Nem mondom, hogy mérhetetlenül nagy boldogság tölt el, mikor a reptéren várakozva jelzik, hogy a járatomat törölni kényszerültek. Sőt, határozottan ideges leszek, mert nem tudom, mikor megy a következő gép Los Angelesbe, pedig elég fontos lett volna eljutnom erre a szakmai konferenciára. Nem mellesleg itt ülök már közel három órája, mert eddig  csak késést jelzett ez az idióta kijelző. A repülőtéren megejtek pár telefont illetve felkeresem az információs pultot is, ahol felvilágosítanak a törlés mivoltáról és közlik azt is, hogy a következő gép bizony csak tizenkét óra múlva indul. Hát ez remek. Az nem tíz perc, úgyhogy hamar fogok egy taxit, hogy hazamehessek, legalább alszom egy jót, úgyis fáradt vagyok. A repülőn terveztem aludni, de persze az ágyam vitathatatlanul kényelmesebb lesz majd. Ettől függetlenül már most rosszul vagyok a ténytől, hogy holnap ugyanezt a tortúrát kell majd megtennem elölről.
A taxiba ülve kezdem el nyomkodni a telefonom és ugyan már késő este van, látom az elérhető emberek között Timet, és bár visszalépek, aztán mégiscsak ráírok. Ha már el kell ütnöm valamivel az időt hazáig, nyilván csak emiatt... Próbálom ezt mondani magamnak, de persze azt nem tagadom, hogy kíváncsi vagyok, mi van vele. Hogy mi lett a barátnőjével, az is érdekelne, sikerült-e megbeszélniük a dolgokat? Meg hogy úgy egyébként, mi újság vele?

Mikor a taxi lelassít a ház előtt, már kissé gyanús a helyzet, mert szokatlanul villognak bent a fények. Kifizetem a taxist, aztán kiszállok, elveszem tőle a bőröndöt és komolyan elgondolkodom azon, hogy be akarok-e menni. Ha eddig nem lett volna elég nyilvánvaló, hogy a gyerekem bulit rendezett a távollétem tiszteletére, hát a hangosan dübörgő zene teljesen biztossá teszi. Lehet, hogy azt fogom csinálni, hogy bemegyek és egyszerűen felosonok az emeletre, mintha itt sem lennék. Nem akarom elrontani a buliját. Hezitálok pár percig, írok Timnek pár sort, aztán mégiscsak úgy közelítem meg a házat, mint valami betolakodó. Először belesek az ablakon, de mivel a sötétítő félig be van húzva, így nem igazán látok be, szóval marad az ajtó.
Benyitok és ahogy belépek, persze rögtön szembe is találom magam pár kíváncsi tekintettel, akiknek egy kissé kínos mosoly kíséretében intek, majd a sarokba téve a bőröndöt, el is indulok felfelé. Jó ég, nem is olyan régen még én magam is házibulikon vettem részt, most meg úgy lopódzok itt, mint valami betörő. A hálószoba ajtajához érve azonban már látom, hogy ez nem lesz jó, ugyanis két számomra ismeretlen alak támaszkodik az ajtónak és félő, ha nem jövök időben, már bent lennének az ágyamban. Hát ez kurva jó.
- Bocs. Rossz helyen vagytok, egy kicsit ha arrébb tudnátok menni, azt nagyon megköszönném – köszörülöm meg a torkom, majd ha megteszik, bemegyek, de aztán nem telik el két percnél több, már hallom az irdatlan csörömpölést odalentről.
- Na jó... – sóhajtok és már nyitok is az ajtóra, de tényleg nem akarom, hogy a fiamnak kellemetlenséget okozzak, így le is veszem a kilincsről a kezem. Mindaddig, amíg az előbbinél még hangosabb üvegtörés hangja nem üti meg a fülem és egy-két óbégatás. Istenemre mondom, hogy nem akarok közbeszólni, de van az a pont, amikor már nem annyira tudom türtőztetni magam, így pár gyors lépéssel lerohanok a lépcsőn és mikor meglátom a falon landolt vörösbort és a képeket leesve a falról kissé idegessé válok.
- Hé! - kiabálok, de a zene miatt természetesen senki nem hall semmit és látom a gyerekemen is, hogy több benne az alkohol, mint amúgy az még normálisnak lehetne mondható. Nem lenne ezzel baj, csak könyörgöm, ezek itt szétverik a házat és azért mindennek van határa... A hangfalhoz megyek és egy határozott mozdulattal nyomom le a zenét, majd visszamegyek Bradhez.
- Mi a jó isten van itt? - nézek rá kissé dühös tekintettel, miközben a fal felé legyintek, ahol hatalmas vörös paca ékeskedik a falon. A tömeg nagy része maradt csak csendben, a másik fele pedig szinte észre sem veszi, hogy csend lett. - Beszélhetünk két percet? Aztán felőlem bulizhattok tovább kulturáltabb körülmények között - morranok. Nem akarom lejáratni a barátai előtt, de komolyan... Azért egy kicsit jó lenne észbe kapni. Én is voltam fiatal, de itt valaki most nem kicsit többet ivott, mint kellett volna, és remélhetőleg csak ivott és nem pedig más szer hatása alatt van.
- Törölték a járatom... Nem akarok zavarni, ha már összerittyentetted a bandát, de könyörgöm, maradjon már ép a ház - húzom félre a fiamat, ha ő is vevő rá, de előtte visszanyomom a zenét, mintha mi sem történt volna...