Betegsége ellenére, inkább mondaná magát vidámnak és olyasvalakinek, aki hajszolja az élet örömeit. Amikor elemében van, képes a társaság középpontja lenni, gyakran vállalja magára a szórakoztató szerepét. Nem szereti, ha valami szent és sérthetetlen, a legnegatívabb pillanatokat is próbálja valamilyen viccel megoldani.
Szívesen érint meg másokat, ad indokolatlanul egy-egy ölelést, mert ő ezzel töltődik fel. Ambiciózus, bár munkáját sokan nem ismerik el és nem értékelik, ő eltökélt és minden percét élvezi. Szeret utazni, felfedezni az ismeretlen és megismerkedni azokkal a kultúrákkal, melyek nem mindennapiak egy átlagos embernek.
A pillanatban él, mert nem tudja, hogy mit hoz a következő vizsgálat, szereti úgy megélni a mindennapjait, hogy nem számít, mit hoz a holnap.
Személyiségének hátránya az, hogy gyakran azt az érzetet kelti másokban, hogy nincs egy mélyebb, érzelmesebb oldala, ezért nem veszik őt eléggé komolyan.
   

A leukémia (fehérvérűség) a rosszindulatú rákos megbetegedések azon formája, amely a vérképző sejtekből indul ki. A leukémia a csontvelőben lévő éretlen és érettebb vérképző sejtek szabályozás alól kiszabadult, féktelen szaporodásának eredménye. A felszaporodott sejtek amellett, hogy kitöltik a csontvelőt, többnyire a vérpályába is belépnek és a perifériás   vérkeringésben is tömegesen megjelennek.

Ha azt mondom neked, hogy a gyermekkorom ritka szar volt, akkor megpróbálod überelni? Volt, aki megtette, jött a történettel, hogy a kis kedvencét a szeme láttára ütötték el és ez mennyire megrázó volt számára. Volt, aki előhúzta az egyedülálló, versengő szülők kártyát és persze olyan is akadt, aki az árva szót használta. Nem vagyok egy olyan ember, aki ne hinné el, hogy ez nekik mennyire rossz volt, sőt olyan sem, aki sajnáltatná magát, ezért általában együttérzést tanúsítva csak annyit mondtam, oké ez szívás. Aztán, ha rákérdeztek, akkor elmeséltem az enyémet.
Tizenegy évesen pár hónap leforgása alatt a 70 kilós, duci lányból, 45 kilós lettem, ami jócskán rám fért, de nem állt mögötte szándékosság. Mint utóbb kiderült, a súlyfeleslegemet is betegség okozta, de nem is ez a lényeg. A drasztikus fogyás mellé jött általános gyengeség, fáradtság vérző íny, orrvérzés, kis piros foltok a bőrön, máj és lép nagyobbodás, fájdalom a csontokban, légzési nehézségek és sápadt bőr. Persze nem egyszerre, hanem - a betegség agresszivitásának ellenére - szépen lassan egymás után egy csodálatos körforgásban, ami azt eredményezte, hogy már többet voltam otthon és a kórházban, mint az iskolában. Hosszú hetekbe telt kideríteniük, hogy mi a bajom, s mikor a szüleimmel közölték a diagnózist, teljesen összetörtek. Mai napig tisztán fel tudom idézni azt, ahogy édesanyám sikít, mert ilyennek képzelem el a halál sikolyát.
Soha nem hazudok erről, ha kérdezik.. Iszonyat nehéz volt. Mivel az Akut limfoid leukémia egy gyors lefolyású betegség, ami ellen a lehető leghamarabb kell fellépni. Mire nálam ez a pillanat eljött, gyakorlatilag már csoda volt, hogy még életképes vagyok. Azt gondolom, hogy a szüleim ott akkor fel is adták, s elvesztették a lelkük egy darabját.
A kezelésnek három szakasza van, mellyel senkit sem szeretek untatni, így csak a lényegét osztom meg. Egy hónapon át tartó, visszaszorító terápia, melynek a teljes remisszió a célja. Utána még nincs vége, jön a konszolidációs terápia, ami a remissziót követi, ebben a szakaszban erősebb dózisú kemoterápiát adnak, pár hónapon át és ezen szakaszban, ha indokolt, akkor bizony őssejt- vagy csontvelő - átültetést lehetőségét is felajánlják. Igen, teljesen jól gondolod, nekem bizony kellett és az sem volt egy leányálom.
Ha ezen két szakaszban nem dönt úgy a tested vagy a lelked, hogy feladod és túlélsz minden fertőzést, visszaesést, hányást, vérzést, bármit ami csak szembejön veled, akkor jön a fenntartó terápia, aminek acélja a remisszió fenntartása, két éven át, alacsonyabb dózisú kemoterápiák váltják egymást.
Ha még itt vagy és nem untad meg teljesen, akkor elmesélném még azt is, hogy ezen időszak alatt természetesen nincs szociális élet, nincsenek átjövő barátok, nincsen grill parti, parkban labdázás, nincs társasozás a legjobb barátokkal, nincsen semmi, hiszen abban az időben még a szociális platformok nem voltak annyira beivódva az emberek életébe, mint most. Eléggé magamba zárkózott, néha dacos és depressziós lányka lettem addig, míg újra nem mehettem közösségbe. Vártam nagyon azt a pillanatot, egészen addig, míg én nem lettem a fura, beteg lány, akit heteken át UFÓként kezeltek.

A betegségem egy kissé megtépázta a családunkat. Szüleim között sok feszültség volt az évek során, főleg azon időszakokban, mikor az állapotom romlott vagy nem az elvárásoknak megfelelően reagált valamire. De mindig ott voltak mellettem és a mai napig túlságosan féltenek a világtól, pedig már évek óta nem velük élek.
Van egy nővérem, akinek már a születésemkor nem tetszett, hogy van egy húga, hiszen nem ő maradt az egyetlen hercegnő a háznál. Nos, a betegségem megjelenésével úgy érezte, hogy még inkább a háttérbe szorult, így a viselkedésével igyekezett felhívni magára a figyelmét. Iskolai lógás, garázdaság, késői kimaradások, melyekről végül akkor tett le, mikor én visszamehettem az iskolába. Nem mondom, hogy nem bántott sokat, de ha kellett mindentől és mindenkitől megvédett. A kapcsolatunkat leginkább úgy tudnám leírni, hogy eléggé hullámzó volt mindig is.
Manapság a családjának él, de azért havonta egyszer tesz arról, hogy ne felejtsem őt el, mindig talál valamit, a mibe beleköthet, főleg a blogomra kikerülő tartalmakkal kapcsolatban.

Minden rosszban van valami jó, szokták mondani és én is e-képpen élem az életemet. Elég sok mindenből maradtam ki a betegségnek köszönhetően, amiket akkor és ott fájdalmasan éltem meg, ezért kerestem olyan elfoglaltságot, munkát magamnak, amiben szabad lehetek és élhetek mindennap. Kirándulni, utazni, felfedezni a világot több évnyi bezártság után számomra nem is igazán munka, hanem maga az élet.
   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Őszintén csodállak amiatt, hogy annyi megpróbáltatás, és évekig tartó küzdés, bezártság, izolálás után ilyen életigenlő nő lettél. Vagy éppen ezek miatt lettél ilyen?

A lényeg, hogy nem adtad fel, sem akkor, amikor a mindenapjaid állandó része volt a fizikai fájdalom, a valódi szenvedés, sem akkor, amikor elsősorban lélekben kellett erősnek maradnod, kitartanod, türelmesnek lenned, elzárva mindentől és mindenkitől, ami a legtöbb gyereknek valójában hétköznapi és megszokott.
Sajnálom, hogy mindezek mellett még a nővéred féltékenysége is megnehezítette a napjaidat, bár valószínűleg neki sem volt egyszerű, ahogy a szüleidnek sem. Egy szülőnek sosem egyszerű szenvedni látni a gyermekét, a legapróbb fájdalom esetén is képesek lehetnek együttérezni a szeretett csemetéjükkel, hát még ha szegény az életéért küzd nap mint nap! Így hát valahol érthető, hogy voltak surlódások emiatt a családban, de a legfontosabb, hogy végig melletted voltak, és végül felépültél. Reméljük, sosem kell újra végigmenned ezen a küzdelmes úton!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!