"If you're gonna be a homebody We're gonna have a house party If you wanna be a homebody We're gonna have a house party"
-Na igen, de most tényleg itt az ideje, hogy ezt megtanuld. Jobb, ha kimondod a dolgokat, akkor is, ha épp csak bizonytalan vagy bennük. -szerintem ez a legfontosabb. Sokan nem merik, akarják, vagy tudják kimondani és szavakká formálni azt, ami nyomja a lelküket, aztán egyedül cipelik a terheket, pedig egyáltalán nem kellene, hogy így legyen. -Nagyon sokat jelent, hogy ezt mondod. -néztem rá egy őszinte, hálás mosollyal, közelebb mozdulva hozzá, hogy megölelhessem, már amennyire a helyzetünk engedte ezt. -Ráadásul a barátok akkor is ott lesznek neked, ha egy szerelem épp nem, szóval fontos, hogy sok időt tölts velük. Khm... pl velem... khm... -köszörültem meg a orkomat eeeeeegyáltalán nem átlátszóan, egy vigyor kíséretében. Az agyatlan vígjáték tényleg jó választásnak tűnt, főleg azok után, hogy Luana már szinte azonnal megkért, hogy meséljek neki még egy kicsit Remy-ről. Nagyon-nagyon imádok vele lenni, szóval nem volt nehéz dolgom azt illetően, hogy mennyire részletesen tudok mesélni Őt illetően. -Oh, ne is emlékeztess rá. -húztam fel az orromat egy grimasz kíséretében, ahogy előbb csak elszörnyülködve néztem rá, aztán meg egy jót nevettem a saját nyomoromon. Hát nem egyszerű egy kapcsolati hátterem van, az tuti. -Szerintem a legutolsó, tényleg nagyon-nagyon normális pasim akkor volt, amikor felkerültem ide LA-ből. Persze Collin is jó arc volt, és nyilván szerettem őt, de Remy... annyival másabb, mint mások. Most, hogy tudom, milyen vele lenni, már nem akarnék lejjebb adni ebből. -ráztam meg a fejemet egy mosollyal. -De amúgy nem is hittem volna, hogy valaha találkozhatok olyasvalakivel, mint Ő. Mintha tényleg nem igazi lenne, hanem egy nekem kitalált "hirdetés."
Ez lesz a legnehezebb, hogy kimondjam, ami bennem van és ne tartsam bent, hogy segítséget kérjek, vagy tanácsot, de talán Ev az akitől nem félek ezeket megkérni, mert bízom benne, minden téren és ez az én életemben ritka, pedig annyi mindenkire számíthatok, mégis kicsit bizonytalan vagyok, főleg saját magamba és ezt másokra vetítem ki. - Értem a célzást veled. - nevetek fel hangosan. - Terveim között szerepel, ráadásul az első helyen, hogy minél több időt legyek veled. - teszem a kezem az övére, igaza van, a barátok mindig itt lesznek, már ha képes vagyok arra, hogy magam mellett tartsam őket az igen mozgalmas életem mellett és ne csak a lemondások ezreivel kelljen szembenézniük, amikor én jutok eszükbe. Az már más tészta, hogy neki minden egyszerre összejönni látszik, nem mondom, hogy minden sínen van, pedig mondhatnám, de a gyors elbízása a dolgoknak sosem mutat jól a jövőben, így csak bizakodok, de ő meg lelkes, amitől nem tudom abbahagyni a mosolygást, és nem a film hatás, mert abban is elég sok a poén elvileg, fél füllel hallom, de inkább az ős szavai az amikre figyelek. Az tuti, hogy ez a nyálas egymásra találás az én életemben, túl sok lenne, de mégsem érzem annyira nyálasnak, mint amennyire valójában az, mert fura módon szerelmi élete nem annyira romantikus filmes, mint hittem, hogy lesz. Én sosem voltam olyan nagy szerelmes tinilány, aki mindenkibe beleszeretett, akinek kék szeme volt, vagy szőke fürtjei, mert minden más érdekelt, akkor csak a pasik nem, aztán megváltozott minden, de akkor sem olyan téren kerestem pasit, mint minden normális lány. Talán a bátyám hatása, hogy inkább egy egy éjszakára kellett nekem valaki és nem többre. Vagy mert a határozott, makacs terveimbe egyzerűen eddig nem ttudtam volna belezsúfolni senkit, mert akkor mi lesz azzal, ami neme van szánva, mi lesz az életem jövőbeli terveivel, ha belerondít egy szerelem nevű szörny? Na igen Ev által megélni, sokkal könnyebb és még esküszöm jobban is esik, mintha a saját életemről kellene mesélni, vagy éppen megélni azt, mert lehet komolyodni akarok, talán egy valakit találni, aki mellettem van, de nem tudom mennyire tudnék megküzdeni a elköteleződéssel. Lehet jól menne, de lehet inkább eldobnám, mert ehhez nem elég egy sima elgondolás. Talán pont E lesz a kulcs az egészhez és a Remyvel való kapcsoltának inden kis mozzanata, amiról beszámol nekem. Mint valami jó kis aperitif egy jó ebéd előtt. - Jó a marketinged Ev, az a hülye, aki elszalasztotta, és meg is érdemli, de ezek kellettek, mert a sok hülye nélkül most nem itt tartanál. - ez remélem mindenkivel így van, vagy hasonlóan, bár ahány ember, annyi életút, de szeretnék én is hasonló járni, mint ő, de addig mondjuk szükségem lenne néhány hülyére, aki után jöhet valami csúcspont, de tényleg ráérek még.
Kezdőlap
