Hale & Peter

Wendy-vel összevesztünk. Megint. Nem akartam őt megbántani, de addig nyöstölt , hogy beszéljek arról, hogy mi zajlik bennem, hogy szűrés nélkül minden szar kicsúszott a számon. Erre ott hagyott. Megint. Hülye lennék, ha ennyi miatt feladnám. Nem azért vártam erre évekig, hogy az első akadálynál feladjam. Még akkor se, ha ez most nagyobb probléma, mint amivel más pároknak a kapcsolatuk első évében szembe kell nézniük.. mi ezt megcsináljuk a második héten. Csodás.
Szóval ezért vagyok úton hajnali 2-kor a városban. A pumpa az agyamban már az egekben ennek ellenére nem veszekedni akarok Hale-lel. Csak elsimítani a dolgainkat. Az, hogy ez vajon sikerül-e már nem csak rajtam múlik. 1 saroknyira a lakásától megállok. Erősen gondolkozom, hogy ez tényleg jó ötlet-e. Elszívok egy cigit, hogy megnyugodjak. Végül elhatározom magam, hogy hazamegyek és reggel visszajövök. De mire eljutok a következő sarokig már egészen máshogy gondolom. Szóval hajnal 3-ra oda is érek a lakáshoz.
Az ajtó előtt még állok vagy 5 percig és igyekszem figyelni a légzésemre.
Megnyomom a csengőt és zsebre vágom mindkét kezemet és hátrálok néhány lépést. Nem tudom milyen hangulatban lesz amikor ajtót nyit. Ha egyből a torkomnak ugrik, akkor az én békülési szándékomnak is annyi. Nem fogok kiabálni. Nem fogok örjöngeni.... ha elégszer elismétlem magamban akkor el is hiszem ugye?

brother and sister

Egyedül akartam lenni. Kikellett ürítenem a fejemet, átgondolnom a dolgokat, és kidühöngeni magam. Elakartam kerülni, elakartam kerülni ezt az egészet, és nem akartam, hogy bárki is tudjon róla, mert ez az én életem, és jogom van döntéseket hozni, ameddig abból kizárok mindenkit. Bánom, hogy beszéltem Wendynek, de azt mégjobba, hogy Peter meghallotta. Ha tehette volna, megütött volna, ha bár tudom, sosem bántana, még akkor sem, ha ennyire megbántom. Néha fogalmam sincs kit félt jobban. Minket, vagy saját magát. Talán mindkettőt. Veszek egy forró zuhanyt, és hosszú percekig állok a víz alatt, a gőzben. Szinte már égeti a bőröm, teljesen elázok, és homlokomat a hideg csempére hajtva élvezem a hideg és meleg egyvelegét. Ujjaimmal végigszántom a vízes a hajamat, majd amikor úgy érzem, kellően lenyugodtam, megszárítkozom. A zene halkan tölti be a nappali csendjét, és kicsit örülök annak, hogy Maya nincs itt, habár talán nagy szükségem lett volna most a támaszára. Ettől függetlenül elvagyok. Magamra kapom a mackónadrágom, amely utoljára akkor volt rajtam, amikor Lio itt volt. Összeszorul a mellkasom, mert hiányzik, de őt sem akarom traktálni a magánéletem szarságaival, hisz még annyira az elején járunk ennek az egésznek, amiről még azt sem tudom, hogy micsoda. Vastag, egyetemi logós pulcsimat is felveszem, és egy kócos kontyba felrakom a hajamat. Meghallom az erős kopogást az ajtón, mire reszketeg sóhaj tör fel belőlem. Fogalmam sincs, ki lehet az, és anélkül nyitom ki, hogy megnézném a kukucskálón keresztül, nem-e egy önjelült Jeffery Dahmer vár rám odakint. Hülye döntés. Ám, amikor felrántom az ajtót, nem egy sorozatgyilkossal találom szembe magam. Peter az.
 

Hale & Peter

Mindenképp rendbe akartam tenni a dolgokat, hogy ne legyen több felakadás köztem és Wendy között emiatt.
Sokáig gondolkozom, de végül minden egyes gondolatmenet végén ugyanaz a vége. Meg kell tennem. Úgyhogy már ott is állok az ajtó előtt. Eddig egész jó. Próbálok nyugodt maradni miközben megnyomom a csengőt. Végülis lehet, hogy ajtót sem nyit, mert alszik, vagy nincs is itthon vagy mert meglátja a képem a kukucskálón és ajtót sem nyit. Én legalább megpróbáltam.
Kissé meglepődök, megfeszülök és megkönnyebbülök egyszerre amikor kinyílik az ajtó és ott ál előttem a nővérem.
-Nem veszekedni akarok.-szögezem le egyből.
-Szeretném elrendezni a dolgainkat, hogy ne kelljen téged is elveszítenem.-a hangom nyugodt és kiegyensúlyozott attól függetlenül, hogy belül ezer dolog dúl bennem.
-Sajnálom, hogy a múltkor úgy kiakadtam. Az érzéseim szerintem jogosak voltak, a kivitelezés már nem annyira. Nem akartalak megijeszteni.-egy pillanatra lesütöm a szemem. Baszki. Fingom sincs, hogy ezt hogy kell csinálni.
-Nem fogom támogatni ezt az egészet, de szeretném megérteni, hogy miért teszed.-még mindig nyugodtan beszélek.
-Bemehetek vagy tűnjek el?-kérdezem végül. A kezében a döntés, hogy innen hova tart a kapcsolatunk.

brother and sister

Annyi mindent mondanék a szavait hallván, és látva azt, hogy itt van, de tudom, hogy meg kell fékeznem a nyelvemet. Először is jól fejbe vágnám, amiért ilyen későn, feltehetően spiccesen itt áll az ajtóm előtt, és csak reménykedem abban, hogy nem vezetett. Másrészt pedig a nyakába borulnék, és bocsánatot kérnék. De miért is? Amiért azt tettem, amit helyesnek éreztem? Inkább csak elmagyaráznék mindent, amit csak szeretnék, és azt akarom, hogy meghallgasson. Ezt akartam, és úgy néz ki, hogy az imáim meghallgatásra leltek, még ha nem is vagyok hívő. Félreállok az ajtóból, és beengedem. Én sem akarom elveszíteni őt, és amikor ezt kimondja megkönnyebbülés árad szét bennem, ha bár tudom, még koránt sincs semmi elsimítva. De legalább az esélyem ott van, hogy más megvilágításba helyezzem a dolgokat. Figyelem, ahogy cseppet sem határozott léptekkel a kanapé felé támolyog. Fejemet rázva indulok el a konyharész felé, hogy főzzek egy újabb adag kávét. Meg sem kérdezem kér-e. Tudom, hogy szüksége van rá. Fogalmam sincs mit és mennyit ivott, de ismerem az öcsémet. A legerősebb fekete kávét kapja, egy nagy pohár vízzel. Nehezen egyensúlyozom a saját bögrémmel együtt a többi italt, de végül sikerül letennem a dohányzóasztalra, és felé tolni az ő részét.  Nagyot sóhajtok.
- Ezt idd meg – szólalok meg, miközben magamhoz emelem a bögrém. – Miért döntöttél úgy, hogy mégis meghallgatsz Peter? És miért az éjszaka közepén? – vonom fel a szemöldököm, miközben egyre erőtlenebbnek érzem a hangom.  
 

Hale & Peter

Nem ittam alkoholt. Hiszen csak meglátogattam Wendy-t a munkahelyén előtte pedig otthon döglöttem. Most viszont úgy érzem, hogy kellett volna legalább egy sör, hogy ne legyek olyan feszült, mint most, de az is lehet, hogy jobb, hogy tiszta a fejem, így nehezebben csúszik ki az érzelmek irányítása a kezeim közül.
Amikor félrelép az útból bólintok egyet és elindulok befelé a lakásba. Még mindig nem tudom, hogy most tényleg el tudjuk-e simítani a dolgainkat vagy csak még jobban egymásnak esünk-e bár reménykedem az első forgatókönyvben.
Nyerek egy kis időt, hogy átgondoljam, hogy hogyan lenne ezt jót csinálni, de sajnos ötletem sincs.
Amikor megérkezik a kávéval és a vízzel kicsit elhelyezkedek.
-Nem ittam egyébként.. de köszönöm.-pillantok rá. Ettől függetlenül a kávé lehet tényleg jól jön. Késő van.. vagyis mostmár inkább korán és jó lenne, ha éber tudna maradni az agyam.
-Elmentem Wendy-ért a munkahelyére. A hazaúton nagyon összevesztünk ezen. Igaza van abban, hogy a családom vagy és szükségem van rád és nem hagyom, hogy az a rohadék még téged is elvegyen tőlem... de most szólok, ha újra összetöri a szíved én valószínűleg börtönben kötök majd ki...-nem apánkkal kapcsolatban gondoltam meg magamat. Továbbra sem változott róla a véleményem.
-Szóval szeretném ha elmagyaráznád, hogy ennyi év után miért érzed úgy, hogy szükséged van rá.-a hangom még mindig nyugodt, pedig belül jobban zakatolok, mint egy gőzmozdony, de nem fogom elveszíteni a hidegvéremet.

brother and sister

Megértően pillantok végig az arcán, miközben ujjaim görcsösen tartják a bögrémet, mintha az egyetlen mentsváram az lehetne. Fogalmam sem volt róla, hogy nem ivott, de egyszerre keletkezik görcs a gyomromban, mert a nyúzottsága ezekszerint inkább a lelkiállapotát tükrözi vissza. Rossz hallani, hogy összeveszett Wendyvel, én pedig ennyire távol vagyok tőle érzelmileg. Nem akarom, hogy egyedül maradjon, mert hát mégis csak az öcsém.
Megrándul a szám széle a fenyegetését hallván, de nem érezném korrektnek felkiáltani, hogy. Háh, akkor mégiscsak szeretsz!
Helyette higgadságot erőltetek magamra.
- Először is – köszörülöm meg a torkom, hogy megtaláljam a hangom. – Értékelem, hogy eljöttél, hogy mindezt elmond – mosolyodom el fojtottan. – És azt is, hogy kinyírnád az apánkat, minden gondolkodás nélkül. Beteges, de azért értékelem. – Ez azért talán sok mindent elárul rólunk, Panborne-okról. Fenyegetni, azt tudunk.
- És a másik kérdésedre a válasz – sóhajtok. – Sokat gondolkodtam ezen, mielőtt megtettem volna ezt a lépést. Igaziból, csak akkor jöttem rá, hogy mekkora sebet hagyott bennem ez, amikor beszéltem Websterrel. Nem mondom, hogy akkor, amikor elmentem hozzá, akkor tudtam mindenről, ami bennem zajlik, hogy pontosan miért akarom ezt, de utána, teljesen tiszta volt. Tudni akarom a miérteket, hogy teljesen lezárhassam, hogy ne érezzem azt, ez az egész egy ketyegő bomba, amely minél tovább várat, annál nagyobbat robban. Tudni akarom, hogy igazak-e… gyanúim. Megakarom érteni, anélkül, hogy bárkit belerántanék. Mert én nem akarom elkövetni mégegyszer ugyanazokat a hibákat.
És Istenemre mondom, teljesen őszintén beszélek.
 

Hale & Peter

Bár nem sok idő telt el a veszekedésünk óta rettenetesen hiányzott a nővérem. Csendes volt a ház, nem volt senki, aki legalább néhány percig basztasson napközben. Anyámmal sem találkoztam kb azóta. Pont váltásban dolgoztunk, amikor véletlenül találkoztunk, akkor mindketten menekültünk aludni. De így talán jobb is volt. El akartam neki mondani, hogy mi zajlik a háta mögött, mert ha Hale felzavarja az állóvizet, akkor annak ránézve is lehetnek következményei. Mégsem volt szívem ezzel sokkolni őt.
-Ismersz.. gondolkodni nem szoktam, de erőből már elég sok problémát megoldottam..-mosolygok rá. Nagy barom tudok lenni és nem egyszer jegelte ő a képemet amikor én húztam a rövidebbet vagy éppen csak nem sikerült olyan simára az eszmecsere, hogy egy ütéssel lerendezzem a dolgokat.
-Azt gondolom sejted, hogy akármilyen információra bukkansz az részemről semmin sem fog változtatni és akkor sem ha maga a Télapó vitte el magával. Ettől függetlenül nem szeretném, hogy egyedül legyél ebben.-pillantok rá türelmesen és iszok egy kortyot a kávéból.
-Félek, hogy ennek a végére nagyobbak lesznek a sebek, mint amikkel felnőttünk... illetve szeretném ha beszélnél erről anyával. Ez rá is tartozik. Ő nevelt fel minket, ő tett meg értünk mindent, szóval nem szeretném ha bármi váratlanul érné.-talán jobb is lenne, ha ő mondaná el neki. Akkor nem én lennék aki a háttérből súgott. Nem mellesleg pedig Hale tudná elmagyarázni neki, hogy miért van erre szüksége.
-Szeretnék kérdezni valamit... öhmm.. az előbb váltottunk néhány sms-t Wendy-vel. Azt mondta, hogy berúgott a veszekedés miatt egyedül és azt hitte, hogy vége van egy vita miatt, de már úton van haza. Szerinted kell aggódnom?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. Szeretnék feltétel nélkül bízni Wendy-ben, de most elég sok dolgon rugózik az agyam.

brother and sister

Hiányzott az öcsém, és az otthonom is. Mármint az igazi otthonom, az idióta öcsémmel, és az állandóan a konyhában lebzselő anyámmal. De komolyan gondoltam, hogy szeretném őket ebből kihagyni. Hiába érnek össze a szálak, ez az én dolgom, nekem kell utánajárnom, körbevizsgálnom, és lezárnom egyszer, és mindenkorra. Minden gyereknek joga van a későbbiekben eldönteni, milyen kapcsolatot akarna ápolni a szüleivel. Vagy éppen azt, hogy akar-e bármiféle kapcsolatot.
- Persze, ismerlek – horkanok fel. – Néha az öklödet kéne az eszed mögé helyezni.
Nem hibáztatom. Én is sokszor így cselekednék, ha tudnék jobbost adni. Egyszer vertem be egy srác képét, és a kórházban kötöttem ki a kezemmel, úgy szétzúztam. Mint kiderült, nem volt jó a technikám.
- Péter – sóhajtok. – Tisztában vagyok vele. Most elmondtad azt, amit én is kértem tőled – vonom fel a szemöldököm. – Azért örülök, hogy végre lenyugodtál, és képes voltál tiszta fejjel értelmezni, amit mondani akartam.
Sokszor nem találom a megfelelő szavakat, főleg, ha zavarban vagyok. Ennek Lio a tökéletes megmondója.
- Tudom, hogy féltesz - fogom meg a kezét. – De annyi szart átéltem már, hogy úgy érzem, pontosan tudom, mi a jó nekem, még akkor is, ha jobban fog fájni, mint előtte. Vállalom, ha ezzel végre vége a kérdőjeleknek. Csak elakarom mondani, hogy megpróbáltam – vallom be.
Nem siettetem, nem hablatyolok még több marhaságról, csak hátradőlök a kanapén, kifújom a reszketeg levegőt, és várom, hogy benne is éppúgy leülepedjenek a dolgok, mint bennem. Aztán amikor Wendy szóba kerül, egész testemben megfeszülök. Hallgatom a szavakat, és képek futnak végig az elmémben válaszként, amitől kiráz a hideg. Nem az, hogy nem bízom Wendyben, csak… ismerem. Peternek viszont semmi szüksége, hogy összetörjem a feltételezéseimmel.
- Nem tudom – vallom be őszintén. – Ha valamit tudok, akkor az az, hogy Wendy soha nem hazudik, így ha tudni akarod a válaszokat, őt kell megkérdezned.
 

Hale & Peter

-Szólok, ha valaha ez összejön.-nevetek egyet halkan. Tényleg jó, hogy kibékülünk. Szükségünk van egymásra jobban, mint ahogyan azt valaha bevallanánk, hiszen mi egymás mellett vagyunk egyensúlyban. Ő az ész, én pedig az erő. Érdekes lenne egyszer ha ugyanazzal az ellenféllel kellene szembenéznünk. Az biztos, hogy akkor kő kövön nem maradna utánunk.
-Muszáj leszek megbízni az ítélőképességedben, úgyhogy nem állok majd az utadban bármennyire is szeretnék. Tudom, hogy úgyis a végére jársz, ha a fejedbe vetted már egyszer. Csak remélni tudom, hogy megnyugvást találsz.-részemről tényleg nincs szükségem az apánkra. Felnőttünk már, még akkor is, ha ez sokszor nem látszódik. Ami rögzült a viselkedésünkben a trauma következményeként annak már úgyis mindegy. Szerintem.
A keze a kezemben pihen és így már megcsillan a remény a szemeim előtt, hogy tényleg megtaláltuk a középső utat.
Muszáj vagyok belekérdezni egy másik dologba. Nem hagy nyugodni a sejtés, hogy nem csak iszogatott Wendy. Reménykedek, hogy a nővérem majd megnyugtat, de a válasza diplomatikus és emiatt nem is tűnik őszintének, de nem baj. Csak valakinek ki kellett mondanom hangosan a félelmem. Ettől függetlenül igaza van. Wendy-t kell kérdeznem, hogy történt-e valami. Még akkor is ha rettegek a választól.
-Akkor úgy lesz.-bólintok egyet.
Iszok még egy kicsit a kávéból majd hátradőlök a kanapén.
-Akarsz még bármi részletet megosztani velem? Úgy kb bármivel kapcsolatban?-kérdezem. Inkább essünk túl rajta ma este.