Mit is mondhatnék rólad? Néhány éve már a társam vagy a munkám során. Pszichológiát végeztél az egyetemen és a magánrendelődben fogadod a betegeidet, szabad idődben pedig nekem segítesz.
Ismeretségünk rendkívül szokatlan módon alakult ki, ugyanis a te egyik (ramaty állapotú) beteged az én egyik kliensem volt. A férfi váltig állította, hogy rendszeresen rabolják el a földönkívüliek, míg végül családja nyomására pszichiáterhez fordult, viszont közben engem is felkért, hogy segítsek neki.
Bár idegen lények nem rabolták őt el soha, nyomozásaim során kiderült, hogy bizonyos időközönként elrabolták őt orvosok és egy modern laborban emberkísérleteket végeztek rajta. Különböző betegségekkel és gyógyszerekkel kísérleteztek rajta és még pár emberen, miközben újra és újra visszavitték a teszek miatt.
Csak azért hihette őket idegeneknek, mert furcsa, szokatlan orvosi ruhákat, kellékeket viseltek, melyeket ők fejlesztettek ki.
Az eset után jobban megismerkedtünk és több különös nyomozásban is részt vettünk már.
Volt, amire sikerült hétköznapi, logikus, vagy épp tudományos magyarázatot találnunk, de volt, amire nem.

Te sokkal tudományosabb és földhöz ragadtabb vagy, mint én, nehezebben fogadod be a misztikus és tudományokon túl mutató dolgokat, sőt, sokszor van, hogy a te javadra dőlnek el dolgok és végül kiderül, hogy mindenre van magyarázat. Azaz majdnem mindenre, hisz vannak dolgok, amiket még mi sem tudunk megmagyarázni.
Igaz, mivel te elég sokat dolgozol, hiszen ott vannak a betegeid, nem mindig tudsz velem dolgozni, amit elfogadok és nem is zavar. Neked is meg kell élned és az én hivatásom nem is mindig jövedelmező. Ráadásul azok az emberek segítségre szorulnak és kell nekik a doktornő.
Sokszor érzed úgy, hogy szólnod kéne már nekem, hogy hagyjak fel ezzel a hivatással, kezdjek végre normális életet, de minimum vegyek visszább a fantáziavilágból, de több oka is van, hogy nem teszed. Egyrészt, mert elhivatott vagyok, másrészt, mert igen is van haszna a munkámnak, hiszen, ha én nem nyomozok, akkor azok az orvosok ki tudja hány emberen kísérleteztek volna még és még jó pár borzalmas, bizarr ügyre is fényt derítettem már. Így bár egy néha veszteséges, de valahol hasznos munkát végzek és sokszor még a rendőrség is elismeri a munkám. Attól független még mániákusnak és flúgosnak gondolnak jó páran, de a munkám azért időközönként elismerik.
Igaz, te ennek ellenére büszke vagy rám. Még ha nem is hiszel abban, amiben én, de tudod, hogy néha életem kockáztatva több életet is mentettem már meg és buktattam le borzalmakat, amik csak ártottak az embereknek.

Jól ismersz engem, ismered a múltamat is, hisz veled sok mindent megosztok magamról is.
Tudod milyen dolgok értek és mennyire elhivatott vagyok, még ha sok dologban nem is értünk egyet.
Pszichológiai tudásodat sokra értékelem és nagyon hasznos szokott lenni a munkám során, főleg, ha tanúkkal és olyan emberekkel beszélgetek, akik borzalmakat éltek át, ahogy az is hasznos, hogy képes vagy objektíven, elfogulatlanul nézni a dolgokat.  Én már elég sokszor elfogultan állok neki az eseteknek, de a te meglátásaid és gondolkodásod sokszor térít észhez.
Jól ki tudjuk egymást egészíteni.

Jó barátok vagyunk és jól tudunk együtt dolgozni, még ha néha ég és föld is a meglátásunk, hozzáállásunk egy-egy esethez. Nagyon szeretem veled tölteni az időmet, akkor is, ha munka, akkor is, ha csak baráti találkozó. Soha ki nem mondtam, de nekem te vagy a nagy szerelem, ám mivel nem tudom, te hogy érzel, erről hallgatok, akár a kisgyerek az anyja előtt, amikor egyest kapott verstanulásból. Igaz, utalni olykor utalgatok rá, de még nem mertem nyíltan eléd állni vele, hiszen nem tudom, te hogy érezhetsz irántam.
Ilyen szempontból kissé félénk vagyok...