Ha jól tudom egyébként már Charlie formában is lehet használni ezt a nevet hivatalosan , de ez az én esetemben nem igaz. A klasszikusabb verziót kaptam, mintha valami elit család lennék. Bár igazából onnantól kezdve, hogy tudtam szaladni és beszélni apám leginkább a 'te kis görény' megnevezést használta.. nem mintha nem szolgáltam volna rá, hiszen előszeretettel káromkodtam miközben futottam előle, mert kifejezetten viccesnek tartottam ahogy vörös fejjel kerget egy sörbe kapaszkodva. Nem volt nehéz meglépni előle. Meg akkoriban még nem is emelt rám kezet, mert anya biztos laposra verte volna egy serpenyővel.
Leparkolok a kis étterem előtt és elindulunk befelé. Tökéletes hely arra, hogy jóllakottan távozhassunk majd.
Egy nagy pohár kólát kér, szóval már meg is nyugszom, hogy nem akar itt spórolni a kalóriákon, mert akkor kétlem, hogy bármit találna magának az étlapról.
-Igen eléggé. Mármint amikor van időm. A dokkoknál dolgozom szóval ez onnan kicsit kiesik, de ha egy jót akarok enni, akkor mindig ide jövök.-bólintok. Roxyval is elég sokat lógunk itt főleg akkor ha egyszerre végzünk. Ő az iskolában én pedig a munkában. Innen pedig általában vagy a partra megyünk vagy a többiekkel lógunk valakinél.
-Hát attól függ.. amit én eszek az gyakorlatilag egy nagy kupac hús és sajt egy buciban, de lehet az neked sok lenne.. egy sajtburgerrel sosem nyúlsz mellé és az is eléggé emberes adag..-ajánlom neki, de nem tudom mi csúszik neki könnyen.
Kicsit hátratúrom a hajamat.
-Bocs, hogy így belekérdezek, de jól érzem, hogy egyébként te tök híres vagy csak én élek egy barlangban?-kérdezem nevetve. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy egyébként kibe is sikerült belebotlanom az út szélén.

Remélem, hogy tényleg nincsenek nagy elvárásai az étterem választást illetően szerintem engem be sem engednének olyan helyekre, ahol ő csak beugrik, bár nem akarok előítéletes lenni, eddig abszolút nem kelt bennem negatív érzéseket és kifejezetten hálás a felbukkanásomért.
Szóval tényleg modell. Igen ez mondjuk sejthető volt, de sosem lehet tudni, amíg nem kérdezi meg az ember. A hangsúlyából és az enyhe meglepettségéből arra következtetek, hogy talán tudnom kellene, hogy ki is ő, de őszintén bevallom fogalmam sincs... sok szempontból elég tájékozatlan vagyok és ebben a hírességek is benne vannak.
-Igazából már a Charlie is egy becenév. Charles vagyok egyébként. Charles Holmes, de mindenki Charlienak hív vagy CJ-nek.-ugyanazt a nevet viselem, mint apám ezért jött a CJ, bár a legtöbben tényleg csak Charlienak hívnak.
A telefonja halk, de folyamatos rezgése jelzi, hogy már kikerültünk a holttérből és a jelek szerint elég sokan keresték is, de nem úgy néz ki, mint aki élni akar az adandó lehetőséggel, hiszen nem kezd el azonnal telefonálni.
-A Jody's Burgerbe. Nem egy nagy durranás, de jó a kaja.-vonom meg a vállamat, meg ismernek is, úgyhogy mindig kapok extra bacont és krumplit, hogy biztosan tele legyen a hasam amikor távozok.
Lassan beérünk a városba, de nem indulok a dokkok irányába, hanem a Manhattan felé vezető utakon haladok. Arrafelé nem gáz a helyzet, bár nem hagynám, hogy baja essen a felügyeletem alatt, de ha nem muszáj nem keverednék balhéba egy idegen miatt. Leparkolok a kis hamburgerező előtt, ami éppen csak néhány fokkal hangulatosabb egy utcai büfénél, de én kedvelem az ilyen kis retro helyeket.
-Remélem megfelel.-pillantok rá egy mosollyal és leállítom a kocsit. Modellek ehetnek egyáltalán ilyesmit? Fogalmam sincs. Mindig azt hittem, hogy csak salátát és teljes kiörlésű pirítóst esznek..
Kiszállok a kocsiból és ha ő is megtette, akkor bezárom a kocsit. Előtte lépek be az étterembe, de bent azért megtartom az ajtót, hogy ne csukódjon rá.
-Szia Jody!-kiabálok be.
-Szia Charlie! Roxy is jött?-jön a válasz a konyhából előlépő középkorú nőtől.
-Nem, most mással vagyok..-válaszolom és már vezet is minket egy üres box felé.
-Mit hozhatok inni?-kérdezi miután elfoglaltuk a helyünket. Közben pedig Anne elé tesz egy étlapot. Tudja, hogy én mindig ugyanazt kérem.
-Én egy jeges teát kérek.-pillantok rá majd Annere.

Bátran száll be mellém, így elkönyvelem, hogy tényleg mocsok nagy szerencséje van, hogy én jártam erre. Megjegyzésén felnevetek.
-Megmentelek és még jó arc is vagyok. Ha eddig nem is volt zökkenőmentes a napod most már biztos felfelé ível..-mondom és közben már indulunk is.
Teljes nyugalommal lóbálja meg a telefonját. Nekem szerintem lehet a zsebemben kőkemény 10 dollár, de ha neki nem akadály, akkor nekem csak egy úticélra van szükségem, hogy eljuttassam oda.
Nem kapok pontos irányt, így egyelőre megcélzom a várost, arról halvány lila fingom sincs, hogy hol van térerő, sokszor még a telefonom sincs nálam vagy éppen elfelejtem feltölteni. Szar lehet a többségnek, aki függ ezeken a kütyükön. Az esetek nagy részében én csak azért tartom magamnál a készüléket, hogy Roxyval tudjak beszélni.
-Tudok egy helyet.-bólogatok. Többet is, de ezek közül szerintem kevés passzolna bele a tűrőképességébe, illetve nem is feltétlen akarom olyan helyre vinni ahol engem ismernek, mert biztos, hogy millió kérdést kapnék arról, hogy mi is történik, magyarázkodni pedig nem szeretnék, enni viszont annál inkább.
Érzem az indulatot a szavaiban. Tényleg jól felbosszanthatták, mondjuk nekem így is tök fura, hogy senkit sem érdekelt, hogy így nekiindult a világnak és még csak utána sem ment senki, hogy leellenőrizze. Én már akkor rosszul vagyok, ha Roxyt szem elől tévesztem amikor elmegyünk valahova és elkeveredik mellőlem. Mondjuk az más. Mi barátok vagyunk, ő meg dolgozott ezek szerint.
-Szóval te modell vagy?-kérdezek rá az egyértelműen. Klasszikusan az a feltűnő szépség, amiket a címlapokon lehet látni.. mármint gondolom. Én ilyenekkel nem nagyon élek, talán ha egy kicsit tájékozottabb lennék még lehet a nevét is tudnám. Mindenesetre remélem nem veszi a lelkére, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki ő.
-Ja bocs. Charlie vagyok egyébként.-mutatkozok be, hiszen ez eddig kimaradt. Kezet nem nyújtok inkább a kormányt fogom. Gondolom stresszel így is eléggé, hogy épségben kiszállhasson majd valamikor a kocsiból. Még kb 10 perc és elérjük a város szélét, szóval onnantól már biztos telefonálhat.

Rövid mérlegelés után a lelkiismeretem győz és lehúzódok az útról amikor meglátom a lányt egy farönkön üldögélni. Vesztenivalóm nincs, de legalább nem fogok még este is azon rugózni, hogy talán segítenem kellett volna. Még csak a munkaidő sem hajt visszafelé, így megtehetem, hogy legalább rákérdezek a dologra.. ez a minimum.
A kocsit szinte észre sem vette akkor ugrik fel amikor ráköszönök, lehet, hogy megijesztettem, de az arca inkább megkönnyebbültnek tűnik. Úgy köszön, mintha ismernénk egymást, szinte csak annyi hiányzik, hogy a nevemet is kimondja, de biztos vagyok benne, hogy még sosem láttam. A ruhákból ítélve nem ugyanazokban a körökben mozgunk.
A jelek szerint kifejezetten örül annak, hogy lehúzódtam és a napi jócselekedetem is meglehet. Körbe pillantok. Nem látom, hogy bárki a nyomában lenne, de még mindig nem túl tiszta a kép, hogy mit is keres itt egy ennyire kieső helyen.
Jókedvűen nevetek egyet amikor megforgatja a szavaimat.
-Na gyere.. ülj be.. visszaviszlek a civilizációba..-bökök a fejemmel az anyós ülés irányába, de már el is indul. Csak nem lapul a bokorban néhány mexikói, hogy kirángassanak és elvigyék a belső szerveimet.. meg a kocsit.
-Dolgozok... még úgy 10 percig... elküldtek, hogy beszerezzek néhány dolgot holnapra.-magyarázom neki, hogy én miért vagyok itt a semmi közepén. Egy lánynak ez extrém rizikós helyzet. Mázlija van, hogy én jártam erre.
Megvárom amíg beül a kocsiba és tovább indulok most már vele a fedélzeten.
-Én Queens felé tartok, de ha gondolod szívesen elviszlek bárhova amíg bírja a tank.-nem biztos, hogy ideális lenne, ha az én környékemen raknám ki. A keselyűk lehet egyből odagyűlnének a feltűnő ruha miatt. Ha ezt egyáltalán lehet ruhának nevezni amilyen rövid.
-Bocs, de meg kell kérdeznem mit kerestél itt a semmi közepén?-kérdezem kíváncsian miközben épp csak rápillantok, de egyébként az utat figyelem, bár rajtunk kívül senki nincs az utakon. Jó darabig dekkolt volna még itt, ha én nem jövök erre.

El kellett ugranom néhány alkatrészért és néhány vödör festékért, így kölcsön kaptam az egyik kikötői jeepet és tettem egy jó nagy kört Queensben, hogy mindent beszerezzek még a munkaidőm utolsó egy órájában, azt mondták, hogy elég ha reggel hozok mindent, így miután minden a csomagtartóban pihent már indulhattam haza. Másra sem vágytam csak egy kiadós zuhanyra és valami ehetőre. Long Beach felől hajtok vissza Queens felé amikor már távolról kiszúrok valamit.. pontosabban valakit az út szélén. A ruha alapján egyértelműen arra gondolok, hogy nem én vagyok a célközönség, mert én nem fizetek egy rövid mókáért, viszont annyira kieső helyen van, hogy megfordul a fejemben, hogy talán bajban van. Ha lehúzódok és megkérdezem abból még nem lehet baj maximum elküld a picsába és akkor ugyanúgy mehetek tovább, mintha mi sem történt volna. Lehalkítom a rádiót és elveszem a gázt majd finoman fékezni kezdek, hogy meg tudjak állni egy vonalban vele. Leveszem a napszemüvegem és félrerakom a műszerfalra.
-Hali!-igazából ráijeszteni sem szeretnék úgyhogy eszembe sem jut kiszállni.
-Minden oké? Lerohadt a kocsid valahol?-Nem jöttem el egy kocsi mellett sem, szóval erősen kétlem bár a másik irányban is állhat a kocsija, akkor viszont nagyon rossz felé sétál. A másik irányba közelebb van Queens, bár akkor sem egy kellemes gyalogtúra.
-Eldobjalak valahova?-kérdezem végül. Csak nem hagyhatom csak úgy ott az út szélén annak ellenére, hogy nem vagyok az a kimondott hős alkat.. de ha egy irányba megyünk szívesen segítek.