What does the future have in store?

A Rosa Italian Café Manhattan egyik olaszos hangulatú, kellemes kisugárzású cukrászdával egybekötött kávézója, mely az egyik visszatérő helyem volt, ahol szerettem tiszteletemet tenni. Időközönként beugrottam, ittam egy kávét, ettem valami süteményt, aztán mentem a dolgomra. Balhéim nem nagyon voltak, nem volt miért. Maximum egyszer-egyszer összetűzésbe keveredtem valakivel, de nem volt gyakori.
Kikapcsolódni jártam el, nem balhézni. Ha ők nem kötöttek belém, vagy akartak alám tenni, akkor én sem tettem semmit, amivel vérbe áztattam volna a kávézót. Kölcsönösség, ezen alapult a nyugalom. Volt már, hogy valaki nem tudta ki vagyok, így belém kötött, vagy megpróbáltak sutyiba rendőrt hívni, de nem lett jó vége és egyébként is ritka volt az ilyen.

Beléptem a cukrászdába, az emberek rám pillantottak, mint új belépőre, hogy vajon ki érkezett, akik pedig felismertek, igyekeztek minél hamarabb elfogyasztani az italt, vagy az ételt és nem túl feltűnően fizetni, távozni, míg én a pult kínálatában nézelődtem szándékosan nem kapkodva, sietve, hisz volt időm bőven. Azaz csak ők hitték, hogy nem túl feltűnő, hiszen, akinek nem szúrt szemet, hogy az érkezésem után hirtelen a ráérős vendégek sietősre vették a tempót az vak volt.
Jót nevettem a capuchinoval és a tiramisuval a kezemben, miközben a megüresedett asztalokat vettem szemügyre.
El is nevettem magam.
- Oh, nahát, hirtelen mennyi szabad hely lett, OOO. Hát ez a bőség zavar, vajon hová üljek? - tettem fel a költői kérdést. Már csak néhány vendég maradt, köztük egy nő, aki nagyban kártyázott. Elsőnek azt hittem valami bűvész, vagy pókeres, így az asztalához mentem, ám akkor már feltűnt, hogy tarott kártyákkal játszott.
- Ooo, én azt hittem te is valami bűvész lehetsz. Tán csak nem jósnő vagy? - kérdeztem az egyébként vonzó, minden bizonnyal spanyol származású, délies hölgyet. Pajkos, mégis kissé ijesztő mosollyal vettem őt és a kártyáit szemügyre. - Ide ülök! - Mondtam, közben lábammal - kezeim teli voltak - kihúztam a vele szemben lévő széket és lepakoltam, leültem.
- Nahát, hogy ez mennyire izgalmas. Még sosem jósoltak nekem, pedig a cirkuszban volt egy cigányasszonyunk. Ugye nem baj, ha csatlakozom. Mondd, mennyiért jósolnál nekem? - kérdeztem és elővettem tárcám, majd kinyitottam. Láthatóan tele volt nagy címletű pénzekkel és nem is hamisokkal.
- Mit tudsz még? Tudsz beszélni a halottakkal? Szellemet idézni? A távolból észlelni embereket? Tudsz asztalt táncoltatni popzenére? - nevettem el magam a poénomon, bár a jóslást komolyan gondoltam.
Pedig mennyire mókás lenne. Lelki szemeimmel láttam, amint az asztal mozog a Bee Gees Stayi'n Alive c. dalára.
- Oh, gondolom az ilyesmihez kell a nevem, meg a születési adataim. Cale Braxton, születtem 1981 Április 1.-én - mondtam, s közben figyeltem hajlik-e rá, hogy valamit jósoljon nekem a lapokból, de aztán rájöttem, hogy még nem is mondtam mit akarok tudni.
- Oh, de buta vagyok. Hiszen még azt sem mondtam mire vagyok kíváncsi. Tudja, van egy férfi az életemben. Több is, de mind más szerepet tölt be. Shane Websternek hívják, bár mostanában Roman Hemlock néven lehet őt megtalálni. Nem is értem miért változtatott nevet és hogy tudta eltitkolni előlem azt a sok gyereket. Na mindegy - legyintettem. - Mit látsz? Milyen jövőt jósol nekünk? Lehet még köztünk valami, vagy engedjem el?
Több kérdésem is van, de előbb lássuk ezt. Aztán majd mondom a többit.

szavak száma: x zene: Caffee megjegyzés: ide

What does the future have in store?

- Boszorkány? - pillogtam, majd felcsillantak szemeim. - Miért nem ezzel kezdted? Már hozom is a kötelet és a farakást, hogy megmelengessem a lelked egy kicsit - vigyorogtam, mintha valami fogkrémet reklámoznék. Boszis vicc, tudok még párat.
Vicces megjegyzésén jót nevettem, kedveltem a humoros embereket, látom ő ráérzett a viccelődés ízére és ez tetszett. Lehet jóban leszünk.
- Jogos, már mondom is - keresgéltem a zakóm zsebében, de nem találtam. Igazából nem is kerestem, csak úgy tettem, mintha. - Hopp az bizony otthon maradt. De bízom benne, hogy menni fog az anélkül is - kuncogok.
Kérésének eleget téve az asztalra teszem a kezeim, bár nem tudom mire készül. Azt hittem kártya jóslás lesz, nem holmi vásári mutatvány a mexikói és spanyol roma bevándorlóktól. Figyeltem, amint a lapokat keveri. Ezek szerint mégis csak lesz normális jóslás is, bár keverni azt nem tudott.
- Ha végeztél megtanítalak keverni, mert valami katasztrófa, amit csinálsz - sóhajtottam lemondóan. Vagy ez valami véletlenszerű lapválasztási stratégia akart lenni? Mert annak nem rossz. - Megtanítom a riffle shuffle-t és a hindu shufflet, meg a charlie cutot. Azokkal mész is valamire.
Mikor belekezdett jóslatába azt hittem valami normális dolog fog kisülni belőle, ám helyette egy nem kicsit pofátlan beszólást kaptam. Pislogtam is rendesen, nem számítottam rá. A villára pedig még annyira sem.
Nem éreztem a fájdalmat, csak azt, hogy valami megüti a kezem és vérezni kezd. Felemeltem az asztalról és meglepetten járattam szemhéjam.
- O... milyen modortalan...
Nyugodtnak tűnhettem, pedig lelki szemeim előtt már agyonvertem. Hogy merészelte ezt megtenni? Hát nem tudja ki vagyok? Bizonyára nem, mert akkor ehhez nem lett volna bátorsága.
Az újfent csak meglepett, hogy leszólta az öltözködésem. Míg a villát kihúztam kézfejemből a nadrágom és a mellényem, ingem kezdtem méregetni. Mi baja a ruhámmal? Szerintem tökre jól állt. Vagány, retro szerelés. Kicsit rockeres, kicsit maffiás, kicsit hippis. Mindenből egy kicsi.
Figyeltem, amint távozik, utána léptem, utána szóltam, de épp csak annyit tudtam kimondani, hogy "maradj már...", már kaptam is arcomba a még szinte forró kávét, ami kicsit égette is az arcom. Egyedül az volt a szerencsém, hogy még kávézón belül is napszemüvegben voltam.
Lassú mozdulattal levettem. Szalvétával megtörölgettem. Addigra már minden vendég el is menekült, csak ketten maradtunk és a lapuló személyzet. Felvettem újra a szemüveget, majd ujjaimmal fejem mellett kezdtem körözni.
- Szerintem te bolond vaaaagy - nevettem.
Bagoly mondja verébnek, tudom.
Hátra nyúltam a derékszíjamra rögzített pisztolyért és elő rántottam.
- Azt hiszem most búcsút veszünk egymástól - mondtam és már rá is lőttem. Megérdemelte volna a lassú és fájdalmas halált, de forrt bennem a düh és minél hamarabb meg akartam ölni, ráadásul azóta már valaki biztos rám hívta a zsarukat. A fegyver dörrent, de csak egy "bang" feliratú zászló jött elő belőle. Még én magam is meglepetten vizsgáltam. Bizonyára rossz pisztolyt vettem magamhoz, mikor eljöttem otthonról. Akkor maradhatott elől a többi között, amikor megszívattam Katnisst.
Elképesztő mennyire hasonlít az igazi fegyverekhez, még én is összekevertem reggel.
- Oh... erre nem számítottam. Technikai hiba, bocsánat - emeltem felé tenyerem elnézést kérve és feltekertem a zászlót, majd visszatoltam a csőbe, hogy el tudjam tenni. El is raktam, vissza a helyére, majd felkaptam egy széket, a falhoz vágtam, magamhoz vettem a letört lábát és megindultam a nő felé.
Ezek szerint mégis csak lassú és fájdalmas halála lesz. Nem fogom azonnal szétverni a fejét, hagyom kínlódni.

szavak száma: x zene: Caffee megjegyzés: ide