Azt akartam, hogy mindenki itt legyen, aki fontos számomra a barátaim már mind itt voltak, már csak két új ismertségem betoppanására vártam, de rájuk nagyon. Olyan barátnőre tettem szert az elmúlt napokban, aki hirtelen került közel hozzám úgy, hogy még engem is meglepett. Viszonylag két külön világ vagyunk legbelül, de ha a többi piszkos kis részletet nézzük, akkor nagyon hasonlóan is lehetnénk, az életünk egy két részlete legalábbis. Caesar meg szinte alap volt, hogy eljön, ha már én is megjártam vele az Emperor táncparkettjét, akkor nem a Pandora egyik első nagy dobását fogja kihagyni, ennyivel tartozik ha már megvárattak a kocsimmal, jó nem, de egyszerűbb erre fogni. Mindkettőnek reppen egy SMS, persze külön külön, hogy ha itt vannak írjanak vagy hívjanak és repülök a bejárathoz, a nevük fel van írva, de a miénk a VIP részleg. Itt az elitek elitje van ma a Lucifer jóvoltából, de ezen felülkerekedhetünk mi és érezhetjük jól magunkat egy kicsit zártabb csoporttal, akik inkább mi közegünket jelentik és nem a minden elitet. Sokan vannak nagyon sokan, amit mosolyogva mérek végig, szóval sikerült valami nagyot létrehozni, ami apának is tetszik, és érzem, hogy az emberek számának növekedésével egyre jobban jön le a teher a vállamról és szabdalok fel. Ma nem iszok, megfogadtam, hogy nem fogok csak kólát, vagy fantát vagy valami rostosat és kész, hogy ne víz legyen csak a repertoárban, de észnél kell maradnom. Lindyvel így is volt egy elég kemény bulink, és remélem, most nem úgy fogom végezni, mint akkor, de ha igen az sem baj, azzal a lánnyal a részeg beszélgetések is igen izgalmasak. Caesar is látta már az ittas oldalam, de megfogadtam magamnak, hogy ideje ebben is egy kicsit felnőni. Nem választottam olyan kemény szettet mára, próbáltam magamra szabni a dolgokat és azt hiszem egész jól sült el a vége. A fő pultomhoz sétálok, ahol már óriási a tömeg és az oldalának dőlve nézem a tömeget, ízléses parti, nincsenek vadbarmok és csak az van itt, aki komolyan gondolja a bulit ma és nem csak egy éjszakai kiruccanást akar. Sok mindent tartogat nekünk az este és már alig várom, hogy megosszam a barátaimmal, büszke vagyok magamra és most végre jogosan. Az életem ível felfelé, bár csak üzleti szempontból, a magánéletem egyenlő a nullával, egyedül élek, és még pasim sincs, bár nem sírok, mert sosem volt szükségem senkire, mert a barátaim támogatnak és nekem ennél többre nincs szükségem. - Tudsz keverni nekem valami alkoholmentes lötyit? - kérdezem a pultosomhoz hajolva, aki csak vigyorogva bólint. Úgy érzem velük is jobb lett az összhang, a nyugodtság átragad rájuk, vagy az eddig stresszem jött le róluk is.
A halloween az egyik kedvencem. Mindig iszonyatosan kemény bulik vannak és természetesen az, hogy nem iszok sosem tartott vissza attól, hogy maximálisan kiélvezzem. Lu meghívott, hogy csatlakozzak hozzá a Pandorában legalább egy estére. Az Emperor-t most egyébként is viszi Kimy, nem is baj, hogy ha megszokja, hogy az ilyen nagy estéket is meg kell oldania nélkülem. Egyre kevesebbet bírok vállalni a klubban, mert egyszerűen dög fáradt vagyok gyakorlatilag minden este mire hazaesek. Szívem szerinte egyébként ma is csak döglenék otthon egyet, de már a szavamat adtam, így minden nyűglődés nélkül mosom ki magam a mai nap koszából. A jelmezemet már korábban megvettem, hiszen nem sosem szerettem semmit az utolsó pillanatra hagyni, illetve biztosan gyűlöltem volna magamat, ha még most kellene megszülnöm, hogy mégis mi a szart vegyek fel. Mindig is kedveltem a pókember filmeket, képregényeket, játékokat, így az egyik legutolsó adaptációja mellett döntöttem és Miles Morales bőrébe bújtam erre az estére. A maszk részt természetesen eszemben sem volt magamon hagyni, hiszen konkrétan készültem megfulladni benne már akkor is amikor felpróbáltam, így az végül csak a pulcsi zsebében kötött ki. Természetesen kocsival megyek, hiszen inni biztosan nem fogok. Egy SMS-ben azért jelzem Lu-nak, hogy 15 perc és ott vagyok bár elvileg felkerültem a listára, szóval nem kell kint ácsorognom az utcán, hogy beengedjenek. A kocsit a bejárat előtt parkolom le, ahogy Lu kérte, mert így a kidobói szemmel tudják tartani pont, mint az enyémek az Emperornál. Végül nem is várom meg Lu-t, hogy kijöjjön, csak megmondom a nevem a nevem és már be is jutok. A pult felé veszem az irányt, hogy írjak egy üzenetet jelezve, hogy megérkeztem de mielőtt a küldés gombra nyomnék már ki is szúrom őt a pultnál, így végül egyszerűen lezárom a készüléket. -Harlow, jelen!-vigyorgok rá majd kérek magamnak egy energiaitalt, hogy legalább az életben tartson. -Jól nézel ki.-mérem végig miközben kibontom a Red Bullt és iszok is néhány kortyot.
Owner of Emperor. Heir of the Harlow family business.
★ play by ★ :
Lando Norris.
★ hozzászólások száma ★ :
408
★ :
Re: Halloween party - Lindy, Caesar & Luana
Hétf. Nov. 06, 2023 6:45 pm
“Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror..”
.
Nem akartam elmenni, mert az utolsó ilyen alkalommal elég csúnyán végeztem. Még mindig kavarog a gyomrom, ahogy arra gondolok, hogy milyen is volt Gyrosozni részegen, és a pincérsrác mennyire tepert Lunál. Viszont tudom, hogy mennyire fontos a mai este neki. Épp annyira akarja bebizonyítani az apjának, hogy képes felnőtt fejjel gondolkodni, mint jó magam. Szerencsére ma csak a kartonozóba voltam, így leginkább csak a fejem sajgott annyira, hogy egy szem advillal koordináljam és még elfogadható állapotban lépjek ki a kórház falai között. Igazából ügyeletben kéne lennem, de szerencsére az egyik kollégám rühelli a Halloweent, így inkább bejött dolgozni. Csak ilyenkor megszaporodnak az alkohol és drogtúladagolásos esetek. Nem tudja mire vállalkozott. Én pedig csak reménykedem, hogy ma este nem fog senki lehányni. Amint haza értem, szinte azonnal a fürdőszobába robbantam be, hogy valami használható külsőt varázsoljak magamra és a fekete karikáimat eltüntessem. Bár nem terveztem, hogy ma bármi jelentőség teljes dolog megessen, viszont sosem tudhatom mikor sétál oda egy olyan srác, aki megérne egy misét. Azt mondta Lu legyek nyitott. Hát ezekkel az olimpiai karikákkal csak is az lehetek. Amint végeztem még pársor csekkolom a telefont, hogy mindent megjegyezzek. Azért kicsit izgatott is lettem. Mert megfogadtuk, hogy minden gördülékenyen fog menni és az alkohol csak mások torkán fog lecsúszni, mi józanul fogunk vigadni. Már amennyire lehet olyannal, aki a főnök és már egy ideje ezt az estét rendezgeti. A taxi hamar ideért és már szaladtam is lefele, hogy még mielőtt fejben nyolc féle történetet kitalálok, hogy miért is nem tudok oda menni. Ahogy megáll a kocsi elképedve szállok ki és nézem a tömeget. A zenekarról még sose hallottam akik elvileg hozták a tömeget. Az ajtóhoz sétálva fogom a telefont a kezemben, hogy hívjam őt, hogy megjelentem, de közben már be is tessékeltek és a tömegen keresztül rá kell jönnöm, hogy felesleges lenne, mert semmit nem fogunk hallani egymásból. Enyhe pánikkal nézek körbe, hogy merre is találhatom Lut, mikor végre egy alkalmazott megmutatja az utat és bájos mosolyommal elköszönve indulok a pult felé, ahol millió emberen keresztül kell vergődni, hogy közelébe kerüljek és széles mosollyal kopogtatom meg a vállát. - Ez valami elképesztő, remélem elégedett vagy – nevetve húzom egy ölelésre a barátnőmet. - Látom kitettél magadért, csodásan festesz - Még mindig bennem van, ahogy mennyire izgatott volt ezzel az éjszakával kapcsolatban. - Sokkal jössz Davidnek, aki ma helyettem ügyel. Még nem tudja, hogy mennyire megszívta – nevetve dőlök rá a pultra, hiszen a lábaim már most fájnak ebben a topánkában. Körül sem nézve, hogy kik vannak körülöttünk, amúgy sem ismernék senkit. Nem vagyok egy nagy jelmezes, így csak a fekete ruha és egy bársony maszk mellett döntöttem. Ezt legalább még marketingelni sem kell, mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy minek képzel el. Úgy is azt mondta, hogy pocsék vagyok benne, szóval eggyel kevesebb gond.
Mindenki itt van aki fontos, ma tényleg csak élveznem kell a dolgokat, átélni a zenét és élvezni a munkám gyümölcsét és reménykedni, hogy nem lesz szükségem sosem Lindy szolgáltatásaira, és nem ráncosodok el a sok felesleges stressztől. Jó vagyok benne, legalábbis ez a mai parti azt mutatja. Caesartól kapok egy SMS-t, hogy nemsokára itt van, már szóltam kint, hogy engedjék be, kocsival jön, amatőr, bár ma én is maradok a rostosnál és a koktélnál, amiben maximum két folyadék van, víz és szörp, na jó lehet valami szűz koktél is lecsúszik, szóval annyira nem mondhatom Caesart amatőrnek. Lindytől viszont nem kapok semmit, ami aggaszt, még mindig a pultot támasztom, már egy egész kis pofás itallal a kezemben, amiben fogalmam sincs mi van, de alkohol nincs, óriási vállveregetés nekem érte. Hamar pillantom meg kedvenc szempáromat az elmúlt időkből és elmosolyodok. - Üdv nálunk fürtöske! - nyomok két puszit az arcára, és most kivételesen nem akarom rávenni, hogy igyunk egy welcome drinket. - Vagy hívjalak inkább Parkenek? - mérem végig a jelmezét, jó választás, vagány, és egész kényelmesnek is tűnik. - Köszi, egészen sokat agyaltam rajta, hogy beöltözzek annak, aminek ma érzem magam emiatt. - tényleg kibaszott büszke vagyok, rohadt fiatal vagyok még és mégis itt tartok, ami nagyon jó érzés. A csevegésünk közben érzem, hogy valaki a vállamat fogdossa, kicsit hirtelen fordulok hátra, majd szinte hirtelen vigyorral az arcomon ölelem meg az én ma is dögös barátnőmet. - Lindy! - kiáltok fel boldogan és minden szemtelenség nélkül mérem végig és vágok egy elég elégedett arcot. - Mostmár teljesen, hogy látom itt a formás kis tested. - megfogom a kezét és közelebb húzom Caesarhoz, közben nevetve válaszolok neki. - Majd add meg a számát, egyszer elhívom ide, hogy kikapcsoljon. - kacsintok rá, majd amikor a nagyon várt vendégeim már itt vannak, összeterelem őket, hogy bemutassam őket egymásnak. - Srácok menjünk fel, ott egy kicsit, de csak egy kicsit csendesebb a helyzet, ott majd megejtem a formaságokat. - mondom nekik, mert itt egyre nagyobb a tömeg és egyre kevesebb levegő. Intek nekik, hogy induljanak el, Lindy kezét fogva indulok el a lépcsőn lefelé a kialakított VIP terem felé, ahol ma terveim szerint leszünk. Zene van, pult van és garantáltan nyugisabb, mint itt. - Szóval Lindy ő az én…. - Caesarra nézek és agyalok egy sort. - Ő az én egyik kedvenc konkurenciám tulaja és most már az egyik barátom is. Lindy meg az én sorstársam, az egyik legdögösebb barátnőm, akinél eszesebb és cukibb részeget még életemben nem láttam. Amúgy akarsz ma valamit inni vagy tartjuk az alkut? - nézek rá kérdőn, mert nem tudom mennyire készült ma ki a munkában és mennyire kell neki egy kis leeresztő ital.
Időben érkeztem. Legalábbis nagyjából akörül ahogy ígértem magam korábban, de pontosat nem tudtam mondani Lu-nak mert lövésem sem volt róla, hogy mennyi időt baszok majd el otthon. A Pandorában persze már ezerrel pörög a buli, Lu tényleg szuper munkát végzett, bár ebben én egy másodpercig sem kételkedtem. Széles vigyorral viszonzom a puszikat amiket kapok. -Hagyjuk a formalitásokat, hívj nyugodtan Pókembernek.-még egy kicsit megölelgetem mielőtt kikérem magamnak az energiaitalt. Éppen rohadtul nem figyelek, mert a dobozt bontom ki, de amikor meghallom a nevet máris felkapom a fejemet. Hogy micsoda? Lin valószínűleg totál el van varázsolódva, mert még csak észre sem vett vagy nem ismert fel vagy én nem tudom mi van vele, így egy pillanatra tényleg elég meglepetten pislogok rá, de mivel épp nagyban csacsognak nem szólok közbe. Bólintok egyet Lu-nak és vigyorogva indulok el a két lány mögött néhány lépéssel lemaradva. Hát ez tényleg durva. Lin szerette volna megúszni, hogy lássam bulizni, hiszen elmondása alapján a szemem láttára nem tudná úgy elengedni magát. Lu édesen elkezd minket bemutatni egymásnak mire halkan röhögve fonom össze magam előtt a karjaimat és eszembe sincs közbeszólni, ha már ilyen lelkesen nekiállt a dolognak. Mire a mondókája végére ér fogom magam és átkarolom Lin vállát. -Eszes és cuki részeg? Hát azt le merném fogadni.-hitetlenkedve rázom meg egy kicsit a fejemet miközben persze vigyorgok, mint az állat. -Most akkor én jövök. Lin.. ő itt Lu, üzleti rivális és barát egyszemélyben. Lu... ő Lin a gimis osztálytársam, a lány, akit el akartam vinni a végzős bálra és örökkön örökké nemet mondott nekem. Most hogy jobban belegondolok nekem is ő az egyik legdögösebb barátom bár azt hiszem igen komoly holtversenyben vagytok nálam.-felnevetek miközben végigmérem a két lányt. -Én nem iszok, köszönöm..-intek egyet megrázva a fejemet. Simán elengedhetném magam, hiszen most nincs kit megbántanom, ha bárkivel összeakadok este, de jobb ha én nem esek bele újra ugyanabba a hibába, hiszen tényleg nem ismerek mértéket ha egyszer kicsúszik a talaj a talpam alól.
Owner of Emperor. Heir of the Harlow family business.
★ play by ★ :
Lando Norris.
★ hozzászólások száma ★ :
408
★ :
Re: Halloween party - Lindy, Caesar & Luana
Kedd Nov. 07, 2023 12:17 pm
“Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror..”
.
Belém nevelték, hogy ne okozzak csalódást körülbelül senkinek. Ezért is volt egy kis lelkifurdalásom, hogy mindenféle ötlet bukkant fel az agyam belső zugában, hogy lemondjam a mai estét. Viszont Luana többször hangsúlyozta mennyire fontos neki ez az egész rendezvény. Így hát milyen barátnő lennék, ha mondjuk cserben hagynám? Tehát most már itt vagyok és semmi kétség, hogy furcsa érzelmek kavarognak bennem, ami számára tök természetes, mert már túl van azon, hogy beavatódjon az éjszakai életbe, én pedig még csak most kezdem el kóstolgatni. Ahogy a pulthoz érve rá lelek, nevetve ölelem át. - Köszönöm, az ajtónál a harisnya nagyobb sikert aratott – nevetek fel, mert legalábbis jó páran a lábaimat nézték, mikor elmentem mellettük. Nem mondom, hogy most már kellően jó döntésnek nevezném, de késő lenne elrohanni és átöltözni. Főleg, amilyen hevesen köszöntött. - Megadom, ne aggódj, de azt hiszem nem az eseted – elhúzom a számat, még mindig nevetve. Nem tudom melyikük lenne büszkébb arra a találkozásra. Valószínű, hogy nem Lu. Ahogy közelebb terelt a pultnál ácsorgóhoz végre felismertem és csak egy széles mosoly kerekedik az arcomra. Még időm sem lenne megszólalni, hogy felesleges a bemutatás, már azonnal átveszi az irányítást a szélvészkisasszony és a kezét fogva követem. A tömeg egyre csak nő, úgy hogy elkönyvelheti, sikere van az üzletnek. Még szerencse, hogy New York éjszakai élete mindig pezseg. Ahogy sétálunk, azért párszor hátra pillantok Caesarra és aprón, feltűnés mentesen megcsóválom a fejem. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a saját kis várán kívül máshol is belelendül a parti életbe. Ahogy egy fokkal csendesebb helyre érünk elengedem a kezét, hiszen már kevésbé kell félni, hogy elsodornak az emberek a messzeségbe. Már nyitnám a számat, hogy felesleges, de olyan lelkesnek tűnik, hogy nem merek közbe szólni, csak megingatva a fejem vigyorgok Caesarra. - Hé’, arról volt szó, hogy nem emlegetjük azt az éjszakát – húzom el az ajkaimat, de hát a végén kitör belőlem a nevetés. Amint megérzem a férfi kezét a vállamon automatikusan a derekára csúsztatom a kezem és tettet felháborodással lököm meg a csípőjét a sajátommal, mikor enyhén beszól. - Esküszöm, hogy megharaplak! - nevetek fel, mert épp a múltkor beszéltünk róla, hogy nem tudnám úgy élvezni az éjszakát, ha ő is ott lenne. Erre tessék. A sors simán beintett, és most itt áll mellettem. Szívemre teszem a szabad kezem és vágok egy grimaszt. - Ez most szíven ütött, hogy mással is osztozkodnom kell a dögös barátnői címen – drámai sóhajt követően elnevetem magam. Mert hát valószínű, hogy Lu-nak fogalma sem volt róla, hogy mi ketten már régen ismerjük egymást. Sok mindenen átmentünk és fogunk is. A kérdésére válaszoló férfihoz közelebb bújva suttogok a fülébe. - Ha szeretnéd kiengedni a gőzt. Itt vagyok. Majd én figyelek rád – nyomok egy puszit a halántékára. Sok minden történt vele és mondjuk egy friss szakítás lehetséges, hogy megkívánja az erősebb italokat. - Én vettem be gyógyszert, szóval ma a Coca Cola szponzorálja az estémet – nevetve válaszolok Lu-nak. Eszemben sincs alkoholt inni, a múltkori azt hiszem jó pár hónapra elvette a kedvem. Így is a lány ágyába kötöttem ki, nem akarok ma esetleg valamilyen idegenébe kerülni. - Szóval, ez az a híres Pandora, amiről meséltél – forgatom kicsit meg a fejem, már amennyire lehetséges, miközben a a férfi csuklójába kapaszkodok. - Még az Emperorban sem jártam, tehát érezd magad megtisztelve – bököm oldalba a mellettem lévőt. Miközben Luana szemébe nézek, hiszen jól néz ki. Igazából már egypárszor emlegette, hogy ha úgy érzem, hogy sok rossz történik menjek oda kiengedni a gőzt. De sose vettem rá magam.
Amikor mindenki megérkezik, fogom meg Lindy kezét és indulunk el a nekünk berendezett részhez, ahol csak magunkra vagyunk, és talán kényelmesebben tudunk majd beszélgetni. Amint nekiesek, hogy mindenkit bemutassak a másiknak érzem, hogy valami egészen furcsa helyzetbe keveredetem, amit csak egy zavart mosollyal nyugtázom egészen addig ameddig Caesar meg nem szólal. - Szivattok srácok! - nézek rájuk egy kicsit lemerevedve, de amikor meglátom mennyire közvetlen a kapcsolatuk még éretlenebb fejet vágok.- Ő az a srác, akit magaddal akartál hozni, de csak barát? Te neked meg nem barátnőd van? Baszki nem értem, megfogadtam, hogy nem iszok, így most az italomba beképzelek valami nagyon keményet. - nevetek felés beleiszok egy jó nagy kortyot az üdítőszerűségembe. - Ohh édeseim, hát ha egy ilyen csajjal vetekszem, akkor azt hiszem jó, hogy barátok vagyunk és nem ellenségek. - grimaszolok egyet kicsit agyalva azon, hogy mégis mibe kevertem magamat. Imádom, amikor ennyire spontán dolgokra derül fény, ez is egy egész jól elsült helyzet. Felocsúdva a meglepettségemből rázom meg a fejem egy kicsit és elmosolyodok.- Szóval akkor ma tisztán toljuk? Pedig már készültem gyrossal is. - nézek Lindy felé, de ennél többet szerintem nem kell mondanom, mert pontosan tudja mire gondolok, zsíros krumpli és a pasik kibeszélése. Jó mély golgokat említettük, még fürtöskémről is esett szó, csak nem mondtuk ki ki az valójában, pedig most pár meglepett arccal kevesebb lenne köztünk. - Igen ez lenne az. - mosolyodom el körbepillantva a teremben. - Később lemehetünk ha egy kicsit szétszéledt a tömeg a termekben, és megnézhetjük a többit is. - kacsintok rá. - Na de srácok mi is ez? - mutatok rájuk, mert még mindig összekapaszkodva állnak egymás mellett, amitől széles vigyor ül ki az arcomra. Én végig azt hittem, hogy majd azzal a fura dokival fog valamit kezdeni és végül kiderül, hogy amúgy csak Lindy kell neki és azért olyan fasz, mert nem kaphatta meg, bár elég furcsa elképzelés lett volna, de részegen ez egyszerűnek tűnt. Közben inteka pultosnak, hogy hozzon nekünk üdítőket, márelőre megbeszéltem velük, hogy ha én kérek még véletlen se legyen alkohol közelében, nem akarok ma dolgozni, már nem, de inni sem, mert a legutóbbi estém is karikás szemmel, másnaposan folytatódott és nem vágyom rá.
Lin mosolyából tudom, hogy legalább felismert, de egyikünknek sem nyílik alkalma arra, hogy Lu-nak jelezzük ezt az apró részletet, hiszen ők már vonatoznak is felfelé, én pedig lelkesen sietek utánuk nehogy lemaradjak. Nem vágok Lu szavába, hiszen így legalább én megtudom, hogy ők honnan ismerik egymást, illetve Lin is összerakhatja a képet, hogy mi milyen kapcsolatban vagyunk. Látom ahogyan Lu szép kis homloka ráncokba szalad miközben a karom már Lin vállán pihen, ő pedig automatikusan fog a derekamra. Ahogy meglök egy kicsit felnevetek és kicsit szorosabban magamhoz húzom. -Mindig csak ígérgeted, de sose harapsz.-sóhajtok egyet majd újra elvigyorodom majd Lu-ra pillantok. -Már nincs. Öööö.. lassan 3 hete.-na igen... annyira nem reklámoztam a dolgot, mert mindenki egyből elkezdett sajnálkozni, meg hülye kérdéseket feltenni, ezekből pedig jutott éppen elég, amikor anyámnak megmondtam, hogy már le is állíthatja magát a nagy lelkesedéssel. Hát igen.. az ő szívét is sikerült összetörnöm még akkor is ha észérvekkel megmagyaráztam a döntésemet. -Na na! Senki nem vetekszik senkivel. Ezt most úgy mondjátok mindketten, mintha bármelyikőtöknek számítana, hogy hányadik helyen áll nálam.-nevetek fel. Aztán a franc tudja, lehet mégis mozgatja a fantáziájukat a dolog. A nőknél ezt sosem lehet tudni. Ahogy Lin odasúg kicsit közelebb hajolok hozzá és a pusziba is beledőlök egy kicsit majd elgondolkozva nézek a szemeibe mielőtt Lu-ra pillantok. Vele már akkor bajban voltam amikor megismerkedtünk és most tényleg nem maradt semmilyen jellegű visszatartó erő, maximum az, hogy nem kellene barátságokat elbaszni. Szó szerint. -Őszintén szólva mellettetek kicsit fosok berúgni, úgyhogy egyelőre maradok az alkoholmentes tervnél, de majd meglátjuk.-majd ha nagyon feltámad bennem a késztetés, akkor nekiállok rendesen fogyasztani. Tényleg tartok egyébként attól, hogy ha egyszer visszaesek, akkor találok-e utána megint féket. Ahogy Lin oldalba bök rándulok egyet, hiszen valami isteni érzékkel találja meg rajtam mindig a csikis pontokat. -Ja... ezer éve ismerem aztán mégse bulizott még soha nálam... vagy velem.-nevetek egyet. Lu kérdésére a még mindig törött kezemmel átkarolom az ő vállát is és megcélzom a két lánnyal az egyik kanapét, ahova leülhetünk. -Hát kérlek szépen egy olyan 8-9 évnyi felgyülemlett szexuális frusztráció a részemről, amit barátságnak nevezünk. De mivel soha nem volt hajlandó lefeküdni velem, így legalább az egyik, ha nem a legőszintébb emberi kapcsolatom lett Lin.-vigyorgok egyet közben mindenki válláról levarázsolom a karjaimat, mert amint megérkezett az üdítő szállítmány magamhoz veszek egyet. -Na és veletek mi van? Ez az egyik legjobb fordulat, hogy a két kedvenc csajom egyébként jóban van..
Owner of Emperor. Heir of the Harlow family business.
★ play by ★ :
Lando Norris.
★ hozzászólások száma ★ :
408
★ :
Re: Halloween party - Lindy, Caesar & Luana
Szer. Nov. 08, 2023 12:32 pm
“Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror..”
.
Mindig meg van a varázsa annak, ha pár ember összeboronálódik a véletlenek miatt, végül pedig kiderül, hogy keresztbe kasul megvannak a közös szálak. Csak nem volt átlátható. Nevetnem kell, ahogy Luana realizálja, hogy ez a felvezetés totál felesleges volt, hiszen Caesar már rám is veti a karját, én pedig kapaszkodom a derekába. - Hát először igen, de annyi minden közbe jött, hogy nem beszéltem vele – megvonom a vállam, tényleg azt hittem, hogy legalább az ilyen nagy alkalmakat a saját kis bizniszében tölti. Meg tényleg csak kikapcsolódni vágytam. - Jaj, te Garreth-re gondoltál? Hát ő rohadtul nem egy barát – húzom el a számat, ahogy összeáll a kép, hogy miről is beszéltünk két részeg harapás között. Végül pedig nevetni kell, ahogy csacsog továbbra is a töményebb ital képzeletéről. Igazából engem nem zavarna, ha innának. De ők tudják mire vállalkoznak. Vagy sem. - Ami késik, nem múlik – kacsintok a férfira és megrázom a fejem. Hiszen még csak újra tapogatózunk a barátság egyenetlen talaján. Nem szeretném ha valamelyik gesztusom többre utalni, mint ami. - Pedig van benne tapasztalatom, igaz? - nézek rá Caesarra és elhúzom a számat. - Gimiben mindenki azért utált, mert fáradhatatlanul udvarolt – bár ezt mi ketten már megbeszéltük, de Luana nem tudhatta és végül elnevetem magam, ahogy felé fordulva ingatom meg a fejem. - Figyu, Harlow, nem te leszel az, aki miatt hajba kapunk. Nem egyezik az ízlésünk – kacsintok rá és nevetve fordulok Lu-hoz, hiszen ezt meg már mi tárgyaltuk meg. Ha vinni akarja nem bánom, de utána ne nekem magyarázzanak. Felnőtt mind a kettő. - Ne emlegesd a gyrost – nevetek mert azt hiszem örökre elment attól is a kedvem. Mellesleg a gyomrom meghallotta és nem tetszésül megfordult. Megvonom a vállam, hiszen nem fogom én letolni az első tömény piát a torkán, hogy csak azért is igyon, mert van felvigyázója. Én csak felajánlottam. Az, hogy ő nem bízik saját magába, azon pedig nem itt fogok segíteni és megbeszélni vele. Ezt éreznie kell. Végül Luana felé nézek és a büszkeség, ami átjárja megmosolyogtat. Más nem mondhatja el, hogy húsz évesen már egy ilyen gyümölcsöző vállalkozása van. Mármint, a másik mellettem állóval ellentétbe. Gazdag kölykök és az aggódó szüleik, hogy megzabolázzák őket. Ilyenkor persze érzem, hogy mennyire más neveltetésben részesültünk. Ez az ő világuk. Én pedig csak vendég vagyok. - Szerintem ma este nem fognak egy hamar szétszéledni – vigyorgok rá. Meg hát ha nem kell vigyázzak Caesarra akkor valószínű, hogy hamar ágyba kerülök. - Megmondtam, hogy tarts magad távol a Harlow fiútól – nevetve utánoztam az apám hangját arra, hogy nem buliztunk még együtt. Valószínű, ha ez is kiderülne halott lennék. Vagy Ő. Nevetnem kell azon, ahogy Caesar elmagyarázza a köztünk lévő nem létező kapcsot és végül bólogatok. - Most mond azt, hogy nem kitartó – nevetek fel Lu-ra nézve végül pedig megingatva a fejem fordulok felé. - Nem lett volna elég az, hogy barátok vagyunk? Fél világnak azt kell hallgatnia, hogy én vagyok New Yorkban az egyetlen lány, aki nem dobta le a ruháit a mosolyod miatt? - erősebben markolom meg az oldalát, ahogy végre kanapéra kerülünk. Kicsinál ez a cipő. Végül, ahogy lekerül rólam a keze arrébb húzódva nézek a telefonomra. Ja, csak emlegetni kellet. - Tudtad, hogy Play boy vagy? - nézem a telefon kijelzőjét, amint ott villog Garreth üzenete, hogy „ play boy gyerek nem tudja megadni azt, amire vágysz…” megingatom a fejem. - Lu volt az, aki megmentett attól, hogy szétcsapva megöljenek egy sikátorba. Bár bevallom féltem, hogy ő fogja megtenni, mert kedves volt és haza vitt magához, hogy ne egyedül haljak meg alkohol mérgezésbe. Azóta pedig jóban vagyunk. Sok a közös bennünk. Meg persze még több az, amiben különbözünk – nevetek fel, ahogy hátra dőlök.
Még csak bizonytalanul kapkodom a fejem Caesar és Lindy tekintete között, én komolyan azt hittem, hogy a doki lesz a befutó valamilyen perverz gondolat miatt, de csak a hülye részegségre fogom, meg volt ott szó mindenről, de tényleg. A srác meg szakított a barátnőjével, aki olyan nagyon gátolta őt, hogy bármilyen csábításomnak bedőljön, elég jól tartotta magát, ahhoz képest, hogy nem sokkal rá meg már kiderül, hogy szingli. Nem tudom mit mondjak rá, csak felhúzom az orrom és egy elég kacér nevetés tör fel belőlem. - Na várj, udvarolt neked ez a fürtöske és te ilyen jól tartottad magad? Taníts mester! - teszem össze a két kezem de elnevetem magam. Nem ismertem őket régen nem tudom milyenek voltak és egészen biztos megvolt az oka, hogy megmaradtak a barátságnál, ami olykor azért sokkal jobb tud lenni, mint egy laza menet, bár a több menet barátság közben na az az amiért ölni tudnék, nulla kötelezettség, állandó élvezet. Na jó nyál vissza és a való világba pillantok, ahol ők vannak és nem a fantáziám. - Áhh ahhoz túl szép a haja, hogy kikapjam egy pasi miatt. - kacsintok rá Caesarra, na meg azért sokkal több tartás van mindkettőnkben, hogy egy pasi miatt kapjunk össze, attól függetlenül, hogy ő tényleg megérne egy misét. - Pedig mi egész jó kislányok vagyunk. - nézek Caesarra pillázva, majd cinkos mosollyal nézek Lindyre, de csak a szám nagy, valószínűleg ha inni akarna bármelyikük, vagy mindketten akarnának, akkor most kivételesen én lennék a tyúkanyó, mert próbálok valamiért jobban felnőni. Legutóbb sem fogtam vissza magam mondjuk, amikor ketten buliztunk, pedig akkor tudtam, hogy foglalt, ma sem fogom, de ez az én természetem, és ezzel korábban sem volt baja, Lindy is ismeri bármilyen tudok lenni, szóval nem mutatok senkinek újdonságot. - Legalább legközelebb tudjuk hova kell menni, és nincs kifogás Lindy, majd beszélek én azzal a kollégáddal, aki kedvesen át fog vállalni egy estét, ha nem akarsz ránk érni, szóval már ketten rángatunk ki a gubódból.- Caesar átkarol és így megyünk egy kényelmesebb helyre, nem a terem közepén akadok ki azon, hogy mégis milyen kicsi ez a világ. Kíváncsian pillantok rájuk, amikor Lindy valamit mutogata telefonjával, majd elveszek egy üdítőt és háradőlök. Még sok minden vár ránk este. - Megtisztelő pozíció ez fürtöske. - vigyorgok rá, majd tekintetem átvándol Lindyre és hangosan felnevetek, amikor meglátom, hogy megszabadult a cipőjétől. - Van az irodában sportcipő, kell? - kérdezem, látva, hogy nem a legkényelmesebb felszerelésbe bújt ma. - Naaa, én mindig kedves vagyok, és csak pasikat szoktam úgy hazavinni, hogy nincsenek jó szándékaim velük. - megjátszottan húzom sértődésre az arcom, de lehet kicsit tényleg fura lehettem, hogy csak úgy a semmiből karoltuk fel egymást és tértünk rá rögtön a lelkizésbe egy zsíros kaja mellett, egy egészen aranyos kis kajáldában, aztán nálam kötöttünk ki. - Aztán megfogadtuk, hogy ma nem iszunk, vagyis kötöttünk valami félig alkut, félig csak említettük, sok minden kiesett az nap estéről, de az tuti, hogy annyira régen csaptam szét magam. - sok volt a stressz, túlságosan is sok, és az volt az a pont, ami segített átlendülni, vagy éppen egy ismeretlennel egy egész este. - Meg amúgy is olyan szar egyedül lenni, főleg ha részegen kell hazamenni és nem vár otthon senki. Örültem, hogy ott voltál velem. - nézek rá hálásan, mert akkor nekem is jó volt, hogy nem egyedül feküdtem le, na meg az is, hogy tudtam, hogy részben miattam volt annyira ki nem viseltem volna jól, ha haza sem jut.
Ami késik nem múlik? Komolyan nem tudom eldönteni néha, hogy tényleg csak barátkozni akar velem és csak véletlenül húzza néha az agyamat vagy tényleg van valami a háttérben, amit soha nem ismerne be. -Ja ja.. durva mi?-Lu-ra pillantok. -Éveken át űztem és olyan kisujjból pattintott le mindig, hogy öröm volt nézni... mármint másoknak. Nekem nem annyira. Még a bálba is el akartam vinni, vittem rózsát meg mindent. Bár arra főleg az apja mondott nemet nem ő.-felnevetek és egy puszi erejéig közelebb is húzom magamhoz Lin-t. -Hát ezt örömmel hallom. Látod Lin, megtaláltad az első olyan barátnődet, aki nem rág be rád miattam.-vigyorgok egyet, bár az, hogy nem egyezik az ízlésük kicsit szíven üt, hiszen azt tudom, hogy Lu-nak bejövök, de ezek szerint akkor Lin-nek nem csak a barátságunk a visszatartó erő ebben a történetben.. vagy megint túl sokat kombinálok. Lu megjegyzésére újra felnevetek és kicsit közelebb is hajolok hozzá. -Te biztos nem vagy az, de egyébként nem is miattatok aggódok.-hanem a saját viselkedésem miatt, ami józan állapotomban is megkérdőjelezhető sokszor, ittasan meg hát... ja. Na mindegy is. Mondjuk egyébként nem lenne rossz egy görbe estét csapni, főleg, hogy Lin már olyan lelkesen felajánlotta, hogy irányba tartja a fejemet. -Ja. Most, hogy már kicsit kimozdultál lehet az Emperor a következő.-bólogatok megerősítve Lu szavait miközben leülünk egy kicsit. Az tényleg nem járja, hogy egyre több helyen járt már Lin csak az én klubomban nem. A kérdésre meglepetten pillantok rá. -Mi?-húzom fel a szemöldökeimet vigyorogva és közelebb húzódva leolvasom az üzenetet gyorsan. -Ez egy fasz... de egyébként.. ja már megkaptam párszor.-nevetek fel megvonva a vállaimat. Általában azok használják rám akik irigylik a pénzt, a nőket, az életstílust vagy esetleg az arcot. Azt leszarom mondjuk, ha rólam ugat, főleg ha a hátam mögött csinálja. Az jobban érdekel, hogy Lin-t továbbra is zaklatja. Vigyorogva hallgatom a kis történetüket. -Azt hittem te nem játszol bulikban babysittert.-vigyorgok egyet Lu-ra. Persze ezt egyébként mindig imádtam a nőkben, hogy ha azt látják, hogy egy vadidegen lány bajban van körülbelül 2 másodperc alatt fogadják egymást örökbe. Előhalászom a kocsikulcsomat a zsebemből és odaadom Lin-nek. -Én.. bebaszok. Akármit is mondok ne engedj vezetni mert az új kocsival jöttem. Zokognék holnap ha akár csak megpadkáznám, mert egy gyökér vagyok.-mondom és közben felkelek a kanapéról, hogy hozzak valami erősebbet. -Iszol velem?-kérdezem Lu-t.
Owner of Emperor. Heir of the Harlow family business.
★ play by ★ :
Lando Norris.
★ hozzászólások száma ★ :
408
★ :
Re: Halloween party - Lindy, Caesar & Luana
Csüt. Nov. 09, 2023 2:02 pm
“Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror..”
.
Luana reakciója nem okozott meglepetést, általában az emberek nagy része hitetlenkedik abban, hogy nem történt közöttünk semmi. Ez a titkunk, hogy míg ő gátlások nélkül próbálkozott én addig csak hagytam, hogy csinálja, de közben még is meg volt a vonalam, amit meghúztam. Ennek is köszönhető, hogy most is jóban vagyunk. Kérdésén felnevetek és megrázom a fejem. - Téged nem lehet – nevetek fel, ahogy közelebb bújok Caesarhoz, hogy meg tudjon puszilni. Arról nem is beszélve, hogy tényleg apám mondta le azt a bizonyos bált, ami még mindig tüske a szemébe. - Ugye? Kész csoda, hogy valakit nem zavar, hogy melletted vagyok – rázom meg a fejem. Mert talán nem is az zavarta őket, hogy a hajammal babrált szinte minden pillanatban, hanem mert ott voltam. Bár nem mindenkit zavart a jelenlétem, akkor is simán kikezdtek vele, így már teljes mértékben megszoktam. Arról nem is beszélve, hogy még én is érzem, hogy Luana mennyire izgatott lett attól, hogy Caesar újra a szinglik táborát erősíti. Na persze, jó kislányok. Mármint én. De szerencsére ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül, csak Caesar ezt hangosan ki is mondja. Amitől persze egy halovány mosoly keletkezik az arcomon. - Nem kell, majd vissza veszem, ha elindulnék bármerre is – legyintek, meg hát hogy is néznék ki ebben a ruhában és egy sportcipőben. Mert valószínű, hogy úgy is magukra hagyom őket, a szikrák úgy pattognak, hogy lassan meggyullad rajtuk a jelmezek. Én pedig nem tartom egyiknek sem a gyertyát. A történetünket elmesélve nevetnem kell, mert azért fura érzés volt, hogy más ágyába ébredtem a megszokott sajátom helyett. A telefonommal babrálva mutatom meg az üzenetet és megrázom a fejem a válaszán. Igazából nem is érdekel amiket írogat, de ha már mást is bele kever, az elég sértő. Tekintve, hogy mi barátok vagyunk, neki meg ott a felesége. Ebből a szituációból nem én jövök ki rosszabbul. De mielőtt meggondolatlanul válaszolnék, csak kikapcsolom a készüléket és elsüllyesztem a telefonomat a ruhám mélyére. - Örömmel voltam a támaszod – nevetek fel. Bár részegen sosem mentem haza, de én nem érzem azt, amit ő mond. Hogy annyira kegyetlen lenne egy üres lakás. Legalább azt teszel amit akarsz, és akkor amikor akarod. Egy pillanatra elbambulok, mikor meglátom, hogy egy kulcs lebeg a szemem előtt és hirtelen összeszalad a szemöldököm, de elveszem tőle, hogy a telefonom mellé csúsztassam. Hát ennyit arról, hogy ma hamar ágyba kerülök. De amit megígértem ahhoz tartom magam. Így csak lejjebb csúszva a kanapén húzom magam alá a lábaimat és nyúlok az üdítőért. Most én leszek a tyúk anyó főleg ha Lu is ivászatra adja a fejét. - Hé – nyúlok a keze után mielőtt eltűnne a pult sötétségébe. - Engem nem érdekel, hogy mit fogsz tenni, vagy mondani. De egyet kérek – sóhajtok egyet, ahogy közelebb húzom magamhoz, hogy csak ő hallja. - Ne tegyél olyat, amit megbánsz később – nyomok egy puszit az arcára lezárás kép. Mert tényleg támogatom én bármibe, de nem én leszek a rossz ha épp összegyűrik a lepedőt. Abban biztos, hogy nem fogom megállítani, sem támogatni. De a vak is látja, hogy Lu mennyire rá van izgulva. Caesarnak pedig kevesebb is elég, hogy ezzel a lehetőséggel éljen. Én pedig nem fogom végig nézni. A kocsi kulcsa nálam van, tudja hol lakom, maximum holnap eljön érte. Taxival.
- Egész biztos féltékenyek voltak, az én szótáramban ez nincs benne, szóval én imádlak titeket együtt, külön, ölelkezve, hajat tépve, bárhogy. - mindegy milyen titulusban vannak egymásnak édes, hogy egy barátság ilyen jól működik. Én is rohadt hálás vagyok a legjobb barátnőmért, ev nélkül néha kikészülnék és ő az aki a szavaival is fel tud pofozni olykor. Egy ilyen barát annyira felbecsülhetetlen, hogy lehet mások nem érezték a súlyát, bár ahogy fürtöskét nézem tuti, hogy nem volt egyáltalán tapintatos a barátnőm hajkurászását illetően, és a kamaszok barmok tudnak lenni egymással. Meglep, hogy egy kis ideig nem találkozok a másikkal és hogyan zajlik az élet, kár, hogy egy szerelem, ha volt már az egyáltalán ennyire hamar elillan, talán ezért hittem jobban abban, hogy van szex és van barátság, meg egybe a kettő, de érzelmeket belevinni hülyeség, hiába érzem nagyon ritkán, hogy hiányzik, de ha ez a vége nem is éri meg. Szóval akkor ráfér a buli, bár nem tudom mennyire viselte meg, de egy ok, hogy kikapcsoljon. Jó ötlet, hogy elindulunk leülni, mert látom, hogy Lindy elég hamar lekapja az cipőt, felajánlom neki, hogy adok csere cipőt, mert ez a lány tuti mindenben is dögös, de akár mezítláb is tolhatjuk, itt nem nagyon vannak üvegszilánkok, még, mondjuk. Ameddig ők csevegnek meg is jön az ital és elveszem a második pohár üdítőmet, amitől maximum pisilnem kell majd sokat, de cserébe tiszta marad a fejem és nem teszek olyat, amit megbánok, és nem leszek teljesen bolond, mert ma én vagyok itthon. - Néha nekem is kell egy jó cselekedet, meg hát megláttam és jött a szikra, tudjátok, amikor kipattan a fejedből, hogy őt a barátodnak akarod. - mutogatok az ujjammal, mintha azzal akarnék tüzet szítani a levegőben. - Na meg én voltam az értelmi szerzője annak, hogy igyunk sokat, mert az életem per pillanat káosz volt és jónak tűnt. - vonom meg a vállam, és jó is volt, több mindent nyertem vele, mint remélni mertem. Meglepetten nézek az előttem lejátszódó jelenetre, olyan gyorsan landol a kulcs az asztalon, hogy fel sem fogom mi történik. Jó velem ivott Caesar de akkor sem hiszem, hogy olyan nagyon szívesen, de most magától akarja, pedig én ma nagyon nem vágytam rá. Hazudok vágyok rá, mármint az italra, mert egy kicsit nem lenne rossz kikapcsolni, ha tudom, hogy megy az este magától, de így? Lindy nem iszik, de talán egy baromi jó parti lenne mindenhogy, mert jelenleg nem vágyom másra csak ennek a két embernek a társaságára. Na meg kíváncsi vagyok milyen amikor fürtöske elveszti a kontrollt és eszeveszett táncba kezd a parketten, mást úgysem hagyna neki sem Lindy sem én. - Pedig ma esküszöm úgy indultam neki az éjszakának, hogy én figyelek rátok. - nevetem el magam és nem kell sokat győzködnie, hogy legalább annyit igyak, hogy elengedjem magam teljesen, nem sokat nem agyatlanul, azt meghagyom neki, azt hiszem ráfér. - A kocsit hazaviszik neked, ha gondolod, hogy még vezetni se tudd, mert nem lesz itt. - bár én is hülye lennék bárki kezébe adni a kicsikémet, de hátha így könnyebb dolga lesz. Kicsit olyan érzésem van ezzel a kettővel kapcsolatban, mint az öreg házasok, cukik, féltők és jó rájuk nézni. De nem őket akarom ma bámulni, hanem velük bulizni és nem aggódni semmin, mert a mai este szuper lesz mindenkinek. - Kimaradnál egy ilyen jó buliból? - nézek kérlelő szemekkel Lindyre pedig még nem is kértem semmit tőle. - Legutóbb meglepődnél milyen jól tartotta magát ez a srác. - mutatok Caesarra. - Lehet nekünk is menne, mármint nekem tuti, ma fordított játék lesz. - kacsintok rá fürtöskére, hiszen legutóbb nála ittam én többet és ma nekem kellene tisztább fejjel gondolkoznom, mindegy mennyire van sínen minden. Odamegyek a pulthoz és ma olyan tequilás hangulatom van, az annyira nem üt ki hamar, és ismerem a határaimat, tökéletesen.
Hát tépném a haját, mondjuk nem úgy mint a gimiben, de sajnos még mindig nem értékelné ezt a gesztust. Egyébként tényleg nagyon örülök, hogy a két lány ilyen jóban van, hiszen így akkor tényleg mozoghatunk akár együtt is és egyikőjük se rendez belőle jelenetet. Nem szívesen tenném tönkre a kis barátságukat most, hogy végre Lin talált valaki, akivel szívesen kimozdul. Akármennyire is szerettem Savi-val lenni beütött az, ami miatt eredetileg nem akartam ilyesmibe bonyolódni. Ha még lett volna egy kis időm valahogy rendszert teremteni a párkapcsolatban mielőtt a szerviz a nyakamba szakad, akkor talán több esélyünk lett volna. Hamar sikerül változtatnom a mai terveimen és inkább le is adom Lin-nek a kocsikulcsot, hogy ne a McLaren szívja meg, hogy ma ténylegesen gyengének bizonyultam. -Úgy tűnik, hogy ma mindenki jó gyerek akart lenni és a másikra vigyázni, de hát ez van.-nevetek fel. Ha Lu nem akarna inni, akkor nem is zaklatnám ezzel tovább, de igazából rohadtul nem veti el az ötletet, inkább csak partnerre várt szerintem, aki viszont ma én lettem és nem Lin. -Hagyd csak. Majd Lin hazavisz vele.-vigyorgok az említettre bár erősen kétlem, hogy a legókocka után hajlandó lenne vezetni a kocsimat, de ki tudja még okozhat meglepetéseket. Ahogy Lin elkapja a kezemet és visszahúz készségesen hajolok közelebb hozzá szabad kezemmel megtámaszkodva a válla fölött a kanapé tetején. -Hmm?-hümmentek rá. Ahogy beszél egyre szélesebb lesz a mosolyom majd néhány jó nagy puszit nyomok az arcára és végül még egyet a nyakába. -Azt mondtad vigyázol rám.. én bízok benned.-bár nyilván ha egyszer megindul az agyam, akkor nehezen tudná az utamba állni, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy Lin azért mindig elég nagy hatással volt rám. -Azért tartottam jól magam, mert barátnőm volt...-vonom meg a vállaimat nevetve miközben felegyenesedek és elindulok Luval a pulthoz. Igazából hagyom, hogy ő válassza ki az alkoholt. Nekem édes mindegy, így végül egy üveg tequilát, néhány szelet citromot, egy sószórót és 3 feles poharat egyensúlyozok vissza egy tálcán az asztalhoz. Lin ugyan azt mondta, hogy nem iszik, de azért a lehetőség adott. Egyelőre Lu-nak és magamnak töltök. -Hát lányok. Előre is bocsánat.-nevetek fel és koccintok is Lu-val. Só, tequila, citrom. Meg persze egy laza fintor majd újra hátradőlök a kanapén és Lin lábait az ölembe húzom, hogy félkézzel tudjam masszírozni kicsit a fájós végtagjait.
Owner of Emperor. Heir of the Harlow family business.
★ play by ★ :
Lando Norris.
★ hozzászólások száma ★ :
408
★ :
Re: Halloween party - Lindy, Caesar & Luana
Pént. Nov. 10, 2023 5:51 pm
“Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror..”
.
Kicsit furán érzem magam, mikor Lu közli, hogy imád minket bármilyen titulusban és szívem szerint eltávolodnék Caesar-tól. Megköszörülöm a torkom és csak bátortalanul rá mosolyodom. Annyiszor hallottam már, de csak reménykedem, hogy nem az lesz a vége, mint a többiekkel. Hiszen ha volt is valaki, aki barátkozni akart, csak azért, hogy a fiú közelébe kerüljön. Bár Lu egy kicsit más tészta, ő nem tudta, hogy ismerjük egymást. - Ne hidd el, csak a lelkiismerete nem hagyta volna, ha másnap a hírekben olvasta volna, hogy valami kattant drogos csúnya dolgokat csinált volna velem – nevetek, ahogy kézzel-lábbal mutogat, hogy érthetőbb legyen a történetünk. Mire csak megingatom a fejem. Az, hogy egyikünk sem tervezett inni, hamar elszállt és megvonom a vállam, eszemben sincs egy kortyot inni. Az az egy próbálkozás bőven sok volt. Józanul is tudok bolond lenni, és kevesebb fejfájást okoz. Lura nézek és megrázom a fejem, de közben persze Caesar is megszólal neki meg bólogatok. Lassan bele szédülök abba, hogy ennyi fele vagyunk. - Oh, ne viccelj, most kaptam meg az egyetlen szerelme kulcsát, biztos nem adom ki a kezemből, vagyis zsebemből – na persze, a hőn imádott kocsiját rám bízza, vagyis csak a kulcsot. Majd én leszek az, aki ezt megtiszteltetést a kukába dobja. A bizalom jele. Nem játszom el. - Józanul és épp annyira fogom jól érezni magam, mint ti részegen. Arról nem beszélve, hogy holnap én reggel futni megyek, ti meg küzdeni fogtok a túlélésért – csóválom a fejem. Egy pillanatra összekuszálódik minden gondolatom, ahogy rá nézek, nekem valahogy nem említette, hogy ivott az a bizonyos emlék óta. De úgy voltam vele, hogy nagyfiú. De még mielőtt útnak erednek vissza terelem Caesart, hogy figyeljen rám egy pillanatig. A szemeiben látom, hogy tényleg erre van szüksége és azt hiszem, hogy a legjobb ha hagyom, hogy kiüsse magát és közben jól is érezze magát. Bizonyos kereteken belül. Persze a puszi mennyiségéből kiindulva lesz vele problémám, de az utolsónál megbillenek, és elfolytok egy sóhajt, végül eltolom magamtól. - Még józan vagy, legalább most viselkedj – dorgálom meg, mert azért még is csak Lu nézi végig, ahogy viselkedik. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. - Mindent megteszek – bólintok és Lu felé fordítom a fejem. - Leszek én a taxi sofőr, ha ezen múlik. Bár lehet, hogy akkor tényleges taxival megyünk, nem kockáztatom Caesar kocsiját – nevetek. Mert ha nem tudják hol a vége, akkor cudar estének nézek elébe. Míg eltűnnek a pulthoz körbe tekintek jó párszor. Mindenhol fiatalok táncolnak és engedik ki a gőzt és a fel gyülemlett stresszt. A zene azért cirógatja a lelkemet, azért még is csak Puerto Rico-i vérem imádja a zenét. Ahogy vissza érnek nevetek, mert az alkohol igen csak grimaszra húzza a szájukat. Közben bele kortyolok az üdítőmből. Ahogy a lábaim kikerülnek alólam és Caesar keze alá kerülnek jól esően sóhajtok. Fájó végtagjaimnak jól esik a frissítő. - Lu, ma mennyit akarsz táncolni? Mert lehet tényleg kelleni fog az a cipő – nevetek hangosan, és össze húzom magam, mert Caesar közben megtalál egy csikis pontot. - Hé, óvatosan – vigyorogva nézek a szemeibe. Igazából csak várom, hogy fog változni a szeme úgy is elárulja. Nem csak a viselkedése.
Na jó valójában nem azért mentem oda hozzá, mert aggódtam érte, mert aki elmegy bulizni, az tudjon magáért felelősséget vállalni és egy percig sem volt benne a fejemben, hogy ő ezt nem tudja megtenni, csak tényleg volt valami pillanat, amit tudtam, hogy egyszer egy kevésbé zűrös bulizáshoz vezet, mint a mai is lesz, sokkal ellenőrzöttebb és biztonságosabb környezetben, mint korábban. - Azt hittem előző alkalommal is láttad mennyire kicsattantam a másnapon. - kinyújtom rá a nyelvem enyhén ironizálva, mert ha futni nem is mentem volna, másnaposan, bár oda amúgy sem járok, akkor sem voltam talán annyira szarul, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy voltam rosszabbul is piálás után. Amikor tisztáztuk, hogy ki hogy jut haza, egy kicsit talán túl sokat is beszélve róla, mert a taxi csodákra képes, akkor eljutunk a pultig, mielőtt még kap egy kis óva intést gyanítom a srác, de legutóbb sem volt semmi baja, pont ma ne tudná kontrollálni magát? Oké, akkor lehet barátnője volt, de most meg ott van neki Lindy aki visszafogja, szóval nem is értem, de lelkesen megyek, bár már a visszaúton az asztalhoz eldöntöttem, hogy csak egyetlen egy pohár, nem több, és utána meghagyom neki, hogy részegedésig igya magát. Ma az én támaszom is itt van valahol a partin, de a zenekarral lehet, csápol nekik, vagy valahol koccint a mai fellépés előtt, szóval mértékkel teszem, amit teszek, mert az ő estéjét sem akarom elbaszni. - Tőlem nem kell, ha elviselhetetlen leszel csak kidobatunk. - kacagok fel, de persze nem tennék ilyet. - Hát figyelj ez tőletek függ, nekem azt hiszem ez az egy pohár is bőven elég volt, szóval sokkal tovább bírom majd józanabbul, mint legutóbb a parketten és azt tudjuk, hogy nem volt piskóta. De attól, hogy én ott vagyok, ti egészen nyugodtan mehettek bármerre. Sőt nézzetek körbe, fedezzétek fel a helyet, ha kell idegenvezetlek titeket. - előveszem a telefonom és dobok egy gyors üzit Evelynéknek, hogy ha unatkoznak, vagy nincs lent már semmi érdekes, itt találnak, de szerintem nem fogjuk ma őket látni. Amíg ők elvannak én felpattanok, hogy a pulthoz sétáljak ezúttal nem alkohol miatt, mert az van az asztalon, csak kérek magamnak valami üdítőt, mert egész nap nem ettem és nem ittam és most érzem, hogy mennyire lenyomott a fülledt levegő és muszáj olyan folyadékhoz jutnom, ami nem szárít ki, majd amikor visszaérek hozzájuk, nem ülök le. - Na fürtöske kiittad az üveget, vagy maradsz iszogatni? Elvileg a retro terem elég szellős még, szóval ha gondoljátok lenézhetnénk oda. - vigyorgok rájuk, mert ha őszinte akarok lenni, sosem voltam az üljünk egy helyben típus, mindig jobban pörgetem, mint körülöttem bárki, most meg még mázlim is van, hogy ha én többet akarék táncolni, mint bármelyikük itt vannak egymásnak és nem kell senkit csebehagynom.
-Ne is engedd el azt a kulcsot. Fontosabb mint az életem.-nevetek egyet Lindyre. El is hiszem, hogy Lu kisujjból kirázza a másnapokat. Őszintén szólva a múltkorit elég szépen megúsztam. Mondjuk ahhoz képest amiket régen toltam az kb semmi volt, tényleg csak egy kisebb botlás. Amikor 20 évesen leálltunk egy napra másnap szinte meghaltunk ahogy a drogok és az alkohol elkezdett kiürülni a szervezetünkből. -Én szerintem holnap meghalok, de leszarom.-tényleg tele van már a fejem minden szarral, úgyhogy ma úgy csinálok, mintha nem lenne holnap. Lin persze már most igyekszik normál mederbe terelni, így szerintem rendbe leszünk.. vagy nem, de azt hiszem engem fog a legkevésbé zavarni. Az első kör gyorsan le is csúszik miután Lu-val beszereztük a pultnál és a szavai hallatán nekem a második meg is áll egy pillanatra a kezemben. -Na persze. Hiszem ha látom.-vigyorgok Lu-ra. Úgyse dobatna ki, de egyébként nem is úgy szoktam vállalhatatlan lenni, hogy ön és közveszélyes legyek. Azt hiszem legalábbis. -Mi van máris le akarsz minket rázni?-nevetek fel Lu-ra pislogva kicsit értetlenül. -Nem válunk szét. Nem azért hívtál meg minket, hanem azért, hogy mind együtt legyünk, nem?-kérdezem tőle felvonva a szemöldökeimet. Ahogy Lu ott hagy minket még egy harmadik felest is kitöltök. Nem iszogatni szeretnék hanem úgy tisztességgel megcsapni magam aztán kész. Utánam a vízözön. -Itt volt csikis?-kérdezem Lin-t röhögve miközben ráfogok még egyszer ugyanarra a pontra, de el is engedem gyorsan nehogy lerúgja a fejemet. -Vicc volt!-mondom neki gyorsan. Mire Lu visszajön már 5 feles van bennem, amit már most kezdek érezni, de még kell egy jó 10 perc felszívódás mire tényleg meg fog csapni a mennyiség amit bevittem. Lin lábát leengedve az ölemből kelek fel. -Nem ittam ki, de nem is merem, mert akkor nem csak holnap lesz baj.-küldök Lu felé egy nagy vigyort majd még gyorsan iszok egy kicsit az üdítőmből és a kanapétól kilépek mellé, hogy a vállára tudjam simítani a karomat. -Menjünk táncolni!-A másik kezemet Lin felé nyújtom, hogy fel tudjam segíteni ha esetleg szüksége lenne rá.
Owner of Emperor. Heir of the Harlow family business.
★ play by ★ :
Lando Norris.
★ hozzászólások száma ★ :
408
★ :
Re: Halloween party - Lindy, Caesar & Luana
Csüt. Nov. 16, 2023 1:48 pm
“Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror..”
.
Hirtelen kicsit olyan volt, mintha mindenki egyszerre akarna beszélni, de igyekeztem jól zsonglőrködni és mindegyikre épp annyi figyelmet szánni. - Nyugi, biztonságban van – paskolom meg a zsebem Caesar felé elejtve egy mosolyt, majd Luana-ra pillantok és nevetnem kell. - De te kevesebbet ittál, vagy inkább nagyobb a rutinod ebben az egészben – mutatok körbe, mert oké, ők totál hozzá vannak szokva az éjszakai élethez. Nekem eddig az ágyam volt vagy a műtőbe ácsorogtam. Nem volt ekkora adrenalin löket egyik helyen sem. - Majd ha nem lehet bírni vele elviszem haza, nem gond – legyintek egyet, már úgy is nálam van az élete kulcsa, szóval ha ő kiüti magát számomra is véget ér a parti. - Miért is? - nézek a lányra, mert nem tudom hova tenni ezt a hirtelen váltást, nem épp egymásnak estünk a kanapén, csak tudom, hogy mennyire oda kell figyeljek Caesar alkohol szintjére és azt hiszem régebb óta ismerem. De az, hogy Lu egyszer csak eltűnik csak összeráncolja a homlokomat és kérdőn nézek a férfira, mert tudom, hogy azt mondta, hogy nem féltékeny, meg nincs a szótárába, de nem épp olyan fejet vágott. Ezért csak újra a gimibe éreztem magam, mikor a csajok úgy néztek rám, mintha épp megölnék valakit, csak mert Caesar jobban érdeklődött a hogy létem felől, mint feléjük. - Ennyit a féltékenységről – megvonom a vállam, de szinte azonnal rándulok össze a keze alatt és nevetve ütök rá a kezére, hogy engedjen el. Mert így nem leszünk barátok és még a végén megtartom a kulcsokat. Az italok sorban csúsznak le, de nem szólok, van hozzá rutinja, mire vissza ér Luana elmosolyodom. Mert csak reménykedem, hogy nem fogja kiinni az egész üveget. Még a végén holnap reggel mehetek hozzá, hogy bekössek egy kis infúziót, hogy ne akarjon bele halni az alkohol mérgezésbe. De még nagyjából észnél van és tudja, hogy nem kell kihívásnak venni az üveg tartalmát. - Akkor töltsük fel a retro termedet – nevetve húzom el lábam az öléből, hogy felhúzzam a cipőimet. Végül talpra állok egymagam, hiszen a keze helyett az üveget fogom meg, hogy vissza vigyem a pultosnak. - Csak akkor adj inni neki, ha én is vele vagyok – kérem meg a legbájosabb mosolyommal, de persze ő azonnal a főnökére pillant. Istenem. Felsóhajtok, hogy elinduljak utánuk. Legalább a tánctéren valamennyire oldódhat a hangulat.
Az nem teljesen igaz, hogy kevesebbet ittam, inkább csak jobban edzve van a szervezetem, ami nem olyan nagy érdem, de csak elmosolyodom. Tény, hogy a másnapok még mindig szarok, de nem annyira, mint másoknak, vagy éppen neki a hallottak szerint, én nem járok el nagyon sportolni, de lehet ha el kellett volna mennem futni, vagy csak egy edzőterembe ott haltam volna meg, mármint másnaposan. - Akkor itt csak a szám volt nagy. - nyújtom ki a nyelvem, mert igazából mindegy mennyire vállalhatatlan bármelyikük a barátaim, még ha nem is olyan régóta, inkább melléjük állnék és segítenék, mint az egyik emberemmel kirakassam őket. De még ők sem hiszik el, szóval már kicsit kiismertek azért. - Isten ments, hogy lerázzalak Titeket. - nevetek fel, nem ez volt a célom, csak nem akarom, hogy azért mert én hívtam őket, egész este mellettem szobrozzanak, de megnyugvással tölt el, hogy egyik sem akar lelépni. - Akkor azt hiszem tényleg kelleni fog neked egy másik cipő. - nézek Lindy lábára, mert ha beindítjuk az éjszakát, akkor nem fogja bírni abban a tipegőben. Sosem értettem sok nő, hogyan tud azokban sokáig létezni, de ettől függetlenül néha én is próbálkozok vele. Jól esik egy is séta a pultig, túl sok volt az izgalom a nyitásnál, és ez egy olyan dolog, amit még Caesarnak sem tudnék elmagyarázni, lehet túltoltam egy kicsit a feszengést, ezzel az egésszel kapcsoaltban, de a nyomás, ami rajtam volt, kicsit túltöltötte az agyam kapacítását. Szükségem volt italra, ami nem bolondít meg, hanem felélénkít, és nem hat olyan gyorsan, mint hitem, de amint visszaérek, próbálom elcsábítani őket biztos kis helyünkről a retro csodás világába. - Jobb is, és ha nagyon inni vágysz, van abból portugál italból, amit mondtam korábban, koccintok veled egyet belőle,de attól lehet tényleg fejre állunk. - apám titkos imádott itala, amit nem árulhatunk, mert nincs rá engedély, de minden klubjában kötelezően tárolandó pár üveg az irodában. Terveim szerint nem iszok többet, de van egy érzésem, hogy arra nem fog rábólintani, ha mégis akkor megszívtam, de bízok a józan, vagy kesévbé józan, ítélőképességében. Nagy mosoly ül ki az arcomra, hogy mindketten lelkesednek a táncért. Amikor mindenki talpon van elindulok velük lefelé a lépcsőn, de előtte kapok egy kérdő pillantást valami miatt, amit Lindy mondott a pultosomnak. Én csak lazán megvonom a vállam és biccentek egyet mosolyogva, hogy tegye meg amit kér tőle a barátnőm, az üveg lekerül a pultról és elindulunk lefelé. A tömeg szépen szétoszlott a bejárati résztől és kezdünk teljes létszámban működni. Sokan vannak, de mivel Aziel nem akarta, hogy mindenki számára nyitott legyen az esemény, így csak azok jöhettek, akiknek tényleg volt mit a tejbe aprítani, vagy volt egy jó ismertsége. - Nagyon örülök, hogy itt vagytok. - mondom nekik kicsit kiabálva magamhoz ölelve mindkettőt óvatosan. Tekintetem körben pásztázza a termet, pont tökéletes, kicsit megigazítom a szoros fűzőm és Lindyhez hajolok. - Minden okés? - kérdezem a lábára pillantva, mert az előbb nem nézett ki jól a dolog, de nőből van, kemény, de ha fáj, akkor csak tudjuk orvosolni elvégre azt akarom, hogy élvezze az estét ő is.
Kezdőlap
