy vége lett annak idején a párkapcsolatomnak. És itt most nem arról van szó, hogy harmadik félként betört volna, szimplán csak kiszabadított Austin karmaiból.
Mivel apa azóta is távol volt a munkája miatt, egyelőre fogalma sem volt se arról, hogy Han néha nálunk van – nem csak pár órát – hanem arról se, hogy egyáltalán fogta magát és visszajött. Reménykedtem benne, hogy ezt majd úgy kell elmagyaráznom neki, hogy a fiú nem a szobámat hagyja el, de ha meg is történik, minimum fel van öltözve közben. Pont a zavar miatt, amit bennem okozott, ugrottam be hazafelé egy boltba és az elfogyott gumicukrom mellé vásároltam még egy üveg alkoholt is, szigorúan égetett szeszt. Kettőnk közül az én toleranciám a nagyobb és baromi sok dologra kíváncsi vagyok vele kapcsolatban, amire így adja a legbiztosabb választ. Tudom, hogy alattomos dolog kihasználni az ilyesfajta gyengeségét, de ő se nagyon hagyott nekem más választást. A csodás terveimet direkt nem osztottam meg még senkivel, mert okosabbnak tűnök, ha utólag mondom el az embereknek mindezt.
- Szia, hazajöttem – azt mondta, hogy délután átjön, nekem pedig edzés és suli után eléggé elhúzódott a napom annak ellenére is, hogy ma nem mentem a kávézóba. Szegény Hannak vagy abból áll az élete, hogy rám vigyáz, vagy a barátaira figyel oda. Amikor megpillantottam a kanapén ücsörögni egy pillanatra majdnem meg is sajnáltam, de nem történhet ilyen. Akkor is leitatom, ha nem akarja.
- Nehéz nap? – fogalmam sincs róla, mert én is elfoglalt voltam és nem tudtam a telefonom után nyúlni, hogy beszéljek vele – Hoztam valamit, ami lelazíthat.
Ahogy letelepedtem mellé és a földre tettem a táskám, az tompán koppant ott. Finoman értem hozzá a combjához; hogy ezúttal elkezdjen figyelni rám is.
- Hamarosan be kellene jönnöd a suliba próbálni velem – óvatosan mosolyodtam el, mert a tervemet most pont úgy osztottam meg vele, hogy abba korábban nem avattam be őt – Tudod, hogy végzős vagyok és meg sem kérdeztél arról, hogy van-e partnerem. Pedig én táncoltam veled, amikor te ballagtál nálunk.
Nem voltam rá annyira megsértődve amennyire azt próbáltam előadni neki, de a következő pillanatban már felcsaptam a kezem a kanapé támlájára és a legszebb mosolyommal hajoltam közelebb hozzá.
- Légyszi! – nem igazán akartam többet mondani neki – Majd meghálálom. Meghívlak valami kajára most.

602 szó ⁝ öltözék ⁝ gyere, foglalj helyet     ⁝ doja cat - kiss me more (ft. sza) ⁝ K.