A sors elég hamar próbára tett téged. Először akkor, amikor az apádat le tartoztatták sikkasztás miatt, ti pedig egyik napról a másikra váltatok nincstelenné. Két év után felakasztotta magát. Te még szinte gyerek voltál akkor. Gyűlölted őt amiatt, amiért magatokra hagyott. Másodszor pedig akkor, amikor az anyádról kiderült, hogy rákos. Másfél évet küzdött a betegségével, majd végül feladta a harcot. Neked pedig 19 évesen felnőtté kellett válnod, mert egyszerre szakadt a nyakadba minden. Elmaradt számlák, albérlet és egy cukorbeteg kishúg, akiért felelősséggel tartoztál. Egyszerre próbáltál szülő, testvér és fiatal is lenni, de minden próbálkozásod ellenére sokszor vallottál kudarcot. Próbáltál egyszerre több munkát vállalni, igyekeztél kerülni a bajt, de az valahogy mindig megtalált téged. Ingerlékeny természetednek köszönhetően hosszú távon egy munkáltató sem tartott meg. Ekkor kerültél hozzánk, mint sofőr és így találkoztunk először. Te sokáig távolságtartó voltál velem, néha még bunkó is, amikor közeledni próbáltam, de én mindig láttam valamit, ami miatt közelebb akartam kerülni hozzád. Valami titokzatosságot és talán kihívást is. Bár nehezen indult, de végül sikerült megnyílnunk egymás előtt, azt hiszem, hogy én voltam az, aki hamarabb beléd szeretett. Próbáltuk titokba tartani a kapcsolatunkat, jól tudtam, hogy ha az apám rá jön, akkor mindkettőnknek annyi. Egy ideig minden rendben ment, aztán az egyik szobalánynak sikerült rajta kapnia minket. Elárult. Hiába könyörögtem az apámnak, hogy hagyja, hogy ott dolgozz, hiszen tudtam, hogy mennyire szükséged van a pénzre, ő hajthatatlan volt. Megtiltotta, hogy találkozzak veled, amit természetesen nem tartottam be. Minden alkalmat megragadtam arra, hogy együtt lehessünk, és bár neked mindig rosszul esett, hogy az apám elítél csak azért, mert nem vastag a pénztárcád, de mégis ki tartottál mellettem. Azt hittük, hogy együtt, majd képesek leszünk szembe menni mindenkivel. Aztán azon az estén minden megváltozott. A bátyámat életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba. Te voltál az, aki megverted őt, mert megerőszakolta a húgodat. A tárgyalásodon azt mondtad, hogy nem bántad meg és a húgodért ismét megtennéd. Három év börtönre ítéltek, a bátyám megúszta egy év felfüggesztett börtönbüntetéssel, hála az apámnak, aki kiváló ügyvédként mindent megtett azért, hogy te járj rosszabbul. Összetörtem teljesen. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy az egész világom szétomlott. Azóta nem beszéltünk. Próbáltalak látogatni a börtönben, de sosem fogadtál látogatót. Vagy csak engem. Nem tudom. Azóta eltelt már két év. Nekem van más az életemben. Nem azért mert elfelejtettelek. Még csak nem is kedvelem őt. Arra azonban nem számítottam, hogy az Egyetemen ahol tanulok, foglak újra látni. Jó magaviselet miatt engedtek ki két év után. Vajon lesz remény újra kettőnknek?

Igazából minden mást a megalkotóra bízok. Hogy hogyan és mivel töltötte az idejét a börtönben, hogy mi történt addig a húgával. A Pb-nek nagyon örülnék, ha maradna, de ha csak az tart vissza, akkor alkudozhatunk is. Szeretném, ha a karakterek majd ismét egymásra találnának. H itt vagy kérlek jelezd, és ott megbeszéljük a többit. Nagyon várlak