Sosem elemeztem magam egy percig sem az életemben, egyszerűen tudom milyen vagyok, és nem az a fajta srác vagyok, aki csak akkor tud rendes lenni a másikkal, ha egyedül van vele. Szerencsére mind olyan barátaim vannak, akik nem pumpolják belém, hogy minél több nőt vigyek haza magamhoz, mert megy anélkül is. Nincsen megfelelési kényszerem sem magam felé ilyen téren sem másfelé, ami azért ilyen eseteben, mint a mostani enged egy kicsit magamon, hogy ne legyek egy tajparaszt, hogy a nagy megfelelés miatt ezerrel menjen rá egy olyan csajra is mint Anne, aki tisztán jelezte, hogy nem akarja az estét olyan formában folytatni, ahogy esetleg én igen. Azért szívesen meglesném azokat a kebleket ruha nélkül, de mire való a jó mocskos fantázia, ha nem erre?
- Nem tudom, hogy megnyugtató lesz e amit mondok vagy inkább bunkó, de én azt is elmondanám ha nem jó értelemben érteném, sosem voltam az a felszínesen hízelgő ember, szerintem még nehezemre is esne olyannak lenni. - nem akartam sosem bevágódni senkinél, nála sem ez a célom, őszinte vagyok, mert így egyszerűbb nekem, ennek ez az oka, jó pont ez a csajoknál, de közel sem ez az oka, egyszerűen csak nem tudnám követni ha sokat kellene hazudnom, mert amennyi csjjal én összekeveredtem már életemben lehet nem tudnám mér számon tartani melyiknek mit adtam be. Egyszerűbb az életem így, nyíltan, bár rohadt piszkosul, de őszintén.
A flörtölés is a véremben van, hiába a nulla esély nála egyenlőre, mégis próbálkozok, mert már szinte rutinból jön, de nem veszi rossz néven, aminek azért örülök.
- Van benne gyakorlatom, bár őszinte bókokat ritkán szoktam adni, szóval ezt is vedd úgymond burkolt bóknak a többi alatt. - pimasz mosolyom már már engem is zavarba hozna ha látnám magam a tükörben, ahogy az ő arcán is átsiklik egy ilyen érzés.
Bár az étterem, vagy nevezzük kajáldának nem okoz neki meglepetést egy kicsit elszomorodok, bár ebben nincsen semmi komolyság, mégis nyugtatóan próbál hatni a meglepettségemre, amit elmondása szerint én okoztam neki. Segítve őt érünk be a besőrészhezés eülünk egy viszonylag elszeparált helyre,nem kell, hogy állandóan azt hallgassuk, hogy valaki ki és bejön az ajtón.
- Várj! - nézek rá egy kicsit összehúzott szemekkel, vigyorral az arcomon.- Szóval ez egy meghívás hozzád? Csak mondd, hogy nem a párnacsatás verzió jönne utána, vagy egy romi filmnézés.- nevetek fel hangosan, már ennyire megismerhetett, hogy nem ez a fajta vagyok és a szavaiból egyáltalán nem ilyen hatást vettem ki, mégis rá kell kérdeznem, még ha csak viccből is teszem,hiszen nevetek rajta.
- Már szinte kérném, hogy taníts meg de csak azért tenném, hogy jó szorosan mögém állj miközben mutatod a technikát, és sosem használnám azt az életben.- vallom be hátradőlve a kezembe fogva egy étlapot, ami egy darab laminált lap. Nem a legelitebb hely, de teljesen tökéletes a célnak. Beszélgetni lehet és még a hasunkat is teletömjük és az én testemnek szinte nincs korlátja.
- Van amiben nem vagy jó Anne? - kérdezem miközben még mindig a lapot bújom.Nem hízelgés akart lenni, csak a beszélgetést akartam tovább terelni. Egy pillanatra leveszem a szemem a lapról és ránézek. - Dögös vagy, nem bírod az egyéjszakás bulikat, ami valljuk be elég menő, főleg ha egy olyan nagy vadász ül vele szembe mint én. Nem vagy egyszerű eset, ami a lányoknál manapság nagyon ritka és igazán imponáló tud lenni, még akkor is ha nem ez a célod vele. A palacsintasütés meg egy másik olyan dolog, amit a pasik imádnak. Te amúgy, hogy is vagy még szingli? - kérdem tőle, szinte komolyan elmerengve ezen a kérdésen.

Nem vagyunk egyformák, ami nem is baj és ezt most nem feltétlenül kettőnkre értem, hanem úgy összességében. Vannak lányok akiket pillanatok alatt össze lehet szedni, vannak akiket nem. Én a második csoportba tartozom és ezért némileg még hálás is vagyok annak az embernek nem nevezhető véglénynek, mert ha ő nem lett volna akkor lehetséges, hogy most nem így élnék és nem lennék az aki, ezen a téren. Persze, bulizni bulizok, nem is keveset, szeretem élni az életet, de az, hogy egyik férfi ágyából a másikba másszak nekem sok lenne.
- Ha jó értelemben, akkor köszönöm! - Belefúrom zöldes íriszeimet tekintetébe és hálásan mosolygok. Vannak akik nem tudják megérteni ezt velem kapcsolatban és minél inkább nem engedem, annál inkább tapadnak, volt olyan aki még le is fogott, de persze nem járt jól, mert tanultam önvédelmet és úgy kicsavartam a karját, hogy majdnem eltört. Persze férfi támadó esetén egy jól irányzott rúgás középre és már fekszenek is. Ő nem ilyen, nem mászik rám, csak flörtöl és nem hagyott magamra annak ellenére, hogy tudja nem leszek ma az övé. Más. Tetszik.
- Lehet. - Huncutul elmosolyodom és én is kacsintással válaszolok szavaira. Nem adok neki teljes piros jelzést, hagy élvezze ezt a kis játékosdit kettőnk között.
- Azért valljuk be, nagyon megy Neked ez a téma!- Kicsit talán el is pirulok, valahogy máshogy esik már tőle amit mond. Nem egyik fülemen ki, a másikon be, hanem úgymond be is talál. Megváltozott a róla alkotott képem, már nem tekintem annak a szexmániás bájgúnárnak akit eddig gondoltam.
- Máris szolgáltál. - És ezt most teljes válszélességgel állíthatom. Nagyon kellemes csalódás nekem és bár ezt már a tudtára adtam, azért úgy tűnik ideje emlékeztetnem rá. Igazán cuki amikor előadja mennyire szomorú emiatt, de azért látszik hogy már megint szórakozik velem.
- Én van amit szeretek készíteni, de vannak olyan ételek amivel meg sem próbálkoznék. - Mesélek kicsit én is magamról, miközben karöltve sétálunk az étteremhez. Igazából, ha nem fájna a lábam is ezt az opciót választottam volna, de így legalább van úgymond mire fognom. Ismét megcsap a parfümje illata, ami azért valljuk be, igen jó.
- Finom palacsintát készítek, majd egyszer ha van kedved eljöhetnél tesztelni. - Nem tudom, nem hiszem hogy csak úgy elugrana hozzám egy kajára, bár ki tudja, talán felkeltettem már az érdeklődését annyira, hogy máskor is szívesen találkozzon velem és mondjuk nem így véletlenül, mint most.

Valójában meglep, hogy egy olyan lány, mint ő szívesen ját sztriptízbárban, de nem olyan bevállalós. Valahogy nekem nem fér össze a kettő, lehet egyszerűen csak vagány, de attól megválogatja, hogy kit enged a bugyijába. Ez valamilyen téren jó, neki, de a pasiknak, akik a közelébe vannak, már igencsak nehéz. Amúgy is egy felfokozott hangulatú helyen illegeti igen formás alakját és még csak zöld utat sem enged az férfiaknak. Ez persze nem az ő hibája, hanem inkább a mienk, hogy szinte minden jó seggre, mellre máris rámásznánk, ez a mai világ hátulütője és sajnos ebbe én is beletartozok.
- Te egy fura lány vagy Anne, de közel sem rossz értelemben. - mondom neki mosolyogva, mert valóban így gondolom. Igaz, hogy sok mindent nem értek még vele kapcsolatban, de lehet nem is most kell megértenem. Már szinte nyilvánvaló, hogy nem akarja az ágyamban végezni, legalábbis egyelőre, meglátjuk, hogyan alakítjuk azért az este végét, mert beszélgetni kellemes vele, de az is igaz, hogy én nem azért jöttem el otthonról.
Az ottalvós bulik sosem voltak az én programjaim, csak akkor ha azt ruha nélkül játszottuk és nem voltak szabályok, így nem tudom elfogadni a felajánlást, hogy ugyan az ágyában elférnék, de ruhában. Már nem vagyok óvodás, nem vágyok ilyenfajta pizsibulikra, igaz sosem vágytam erre, ez inkább a csajok mániája, én nem is tudnám magam sokáig türtőztetni, ilyen a vérem.
- De még lehet bármi közös bennünk, csak meg kell találnunk, szerintem nem is kell olyan sokáig keresgélni.  - kacsintok rá, sosem tudok leállni, pedig esküszöm próbálok, csak nehéz ha egy olyan nő ül mellettem, aki nyilvánvalóan tökéletes feküdne alattam is. A pasikból is a legrosszabb fajtából származok azt hiszem, de úgy tűnik elég jól állja a sarat, ami nagyon szimpatikus, csak nehogy elhajtsam a fene nagy kangörcseimmel, amik nyilvánvalóan törnek fel esetenként a beszélgetésünk közben.
Hálásan veszem észre, hogy már meg is érkeztünk, végig éreztem a sofőr megvető pillantását, ami egy percig sem zavart, csak már kezdet egy kicsit sok lenni. Segítettem Anne-nek kiszállni a kocsiból, majd fizettem és a taxis el is hajtott, szerintem padlógázzal, még vissza sem nézve.
- Van is mire, nem mindenkinek van olyan mázlija, hogy egy ilyen gyönyörű nő a partnere egy kis utazáshoz. - kacsintok rá, majd elindulunk a kajáldába, hogy minél hamarabb teletegyem a hasam, ha már az alkohol nem tette meg ezt a hatást.
Amikor Anne kijelenti,hogy volt már itt egy kicsit csalódott leszek.
- Szóval nem tudok neked semmi újjal szolgálni?- nézek rá lehervadt mosollyal,majd gyorsan fel is oldom a kamu szomorúságom és nyújtom a kezem, hogyha szeretne belekaroljon, nem tudom mennyire megy neki könnyen a járás a korábbiak után.
- Én szeretem ezt a helyet, nagyon jó a kajájuk én meg nem tudok főzni és nagyon lusta vagyok még a mirelit pizzát is berakni a sütőbe, szóval ha nem is törzsvendég, de igen gyakran látogatok el ide. - mesélek neki talán egy kicsit túl sokat is arról, hogy mennyit vagyok itt. Unalmas részlete az életemnek, de próbálok nem annyira kanos lenni, inkább az átlagos témákat feszegetem az ő és az én érdekemben is.

Láttam rajta, hogy meghökken egy pillanatra, amikor a hármas partijaimról beszéltem, pedig csak éppen elejtettem egy morzsát róla. Igen én ilyen vagyok, sok mindenkinek ez nem fekszik, de nem csak ezt élvezem a testiségben, ugyanúgy ki tudok bontakozni egy csajjal is, mint kettővel, de szeretek élni és úgy élni, hogy az élvezetes legyen számomra.
- Szerintem, akinek nem jön be a kisugárzásom és a stílusom, azoknak sem feltétlen villantom rögtön a pénzes énem, de ilyenek a pasik és a magadfajta nők, akik ritkák. - nevetek fel. - Nem sértésből, mert valamilyen téren ez lenne a normális, hogy ne dobja oda magát minden csaj az első helyes, pénzes csávónal. Jó ha egy nőnek van tartása, de azt hittem az ilyen lányok, nem járnak sztriptízbárba például. - vonom fel a szemöldököm, mert tényleg nem találkoztam még olyan lánnyal azon a helyen, aki ne lett volna benne egy buliban, több menettel. De tetszenek a kihívások és főleg a kivételek, én díjazom ha valaki okos, intelligens és főleg nem egy ribi. Viszont azt is meg kell hagyni, de hogy a ribik azok, akik este melegítik az ágyam és állítják fel a kis fickót, egy jó éjszaka előtt.
Az együtt alvós dolgon meglepődök, gyorsan szalad fel a szemöldököm és kelletlen vigyor a szám. Nem mondhatnék nemet erre a felajánlásra, de mégis azt kell majd, mert ismerem magam és egy ilyen társaságot nem azzal akarok elijeszteni, hogy túl gyorsan borul el az agyam, amúgy sem vagyok egy ottalvós bulis pasi.
- A felajánlás tetszik, viszont azzal a második részével, miszerint maradjon odabent, nem vagyok megbarátkozva. - vallom be, őszinte vagyok, de eddig is az voltam, maximum ha ez a fajta bánásmód nem jön be neki, majd messziről elkerül. Bár a hallotakat követően még mindig itt van egy taxiban velem és nem úgy tűnik, mint aki menekülni akarna. Nem vetem el a reményt, hogy ma az ágyamba viszem, de persze, ahogyan ő mondta egész biztos találok valakit aki ma a társam lesz az ágyban, de milyen szép lenne, ha ő lenne az.
- És ez probléma? - kérdezem tőle - Ha túl sok lenne a közös, akkor unalmasak lennénk egymás számára, így legalább van lehetőségünk más szemszögből is megismerni a világot. - mindig van egy jó hozzászólásom, még a negatív hozzánk állása ellenére is, miért is lenne baj, hogy nem egyezik valamiről a véleményünk. Szerintem ez remek, mert van miről beszélni, hiszen most jelenleg többre nem számíthatok.
- Aranyosak, amíg nem nekem kell velük foglalkozni, nem jönnek a közelembe és nem szarnak a szobába. Maradjunk annyiban, hogy jobban kedvelem a nagyvadakat, akiket maximum az állaítkertben látsz, mint a szobacirkálókat. - nem vagyok állatellenes, mert elviselem őket, de nekem nem való kutya, macska, vagy bármi kisállat, egy tigrist nem vihetek haza, pedig talán az áll hozzám a legközelebb.
A taxi fékez alattunk, de ez esetben, nem egy piros lámpa miatt álltunk meg, a sofőr hátrafordul hozzánk és kellemetlen arccal, undok vigyorral az arcán közli, hogy megérkeztünk, majd egy nagyon magas árat mond az útra. Hát rajtam nem fog ki, elő csapom a kártyám, amire megforgatja a szemét és felém nyújtja a terminált, gyorsan fizetek és kipattanok, hogy segítsek kiszállni Anne-nek.
- Egy élmény volt Uram! - szólok be a taxisnak, mielőtt elhajt.
- Azt hiszem utált minket. - nevetek fel, és elindulok az étterem felé.

A hármas partyra csak felhúzom a szemöldököm pár pillanatra. Ezek tudnak élni azt meg kell hagyni! Persze mindenki máshogy vezeti le a feszültséget és máshogy érzi jól magát, illetve tud teljesen kibontakozni, de azért elég meredek belegondolni, hogy egyszerre legyek két nemű egyénnel. Persze a nők iránt is érzek vonzalmat és a férfiak iránt is, de még sosem játszottam el a gondolattal, hogy kettő egyszerre. Vagy ez, vagy az szerepel az álmodozásaimban, álmaimban. Talán azért, mert én úgy gondolom ez egy meghittebb dolog és nem szívesen osztoznék a testiségben senkivel.
- Nem csak most! - Vágom rá egyből, majd kiöltöm kicsit a nyelvem, de aztán persze néha bólintva egyet-egyet hallgatom tovább, amikor is kifejti azt, amit eddig is tudtam, hogy a sármjával és a pénzével mindig talál magának partnert az ágyba. Nem kell bemutatni ezeket a nőket, egy részük szeret szórakozni, ugyanúgy élvezi és igényli a testiséget, mint Max. Másik részük abban bízik kapcsolatot talál egy éjszaka után. Mondjuk erre is tudok egy példát, de ezt szerintem nagyon minimális.
- Ez igaz. Szerinted mégis hova járnak az ilyen emberek szórakozni? Mármint akinek kevés a csábos mosolyod és a lóvéd. - Hát na, ami igaz az igaz. Jól néz ki, az illata is jó, tuti valami márkás parfüm van rajta, mert baromi jó, az az igazi férfias erő sugárzik ebből az illatból számomra, ami azért egy kicsit beindító számomra. Legalábbis rajta, illetve ennyi pia után, de persze ezt neki egyáltalán nem kell tudnia.
- Jajj nem kell Téged félteni, úgyis találsz valakit az ágyadba, de ha a gatyádba tudod tartani. akkor alhatsz az enyémbe! - Nem fogok lefeküdni vele, ez már akkor eldőlt amikor odajött hozzám. Nekem ehhez több kell, sokkal több, hiába néz ki jól és rendes is volt velem, első estén nem adnám oda magam még Jason Momoának sem, vagy talán esetleg neki. Viszont eléggé imponált nekem az eddigiek folyamán, szóval azt hiszem mégis van esélye nálam, de ezt semmiképpen sem vallanám most be neki. Kétlem, hogy elfogadná ezt a kissé elhamarkodott ajánlatot, mert szerintem nem bírná elviselni hogy ott vagyok mellette és nem csinálhat velem semmit. Biztos vagyok benne, hogy le fog lépni, hogy aztán felszedjen valami könnyű áldozatot és összegabalyodjanak egy éjszakára.
- Úgy látom nem sok közös van bennünk! - Szólalok meg nevetve. Látom rajta, hogy a séta sem nagyon kedvező ajánlat. Kirándulni nem szeret, táncolni sem mondhatnám, de azért megcirógatom egy kicsit az arcát, jelezve ezzel hogy nem zárkózom ám el teljesen előle, csak ahogy eddig is láthatta nem vagyok könnyű eset.
- Miért ne? Talán mert hamar megöregszem? - Nevetek ismét és mivel ellenvetésem nincs, ezért türelmesen utazom tovább, a helyről egy szót sem kérdezve. Sok mindent szeretek, szóval a kínai ellen sincs kifogásom, sőt azt hiszem megéheztem.
- Állatokkal hogy állsz? - A kínairól a kutya jutott eszembe, amit én semmiféleképpen nem ennék meg, mert azt inkább simogatni szeretem, de kíváncsi vagyok ő hogyan áll a négylábú, tollas vagy akár pikkelyes társainkhoz ebben a földi életben.

Nincs tökéletes jelző a Lumie-val való kapcsolatomra, olyan egyszerű, valahogy így képzelem el a jó kapcsolatot férfi és nő között. Nincsenek felesleges feszültségek, nincsenek elvárások, elköteleződés, de van szex és élvezet,ami szerintem elég fontos. De ez is csak nézőpont kérdése, lehet másnak ez nem lenne annyira kielégítő, ahogy elnézem és hallom Anne, pont olyan, akinek lehet ez kevés lenne. Nem vagyok jó emberismerő szerintem, én jobban kijövök a gépekkel, mint az emberek elemzésével.
- Mondhatjuk úgy is, főleg, amikor még a hármas partiban is bele tudom vinni. - szép emlékek, megismételhető emlékek és biztos vagyok benne, hogy lesz még rá lehetőségünk. Szinte minden pasi epekedik egy olyan menetről, ahol két csaj veszi körül, vagy több menetre ha már élvezet, akkor habzsoljuk, ahogy Anne mondja. - Tudod én amondó vagyok, hogy addig kell élni az életet, ameddig fiatalok vagyunk, utána mi marad nekünk? A munka, a család már aki akar,és nem lesz időnk már annyira magunkra, mint most. Szóval igen, habzsolni kell, ki milyen formában, de meg kell tenni, különben később ha visszanézünk ezekre az időkre, nem fogunk jó szájízzel emlékezni. - én szeretném sok emléket, gyűjteni, bár az én munkám talán nem az állandó robotolásról fog szólni, sőt, de ha már idősebb leszek, nem fog minden úgy működni, mint most, hát használjuk, amíg nekem áll a zászló.
Talán ezért is mosolygokolyan józűen a kihvás szón, amit kiejt a száján. Nem hiszem, hogy nekem kellene kihívás, mert ha akarok megszerzem a csajt, ha nem akarja akkor hagyom, de akkor is van másik, mindig van másik.
- Most egy kicsit egoista pöcs leszek, de nézd el nekem. - figyelmeztetem nevetve. - Ha kihívásra vágyok nem olyan helyekre mennék csajozni, ahol nyilvánvaló, hogy vannak olyanok, akikre elég szépen nézni és megvillantani a Rolexet. - a bárból, ahonnan éppesngéssel, most menekülünk tudtam, hogy nem fogok egyedül hazamenni, ami most persze megdőlni látszik. De ha az ember talál jó társaságot, akkor lehet változtatni azon a terven és én meg is tettem, hiszen a jó társaság lehet most jót is tesz nekem. - De lehet te leszel az első nagyobb kihívás az életemben, már nem azért, hogy mindenáron az ágyamba vigyelek, de kihívás lesz, hogy ha végül haza visz téged a taxi én végül egyedül menjek haza. - túlságosan felpiszkálta a fantáziám, indította be a kisfickó gondolkodását, de tudom magam türtőztetni, egészen addig, ameddig a melleihez nem kap azzal a huncut szemével.
Igazából az sem segít, hogy a bikinis fantáziámra is beleegyezést ad, kezdek egyre nehezebben kiigazodni rajta, érzek egy kis közeledni engedést a részemről, de közben még mindig elzárkózik valami miatt, de nem fogok rájönni ha csak nem mondja el, márpedig elég jól játszik az agyammal így majdnem biztos vagyok benne, hogy nem fogja.
Kezemet az orrom alá kapom, próbálva nyugtatni ezzel magam, de nehéz.
Az ibizai kiruccanás nem biztos, hogy nagyon elnyerte a tetszését, mintha teljesen messze állna tőle, legalábbis az arca nem lelkesedik be annyira, mint mint nekem szokott,amikor eljön az ideje a kiruccanásnak.
- Ott sétálhatunk. - nevetek fel, bár még mindig nincsen ínyemre a sétálgatás, a romantikus andalgás, most mégis beleegyezek, talán mert tudom, hogy a kínálkozó programok miatt nem biztos, hogy nagyon velünk szeretne tartani. Miért is akarna, alig pár órája ismer, nem sok jót hallott rólam, és a külföldi kirándulásunk sem egy egyszerű menet lenne, és ez nem mindenkinek fekszik olyan könnyen. Kemény esték, sok buli erre mondjuk készülni kell, de nem kizárt, hogy megyünk várost is nézni. A jelenlegi ismeretségünk által, azonban lehet színes foltja lenne a csapatnak és sok haverom oda lenne érte, amilyen stílusa van nem lenne olyan, aki ne imádná vagy ne akarná tenni neki a szépet.
- Egy elég menő kínai étterembe ne legyél annyira kíváncsi. - dőlök hátra kényelmesen az ülésen, mert eddig fel sem tűnt ,hogy amíg beszélgettünk kicsit előrébb hajoltam, mint a normál ülés pozícióm. - De ha van jobb úticélod figyelek. - nézek rá cinkos mosollyal, mert nekem az este nem kell, hogy most érjen véget, nem is akarom, jó társaságban vagyok és általában mindenbe belemegyek csak kell egy felbujtó és mehetünk is bűnözni.

Örülök, hogy valamennyire tudja modorálni magát, illetve, hogy megoszt velem dolgokat az életéből. Nem gondoltam volna, hogy egyszer önszántamból hagyok el vele közösen egy szórakozóhelyet és majd együtt taxizunk a városban. A normális beszélgetésre meg körülbelül annyi esély lett volna részemről, mint arra hogy kilőjenek a Holdra. Ahogy szokták mondani, semmi sem biztos csak a halál. Szóval most itt ülünk egy autóban és egy étterem vagy kajálda felé tartunk, csak mi, ketten és ő válaszol normálisan a kérdéseimre, nem bunkózik, nem flegma és ami a legfontosabb nem mászik bele maximálisan az intim szférámba, még csak a seggemet sem fogta meg, pedig láttam azért rajta, hogy bejövök neki, illetve a tudtomra is adta a találkozásunk elején.
- Mármint szereti habzsolni az élvezeteket? - Hmm, zsák a foltját, ha engem kérdeztek. Persze az is lehet, hogy ezt csak Max gondolja így, közben a csaj meg csak előadja magát, hogy így, meg úgy, aztán mindig epekedve várja a hívását és abban reménykedik majd egyszer lenyugszik ez a srác és örökké együtt lesznek, vagy még tovább. Hány barátnőm volt már hasonló cipőben, vagyis van aki most is ebben jár. Igaz ott a másik fél házas, de már egy éve összejárnak és folyamatosan szédíti a válással, hogy majd együtt lesznek, csak éppen mindig közbejön valami. Ez a hülye meg elhiszi neki és amikor megint visszakozik, akkor sírva hív fel. Mennyi ilyen van, te jó ég! Még az a szerencse, hogy May nem házas, csak éppen szoknyapecér, ez még mindig jobb, százszor jobb. De miért is bosszant ez engem egy kicsit?
- Igyekszem!- Arcomra ismét mosoly húzódik, amikor kicsit incselkedek vele. Úgy vettem észre tetszenek neki ezek a cicázások, én pedig szeretek flörtölni és amíg neki és jó meg nekem is jó, addig nincs ezzel semmi baj.
- Egy szó. Kihívás? - Igazából akár még az is lehetek. Nem tudom még melyikünk fogy nyerni, de az biztos, hogy ez számomra is az egy bizonyos pont után. Először könnyűnek tűnt, hogy lerázzam, de most már egyáltalán nem örülnék neki ha lelépne. Ő persze azért jött oda, hogy megkapjon, én meg úgy éreztem azzal nyerek, ha nem. Vajon ki lesz végül a győztes? Vagy lehet, hogy mindketten nyerhetünk majd valamit?
- Hát, én benne vagyok! Bár a lenge bikiniről még tárgyalnunk kell! - Azt hiszem a maradék eszem is elment a pia hatására. Mikor mondanék ilyet egy férfinak? Persze nem vagyok prűd, meg semmi ilyesmi, de azért ez elég meredek válasz volt, pláne hogy róla van szó. Ettől függetlenül valóban elmennék vele egy ilyen napozós, beszélgetős, fürdős talira. Nem mondom, hogy randi, mert nem biztos, hogy az lenne a megfelelő szó.
- Sajnálom. Vagy mégsem?! - Felkerül egy huncut mosoly és a szempilláimat is megrebegtetem kicsit. Ne legyen már olyan könnyű dolga, akármennyire is szeretné. El akarom bizonytalanítani. Ne tudja mit akarok és mit nem. Mondjuk igazából én sem tudom jelenleg.
- Ez ismerős, Shemar is ilyen. - Csak legyintek egyet erre a kocka témára, ez engem egyáltalán nem érdekel. Úgy tűnik nem igazán van közös érdeklődési körünk egyelőre, persze a bulikon és a jó ételeken kívül. Persze az öcsém nem nőzik, vagy legalábbis nem ennyire nyíltan, de ő is a számítógép és a programozás, illetve számok terén érzi jól magát.
- Akkor mehet a séta? - Utalok vissza az előbbi témánkra, bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ott lenne a helyem ezekkel a fiatalokkal, elvégre biztos vagyok benne, hogy nem társasozni mennek oda, vagyis igen, de nem csak játékokkal, hanem egymással, az meg nekem nem tudom mennyire lenne buli. A pia, a csajok, a pasik oké, csak a testiséggel vannak problémáim, de lehet ott megoldanák ezt a részét is.
- Melyik helyre megyünk most? - Nem vagyok nagyon éhes, de azért biztos fogok harapni valamit. Sosem diétáztam és nem most fogom elkezdeni, ha picit fogyni szeretnék akkor sem a kaján spórolok, hanem inkább kondizok, de szerencsére nem fordul elő sokszor.

Sokan nem értik meg, elítélik vagy csak ferde szemmel nézik azt az életmódot amit magaménak mondok. De az akarjon élni ekkora IQ-val, amit a mai világban és az én családomban nagyon nehéz kamatoztatni, hát valahogy le kell vezetnem a feles energiát. Egész biztosan jó leszek egy építészeti cég vezetőjeként, csak nekem az kevés, nekem sokkal több kell, sokkal  mélyebben akarok belemenni a dolgokba, sokkal nagyobb dolgokat akarok véghezvinni. Persze ebben is van némi kreativitás, de ahova én fogok kerülni, oda nem kell majd sok tudás vagyis nem annyi, hiszen több ezer ember dolgozik ma már nekünk, akik elvégzik a nehéz munkát, de kérdem én, akkor mi marad nekem. Hát a nők és a megszámlálhatatlan éjszaka, amit tényleg nehéz lenne számszerűsíteni, de nincs is értelme.
- Nem lep meg, de nem is különösebben zavar, aki akar megismer,aki nem annak meg jó az a tudás rólam amit hall. - bólintok elismerően, hiszen azért annyira nem rossz hírverés, ha azt mesélik, hogy jó voltam az ágyban de pöcs az életben, valahogy ez olyan sértés, amit nem veszek annak, meg a bók része az igencsek erősebb és ez számít nekem. - Nem feltétlen különleges, inkább pontosan olyan, mint én csak lányban. - Lumie tényleg az én női megfelelőm, csak talán egy kicsit kisebb hévvel falta a pasikat vagy nőket, mint én, mert a nőknek azért egy kicsivel több lelkiismeret szorult a testükbe, mint nekem és hiába a nagy éhsége, szerintem annyira nem tudná pofátlanul szedni az ágyasokat, mint én. De majd egyszer nekem is le kellene állnom, nem sokáig fogja bírni a életvitelem, ha komoly munkába kezdek, ezért is jó, hogy van állandó az életemben, de nem tudom meddig fog ez kitartani, előre nem iszok a medve bőrére soha, így ezzel is csak addig vagyok el, ameddig be nem adja az unalmasat, vagy nem találunk valami másik szórakozást magunknak.
A taxiba szálláskor hallom, hogy még nem teljesen százas a korábbi incidenstől, kapnék a keze után, hogy segítsek neki,de ő gyorsabban bent is van, mint ahogy reagálni tudnék, majd kedvesen köszön a taxisnak,bár az semmi jelét nem adja, hogy szimpatizálna velük. Miért is tenné, valószínűleg fele annyi idős vagyok,mint ő és olyan életet élek, amit valószínűleg ő is nagyon szeretne, csak egyszerűen nem teheti meg. Mázlis családba születtem, fogjuk rá,a pénz miatt, de persze a háttér sztorimat nem sokan ismerik, ami sokat rondít ezen az életen is.
- Milyen jól kiismertél. - nevetek fel, miközben enyhe célzást tett arra, hogy egész véletlenül többször mászott a szemem a melleire, mint illett volna. De pasiból vagyok, melyik pasinak nem jön be a női mell, láttam már mindenfélét, de valahogy mindegyik különleges, és tudom, hogy ezeket máshogy nem fogom látni, már le is tettem róla igazából. De a beszélgetésről és a vele töltött időről nem biztos, még bármi megeshet, lehet addig puhítom, hogy a végén mégis látom azokat a melleket.
- Van, de nem tudok rájönni mi, ha valaki ilyen egyértelműen mond nemet nem sokáig maradok a társaságában, félre ne érts, nem vagyok ennyire szexmániás, de minek erőltessek valamit, ami nyilvánvalóan nem megy. - pedig határozott célom volt ma úgy hazamenni, hogy velem tart valami bombázó, igaz ami késik nem múlik, de nem biztos, hogy elcserélném most egy gyors menetre ezt a csajt.
- Azt hiszem, mi csak akkor tudnánk közös programot csinálni ha egy tengerparton feküdhetnék, amíg te előttem lépkedsz lenge bikiniben. - kacsintok rá. Nem vagyok egy nagy sport ember, sőt egészen lustának mondanám magam, edzeni olyakor leesek, de nagyon ritka, hogy rászánom magam. A séta meg csak olyan kényelmetlen tényező, amit nem nagyon szoktam művelni, ha van taxi és pár autó a garázsban minek koptassam a lábaimat.
Kérdésemre nagyon lelkesen reagálva mesél, engem is felvillanyoz, mondjuk inkább az előttem megjelenő kép, modellek a tengerparton, bikiniben, azt hiszem tényleg le kellene nyugtatnom magam, de amikor a melleit mutogatta nekem enyhe rázással, akkor azt hiszem teljesen elment az eszem, de majd igyekszem visszanyerni és újra úriember lenni vagy legalább megközelíteni azt a stílust, ami messze áll tőlem.
- Valójában hülye kérdés volt, már éppen kezdett leállni az agyam veled kapcsolatban és ezek a képek igencsak felborzolták. - vallom be szintén pofátlanul, de rövid ismeretségünk alatt már kezdheti megszokni, hogy egyedi stílussal nem mindig vagyok éppen kedves.
- Hmm, mint már te is sejtheted szeretem az ágyat nyomni valaki felett alatt, de amúgy a viccet félretéve a gép előtt egy programkód megnyitása és fejlesztése okozza nekem csak az igazi kikapcsolódást. - szeretek erről beszélni, nem dicsekvés, de elég jó agyam van, de tudom, hogy ez sok embert nem érdekel és úgysem tudok úgy beszélni róla, hogy bárki megértse, vagyis nem szeretek lebutított módon reagálni a programozós kérdésekre, mert az nehezemre esik.
- Nyáron Ibiza lesz a cél, pár barátommal, igazából még van hely, magángép, pia, nők, na meg pasik.- kacsintok rá, felhívva ezzel egy igencsak durva keringőre. Azok az utazások,mindig nagyon kemény menetek, esküszöm jobban elfáradok abban a két hétben, amíg ott vagyunk, folyamatos bulik, szex, és a legvadabb estéken garantált az elszállás is.

Furcsa, hogy ennyit foglalkozik az ellenkező nemmel, ugyanakkor mégsem kérkedik egy nagy számmal, azt hittem náluk ez fontos, elvégre akkor minek is csinálják? Ebből is látszik, hogy nem vagyok valami tapasztalt ebben a témában, de szerintem jobb is így. Inkább ez, mint valakinek a lábtörlőjévé válni vagy századik lenni a sorban, amiben utána még legalább ugyanannyi lány kerül.
- Érdekes látásmód, én erre nem is gondoltam. - Állítólag fontos a testi kapcsolat, meg persze vannak akiknek extrán az, lehet ha majd egyszer én is belekóstolok akkor mást fogok gondolni, egyelőre viszont marad a segédeszköz gyűjteményem, ugyanis magamban bízok a legjobban ezen a téren is.
- Gondolom nem lep meg! -Biztosan hozzászokott már ezekhez a dolgokhoz, elvégre ha valaki ilyen életmódot folytat, az előbb-utóbb visszaüt valamilyen szinten.- Azért, ha valaki fent tudja tartani az érdeklődésed hosszabb távon is, akkor elég különleges lehet. - Nocsak, ezek szerint van remény a későbbi dolgaira nézve, ha úgymond tartós kapcsolatot ki tudott alakítani egy nővel. Nem mondom, hogy most fog benőni a feje lágya, mert az teljes mértékben meglepne, de talán a másik fél sem erre vágyik, hanem csak a szexre, ami azért valljuk be nem lehet rossz, ha már ennyien az ágyában kötöttek ki.
- Sssz, picsába! -Felszisszenek egy kicsit amikor bemászok a taxiba. Igen, szó szerint mászok, hiába segít. Sajnos nem valami jól sikerült az egyik mozdulat, aminek következtében megint elkezdett sajogni a bokám.
- Szép Estét! - Remélem nem tart bunkesznek a sofőr amiért először nem őt üdvözöltem, de hát elég nyomós okom volt a dologra. Persze ő ezt nyilván nem tudhatja, pont ezért is próbáltam menteni a menthetőt és köszöntem azonnal azután, miután bekászálódtam.
- Mondjuk ezekkel? - Megfogom a két kezemmel a cicijeimet és felemelem őket picit, így még jobban kibuggyannak a lenge ruhából. Persze a jelenet alatt és után is elnevetem magam. Biztos vagyok benne látott ő már ennél nagyobbakat és szebbeket is, de azért viccnek jó volt szerintem. A visszapillantóban látom, hogy a taxis mosolya mögött némi megvetés is látszik, de hát ő nem tudja mi történt eddig köztünk és mi nem és mi fog és mi nem.
- Szóval van bennem valami számodra érdekes? Ennek örülök! - Nyilván van, különben oda sem jött volna, illetve biztos hogy ott hagy pár perc utána, ha nem talál úgymond izgalmas személyiségnek.
- Utazni én is szeretek, vagyis inkább kirándulni, lehetőleg nagyobb sétákkal! - Erdőkben, sziklás területen, folyók, tavak közelében, vagy egyszerűen csak egy parkban. Engem megnyugtat.
- Legkülönlegesebb? Hát, ami nekem a legjobban tetszett és iszonyat hangulatos hely az a Maldív szigetek. Egyszerűen mesés. Van valami varázsa, nem csodálom, hogy sokan mennek oda nyaralni. Pezsgés, buli, romantika, amire csak szükséged van. Szóval ott csináltunk fotókat, hogy reklámozzuk a helyet. Egy hintában ültem különböző pózokban, amíg le nem ment a nap. - Voltam már sok helyen és fotóztak már sokszor, de ott éreztem a legjobban magam minden helyszín közül, pont ezért tudom ezt a kis monológot csillogó szemmel és teljes átéléssel mondani.
- Neked mi a kedvenced a sztriptízbáron kívül? - Muszáj incselkedni? Teljes mértékben!

Furcsa érdeklődést érzek felőle, mintha már megbánta volna, hogy olyan egyértelműen utasította vissza az ajánlatomat. Igaz, hogy magamhoz mérten igen pofátlan közeledési kísérleteim egyikét láthatta. Azt hiszi valamennyire ismer engem, mert már hallott rólam rém vagy kevésbé rém sztorikat, ami persze akár igaz is lehetett, de most olyan arcomat tudom neki mutatni, amit ritkán veszek elő. Na jó, persze kell hozzá, hogy ne egyből olyan visszacsatolást kapjak a partneremtől, hogy megmaradjon a nem éppen udvarias énem. Hiába pattintott le, mégis fenntartotta bennem az érdeklődést maga iránt, így nem volt kedvem újabb partner után nézni. Nem mondom, hogy nincs szükségem másfajta szolgáltatásra is egy csajtól, de nem kizárt, hogy ezt is megkaphatom még mástól is akár attól, hogy vele töltöm az estém nagy részét.
- Nem mondanám, hogy nőzök ez már inkább vadászat, az ösztöneimet kell rendesen lefárasztani, hogy az agyam úgy működjön, ahogy annak kell. - ez is oka annak, hogy állandóan kell valaki az ágyamban, nem szeretek testileg frusztrált lenni, mert az nem lendíti előre a munkámat, vagy a terveimet, mert nehezebben tervezek ha máson sem jár a fejem csak egy meztelen női testen, ami éppen felettem vagy alattam vonaglik. Majd egyszer biztosan kinövőm, vagy felnövök és nem lesz ennyire szükségem a testi örömökre, de még nem tartok ott, és nem is sietek odaérni, mert még rengeteg időm van megkomolyodni és felnőni ehhez is.
- Megelőzött a rossz hírnevem úgy hallom. - nevetek fel egy kicsit kínosan. - De nem nagyon lőttél félre, az biztos, hogy már három számjegyű ez a szám, de egész pontos adatokat én sem tudok. Az talán annyira nem gyakori, hogy többször felkeressek valakit, maximum ha egy estén több menet is belefér, de eddig talán egy olyan nő volt és van az életemben, aki állandó, de nem komoly. - szögezem le a félreértések elkerülése végett. Lumie olyan partnerem, akit bármikor hívhatok ha éppen nincs kedvem összeszedni valakit és ez oda vissza működik, de ez nagyon messze áll egy komoly kapcsolattól, egyikünk sem vágyik rá. Eddig szentül hittem, hogy nincsen olyan nő, aki majd megköti a kezem és nem lesz szükségem mellette másra, azért kíváncsi vagyok vajon tartogat e nekem mégis ilyen leányzót az élet. Nem mintha nagyon hiányozna, de kétséges, hogy meg tudnék állni egy valakivel, maximum ha az a valaki nagyon különleges lány számomra. Azt hiszem ha ez egyszer bekövetkezik, már ha lesz ilyen, akkor anyámék teljesen oda meg vissza lesznek, ha végre valamit komolyan gondolok, bár kamu barátnő jelenleg is van, aki szerintük melengeti az ágyam és a szívem, de az csak számukra komoly, nekem még nem töltötte be senki ezt a helyet.
A taxi már vár minket, besegítem, miközben egy egész kedves mondat üti meg a fülem felőle. Mosolyogva ülök be mellé, majd adom meg a címet a sofőrnek.
- Nem tudom mivel érted el. - vallom be felnevetve, mikor elindul a kocsi. - De nem vagyok én olyan ember, akit könnyű lekoptatni mert ha érdekes a szememben a másik, képes vagyok határokat húzni az ő érdekében és lehet később ez nekem is kedvezni fog. - nem egyáltalán nem olyan értelemben mondtam neki ezt hallani lehetett a hangsúlyomon, de szeretem gyaraptani a baráti körömet, mert sosem lehet tudni mikor lesz szükségem rájuk, lehet sosem, de ettől rám mindig számíthatnak ha kell.
- Utazni, programozni, és ha nagyon nincs mit csinálnom a legjobb beállva a számítógép elé ülni és öldökölni egy játékban. - látom a taxisofőr enyhe megvető pillantását. Sokszor lesnek így, amikor beülök egy hasonló csajjal, megvetéssel, hogy az én koromban ilyen mértékben élem az életet. Lehet irigykedni, sokáig tényleg irigylésre méltó életem volt, és az is van, de meg kell dolgoznom érte, be kell nyelnem a családi vállalkozás vezetését annak ellenére, hogy nem az én világom. A pénz nem terem minden fán nálunk sem, kemény munka megy érte, vagy ment régen, apám már csak élvezi a munkája gyülömcsét, nekem még csak locsolgatnom kell az általa elültett fákat.
- Tudom, hogy modell vagy, nem csak te tudsz rólam dolgokat, mond mi volt a legkülönlegesebb hely ahol eddig pózolnod kellett? - valami extrém beszámolóra várok, valami nagyon durva helyre, bár lehet csak az én fejemben vannak ilyenek, és a valóságban nem is olyan egy fotózás. Megint a farkammal gondolkodok és a fejemben megannyi bikinis csaj képe jelenik meg, ami nem síger nekem, főleg, hogy egy ilyen csaj ül mellettem.

Vajon mi vitte rá erre az estére, ha valóban nem akar tőlem semmit? Ha lehetnék a barátja, ezek után amit láttam tőle, vagy közeli ismerőse akivel néha eljár szórakozni annak nagyon örülnék, mert számomra abszolút pozitív csalódás egyelőre. Igazából, ha nem szemtelenül nyomul, hanem csak elflörtölgetünk bizonyos határokon belül, nekem még az is belefér, elvégre ki nem szeret kicsit szórakozni?
- Na, akkor én sem lehetek hercegnő! - Elvégre a filmekben, mesékben általában lovon szöktetik meg őket, én meg eléggé félek a lovaktól, mivel jóval nagyobbak nálam, de tulajdonképpen még a póniktól is, a nagy foguk miatt. Szépek, szépek, csak ne jöjjenek pár méteres közelségbe, mert akkor bepánikolok.
- Csak kíváncsiságból kérdeztem, hogy mennyi lehet egy olyannak, aki ennyit nőzik. - A mondandója további részére pedig csak elvigyorodom. Tulajdonképpen teljesen igaza van, elvégre én nem megyek ma az ágyába, sem ő az enyémbe, bármennyire kényelmes és finom illatú is. Igazából valamilyen szinten jó partner lennék, hiszen még nincs tapasztalatom, szóval bármire azt mondhatná ez jó lesz, én elhinném, meg persze hajtana a kíváncsiság is. Kicsit el is kalandozom ebben a témában, de ideje visszatérni a lovagomhoz, mert még a végén tényleg itt hagy engem.
- Azért azt gondoltam, hogy nem öt és tíz között, én ilyen 200 körülre tippeltem volna, elvégre van olyan is akivel többször voltál. Hmm... egész sokat tudok Rólad azt hiszem.- Ezen el is mélázok egy pillanatra. Érdekes, hogy most töltöttünk picit több időt együtt és mégis vannak róla olyan információim, amikre lehet nem is voltam kíváncsi. Például, hogy mekkora, meg hogy jól bírja és jó is az ágyban. Lehet mégis jobb lett volna odaadni magam és akkor túl lennék az egészen? Nem mondom, hogy vegyen feleségül aki először lefektet, de azért nem egy szeretnék lenni a sokból és nem olyanra vágyom, aki másnap vagy aznap már tovább is áll.
- Örülök, hogy nem léptél le! - Ezt teljes őszinteséggel mondom Neki, ha rám néz még a tekintetem is belefúrom az övébe, hogy lássa komolyan gondolom a dolgokat. Persze alakulhatott volna másképp, akkor lehet nem fájna a bokám, de egyáltalán nem bántam meg, hogy abbahagytam az elüldözését. Azt hiszem kiállta a próbát az elejétől kezdve.
- És mit szeretsz még a bulikon és a nőkön kívül? - Gondoltam ideje egy témaváltásnak, mielőtt még meggondolnám magam és elhúzódnék vele egy olyan helyre, ahol kizárólag kettesben lehetünk, hogy megrebegtessem a szempilláimat és közöljem vele mégis benne vagyok a buliban.

Továbbra sem vagyok úriember, de a bocsánatkérés és a sok hálálkodása azt mutatja számomra, hogy ilyen ügyesen cselekszem. Nem tudom, hogy ez reflexszerűen hogyan jöhet ki belőlem, mert nem rám vall ez a fajta viselkedésmód, persze ilyenkor már sokkal jobb leiszom magam és ennek hatására nem is tudnék rendesen viselkedni, mert már bizotsan a fejembe szállt volna a sok alkohol. Most persze nem sikerült eleget innom és nem szedtem be egyéb tudatmódosítót sem, így lehet ez az oka annak, hogy ilyen egyszerűen kezeltem Anne lepattintását és azt is, hogy most kivételesen én legyek a szőke herceg, aki valószínűleg nem kapja meg a csajt az este folyamán. Amúgy is érzem, hogy nem nagyon lenne hozzá hangulata és már az elején közölte velem, hogy nem éppen ő lesz a nyerő az estére. Azt, hogy mégis ennyiben hagyom már akkor eldöntöm, amikor elrángat a parkettre, nem véletlenül nem nyomultam ott sem mert ha máshol nem is a tánctér megfelelő hely lett volna arra, hogy kibontakozzak, mégis védelmező üzemmódba váltva kértem vissza  a kanapéhoz, ahol még a szükséges dolgokat is hoztam neki gyógyulása elősegítése miatt.
Kicsit azért még a pimszkdással hergelem az agyát, vagy az enyémet, még nem tudom, de vissza is kapom a kétértelmű válaszát, amire csak nevetek, mert nem fogom még akkor sem félreérteni, ha azt akarja. Én már letettem róla a kezem, elmegyünk kajálni, de nem fogok rányomulni, majd ha hazavittem épségben keresek valakit, akin levezethetem a feszültségem, nem kell megdugnom senkit, ha elég ügyes a  keze vagy a szája, akkor még magamhoz sem kell senkit felvinni, ami ma nagy segítség lenne. Van azért olyan oldalom is, ami nem éppen kedves és az pont a fickó énem, aki nagyon nagyon nehezen bújik most meg az árnyékban, így talán extrán felcsigázza majd magát ha egyszer elő engedem.
- Látod, látod, nem mindig szabad hinni a pletykáknak. - vagy igen, de lehet nem mindenkinek mutatom meg milyen amikor rendes vagyok. - Áhh, egy lovaghoz én kevés vagyok, nem is tudok lovagolni szóval lehet nagyon rossz lovag lennék. - a kezét fogva húzom fel a kanapéról és indulunk meg a taxi felé. Kifele menet még egy kérdést szegez nekem, ami bántásnak is vehetnék, de nem teszem, inkább megvonom a vállam és válaszolok neki.
- Számolgathatnám, de az csak még egy rossz pont lenne, az így sem rózsás jellemzésemen, amit mások mondanak rólam. Meg amúgy sem azért húzogatnék strigulát, mert enni viszek egy csajt, aki annak ellenére, hogy nem megfektethető egész jó társaságnak bizonyul. - kapja vissza a nyelvnyújtogatós stílust, amit eddig ő is képviselt velem szemben. Pimasz gy én is az vagyok, de pont olyan határvonalon belül mozog ez a pimaszság, ami egyikünknek sem okoz fejtörést. Nem a nyomulós stratégiám van most elől, hanem a barátkozós, mert furcsa módon nagyon sok barátom van, akikkel szeretek együtt lenni, beszélgetni, bulizni, öteleteleni, enni és van olyan közöttük, akinél már korábban volt egy két menetem, de tovább tudunk lendülni ezen, mert a barátságokat jó megtartani.
- Ha arra vagy kíváncsi hány csajt csábítottam az ágyamba csalódni fogsz, mert nem tudnék olyan magas számot mondani, ami a hírnevemnek eleget tenne, de nem mondanék olyan keveset sem, hogy azt egy tisztességes pasi még kibírjon. Bár a számok embere vagyok, de maradjunk annyiban, hogy sokadik lenne ha valóban létezne ilyen hely, ahol ezt vezetem. - ismerek olyat aki számon tartja, de én főleg csak a szórakozás miatt járok össze sokakkal, és van olyan este, amikor nem egy nő fordul meg az ágyamban, ritkán olyan is, hogy azok egyszerre vannak benne. Jobba ha ezeket nem követem, mert még én is elszörnyednék milyen keményen tolom az életet.

A szükséges dolgokat hamar beszerzem, de addig sem akarom szem elől veszíteni, ez van, ha az embernek több olyan barátja van, akire még ilyen állapotban is figyelni kell. Nem tudom milyen érzékek ezek, de az enyémek egészen szuperül működnek szerintem. Komolyan képes vagyok a barátaimért bármit megtenni, bár Anne-t még nem ismerem annyira, hogy annak mondjam, mégis talán egyszer tökéletesen bele tudom illeszteni majd ebbe a csoportba az életembe, mert egészen érdekes személyiség ő ahhoz, hogy csak így eltűnjön az életemből. Szeretem a színes személyiségeket, valahogy nincsen túl egyszerű barátom, mert ők nem bírnának ki velem egy estét sem. Kell, hogy valaki megfelelően őrült legyen hozzám, és ez nem kritárium, csak tudom, hogy ak nem ilyen, nem nagyon marad meg mellettem.
Elég gyorsan érek vissza az italokkal és a jeget is utánam hozzák, egész normális a kiszolgálás, de sosem csalódtam még itt, mindig nagyon kedvesek, így nem volt kérdés, hogy ha nem tudom a kezembe elhozni az összes dolgot kisegítenek. Gyorsan teszi a fájós részére jéghideget, ami remélem majd egy kicsit segít neki, az italt olyan gyorsan nyakalja fel, hogy a szemem is kikerekedik, de megértem, eléggé zaklatott volt az előzőek miatt, ráfér és ha kér még nagyon szívesen hozok neki.
- Szerintem elég tökös vagy nem kell téged ápolgatni, de ezek után nekem sem nagyon van kedvem maradni itt. - vagy csak ne merészkedjünk a parkett közelében, amúgy sem a barátom, így legalább van egy okom, miért ne menjünk vissza, ha már más nem.
A bocsánatkérése meglep, nem nagyon szoktak ilyet tenni az emberek, mindig belátják, hogy a sok pletyka ellenére, egészen jó társaság vagyok, de azért nem kell azt sem elfelejteni, hogy a pletykáknak is van valóság alapjuk, csak éppen enyhén el vannak túlozva, mert olyanok mesélik, akiket mélyen valamiért megbántottam, minden őszinteségem ellenére.
- Mert rájöttél, hogy igazából egy állati jó fej srác vagyok és ha nem fájna a bokád már vihetnélek is haza magamhoz? - kacsintok rá viccesen, de nincsenek ilyen fajta céljaim vele, ezért csak nevetek, miután ezeket mondom. - Nem haragszom, nem te vagy az első, aki máshogy képzel el, de ezzel nincs gond, minden hírnevem ellenére, is tudok egész kedves lenni. - vonom meg a vállam. Sosem törekedtem arra, hogy olyan legyek, amilyennek akarnak az emberek, így meglehet, hogy sokaknak nem vagyok szimpatikus, de legyen, nem akarok én mindenkivel szimpatizálni, bőven elég nekem az a társaság aki pontosan tudja mennyire beteg tudok lenni néha és ugyanakkor emberi ha úgy hozza a helyzet. Ez nem olyan, amivel dicsekszik az ember, ezt egyszerűen csak cselekszi, de csak azzal akit erre méltónak tart.
Megcsóválom a fejem, hazudtam a fő attrakció csak akkor jó ha először látod, utána már lehet annyira mégsem izgalmas, nem tudom mennyire érdekli, de a nagy izgalomban megéheztem, így ha akar ha nem már úton is van a taxi, hogy menjünk enni.
- Öt perc és itt van a taxi, gyere segítek kibotorkálni. - állok fel a kanapéról és nyújtom felé a kezem, ha elfogadja együtt megyünk ki az ajtón, szerintem mire kiérünk már ott is lesz a kocsi, hogy egy igazán nagyszerű ázsiai kajáldába repítsen minket. Kell valami csípős, hogy kijózanítson, és most ez az egyet érzem tökéletesnek erre.

Nem is tudom mit gondoljak, vajon ha tudom előre hogyan alakul az estém itt kötöttem volna ki? Nem vagyok teljesen biztos. Bár legnagyobb meglepetésemre Max a kezdeti flörtön kívül egyáltalán nem úgy viselkedik, mint ahogyan a sértett nőktől hallottam. Teljesen megcáfol minden róla felállított cseppet sem kedvező képet, de ugyanakkor mégsem alakul valami jól ez a mai kikapcsolódás.
Nem vagyok hozzászokva az ilyenek hirtelen dolgokhoz és az erőszaktól, bármilyen formájú is egyenesen rettegek azóta amióta gyerekként történt velem az a dolog. Valószínűleg ez ár nem fog változni, még akkor is feszült leszek, ha mással történik valami, ha meg velem akkor kisebb pánik lesz rajtam úrrá.
Szerencsére Max a segítségemre siet és nem kell kérnem sem, segít elmenni a kanapéhoz, ahol aztán elmondom neki mit is szeretnék és el is indul beszerezni. Amíg nincs közvetlen mellettem addig is követem a tekintetemmel és látom, hogy ő sem akar szem elől téveszteni. Nagy levegő, még egy, és így tovább. Ezzel próbálom valahogy nyugtatni magam amíg nem ér vissza. A pszichológusom javaslatára újabb nagy levegő, behunyom a szemem és magam elé képzelek egy számomra megnyugtató jelenetet. A nap süt, a madarak csicseregnek és én ott fekszem a fűben, átadva magam a természet lány ölének. Elszámolok tízig, majd kinyitom a szemem, újra a klubban vagyok, de már nem remegek annyira és a lélegzetvételem is egész normális.
- Köszönöm Max! - Gondolkodás nélkül a pohár után nyúlok és a felét lehúzom egyszerre. Jó erős, bármi is legyen az. Azt hiszem zombi, abban van sokféle rum és elég ütős cucc. Most ez kell nekem! Közben megérkezik a jég is, amit szintén megköszönök, majd finom mozdulattal a fájós bokámra helyezem. Felszisszenek.
- Ha van kedved még kicsit ápolgatni egy neveletlen hercegnőt, akkor állok elébe! - Jól esik a jég, bármilyen hideg is, csökken a fájdalom és már nem zsibbad annyira, bár lehet az alkoholnak is köszönhető, szóval fel is hajtom a pohár tartalmának másik felét. Figyelmes, vicces és kedves. Furcsa. Teljesen ellentettje annak amit eddig gondoltam róla, még akár pár órával ezelőtt is.
- Azt hiszem ideje bocsánatot kérnem. Ne haragudj! - Amennyire tudok felé fordulok a kanapén ülve, miközben egyik kezemmel a bokámra szorítom a jeget. Tekintetem az övébe fúrom és egy félmosollyal mondom az elhangzottakat. Ezzel tartoztam neki, mindenképp.
- Jó ötlet, legalább elhúzhatunk innen, jó a választék? De ha gondolod a fő attrakciót megnézhetjük, azt mondtad az jó szokott lenni! - Igazából érdekel is meg nem is. Ha tényleg jók a csajok akkor szívesen legeltetem a szemem, de mivel vele is jól érzem magam a történtek ellenére is, így akár kettesben is maradhatunk egy kicsit.

Ritkán, de ha úgy hozza az élet tudok nagyon úriember lenni, most ennek a lánynak nem éppen erre lenne szüksége, de mégis egy kicsit bele csempészek egy normális dolgot is az estéjébe és befejezem a nyíltan nyomulást. Tánc közben is erre fókuszálok, nem mondom, hogy a szemem nem pihentetem rajta kicsit többször, mint kellene, de mindent a szemnek semmi a kéznek elv alapján nem lépem túl az általa kijelölt határokat. Egészen addig, ameddig nekem nem csapódik teljes erejéből, vagy valaki más erejéből. Természetes reakcióm, hogy rögtön próbálom védeni a következő ütéstől, valamiért úgy jön, mintha ez lenne a legalapabb reflexem.
Az eddigi távolságtartásomat hamar felváltom és inkább megfogom a karját, hogy segítsek neki kimenekülni a viszonylag tisztább terepre, ahol le is tudunk ülni egy kanapéra, hogy a bicegős lába megpihenjen. Jó nagy állatok vannak itt is, ha láttam volna, hogy nem százas a banda valószínűleg nemet mondtam volna a táncparkettre, de nem tudhattam előre, hogy baj lesz.
Eléggé idegesnek látszik az egész teste, kicsit remeg is, szóval az lenne a legjobb ha elhúznánk innen, de nem tudom mennyire tud sétálni. Még várok egy kicsit, hogy lenyugodjon, nem igazán tudom mit kellene ilyenkor tennem vagy mondanom, így csak próbálom terelni a figyelmét, ahogyan eddig ő is tette saját magának, szerintem kisebb sikerrel, mert a remegése nem csillapodik.
- Ne mozdulj, szerzek neked mindkettőt. - kicsit félve hagyom itt, látva mennyire nincsen jól, de felállok és elindulok a pult irányába, ahonnan  még pont rálátok.
Kérek két koktélt, valami erőset neki és magamnak valami gyengébbet, hogy ha mégis az indulás mellett döntene majd el tudjam kísérni, ne neki kelljen támogatnia engem full részegen. Amúgy is elment egy kicsit a kedvem az ivástól. Sokan adják rám azt a jelzőt, hogy mindenkire nagy ívben szaró, egoista pöcs vagyok, ami részben igaz is, de ilyen helyzetekben valahogy mégis megtalálom a felelősséggel teli énemet és helyt tudok állni.
- Hölgyem! - lépek mellé, mielőtt visszaülnék a helyére. - A jeget nemsokára hozzák, mert nem volt több kezem, de az ital az lehet most fontosabb is. - nyújtom felé a poharat, majd közben az egyik felszolgáló már hozza is a jeget és elveszem tőle és azt is átadom neki, erősnek érezném ha magam raknám rá, így hagyom hadd ténykedjen.
- Figyelj, ha gondolod hazakísérlek, vagy el innen, mert gondolom oda nem akarsz visszamenni. - mutatok nevetve a parkett felé, ahol már egyre több az ember. Lassan éjfél, de meg lennék a műsor nélkül is igazából, majd legközelebb megnézem.
- Ha éhes vagy tudok egy nagyon jó helyet nem messze innen, egy szavadba kerül és hívom is a taxit. - nem tudom, hogy a látványa miatt vagyok ennyire kedves vagy mert tényleg tudok ilyen lenni. Nem már nem a bugyijára pályázok, én a barátaimmal, akikkel tudom, hogy nem lehet több maximum vad mókázásnál ilyen vagyok.

Már teljesen jól felvettem a ritmust és úgy látom Max is eléggé elengedte magát, persze ez valószínűleg köszönhető annak az alkoholmennyiségnek, amit a parkettre jövetelünk előtt fogyasztott el. Van egy stílusa a csávónak az biztos, nem csak szavakban próbál kitűnni egy kicsit, hanem a mozdulatai is mások, mint a nagy átlag, amivel nincs is semmi probléma, szeretem ha egy srác vicces is, neki persze szerencséje van, mert alapjáraton elég sármos, szóval nem is csodálom igazából, hogy annyi csajt meg tud fektetni. Már táncikálunk egy ideje, többnyire tisztes távolságban egymástól, azon gondolkodom kellene inni valamit, amikor hátulról egy erős lökés miatt a karjaiban kötök ki.
- Nem tudok ellenállni! - Vágom rá zsigerből, de amikor megpróbálom teljesen megtartani magam már a saját lábamon felszisszenek kicsit. Igazából nem tudom, hogy a bordám fáj jobban, amibe belekönyökölt az illető, vagy a bokám, ami valószínűleg a nagy lendületnek köszönhetően megrándult. Látom rajta, hogy már felmérte  a helyzetet és tetszik, hogy most már a testével véd, mert nem szeretnék kapni még többet, de azt sem szeretném, hogy ő kapjon, szóval a következő kérdésére enyhén bólintok.
- Menjünk. - Kicsit bicegve, remegő lábakkal az ijedtségtől és a szúrástól amit a bal bokámban érzek, nagy levegőket véve elindulok ki a tömegből, valószínűleg a kíséretében. Nem mondtam, hogy jól vagyok, mert nem lenne igaz, de igyekszem összeszedni magam és nem mutatni most semmit, egészen addig amíg le nem huppanunk a kanapéra.
- Azt hiszem lesz egy-két lila foltom pár napig, még jó, hogy nem lesz fotózás, még azt hinnék megvertek! - Próbálom elterelni a fájdalmakról és a helyzetről magam, azért is poénkodok tovább. Most éppen kicsit zsibbad a hátam, ahova kaptam az ütést, de hát majd elmúlik, nem vagyok én porcelánból, hogy olyan könnyen törjek. Furcsa, hogy most ilyen közel vagyunk egymáshoz, az előbbiekhez képest, ha ügyes akkor biztosan észreveszi, hogy remeg kezem-lábam és kicsit nagyobb levegőket veszek, igazából tudat alatt így nyugtatom magam.
- Nem tudom, hogy fogom túlélni, de azt hiszem egy kis jég és valami erős ital jól jönne! - Szólalok meg ismét, többnyire mosolyogva. Nyilván nem a tánc hiánya miatt lenne szükségem egy kis bódító italra, hanem teljesen más miatt. Nem igazán bírom az ilyen szitukat, egyrészt nem vagyok hozzászokva, másrészt iszonyatosan frusztrál.

Többféleképpen is jól tudom magam érezni, legtöbb esetben persze jó ha a vége egy kis ágytorna, de ha nem jön össze, nem zuhanok magamba. Nem tudom hányszor mentem haza egyedül, annak ellenére, hogy nagyon akartam már valamit, nem mindig nyerő a felhozatal azokon a helyeken, ahol mi járunk olykor. De ez az élet ezzel jár, vadászunk,de nem mindig van vad, akit elkaphatnánk. Manapság már sok a foglalt csajszi, nehezebb így, hogy sokan már a mi korunkban el akarnak köteleződni, annyira lehangoló.
Minden tudásomat összeszedve térünk a parkettre, ahol a lehető legjobb mozdulataimat veszem elő, de még azt hiszem ez sem nyerő annyira. Nem próbálok meg ellesni semmit senkitől, nem majmolok én senkit, ebben is egyedi vagyok. Ha nem megy, akkor azt egyedien tegyem, de mást próbálva utánozni.
Közelebb megyek hozzá, hogy közöljem vele, mennyire csodálhat ezért a tettemért, betartva minden távolságot, ami az agyamnak kell egy ilyen helyen. Sok az alulöltözött lány, így felfokozott érzések vannak bennem, az agyam próbál nem arra koncentrálni, hogy ez a csaj minden kibaszott dögös és elterelni a figyelmemet a most éppen üres színpadon táncolókra. De most az sem segít, hogy nincsen odafenn senki, körülöttünk sok a pali, ami segít legalább egy kicsit leharvasztani a hangulatom.
Éppen a szemem valahol a háta mögött jár, hogy ne a riszáló fenekét nézzem állandóan, amikor erősen nekem esik. Megfogom a derekát, de figyelek magamra, hogy ne adjak túlzottan sok kanos jelet, de a megjegyzéseim már csak úgy automatikusan szakadnak ki belőlem, mondjuk lehet a sok alkohol miatt.
- Én nem akartalak, de ha ennyire azt akarod. - nevetnék fel, mire észreveszem, hogy miért esett ide hozzám. Mögötte kitört valami verekedés valószínüleg elég erősen lökték meg, hogy ennyire nekem csapódott.
- Jól vagy? - kérdezem egy kicsit aggódva, nem tudom, hogy megütötték e. Gyorsan fordítom a hátamat az események felé, hogy még csak véletlenül se kapjon többet, közben próbálom végigmérni, hogy rendben van e, hogy el tudjunk indulni kifelé a tömegből. Nekem nem esik nehezemre valakit pofán vágni, vagy gyomron, engem nem érdekel ha verekednem kell, de azért annyira nem akarom ezt a cuccot összevérezni, így most elkerülöm a balhét és kimenekítem őt. Keresek egy kanapét és leültetem, majd mellé vetem magam,már kevésbé figyelve arra a fárnya távolságra.
- Azt hiszem egy kicsit el kell lenned a tánctudásom nélkül, ami biztonságos nem lesz a terep. - eszem ágában sincs visszamenni oda, remélem neki sincs,nemsokára jön a nagy durranás és innen kényelmesen végig tudjuk majd nézni, miközben mesélhet majd arról mennyi szart hallott még rólam.

Amikor bejöttem ide egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen irányba fog elmenni az estém. Gondoltam majd iszogatok kicsit a pultnál, elnézem a csajokat, esetleg csatlakozok egy kisebb társasághoz pár zene erejéig aztán vagy átmegyek másik helyre, vagy haza. Ezzel szemben megismerkedtem egy férfival, egy olyannal akit a hírneve megelőzött, viszont jelenleg teljesen mást mutat, mint a hallomásból felállított kép amit kialakítottam róla.
Őszinte, vicces, szórakoztató és némiképp kedves is. Még az elején kicsit undok modorommal sem tudtam elijeszteni, most meg már nem is akarom, mert egyrészt szeretném jobban megismerni, másrészt mivel eddig szimpatikus volt, így szívesen rááldozom az este hátralevő részét.
- Lássuk a medvét, vagyis a táncot! - Egyenesen a parkett közepére vezet, hiába vannak és táncolnak már sokan, vagy talán pont azért, hogy jobban el tudjunk vegyülni köztük. Én elég ügyesen felveszem a ritmust, elvégre tanultam és szeretek is táncolni, Ő pedig picit eltávolodik és valami egészen vicces mozdulatsorba kezd, amit persze nem hagyhatok vigyorgás nélkül. Most én emelem fel a két hüvelykujjam, mint ő az előbb, jelezve ezzel, hogy nem is annyira rémes mint ahogy leírta. Persze lehetne jobb is, mert azért egy ilyen férfinak szokott lenni jó kis csípő és felsőtest mozgása, de hát lehet ilyen helyeken nem szereti megmutatni. Amikor kicsit közeledik kartávolságba kerül, szóval kihasználva a helyzetet a mellkasára teszem a kezem, hogy egy kicsit elengedve magam riszáljam, hol körülbelül 10 centiméterre tőle, hol messzebb, de többnyire inkább messzebb, nem szeretném kínozni, ha már megmondta, hogy ne akarjon tőlem semmit.
- Értékelem teljes mértékben. - Komolyan gondolom amit mondtam, vagyis kiabáltam, hogy megértse. Nem szeretnék annyira közel hajolni, ne essen kísértésbe, jobb a békesség.
Egész ritmusosan eltáncolgatunk a zenére már körülbelül egy húsz persze, amikor is egy hirtelen lökés ér hátulról és én elindulok előre egyenesen az irányába. Valószínűleg valakinek sok volt az ital és megbillent, vagy valami verekedés tört ki, mert csak úgy nem szoktak ekkora erővel az emberek meglökni. Az idegen Max felé taszít, ha ő nem ugrik el akkor minden bizonnyal bele fogok esni, szó szerint.

Vannak csaj barátaim, jó a többsége nem a farokra bukik, és náluk is bepróbálkoztam, de az évek alatt megtanultam kezelni ezt a részét is az életnek. Valahogy így viszonyulok hozzá is, persze tudom, hogy neki azért simán mehetne a menet, de megmondta, hogy nem erre játszik. Legyünk tisztelettudóak egyszer az életben, na jó elég sokszor vagyok az, de arról nem zengenek ódákat a csajok. Csak arról, hogy éppen melyiket döntöttem meg, majd küldtem reggel haza, de akkor is én hívtam a taxit, hogy ne nekik kelljen fizetni, azért az úriember még ott lakozik mélyen. Persze a sértettség ilyenkor nagyobb, mint elismerni, hogy a csávó aki hazahozott már előre megmondta, hogy csak egy este kell és semmi több, de amikor reggel az az esti csávó lekoptatja a nőt, akkor jön a sértődés. Tudom kezelni, a nem éppen szép hírnevemet is, mert mindig rácáfolok, mert aki akar az kiismer elég gyorsan, nincsen takargatni valóm.
- Nem igyekeztem, de a lehengerlő természetem sok mindent elárul. - kacsintok rá pimaszul, de ez már nem a csajozós arcom, ez csak én vagyok. Leálltak azok a beállítások a testemben, amik termelik a szexuális vágyat legalábbis egy időre, amíg vele vagyok, mert muszáj.
Olyan szempontból viszont biztosítom, hogy nem fogok könyörögni, nem az nem értem én, másodjára is harmadjára nem fogom kiszedni senkiből a nemet, vagy lelépek, vagy kikapcsolok működni úgy, hogy megkapjam, nála az utóbbi működik, vigyázok majd, hogy az este ne kapcsoljam vissza.
Összeszedem az erőt és a bátorságot, hogy az igen csekély tánctudásomat megmutassam neki, én abban vagyok jó, hogy a pultnál csevegek, mert beszélni jobban tudok, mint a lábaimat mozgatni és riszálnia testem, de ennyi italtól beindul a lábam remélem.
megfogom a kezét és próbálok a tánctér közepére bemenni, már eléggé megtelt a parkett, valószínűleg mert éppen szünet van a színpadon, legalább kevesen látják a bénázásom.
- John Travolta kérem szépen. - röhögök fel, majd minden tudásaomat összeszedve eltávolodva tőle kezdem a legjobb disco mozdulataimat, amit még a Diszkópatkányok című filmből lestem el. Na jó annyira azért nem vagyok szerencsétlen, de belülről úgy érzem magam. A szememet néha becsukom, hogy magával ragadjon a zene, de nem igazán válik be. Próbálom mindenhova irányítani a tekintetem, hogy eltereljem a figyelmem a seggéről, amit olyan szépen riszál nekem, hogy fáj nézni. De igen kikapcsolok, mert megmondtam.
Közelebb megyek hozzá, figyelve, hogy ne nyúljak hozzá, mert onnan nincs megállás, vagyis van, de minek nehezíteni a dolgom, beszélgetünk, szórakozunk és ennyi, néha ez is kell nem? Majd este valakivel lerendezem az ő által felgyülemlett feszültséget.
- Azért remélem ezt díjazod, mert nagyon kevés ember kérésére égetem be magam ennyire. - kiabálom a fülébe, mert a hangos zenétől, még a saját hangomat sem hallom.

Nem igazán tudom miért maradt velem. Elmondtam, hogy engem egy éjszakára nem kaphat meg csak úgy, s most mégis itt van. Vajon mit akarhat? Lehet azt hiszi akkora macsó, hogy vele kivételt teszek? Egyébként bejön, szóval ha nem ez lenne az első alkalmam még lehet el is vihetne egy körre, elvégre az ágyban nyújtott teljesítménye úgy hallottam nagyon jó, csak hát az a sok nő, én ettől többre tartom magam, sokkal többre.
Szóval, ha nem kaphat meg, akkor miért nem lépett le? Ha csak a farka után megy, akkor igazából már az első megszólalásomnál itt kellett volna hagynia és azóta már lehet bele is mászott volna egy nő bugyijába, de ő itt maradt és úgy tűnik nem is nagyon untatom, bár a pia mennyisége kicsit sok szerintem.
- Gondolom sokszor és gondolom majdnem annyiszor meg is cáfoltad. - Legalábbis Őt ismerve. Furcsa, hogy személyesen sohasem beszélgettem vele és voltam kifejezetten vele, mégis olyan mintha más ismerném, annyit hallottam róla az ismerősöktől. Vannak akiket megelőz a hírnevük, nyilván nem hiába.
- Igen? Könyörögni semmiképp. - Mutathatnám az ujjaimmal, hogy van egy nyúlfarknyi esélye nálam, de inkább kihagyom most ezt a lehetőséget, nem szeretném, hogy lelépjen. De miért is? Azt én sem tudom. Furcsa este ez.
- Bíztam benne, hogy titkon mindegy vágyad táncolni ma este velem. Ismét kiöltöm kicsit a nyelvem, miközben bájosan kuncogva pislogok rá. Nem hinném, hogy nem tud mozogni a parketten, szerintem inkább csak szívat, vagy szimplán nincs kedve.
- Oh, szegény, ha ráérek majd megsajnállak!- Pimasz! Hát nem is olyan nehéz elviselni engem, én határozottan jól érzem magam saját magammal! Jól megértjük egymást és szerintem vicces társaság vagyunk.
- Majd figyelsz hova lépsz és nem lépek Rád. - Csinálok egy enyhe csípőcsavarást és pici lépéseket, ezzel is bemutatva mire készüljön a továbbiakban. Elég jó partner vagyok a táncban, próbálom általában felvenni a párom ritmusát, majd meglátjuk ma megy-e. A beszari mondatára nem reagálok, biztos nem terjesztettem volna róla ilyesmit. Hagyom, hogy a parkettre vezessen, majd nézem mit alkot, közben én is felveszem a ritmust, legalábbis a zenéét.
- Hajrá, kíváncsian várom! - Mondom kicsit hangosabban az eddigieknél, kacagva. Remélem nem csak taperolni akar, bár részemről belefér egy kis ez-az, de ne csak arról szóljanak a mozdulataink. Jó kis pörgős zene megy éppen, szóval elkezdem riszálni a csípőmet és lépegetek is apróbbakat. Szerencsére elég jól megy számomra ez a dolog.

Nyíltan játszik, akárcsak én, csak hogy ő nem játszik, hanem kerek perec megmondja, hogy nem könnyen kapható csak egy éjszakára. Azt hiszem ennek tudatában át kell gondolnom, hogy akarok e ma egyedül távozni és az este további részét is vele tölteni, mert nem olyan rossz társaság azt leszámítva, hogy feleslegesen csillogtatom a legjobb csajozós tudásom. A másik opció, hogy megköszönöm az eddigi beszélgetést, mert azért mégsem vagyok egy pöcs és továbbállok szórakozás után nézni. Az agyam pörög, de végül a maradás mellett dönt, lehet még utána is lesz lehetőségem összeszedni egy csajt, ha már rám unt, semmi nincs elvetve, csak ügyesen kell majd taktikáznom később, hogy ne legyek egy igazi barom, aki majd szépen faképnél hagyja az este végén.
- Már mennyiszer hallottam ezt csaj szájából, de nyugi mondtam, hogy a másik nem vevő rá én nem erőszakoskodok. - kicsit komoly lesz az arca a végén, így én sem érzem, hogy el kellene viccelnem ezt most neki. Nem tudom mi vezethet ide egy lánynál, a szerelemre való várakozás, vagy a teljesen tiszta erkölcsök, netán valami trauma a múltból, így jobb ezt nem kapargatni semmiféleképpen. Egyelőre hagyom had higyje azt, hogy majd ő is ellen tud állni nekem, ha igaza lesz akkor csak egy nagy pacsit kap a tenyerébe a félreértések elkerülése miatt.
- Sokan mondják, hogy elég kitartó vagyok, de ha valaki többször próbálkozik a koppintással, nem fogok maradni, pasiból vagyok, de az egom fontosabb, mint, hogy könyörögjek bárkinek is. - igen a csajok kéretik magukat erre fel vagyok készülve, de ha valaki többször is a tudtomra adja, hogy teljesen off minden egész egyszerűen továbbállok, nem fecsérlem olyanra az időm, amire nem éri meg. Mivel tudom, hogy csak vicc volt részéről, így ezt nem veszem annak, maradok vele.
- Úgy nézek én ki, mint a parkett ördöge? - húzom fel a szemöldököm, majd elnevetem magam. Jó néhányszor megorulok a tánctéren is, de olyan ritkán, hogy nem is tudom mennyire van benne még a lábamban bármi mozdulat. Ezért is kell egy kis bátorító ital, hogy megmozdítsam igencsak lusta testem és táncba vigyem a bombázót, aki tisztán közölte velem, hogy kár is erőlködnöm. Vajon miért is megyek bele, a biztos egyedül töltött éjszaka tudatában? Még én sem tudom egészen biztosan, de lehúzom az italt és felé fordulok, indulásra készen.
- Sokkal több kellene, de egyszerre ennyit bír el a májam. - vágok vissza, ha csipkelődni akar akkor partnerre lelt. A haverjaim most egészen hülyének néznének, ha tudnák, hogy táncolok valakivel, aki a nap végén még csak le sem rendez rendesen.
- Sírni csak akkor fogok ha a lábamra lépsz azzal. - mutatok a lába felé. - Ne gyere, nehogy nekem az a hír is szárnyra kapjon rólam, hogy besazri vagyok, nem elég, hogy rossz a hírem félős nem akarok lenni. - ragadom meg a kezét és elé lépek, hogy bevezessem a parkettre.
- Ha nevetni akarsz csak egészen nyugodtan, csodás mozdulataim vannak, amiket most neked tartogatok. - kacsintok rá, majd bevetem magam, érezve magamban elég magabiztosságot a sok italtól, ami már kezdi kiengedni a hatását a fejemben.

Egész jó ez a hely, nem is értem a többiek egy része miért ellenezte annyira. Az ital nem vizezett, árakban is korrektek, ingyenes a belépés és egész menőn néz ki, az meg hogy tele van viszonylag lenge öltözetű nőkkel engem nem igazán zavar. A műsor is elég színvonalas szerintem, bár mivel nm igazán van viszonyítási alapom, így lehet csak nekem számít annak. A zene is jó és viszonylag sokan táncolna, pedig még nincs is olyan késő.
- Mondod Te! Bár igazából szimpatikus vagy számomra, de én nem vagyok olyan lány aki odaadja magát az első adandó alkalommal. - A mondatom elején eléggé mosolygok, de mire a végére érek már teljesen komoly az arckifejezésem. Ezzel nem viccelek, valóban nem vagyok az az egy éjszakás lotyó, bármennyire is szimpatikus a velem szemben ülő. Egyszerűen más vagyok és szeretek más lenni, persze ha nem történt volna az a bizonyos eset szinte gyerekkoromban, akkor lehet én is már az ölében ülve hergelném, hogy minél előbb bekerüljek az ágyába.
- Ha gondolod folytathatom, bár úgy tűnik nem adod fel könnyen. - Ami teljesen pozitív csalódás és még örülök is neki, hogy valamennyire megismerhetem és persze nem azért, mert tele van pénzzel, vagy mer jók a kapcsolatai, hanem szimplán a szimpátia miatt, amit sikerült elérnie az elmúlt időben.
- De kis viccesek vagyunk, ezek szerint Neked is! - Egy kicsit kiöltöm a nyelvem hegyét, lehet gyerekes megmozdulás, de szerintem vicces és talán egy kicsit szexi is, tekintve, hogy már nem tíz éves vagyok.
- Ez most komoly? Van amit a híres Max nem tud? Hát ezt el sem hiszem! Azt hittem jól mozogsz a parketten, ha már a torna megy! - Természetesen ezzel a szexre céloztam, mert úgy hallottam elég nagy lepedő akrobata. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy nem tud táncolni, sőt igazából el sem hiszem, szerintem csak át akar verni.
- Ennyi pia kell, hogy el tudj viselni? - Nem igazán értem ezt miért kellett, tényleg ennyire rossz lenne, hogy el kell lazulnia? Vagy mégis meggondolta magát és majd rám akar nyomulni? Én is felhajtom a maradok italt és lelépek a bárszékről.
- Nem vagyok sírós, de nehogy majd te sírj! - Jegyzem meg vigyorogva, majd elindulok a parkett irányába. Nem sietek, csak lassan, legyen ideje elmenekülni, ha szeretne. Közben körbenézek, hátha látok valami izgalmasat.
- Ha nincs kedved nem muszáj ám, leülhetünk vissza. - Szeretnék hagyni neki választási lehetőséget, mert ha nem szeret, akkor nem akarom erőltetni, abból semmi jó nem fog kisülni.

Azaz igazság, hogy szeretek úgy távozni a legtöbb éjszakából, hogy valaki van mellettem, nem azért mert annyira félek egyedül csak szimplán könnyebb ha van kivel levezetni a feszültséget, még akkor is ha nem volt miért feszültté válni. Ilyenek a pasik, könnyen lázba jönnek és ahhoz elég egy szép kis pofi, jó segg, hogy csillapítsák azt. Nekem mindig van ilyen játékom, szinte mindig, de ha egyszer nem jön össze, és csak egymás húzása megy, de az is értelmes határokon belül, akkor az sincs ellenemre.
Ahogy elnézem ezt a csajt, elég sok mindent tudhat rólam, vagyis hallott, mind lehet, hogy egy kicsit túlzás is, mert túl sok az előítélete felém. Persze mindennek van valóságalapja ezt nem tagadom, de azt fontos tudni rólam,hogy nem kezelem tárgyként a másik nemet. Anyám ilyen téren kemény nevelést adott, de amúgy sem tudnék más emberrel úgy játszani, ha az nem vevő rá, azt hívják erőszaknak és akármennyire is vad életmódot folytatok, az nagyon messze áll tőlem, hogy akaratukon kívül bármire rá vegyek valakit.
- Nem akarok nagyon villogni magammal, de mégis megteszem, őszinte vagyok, ráadásul most megtudtad, hogy mégsem az a vad nőcsábász jellem ül veled szembe. Szerintem egészen jó fogás lennék, csak mondom.- húzom fel a vállam nevetve. Jó nyilván nem így kell csajt fogni, sosem győzködök senkit, mennyire jó parti vagyok egy estére is akár, mert aki nem akar velem tartani, azt nem fogom bevonzani ennyire egyszerű.
- Ne aggódj itt te tűnsz ma a legérdekesebb társaságnak, nem nagyon jutott eszembe itt hagyni téged. Pedig rendesen hesegettél az elején. - engem nem lehet megbántani, vagyis még senki nem jött rá arra, hogy lehetne. Egy kis beszólogatás nem fog földhöz vágni.
- Ezek szerint csak mázlid volt, hogy pont itt jelentem meg. - kacsintok rá, persze nekem is alakulhatott máshogy az estém ha az unalmas házibuliba vetem bele magam, de én azért több izgalomra vágytam, mint a medence mellett szívni a füves cigit és nevetgélni a bikinis csajokkal, akik mind tudják, hogy mennyire jól járnának velem, de az túl könnyű és azt hiszem mindegyiket ismerem. Könnyű prédára pedig most nincs kedvem.
- Nem igazán vagyok nagy táncos, én jobban szeretem tartani a pultot, nehogy eldőljön. - elég ritka, hogy én a táncparketten végzem, ahhoz határozottan több ital fog kelleni. Gyorsan intek a pincérnek, hogy dobjon meg még egy duplával, amivel nem finomkodok csak lehúzom. Ha ez nem üt be hamarosan akkor semmi.
Felállok a helyemről és felmutatom a két hüvelykujjam jelezve, hogy nem állok készen, de igazából megpróbálhatjuk.
- Aztán nekem ne sírj ha rádmászok tánc közben. - a mozgást többféleképpen is lehet értelmezni, én nem igazán a táncra gondoltam, de mivel látom rajta, hogy ő annyira nem adja könnyen magát, így értettem a célzást, de nem hagyhattam lecsaatlanul ezt a labdát sem.