- Biztos, hogy ne vigyünk haza, a bátyám készen áll, hogy hazaszállítása részeg hugát és a barátait. Meg amúgy is eléggé bejössz neki. - kacsint rám Penelopé a kocsiból, miközben ott ül mellette a bátyja, aki igazából elég jó pasi, de most szükségem van egy kis sétára,és nem lakok annyira messze. - Azt hiszem akármennyire is helyes a tesód, nem biztos, hogy azután is kedvelne, hogy rosszul leszek a kocsijában. - billegek az ablakhoz és nyomok egy puszi Pen arcára, majd integetek és elhúznak én meg ott maradok a klub előtt, ami kivételesen nem az enyém, és fogalmam sincs, hogyan kerültem ide. Az este hosszú volt, megismerkedtem valakivel, aki még csak közel sem az én világomhoz való, de azért csak sikerült egy két felest lehúznom vele. Minden csaj, akit ismerek aktívan bulizik, és nem veti meg sem a piát sem a pasikat. Lindy mégis úgy csöppent mellénk, már nem is emlékszem, hogy, hogy egyiket sem mondtam volna meg róla. Előttem állt egy dögös lány, akiért egyszerre csak három pasinak csorgott a nyála, és még észre sem vette. Nem vagyok jó kerítő, és sosem játszom azt, most sem tettem csak egyszerűen a pultnál elé toltam a híres tequilát, ami mindenki meg tud szédíteni egy kicsit. - Kaja? - kérdezem kissé koordinálatlan mozgásommal közelítve újdonsült barátnőmet, amiről fogalmam sincs merre lakik, és nem tudom mennyire van beszámítható állapotban, hogy megtudjam, így az út hozzám fog vezetni, de amennyire gondoskodok az étkezésemről sosincs otthon semmi. - A sarkon van egy gyrosos a pultos fiú iszonyú aranyos, mindig elkéri a számom és sosem adom meg, de nem azért mert nem helyes, csak nekem nagyon nem az zsánerem. - megforogom a kezétés a temérdek pia hatására kicsit ingadozva indulunk meg az említett kajálda felé. Nem nagyon volt alkalmunk bent beszélgetni a hangos zene, a nagy tömeg nem éppen ideális ahhoz, hogy megismerd a másikat. Talán nem is kellett megismernem, mert olyan egyértelmű volt a köztünk lévő azonnali összhang, hogy ha nem ismer minket valaki kívülről azt hihette, hogy ezer éve barátok vagyunk. - MI a vezetékneved? - kérdezem a telefonomat pötyögve, hogy rákeressek az instán, mert ez tűnik hirtelen a legegyszerűbb kapcsolatfelvételi módon, pedig még millióféle van, ami ennél is könnyebb lenne. - Amúgy te jól vagy nem nézel ki valami fényesen? Sok volt az utolsó három tequila ugye? - nézek rá aggódó fejjel, mert én akármennyit is iszok az agyam mindig a helyén van, köszi gének és o korai gyakorlás a bulikhoz a bátyámnak.
Ott álltam a tükör előtt és néztem magam. Szombat este van és én pizsamában terveztem a tv-t bámulni. Hiszen kivételesen nem az enyém volt a hétvégi ügyelet. Sóhajok százai hagyják el ajkaimat, ahogy csak lemondóan nézem a tükörképet, ami elém bámul. Már érzem, ahogy apám büszkén áradozik, hogy milyen jó kislány az ő gyermeke, nem bulizik, nem iszik, mindene a munka és ő is olyan orvos lesz, amit a név megkíván. A telefonom megszólal, csak megingatom a fejem, ahogy a kijelzőn felbukkan az a bizonyos név, aki minden éjszaka felhív, hogy részegen elmondja mennyire nem képes a házasságát élvezni. Hogy egy hárpiát vett feleségül. Most viszont magammal kell viaskodnom és önzőnek lenni. A telefont az ágyra hajítom és a gardróbba temetkezek a ruhák között. Még anno kaptam egyet Jenna barátnőmtől. Egy olyan vész esetére. A fekete ruhának nincs háta, olyan, amitől úgy érzed, hogy tiéd a világ. Egyik helyről a másikra mentem, kerestem valamit, vagy valakit, akivel jó lenne egy kicsit mókázni. Már nem is emlékeztem melyikbe leltem rá arra a lányra, akivel sikerült úgy tombolni, ahogy még senkivel. Aki a sokadik kör után sem lépett le egy pasi kedvéért sem. Pedig aztán kérők hada állt előtte. Talán sok idő után megtaláltam a tökéletes barátnőt? Vagy csak az alkohol képzelteti velem? Nem tudom. De azt igen, hogy hirtelen a szórakozóhely előtti lépcsőn ücsörgőm. Kezemen pihentetem az arcomat és hatalmas szemekkel figyelem, ahogy a kiáramló fények színesre festik a szembe lévő falakat. Még az is mulatságosnak nézett ki, ahogy a sárga és piros színek kergetőztek. Sosem voltam részeg. Most pedig a hideg kövön ücsörgök és várom, hogy annyi erőm legyen, hogy a cipőm vékony sarkai elbírjanak s legalább hazáig elbírjak velük közlekedni. - Azt hiszem jól esne – bólogatva talpra röppenek és belekarolva újdonsült ismerősömbe kicsit inogva, és a járda hullámzásával megküzdve indulunk el. Hangja épp olyan kásás, mint a sajátom. Azt se tudom mit ittunk, de azt igen, hogy jól esően marta a torkomat. - Ne add alább. Ami jár az jár – nevetek fel, mert épp ezért menekültem el én is a telefonom elől, vajon hol lehet? Elhoztam? Ott hagytam? Enyhe pánik lepi meg kóválygó fejem, de a táskám mélyén megérzem a hűvös fémet, ahogy a telefon a tenyerembe simul. Elő sem húzom, csak igyekszem tartani a lépést. - Lock, Lindy Lock – legyintek, mert a teljes nevemet sosem használom. Isten őrizz, sose tudhatom, hogy a szüleimnek hol bukkannak fel ismerősei. Így inkább mindig a rövidebb verzió fut, mindenhol. Mármint a közösségi médián. Nem kellenek a besúgok, akik minden mozzanatomat lesik, hogy elmondják apámnak, hogy a lánya részegen poroszkál az utcán lenge öltözetbe egy másik lánnyal, aki szintén nincs vastagabban felöltözve. - Kicsit zavaros a fejem – bólogatnék, de amint mozdul a fejem, a gyomrom is készen áll azonnal mozdulni, így inkább hagyom a hirtelen mozdulatokat. Nem fogok nyilvánosan hányni, legyen az bármennyire szükséges. Azonnal ennem kell, mert ezt a tömérdek mennyiségű alkoholt el kell nyomni valami zsírossal. - Még sose ittam, ez normális? - nevetek fel zavartan és fejemet a vállára vetem. Csodásan nézhetek ki, ahogy a hajam csapzottan libeg körülöttünk és próbálok talpon maradni.
Mostanában egyre gyakrabban megyek vagy egyedül haza vagy egy barátnőmmel, nem tudom miért kezdem azt érezni, hogy nincs szükségem pasira. Vagyis lehet, hogy van, de csak egyre, vagy kettőre, na jó ez elég zavaros. A kapcsolati státuszom évek óta szingli és most mégis egy pasi volt aki meg akarta ingatni pár hónapja, de ő nős, bár elvileg nagyon nem működő házasságban él, mégsem adja be a kurva válási papírokat, és amióta olyan nagyon jól elbeszélgettünk azon az éjszakán még csak nem is jelentkezett. Az én kislányos fejem meg rögtön elhitte, hogy lehet valami egy kétszer annyi idős pasi oldalán, de nem, ennek nem így kellett történnie valószínűleg. Chase meg, ő egy teljesen más világ, vele annyira jól éreztem magam, de annyira félek belevágni bármibe, ami elköteleződéssel jár, hogy zsigerből toltam el magamtól, pedig a szívem totál mást mondana. Ezért is támaszkodok mostanában a csajokra, talán Chase az aki elvette az eszem, és nem is voltam már egy jó ideje talán, de csak talán emiatt pasival, de jobb is így. Agyalnom kell, és tombolni, nem arra gondolni, hogy mit csináljak másként, mert a csajokkal nem tudok olyan fájdalmat átélni, mint amit egy lehetséges szerelem okozhatna. Lindy felbukkanása olyan volt, mint egy fény a sötétben a mai este, ezért sem terveztem elzargatni magamtól a végén sem. Még nem tudnám befejezni az estét olyan könnyen, így egyből bedobom kajálás ötletet, ami ilyenkor mindig nagyon jól tud jönni. - Talán nem is kell alább adnom.- vonom meg a vállam vihogva sok italtól és szépen lassan, egyáltalán nem egyenesen indulunk meg egymásba kapaszkodva az étterem felé. - Meg is vagy, holnap ha már tudok kettőig számolni, akkor majd telefonszámot is cserélhetnénk, mert ez valami oltári volt. - csúsztatom vissza a telefont a táskámba és a helyhez érve csak benyitok és már le is vetem magunkat egy szabad asztalhoz. Meglehetősen sokan vannak, de Manhattan szombat éjszaka sem alszik, szóval ez nem is annyira kellene, hogy meglepjen. - Mi van?- kerekedik el a szemem a kijelentésén, még sosem ivott? Biztos, hogy idősebb nálam bár szinte mindenki az aki azon a helyen volt, kamu személyivel járok még mindenhova és ha egy kijelentést tett most, akkor nemi tuti nem kellett ilyenekhez folyamodnia. - Nem ittál még Lindy, ne csináld, én meg olyan nyugodtan kértem ki a tequilákat. - nevetem el magam, mire a pincér srác mosolyogva lép hozzánk, hol engem, hol a kicsit csapzott barátnőmet nézegetve. - Ez az első neki. - súgom Lindy felé mutatva a srácnak, aki csak vigyorogva bólint. - Hozol nekünk valami józanító ital meg valami egyszerű, kevésbé zsíros kaját? - nézek rá kedvesen pillázva, és ha Lindíy kér valamit akkor azt is leadjuk neki majd megint a teljes figyelmem az övé. - Na ő volt az a srác. - nézek utána mielőtt komolyabb téma felé mennék el. - Amúgy ja ez teljesen normális, hogy egy kicsit forog a világ és olyan kellemetlenül érzed magad most, hogy nem pörögsz ezerrel a parketten, elmúlik olyan két nap múlva, holnap meg szar lesz, elvileg, bár én annyira még nem élem meg fájdalmasan a másnapokat, de azt mondják minél idősebb az ember annál rosszabb. Amúgy elmúltál 21 már ugye? - nevetve kérdezem, de biztos vagyok benne, hogy igen, bár rólam is mindenki azt hiszi és még csak most lettem 20.
Talán a sokadik telefonhívás volt, ami arra késztetett, hogy törjek ki és legyek legalább egy estére felszabadult. Mocskosul részeg és ne érdekeljen a világ minden fájdalma. Az enyémmel sem foglalkozik senki. Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy találok olyan embert körülöttem, aki felbírja múlni a barátnőimet és képes minden féle fickót lerázni, csak azért, hogy velem maradhasson. Kócos fejem, úgy billeget, mintha attól félnék, hogy leesik. De nem, nem fog. Tudom. Hiszen ez a szakterületem. Még ha jelenleg nem is látszik rajtam, de igen, én is meg szereztem a doktori címem. Még ha a szak nincs meg, így csak szimpla orvos vagyok, aki a nagyoktól tanul. Hurrá. Instabil járásunk és állandó viháncolásunk igen csak felkeltő volt, hiszen minden szempár legalább egyszer ránk szegeződött. Még szerencse, hogy az a sarkai kajálda nem is volt messze. Bár ezekben a tipegőkben, amikben voltunk, valószínű dupla annyi idő volt, részegen elmanőverezni odáig. Bólintok, ahogy a srácra emelem a tekintetem, nem rossz, de én sem lennék oda érte. Így hagyom a levegőbe elszállni ezt a gondolatot. - Mindenképp, ha nem jelentkezek meghaltam a lakásomon – nevetek fel jó kedvűen, mert még fogalmam sincs, hogy mi a szent szar fog történni. Igen, valószínű ez a nagy lázadásomnak elég erős böjtje lesz. De mindent megért. Még talán többet is. - Én vagyok a tökéletes gyerek, aki sose volt részeg – legyintek és úgy nevetek, hogy szinte megfulladok. Jó, talán várhattam volna, mielőtt az antibiotikumra nyelem az alkoholt. De talán gyorsabban rendbe rak. Aztán szabadalmaztatom, hogy lórúgás gyógyszerekre kötelező egész éjjel tequilat vedelni, másnap kutya bajod. Bár ezt csak reggel fogom tudni, hogy tényleg így lesz. Ne kapkodjunk annyira! - És milyen jól tetted. Ugye tudod, hogy most nagyon cuppog a szám az édes íztől? - nevetek fel, mint egy gyerek, aki megitta otthon az összes kólát, amit eldugtak előle. Rossz vagyok! A nevetést sem tudom abba hagyni, csak úgy dülöngélek a széken, mintha hintáznék. Csak ne essek el! Azt már biztos nem élném túl, ha bekerülnék a kórházba. Te szent szar, mi mehetne ott másnap. Pletyka hegyek. Szent szar. Tetszik. Ezt fogom mondogatni. - Extra zsíros kaját kérek – nevetek fel, most nem érdekelnek a kilók. Ezt az alkohol tömeget nem fogja csak a saláta felszívni. Mondom tudom. Mert ezt tanultam! Miért beszélek magamban? Újra nevetés szalad ki a számon és elé kapom a kezem, mintha valami olyat mondtam, vagy tettem volna, amitől mindenki elborzad. - Két nap? Nekem nincs két napom – megingatom a fejem, amitől csak gyorsul a körforgás. Meg a rosseb fog két napig szenvedni. - Már most tudom, hogy fogom holnap délre elfelejteni minden fájdalmat – nevetve előhúzom a telefont és a kilencedik nem fogadott hívásomra csak annyit felelek neki, hogy részeg vagyok és nem érek rá. Vigyorogva csúsztattam vissza a telefont a táskámba. - Reggel hétkor már dörömbölni fog az ajtón, hogy segítsen. De tudod, hogy bekaphatja minden férfi? - nevetek, pont mikor a srác leteszi elénk az italokat és megingatja a fejét. Szívesen beolvasnék neki, de az agyam egy kis szegletébe, még vannak józan gondolataim így féket tudok tenni a nyelvemre. Még is csak ember, ő is. Eléggé teper Lu felé, én pedig nem fogom jobban lealázni, mert úgy tűnik az újdonsült barátnőmnél nem fog célba érni. - Huszonhárom vagyok, csak a szülők.. - legyintek, attól, hogy még meg vannak a rejtett dolgaim, nem fogok részegen minden lapot kiteregetni. Elég annyit tudni, hogy mi a nevem. Hiszen semmit nem tud. Nem is kell. Még. - Te hány éves vagy? Bár nem érdekel, elég jó fej vagy – vigyorogva döntöm a kezemre a fejem, hogy csillapítsak a forgáson mielőtt bármit is a számba vennék. Megfogom ezt bánni, de nagyon.
A barátnőim olykor még nálam is sokkal jobban bírják a piát, vagy amikor már annyira taccson vannak, mint most Lindy, akkor már nem velem tartózkodnak, hanem lelépnek egy pasival vagy én lépek le és nem kísérem tovább az útjukat. Bár nem újdonság valakivel ennyire kész lenni, aki nem megdugni akar azért eléggé jól eső. Érzem, hogy nem kell figyelnem arra, hogy mindig be legyen húzva a hasam, hogy ki legyen húzva a hátam, hogy a melleim jobban domborodjanak és nem kell figyelnem arra sem, hogy tökéletesen illegjek valaki előtt. Nem azért teszem ezeket, mert akarok valakinek tetszeni, csak megszokás és nagyon szerettem volna elhagyni ezeket, pont úgy mint ma. Nem számít, hogy alig jutunk el az étteremig, mert azt jókedvűen tesszük, közel sem mutatom a tökéletes énemet, ami nagyon kényelmes és felemelő, semmi nyomás és semmi kényszer nincs bennem, azon kívül, hogy jól érezzem magam ezzel a lánnyal, akiről már most tudom, hogy nagyon fontos része lesz egyszer az életemnek. Ezt az ember érzi, főleg ha lány barátokról van szó. - Akkor üdv a klubban, bár engem csak tökéletesnek akarnak hinni, de annyi klubbal, ami a családomnak van talán ez a tökéletes. - mutatok magamra nevetve, mert talán ez annyira nem nagy dicsekvés és néha szomorú, de tudom, hogy engem is tökéletes lánynak akartak a többiek, de valahogy nem lettem az bármennyire is igyekeztem, mert azzal, hogy jóvá akartak formálni, csak lázadni tudtam, de azt sem valami jól, mert közben meg azt lesem, mivel tudok apámék kedvében járni. Valamivel józanabbnak hiszem magam, mint Lindy bár korántsem vagyok a toppon, megszólítom a srácot, és tudom, hogy ez felé egy felhívás keringőre mert ismerem az olyan pasikat, mint ő, de megteszem és mosolyogva bólint. - Akkor zsíros kaját kérnénk a lánynak, nekem meg valami, mondjuk sült krumpli jó sok, nagy adag, extra nagy. - nézek rá kikerekedett, teljesen csillogó szemekkel, de ez csak a kajának szól, és remélem nem ért félre. Persze holnap már lehet semmi baja nem lesz, de elsőáldozásnál, ami ennyire durván sikerült, ebben azért erősen kétkelkedek, de ne legyen igazam. A telefonbeszélgetésre, vagy a gyors lerázásra szinte azonnal reagálok, talán semmi közöm hozzá, hiszen alig pár órája ismerem, de az alkohol mindig úgy hat rám, mintha ezer éve ismerném a másikat és simán belemászok a privát szférájába. - Na Lindy, akkor itt meg kell állnunk és meg kell tudnom ki az a pasi akit ennyire utálunk, mert nyilván kapja be, ha ennyire ki vagy rá bukva. - a női összetartás, meg minden, de a részletekben rejlik minden és nekem tudnom kell, hogy mi az. Közelebb hajolok hozzá, mire a srác megjelenik ismét, hogy hozza az italokat. A korommal kapcsolatos kérdését megragadva nyitom ki a szám, hátha rájön ő is, hogy kiskorú vagyok és kár már csak ezért is tepernie, mert tök illegális lenne, azt hiszem. - Most töltöttem a 20-at de ez titok, mert ahova járok helyek, azt hiszik, már vagyok 21. - nevetem el magam miközben a szám elé teszem az ujjam, titoktartást kérve a barátnőmtől, meg úgy mindenkitől, aki cseppet sem halk hangomat hallotta most ezzel az apró információból. Olyanok vagyunk, mint két tinilány, aki most szabadult a gimiből és először ivott valami keményet, bár ez vele félig igaz, de én már elég edzett vagyok, csak szimplán nagyon jól érzem magam vele és ezt hozza ki belőlem, felszabadultságot, ami már hiányzott. - Köszönöm,hogy jó fejnek tartasz.- mosolygok rá a kezemet az övére rakva, szinte megható pillanatnak mutatva ezt az egészet kívülről. - De azt hiszem nem mindig vagyok annyira jó fej. Lefeküdtem egy nős pasival és azt hiszem éreztem is valamit iránta, de azóta nem keresett, ja és márai válás szélén álltak, de ja nem vagyok jó fej. - mondom neki lebiggyesztett ajkakkal, ezt már tényleg csak olyan hangon, amit csak ő hall. Nem tudom miért mondtam el neki. Evvel is beszéltem róla és akkor azt hittem megkönnyebbültem , de valamiért még mindig bűntudatom van és kijön belőlem. De tudom, hogy ennél többet nem fogok akarni beszélni róla, mert nem szeretem ezt a témát, mégis a fejemben van folyton.
Fejem olyan volt, mintha egy körhintán lennék. Az a fajtában, amiben szól az az édes dallam és minden -féle játékszerre felcsücsülhetsz. Amikor újra gyerek vagy és elhiszed, hogy te vagy az a hercegnő, akit meg kell menteni a sárkánytól a hercegnek. De az én hercegem most a feleségével van, vagy épp részegen igyekszik a telefonjál elérni, esetleg a műtőben van. Annyi opció van, hogy már attól szédül a fejem, hogy egyáltalán eszembe jutott az a kretén. A válaszán én is elnevettem magam. Szóval még rokon lelkek is vagyunk. Épp annyira benne van a családi elnyomásban, mint jó magam. Végre egy közös pont, hogy nem kell magyarázkodni, hogy mit is jelent, ha vezetékneved a felső tízezer egyik tagjáé. - Szóval ti ebben utaztok? Vagy mivel foglalkoznak a szüleid? - érdeklődőm, mert azért tényleg érdekelt az új keletű barátnőm mondani valója. Meg hát úgy a háttere is. Mert nem árt tudni, hogy kivel töltöd az éjszakád nagy részét. Attól, hogy ilyen jót buliztunk, még lehet akár egy sorozatgyilkos is, aki vigyorogva vágja el a torkom. Ezen a gondolatmeneten persze azonnal nevetnem kellett, de az a fajta nevetés volt, amit három háztömbnyire is hallanak és azt hiszik valami macskát nyúznak az utcán. Ezért is kapom azonnal a szám elé a kezem. Ilyen hangot még sose sikerült kiadnom magamból amúgy sem. - Sültkrumpli? - megrázkódom, valahogy nem tudom elképzelni, hogy ennyi erős pia után elég lenne egy nagy adag krumpli. Mert a keményítő felszívja az alkoholt, csak nem épp annyira, hogy egyenessé váljon a járásod. Ebbe a cipőkbe, amibe sanyargatjuk magunkat viszont úgy is képtelenség lenne. Sose voltam részeg, hallottam már, hogy a részegen nem szabad telefont nyomkodni, még is úgy éreztem, hogy most ki kell adnom magamból a történéseket. Ha Ő megteheti, hogy spicces állapotában engem zaklat, akkor én is megtehetem, hogy néha napján elmondjam mennyire szét tudom csapni magam. A nevemet sutba vágva. Illem ide vagy oda. Amint elkerül a készülék csak a hatalmas szemeire figyelek, meg arra, hogy miket beszél. Újabb nevetés tör ki belőlem. Azt hiszem a régi barátaim is meglepődnének azon, amit elfogok mondani az ismeretlen barátnőmnek. De egyszerűen megvonom a vállam. - A főnököm, utál, mert Lockers vagyok, szerinte a szüleim rendezték el, hogy orvos legyek. De részegen felhív, hogy elmondja a nejét minden utolsó ribancnak, és panaszkodik, hogy mióta nem nyúlt hozzá. De a kórházban meg gyűlöl. Kiérti ezt? - legyintek, mire persze a kólám nagy része kiömlik a földre és alig tudom letenni a poharat, hogy ne boruljon tovább. Hős pincérünk pedig azonnal ugrik, hogy feltörölje a rumlit, amit okoztam. Láttam a szemében néma szánalmat és megvetést, de jobban tetszett neki, hogy Lu lábai előtt guggolhat. -Aha, szóval huszonegy – bólogatok én is nevetve. Micsoda szélhámos! Mi van ha tényleg egy sorozatgyilkos? - Ugye ezért most nem fogsz megölni a büfé mögött? - hogy hitelt adjak a szavaimnak a kezemmel mutogatok, először a nyakamhoz, mintha elvágnák a torkom, majd a sikátor felé, ami az épület mögött van. Ha esetleg nem lenne érhető minden szavam. Mert a vihogással valószínű elnyomtam az utolsó ép szavaimat is. Megsimogatom a kezét, ami az enyémen van, hiszen most jött el az érzelgős fázis a részegségemben, mikor arra vágyom, hogy valaki tényleg szeressen, azért aki vagyok, és ne a nevemért vagy a rangomért. Hanem azért, ami tényleg vagyok. Meglepődve húzom fel a szemöldökömet és legyintek. - Totálisan egyformák vagyunk! Bár én nem feküdtem le senkivel – úgy legyintek, hogy már látom a pincérsrác fejét, hogy újra felmoshat, mert újra a poharam felett kalimpálok. Végül inkább leteszem a kezeimet magam mellé és úgy kapaszkodom a székbe, mintha attól félnék, hogy kifogok borulni belőle. - Egyet jegyezz meg, a pasik balfaszok. Mindig dugnak és rinyálnak – igyekszem suttogni, de valószínű, hogy ezt még a következő háztömbben is hallották. Az én csodálatos monológomat. Mintha valami mindent megélt okos, szent ember lennék. - Többet érdemelsz attól, hogy egy ilyenen rágódj. Ha jó volt, jó volt, ha meg nem akkor amúgy is kuka az egész. Jön más, aki megérdemli, hogy a bugyidba jusson – kacsintást igyekszem imitálni, de olyan szinten dúl bennem az alkohol, hogy a második vagy már talán a harmadik próbálkozásnál elvetem a dolgot. - Igyunk az elbaszott életünkre – emelem a maradék kólámmal a poharat felé. Megnyugtató, hogy van még olyan ember ebben a városban, aki épp annyira szerencsétlen, mint én vagyok. Még ha ez elég szánalmasan is hangzik. Még a fejemben is. - Vattacukrot akarok enni és Disneylandben hullámvasutazni – csillannak meg a szemeim. Bár tudom jól, hogy ez nem épp alkalmas idő rá, de attól még jól hangzik.
Sosem volt könnyű megfelelni megannyi elvárásának, amit elém raktak, de ahogy látom a lányt előttem, ahogyan a tökéletes életet kellene neki is élnie, már csak nevetni tudok azokon az elvárásokon. Kapja be mindenki, aki olyannak akar hinni minket, és kreálni, amilyenek nem vagyunk. - Apámnak volt egy pár klubja, az enyém a Pandora Manhattanben, nem tudom jártál e már ott. A bátyám vette át a birodalmat ezt az egyet kivéve. Szóval igen ebben is utazunk és a számítástechnikában, az apám élete, a klubok csak hobbik voltak számára, ami most a bátyám élete lett és az enyém megkeserítője. - nevetek fel egy kicsit kínosan, mert azért ez teljesen nem így van, hiszen imádom a Pandorát, és imádom vezetni, de olykor rohadt nehéz és ezzel is meg kell küzdenem. felé kapom ijedten a tekintetem, majd kitör belőlem a nevetés, amikor meghallom azt a valamilyen hangot amit ő ad ki. - Mi bajod van a sült krumplival, nincs is jobb egy nagy adag jó olajkos krumplinál. - nézek rá felhúzott szemöldökkel, még mindig nevetve. Azt hiszem mi jó részegek vagyunk nem rombolunk, csak kiesszük a konyhát a készletéből, mert lehet nem állok meg egy adagnál. Leadjuk a rendelést, majd kíváncsian fordulok Lindy felé és minden tapintat nélkül tolom neki cseppet sem diszkrét kérdésem. Na jó próbálom értelmezni a szavait és követni a gondolatmenetet, de azon leakadok, hogy a főnöke és utálja, de nős, na meg, hogy amúgy tuti van ezek között valami, ha ilyenkor is hívogatja. - Te dugsz vele? - kérdezem igazán nőiesen, de annál inkább lényegre törőbben. Majd a kezemet elé teszem, hogy még ne válaszoljon, mert nem fejeztem be. - Vagy akarsz vele dugni? - hát hogyne akarna, látom abban az iszákos szemében mennyire utálja és az igazán szenvedélyessé tudja tenni a dolgot. Az ügyetlenségén elnevetem magam, de még mozdulni sem tudok, máris odajön a pincér srác és mosolyogva hajol le elém én meg huncut pillantást vetek rá, majd folytatom a beszélgetést Lindyvel. A korom nekem azért tabu, mert nincsen elég év mögöttem, a nők pont fordított okok miatt szokták titkolni, de az én életvitelem mást kíván meg. Kérdésére csak megvonom a vállam, olyan talán igen talán nem arckifejezéssel, majd ugyanúgy nevetek fel, mint eddig, de a hebrencs énem csak a pipa miatt van ennyire elől. Nem szoktam ennyire nyíltan lapokat teregetni egy majdnem idegen embernek, mégis elmondom neki a történetemet, ami miatt igazából magam alatt lehetek. Jó én voltam a hülye, hogy belementem és, hogy hagytam magam átbaszni, és igaza van, ezért bőszen bólogatok, mert a pasik nem érdemlik meg, hogy sírjunk utánok, vagyis azok nem, akik még ennyit sem tudnak megtenni, hogy legalább mfelkeressenek, ha már képesek voltak megdugni. - Egy bajom van, hogy azt hiszem meguntam, hogy önnek mennek a pasik, talán stabilitást akarok, talán valami újat, és amikor adódik egy alkalom, hogy reménykedjek, mindig félek, hogy ugyanúgy fogok járni, mert akármennyire is tűnik lazának az életem korántsem az. - a munka mindenekelőtt vagy nem. Nevetve emelem vele a poharam és koccintás után beleiszok, jól esik a hideg a fejemnek, mert ez a sztori mindig olyat hoz ki belőlem, amit nem szeretek. - Akkor azt hiszem a következő alkalommal ott fogunk kikötni, de kevésbé részegen, mert lehet lehánylak a hullámvasúton. - meg talán be sem engednek enyhén ittasan sem, bent meg nem tudom mennyire lehet alkoholt inni, mégiscsak tele van apró emberekkel. Amint elém kerül a krumpli bőszen kezdem magamba tömni, mint aki otthon nem kap enni. - Adjunk a diétának. - nevetek rá tele szájjal.
Szóval ő is a gazdag család csemetéi közül valók. Hát meg sem lepődök, az ő ruhája is sokkal többe kerül, mint a kórházi fizetésem. De miért adnánk lejjebb ha meg van egy adott szint? Én sem fogom. Bár a szüleimtől pénzt már nem fogadok el. A tini éveimet azzal töltöttem, hogy mindent félre raktam és nem buliztam. Ennek vége és most úgy érzem, hogy hiányzik az, amit a korombeliek már régen átéltek. Ezért is vagyok olyan állapotban most, még ha közben a láz belülről felgyújtja a bőröm. - Nem voltam, szerintem – megvonom a vállam. Igazából nem is ismerek ilyen klubokat, eddig nem mászkáltam, így esélyem sincs, hogy valaha lettem volna benne. - Hát a nagy tesók dolga ez. Azt hiszem – egyke vagyok, fogalmam sincs milyen lehet az élet, ha van egy tesód. De mindenki csak panaszkodott, hogy milyen rossz ha végig kísér valaki a gyerekkorodban. - Hát persze, ha jó akkor jó – nevetek én is. Tényleg úgy tűnhetünk, mint két részeg kisdiák, akik megcsócsálták apjuk eldugott vodkáját és most élvezik, hogy milyen csodás a lebegés és a férfiak a lábuk előtt hevernek. Mármint nem az enyémek előtt, de lefogadom, hogy Lu tömérdek ajánlatot kapott már. Én pedig minden zokszó nélkül elmesélem, hogy Garreth milyen kretén velem és minden szívfájdalmamat rá zúdítom egy ittas pillanatomban. Majd a meglepetés kiül az arcomra és megingatom a fejem. Komolyan ennyit bírt leszűrni abból, amit mondtam? Már szinte felháborodnék, de végül kitör belőlem a nevetés. Hát rohadt jó részegnek lenni, mert amin most tuti vérig sértődnék, most csak nevetésre késztet. Hogy holnap mennyire leszek másnapos? Valószínű az életemért fogok küzdeni. Csak ne felejtsek el vizet és aszpirint készíteni az ágy mellé. Vagy már lefekvés előtt be kéne vennem? De kavarog a fejem! - Jesszusom! Luana! Nem! Nem. Nem is akarok – vihogok, és végül elkomolyodnak a vonásaim. - Olyan erős neveltetést kaptam, hogy nem is gondoltam rá. Nálam elég kizáró ok, hogy házas. Nem érdekel, hogy mennyire van romokban a magánélete. Az pedig, hogy állandóan szívat, nem könnyíti meg a dolgom. Azon agyaltam, hogy szakot váltok és így elbúcsúzom a problémáimtól – megrántom a vállam és ezzel egyidejűleg persze a ruhámat is igazgatnom kell, mielőtt fehérneműt villantok. Még ha ilyenkor nincs is dugig a hely, nem kellene attól még leadnom a szintemet. - Oh, szóval komolyat keresel? Figyelj az sose baj, ha úgy érzed, hogy ez a korszaknak már a végét rugdosod. Mindig akkor bukkan fel valaki, aki megváltoztat mindent, mikor nem számítasz rá – mosolyodok el szélesen. Mert azért nem akarok részegen ennyire érzelmeskedni, de látom rajta, hogy megunta az egy éjszakákat és azt, hogy csak jöjjön-menjen. Bár még fiatal hozzá, még is megértem. Nekem is jó lenne, ha nem az üres lakásba mennék haza. Lehet beszerzek egy macskát! Már is lenne aki hozzám bújjon és szeressen. Legalább addig, míg enni adok neki. Önző macskák! - Megbeszéltük! Mi leszünk a Disney új hercegnői, és várjuk a hercegeket! - nevetek csak bátran, mert lehet, hogy nem lesz belőle semmi, de az is lehet, hogy egy vicces nap lenne. Még a májunk hálás is lenne, ha nem innánk. Még egy ilyen estét nem hiszem, hogy kibírna az enyém. Még nincs edzésben. - Bírom a hányást, orvos vagyok – legyintek, mire felfogom mit is mondott zárásként. Meg szerintem a személyzet is felkészült az ilyen balesetekre, még is csak tele van a hely kölykökkel, akik rengeteg cukorkát esznek és a hullámvasút nem kegyelmez a gyomornak. Amikor megjelenik a srác a rendelt ételekkel, nevetve koccintok felé én is egy szál krumplit, ha már a pezsgő elfogyott már az előző helyen, a kólám nagy része pedig a padlóra folyt. - Jó étvágyat- úgy habzsolom, mintha életemben nem ettem volna ilyen finom és egészségtelen kaját. De most erre van szükségünk. Mert ha így megy tovább nem fogunk haza jutni.
Nem tudom, hogy meglepjen e, hogy nem járt még nálunk, hiszen elmondása szerint még nem is volt részeg nagyon, és nálunk ember nem nagyon marad szárazon, olyan bulik szoktak lenni. - Na akkor ezen majd változtatunk és te leszel az én új VIP vendégem, nehogy azt hidd, hogy ha egy Machado barátja nem fog oltáraikat bulizni. - kacsintok rá, persze nem csak részegen lehet partizni, szóval nem az ivás a lényeg, hanem a sok szar kiengedése, amit mondjuk pont a nagytesó vagy a munka ró ránk. Vagy ahogy hallgatom őt, akkor a szexi vagy ki tudja milyen főnök igencsak kétértelmű jelzései felé. Hogy minek hívogatja őt éjek éjjelén az számomra rejtély, főleg ha nem feküdtek le, mert elég érthetően veszem ki, hogy ez így volt, és elnevetem magam. - Hát mit jézusom? - kérdezem egy kicsit csodálkozva a szavain, talán részeg fejjel is jobban végig gondolva azokat, és egy másodpercre elszégyelltem magam. Én is egy nős pasival feküdtem le, attól függetlenül, hogy nálam is nagyon nagy gát az ha a másik fél foglalt, mindegy mennyire, ott van a gyűrű vagy sem, akkor sem lett volna szabad engednem ennek az egésznek. - Azt hiszem lenne mit tanulnom tőled. - állapítom meg már kevesebb komolysággal a hangomban, mint ami az agyamban van. - Ja és akkor otthagyod, amit szeretsz, amiért tanultál, amire készültél, mert egy probléma eléd gördül. Tudod nekem a legjobb barátnőm erre biztosan tudna valami nagyon jót mondani, amitől totálisan megfordulna benned ez a dolog, és sajnálom is, hogy nincs most itt. - amikor én érek rá, akkor ő nem és fordítva, ez szar körforgás, de biztos vagyok benne, hogy Lindy meg fogja ismerni egyszer mert nagyon kedvelem ezt a lányt, és nem szeretném ha ez lenne az utolsó beszélgetésünk. - Szerintem csak szard le, ha nagyon pofázik, akkor meg zsarold meg. - vonom meg a vállam, mert ezt tuti nem mondaná Evelyn, de az én részeg fejembe most nagyjából ennyi szorult. Azért elég hamar elkezdek szakadni a tanácsomtól, így nyilvánvalóvá válhat számára, hogy nem annyira gondoltam komolyan. Fogalmam sincs mit mondhatnék neki erre. - De ne hagyd, hogy egy férfi térítsen le az útról, amin lenni akarsz. - nem én vagyok a legjobb szónok ebben, így amikor rám terelődik a téma inkább beszélek. - Hát, nagyon jó lenne tudod találni valakit, aki megmozgatna végre, nem úgy, hanem igazából mindenhogy. Nem tudom eddig nem volt olyan pasi, aki rendesen lekötötte volna az agyam, sosem éreztem azt, hogy bármelyik is tudna nekem plusz hozni az életembe, mert így is nagyon pörög. Volt egy srác, aki korban is illett volna hozzám, de nem jött össze, de nem vesztettem ez a reményt, és csak várom, hogy beessen az ajtón a szőke herceg. - és a végszóval jelenik meg a srác az asztalunk mellett és ereszt felénk egy aranyos mosolyt, amit viszonzok, de nem úgy ahogy ő akarja szerintem. - Amúgy igen mi hercegnők agyunk most is, és Disneylanden a helyünk, szarok a pasikra, és mindenkire, mert girlpower van. - ölelem magamhoz egy rövid ideig, majd fintorgok a hányásra, mert hiába bírja én annyira nem szeretem kiadni magamból, így mellőzném ha lehet. - Józanul sokkal jobb fej vagyok, csak egy kicsit többet stresszelek. - hiszen nem célunk, hogy mindig igyunk ha együtt vagyunk. - Jó étvágyat! - nevetem el magam és hátradőlve, kicsit szédülve kezdem el eszegetni a krumplimat. - Miért lesz egy ennyire dögös csaj orvos? - szakad ki belőlem a kérdés, pedig van egy olyan érzésem, hogy a válasz nem annyira fog tetszeni.
Nevetés szinte csökkenni sem akar, ahogy beszélgetünk. Nem tudom, hogy az italok teszik, vagy a társasága, de a kedvem töretlenül felfelé ível és csak bólogatok. - Remek, még sose voltam magam miatt VIP tag sehol – vigyorgok. Minden ilyen esemény miatt ha volt is VIP belépő, az csak a szüleim miatt volt. Mert még se lehet, hogy anyu és apu a felsőbb körökhöz tartozik én pedig lent legyek a szokásos tömegben, mint egy normál ember. Viszont a témánk hamar átvágja a gátat és kezdek komorodni, mert úgy érzem, hogy egy idegennek arról beszélni, hogy mik a problémáim nem is annyira jó ötlet, mint, ahogy képzeltem. Végül pedig inkább csendben maradok. Kizárt, hogy a férfit a közelembe engedjek. Inkább keresek egy kukást, vagy hajléktalant. Mint sem a főnökömnek legyek a strigulája. Van elég másik rezidens és nővérke, aki hamar megoldana minden problémát és nem kellene ennyire tepernie felé. - Annyi -féle ága van az orvostudománynak, hogy nem kötelező nekem azon a szakon maradni, talán sikerülne kilépni a szülők árnyékából. - megvonom a vállam. Annyira én nem is ragaszkodom a Fül-ott-gégészethez, csak abba is ott volt, hogy műtőben lehetek. Nem mintha szeretném, hogy a napi rutinjaim között állandóan a műtőbe kelljen legyek, de attól még egy-egy beavatkozást szívesen elvégzek. - Nem vagyok az a zsarolos fajta – tör fel belőlem a nevetés. Azt se tudom, hogyan kellene csinálnom, nem, hogy ezt mind bevállaljam, annyira talán azért nem állok olyan rosszul. Meg hát ha jól számoltam még két hét gyakorlatom van ott és mehetek további osztályokra. Még szerencse, hogy maga a szakosodás messze van a tanulmányaimban. Végig hallgatom a mondani valóját és örülök, hogy nem csak én mesélek mindent el, hanem ez kölcsönös. Igazából megértem, hogy jó lenne számára is egy fix személy. Én is így érzem, csak nekem nem volt meg ez a bulizós korszakom, hogy minden pasit az ujjam köré csavarjak, aki éppen belépett az ajtón. Irigylem, hogy ennyire könnyen veszi azt, amitől én rettegek. Megnyílni bárkinek is, majd ledobni a textilt. Nem vagyok előítéletes, hiszen annyi félék vagyunk mi emberek. Kinek könnyebben, kinek nehezebben mennek az ilyen dolgok. - Így van, pontosan. A mi hercegünk is megfog jelenni valamikor – vigyorgok rá. Mert nem fogunk két hülye pasi miatt szomorkodni, mikor erősebbek vagyunk saját magunk is, minthogy egy férfitől fogjunk. Én mondjuk eddig is meg voltam nélkülük. Talán sokkal jobban, mintha lenne egy az életemben. Már épp harapnék a gyrosban, mikor megszólal egy újabb kérdéssel és a nevetést vissza kell fojtanom, legalább addig, míg lenyelem az ételt a számból. Megtörölve azt kortyolok egyet még az üdítőmből, hogy tisztességgel válaszolni tudjak. - A családom neves orvosokból áll, minden oldalról. Így nem volt más választásom, tovább vinni az orvosi szakmát. Meg amúgy is szeretek embereken segíteni. Ha ez a minta van előtted, ezt követed. A külsőm meg sosem volt előtérbe, nem igen udvaroltak sose – megvonom a vállam. Na, mondjuk ez nem igaz, mert ugye volt ember, aki ostromolt, csak én nem hagytam. De ott a barátság mindig fontosabb volt és lesz is. - Neked nem volt még olyan érzésed, hogy kilépnél az árnyékból, beinteni mindenkinek, hogy te nem klubot vezetsz, hanem mondjuk dizájner leszel, vagy modell? - döntöm oldalra a fejem, miközben újra beleharapok a szaftos kajámba, mert azért az alkohol igen csak kívánja a szilárd ételt is, amiért talán a gyomrom még hálásabb lesz.
Ha a csajok bulizni akarnak, akkor szinte mindig engem vesznek elő és jönnek a Pandorába, mert az annyira kézenfekvő, ingyen pia és én már annyira unom olykor. De az mindig felvidít ha új barátok jönnek, mint Lindy, mert neki még minden új lesz és én körbe tudom vezetni és nem csak úgy megyek oda, mint minden nap, dolgozni vagy inni. Látom rajta, hogy az általa felhozott téma nem annyira boncolgatható tovább a részemről, ami érthető, alig ismerem és ő is engem. Mégis olyan pofátlanul kérdezek rá a legintimebb dolgokra is, de látom rajta, hogy kicsit más körökben mozgott eddig és nem annyira esik könnyen neki, hogy kiadja magából az ami nyomja a lelkét, mert valami eléggé nyomja. - Jó látom, hogy ez annyira nem érint jól, de csak, hogy tudd én tényleg elég jó hallgatóság vagyok ha beszélgetni akarsz, és nem csak a közeljövőre vonatkozik, hanem ha egyszer jobban megismersz akkor nyugodtan kitárhatod a lelked nekem. - talán nem annyira bizalomgerjesztő, hogy egy buliban megismert csaj faggatja, ami tök érthető de amúgy is elég kíváncsi teremtés vagyok és ha iszok, akkor isten óvjon mindenkit a faggatásomtól, de az arcát látva azért visszafogom magam egy kicsit. - Nem tudom, hogy nagyon várom ez azt a herceget vagy csak kicsit, mert lehet ketten képesek lennénk uralni a világot ha nem várnánk valami olyanra, ami csak lehet tönkretesz minket. - vonom meg a vállam lazán, bár semmi lazaság nincsen ebben, mégsem akarom magamat nagyon elgondolkodtatni ezen. Van elég szar nála is ahogy hallom, nem kell még azon is kattogni, ami még nem is az életünk része. Valóban eljön majd a hercegünk, elég csak ránézni, dögös, fiatal, és okos is, ahogy hallom, szóval nem félek, hogy talál valakit, aki majd rendbe teszi a fejét. - Na ez ismerős. - bököm ki magamból ezt az igazán semmitmondó mondatot. - Akkor neked is van nyomás rendesen az életedben. - bólogatok tele szájjal abbahagyva egy pillanatra a nevetést amit a részegség olyan szinten előidéz cseppet sem vicces szituációkban is, mintha legalább füvet szívtunk volna. - Azt viszont nem hiszem el, hogy soha egy pasi sem udvarolt neked, baszki még én is megtenném, ha vonzanának a nők, olyan csaj vagy. - szinte mérgesen fakadok ki. - De szerintem tuti odavoltak érted, csak annyira arccal a falnak mentél a jövőd miatt, hogy fel sem tűnt. - na ez az amit én nem hagytam még akkor sem ha tudtam mi a tervem a jövőben, mert élni élni kellett és igenis észre venni a jeleket, mert a pasik bénák ebben, nem tudnak rendesen csajozni, olykor nekünk kell összeszedni őket, és ez azért elég menő, hiszen akkor tudjuk igazán a kezünkbe venni a dolgokat és nem várni a sült galambra, ami ha a férfi nemtől függ sosem repül a szánkba. - Ohh nekem közel sem a klubvezetés lesz a jövőm, ez csak egy kis kitérés a nagy megmérettetés előtt. Apámnak egy elég nagy IT cége van, mindenféle védelemmel, szoftverekkel foglalkoznak. Na annak leszek én egyszer a feje, ha végre sikerül elvégezni az egyetemet és még nem ment el a kedvem tőle. Igazából én motivált vagyok. Minden adott volt, hogy ne az legyek, aminek szánnak, de én akartam így. A klubvezetés az, ami nehezen megy, de szeretem, mert kihívás és szeretem, mert néha nagyon nem megy és van miért küzdenem. - a kihívások mindig pozitívumként szerepelt az életemben, bár most elég sokat fáj a fejem miattuk, de tudom, hogy leküzdöm őket és utána nagyon elégedett leszek magammal. - Nekem az a nehéz ebben az egészben, hogy nem szeretek segítséget kérni és vannak olyan elvárások felém, amit egyedül nem tudok teljesíteni. - mindenkinek van rossz tulajdonsága, amit nem tud elhagyni, nekem ez az egyik és még nagyon sok van, amit nem az első találkozás keretein belül kellene neki elmondanom, bár már így is elég sokat ismer.
Eddig csak könyvekben olvastam olyat, hogy részegen a lányok találnak olyan társat, akikkel életre szóló barátságot köthetnek, csak azért, mert mindketten úgy lerészegednek, hogy csak így érzik magukat biztonságban, ha ketten vannak. - Figyi, semmi gond, csak ehhez elég részeg vagyok – nevetek fel végül. Mert szívesen beszélgetek én aztán bármiről, de kótyagos fejem jelenleg nem akarja, hogy ebbe jobban belemerüljek. Még így is, hogy azért töménytelen mennyiségű pia zubog az ereimben. Talán ennek is köszönhetem, hogy úgy billegek a széken, mintha mérleghintán ülnék. Csak itt nem ül senki a másik végén. Egy magammal kell megküzdenem, hogy egyenesen tudjak ülni. Óvatosan figyeltem a szavait és mintha még ő maga sem tudná eldönteni, hogy mit is akar. Bár leginkább úgy sejtem, hogy van valaki, akiért meg van őrülve és az miatt nem tudna tovább lépni. De nem az én sanszom ezt közölni vele. Mármint nem most, frissen ismerkedve. Inkább csak lenyelem a békát és mosolygok rá. - Mindenkinek megjelenik a hercege, ha épp nem ütötték el valamelyik sarkon – vigyorgok rá bárgyún – De ha így lenne, akkor úgy is behozzák a kórházba és értesíteni foglak, hogy hol találod – nevetek fel végül a saját poénomon. Egy savanyú grimaszt vágok, mikor mondja, hogy ismerős. - Éljenek a gazdag kölykök, akiket a szülő irányít - nevetek fel keserűen. Mert úgy látszik, hogy a sznobság mellett ez is felkapott trend, hogy a kölykökkel a szüleiket kell követni és a pénzt halmozni. Ja és ne felejtsük el, hogy a nevet is tovább kell vinni, rohadtul nem mindegy, hogy milyen ember lesz, akivel te leélnéd az életed. Bár lehet, hogy ez csak az én apám észjárása. Mert Lockers név kötelez és nem lehet egy piti senki az, akivel az Ő saját lánya megjelenik bárhol. Még a végén kevésbé finom pezsgővel kínálnák meg a következő konferencián, ahova betoppan. - De, még a gimiben volt egy srác, töretlenül udvarolt – nevetek fel, mert tényleg mindent bevetett, viszont apám Őt sem nézte jó szemmel. Pedig neki is gazdag szülei vannak, sok sok céggel, vállalkozással. Ott pedig azt nem értettem, hogy mi a baja vele. Minden klappolt. Na, meg persze én sem akartam egy lenni a sok közül, akivel összekeveredett Caesar. Viszont ez a téma is ment a levesbe és két csámcsogás között figyeltem a mondani valóját, most már illő volt, hogy ő is beszéljen valamiről, ne csak az én lelkemet ápoljuk, amire amúgy sincs szükség. Megszoktam, hogy mindenkinek én vagyok a támasza és nem kell a szívbajaimról beszélgetnem. Egy korty üdítővel segítem meg az ételt, hogy könnyebben csússzon, míg ő beszél és egy szalvétával törlöm meg a zsíros számat. Szinte érzem, hogy a gyomrom örömmel fogadja a szilárd táplálékot. - Borzalmasan unalmasnak hangzik, hogy egész nap egy irodába ücsörögj. Már bocs, de beszóltál, hogy dögösként miért lettem orvos. De te? Ez a test sem arra szolgál, hogy egy irodába kosztümbe legyen elrejtve – háborodok fel. Ezek a szülők egyre jobban be vannak kattanva és a fásultságuktól leszünk mi ilyen kis depressziósak, mert a saját vágyainkat elnyomjuk, hogy nekik jó legyen. Jó, itt megint csak én, mert úgy tűnik Luana jobban cincálja az apja idegrendszerét, mint amit én valaha még gondolni is mertem volna. - Szóval nehéz? Szerinted, ha nem tudsz megcsinálni valamit, akkor a bukásod könnyebb lesz? Nem szégyen segítséget kérni, úgy tanulsz. Amúgy is egy jó vezető mindig segít, és segítséget kér. Nem pedig csak diktál és dirigál – okoskodom most már enyhülő fejjel. Jó ez a gyros, mit ne mondjak, kezd az eszem a helyére táncolni. - Szerintem te még a segítség kérést is megtudod úgy oldani, mintha ők kértek volna meg rá – vigyorgok gonoszul. Mert hát tényleg úgy hallottam, hogy mi nők képesek vagyunk úgy csűrni, csavarni a szavakat, hogy mi jöjjünk ki belőle győztesen. - Én a helyedben tuti meggondolnám – kacsintok rá és újra beleharapok abba a falatba, ami még a kezemben van.
Nekem is megvannak a magam mumusaim, amikről nem minden helyzetben szeretek beszélni és vannak olyanok is amikről egyáltalán nem. Ezért is értem meg, hogy ez nem egy olyan dolog, amiről most beszélni akar, azért aranyos, hogy azt mondja, hogy ehhez elég részeg, mert lehet, hogy józanul még ennyit sem mondott volna, amit megértek. A nehézségekről amúgy sem egyszerű beszélni, főleg ha még nem is ismeri a másik felet a másik, akinek elmondaná a dolgokat. - Amikor megláttalak, már tudtam, hogy mindig számíthatok majd rád.- mutatok rá nevetve, ezen az igazán morbid de elég ütős viccén. Talán csak a pia mondhatja, hogy vicces és nevettet meg. - Éljünk mi, de azért van jó része is ennek az életnek, én azért nem mindent utálok, csak a felnőtté válást. - végül is minden életben ez az egyik legnagyobb lépés, így ez nem csak a gazdagok kiváltsága, de nekünk még korábban kell megtenni, a látszat ellenére, mert a sok buli, a fényűző élet azért von maga után némi következményt, ami az, hogy gyorsan fel kell nőnünk ehhez az élethez. Nagy nehezen csak kiböki, hogy volt egy srác, aki udvarolt neki, a gimiben, így a mellkasomra teszem a kezem és megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Na ugye. Miután elmesélem neki igen nagy vonalakban mi lesz az ami majd a jövőmet kiteszi csak felnevetek a megszólalásán, ami olyan jogos, hogy még ellene sem tudok menni a szavaimmal. - Igazából elég szexi munkakör, tudod mennyi srác dolgozik nálunk? - húzom fel a szemöldököm, bár jobban belegondolva, inkább lehervad az arcomról a mosoly. - Igaz, hogy a legtöbbnek csak a gépek vannak és a XBox, de akkor is sokan vannak. De amúgy nem tudom miért vonz engem ennyire, ez a munka, még csak nem is konyítok a programozás részéhez, azt próbálom megtanulni, hogy eszik e vagy isszák a Unity programot és akkor még nem is vagyok sehol ha azt megtanulom. Szóval a kérdés mindkettőnk részéről jogos, de ha egyszer ez lett nekünk megírva, akkor ilyen szexin is végbe visszük. - gondolom. Azt már látom rajta, hogy nagyon hasonlóan gondolkodik mint, én ami egy kicsit ijesztő, de tetszik, hogy nem egyedül vagyok a nagyvilágban, aki nem érti miért oda tart az élete ahova, mégis megy egyenesen a kitűzött cél felé, mert ezt szeretnék tőle látni. - Apám jó vezető az alkalmazottainak, de belőlem jobbat szeretne faragni, mint ő maga. - és ezt nem teljesen tudja, hogyan csinálja, és a módszere maradjunk annyiban hagy némi kivetnivalót. - Amúgy bízok magamban, de lehet van is egy nagyon nagy segítségem, ami annyira nem segítség, de elindulásnak jó. Halloween a Pandorában egy elég exkluzív est keretében és a tematikus esték azt hiszem ezzel meg is indulnak majd a klubban, kérdés, már csak az, hogy mennyire eszik majd az emberek. - Aziel óriási segítségem lesz, üzlettársként és nem segítségként és nem szívességgként, ahogyan őmondta. Na az lesz egy nagy lövés az tuti, és remélem majd ott lesz Lindy is, hogy támogasson és én is őt egy óriási buli keretein belül.
Azt mondják bármerre jársz, mindig megtalálod azt, akivel egy szinten vagytok. Bár lehet, hogy az alkohol, vagy ez a tocsogós gyors kaja gondoltatja velem, de Luana is ugyan annyira egy várkastélyba zárt hercegnő, mint én. Talán ez is az, ami azt mondatja velem, hogy ő egy kicsit is megérthet. Még ha látszólag én kaptam a keményebb neveltetést. Vagy csak betörtek? Fogalmam sincs. Így megköszörülöm a torkom, mielőtt megfulladok a nevetésben. - Nagyon morbid vicceim vannak, most pedig, hogy ittam láthatólag minden gátlás nélkül hangosan ki is mondok – vigyorgok két harapás közt, végül megtörlöm a számat – Szóval, te is számíthatsz rám, mindig jól jön egy orvos barát – megvonom a vállam. Nem szoktam reklámozni, meg hát eddig nem is kellet, hogy elmondjam, elég volt, hogy a nevemet kimondjam és mindenki fejébe apám jelent meg, aki tekintélyt parancsolóan nézett bárkire, aki nem ismerte. Csak, hogy később mindenképp tudja, hogy ki áll vele szemben. - Jó, hát persze mikor kell egy asztalt foglalni akkor nem gond, hogy mindenki vigyázzba áll, mert hát kik is vagyunk – nevetek fel. Azt hiszem mindennek meg van a maga jó része. Ilyen az is, hogy a legjobb helyek nem lesznek foglaltak, ha oda mész. Meg hát mindenhol külön figyelmet szentelnek nekünk. Azt hiszem, hogy eddig nem értékeltem eléggé, hogy ki vagyok. Mert mindig van rosszabb opció. Viszont azt szívesen felcseréltem volna, hogy a gyermekkor hamar véget ért és úgy kezeltek, mint egy felnőttet, mert nekünk is annyira ki kell vívni az elismerést, mint akiktől származunk. Bár most kíváncsi lennék, hogy apám mivel állna elő, hogy nem egy tiszta étteremben részegen bontjuk a rendet, hajnalok hajnalán. Egy idegen csajjal, még ha épp annyira előkelő, mint amilyen mi vagyunk. Főleg mikor közli, hogy a jövője siralmas lesz egy irodába bezárva, minden szórakozást neked kell majd kitalálni és mindenki olyan merev lesz az alkalmazottaid körébe, mintha egy karót dugtak volna a seggükbe. De, hát ez a mi keresztünk. Még ki sem bújtunk, már meg volt a cél, hogy mivel kell foglalkoznunk. - Dögösek? Jó, de nekik csak a főnök leszel, akire még a szemüket sem emelhetik. Vagy csak beteges fantáziát fognak látni abba, hogy az irodádba miként lehetne dugni – elhúzom a számat. Minden annyira jól hangzik, de tényleg ez lesz? Minden mókát, amit akarunk nekünk kell megtervezni? Én annyira szeretném átadni a gyeplőt, hogy végre más irányítson és találjon ki valami izgalmas programot. - Oké, akkor ha te megtanulod a programozást és minden csudiságot. Akkor én bele vetem magam az érsebészetbe vagy a plasztikába? - gondolkozom el, bár tudom, hogy egyik sem olyan, hogy bizsergést éreznék attól, hogy életem végéig ezzel foglalkozzak. Jobb lesz, ha tovább kutakodok és megtalálom azt a szakot, amitől izgalommal tölt el, hogy befáradok a kórházba. Hiszen nem maradok örökre rezidens. - Van egyáltalán olyan, hogy jó vezető? Mindig lesznek olyanok, akik szerint, túl engedékeny vagy, vagy túl szigorú. Sosem lehet mindenkinek megfelelni, ezt szerintem már most engedd el, vagy ez fog megkeseríteni – legyintek egyet. Mert egy vezetőnek mindent is meg kell mutatni. Irányítani, megmutatni a helyes utat, érteni a cég minden apróságához. Sok mindent meg kell neki még tanulni és nem is értem az apját, hogy miért már most azzal húzza, hogy jó vezető legyen. - Apád egyáltalán tud kávét főzni? Mert ha annyira jót akar neked, akkor az alapoknál kezdené. Hogy mindent tisztán átláss. Lehetsz szexi, és alád tolhatják az igazgatói széket, ha fingod sincs semmiről – elhúzom a számat, mert lehet, hogy most túl nyers voltam vele. De ez nálunk is így volt. Legyek tökéletes orvos, ha a felét én is csak a tankönyvben olvastam. Mert hát, hol lássak ilyeneket? Ezért is van, hogy minden osztályra jelentkeztem. Tudni akarok minden apró részletet és nem csak a kórlapok irkálásával tölteni az időmet. Vagy zárójelentéseket kiosztani. - Szerintem a Halloween téma mindig menő, azzal nem lehet félre nyúlni. Ha már vannak koncepciók az a lényeg. Hiszen ilyenkor a fiatalok meglepik az utcát és a következő buliba indulnak. Úgy olvastam – nevetek fel, mert nekem arról szólt, hogy a lakás előtt ki volt szórva egy tálba édesség, én pedig a négy fal között tanultam az aktuális vizsgámra. Sose vonzott, hogy beöltözzek bárminek is. - Mi lesz a jelmezed? Mármint a helyszínt gondolom a legmenőbb tervezők fogják kicsinosítani. De téged? - fel sem tűnt, hogy ezzel a nagy dumálgatással már el is fogyott az étel, így csak a maradék kólát kortyolgatom.
- Ha velem vagy még józanul is kimondhatod, szeretem ha valaki nem átlagos. - márpedig remélem sokat leszünk még együtt, szeretem ha van más is olyan szar családdal körbevéve mint én, és a szar alatt, nem azt értem, hogy olyan életünk is lenne, csak amikor a szülői elvárások, olyanok, ami lehet nem a miénk, de mégis a sajátunknak érezzük, mert ebbe nevelkedtünk fel. - Na akkor én azt hiszem elbújok a programozás nehézségeivel, egy orvos mellett. - behúzom egy kicsit a nyakam nevetve, mert lehet az én munkám semmi az övéhez képest, még ha egy pöcs is a főnöke. - Amúgy meglepő, de vannak dögös kocka fiúk, és ki mondta, hogy nem bevállalósak? - mondom neki úgy, hogy még én sem ismerem egyiket sem. Apám bármennyire is jó vezető, akkor is tudják az alkalmazottai, hogy ő a főnök, de én nem akarok azonnal az ő helyébe lépni, és addig lehetne játszadozni a srácokkal, akik arra várnak, hogy a fantázia ne csak fantázia legyen. Bár már tényleg jó lenne megnyugodni ilyen téren, még az is lehet itt találom meg a számításom, egy kis aranyos programozó fiú társaságában. - Lehet köztük lesz a szőke hercegem Lindy, sosem lehet tudni. - bárcsak ennyire egyszerű lenne minden. - Felcsillanna a szemem a plasztika részébe, de sosem akarok olyan sorsra jutni, mint egyik másik osztálytársam anyukája. - még a gondolattól is elborzadok, bár ezek már túlzásba viszik a szépet is, így nem minden ennyire szélsőséges. - Bár lehet egy kicsit nagyobb mell nekem sem ártana, hátha úgy már kellenék valakinek. - nyúlok a mellemhez méregetés céljából majd elnevetem magam, mint mindenen most így enyhén ittas állapotban, mert a kaja akárhogyan is fogy lassan szívja fel ezt a mennyiséget. - Szerintem van olyan, és pont azért, amit te mondasz, valaki neked lehet jó vezető és ő akkor tényleg az, de ha másnak meg más a jó, akkor végül is neki is megvan a maga elképzelése róla. Érted ezt egyáltalán, Mert én azt hiszem a saját szavaimba kavarodok bele. - veszek fel egy pillanatra egy egészen komoly gondolkodós fejet, de végülis már én sem tudom értelmezni mit akarok ezzel így csak legyintve engedem el a témát, és apámat, és a munkát. - Mi az, hogy úgy olvastad? - akadok fenn az utolsó mondatán. - Még sosem jártál ilyen buliban? ez nem olyan cukorka gyűjtögetős lesz, ide a tehetős vendégek fognak csak bejutni, nem mindenki partija lesz. A Lucifer tulajával állunk össze erre az alkalomra, és majd egyszer többre is, hogy valami nagyot alkossunk, és azt hiszem már most imádom, hogy ez mind vele fog történni, és ahogy érzem veled is. Biztos lehetsz benne, hogy ha ez lesz az első ilyen partid, akkor óriásit fogunk bulizni. - rázom meg a vállam nevetve, imitálva már most a jó hangulatot. - A legjobb barátnőm nagyon kreatív, remélem majd valamit kitalál nekem, mert őszintén nekem a playboy nyuszin és a cicán kívül nincsen semmi ötletem. - nem vagyok a beöltözés híve, jártam már ilyen bulikon, de valami maszkot az arcomra tetem és kész is voltam. A saját bulimon azonban nem jelenhetek meg csak úgy, mint akit nem érdekel az egész. - De ha van ötleted szívesen hallgatom. Már gondolkoztam azon, hogy össze öltözhetnék pár emberrel, most Barbie lázban ég a világ, ha annak öltöznénk az túl sablonos lenne, de a nővérke és társai túlságosan uncsi már, pedig ahhoz kérhetnék kölcsön tőled olyan nyakba akasztós hallgatós cuccot. - mutogatom neki a fülemhe téve a kezem.
Hangosan kell nevessek, mert az emberek általában egy nagyon kis cuki lányt látnak bennem, de ha felszabadulnak a gátlásaim akkor pasikat megszégyenítő morbid vicceim vannak. Az, hogy Luana ilyen közvetlen, talán könnyen segített rajta, hogy ez megtörténjen. Meg persze a töménytelen mennyiségű alkohol. Legalábbis nekem annak tűnik. Így csak bólintottam. Fogalma sincs, hogy milyen cunamit indított meg azzal, hogy bátran nyissam ki a számat mellette. - Ne aggódj, nem kell. Mert ugyan úgy vagyok, mint te. Nekem a programozás lehetetlennek tűnik – legyintek. Sokat elmondd, hogy a gazdagok milyen téren mozognak. Mi se érthetünk mindenhez. Ez persze nem is baj. Még a végén unalmas beszélgetéseink lennének az időjárásról. Nonszensz. - Ne már?! - meglepődtem nézek rá. Számomra hihetetlen, hogy bárki, aki egy fokkal jobban néz ki, mint az ördög örömmel bújik egy monitor mögé és onnan váltja meg a nagyvilágot. De, ha Ő mondja, biztosan így van. Hiszen ebben mozog. Vigyorogva vonogatom a szemöldökömet, mert hát senki nem tudja, hogy ki is lesz az igazi befutó. Legyen szerencséje és találja meg a számításának megfelelőt. Mert igen. Tudjuk jól, hogy ezekben a családokban nem olyan könnyű lánynak lenni és keresni azt, aki a lelki társunk. Meg persze még a családunk is örömmel bólint rá. Nem mindegy, hogy kivel is jelenik meg a család kicsi kincse egy puccos ebéden. Elvigyorodom és megrázom a fejem a beszólásán. - Rajtad nem kell semmit sem megcsinálni, szerintem gyönyörű vagy. Miért is akarnál gumi lenni? - szinte már felháborodottan nézek végig a vonásain. Egy millimétert sem találok, ami beavatkozást igényelne. De persze, mindenki a saját sorsa kovácsa. - De, ha! Mondom ha. Akkor megoldanám, hogy kevésbé nézz ki úgy, mint egy felfújt lufiállatka – nevetek fel jó ízűen. Mert hát igazából most még poénosnak hangzik, de tényleg nem tudom, hogy melyik szak lenne a legmegfelelőbb nekem. A társasági életem így is a béka hátsója alatt van, nem ám még olyan szakma, amitől csak az állandó lemondások születnének. Még egy kávéra sem lenne időm. Nem mintha most olyan sok időm lenne ilyenekre. - Ha valaki a szilikon cickókra gerjed, az nem is érdemelne meg. Nekem sincsenek nagyobbak. Minek is kellene? Hallod, én tök imádok hason aludni. Biztos nem csináltatok légzsákokat – úgy nevetek, mintha épp asztmás rohamot terveznék kapni, mert elképzeltem, hogy csak azért, hogy a pasiknak jobban bejöjjek csak forgolódnék az ágyban, mert nem tudok máik pózban aludni. Meg hát a fájdalom, mennyi idő, mire az embernek elmúlik? Nem. Nem vagyok szadista, hogy magamat kínozzam. - Aha – hunyorogva igyekszem ködös agyamban összerakni a kusza szavait, de nem megy, így csak megrázom a fejem és nevetek – Szerintem hagyjuk, mert olyan részeg vagyok, hogy olyan volt, mintha nem is a mi nyelvünkön beszélnél – vigyorogva legyintek. Örömmel diskurálok én mindenről, de ahhoz kevesebb alkoholnak kéne szerepelni az étrendemben és ez most nem jött össze. - De figyi, szívesen dumálok veled erről józan állapotomban – bólogatok széles mosollyal. Tudom milyen apád árnyékából megpróbálni kilépni. Éljen a felnőtt élet. - Nem az én világom a bulizás – megvonom a vállam. - Meg hát, most is így sikerült – mutatok végig magamon. Azt hiszem apám már a fejét fogja és írja a szentbeszédét, hogy mekkorát csalódott bennem. Nem azért tanulok, hogy péntek este részegen gyrosozzak egy idegennel, aki akár meg is ölhetne, ha kilépünk ebből a valamiből, amiben vagyunk. Viszont szavaira csak bólintok. Mert hát ő ebben utazik és, ha Ő mondja, hogy minden a legjobb lesz és elit parti, akkor biztosan. Caesar jobban tudja, hogy ez miket takar, én pedig inkább csak sodródom az árral és úgy teszek, mintha picit is értenék hozzá. Lehet, hogy leckéket kéne vennem újdonsült régi barátomtól, hogy korrepetáljon mindenről, amiről lemaradtam gimi óta. - Nézd meg, hogy a nagy sztárok mibe bújtak az elmúlt években, az Instagram ilyenkor tele van minden hasonló tartalommal – megvonom a vállam. Mert én aztán biztosan nem tudok segíteni neki, hogy milyen legyen a jelmeze. - Rossz embertől kérdezed, én nem tudom mi a trendi – nevetek fel, hiszen fejben pont ezen a meneten mentem végig és megrázom a fejem – Persze, van otthon jó pár, meg köpenyt is tudok adni, azt hiszem van olyan, amire nincs rá hímezve a nevem - gondolkodok el egy pillanatra. Mert igen, vannak ilyenjeim csak nem tudom merre pakoltam a költözés óta. De ha kell feltúrom én a lakást miatta. - Visszatérve a meghívásra. Szívesen, ha nem gond lenne egy kísérő – húzom el a számat. Mert az fix, hogy egyedül biztosan nem vetem bele magam egy ilyen őrültségbe és kell valaki, aki felügyeli, hogy mennyi az elég alkohol számomra. Most már csak bájosan kellene mosolyognom miatta, hogy eljöjjön velem. Próba szerencse. - Csak egy barát, de még is biztonságot nyújtana – hebegek hirtelen, mert hát az előbb mondtam, hogy nincs senkim, most meg hirtelen még is van valaki, aki megjelenne velem. Basszus, és ha neki is tervei vannak? Vagy haza jön a barátnője? Vagy épp akkor vagyok ügyeleted? Olyan gyorsan lepnek meg a józanító gondolatok, hogy esélyem sincs, csak megrázom a fejem, hogy tisztán tudjak gondolkodni. - Basszus, szerintem vizet kéne innom – a homlokomra teszem a kezem, mert hirtelen megfordul a világ és a heves fejrázásomtól minden szétcsúszott körülöttem, és szabad kezemmel az asztalt kell megfogjam. Hogy az agyam tudja, még mindig a széken ülök.
Még csak egy két részlegen jártam a cégnél mostanában, de azt kell mondanom, hogy ott is lenne egy két srác, akivel szívesen gyűrtem volna össze korában a lepedőt, mondjuk most is ha utána nem az jön, hogy szó nélkül lelép valamelyikünk. De házinyúlra amúgy sem lövünk azt mondta mindig a bátyám, így jobb ha nem muszáj a cégen kívül keresném meg a nagy Őt vagy az előtte lévő sok kicsit, de nem egy gyors menet legyen már na. - Jó most csak egy ilyen jut eszembe konkréten a lelki szemeim előtt, de neki barátnője van vagy menyasszonya, már nem tudom pontosan, mert amint ezt benyögte az értekezleten számomra érdektelenné is vált. De ez hónapokkal ezelőtt volt, ma lehet már jobban figyelnék rá. - mert nem csak egy cuki pofit néznék, hanem a cég működésének bizonyos részét, amiről annyira magyarázott akkor. - Még az vagyok, de a nővéreim már eléggé megsínylik a 30-as kort, pedig a gének jók, csak a sok stressz. - mondom neki védekezve a hirtelen jött apró felháborodására nevetve. Mert még akkor is nevetnék szerintem ha a világvége jönne, jól érzem magam és még a pia is erősen dolgozik bennem, nehezen szívja fel a krumpli. - Na jó, a hason alvással megfogtál, én is szeretem, hogy nem nyom fel semmi. Most jól elvetted a kedvem plasztikától, szóval ne menj plasztikai sebésznek szar a marketinged. - én meg a jó tanácsaim, aztán én is ott vagyok ahol a part szakad, még csak bukdácsolok előrébb a jövőm kész van csak benne kéne élnem már lassan, nagyon lassan. Ma olyan okosnak érzem magam, hogy elő akarom adni azt a nagyon jó gondolatmenetet, ami a fejemben van, de végül csak szavak jönnek ki szerintem total összefüggéstelenül, amire hasonlóan reagálok, mint ő az előbb a saját szavaira, és inkább elengedjük ezt az egész témát, mert ebből már nem jövünk ki sehogysem. - Józanul visszatérünk rá, bár nem tudom, hogy akkor emlékezni fogok e arra, amit igazából mondani akartam volna neked. - és itt inkább abba is hagyom a mondatot, mielőtt ebbe is belebonyolódok. - Vannak olyan bulik, ahol nem kell feltétlen így kinézned a végére, bár elég dögös vagy most is. Mit szólsz ahhoz, ha most megbeszéljük, hogy eljössz és nem tesszük magunkat ennyire taccsra, neked amúgy sem lesz olyan jó a másnap, szóval úgy is fogod majd gondolni, nekem meg figyelnem kell mindenre, így nem lenne szép ha én is berúgnék. Szerintem egy egész jó alku és meglátod mennyire jól tudunk szórakozni mindenféle alkohol nélkül is. - ritkán próbálom, de ha olyan társaság van az embernek, mint Lindy,akkor nem hinném, hogy nagy gond lehet. Jó az összhang, a családi háttér is igencsak közel áll egymáshoz, még ha nem is teljesen ugyanaz, így legalább megértjük egymást, úgy ahogy más sosem fog. Lassan tényleg el kellene kezdenem ötletelni mibe is fogok bújni, de egyelőre minden annyira unalmasnak tűnik, hogy nem fog meg igazán. A dokinak öltözés még csábító is lenne ha nem tudnám, hogy legalább 10 doki lesz a bulin ha nem több. - Valami nagyot akarok, valami igazán emlékezetest, ami nem túl sok és nem túl kevés, ami olyan, mint én. - bár rajtam elég nehéz kiigazodni, de ezt még ő nem tudja, nem tudhatja, mert eddig egészen nyílt lapokkal játszottam neki. Lassan kúszik fel a szám széle, amikor csak kinyögi, hogy hozna valakit, egy kicsit mégis lehervad, amikor belegondolok, hogy a dokit hozná, aki zaklatja, mert azt hiszem nem lenne felhőtlen a boldogság azon a partin, de amikor magyarázkodni kezd tudom, vagy érzem, hogy ez a valaki valami egészen okos döntés miatt jönne vele. - Bárkit hozhatsz és nekem nem kell magyarázni semmit, majd lehet a partin kialakul az a baráti kapcsolat többre. - kacsintok rá, miközben úgy csinálok, mintha valami nagyon titkosról beszélnénk. Szemein átfut valami apró vagy egész nagy aggodalom és csak fürkésztem a tekintetét, mire megszólal, hogy víz kellene neki. Mutatom, hogy maradjon és nagyon nehezen igyekszem egyenesen oda botorkálni a sráchoz a pulthoz. Kérek tőle egy vizet, meg azt is, hogy hozza már oda, mert lehet nem marad benne sok ha nekem kell vele visszamenni, mire vigyorogva bólint és szerintem alig várja, hogy megint a közelünkben legyen, a kis cuki. - Kezd kimenni a pia és jön a rohadt szédülés? - kérdezem visszaülve a helyemre, miközben azt nézem, hogy kapaszkodik az asztalba. Mellé húzom a székem és megfogom az egyik kezét. - Ma nálam alszol jó? Mert így nem akarlak egyedül haza engedni, aztán reggel amint jobban vagy hazamehetsz, de az én saram is, hogy ennyire kivagy, szóval nem venném a lelkemre, ha este egyedül lennél, és együtt szenvedni mindig jobb, mint egyedül. - igazából néha magányos vagyok az ilyen esték után otthon de nem szeretek senkit felhívni, mert az az én privát szférám, de vele szívesen megosztom most.
Igazából nem tudom milyen az, hogy saját vállalatnál dolgozni. Meg nem is tudom elképzelni magam egy íróasztal mögött, ahogy a gépben elmerülve igyekeznék valamit irányítani, amihez csak közvetlen lenne közöm. Én imádom a kapcsolatokat, és segíteni másoknak. Így nem is volt kérdéses, hogy melyik pályát fogom választani a sok közül, ami a felsőbb osztályhoz való tartozásommal megnyílt. Még ha azért a szüleimnek volt egy kisebb hegyomlás akarata is. Bár nem bánom, hogy végül orvosnak álltam, de attól még hiányzik a tinikorom, amit most igyekeztem bepótolni. Meg is lett az eredménye. Hiszen soha az életben nem voltam ilyen csodásan és egyszerre olyan rosszul. Szép kis fricskát kaptam az élettől. - Még a kockák is jegyben járnak? Behalok. Hol talál mindenki olyat, akivel leélné az életét? Én általában mosás után a zoknim párját sem találom – sóhajtok egy hatalmasat. Mert számomra elég fura, hogy mindenki úgy talál magának párt, mintha az utcán sétálva egyszerűen csak oda világítanak egy random emberre reflektorra, hogy „neked szántuk! Ő az igazid!” - Szerintem hagyd, ha akkor elvesztette az érdeklődésedet, utána meg már hiába is kapálózol, nem lesz ugyan az – legyintek feladóan. Igazából fogalmam sincs, hogy tényleg így működik-e. De az biztos, hogy ha velem ez történne, megpróbálnám minél messzebb elkerülni az illetőt. Remélem Luana is így fogja fel. Legyen egy kicsit okos. - Miért kéne stresszelni? Mármint nekem is van, de komolyan. Én nem akarok a harmincas éveimben úgy kinézni, mint egy kiélt ötvenes, mert a munkám bekebelezi az életemet – nevetek fel, mert hát jó poén, most is úgy élek. Mert a munkám és a tanuláson kívül semmit nem tudok felmutatni. Miközben a korombeliek már a házasságon törik a fejüket, vagy legalább túl vannak millió kapcsolaton és próbálkozáson. Viszont az én szívem el van dugva, félek, hogy ha valaki olyan kezébe kerülne, összetörne, soha nem lennék ugyan az az ember, aki voltam. - Oh, tényleg. Nekem akkor rá kellett volna beszélnem – döntöm oldalra a fejem kissé összezavarodva. Azt hiszem, hogy mindhiába a zsíros kaja, most aztán nem segít abban, hogy kitisztuljon a fejem és a végén csak nevetésbe török ki. Igaza van, borzalmas lennék, mert mindenképp a negatívumokat sorolnám fel elsőre, nem pedig, hogy megtömjem a zsebem a sok naiv hölgyeményből, akik azt hiszik, hogy egy egy kis botox itt, meg egy kis szilikon ott és a pasik úgy fognak beugrálni az ablakon. - Ha nem nem, ha meg igen, akkor igen – nevetek én is, mert nem ettől a beszélgetéstől leszünk olyan jóba. Szívesen meghallgatom én józanul is, mi az ami annyira bántja a piciny lelkét. De most úgy érzem, hogy rosszabbnál rosszabb tanácsokkal tudnám ellátni. Így csak felsóhajtva elengedem a témát. Mióta sóhajtozok ennyit? Mintha a világ minden problémája az én lelkemet szorongatná és bele akarnék fulladni. - Oh, de aranyos vagy. Biztos nagyon dögös lehetek. Fogadjunk a szempillaspirálom ezer felé folyt, a rúzsom lekopott a harmadik pohárnál és a ruhám is kicsit megsínylette a rengeteg taperolást – húzok ki egy szálat a fekete ruhából, ami elég hosszan megindul és nevetésbe török ki. Mert remélhetőleg nem fogom lebontani magamról az egészet. Még a végén fehérneműbe kell haza botorkálni. Az is szép történet lenne. Apám pedig őrjöngene. - Hát, megnézem majd, hogy eltudok-e menni. Általában a rezidensek viszik az ünnepeket és a hétvégéket ügyeletben. Ne, hogy már a fiatal éveikben lehessen egy kis szórakozás is, még a végén nem fogunk kiégni öt éven belül, mint az öregek – vigyorgok rá. Csak egy kicsit kéne mindenkinek gondolkodni. Hiszen orvosként nem sok idő jut kikapcsolódni. Főleg az első években, mikor jó lenne egy-egy borzalmas nap után legurítani valami erőset és feldolgozni a traumát. Mert mondjon bárki, bármit. Minket is megvisel, ha valaki, aki nem érdemelte meg, eltávozik, még ha minden erőfeszítést megtettél, hogy a szerettei között tartsd. Nekünk is vannak érzelmeink. - Mi lenne ha a nyolcvanas évekből keresnél egy énekest? Azok nagyon adták az életet és a ruháik, na nem mintha sokat takartak volna. Mondjuk egy Cher. Érted, a body, ami tényleg csak azt nem mutatott, amit más nem akart látni. Bőrdzseki, hatalmas fekete paróka, és egy dögös térdig érő bőrcsizma, aminek akkora sarkai vannak, hogy simán kitörheted a nyakad – megvonom a vállam. Jelenleg őt tudom elképzelni, ami nem a megszokott, de még is annyira dögös, tuti voltak, akik abban az időben gerjedtek rá. - Aztán elénekeljük a If I could turn back time című slágerét – nevetek fel. Mert már látom magam előtt, ahogy minden szem rászegeződik, ahogy belibeg. Nem is akarok erre a mondatára válaszolni, mert valószínű, hogy el se fogok menni, de jobb ha úgy érzi megjelenek. Nem akarom összetörni a kis álmait, hogy milyen jót fogunk mulatni. Vagy, hogy egyáltalán elvinnék-e bárkit is. Viszont az egész világ úgy begyorsul, mintha valaki a filmben rá nyomott volna a pörgetésre, hogy az unalmas jelenetet átugorjuk és úgy érzem, hogy kiszáradt a szám. Luana, hamar kapcsol és szerencsére a pincérünk hamar megjelenik a vízzel, amibe azonnal hatalmasat kortyolok. Lehunyva a szemem igyekszem rendezni a kótyagomat, de csak rosszabb lesz és kicsit homályosan figyelek a lányra és lassan bólintok. Mert ha megszólalok lehet, hogy hányni fogok. Amit nagyon nem szeretnék. - Nem akarok. Mármint cuki vagy, de megszoktam, hogy egyedül vagyok és ha már kiakar jönni az alkohol, akkor a saját fürdőszobámat gyalázzam le – igyekszem egy álmos mosolyt összekaparni. Mert úgy tűnik, hogy hirtelen minden borzalmas utóhatás most fog kijönni rajtam, amit eddig csak a kórházban láttam. Remélhetőleg nem úgy festek, ahogy ők szoktak elterülni a kórház folyosóján vagy a józanítóban. - De, ha mindenképp arra vágysz, hogy a hajamat fogd, míg a wc csészét ölelem. Nem bánom – nevetek fel végül. A filmekben is az szokta összehozni a barátokat, ha segítik a másikat. Csak nem vicces, ha abban a filmben te magad vagy a főszereplő. - Már ha nem okoz fenn akadást a jelenlétem – teszem hozzá, ahogy újra a pohárba kortyolok.
- Na meg ha foglalt, akkor nem is nagyon akarnék ráhajtani amúgy sem. - vonom meg a vállam egy biztos régebben is bármilyen laza voltam, olyan pasira nem mentem rá, akkor sem ha ő maga akarta, aki valamilyen formában foglalt volt. Lehet, hogy laza flört volt, de annál tovább nem mentem. Vannak fiú barátaim, akik foglaltak és csak azért nem feküdtem le velük, mert amúgy oda meg vissza lennék velük egy menetért, és sajnos még így is tudom, hogy ők is, de a hűség az azért csak egyfontos hozzávaló egy kapcsolatban. - Anyu meghalt, amikor kicsi voltam és azt akarták, hogy olyan életem legyen, mintha lenne anyám, mert szerintük nem volt fair anya nélkül felnőni. Persze én ebből nagyon nem éreztem semmit, mert nem is annyira ismertem anyut, de ők mindent megtettek, hogy ismerjem és talán egy kicsit túltolták. Én meg már egész fiatalon igyekeztem kiidegelni mindenkit a családból és ez a sok minden egymásra rakódva sok volt nekik. Ők az álom életet élik,semmi sem köti őket a családi üzlethez, amit én meg szeretnék is csinálni, és fogok is, és abban reménykedek, hogy mivel én választottam ezt az életet és nincsen kistesóm,aki kiidegeljen, így simán lehet, hogy megúszom botox nélkül. - nem szoktam annyit idegeskedni, persze vanmin agyalnom apámnak hála, de mindig igyekszem megadni a módját, hogy levezessem és ne hagyjam felgyűlni. Sokat nevetek és szeretem az olyan embereket magam köré gyűjteni, mint Lindy, mert ő az, aki tényleg fel tudja dobni az életem,és lehet én is az övét. Ezt már most tudom, mert hiába vagyunk olyan részegek, mint a fene a nagy összhang érezhető így is, és ezt senki nem tudja tőlünk elvenni. - Nem baj, majd ha oda jutsz, hogy el kell adnod a szolgáltatásaidat segítek. - nevetek fel, mert ha valamiben jó vagyok az a marketing része a dolgoknak, mert valahogy a Pandorát is el kellett adni a látogatóknak és egészen jól ment és megy jelenleg is, és ez részben az én érdemem. Igazán értelmesen beszéljük meg, hogy egyszer majd ha mindenki józan lesz kifejtjük a gondunkat bajunkat egymásnak, mert akkor lesz értelme és talán értelmes válasszal is fogjuk méltatni egymást, nem csak össze vissza szavakkal, aminek a végén csak nevetünk, de az értelmet sehol sem leljük majd meg. - Itt csak mi vagyunk Lindy, tök mindegy hogy nézel ki, nekem mindenhogy dögös maradsz, és amúgy annyira nem is festesz szarul, csak olyan részeg fejed van, de ez normális, el fog múlni és akkor majd megismerem azt a Lindyt is, aki nem ivott annyit egy lány, miatt aki ki akarta ereszteni a gőzt. - jó tény, hogy nem mindent miattam ivott meg, de azért elég nagy szerepem volt benne. - Nem Halloween estéjén lesz, sosem akkor tartjuk az ilyeneket, pont amiatt, mert tudjuk, hogy akkor mennyi az ugyanilyen buli, általában előtte pár nappal megrendezésre kerül, szóval ne keress kifogást kérlek. - nyújtom felé a kezem, hogy meggyőzzem valahogy, mert tényleg nem az a lényeg, hogy igyunk, mert ideje lesz leállnom nekem is a vedeléssel, főleg,hogy millió dolog lesz a fejemben és azon az estén nekem sem illene annyira berúgni. - Nem engedhetem meg neked, hogy kiégett legyél és neked is szükséged legyen a plasztikára.- mondom neki vissza közben vágok egy grimaszt,hogy azzal legyek hitelesebb, maximum, mint egy kisgyerek. - Nem is olyan rossz ötlet, na amint hazaérek utánanézek, mit tudok ezekből a gardróbból összeszedni. De ha jól sejtem ez a királyi többes, az jelenti,hogy akkor rávetted magad, hogy gyere?- kérdezem kicsit bele látva már mindent a szavaiba, de kapaszkodok bele, hogy jöjjön, mert nem akarom, hogy ez az este ennyi legyen, mert nagyon jól érzem magam vele, és közel is engedem magamhoz, amit eddig csak Evelynnek hagytam. Meglep, hogy valakit hozni akar, de nem nagyon megyek bele, csak elejtek egy kis huncut mondatot, amire nem reagál, szóval lehet bele is trafáltam valamibe, amibe nem kellett volna. Na szép volt Luana. Látom rajta, hogy szüksége van valami hidegre, és mikor mondja is szinte azonnal pattanok, már amennyire a szédülésem engedi és kérek a sráctól egy vizet, amit hamar oda is hoz nekünk. Nyilván felajánlom, hogy aludjon nálam, akkor érezném magam teljesen jól, ha nem kellene másnap várnom az üzenetet, hogy rendben van, eddig nem nagyon érdekelt ki hogyan ért haza de egy korábbi bulin valaki ezt a fülembe ültette és most azt érzem ez így van rendben. - Hülye vagy? Ez alap, hogy megtenném érted, de nem fogsz hányni, most megiszod a vizet, közben hívok egy taxit és el is megyünk hozzánk. Ha mégis hányni fogsz, akkor én ott fogok ülni a kád szélén és fogom a hajad és hozom a vizet, ne aggódj. - ez nem is kérdés számomra, így elő is kapom a telefont, hogy rendeljek egy taxit, mert látom rajta már, hogy nagyon fáradt. Nem csodálom hosszú esténk volt, itt is már elég régóta nevetünk és beszélgetünk, az amúgy is kimerítő táncos esténk után, szóval kelleni fog a pihenés. - Én nagyon örülnék ha átjönnél, egyedül élek és ha őszinte akarok lenni, eléggé magányos vagyok néha. - eddig elintéztem, hogy átmentem egy sráchoz egy ferde este miatt, de ezekről igyekszem leszokni így az otthon nyugalma olykor túlságosan is csendes tud lenni, és akkor már érzem, hogy hiányzik Portugália, hiányzik a családi fészek és valaki akivel este leülhetek megnézni egy szar sorozatot vagy csak megbeszélhetjük az aznapi történéseket. Intek a pincér srácnak, hogy fizetnék és hozza is a számlát, csippantom a telefonom és lassan felállok a helyemről és belekarolva indulok el kifelé, ahol a taxi már vár minket. - Nagyon közel lakok, csak 5 perc és ott is vagyunk. - kezdek kijózanodni a levegőtől és a kaja ahogy ülepszik úgy leszek már most másnapos, de még hazaérünk valahogy.
Kezdőlap
