- Semmi gond. - ráztam meg a fejemet. De minek rohantál, haver!? Anélkül is megvártalak volna.
Beleegyezőn bólintottam a kérdésére. Már nagyon kíváncsi voltam Pete cukorka boltjára. Beérve gyorsan felmértem a terepet, majd olyan asztalt választottam, ami kellően távol van a fellépő zenészektől, illetve a pulttól is. Beszélgetés szempontjából ez a legideálisabb.
Alaposabban is körbejárattam a tekintetem, amíg Azi elment piát szerezni. Nem túl nagy, de hangulatos hely. Jók a színek, olyan tipikusan amerikai, és szerencsére nem az a túl modern, de nem is giccses. Tökéletesen passzol a saxomuch zenéjével.
- Köszi. - a sört, és az első néhány kört. Bár továbbra is tartom, hogy szükségtelen. Ennyitől nem dől össze a világom.
- Eddig nekem is bejön a hely. - mondjuk én nem számítottam semmire sem, és Brooklyn-nal sincs bajom. Queens-ben is vannak olyan részek, hogy elsírná magát.
- El tudom képzelni, hogy fellépjünk itt. - a kiszolgálást, a minőséget még nem ismerjük, de az valahol a közönség gondja kell, hogy legyen, nem a miénk. Mi az aláfestésért felelünk majd. Ha szar hely lenne, nem járnának ennyien ide.
Nagy szemekkel meredtem rá, amikor kijelentette, hogy talált is egy manhattan-i stúdiót, ahová nyugodtan mehetünk felvenni a dalainkat. Ráadásul nem egy no name hely, ahogy a szavaiból kivettem.
- Komolyan!? Hogy sikerült? Mármint pont egy ilyen "hírességes" stúdiót. Ez valami nightclub-os dolog? - elsőre szerintem ez több, mint tök jó.
- Dee! Nagyon jó! A legjobb! Köszi, király vagy! - bólogattam elismerő mosollyal.
- Hááááát. Az van, hogy éppenséggel tervezek. - pislogtam ártatlanul.
- Néhány napról van csak szó. Konkrét időpont még nincs, szóval ebben rugalmas vagyok. Az elutazásom nem fog se a banda, se a munkám rovására menni. - ismersz. Előbb vágnám fel az ereimet, mint hogy ez megtörténjen, de azért jobb, ha tisztázzuk. Azi eléggé rápörgött erre az egészre.
- Eldöntöttem, hogy mégis New York-ba hozom a kutyámat. Ehhez viszont Evanston-ba kell kocsikázni, ami nem éppen egy köpésre van innen. Hogy egy nap alatt minél hosszabb út beleférjen, és majd legyen, aki figyeljen menet közben Indy-re, Evelyn jön el velem. Ráadásul kiderült, hogy Evanston művészeti bakancslistás nála, így maradunk pár plusz napot, hogy körülnézhessen, és ne egy erőltetett rohanás legyen az egész. - ez a minimum.
- A stúdiózást intézhetjük előtte vagy utána is. Nekem végül is mindegy. Majd úgy beszélem meg Caroline-nal a dolgokat. - az ő munkaideje kötöttebb, mint a miénk Evivel.

Most már kíváncsi voltam erre a hírességes dologra, amivel össze tudta hozni, hogy egy ennyire komoly stúdióba vonulhassunk, ne mondjuk valami kis bronx-i lyukba vagy ilyesmi. Úgy néztem rá, mint mikor a jégkrémtől agyfagyást kapsz, ahogy bedobta Daisy Winterberg nevét, akivel egyébként csak úgy mellékesen már évek óta ismerik egymást. Egy tök híres énekesnővel!? Mégis mióta!?
- Hogy mi van!? - pislogtam hitetlen vigyorral, mint egy betépett hal a szatyorban.
Aztán mindezt a szürreális sztorit tovább tudta még überelni azzal, hogy Daisy, elnézést... DAISY szerint forgathatnánk egy klipet stúdiózás közben, ő pedig szívesen megosztja, hogy minél több emberhez érhessen el. Számunkra felfoghatatlanul sok emberhez. Mi a franc!? Még ide se értünk, de te már belekevertél valamit a piámba, vagy mi folyik itt!?
- Persze, hogy bevállaljuk! Ez nem is kérdés! Ez egy óriási, soha vissza nem térő, kihagyhatatlan lehetőség, amit balfaszok lennénk, ha nem vállalnánk be! - azért még erősen rebootolt az agyam, hogy szokjam az infókat.
- Daisy nem csak a hangjában egy angyal. - húztam lelkes mosolyra a szám. Rohadt rendes dolog ez tőle. El sem tudja képzelni, mit jelenthet ez a bandánknak. Mármint... de. Nyilván pontosan tisztában van vele, főként a számok tekintetében, de ez lelkileg is egy hatalmas löket. Az ő bizalma és támogatása egy olyasmi, amire kb. mínusz végtelen esély volt. Még mindig nehéz felfogni, hogy ez tényleg a saxomuch -csal történik.
- Nagy vagy, Azi. Király, hogy ezt elintézted a bandának! Ez a legjobb, ami velünk történhet. - de komolyan.
- A videóklipben legalább bedobhatjuk Peter 'csodafegyver' Panborne-t. Jó lesz, ha gyúr még egy kicsit gyorsan. - nyilván csak hülyéskedek. A mi bandánknak nem ez a celebkedős, felszínes baromság a lényege. Nem szeretném, ha ez valaha is megváltozna. Hírnév és elvárások ide vagy oda, mi soha nem fogunk elkurvulni, mint más bandák. Soha! Csak a holttestemen keresztül.
- Semmiképp se utáld, nem adott rá okot. És... igen. Ez egyértelmű. Evelyn annyira nagyon más, mint én, és ezért bizonyos dolgaimat is jobban látja nálam. Ő más megoldásokat gondol ki, mint én. Számításba veszem őket, mert tudom, hogy nem akarna rosszat nekem, sőt. - és eddig egészen jól működik.
- Szeretek vele lenni. Ritka az az ember, akivel jókat lehet beszélgetni. Őszintén, és nem csak ilyen felszínes érdeklődéssel. - bár nem tudom, hogy érti-e ezt. Nem is várom el.
- Lehet legálisan falakra festeni. Ez egy ilyen művészi értékkel bíró kezdeményezés. - a részletekkel nem untatnálak. Őt ez lelkesíti, minket a zene. Ugyanaz a végeredmény.
- Nekem mindegy, hogy mikor csináljuk. Indy jelenléte senki életében sem befolyásol semmit az enyémen kívül. Nem tervezem lepasszolni, az én kutyám, az én felelősségem. Magam miatt hozom ide. Egyébként vannak más ismerőseim is, akik tudnak rá vigyázni. - nem csak Evelyn és a saxomuch létezik az életemben, bármilyen hihetetlen is.
- Na de nekem is vannak híreim a zenekar fronton is. Csak hogy a mérleged Evelyn imádata felé billenhessen. - húztam meg a sörömet.
- Sokat beszélgettem vele a zenéről is meg ilyenekről. - illetve a Pierre-rel való találkozás is hatalmas lökést adott.
- És végül arra jutottam, hogy keresek valakit, akit betaníthatok magam mellett, hogy segítsen vinni az Aunt Marie's ügyeit. Ha beválik, akkor idővel átveheti a helyemet, én pedig el tudok jönni onnan, és akkor csak a bandára koncentrálhatok. Ja és végül dobtam az egész menedzser témát. Semmi értelme sem lenne valami nagykutyának puncsolni, beérni valami olcsó kontárral, vagy a nagy felfedezésre várni. Van marketinges, céges tapasztalatom, szóval majd megoldom én a kezdeti felfuttatást. Ahogy egyre több szabadidőm lesz, ki tudok alakítani értékesebb kapcsolatokat is a banda szemszögéből, és majd én tolom a saját szekerünket. Persze tudom, hogy ez ennyire nem lesz majd egyszerű a gyakorlatban, de így egy csomó pénzt spórolhatunk, amit más dolgokba fektethetünk bele. Te mit gondolsz?

- Még szép, hogy megfelel. Ez a minimum. Igazából megtisztelő lenne, ha velünk dolgozna, és mi lehetnénk az első projektje. Részemről is lelkesen igen. Címeres barmok lennénk, ha kihagynánk. Úgy beindulhat a szekerünk, amit nem gondoltam volna. - ennyit a lelkes Remy-ről. Minden éremnek két oldala van.
- Viszont. Ezt alaposan át kell beszélnünk vele, mert ez nem ugyanaz, mint hogy benyom minket valami menő stúdióba. Felügyeli a dolgainkat, hogy kikkel dolgozunk együtt, milyen albumokat adunk ki. Ez oké, jó, ha valaki fogja a kezünket és megmondja, ha valami szar. Sokkal-sokkal több tapasztalata van, mint nekünk, és szuper tehetséges. Viszont a legtöbb zenei producer szeret belefolyni az alkotói munkába is. - kétlem, hogy pont ő ne tenné.
- Nem fogunk olyan zenei alappal dolgozni, ami nem a mi hangzásvilágunk, és... bocsánat, hogy ezt mondom, de elsőre elég nehéz elképzelni Daisy-t az indie, pszichedelikus, retro rock világban. Ráadásul mi egy "haknizós", élő zenés banda vagyunk, nekünk hangszerelni kell a dalainkat. A gépi dolgok minimálisak és leginkább kimerülnek a szintetizátor adta lehetőségekben. - és had értsenek a srácok a saját hangszerükhöz. Ebben a bandában mindenki fontos.
- Én írom a szövegeket, és a legtöbbször a dallamot is elképzelem hozzájuk, amit aztán együtt összerakunk. Daisy nem kaphat teljesen szabad kezet, mert azzal elveszne a saxomuch lényege. Szóval szorosan együtt kell működnie velem, aztán veletek is. - anélkül nem menne.
- Az elsődleges célunk az, hogy a zene lehessen az életünk, és azt csináljuk, amit szeretünk. Nem az, hogy híresek és gazdagok legyünk belőle. Szóval nem fogunk arra rámenni, hogy a banda bármi áron pénzgyár legyen. Parasztul hangzik, de gondolom érted, hogy mire gondolok. Meg kell őriznünk a mostani jellegünket, stílusunkat. Ha nem fogad el úgy a közönség minket, ahogy vagyunk, akkor bocs, de maradunk a garázsbanda státusznál. Vagy kiszállok a bandából, és csináltok, amit akartok. Ezek a feltételeim. - én nem engedek belőlük. Ha a srácoknak ez nem tetszik, elfogadom és kilépek, mint hogy hátráltassam és visszafogjam őket.
- Szívesen elmondom ezeket neki is. Mivel így látatlanban nem igazán tudom, ő hogyan és milyen mértékben szeretné a producerkedést. Simán lehet az is, hogy csak néhány ötlettel akar segíteni a zenei alapokban, és a technikai kérdésekre menne rá jobban. Szóval mindenképp találkoznom kell vele, hogy ezeket letisztázzuk. Aztán ha meg tudok egyezni vele, akkor kikérhetjük a srácok véleményét is. - persze nyilván előtte is. Fontos, ők miként látják ezt a produceres kérdést. Ha alapból nem vagyunk közös nevezőn, nem árt tudni.
- Etethetjük a közönséget, kihasználhatjuk azt, amink van. Fejlődhetünk, dolgozhatunk a látványon, rámehetünk külsőségekre, a közösségi médiás hülyeségekre, ez a része nem zavar, tudom, hogy ilyen a show biznisz. Valahol szerepet kell játszanod, el kell adnod magadat, nem csak a zenédet. De azt nem szeretném, ha megváltozna a személyiségünk, a hozzáállásunk. A többi rugalmasság kérdése. - nem fogok egy átlagos, tucat, megcsinált bandában énekelni, ahol a tagoktól feláll a szőr a hátamon.
- És pont ezt a hétköznapiságot adhatja vissza a klip is, ahogy te is mondtad. Mi azok vagyunk, akik nem tudnak huzamosabb ideig komolyak lenni. És ez az őszinte, felszabadult viselkedés hiánypótló lehet. - mi nem leszünk elérhetetlen celeb kategóriások, akik nem bírnak leszállni a magas lóról, és minden nap születik valami botrányos cikk róluk.
- Olyan ismerőseim vannak, akik bármikor vigyázhatnak a kutyámra, amikor már itt lesz New York-ban. De csak Evelyn az, akivel szívesen elmegyek érte Evanston-ba. Sosem állítottam az ellenkezőjét. Hogy jön ez most ide? - nagyon szépen kérlek, ne célozgass semmire. Ez csak egy autóút. Semmi több.
- Aha. Ja. Például. Magamon. Úgy is ezt beszéltük meg. Spórolunk és praktikusak leszünk. - vontam vállat.
- Amúgy képzeld! Feltalálták már a panziókat is! - vágtam döbbent képet.
- Én sem szeretnék a szüleimnél csövezni. Nem családlátogatásra viszem, hanem Indy-ért és várost nézni. - és még én bonyolítok túl mindent. Ők nem tudnak leakadni erről az Evelyn témáról.
- Jobb, ha mind csak messziről imádjuk a csajt, jó? - jesszus.
- De amúgy szerintem is ütőképes, hatékony együttműködés lehet a miénk. Ha egy hullámhosszon leszünk. - addig mindent feltételes módban kezelek, az a biztos. Daisy ténye túl szép, hogy igaz legyen.
- Nem tudom, Rafe-nak mik a tervei, de szerintem ha engem meggyőztetek, vele sem lesz gond. Sodródik az árral. A hobbinkkal kereshetnénk pénzt, nem hiszem, hogy nagy gondja lenne vele. Azt és annyit vállalunk be, ami mindenkinek belefér. Senkivel se fogunk kibaszni. De úgyis megtudjuk az álláspontját, ha majd átbeszéljük ezt a stúdiós, produceres témát velük. - dobálózhatunk azzal, hogy mi alapítótagok vagyunk, de ez szart se érdekel senkit se. Mind egyformán részei vagyunk a bandának és kész.

- Ez... jól hangzik... - néztem rá meglepve. Persze tudtam, hogy neki is fontos a banda, mindig is az volt, de most ezt így ennyire konkrétan kimondva elég fura volt hallani a szájából. Majd elraktározom az emlékét azokra az időkre, amikor megint született seggfej lesz.
- Nekem sincs kifogásom Evelyn ellen. - bár szerintem ez elég egyértelmű volt.
- Nem értem, hogy nem tudja bevenni az agyatok ezt az egészet. Szerinted nem kedvelhetem úgy őt és a társaságát, hogy ne akarjam rávetni magam? - nem mondom, hogy nem tök jól működik köztünk a kémia, de ez az újdonság varázsa miatt van. Majd elmúlik.
- Nekem léteznek ennél fontosabb, megbecsülendőbb dolgok is. - mondtam már. Egy nagyon jó, valódi barátot nehezebb elveszíteni, mint egy törékeny kapcsolatot. És ez csak egy a sokból, hogy miért lenne rémes ötlet.
- De oké. Ha tévedek és mégis meghalok, majd téged hívlak temetkezési vállalkozónak. És rád hagyom a fele királyságomat. - forgattam a szemeim.
- Ha az a más jól bánik vele, akkor nem tök mindegy? Nem a mi dolgunk. - és hagyjuk már ezt az Evelyn témát.
- Már várom, hogy személyesen is megismerhessem. - nem igazán követtem Daisy munkásságát, csak tudtam, hogy híres és tehetséges énekesnő. A rádióban akaratlanul is belefutsz olyan előadókba, akikbe egyébként magadtól nem tennéd. Ő is ilyen nálam. Élt a fejemben róla egy kép, és tökre nem úgy képzeltem, hogy majd valaha ő akar felkarolni minket, ráadásul teljesen magától. Ő is jó példa arra, hogy a látszat mennyire csal.
- Én is észrevettem. Nem tudom, mi van vele. Azt sem tudom, hogy kellene rákérdezni nála. Rafe nem a legközlékenyebb típus. Még nálam is rosszabb, ami azért elég durva. - ezt még én is elismerem.
- Mostanában mindannyian elég mélyre kerültünk magánélet fronton. Jó lenne magunkat kicsit ráncba szedni. Senkinek se jó, ha leülünk mint az iszap. Ráadásul pont most. - bár az is lehet, hogy pont az újragondolt banda fog kirángatni minket a gödörből. Mert így olyanok vagyunk, mint valami depressziós szerencsétlenségek freak show-ja.
- Ez jó ötlet. - mind ott leszünk és mindenki egyszerre hallja. A reakciók is azonnaliak. Ráadásul lesz külsős vélemény is, ami megint nem utolsó.