Hm ... igazán magam sem tudom, valamikor tiszta derű vagyok, és percenként rácsodálkozom a világra, és jókedvűen szemlélem a sok embert a metrón, villamoson, a buszon, a tájat, a helyet, ahol lakom. Néha meg minden annyira bonyolult és érthetetlen. Azt tudom, hogy sokan kedvelnek, sokan nagyon nem, tehát valakinek nagyon bejön, amilyen vagyok, valaki pedig falra mászik tőlem..., néha halál összeszedett vagyok, néha pedig érzem, hogy hülyeségeket beszélek össze-vissza, de csak folytatom..., azt hiszem, alapjában véve elég ideges természetű vagyok, valamint nagyon egoista, tehát ismerem a képességeimet, néha talán túlértékelem őket, és másokat nézek le, kicsit azt hiszem, reálisabban kéne gondolkodnom... összeszedni talán nem tudtam mindazt, ami engem jellemez, de lehet, hogy ez jellemez leginkább.

2022.
Érzem, hogy a pulzusom az egekben van és a levegő olyan energiával robban ki belőlem, hogy valószínű a rádió másik végén ülő már megsüketült. Az adrenalin csak úgy hömpölygött belőlem, és minél jobban nyomtam a gázpedált annál inkább éreztem, hogy megnyerhetem. Minden instrukciót betartottam. Hiszen tudtam, hogy a csapat is arra hajt, amire én. Megnyerni a versenyt.
- Három kör maradt – sistereg a rádióban a csapat főnök hangja. Válaszolni nem is tudtam mert annyira az volt a szemem előtt, hogy megelőzzem Caitlyn-t. Azt az egoista mosolyt letörölni a fejéről, ahogy a dobogón felettem áll.
- Mera! - üvöltés dübörög a fülemben, hiszen már a kanyar közeleg, fel sem fogod, hogy ha annyival száguldasz, mennyire közel van minden. Ahogy egymás mellé értünk tudtam, hogy lassítanom kell, fájdalmasan léptem le a gázról, hogy lassuljon a gépállat mögöttem. Éreztem, hogy szinte összeérünk, de a kanyar belső felén enyém volt az erő és gyorsítva hagyom magam mögött. Az egyenesekben az alattam lévő gép volt a gyorsabb, nem volt kétség, hogy végre enyém az első hely.
- Baszd meg! - sikít technikusom kisebb halláskárosodást szenvedve igyekeztem megtartva a helyemet. Talán ennyire még nem is voltam erőteljesebb, mikor megláttam a kockás zászlót.
- Megcsináltad!- az üvöltés és a könnyektől nem is értettem miről beszél. Míg nem mutatták meg az első helyre való megállást. Remegő kezekkel vettem ki a kormányt a helyéről, ahogy lehető leggyorsabban szálltam ki, a csapat előttem ugrált, kiabált tapsolt, én pedig szinte szökdelve csapódtam neki a főnökömnek, ahogy a sisakomat ütögette.
- Egy igazi állat vagy – tompítva hallom a hangokat, hiszen még mindig bennem száguld az adrenalin. Elterelgetve a csapattól a szokásos mérlegelés és társai után úgy kapok a vizes palack után, mintha nem lenne holnap. Szédült a fejem, ahogy lekerült a sisak, az arcomon megmaradt a nyoma.
Az, hogy boldog voltam, nem is írja le azt, amit éreztem, ahogy a dobogón az Angol hímnusz szólalt fel a francia helyett. Caitlyn persze úgy néz ki, mintha citromba harapott. Az elégedettségemet jobban növelte. A kötelező ceremónia után a csapattal ünnepeltünk. Mikor megjelent egy idegen. Szemeim azonnal megakadtak rajta. Enyhén ittas voltam, de még épp annyira voltam észnél, hogy ne látszódjon rajtam.
- Hello idegen – vigyorgok rá, ahogy hátra vetve a fejem nevetek fel. - Mit szólsz? Láttalak a dobogóról – jegyzem meg, ahogy neki támaszkodom az asztalnak a csípőmmel és keresztbe fonom a karomat.
- Azt mondták, hogy te vagy a legjobb. Én pedig nem adom fel, míg ezt az érzést nem fogom örökké érezni – mutatok körbe. Aston Martin színeiben pompázó tömegre mutatok. - De tudom, hogy ez még rohadt nagy munka – megvonom a vállam. Most csak szerencsém volt. Hiszen, ha Caitlyn közelebb ér hozzám kisodródom és nem fogom tudni megtartani a kocsit. Akár a gumifalban is végezhettem volna. Tudom jól, hogy akkor csak az volt, amit én akartam. Hogy a makacsságom akár a versenyem végét is jelenthette volna. Összeszorítom a számat.
- Több van bennem, mint amennyire jelenleg képes vagyok – magyarázom tovább, meg sem várva, hogy szóra nyissa a száját. Nagyot nyelve nézek a csapatra. Mindenki tudja, hogy az utolsó szezonom hamar véget ér. Már csak pár versenyhétvége és nem rebesgetik, hogy kapnék szerződést. Ez pedig frusztrál. Az életem a versenyzés, most pedig behoztam az első helyet.
- Mera – hallom meg a nevem és csak egy erőltetett mosollyal szakítom meg a beszélgetésünket. Szóhoz sem hagytam jutni, egyszerűen csak faképnél hagyva tűntem el a tömegbe.
Tudtam, még nem fejeződött be a beszélgetésünk.

Napjainkban.
Az összes doboz kipakolva a lakás kezd úgy festeni, mintha tényleg valakinek az otthona lenne. Én pedig úgy érzem, hogy nem az enyém. A fényképeken ismerős arcok, de ez már a múlt. A sisakok egy állványon kiállítva. Megmutatva, hogy nem adtam fel a reményt. Még visszafogok térni abba a közegbe, újra versenyezni fogok. Most már egyre jobban nyitottak a női versenyzőkre. Mivel mindenhol jelenleg a téli szüneten vannak, van időm megismerkedni a várossal, emberekkel. A futócipőmet bekötve lépek ki az utcára, hogy kimozgassam a pakolástól megmerevedett izmaimat. Mostanában kicsit túl toltam az edzéseket és az izmaim úgy sajognak, mintha legalább három kamion hajtott volna át rajtam vagy négyszer. De a kondíció a legfontosabb, ha a tested nem bírja a megterhelést, akkor mehet minden a kukába. Közel háromszáz kilométeres tempóban nagyon megdolgoztatják a testet. Teljesen belepréselődsz az ülésbe, a fejed úgy vágódik jobbra - balra, mintha jojóznál.
Az embereket kerülgetve rohanok az életemért és várom a szponzorok és a csapatok vissza jelzését. Eddig csak a némaság fogadott, amitől jobban felbosszantottam magam. Igen, meg van a hírem a sport világában, önfejű, akaratos, egoista és sorolhatnám. De nem ez kell ahhoz, hogy győzni tudj?
Egy jég darabra lépve csúszok meg és szinte pillanatok alatt vesztem el az egyensúlyom, ahogy fenékre ülve nyögök fel. Magammal rántva azt, aki előttem állt.
- Bassza meg – morgok, miközben megpróbálom letolni magamról a férfi súlyát. Nem kellemes érzés, ha épp kinyomják belőled a szuszt, miközben a futástól alapból nehezebben kapom meg az életet jelentő oxigént. Végül talpra keveredve nézek rá.
- Elnézést, elméláztam – azért anyám nevelése közbe szól, hogy még se üvöltsem le a fejét, főleg, ha én voltam az a kretén, aki elsodorta.
- Andrés? - szinte már tátott szájjal állok előtte, teljesen jó időben ismertem fel az áldozatomat és végül leporolva magamról a város kosz tömegét. Mondtam, hogy fogunk mi még találkozni. Bár nem épp így gondoltam.
- Mera, Mera Clark, Japánban már találkoztunk – nyújtom felé a kezem. Mert fogalmam sincs, hogy emlékszik-e rám. Mert elég csúnyán hagytam faképnél, miután elmondtam a terveimet, amit persze az Aston azonnal, egy tollvonással áthúzott. Nem volt szükségük egy kiszámíthatatlan versenyzőre. Több a rizikó, amit bevállalnának. Most pedig, mikor kellene egy kis segítség elém sodródik az egyetlen ember, akire számíthatok. Csak ügyesen kell játszani a lapokkal.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A jellemed alapján akàr egy kis mindent elsöprő káosz is lehetnél, de közben mégis van benned egyfajta fegyelem ami a te életedben elengedhetetlen. Ez azonban elég intenzíven keveredik azzal az éneddel aki a legjobb akar lenni, akinek mindig meg kell szereznie azt amit eltervezett.
Tetszett ahogyan a versenyed pillanatàt megírtad. Kiérződött belőle, hogy mennyire fontos neked ez az egész és bármit megtennél, hogy ne veszítsd el, még ha ezt olykor egészen kockázatos módon is teszed. A veszély alapból jelen van a versenyzés közben, de remélem azért idővel rájössz - vagy emlékeztetnek rá - hogy nem árt közben saját magadra is ügyelni. A történeted végére érve pedig úgy tűnik akár erre lehetőséged is lesz.
Egy egészen vagány csajt hoztàl a jàtéktérre és kíváncsian vàrom mit tartogat szàmodra a folytatás. Ehhez pedig sok jàtékot kívánok neked.  
Köszönöm, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!