“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
- Szerezned kellene már egy csajt, haver. – motyogta Morty, ahogy a bárpulthoz értünk. Unalmas hétvége volt, hozzátartozó nyugis szombat estével, amikor az osztaggal úgy döntöttünk benézünk egy helyre, amit az egekig marasztaltak. Nem volt túlzás, valóban csillivilli a hely, pont annyira volt csicsás, hogy ne bántsa a szemet, az alakok, akik szembe jöttek velünk, kúltúrált külsővel rendelkeztek, de persze mindenki tudja, hogy ez lehet csak látszat. Sok a csaj is, valószínűleg ezért is jutott eszébe Morty haveromnak beszólni nekem, én csak egy csibészes Zacky-s mosollyal jutalmaztam őket, ahogy elhaladtak mellettem, de nem kívánok komolyabban belemenni a cimborám agymenésébe. - Hagyj lógva haver, megvagyok szingliként is. Neked kellene már inkább kolostorba vonulnod, még a végén elkapsz valamit. – intettem le a cimborámat, aki válaszul felvonta a szemöldökét, majd betört fejjel kért rendelésként egy kör Whiskyt. Biztos jókat moroghatott magában, mert most még a pultos lányok kinézetét és sebességét sem méltatta, min-dig volt hozzájuk egy, két kedves, keresetlen szava, de most csak nézett maga elé. Az ilyen helyekre mindig elegánsan érkezünk, fekete, testre simulós ing volt rajtam, hozzávaló öltönynadrág és sötét lakkcipő. Borostás volt az arcom, mert a műszakot követően nem volt időm borotválkozni, de azért rendbe tettem, ha tényleg meghívok valakit, ne valljak szégyent, nem vagyok nagy csajgép, de azért szeretek adni magamra. Miután megkaptuk a rendelésünket, megfordultunk. Morty még mindig nem válaszolt, nem szólt hozzám, pedig már vártam valami velőtrázó mondatot, valami frappánsat, amit csak ő tud kitalálni, sőt, tovább megyek, egyenesen láttam rajta a sértődöttség nyomait. Sosem jelentett jót, ha csendben van. A távolban egy lány jelent meg, a pulthoz, azaz felénk közeledett. Csinos volt, dekoratív, valószínűleg őt bámulta, elég feltűnően, számomra már túlzásba is ment, de ez őt sosem érdekelte. – Ki ne essen a szemed. – böktem oldalba mosolyogva, remélve, hogy reagál és elfelejti az előző kis vitánkat, mire egy alvilági mosoly jelent meg a száján és rám nézett. Szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy végiggondolta parányi kis agyával, hogy felszedi magának, majd jobb ötlete támadt, inkább visszavág nekem. Megvárta, míg a hölgyemény a közelünkbe ér, majd mintha “véletlen” lenne, italával nekiment és poharának tartalmát rá is löttyintette a ruhájára. Szinte végignézni is rossz volt az eseményt, nem is értem, hogy mehet el valaki ennyire messzire. – Jajj, ne haragudj, de béna vagyok. – játszotta el a baleset utáni vétlen áldozat szerepét, de szerintem a közelben mindenki láthatta, hogy a mozdulatért nem hogy sárgalapot kapott volna színészkedésért, egyenesen pirosat, annyira nem volt meggyőző. – Figyi, ismered Zacky-t? Neki nagyon jó mosógépe van, biztos kihozza a foltot. A lakásán. Nála. – mosolygott, majd felém fordult és rám kacsintott. – Morty, várj csak. – nyúltam a válla felé, de ő gyorsabb volt és eltűnt a tömegben ott hagyva a lánnyal, aki valószínűleg velem együtt nagyon kellemetlenül érzi most magát. Köszi Morty, igazán, nem is értem, hogy tud valaki, aki ekkora két ajtós szekrény, ilyen gyorsan mozogni. Zavartan pislogtam a lányra és figyeltem a reakcióját, ha dühöngeni van kedve, hát megvártam, de ha Morty után menne, hogy számon kérje, hát követem őt, bár megérdemelné a gazfickó, hogy sorsára hagyjam, de a lányt azért tényleg sajnálom. - Sajnálom, a haverom néha nagyon figyelmetlen. – füllentettem, ahogy elvettem a pultról néhány szalvétát és a lány felé nyújtottam, s ahol tudtam én is törölgetni kezdtem a ruháját, vigyázva arra görcsösen, nehogy tiltott területre tévedjen a kezem. Nem vagyok tuskó, nem használom ki a helyzetet. - Mondjuk Morty tényleg nem hazudott, jó a mosógépem. – néztem rá mosolyogva, játszva a lazát, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy hasonló felajánlás egy leöntött ruha foltjának kiszedésére. Nem átlátszó, nem gyanús, a leggyérebb, legbunkóbb próbálkozás egy csaj felszedésére, amit most Morty megeresztett, mindezt csak azért, mert régóta nincs barátnőm. – Kárpótlásul meghívhatlak valamire? – kérdeztem még mindig adva az ártatlan karaktert. – Rám is öntheted, ha szeretnéd. – próbálkoztam tovább.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Jó kis este sülhetett volna ki ebből, ha Morty nem sértődik meg és lép a tettek mezejére. Komolyan hálás vagyok neki, amiért úgy gondolja, hogy egy lány rendbe tenné a csak az ő fejében létező problémáimat és mindent meg tesz azért, hogy jól érezzem magam, de ennyire messzire menni. Biztos méreg drága lehet az a ruha, szerintem egy havi keresetem nem fedezné még a bérlését sem, nem hogy ilyen minőségi ruhákra teljen, de majd most biztos megtudom, nem olyan lánynak tűnik, mint aki annyiban hagy egy ilyen súlyos „balesetet”. Ki is akad rendesen, le is szúrja Mortyt és számon kéri a pillanatnyi ügyetlenségéért, de amaz már elérte a célját és bizony nem szokta megvárni, hogy a lányok egy szitkozódó mondatnál tovább jussanak, már el is vegyült az emberek között. Persze a tekinteteket is magunkra vonzottuk, néhányan a fejüket rázták, voltak, akik megmosolyogták a műveletet, én pedig jó szamaritánus, együttérző „hódolóként” nem átallottam segíteni a ruha takarításában, bár leginkább dollárjelek pörögtek a fejem fölött Morty bamba arcképével ellátva. Mások biztos örömmel taperolták volna le a lányt, engem inkább a ruha tisztasága aggasztott, nem is válaszoltam a fenyegetésére addig, míg nem gondoltam úgy, hogy rendes munkát végeztem a segítség kifejezése alatt. - Hidd el, megmondom neki, sőt a pofont is szívesen átadom. – morogtam én is a fejem rázva, majd mikor végeztünk, hátrébb léptem egy lépést, Isten ments, hogy az aurájában tartózkodjak, még a végén megtalál engem is felpofozni, s bár a helyzet megkívánná, a hölgy nem tudja, hogy én is csupán csak áldozat vagyok. A poénomra azonban szúrós tekintet volt a válasz, bár lehet komolyan vette, ami nem lenne meglepő, hiszen éppen most tették tönkre a ruháját egy csajozós duma kedvéért. - Hát…igen a haverom, nos igazi életművész. De hidd el, mialatt mi beszélgetünk, már fel is szedhetett valakit, bénán csajozni inkább én tudok. – rántottam meg a vállam mosolyogva, majd mivel bemutatkozott és egy ismételt esélyt kínált számomra, meglepett arccal ugyan, de fogadtam a gesztust. - Zack Bolton, de a barátaim csak Zackynek hívnak. – Nem gondoltam, hogy eljutunk idáig, bár lehet már az is béna volt, ahogy bemutatkoztam. Zacky. Egy ilyen helyen, hogy lehet így bemutatkozni, tisztán látszik, hogy Dorának a bőre alatt is pénz van, én meg adom a gettó stílust… - Én Whiskyt iszom jéggel, bár igazából még nem volt alkalmam megkóstolni, de a Jameson a kedvencem, így nem lehet rossz. – tartottam kiselőadást, adva ismét a full természetes csevegőt, majd leintettem a pultos hölgyet, hogy kérjek belőle Dorának is egy kört. Csak most kezdtem érezni, hogy kiverejtékezett a homlokom, bár nem meglepő a helyzetet tekintve, egy dekoratív, jól öltözött, csinos hölgy áll mellettem és nem küldött el a bús francba a kellemetlenséget követően, sőt az idétlen stílus sem riasztotta el. - Az én csajozási kultúrám? Óh, ha tudnád. – vettem elő egy csibészes mosolyt, ahogy vártuk az italt, de legszívesebben most én öntöttem volna magamra a saját italomat. A következő kérdés is jó alaposan betalált, ez a lány nem kertel, már lassan kínomban nevetek és sajnos az sem segített a dolgon, hogy a kifizetett Whisky értéke felért a rajtam lévő ingem árával. Miből van itt a pia, aranyból? - Szívügyének érzi, hogy szerezzek magamnak valakit, hogy helyre tegyen. – nyújtottam át neki az italát, majd felé fordultam, rákönyököltem a pultra, próbálván magabiztosságot kölcsönözni, de nem valószínű, hogy bárkinek is bejönne ez a megjátszott stílus. Nem megy ez nekem, nem vagyok az a tipikus szívtipró, aki bárokban csíp fel szép csajokat. - Volt egy félresikerült bevetésünk és kórházba kerültem. Azóta úgy gondolja, segítenie kell nekem, mert szerinte nem élek igazán. – nevettem el magam a mondat végére, majd felé emeltem a poharam. – Arra, hogy a történtekkel ellentétben még mindig a társaságomban tudhatlak. – mosolyogtam idétlenül, majd ha elfogadta a koccintást, belekortyoltam a saját italomba. A szokottnál nagyobbat, hiszen egy ideje melegítem már a kezemben, plusz a történteket követően nem mondom, jól is esett egy öblösebb korty. - Nem akarlak feltartani, biztos nem egyedül jöttél, így is eleget szenvedtél már miattunk, ha gondolod, küld el a tisztító számláját, megadom a címem. - komolyodtam meg, miután beláttam, nem lesz itt csajozási kultúrában való elmélyülés, mit is akarna egy ilyen lány egy szerencsétlen tűzoltótól. Oké megvan a magamnak való eszem, ronda sem vagyok, de ez a hely nem az én világom, én csak lazítani jöttem és táncolni egyet.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Nyilván ettől a kis dörzsöléstől a ruha nem lett patyolat tiszta, de jobban zavart a tudat, hogy minden miattam történt, legalább értem tette az a vadbarom és totálisan nem fogta fel, hogy ezzel egyáltalán nem segített. Néha azon is elgondolkozom, hogy nem feltétlenül véletlen történnek körülötte ezek a balesetek, egy igazi trollról beszélünk, egy tuskóról, akit sokszor nem érdekelnek a következmények és megvallom az őszintét, irigylem ezért. Már nem csak a homlokom, már a tenyerem is kezdett nyirkos lenni a zavartól, ilyenkor áldottam az eget, hogy színes bőrű vagyok, kevésbé látszódik rajtam a zavartság, bár elméletileg hivatalosan tudom adni a full laza, higgadt srácot. Sokszor mondják az állomáson is, hogy olyan hidegvérű vagyok, erre a munkára születtem. Mosolyogva rántottam meg a vállam, amikor ismét Mortyra terelődött a szó és megvallom az őszintét, egy tockost valóban érdemelne, de megütni talán azért nem ütném meg, mégis csak a legjobb barátom, azon ellenkezni és visszakozni már nem fogok, nem is mernék Dorával szemben. - Igazából nem küldtem. Én csak leengedni jöttem ma, nem csajozni. – rántottam meg a vállam csibészes mosollyal, mert akárhonnan is nézzük, kertelhetünk, húzhatjuk, vonhatjuk a témát, végül is csevegünk, sőt a hangulat is engedett, mióta már a Whisky a kezünk ügyébe került. Természetesen zavartan rázom a fejem, mikor Dora céloz rá, hogy nem lenne célszerű következő lépésként leitatni, ne viccelj, a fizetésem nem lenne elég arra, hogy én itt valakit leitassak. De erről nem csacsogok inkább, még a végén prolinak hisz vagy csórónak, ami azért nem vagyok, de azért ez a hely nem is az én birfkómnak való. - Hát, a tervem az, hogy sodródjunk az árral. – emeltem a poharam felé ismét, bár most csak célzásértékkel. – Egy ilyen eset után már nem tudnék csajozási kultúráról példás magatartást biztosítani. Amúgy is mit mondanánk, ha megkérdeznénk, hogy jöttünk össze? A haverom leöntött, mert jó a mosógépem. – nevettem el magam, majd erre ittam is egyet, mert bár a szám mosolygott, a szemem sírt a megaláztatástól. Morty, te szemét. Amúgy se szeretne a lakásomon kikötni, hiszen pont azzal az emberrel osztozom rajta, aki az előbb leöntötte, bár biztos vicces lenne ha reggel találkoznának a WC előtt. Na most akaratlanul őszinte mosoly jelent meg az arcomon, el is nevettem magam, nem tehetek róla, eléggé vizuális típus vagyok. - Tűzoltók vagyunk és a mennyezet rám szakadt egy mentés alkalmával. Több napig kómában voltam. – vakartam meg a tarkómat, mint egy lázadó tinédzser, akit valami huncutságon kaptak. Hát igen, nem vagyok büszke erre, figyelmetlen voltam, de szerencsére mindenki kimenekült, még én magam is. - Ezt örömmel hallom. – válaszoltam arra a közlésre, miszerint nem hiányolja őt senki, bár magam em tudom, miért mondtam ezt, hiszem még mindig nem tudom, milyen eredménnyel jövünk ki ebből a helyzetből, de az már jó jel, hogy nem izzad a tenyerem és már nem kell erőltetnem a laza énemet, jön most már magától is. Furcsa volt először egy olyan lánnyal beszélgetni, aki kinézetre nem tűnik ki erről a csillivilli helyről, bár, így mostmár, hogy tudja, tűzoltó vagyok, el-vetheti legalább a boldogan, míg meg nem teóriát. Felsóhajtottam arra a célzásra, hogy nem kell bíbelődni a tisztító számlájával, megelégszik az itallal, bár amilyen ára volt annak is, annyira nem bánom a dolgot, szerintem ebben a bárban, akármihez is nyúlok többe kerül, mint a havi lak-bérem. - Táncolni? Señora, a táncparkettre születtem. – mosolyodtam el ismét őszintén és olyan tűz jelent meg a szememben, mint amikor egy tuning autót látok beindulni vagy egy gyönyörű nőt vetkőzni. Imádok táncolni, főleg a spanyol típusú koreográfiák jönnek be, azok keverni a mai stílusokkal. Persze Morty gáznak tartja, de ez engem nem érdekel, a tűz és a szenvedély ilyenkor magával ránt, olyan, mint az afrodiziákum. - Ha már ilyen estét okoztunk neked, a minimum, hogy feledtetjük a dolgot. – kacsintottam rá, majd kiittam a Whiskym tartalmát és kinyújtottam a Hölgy felé a kezem. Ha elfogadta és ő is megitta a maradék italát, felemeltem a kezét és úgy vezettem a táncparkettre, mialatt a másik kezemet a derekamra szorítottam. Felé fordultam és meghajoltam előtte, miközben a kezét nem engedtem, sőt, felegyenesedés előtt meg is csókoltam azt. Kinyújtottam a kezem, magamhoz húztam, rámosolyogtam, majd a zene ütemére kezdtem mozgatni a csípőmet. Hogy ne legyek tolakodó, visszaengedtem őt, megfogtam a másik kezét is és a vállamra helyeztem, én magam a lapockáját tartottam és úgy jártam vele előre hátra, mintha az egész tánctér a miénk lett volna. Imádok táncolni. Olyankor nem érdekel, hogy dáma vagy egy szobalány áll előttem, éjszaka van vagy reggel, ittas vagyok vagy éppen beteg. Megpörgettem magam előtt, majd én is toltam egy pörgést és magamhoz húztam. – Kezd jó lenni az este. – mosolyogtam rá, bár a magam részéről beszélhetek csak, mindig fellélegzem, ha csöröghetek egy kicsit.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Morty egyébként jó gyerek, ezért nem is tudnék rá sokáig haragudni, olyan nekem, mintha a rossz, felelőtlen öcsém volna, bár vicces, hogy vékonyabb és alacsonyabb vagyok nála. Lehet rá számítani, ott van, ha kell és szakmailag is toppon van, meglepő, de többször volt a hónap tűzoltója, a karácsonyi naptáras képeken pedig mindig ő kapja az augusztust, a legizgalmasabb hónapot, de mindenki megérti, hiszen olyan a teste, mint egy adoniszé. Azonban a mai este tényleg túlment egy határon, de ahogy haladunk előre, talán még egy kicsit hálás is leszek neki, hiszen ez a bomba csaj biztos nem állt volna le velem, ha csak símán megszólítom, bár úgy gondolom, jövője mondjuk ennek még úgy sincs, hogy elfogadta tőlem az italt és mosolyogva beszélgetünk. Mit akarna egy tűzoltótól? Méregdrága ruha, tökéletes test, gyönyörű arc és kedves, arról nem is beszélve, hogy itt tölti az estét, mi meg csak azért estünk be, mert az egyik tűzoltó, akinek az apja egy autóüzlet tulaja, elhívtott minket. Persze fizetni elfelejtett, pedig megígérte, hogy az első kör az övé. Nem is láttam azóta, hogy a kidobó beengedett minket a vörös kordonnál. - Nem biztos, hogy a romantikus történetek a legjobbak. A saját történet a legjobb történet. – bölcselkedtem még mindig kezemben tartva az italomat, de már nagyjából meg is bántam a válaszomat, biztos nyálas mamlasznak gondol most, az ilyen fullos csajok a menő, laza csókákat szívlelik, nem is értem miért van még mindig itt. Azt hittem, elfogadja az italomat és elhúz és a miheztartás végett még hókon is nyom, erre fel bájcsevegünk itt, mintha ide beszéltünk volna meg egy titkos randit. Lehet azt gondolja, hogy pénzes hapsi vagyok, de nem, már közöltem vele, hogy tűzoltó a foglalkozásom, mindegy, akármi is legyen az este vége, bekerül az érdekesebb kategóriák közé. A kórházas sztorimon azonban el kezd nevetni, mire én felhúzom a szemöldököm. manapság talán, ha a mennyezetek ráesnek valakire, az olyan, mint mikor elcsúszik valaki egy banánhéjon? - Bocsi, talán otthon rákeresek az év bakiparádéjára, lehet fent lesz az én balesetem is. – mosolygok gúnyosan, persze nincs rossz érzés bennem a nevetése miatt, nagyon szép a mosolya, az pedig ahogy egy nő nevet, annál szebb hang a világon nem létezik, igazi afrodiziákum a szívnek. Jajj, remélem ezt nem hangosan mondtam. - Igaz, veszélyes, de ez a hivatásom. Már édesapám is tűzoltó volt. – válaszoltam megrántva a vállam, mintha maga a téma olyannyira egyszerű lenne nekem, mint másnak a levegővétel. – De aki nevet, az nem kap szexi tűzoltós naptárat karácsonyra. – nevetem el magam végül én is, remélve, nem válik komolyra a beszélgetés, mert egy csajfelszedős kúltúrába a komolykodás nem fér bele, főleg ezen a helyen. - Hogyne örülnék neked, miért kellene udvariaskodnom, úgyis beleestél már a csajozós csapdánkba? – mosolygok csibészesen, bár még mindig szégyenlem magam a történtek miatt, mégis szórakoztat a gondolat, hogy a folytatás elég jól alakult. Morty te mázlista gazember. A táncfelkérés viszont zene volt füleimnek, hiszen ez azt jelentette, hogy még sem tart annyira prolinak, hogy csak pár szót vesztegessen rám vagy csak addig pazarolja rám az idejét, míg megissza az italát, szinte már abba belebizseregtem, hogy vele fogok táncolni, ezzel a csajjal, én…Zacky. Ne, ne vedd komolyan, mert nagyobbat puffansz, volt már ilyen, a csajok szeretnek flörtölni a pasikkal, aztán otthagyni, majd jókat nevetni rajtuk…biztos ez a helyzet most is. A tánc azonban feledtetett minden negatív gondolatot, még az sem érdekelt volna, ha egy csúnya öregasszonnyal roptam volna a parketten, persze most azonban biztos irigykedve figyeltek a kollegáim, akik általában mindig csúfot űznek belőlem amiatt, mert mindig fullba nyomom a táncpakett ördöge jelenséget, szerintük táncolni nem menő manapság. - Örülök, hogy sikerült kiengeszteljelek. – mosolyogtam rá, miközben magamhoz húztam, annyira belefeledkeztem a táncba és a zenébe, nem is figyeltem arra néhány mozdulatnál vagy érintésnél talán zavarban érezheti magát. Azonban nem szólt érte, így nem voltam bátortalan, egyedül akkor akadtam el, mikor lágyabbra váltott a zene minimális ritmust hordozva magában. Hirtelen nem tudtam eldönteni, köszönjem meg a táncot és vonuljunk le a tánctérről vagy fogást váltva adjuk át magunkat az lassúzás kiegyensúlyozatlan szeszélyének. Bátortalanul kinyújtottam a kezem, ha elfogadja, a másik kezét a vállamra teszem, és óvatosan, úgy, hogy a mellkasunk ne érintkezzen ráfogtam a lapockájára. Így indítottam el egy lassú körkörös mozgást, az ismerkedős keringőt. - Magadról még nem is meséltél. Te mivel foglalkozol? – próbálkoztam terelni a gondolataimat és kicsit enyhíteni a bennem lévő feszültséget, hogy ilyen közel kerültem hozzá. Nem akarom, hogy azt higgye nyomulok, sem pedig azt, hogy puhapöcs vagyok. Morty mit mondana most? “~ Markold meg a fenekét te állat… “ jelent meg egy buborék a fejem felett Morty képével, amint a nem létező bajszát símogatja, éktelen ördögszarvai pedig az égig érnek. - Gyakran jársz ide? – kérdeztem elhesegetve az ördögi Morty képét a fejemből és tovább faggattam Dorát.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Idejét se tudom már, mikor udvaroltam utoljára, ah, de szentimentális vagyok. legutóbb is Morty szervezett be egy páros randira, mert az általa kiválasztott csaj a barátnőjével is megbeszélt egy találkozót. Nagy nehezen belementem, de csak, mert a cimbi váltig állította, ez a lány az igazi…na igen reggelig volt az, én meg sétálgathattam céltalanul a városban a barátnővel, mígnem meguntuk és hívtam neki egy taxit. Nem nézett ki rosszul, de nagyon nem illetünk össze, érződött köztünk az ellentét, nem találtunk közös témát, ha valaki felhozta a kedvenc elfoglaltságát, csak unalmasan hümmögtünk. Újra kellene értelmezzen a tényt, milyen az, ha Morty jót akar az embernek, de ezt az estét most valóban eltalálta, talán a csillagok állása, vagy a vén szakállas terelgeti az utam és megszánt, amiért a múltkor majdnem az életembe került annak a családnak a megmentése. Azt hiszem, ez a karma. Természetesen nem vettem komolyan azt, hogy Dora kinevetett, az egész helyzet vicces volt, így csak legyintettem felé még mindig mosolyogva, mikor elnézést kért. Miért is haragudnék, minden jól alakult és én is túléltem, innentől pedig még az is csoda számba mehet, ha valaki gúnyolódik vagy nevet a történeten…jobb, mintha komoran kellene beszélnünk egy negatívabb végkifejletről. - Köszönöm. – válaszolok szűkszavúan, mikor a köztem és apám között lévő köteléket méltatja. Nem akartam lehangolni az estét azzal, hogy közlöm, már nem él, egyrészt elfogadtam már rég, függetlenül attól, hogy sokszor hiányzik és örülnék, ha ellátna a bölcs tanácsaival, bár leginkább annak örülnék, ha édesanyám nem lenne annyira magányos. Ha most itt lenne, biztos azt tanácsolná, legyek tisztelettudó és nem nyomuljak rá bolond módjára erre a csodás hölgyre. Tipikus lenne. El is mosolyodom, miközben Dorát nézem, a komor pillanatom azonban el is rohan, ahogy szóba jön a naptáras téma. Elnevetem magam a válaszára, majd bólintok, sőt játékosan megnyalom a szám szélét, hogy ezzel is tudatosítsam, bánná, ha nem láthatná azt a naptárat. Larry sörhasú télapójelmezes decemberi képe aranyat ér. - Úgy vesszük, nem is láttam, hogy nevettél. – bólintottam végül rákacsintva, miután megígérte, hogy a szavamon fog és behajtja rajtam azt a naptárat, felkeresem, akár egy hirdetés alapján is, hogy eljuttassam hozzá azt karácsonykor, szépen becsomagolva. Ezt eldöntöttem. A tánc pedig tette a hatását, teljesen feloldottunk, legalábbis én mindenképpen, remélni mertem csak, hogy Dora sem érez már Morty iránt és irántam ellenszenvet, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy a gyönyörű ruha miatt valahogy kárpótolom. Veszek neki egy újat vagy tényleg kifizetem a tisztítót, ugyanis kár lenne veszni hagyni, de lehet csak egyszerűen rajta áll jól. Tánc közben lopva meg is nézem magamnak és elégedetten konstatálom, talán a legbombább csajjal ropom most a táncparketten, de lehet elfogult vagyok, mert éppen ő a partnerem. A lassú részhez érve, úgy gondoltam továbbra is vezetem a történéseket, azonban Dora meglep, átkarolja a nyakam és közelebb húzódik hozzám. Más az, ha a tánc hevében összeérünk vagy magamhoz húzom, mert az ütem megköveteli a váltást és a lendületet, de az, hogy huzamos ideig egymáshoz simuljunk már túl intim számomra. Nyelek is egy hatalmasat, ahogy hallgatom a válaszát, de szerencsére sikerül kiszakadnom a bűvkörből és a mondandójára koncentráltam. - Nem jársz be? Miért? – kérdeztem, s bár nem akartam pálcát törni felette, nem is igazán van közöm ahhoz, hogy éli az életét, plusz ezt a varázslatos éjszakát sem akarom tönkretenni, de valahogy érdekelt, hogy egy szép és aranyos lány, aki ilyen közegben mozog, hogy nem veszi komolyan a tanulást. - Igazából te vagy az est ékköve. Mintha ide születtél volna. – válaszolom, miután a másik kezét is a nyakamra tette. Jajj, túlságosan nyálas volt a bók, de az, hogy már két kezével karol át és csábosan mosolyog, megrészegített, akaratlanul is kicsúszott a dicséret. Szinte érzem magamon a többiek tekintetét, hallom, ahogy skandálják, „itt a lehetőség.” Miért én? Megannyi helyesebb pasi van itt a bulin, ráadásul jól menő üzletemberek, öltönyös ficsúrok, akiknek csak a cipője drágább, mint az ki szobám Manhattan egy eldugott sarkában. Lehet, hogy csak átverés az egész. Igen, biztos a srácok szervezték be, hogy vicceljenek meg, igen ez lesz az. Azt hiszem, Alannek van egy unokahúga, aki modell, ez lesz az, meg próbálnám megcsókolni, elhajolna és a következő pillanatban itt teremne az egész osztag és kinevetnének. Szokás nálunk az ilyesmi és pár napja pont én tettem erős paprikát Alan szendvicsébe, nagyon átkozódott, miközben javasoltuk kapja be az egyik tűzoltó himbilimbijét, hogy enyhítse az égető érzést. Kivert a veríték és szétnéztem, hogy a gondolatomat ellenőrizzem, biztos mindenki engem figyel valamelyik sarokban és azt várják, lépjek. Miközben ezen agyaltam vettem csak észre, a szabaddá vált kezem még mindig a levegőben lóg, miközben a másik a lapockáján pihen görcsösen. Akármi is történik most itt, nem lehetek idétlen, így óvatosan, figyelve, hova nyúlok, a derekára engedtem a kezeimet. Micsoda áramvonalak anyukám, szinte égeti a kezeimet. Nem szabad lenézni Zacky, nem lehetsz illetlen, legyél laza, igen a naptár. - Ha nem jársz ide gyakran, hogy fogom eljuttatni hozzád… a … - nyelek egy nagyot a zavartól. – a cickókat… - vagyis a dudát, a NAPTÁRAT! jajj, bocsi, szerintem megártott a Whisky… - sóhajtok egy mélyet, majd zavartan elnevetem magam és becsukom a szemem. Legszívesebben most hazateleportálnék és leinnám magam. Megérdemelnék egy kiadós másnaposságot.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Volt egyébként valami a tűzoltó létben, ami vonzotta a csajokat. Sokan csak azért bújtak ágyba velem, hogy meg tudják milyen - egy ilyen foglalkozású emberrel, akinek a vállát rengeteg felelősség nyomja - a szex. Voltak visszatérő lányok, akikkel ideig óráig jártam, de vagy túlságosan féltettek és elhagytak ezért vagy nekem nem jött be valami velük kapcsolatban, de nyilván fele annyi csajom sem volt, mint Mortynak, vagy a legtöbb kollegának az állomáson. A többiek kihasználták az egyenruha varázsát, még ha egy éjszakára, akkor is, sőt van aki még randira is elvitte a sisakot vagy valami eszközt és basszus bevált a dolog, ették a csajok a kamu dumát. Na, ez nem én vagyok, persze sosem löktem el magamtól a csajokat, főleg, hogy azután másztak rám, hogy már eléggé spicces voltam, mert ittasan mindig is bátrabbá váltam, ami most rajtam van zavarodottság, annak olyankor nyoma sincs, de mindenkivel így van ez, bátrabbak lesznek és levetkőzik a gátlásaikat. - Őszinte leszek, sokan másztak rám csak azért, mert tűzoltó vagyok. A személyiségem nem is érdekelte őket. – rántottam meg a vállam egy hamiskás mosollyal, jelezve, hogy kicsit azért bántott, hogy csak az egyenruha miatt bújtak velem ágyba, de azért valahogy túlléptem ezen a lelki sérülésen, főleg az ágycsatát követően. – Azonban a naptár az szent dolog, csak azoknak adunk, akik úgymond fontosak nekünk. – magyaráztam, majd egy kicsit itt ennél a résznél megtorpantam. Nem így kellett volna ezt mondanom, most azt hiszi, hogy belezúgtam, jó, bejön a csaj, szinte tüzel az egész testem és legszívesebben kirohannék lehűteni magam a hidegbe, de azért ilyen dumával nyitni egy ismerkedős esten, az túlzás. – Szóval gondolhatod, mennyire sajnálom a történteket. – kacsintottam rá a ruhájára célozva, ezzel remélve, tényleg elfelejtkezhetünk mostmár arról, ami történt és talán Mortyt sem fogja nyakon vágni, ha az este folyamán még egyszer összefutunk velük. Ki tudja, lehet a barátnője éppen vele kavar, az mekkora poén lenne, nagyon jót nevetnék. A lassuzás aztán minden magabiztosságomat elvette, de talán nem a hölgy látványa és személyisége az, ami miatt ideges voltam és görcsös, hanem mert féltem attól, hogy valamit elszúrok. Egy csinos, jól szituált lánnyal lassúzok, szinte csak a bibliában is megjelenő főbűnök tartják távol az ajkainkat egymásétól és egy rossz mondat vagy gesztus tönkretehet mindent. Egy mozdulat jobbra, egy balra, ha véletlen lejjebb csúszik a tenyerem, már rántom is feljebb, erről mondjuk nem tehetek, eléggé nyirkos az idegességtől. Lenézni sem merek a lábaimra, nehogy más helyre terelődjön a figyelmem, így csak bízni mertem a karmában, ami eddig az este folyamán segített, hogy legyen még kitartó, legalább pár órahosszáig. - Építészmérnök? Az komoly dolog, gratulálok, már csak azért is, hogy elkezdted. – vonja el a figyelmem a mondandójával, igazából teljesen levett a lábamról, csinos, jól néz ki és még egyetemre is jár, nem is akár milyen szakra, azért nem hogy nőknek, de még férfiaknak is beletörne a bicskája egy építészmérnöki végzettség elvégzésébe. – Az én szakmám veszélyes és megvan a maga szépsége, a hála és az életek mentése, de az építész mérnők is ugyanilyen fontos. Gondolj úgy bele, mint egy művész. Tervrajzok, kivitelezés, menedzselés. Biztos izgalmas lehet. – magyarázok önfeledten és kicsit el is hallgatok, hiszen rádöbbentem, talán túl sokat is beszéltem, mikor őt kellene faggatnom, a nők általában azt szeretik, ha hallgatják őket. A bókom ezt követően betalált, látom a mosolyt az arcán, még, ha a pirosságot és a zavart tudja leplezni az a kedves mosoly elárulja. Szép volt Zacky, csak így tovább, talán most kellene elkérni a számát, vagy elhívni egy étterembe. Nem, az túl sok, egy kávé talán megteszi, nem kell rárohanni, játszd el a laza csávót, akinek szoros a menetrendje. Nem is, rákérdezek a naptárra, tényleg, érdekelte a naptár és valahogy el kell juttassam hozzá, mekkora ötlet, így kénytelenek leszünk újra találkozni. Óh…megint mozdult a csípője, visszarántom a kezem és egy pillanatra ez megint elbizonytalanított, gyorsan meg kell szólaljak, nehogy megakadjon a beszélgetés. Természetesen elrontottam, amit Morty elkezdett és én oly nehezen felépítettem, bár meg kell valljam az őszintét, túl szép volt ez, hogy igaz legyen. Az viszont meglep, hogy nem húzódik el teljesen és vág képen, sőt megfogja a vállam és a lassúzás elején felvett állásunkban folytatja a táncot, jó persze azért jól kioszt mellé. Igazából szólni sem tudok, minden szava igaz és betalált, bár tényleg nem vagyok olyan, mint Morty és nem akarom megfektetni, vagyis, de persze ki ne akarná, de nem most. - Sajnálom, csak… vakarom meg a tarkóm egy pillanatra és meg is állok a tánccal. Megfogom a vállamon lévő kezét és a másikat is. – Olyan furcsa az este, amilyen gyorsan történtek a dolgok. – rántottam meg a vállam. – nyilván nem én akartam, hogy Morty leöntsön, de tudod mit Dora, örülök neki, hogy megtette… mert… - itt elmosolyodok. – mert így megismerhettelek és ki a fene ne akarna megfektetni, nyilván nem ma, mert nem akarok semmit elrontani, nem mintha ennél jobban el lehetne. – nevetem el magam közben. – Amúgy meg sértés lenne rád nézve, ha nem bámullak meg. – Itt tartottam egy kis szünetet, ameddig látványosan megnéztem magamnak. – na mostmár megérdemlem, hogy képen vágj, de csak, ha utána megszánsz egy telefonszámmal. – ezzel közelebb léptem, becsuktam a szemem és vártam a pofont, még a kezeit is elengedtem. Egy kicsit örültem, hogy előtört a laza énem és az idegességem elszállt, olyan minden mindegy alapon jött rám az őszinteségi roham. Mondtam én hogy a karma is megunja egyszer a támogatásomat.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Ha ma este valaki azt mondta volna, hogy a város egyik legelőkelőbb bárjában fogok élet halál harcot vívni egy lány kegyeiért, kinevettem volna, végül mégis felpiszkálta volna a fantáziám. Ismerem magam, adom a lazát és a magabiztosat, de belül mindig azon örlődöm, mi lenne a megfelelő megoldás és mit kellett volna másképp csinálni. A csajozással sem volt ez másként, ha nem a lányok ugrottak a nyakamba, mindent gondosan megterveztem, szépen és lassan haladva mértem fel a terepet, sosem voltam ez a bulikban kapjuk fel a csajt és vigyük szobára. Na de, jó, akkor így történt, amikor berúgtam, akkor előjött a vadászösztön, a fekete Tarzan, aki megragadta Jeant és az indákon át, a dzsungelen keresztül gorilla módjára nyilvánította ki akaratát és másnap reggel másnaposan az ágyban ébredt egy csajjal. Az más kérdés volt, hogy milyen minőséget képviselt a leányzó, de az ital nem válogat. A gátlásossággal a szépérzék is eltűnik ilyenkor. Lehet több kört kellett volna innom, akkor bátrabb lennék kicsit és nem okozna gondot úgy táncolni a leányzóval, hogy a görcs majd megesz. Közben közli, hogy senkire nem mászik csak úgy rá és ez egyrészt megnyugtat, másrészről kicsit csalódottá tesz, mert mit ne mondjak nem dobnám le magamról Dorát, de annak örülök, hogy nem azért ált le velem, hogy kipróbálja milyen egy tűzoltóval összejönni. Mások biztos örülnének a könnyű numeráknak, de én nem vagyok ennyire egyszerű és üres. - Igen, szeretnélek látni. De ha gondolod, a következő találkozásunkkor is leönthetjük a ruhád. – mosolygok a lányra, miközben tovább lassúzunk és bár örülök annak, hogy szóval tart, így kevésbé izgulok azon, hogy eltolok egy tánclépést vagy nem bírom tovább és megcsókolom. Olyan közel van, szinte olyan érzés, mintha húzna magához, mintha akarná, hogy lépjek, de közben azt súgallja, hogy óvatosan közelítsek, mert megmar, megszúr. Olyan, mint az egres, finom és jól néz ki, de ahhoz, hogy levedd egy szúrós bokorba kell ebnyúlnod érte. Az iskolával kapcsolatban nem szóltam meg és nem is nyilvánítottam véleményt, nincs is rá jogom, másrészről még fi-atal, tehát van ideje eldönteni mit akar, legalább van rá hajlandósága, hogy tanulnom és elkezdje az életét, hiszen anélkül nem érünk el semmit, ha nem próbálkozunk. - Szereted a veszélyt? – kérdeztem felvonva a szemöldököm és még el is mosolyodom a kijelentésre. – Az adrenalint? – nevettem el magam végül, bár nem azért, mert nem hiszem el vagy mert nem néztem volna ki belőle, hogy veszélyesen él vagy ilyesmi, egyszerűen azon mosolygok, hogy ő a szöges ellentétem. Én a nyugodt napokat szeretem, amikor nem kell égő házakban rohangálni, romok között keresni a túlélőket. Egyedül az autómban okozott adrenalin az, ami számom-ra elviselhető. Majd elvisem sétakocsikázni, azt biztos élvezni fogja, olyan motort raktam bele, mire elérjük a százat a lábai a nyakában lesznek, hm…jól hangzik. Miután minden összedölt, mint egy kártyavár, csak álltam és hallgattam Dora szidalmait, én meg mint egy kölyökkutya néztem lefelé és kértem volna valakit, hogy lőjjön le. Akármennyire is próbáltam elkerülni azt, hogy elbénázzam az egészet, sikerült és csak azért mert túl dögös. Amúgy tényleg, ez az ő hibája. - Nem szeretném, vagy de, persze, jó lenne, ha feljönnél hozzám, de én nem így…szóval. – próbáltam magyarázkodni, mikor Mortyt hozta fel és az egyértelmű jelentését annak, miért öntötte le Doryt. Tudom, hogy miért csinálta, de én nem akarok egy éjszakás kalandot, ha erre törekednék, akkor csak hagynám, hogy a cimborám elszabaduljon és hozza egymás utánban a lányokat az asztalunkhoz. Sajnos megtenné…ismerem. Szerencsére a védőbeszédem megtette a hatását, nem kaptam pofont, sőt egy puszit nyomott az arcomra. Kellemes volt, melegség öntötte el az arcomat, szinte akaratlanul is megfogtam a karjaim és elmosolyodtam. Imádtam ezt az érzést, még azt is, ahogy letörölte az arcomról a rúzsát, a csuklójából áradó édes parfümillatot, még mindig csukott szemmel élveztem a pillanatot, de nem bírtam ki, átszakította a zavartságot ez az érzés gyengéden megfogtam a kezét, amivel az arcomat törölte és megcsókoltam. – Köszönöm Señora. – nyitottam ki a szemem és néztem rá, ismét kutyakölyök képet vágva, mikor hátrébb lépett egy lépést. De az esély azonban megkaptam és bár még mindig izgulok, legalább közölte velem a problémáját, ami nem biztos, hogy az volt, hogy megbámultam, hanem, hogy nem léptem. Kinyújtottam a kezem és ha elfogadta, magamhoz húztam, úgy pörgetve, hogy háttal érkezzen hozzám. Átöleltem azzal a karommal amivel a kezét fogtam, a másik kezemmel pedig a felkarjára tettem és úgy mozogtam vele lassan. Egyrészt érezni akartam ismét azt az illatot, amit korábban, másrészt túlszaladva a komfortzónámon meg szerettem volna adni neki azt, amire eddig vágyott. A közelséget, a kíváncsiságot, ami két idegent összehozhat, hogy passzol-e a kirakó, hogy működik-e a kémia, hogy illünk-e egymáshoz. - Nehezen nyitok Mylady, ez igaz. – suttogtam a fülébe. – De anyám Spanyol származású és jajj annak, aki töketlennek nevez egy hombrét (Spanyolul férfit, ejtsd.: ombrét). Hogy ideges voltam-e, valószínáleg remegett a lábam, ahogy jobbra és ballra illegtünk Dorával, ahogy a csípője és a feneke az ölemhez ért, megszólaltak bennem a spanyol andalúz dobok és a fülem füstöt eregetett, de próbáltam betar-tani a határvonalat a vagány, laza Zacky és a rámenős, szexéhes Spanyol hódító között. Ha nem tetszik neki ez a táncforma, mert túl intim a közelségem, akkor sem engedem, ismét a nyakamba teszem a kezeit és átfogom a derekát. - Jól gondold meg, olyan randit adok neked, amilyet még biztos nem kaptál. – mosolyogtam a lányra és biztos voltam benne, hogy igazam van. Ennek a lánynak nem vlancos étterem kell vagy mozi. Adrenalint adok neki. Veszélyt, csak fógadja el.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Sok estém kezdődött így és végződött felemás eredménnyel. Hívjuk majd egymást vagy egyenesen az ágyamban kötött ki. Rossz számot adott meg vagy én nem hívtam, esetleg a hivatásom ijesztette el. Anyám szerint volt bent egy csaj a kórházi szobámban, de mikor belépett, elszelelt, de legalább hozott egy virágot. Kedves tőle, még, ha nem is volt bátorsága úgy keresni, hogy tudok magamról és esetleg a beszédképességem legjavát tudom nyújtani. Na persze nem úgy, mint ma este, hiszen, ha lehetne megkukulnék és többet meg se szólalnék. A testem reagálna és a sors vezetné a kezeimet, talán több tapasztalata van, mint nekem, ugyanis nem sokszor próbálkoztam nőknél józanul, mindig adta magát a helyzet, vagy Morty mondott rólam jókat vagy kimondtuk a varázsszót és a csajok már rám másztak. Akkor tudtam, mi a helyzet, de most ez a lány megbolondít, nem tudom, mihez kezdjek vele, egyáltalán nem is akartam felszedni, persze dekoratív, dögös, de én csak bulizni jöttem, nem csajozni. - Sajnálom, de Morty olyan, mintha a testvérem lenne. – válaszoltam szűkszavúan a kérésére, miszerint elhagyhatnám őt, de ezt jelenleg biztos állíthatom, hogy nem fog megtörténni még Amerika szépe miatt sem. – Azonban bármely ruhámat megkaphatod, hogy bármivel leöntsd. – próbáltam enyhíteni korábbi, szigorú, őszinte kijelentésem és biztos vagyok benne, hogy tényleg be van rágva a haveromra, túl sokat jelent nekem, hogy egy nő miatt lemondjak róla. Ő a jobb felem, a társam és az aki a hátamat biztosítja a bevetéseken, többé kevésbé neki köszönhetem az életem. Ő rángatott ki a roncsok alól, miután kórházba kerültem. - Az égő épületekből való rohangálást, ha lehet kerüld. Nem jó szórakozás. – nevettem Dora kijelentésén, miszerint még nem próbálta, bár itt a szigorú tűzoltó beszélt belőlem, rengetegszer hallottam más csajoktól hasonló elszólást. Meggyújtanak egy gyertyát, szaladjak és mentsem meg őket, vagy öltözzek be a szolgálati ruhába és úgy tegyem őket magamévá, borzasztó. Ha valaki ezért választaná ezt hivatásának, hát csalódni fog az első tűzesetnél vagy az első sikertelen küldetés után. Borzasztó volt, hetekig nem tudtam aludni és még ma is hallom a sikoltozást és a könyörgéseket. Zavartan megráztam a fejem, miután azon kaptam magam, hogy ismét elkalandoztam és eszembe jutott az a szörnyű este, amit persze sok másik is követett, de azért az első úgymond különlegesen rossz, szörnyen emlékezetes. Ott tanultam meg, mit is jelent ez a hivatás. Mikor vitázni kezdtünk, vagyis inkább lehordott mindennek, a mondatára ismét próbáltam lazán reagálni, még egy mosolyt is meg engedtem magamnak. - Most miért, szerintem a pólóim jól állnának rajtad. – céloztam arra, ha kimosnánk a ruháját, addig elhéderelhetne a Bob Marley-s pólómban, persze a szép este akkor is tova illanna, ahogy Morty hazaérne az aktuális felszedett csajával. Micsoda ramazuri lenne ott, szerintem egy darabig nem mondom el neki, hogy a lakótársam. A védőbeszédem és a harmadik esélyt úgy néz ki sikerült a magam javára fordítani. Nem húzódott el tőlem és mintha még élvezné is a helyzetet. Lehet tényleg nem arra vágyott, hogy ráugorjak, hanem egy kis közelség hiányzott neki, melegség. Talán hiányzik már neki egy kis romantika, egy olyan pasi, aki magához húzza és megvédi mindenkitől, nem pedig ígéretek vagy rámenős ürgék, aki már taxiba vágnák és meg se állnának vele egy motelig. Miért ne próbálnám ki a randit vele, régen nem voltam már úgyse és azokon, amiken részt vettem, ott amolyan kötelező kör volt, holott mindketten tudtuk, nem illünk össze. Lehet a sors akarta ezt és Mortyt használta eszközéül, hogy minket összehozzon, aztán meg majd kiderül, esélyt kell adnom neki, mert lehet sokáig bánnám, ha elszalasztanám ezt a harmadik esélyt. Anyám is megnyugodna már, Dios Mió hányszor mondta már nekem, biztos meleg vagyok, azért nem viszek haza lányt, csak Mortyt viszem el a családi ebédekre, mert imádja anyám főztjét. A válaszára csak elmosolyodok és valóban kicsit megbátorodtam attól, hogy nem húzódott el, hanem ritmikusan ringatja a csípőjét az ölemben, amitől a fejem tetejéig bizsergés járta át a testem. - Teljesen megbolondítasz Señora. – suttogtam a fülébe, majd mielőtt szembe fordult volna, megpróbáltam egy csókot csenni tőle. Nem túl erőszakosat, nem játékosat, egy szenvedélyes, hosszú csókot leheltem az ajkára. A nyelvemet nem használtam, nem akartam mohónak tűnni, amolyan hálaképpen adtam, hogy lássa, Zacky fiú nem teljesen töketlen. Utána hagytam, hogy szembe forduljon velem és a nyakamra tegye ismét kezeit. Lazán mozogtam, megrészegülve és nem az italtól. - Nem ígérhetek semmit. – válaszoltam a feltételeire, miszerint tiszta ruhában akarja elhagyni a randi helyszínét, Whisky vedelés nélkül. – Bor és tiszta ruha. Ez az ajánlatom. – suttogtam az ajkaira, miközben közelebb húztam magamhoz. Végre előtört belőlem az a minimális spanyol vér, a laza, higgadt, szenvedélyes srác. Na ki a töketlen?
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Alig várom, hogy a kollégáim kikérdezzenek, hogy alakult az estém Dorával. Biztos látták, mi történik itt a tánctéren, szinte hallom holnap az állomáson, ahogy Morty nagy pofával szedi be az elismeréseket, miképpen hozott össze a buli legszebb csajával. Vagyis a második legszebb az ő elmondása szerint, mert minden történetében az ő által összeszedett lányok a legvadítóbbak. Persze mindenki elhiszi neki, hiszen elég erre a srácra ránézni, mégis már a könyökünkön jönnek ki a részletes beszámolói a csajok felszedéséről és az ágycsatáiról. Én úriember vagyok, nem fogok mesélni arról, hogy sikerült felszedni ezt a csinos leányzót itt a bárpult előtt, ahol a haverom leöntötte a drága Whiskyvel. Nem fogok arról beszélni, hogy kértem fel táncolni, hogy nyűgöztem le a tudásommal és hogy aztán, hogy szereztem meg a számát. Nem a fenét…ez lesz a holnapi főcím. - Micsoda utalások. Mire céloz Senora? – kacsintottam rá, mikor ő a leöntésemről kezdett fantáziálni, végül elengedtem a dolgot és nevettem egy jót Dorával. Szerettem a humorát, kicsit bájos volt, de volt mögötte egy kis huncutság, egy kislányos csibészség. Imádtam. A mosolya, ami szinte nyitott könyvként mutatta meg, nem árul zsákbamacskát, vele bizony kaland az élet. Az alakja, dögös volt, teste szinte igényelte az érintésem, hogy aztán úgy égesse a tenyeremet, mintha forró fűtőtestet fognék. A nevetése és a tekintete, akár a legforróbb, legtemperamentumosabb spanyol nőké, szinte felforralja a vérem, ahogy rám néz. - Bárhonnan kimentenélek. – mosolygok rá, hiszen tudom, csak viccelődik, remélhetőleg tényleg nem kell majd összetört autóból vagy égő házból kiszabadítanom, de legalább ismét adom a lazát és nem azon görcsölök, hogy elszúrok valamit. Szinte tényleg elképzeltem a fekete pólómban, vagy a kedvenc kék színű ingemben, ahogy ki és be rohangálna a szobába éppen láttatni engedve kicsit a titkosabb részeit, éppen csak annyira, hogy egy keveset a fantáziára kelljen bízni, nincs is annál szebb és romantikusabb. Egy mosollyal jutalmazom a fantáziaképet, de szerencsére tudok uralkodni magamon, ugyanis a perlekedés után már azon kapom magam, hogy a lány hozzám simul és feneke az ölemben pihen, lassú ringatózásra szánva magát, akár ez szép fenekű csónak a zabolázatlan tengeren. A zene még mindig adott, kicsit lett csak ritmikusabb, pont annyira, hogy egy gyengéd, ám annál forróbb csókot lophassak a lánytól. Puha ajkai szinte kalandra hívták az enyémet és elmesélték nekem, mi vár majd rám, ha elnyerem a lány szívét. Ez komolyabb hadüzenetnek ért fel számomra, főleg miután közli velem, várta már, hogy végre megcsókoljam. - Van még abból, ahonnan ez jött. – kacsintottam rá, ahogy szorosabban átfonva a kezeit a nyakam körül én pedig közelebb húzom magamhoz. Már nem zavar a közelsége, már tudom, hogy nyeregben vagyok és csak én szúrhatom el, amihez már nagyon nagy őrültséget kellene mondanom. - A tánc végén számot cserélünk. Feltétlenül. – mosolyogtam rá, jelezve, hogy a telefonom a zsebemben már csak arra vár, hogy belevésődjön a száma a nevével ellátva. - A randi tökéletes lesz. Kezdhetsz azon gondolkodni, hogy köszönd meg a cimborámnak. – suttogtam a fülébe sokat sejtetően, mert szerettem volna, ha egy kicsit izgul a következő találkozásunk miatt és kíváncsivá teszem egyúttal. Olyannyira, hogy egy újabb hosszú csókkal teszek pontot mondandóm végére és ezzel is jelzem, az eltökéltségem töretlen. Most több apró csókot is lehelek a hosszú után, mert szeretném kiélvezni az ajkait de egy kicsit kínoznám is, mert a nyelvemet továbbra sem használom. Ha a randi jól sikerül és elkápráztatom a lányt, lesz okunk tovább haladni, addig is, romantikus lassúzásba torkollik az este és áldást adok Mortynak, amiért ilyen tapló volt. Megint.
Kezdőlap
