Mert hogyan is kezdődne másként egy sikeres vizsga utáni este, mint itallal. Nem mondom, hogy annyira ki akartam rúgni a hámból, de valahogy mindegy mit tervezek, ha a csoporttársaim ki akarnak. Ők olyan igazi kockák, a legtöbb nagyon ritkán jut el egy jó kis buliba, mert nekik a gép előtt van csak az igazi mulatság. Tartoztam nekik, nem hajtották volna be, mert azzal, hogy segítettek felkészülni a vizsgára ők is tanultak, de valahol nagyon hálás voltam értük. Határozottan nem illettem bele a sulim közegébe, de az élet egyszerűen ide dobott, és tudom, hogy meg fogom tudni ugrani a mércét, amit apám akaratán kívül állított fel nekem. Jó számítógép zsenivé kell válnom az egyetem végére, hiszen ez a cél, ezért vagyok ott ahol. A matek megy, az angol anyanyelvi szinten megy, mivel már egy ideje Amerikában élünk, a programozói agy, mondjuk már megvan, hiszen mióta élek nézem apu miként ügyeskedik a cégénél, lett volna időmott is tanulni,tapasztalni, de akkor még nem érdekelt annyira cég,és 18 évesen már nehezebb volt nekiesni ennek az egésznek,de így,hogy van célom talán könnyebben megy.Megígértem nekik, hogyha átmegyek a vizsgán, amin már kétszer buktam meg, akkor a vendégeim lesznek a klubban egy hónapon keresztül, bármennyiszer jöhetnek, bármennyit ott lehetnek és fogyaszthatnak. Lehet nem a legjobb ajánlat a kis kocka társaságnak, de mára harmadik estét töltötték nálam, és most csatlakoztam is, mert ennyivel csak tartoztam nekik azzal, hogy sikeresen felkészítettek arra,amit lehetetlennek gondoltam. - Ha már itt van a házigazda, akkor igyunk arra, hogy nem csak szép hanem okos is. - emelte poharát Caleb, akiről már eddig is sejtettem, hogy akar valamit, de sosem mert kezdeményezni, bár ha megtette volna is elég gyorsan koppant volna. Ő tipikusan az a srác, aki komoly kapcsolatot keres, aki barátnőt akar, nem egy éjszakát egy lánnyal, akiről azt hiszi jó lehet neki. Én nem vágyok senkire hosszú távon az életemben, nem azért mert nem férne bele, de egyszerűen még nem érzem magam készen egy kapcsolatra, nem tudnám fenntartani a lelkesedést, mert annyi mindenért lelkesedek, annyi mindent akarok csinálni és nem akarom, hogy visszafogjon ebben bárki is. A féltékenykedés sem hiányzik, mert tudjuk jól milyen kalandosak a bulik egy nő számára manapság, ésén szeretek kacérkodni, élni azzal, amit az élet adott nekem, kihasználni az alkalmakat, amikor új embereket ismerhetek meg, és igen néha belebonyolódni egy kis kalandba, amiből másnap menekülök. Így kötöttem ki azon az estén egy srác hotelszobájában, még emlékszem a szomorú arcra,amit Caleb vágott, amikor a srác kikísért a Ferrarijához és beültem az anyósülésre, még egy utolsó pillantást vetettem rájuk, majd mosolyogva intettem búcsút a barátaimnak, hogy életem egyik legijesztőbb reggelére keljek, amit egy vadító éjszaka előzött meg. Túl sokat ittam, az éjszaka élményei megvannak az emlékezetemben, de amint a hotelszobába értünk minden olyan gyorsan történt, hogy szinte el is felejteném. Durva éjszaka volt, nem túl gyakori tőlem, de igen van, hogy egy szép arc, a duzzadó izmok és egy kis jótevés elcsábítja a fejem, én is nőből vagyok és ha iszok még gyenge is vagyok ilyen téren. Talán most az egyszer nem kellett volna belemennem, ott kellett volna maradnom Calebbel és inkább vele tölteni az egész estét, szex nélkül, beszélgetve, mert reggel, szinte menekültem volna. A srác, akinek a nevét sem tudtam szinte erőszakosan mondogatta,hogy a mai napot töltsem vele. Spanyolul beszélt, már nem használta az angol szavakat, amikkel este magához édesgetett, azt hitte nem értem, de hogyne értettem volna, négy nyelven beszéltem, egyike volta spanyol, de nem lepleztem le magam. Amikor telefonon beszélt valakivel, bizonygatta őt, hogy nem egyedül megy, mert engem be tudott fűzni, egyéb bóknak vehető szavakat mondott rólam, amik az ő szájából nem úgy hangzottak, sőt elég ijesztően fejtegette mennyire könnyű volt engem magához hoznia és nem állt szándékában ereszteni, mintha valami tárgy lennék, akinek nincsenek érzései, gondolatai. Nem féltem, de az egész nagyon bizarr volt. Amikor az ajtóhoz léptem, megfogta a karom és még mindig spanyolul kérdezte, hogy mégis hova megyek, de án csa értetlenül néztem rá,mintha nem érteném, mintha kattant volna neki a felismerés, hogy szerinte nem egy nyelvet beszélünk visszaváltott angolra. Már kedvesebb volt, de nem volt hozzá kedvem. Szinte szorította a karom, mosolyogva kivillantva azokat a szép fehér fogait, a telefoncsörgés mentett meg, amire elkapta a tekintetét, ezzel egérutat nyerve és gyorsan nyomtam le a kilincset és már kint is voltam a folyosón. A lifthez érve fellélegeztem, a tegnapi gönc volt rajtam, nagyon kihívó, nagyon feltűnő felszerelés, még az utca másik végéből is tudná merre vagyok ha utánam ered, de nem érdekelt, tudtam,hogy nem fog bántani, elég kemény lány vagyok én ahhoz, hogy bárki megtegye velem, ezt is szinte nevetve, egy kicsit kínosan érezve magam kezeltem. A liftnél már hallottam a nevem, amit nem tudom mikor közöltem vele. A táskámba kezdtem matatni, hogy hívjak egy taxit, de megtaláltam egy kocsikulcsot is benne, ami egészen biztos nem hozzám tartozott. Azt hittem itt a kocsival együtt adják le a hotelbe a kulcsot, de ezek szerint annyira be voltunk rúgva, hogy még ez is nálunk maradt, vagy a pótkulcs, már ki tudja, mindenesetre volt egy utam haza és egy kulcsom, de nem terveztem ellopni a méregdrága kocsiját, pedig hirtelen megfordult a fejemben. A lift túl lassan haladt felfelé, és a srácok egyre gyorsabban közeledett, így hátra mosolyogva elindultam a lépcsőház felé, egészen le a parkolóig, remélve, hogy le tudok inteni egy taxit. A srác gyorsabb volt, már a nyakamba lihegett, amikor gyorsan egy idióta ötlettől vezérelve léptem egy sráchoz, aki a közelembe került,itt dolgozik, az egyenruháról ítélve, csak remélni mertem, hogy a segítségemre lesz majd, ha már én hülye voltam és nem mértem fel rendesen a terepet mielőtt idejöttem volna. - Kérlek, csak tegyél úgy, mintha ismernél! - néztem rá könyörgő tekintettel, mert már más ötletem nem volt hogyan rázzam le a nyomulós tagot. Mielőtt választ kaptam volna, kezdtem el igazi latin nő módjára artikuláltan beszélni, ami szinte minden pasit elrettent. - Sajnálom, annyira sajnálom, ott volt ez a srác.- mutatok felé, kierőszakolva magamből egy kis sírást. - Meg akartalak lepni, ide akartam jönni, hogy elmondjam mennyire nehéz nélküled, nem bírom nélküled, de sok volt az alkohol, tudod milyen ha iszok. - legördül egy könny az arcomon és fél szemmel a korábbi partnerem felé nézek, aki közben meghökkenve állt meg tisztes távolságra. A kis műsorom sikeresnek bizonyulni látszott, de nem ment el, csak megállt egy percre, szinte lefagyott. Megbököm a srácot, akinek a fejében egész biztos millió kérdés fordult meg, főleg, hogy mi a francot akarok, próbáltam feltűnésmentesen a távolabb álló felé biccenteni a fejem jelezve,hogy neki szól ez az egész, remélve, hogy veszi lapot és segít.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Gyűlölöm a túlórát. A drága munkatárs előbb letette a lantot, így minden szar rám maradt. Egyszerűen a dolgok nem mindig úgy mennek, ahogy azt szeretném és egyszerre vagy épp egyenként kicsúsznak az ujjaim közül. Mintha a sors, a tetves élet ellenem nyalt volna be az égieknek! Bekaphatod odafent hímringyókám! Az autók sorba kerültek a helyükre, egy rohadt karcolás sem esett rajtuk, pedig az állapotom nem épp a munkát követelte. Bulizni akartam. Elvegyülni vagy épp meglépni a tömeg elől. Hol lépni akartam a magányba, hogy a tömeget akartam magam köré izzítani. Miért nem megyek Cindyhez? Ahhh...nem tudom hányadán álunk, rendesen ott hagytam múltkor a srácával. Most biztos átkoz, mint egy darab rongyot vagy wodoo babát, így inkább még nem. Majd. Bőven elég volt ennyi abból a felemből, ami a jóságot mutatta. Többnyire szemét alak voltam, aki nem tud háromig elszámolni, mielőtt az öklét a képedbe tenné. De ő pont elkapta azt a felemet, amit csak Maisie ismert. A telefonomat nyomkodtam az 5 perces szünetemben, elmajszoltam egy fánkot is közben, hallgattam a hülye rádiót amiben kibeszélőshow ment...ráadásul élő és zenét is kértek... De ez felettébb nem kötötte le a figyelmem, meg az online rész sem, szóval kimentem ránézni a kocsikra. Olyannyira érdekeltek, hogy szerettem volna elkötni az egyiket, hogy túladjak rajta, de azt csak éjjel tehetném meg, így sztornóztam a gondolatot és visszatértem a munkához. A fiatalabbik bátyám kitartóan hívogatott, de pont telibe szartam őt is, ahogyan a másikat. Majd éjjel visszahívom mikor épp pihenne. Mert ez így működik. Dolgozom bazd meg! Na nem mintha az online mizéria mellett ne tudnék dolgozni és ne tudnék telefont is felvenni, de mindig akkor hív, mikor nekem nem jó. Visszatértem az épületbe, úgy tűnt minden rendben, egészen addig míg egy csajszi nekem nem esett a szavaival. Meg kellett ragadnom két kézzel a vállainál, hogy rátudjak koncentrálni. Rá és a szavaira. Pókerarccal figyeltem, majd mikor a mögötte lévő srác is megjelent, apró mosoly kúszott fel képemre. Na meg a hülyeségek mestere sem én voltam, elég volt a sajátom, de...eljátszodozom a nagy herés kakast, nem okoz gondot! - Ugyan szívi. Nem gáz! - hajolok arcához közel, kaján vigyoromat is csak ő láthatja, benne voltam, bár hogy ingyen csináljam? Kész vicc tényleg. - Merre jártál? Hát már mindent felkutattam érted! Bántott valaki? - kérdeztem követelően, kicsit talán mérgesen, az izmaim megfeszültek dühödten, de...minden voltam jelenleg csak dühös nem. Röhögnöm kéne, de azzal elszúrok mindent. Kit érdekel?! A jobbom is emeltem, hogy a derekára emeljem, hogy közelebb vonjam magamhoz. Ennél több kell hogy szó szerint ráfüggjek valakire, de a csaj se lehet több 20-nál... az idősebbek a favoritjaim!
Néha idiótának érzem magam, amikor másnap felkelek valaki mellett, akinek jóformán a nevét sem tudom. Nagyon ritkán csinálok ennyire bevállalós dolgot, de még sosem volt rossz vége. A ma reggel viszont azt kívánom bárcsak Calebel maradtam volna, lehet még hozzá is ésszerűbb lett volna felmenni, maximum videójátékoztunk volna, jól levertem volna valamiben és ennyi. De nem én nagylánya akartam lenni élvezeteket akartam az este, amit meg is kaptam, de a reggel nem igazán ígérkezett olyan jónak, mint hittem. Az túlzás lett volna állítani, hogy féltem, mert annak nem voltam a közelében, nem tett semmi olyat ami ezt váltotta volna ki egyszerűen csak túl sokat képzelt bele egyéjszakás dologba. Nem kerestem én kapcsolatot, főleg nem egy olyan helyen, ahol ez felszedett engem, egy éjszaka, és kész. Néha kell ilyen is mondták, majd hallgattam rájuk és itt vagyok. Már megmenekülve érezném magam, amikor leérek, de a lift hangja és a léptek mutatják, hogy nem így van, gyorsan oda csapódok egy sráchoz, mert itt dolgozik csak segíteni fog. Kicsit előveszem azt az énem, aki sosem volt és eljátszom a nagy szerelmes italozós lányt, aki a barátjához sietett az este, csak nem igazán jutott el hozzá. Meglepetésemre a srác veszi a lapot és rögtön belemegy a játékba, az esti partnerem megtorpan egy kicsit, de nem tágít. A kamu pasim szavaira reagálnom kell, de látom rajta a közel sem nagy komolyságot, amit csak testközelből érzékelek, ez messziről igen szenvedélyes vesztekedésnek tűnhet. Ránézek és nevetnem kell, majd a követőmre és eltűnik ez a késztetés, mert elindult felénk. Gyorsan kapom vissza a tekintetem az előttem álló srácra. - Nem bántott, de nem akar lekopni. - kiabálom,hogy a másik is értse már meg a szándékaimat. - Itt voltam egész este. - nézek le egy pillanatra a földre, minden megbánást beletéve, mintha komolyan gondolnám, de őszintén nem tudom hogyan kellene csinálnom, csak próbálkozok a megbánó asszonyt játszani. A derekamat fogja, ami már lehet kicsit soknak bizonyul számomra egy vadidegentől, de még mindig jobb a helyzet, mintha a másik jönne közelebb. Megment határozottan megmenti a helyzetet, mert a másik leül az előtérbe elhelyezett kanapéra, de még mindig minket néz. - Ha valahogy eléred, hogy végleg lekopjon, mindegy mennyit mondasz kiperkálom. - hajolok közel hozzá, hogy csak ő hallja. A kérésem egyszerű, nem barátkozni akarok vele, hanem valamit várok és cserébe nem hagyom lógva.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
A csaj rámenősnek tűnik, viszont nem az miatt mert akarna valamit, sokkal inkább segítséget vár, mint mást. Így hát kötöm az ebet a karróhoz és kisegítem. Hiába vagyok túl közel, vagy rendesen játsszuk el hogy valami közünk van a másikhoz, vagy hiteles sem lesz és nem hisz neki a csóka. Nem válaszolok a leány szavaira, olykor elidőznek íriszeim a keblein, de visszafogott is vagyok egyben. A rohadt munkahelyemen vagyok és hát...túl fiatalnak néz ki. Az idősebbek jobban bejönnek. Nem az esetem tehát. A srác nem igazán akar lekopni, inkább csak leül a közelben. A kérésre, mely a leány szavai utat engednek pillantok a srácra, majd a lányra vissza. Apró mosollyal fürkészem, végül újra a srácra engedem szemeimet. Haragtól csillognak. - Hé! Illetéktelenül vagy ide bent, engedély nélkül. Az itt dolgozók pihenőhelyére tévedtél. Kérlek hát távozz, azonnal! - szólaltam meg fennhangon, az én szavam itt nem ütközik törvénybe, tényleg pihenő helyre léptek mindketten, ám nem a saját területükre, mint vendégek. Az itt dolgozók pihenni szoktak itt. Erre neh! Két idegen betéved. A csajra is mérges voltam, ám csak segítség kérés miatt volt itt. A srác felkelt, majd odébb vonult, ám még mindig vonakodott elmenni. Hülye kis fasztarisznya... - Hívom a biztonságiakat, ha nem tűnsz el! Velem sem járnál jobban öcsi! - léptem egyet közelebb hogy jobban rálássak, de aztán tényleg lelépett ki a folyosón és onnan túl az ajtón ki. Fejet ingattam, szemet forgattam, majd eleresztettem a lányt, miközben újra rápillantottam. Nem aggódtam hogy esetleg rá mászhatok, megtehettem volna, de józan voltam és jelenleg ép elméjű. - Mégis mit tudnál nekem nyújtani Csőrike? - kérdeztem rá a dologra, mert hát a csóka nincs itt és a munkaidőmből veszi el a pihenésre szánt időmet. Nem gondoltam volna hogy ma még kölykökkel is foglalkoznom kell, de ki mint vet úgy arat. A szavaimat sem voltam hajlandó visszafogni, hiszen ez vagyok én...totálisan őszinte paraszt.
Már régen rossz ha logikáznom kell,hogyan koptassak le egy pasit, a legtöbb általában veszi a lapot vagy nem olyan erőszakos, mint a tegnap esti, akinek még a nevére sem emlékszem. Sőt még arra sem, hogy egyáltalán megérte e a menet vagy csak feleslegesen koptatom mst az agyam, hogy őt koptassam le. Kell a segítség, mert egyedül úgy tűnik nem boldogulok, az első illetőhöz csapódok, aki a szemem elé kerül. Csak remélni merem, hogy segíteni fog, ha nem akkor nagyobb szarban leszek és kénytelen leszek felhívni valakit, aki eljön értem és kimenekít a szarból, amibe kevertem magam. Nem félek, miért is félnék a hotel tele van, nem hinném, hogy itt akarna nekem esni a srác, így inkább csak kényemetlenül érzem magam, főleg mert a tegnapi göncömben feszítve próbálok elmenekülni a tett színhelyéről, ahol hülyét csináltam magamból az este. Teszek egy ajánlatot srácnak, akihez segítségért mentem, nem akarom, hogy kihasználva érezze magát, mert nem ez a célom, de mégis használom őt, hogy megmeneküljek valakitől, akinek az este én futottam a karjaiba, milyen hülye helyzet ez. Sikerü lnagy nehezen igen paraszt módon elzavarnia, de a módja nem is érdekel, mert az továbbáll, és szinte eltűnt a semmibe, én meg fellélegzek, de a nyugalmam nem sokáig tart. Olyan hangon és olyan stílusban kapom a következő kérdést, amint a kezeit leveszi rólam, hogy már szinte sérti az egómat, pedig nem vagyok egy sértődős kislány. - Na ácsi! - szólok egy kicsit értetlenül, bizonytalan hangon hozzá, mert nem nagyon tudom mire vélni a viselkedését, előbb jó fej volt, hogy elzavart a srácot, most meg nekem esik, mint aki egy utolsó senki. - Először is köszi a segítséget vagy mi. Másodszor nem akarok én semmit segítséget kértem és igazán visszavehetnél az arcodból, mert úgy rémlik nem álltam beléd eddig csak segítséget kértem és elég készségesen segítettél is. - engem sem kell félteni, de egyenlőre visszafogom magam. Nem akarok bunkó lenni, mert mégiscsak a napomat mentette meg, de azért van annyi öntudatom, hogy ne hagyjam neki ezt így. Nem vagyok olyan, aki kinyilvánítja, hogy elméletileg ő van értem és nem én érte, mert sosem érdekelt ki milyen pozícióban dolgozik, vagy hol áll a ranglétrán, sosem néztem le senkit, és cserébe elvártam volna, hogy mások se viselkedjenek lekezelően. A srác határozottan nem volt barátkozó típus, bár az én kíváncsi énem sokkal jobban töri az utat, mint kellene. Csípőre teszem a kezem és gúnyosan nézek rá. - Ha szar napod van ne rajtam vezesd le, mond mivel lógok és már itt sem vagyok. Majd írok rólad valami jó pontozást vagy mit szokás. - vonom meg a vállam és leeresztem a kezeimet és a táskám cipzárját húzom is ki, közben rápillantok. - Na mondd mennyivel lógok a hőstettedért Maugli? - ha ő úgy én is így. Van amit sokan összetévesztenek velem kapcsolatban, a szép pofi mögött elég sok ész és fifika bújt meg, jobb ha nem akarnak velem packázni mert a saját módjukkal vágog vissza,még ha az ilyen elég gyerekes is.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Sértődékeny picsa. Már elsőre le rí róla, főleg a szavak alapján, ahogy szavaimra nekem esik. Rezzenéstelen arccal figyelem és hallgatom, arcomon mosoly-fintor rándul. Na igen. Ő kért segítséget, de eleve útban van ő is. És hát...mit nyújthatna az örömökön túl ily’ fiatalon? Munkaidőben vagyok, szó szerint megbaszhatnak ezért ha észre vesznek, ám nem szoktam abba hagyni csak úgy olyan dolgokat, amiben nyerőszférában vagyok és hazárdírozhatok. Én vagyok terepen. Ő csak egy összemorzsolandó akadály, egy ugrató... - Ingyen alkohol egy évig. - vonok vállat, hiszen ilyet senki sem tudna számomra biztosítani, így aztán olyan mindegy mit dumálok a kislánynak, úgysem tudná teljesíteni. Ugyan már! Rajta van a tojáshéj a seggén! A pontozás és a jó szavakkal nem érnek el nálam semmit. Nem ezekre szoktam ráállni, így aztán le is tojom magasról, ha gorombaságot irkálna rólam. Ami meg a gúnynevet illeti, csak felhorkanok rajta. Végig nézek rajta lesajnáló pillantással. Még hogy Maugli! Ez minden amit tud? Igen, lényegtelen hogy mennyi idős ő és én, még ilyenkor is képes vagyok bele kötni leány létére. - Ugyan Clopin... Mit kívánok a hőstettemért? Az ingyen piállás elég drága mulatság ám...biztos ez az óhajod? Szóval a nevedre fogom felvásárolni a piákat a bárokban...mi a neved kicsi Trouillefou? - tudok én is aggatni rá csúfondáros neveket és még hasonlóság is akad közte és a Quasimodo béna bolondja közt. Én észrevettem egyből. - Amúgy meg honnan szalajtottad az udvarlódat? Melyik sarki mosodában szedted össze? - érdeklődök finoman, bár amúgy sem rám tartozik, de ha már így letámadott, akkor illene tudnom ezt is, hogy ki vagy mi elől menekítettem ki.
Nem hiszem magam egy olyan embernek, aki bunkó a másikkal, szinte sosem állok bele senkibe, ok nélkül, most a helyzet nem igazán engedte meg, hogy válogassak kihez menjek segítségért. Azt gondolná az ember, hogy aki egy ilyen helyen dolgozik, ahol nem kevés ember fordul meg, sokkal jobban áll hozzájuk, de nagyot tévedtem, amikor belefutottam ebbe az őstulokba. Megmentett ezt nem tudom vitetni, sőt, hamar lerázta a srácot, de csinált nekem plusz egy programot azzal a mai reggelre, hogy felidegesített holott semmi rossz szándék nem volt bennem. Már látszik az arcomon is, hogy nem igazán van ínyemre a beszéde, a stílusa, meg úgy az egész srác maga. Természetesen nem ingyen kérem, tudom, hogy az olyan emberek, mint ő semmit nem csinálnak ingyen, legalábbis azoknak, akik gazdagnak nézek ki, márpedig a tegnapi szettemnek hála csillogok, mint egy diszkógömb és a hely sem a legolcsóbbak egyike, így egyértelmű, hogy honnan származok. Válaszán azonban akaratlanul is fel kell nevetnem. Az ingyen pia, olyan nekem, mintha azt kérte volna mástól, hogy ingyen lehessen végig a lakása folyosóján. A szórakozóhely varázsa, hogy megakad ott pár liter alkohol, de akkor sem fogok belemenni ennyire egyszerűen ebbe a dealbe. - Szóval nem elég, hogy kedves, de még józan életű is. - nézek rá már enyhe mosollyal, az arcomon, ami nyilvánvalóan csak az iróniának szól, és nem neki. - Ha a nevemre vagy kíváncsi, akkor rossz ajtón kopogtatsz, tökéletes neveket tudsz te osztani, ha elég okos vagy kitalálod. De lásd, hogy milyen rohadt rendes vagyok annak ellenére, hogy nem igazán indítottál jól felém, benne vagyok, 1 hónap, nem egy év, ingyen piálsz, de nem mindenhol kizárólag egy helyen, de ott korlátlanul annyit iszol amennyit akarsz, ameddig a srácaim ki nem dobnak. - nyújtom felé a kezem, közel sem a béke okán. Többet nem ígérhetek neki, és nem is fogok, elmehetnék, itt hagyhatnám, senki sem kötelez arra, hogy tovább folytassam vele a beszélgetést, de azért tartom magamat annyira, hogy ha már jó fej is de legalább egy másodpercig hősies volt. - Ha tudnám, akkor nem lennék most itt. - akárcsak ő nem tudja az én nevem nekem sincs fogalmam a srácéről, este egészen biztos jó ötletnek tűnt, mert csak úgy nem vonulok el bárkivel, de a reggel már egy kicsit rizikósabb lett.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Nem kedvelem a csajt. Fiatal és pofátlan...mint én...fénykoromban és most is jelenleg és gyülölöm ha valaki ilyen mód hasonlóságokat tükröz felém. Nem érek rá, ezer meg egy melóm akadna a percek múlásával is, így már mennék, bár mindez tényleg nem menekülés lenne, de a szavai...visszafognak. Itt tart velük, így aztán felemelkednek szemöldökeim a magasba. Egy hónap ingyen piálás egyetlen helyen? Hogy fel-e keltette a figyelmemet ezzel? Szinte az összes idegszálam rá mozdult, figyeli és érzékeli. A pia a gyengém, az egyetlen hatalmas bűnöm, mely rabul tud ejteni, így persze hogy ezerrel figyelek rá. Nőt bármelyik sarkon találok, sőt...bármely pultnál ücsöröghet, de vannak csajok, kik visszajárnak hozzám egy egy kaland erejéig. A pia más. Főleg ha az ingyen van. Jó, persze, ennyivel nem fog lekenyerezni, nem fogok a pincsijévé válni, de valamit valamiért mód persze hogy érdekel a dolog. - Legyen. - ragadom meg egyből a kinyújtott kezet egy erős kézfogásra, azért el nem fogom törni, de finomkodni sem kell, ha már ekkora szája van. Nincs okom viszakozni, sem vissza táncolni. Igaz, hogy nem mondta melyik hely az övé, ha már fiúkról és kidobásról beszél, de mindenképp felkeresem a helyet akárhol rejtőzzön is. Nem izgat most a neve, majd körbe érdeklődök a hevrok között ki ismer fiatal leányt piáló hellyel. Könnyebb lenne rákérdezni, de az imént haraptuk meg egymást, így nem uszítanám a kedélyeket megint csak. Nem tudja ki volt a srác, cinikus mosoly kerül a képemre ezt halván, eleresztem a kezét. - Egy gyors numera lett volna... - hagyom félbe a mondatot, hisz így is elég gáz, hogy ilyen fiatalon ezt műveli, bár én sem vagyok jobb, de férfi vagyok, nem nő. Ráadásul túl a harmincon, nem pedig a tizenéves tábort erősítem, mint ő. Talán. Egyik sem jobb. - Visszatérve a piálás dologra...felkutassam az egész várost a hely után, vagy megdobsz valami névvel is? - dobom fel a dolgot, hiszen ha rossz napom van tuti felfogom keresni, de akkor balhét csapok mindenhol. Szóval jobb a kényelem ilyen téren is. Két legyet ütök egy csapásra, szóval nyert ügyem is lesz...egy hónapig. Valamit valamiért. Teljesen jó alku. Ha elmondja, vagy nem mondja el a hely nevét, akkor is búcsút kell hogy vegyek tőle. - Bocs kis muskétás. Vár a meló, nem csinálja meg magát sajnos. - tettetett sóhajjal lépek el mellette, majd mutatok egy másik ajtót is, a biztonság kedvéért. Nem vagyok pöcs, azért azt sem akarom hogy bajba keveredjen bárki által. Fiatal még. Én meg nem mindig vagyok lókötő. - Az egy vészhelyzetre fent tartott kijárat, szabadon használható. A hotel hátsó udvarán eltudod hagyni a helyet. - mormogom a fülébe, hangosan nem mondhatom ezeket, a falnak is füle van és nem vagyunk egyedül. Most már érkeznek pihenni a többiek is. Útjára is eresztem, megyek a dolgomra, az agyamban tuti a pia fog keringeni...egy rohadt hónap ingyen...éjjel és nappal ott fog enni a fene. Rohadjon meg!
Kezdőlap
