Ezer meg egy éve, még valamelyik össznépi okádáson megígértem Peter-nek, hogy megtanítom zongorázni, de eddig nem igazán volt se kedvem, se időm erre. A Lucifer lett volna erre a helyszín, de nem akartam volna, hogy motorozzon, vagy buszozzon, mivel lazán ráfagyott volna a csinos kis segge, így nekem kellett volna érte mennem. Viszont nem tudtam volna figyelni rá, úgyhogy inkább húztam és halasztottam a dolgot. Közbejött a válásos mizéria, a stúdiózás, Remy húga, Candy és a két nap szabija, aztán meg Emmalyn Larson nyomozó és a szüleim ügye. Az óta esküszöm, szektásokkal álmodtam, amíg nem beszéltem Remy-vel. Jó volt valakinek... őszintén (?) elmondani, hogy pontosan ki is vagyok, honnan jöttem, milyen csontvázak laknak a szekrényben, ilyesmik. Nem szerettem volna, ha a naplókból tudja meg ezeket. Nagyon régóta ismertük egymást, megérdemelte a szájbatekert igazságot. -Na mizu Cica, mehetünk? -parkoltam le a kocsimmal a megbeszélt megállónál Peter mellett. Imádom a kis drágámat, és utálom, hogy ebben a pusztulatos időben nem lehet kihasználni azt a tényt, hogy ez egy cabrio. De egy tűzpiros Jaguar F Type még így baromi feltűnő jelenség. -A Luciferbe megyünk. Ma nem vagyunk nyitva, szóval miénk az egész nap arra, hogy megtanítsalak az alapokra, na meg leigyuk magunkat egy kicsit. -vagy nagyon, ez igényfüggő. -Aztán mizu veled amúgy? Munka? Magánélet? Találtál búfelejtő kislányt, vagy valami... búfelejtő palit? -én nem ítélkezem, nem lenne jogom hozzá. Mindenki tegye, ami jól esik neki.
Nem akartam Azit zaklatni a hülyeségeimmel, gondoltam, hogy van egy csomó dolga. Engem is lekötött a munka, a gyakorlás, hiszen a közös próbákon túl igyekeztem a lehető legtöbb időt annak szentelni, hogy fejlődjek. A tervek nagyok, én pedig szeretnék ezekhez felnőni és ha már mindenki erre teszi fel az életét, akkor semmiképp sem szeretnék én lenni a gyenge láncszem a szerkezetben. Mögöttük jóval több év van már. Az, hogy én otthon prüntyögtem a gitárommal az nem igazi rutin, ezt pedig tényleg próbálom a lehető legalaposabban pótolni. A közös program lehetőségre akkor sem mondtam volna nemet, ha ezer másik dolgom lett volna, de konkrétan csak otthon basztam volna a rezet, így persze, hogy egyből igent mondtam amikor végre alkalom nyílt a zongoraleckék megkezdésére. Ahogy leparkol a kocsi előttem széles vigyor jelenik meg a képemen. -Az öledbe üljek, ha már ilyen baszó verdával jöttél értem, mint egy ribiért vagy elég ha az anyósra ülök?-nevetek fel, de közben már persze mozdulok, hogy betegyem magam mellé, már egyébként is készült befagyni a seggem az ácsorgástól, de így jár, aki baszik az órára pillantani és 15 perccel korábban jelenik meg a megbeszélt helyen. -Ez kurva jól hangzik, de egyet nem értek... mi az, hogy kicsit? Mi még együtt az életben nem ittunk "egy kicsit"...-rázom meg a fejemet vigyorogva, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő sem gondolta teljesen komolyan ezt az állítást és nagy eséllyel zongorázunk és tisztességgel bebaszunk. Ahogy azt kell. -Ööööö... megvagyok. Fasza minden. A munka kurva jó. Élem nagyon, hogy nem kell pizzákkal szaladgálnom, gondolom mondanom sem kell, hogy Ev kibaszott jó főnök. A magánélet meg...-ha akarnám sem tudnám elrejteni a vigyoromat. -Hát most van egy csaj... egy balett táncos... a srácok nem igazán az én érdeklődési köröm... de ez a lány... baszki... zéró elköteleződés, nem is akar ilyesmit. Barátság extrákkal... FŐLEG extrákkal. Nem is emlékszem miért kellene szomorúnak lennem már...-vonogatom meg a szemöldökeimet. -Veled mi a helyzet? Kicsit el voltál tűnve...-nem szemrehányás, csak érdeklődés, úgyis leterel a faszba, ha semmi közöm hozzá, nem is veszem zokon.
-Mhm, vagy az arcomra, de majd egy sikátorban, ha lehet. -kacsintottam rá egy vigyorral, majd amint bezuhant mellém, már a gázba is tapostam, hogy elindulhassunk a célunk felé. A lakásomra még nem akartam másokat felhívni, elvégre még ott vannak a naplók, és eddig sem avattam be csak úgy másokat a magánéletembe, ez után sem terveztem kifejezetten. Bár ha összejön az a bebaszás, akkor még lehet... -Hát nem tudom. Ki fog hazavinni, ha mindketten bebaszunk, mint a fene? Vagy van egy titkos embered Manhattan-ben, akinél aludhatsz? -mondjuk ki tudja, nem ismerem a baráti körét. Lehet van, aki Manhattan-ben lakik és be tud hozzá csövezni. Érdeklődve, a szemem sarkából figyelve őt hallgattam ahogy arról beszélt, hogy a munka kurva jó és Evelyn kibaszott jó főnök. Elég régen nem találkoztam normálisan azzal a törpeszuper szőkével, a koncertek után is csak futólag köszöntünk egymásnak és szevasz. Nem akartam volna elrabolni Remington mellől, ha már egyszer az a marha többet dolgozik, mint nem, és minden is az agyára megy. De talán lassan rendeződnek a dolgai, vagy megverem. -Na, fasza! Csak maradjon is így. -mármint a barátság extrákkal szinten. Van ilyen, lehet egymással csak villogni, ebben nekünk, "öregeknek" is van tapasztalatunk, de ettől még előfordulhat, hogy az egyik fél elkezd jobban vonzódni a másikhoz. -De hol találkoztál te egy balett táncos bigével? Csak nem elkezdtél titokban táncolni és nekünk nem is szóltál? -pislogtam rá megjátszott csalódottsággal, de fogadni mertem volna, hogy egy bárban találkoztak igazából. -Én eltűnve?! Remington van eltűnve, nem én. Ő az örökös munkába feledkező idióta... -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal. -De amúgy... minden oké. Asszem. Lezárultak a válásos mizériák, vagyis pontosabban csak az érvénytelenítés, mivel ugye nem volt igazi házasság. Aztááááán... a jobb kezem szabadságot vett ki, így mindig bent kellett lennem a Luciferben. Ma pont azért vagyunk zárva, mert Candy szabadságon van, én meg már majdnem felkötöttem magam az idegesítő vendégek miatt. -nem a pultba teremtettek, legyek bármilyen jófejkedő gyerek is. Nem véletlenül hagytam ott a placcot, amint lehetőségem lett rá. -Ja, és a Chicago-i bigéről kiderült, hogy Remy húga, Linnie volt, szóval az óta tiltólistás lett nálam a csaj. Kevés fontos dolog van az életemben, de azzal a gyökérrel való barátságom ilyen. -minden nyálas körítés nélkül. -Viszont lehet, hogy majd néhány próbát át kell tennünk öhm... magánjellegű okok miatt. Fogalmam sincs ugyan, hogy melyikek lesznek azok, és nem is fogok tudni mindig előre szólni, szóval... bocsi? -vagy valami ilyesmi. Ha megint zaklat a rendőrség, akkor nem tudok kétfelé szakadni, és ez a szektás-családos lófasz eléggé első helyen van most. Meg aztán minél többet idegesíthetem a nyomozót, annál jobb.
Horkantva nevetek fel a válaszán, de nem is igazán számítottam másra, mint hogy lendületből visszacsapja a labdát a térfelemre gyakorlatilag csak félig figyelve, hiszen máris beveszi a forgalmat a kocsijával. -Van egy két ismerős, majd dobok nekik üzenetet, még mielőtt lealjasodunk, hogy aludhatok-e ott.-vonom meg a vállaimat és remélem, hogy Tana ráér ma este, mert akkor minden adott ahhoz, hogy kibaszott jó napom legyen. Nem hiszem, hogy ő zokon venné, ha megkérdőjelezhető állapotban esnék be hozzá. Ezt a laza kis akármit nem próbálom titkolni senki előtt, Azi meg pláne megérti az ilyesmit, így bátran pofázok neki róla. -Szerintem nem lesz gond.. mármint elég egyértelműen megbeszéltünk, hogy ez tényleg ennyi.-mondjuk nálam ez még kurvára nem garancia arra, hogy nem faszulok meg rá teljesen, de igyekszem kordában tartani a kis érzelmeimet. -Hát nem akartam mondani, hogy szombatonként harisnyában ugrálok a hattyúk tavában, de asszem lebuktam, mint a szar.-nevetek fel. -Egyébként egy szórakozóhelyen futottunk össze. Kicsit kisegítettem a pultosnál... ne kövezz meg.. 18 éves, szóval karperec már nem jár érte de legálisan még nem ihat.-mekkora faszság ez egyébként na mindegy.. -Ő mindig el van tűnve.-vonom meg a vállaimat. Vagy munka vagy Ev, de valahova mindenképp szalad ez nem olyan meglepő Remytől.. már amennyire én tapasztaltam. -Gratulálok az érvénytelenítéshez.-vagy ezt nem szokás mondani? Mármint azt hiszem ebben az esetben lehet. Ugye? -Nincs ilyen esetekre beugrósod? Kurvára nem értek ehhez csak érdeklődöm.-pillantok rá kíváncsian. Nem tudom hogyan mennek ezek a dolgok csak vendég voltam eddig bárokban. -Fasz?! Kajak? Mekkora humorista ez a kibaszott univerzum.-ingatom meg a fejemet hitetlenkedve. -Majd szólsz ha már látod... tudod, hogy ebből a szempontból én kibaszott rugalmas vagyok.-nem tudom, hogy bele kellene-e kérdeznem, hogy mi történik vele, de úgy érzem, hogy ha velem akarna ilyenekről beszélni, akkor megtenné és nem terelne ennyire, így inkább ráhagyom.
-Kár, pedig szívesen megnéztem volna a kis popsidat abban a szűk hacukában. -néztem rá a szemem sarkából egy hülye vigyor kíséretében, de azért figyeltem arra, amit mondott erről a kiscsajról. Aki... tényleg elég kiscsaj volt. -Figyelj... én elvettem egy épp csak nagykorúnak számító nőt anno, szóval én aztán nem ítélkezem ezek kapcsán. Plusz volt már... fiatal csajjal dolgom. -vontam meg a vállamat hanyagul. -Meg nekem kurva mindegy, mit csinálsz, csak ne csukasd le magad, mert akkor még agyon is verünk mellé, felfogtad? Ha kiskorúakat akarsz itatni, akkor gyertek el a Luciferbe. Nektek még csak belépőt sem kell fizetni, és én garantáltan nem nyomlak fel benneteket. Még privát szobát is kaptok, ha akarod. -forgattam meg a szemeimet egy megjátszott, gondterhelt sóhajjal, de aztán csak elhúztam a számat. -Igen, épp ez a baj. El van. -és nem azért, mert kivette a szabiját, amiről beszéltünk, hanem mert mindig dolgozik. És hiába mondja, hogy Evelyn-nel is van, meg hogy az a lány nem olyan... ezt így nem lehet csinálni. De már megszoktam, hogy rajtam kívül ezeket senki sem veszi... intő jelnek? Vagy nem is tudom, mi erre a jó szó. -Kösz. Már nagyon kellett. A tököm tele van a nőkkel meg a kapcsolatokkal. Legalábbis egy ideig tuti. Édes szabadság. -villantottam rá egy tökéletesen hihető és jól kivitelezett, könnyed vigyort. De közben meg mindig azt hiszem, hogy na majd talán most megtalálom... mindegy. Egy baromság az egész. Eddig sem hiányoztak a társas kapcsolatok, ez után sem fognak, de... közben meg ott van az, hogy amíg mindenki el van foglalva valamivel, nekem nincs ilyenem. Remynek ott a munkája és Evelyn, Rafe-nek ott van Eden, Peter-nek most ez a lány, akivel vagy megmaradnak itt, vagy nem. Én viszont olyan vagyok, mint valami... magányos farkas. És nem a jó értelemben. -Deee van, de Candy nem csak egy pultos, hanem a jobb kezem. Segít nekem ezekben a dolgokban, ráadásul iszonyatosan dögös is, így vizuális effektnek sem utolsó. De most, hogy ő nincs, se szex, se jó munkaerő. -forgattam meg a szemeimet. Utálom az életet. -Nekem mondod? Rohadt nehéz volt neki ellenállni. Tökéletesen a típusom. Hatalmas szemek, törékeny testalkat. Szóval mostantól az élet egy kurva. Hivatalosan is. -ennyit erről. Inkább ráfordultam a nekünk kellő, egyenes szakaszra, hogy minél előbb letudhassuk ezt a negyven perces utat. -Persze, tudom. De úgy a fair, ha szólok róla. Majd dobok Rafe-nek is egy üzit, de gyanítom őt sem hatja meg annyira. Remy is tud ezekről... valamiért azt gondoltam, hogy "új év, új én", de csak egyre szarabb minden... -ráztam meg a fejemet, meggyújtva egy cigit, hogy résnyire lehúzhassam az ablakot is. -Na de mindegy is. Van valami konkrétum, amit szeretnél majd megtanulni eljátszani? -mert akkor értelemszerűen arra megyünk rá.
Kezdőlap
