I should be doing with my life right now but instead, I am stuck here crushing on you.
Miles & Gabriela
Természetesen egyetemen sem egyedül mentem pisilni, mert annyira még nem voltam felnőtt, hogy ezt bevállaljam, de annyira már igen, hogy eltököljek reggelente a sminkelésemmel. Régebben sokkalta nehezebben ment, de már tökéletesen és gyorsan tudtam cicaszemeket varázsolni és most is elégedetten hajoltam közelebb a tükörhöz, hogy az esetleges elmaszatolódásokat ellenőrizzem - az előadás elején Vanessa annyira megnevettetett, hogy a könnyem is kicsordult és Dr. Hamiltonon láttam, hogy azon gondolkodott, kiküldjön-e mindenki előtt megszégyenítve, hogy bevándorlóként nem tudok viselkedni, vagy elnézze nekem ugyanazért az indok miatt és haladjon tovább valami borzalmas témát fejtegetve. Szerinte nem beszéltem elég jól az angolt. Szerintem meg feldughatta volna nagy lendülettel.
- Lefeküdtetek már? - megforgattam a szemem Nessa kérdésére.
- Biztos jól tud.... - felhorkantottam, hogy ne is folytassa. Itt még a falnak is füle volt.
- Természetesen nem. Ha megtörtént volna, te vagy az első, akinek elmondom - nevettem el magam, és ha már ott voltunk, a táskámból előszedtem a rúzst is, amit precíz mozdulatokkal húztam végig a számon és azonnal vettem is elő a zsepit, hogy a felesleges anyagot leszedjem magamról.
- De még csak nem is...? - egyszerre volt pofátlanul kíváncsi és pletykás is.
- Hányadik találkozás lesz a mai?- Ahj, a tizedik.. tudom, hogy már meg kellett volna történnie, de olyan jó látni, ahogy szenved - haraptam be az alsó ajkam is, akaratlanul is a fiúra gondolva, mert lehet, hogy neki nehezebb volt visszafognia magát, de azt nem tagadom, hogy otthon, a saját ágyamban nem játszottam el a gondolattal, hogy mit is tehetett volna velem addigra. Mit ne mondjak, boldog befejezése volt minden alkalommal a gondolkodásomnak.
- Éjjel fél kettőig beszéltünk - tettem hozzá olyan széles vigyorral az arcomon, amire fizikailag képes voltam. Nem sokat aludtam, és reggel csak négyszer cseréltem felsőt, mert nem tudtam eldönteni, hogy mennyire legyek hű a bevállalós Gabriela Castillohoz, aki voltam, mióta csak az eszemet tudtam. Mögöttünk a víz csobogni kezdett, s ahogy nyílt az ajtó,
Brenda Resting Bitchface-szel találtuk szembe magunkat.
- Komolyan már én szurkolok, hogy megdugjon, csak hagyd már abba ezt az ömlengést, Gabs. Unalmas - forgatta meg a szemeit, Nessa pedig fröcsögve puffogott és félhangosan káromkodott. Mielőtt kiakadhattam volna, hogy minek néz, már tolt is kifelé a barátnőm.. Jobb volt a békesség. Odakint a folyosókon, de még az egyetem épülete előtti parkosított területen is azt magyaráztam, hogy legszívesebben felrúgnám, kigáncsolnám, egy kanál vízben megfojtanám Brendát, mert nála kígyóbb lánnyal még nem hozott össze az egyetem. Ritkán fordult a kocka és kellett Nessának lehűtenie, mert hiába, hogy nem hispánó volt, attól még nála hirtelenebb lányt nem ismertem.
Tíz perccel később már nevetve avattam be mindenbe Vanessa Perkinst Miles Valderramaról.. még azt is, hogy milyen ruhában láttam őt utoljára. A napsütés alatt az egyik padon ülve néztem a parkoló felé, ahonnan vártam a fiút, csak nem az érkezett, akit kívántam volna. Elliot Jeff Grant annyira fölénk magasodott, hogy muszáj voltam a napszemüveget a fejem tetejére is tolnom, mert olyan sötét lett, amit nem viseltem jól.
- Köszi, hogy aggódsz, le ne égjek, de nincs szükségem a segítségedre, Elliot.- Szia..sztok - feszes mosolyt kaptam, Vanessa felé annyi nem sikerült a kedvessége. Bólintottam inkább, a támlának dőlve, azon elhelyezve a jobb karom is.
- Nem szeretem, ha nemet mondanak nekem. Különösen azok, akiknek nem itt van a helyük - döntötte oldalra a fejét, végignézve rajtam. Egyetlen randira mentem el még vele még Miles előtt és két nappal később sikerült neki megmondanom, hogy maradjunk barátok. És hogy mi kellett a Grant-recepthez? Pénzes szülők, elkényeztetett élet, luxus utazások, az az idea, hogy pénzért bárkit megkaphatunk és pénzzel bármit elintézhetünk. Nem tagadom, mi sem voltunk szegények, de ettől a kékvérűségtől rosszul voltam. Mintha mindenkit lábtölőként használtak volna. Azóta az eset óta cselédnek néz, amitől megint csak kiakadok.
- Tessék? - ha már itt tartunk.
- Jól hallottad, chica - köpte szinte felém a szót.
- Anyámnak meséltem már rólad, Maria helyére amúgy is keresünk valakit - hiénavihogással felelt az Elliot mellett álló Peter, akit csak az apja pénze tartott az egyetemen, mert nem annyira volt okos, mint szép. De még csak szép se volt..
- És nekem ehhez mi közöm van? - még szerencse, hogy nem voltam annyira hirtelen. Különben már megtéptem volna, vagy legalábbis az ágyékába térdelek. Komolyan, hát hogy lehet ekkora majom? Menten kiakadok!
- Biztosan jól tudsz.. mosogatni.. és a kezeddel is jól bánhatsz - mért végig úgy, mintha legalább egy rudat szorongatnék a kezeimben hiányos öltözékben. Nem csak Peter, de Alfred is csatlakozott a pöcsfej bandába.
- Még talán ingyen is vállalnád - Vanessa csak a lányokkal szemben volt harcias, én sem voltam messze a döbbenettől és az indulattól. Ahogy felpattantam, hogy az arcát a tenyeremmel ismertessem meg, akkor vettem észre, hogy Miles.. nagyon nem volt messze tőlünk! Sőt, Elliot Jeff Grant mögött állt és tippelni sem tudtam volna, hogy mennyit hallhatott ebből. Annyira megdöbbentett ez, hogy még felpofozni is elfelejtettem Grantet.
- Seggfej! - jutott el a felismerésig Vanessa Perkins, aki végre rájött arra, hogy meg is mozdulhatnánk.
Kezdőlap
