- Majd találkozunk, jó? – néha engem is meglepett, hogy mennyire édesen tudtam suttogni Nabinak, miközben gyakorlatilag meg se kellett magam erőltetnem, szimplán csak összefűztem az ujjaimat a derekán, és át is értem őt, annyira törékeny volt. Ez folyamatosan olyan érzéseket keltett bennem, hogy hiába vágyok normális életre, barátokra, párkapcsolatra, egyetemi oktatásban, egyszerűen akkor tenném a legtöbbet a társadalomért, ha nem egyszerűen békéről tanulnék, hanem nem foglalkoznék olyan dolgokkal, amik normálisnak számítanak. Ennek ellenére mégis volt bennem annyi önzőség, hogy vágytam mások társaságára és hálás voltam apámnak azért, hogy felszabadított nekem egy olyan személyazonosságot, ami miatt legalább az életemnek egy normális oldala volt. Más kérdés az, hogy nem igazán kellene túl mély szociális kapcsolatokat teremtenem. Nyilvánvalóan férfiból vagyok, bár nem igazán hittem benne, hogy ennyire le kellene zülleszteni minket, szóval összességében úgy láttam a helyzetet, hogy az embereknek húsz év felett már van igénye a szexuális kapcsolatokra. Szóval az a lényeg, hogy bőven elég lett volna olyan szinten megmaradnom, hogy pár szaktársam meglátogatja az albérletemet, viszont mire kettőig el tudtam gondolkozni, én újra szerelmes voltam és Nabi minden alkalommal úgy mosolygott rám, hogy lehetőségem volt megpillantani azokat a gödröcskéket, amiket elbűvölőnek gondoltam. Apa semmit se szólt emiatt, pedig ő tudja a legjobban, hogy hogyan végződött az előző párkapcsolatom. Pont emiatt éreztem magam rosszul, hogy elárultam, ráadásul veszélybe sodortam valakit, aki az idők során fontossá vált a számomra.
- El kell mennem apám birtokára, amiért pár napot kihagyok az egyetemen, de keresni foglak. Meg tudunk majd videochatelni is – kis mosoly volt az arcomon, épp csak akkora, hogy megjelentek a nevetőráncaim. Egy apró puszit leheltem a homlokára, majd egy következő követte a szemhéját, mielőtt megcsókoltam volna. Nem szerettem, amikor ezt csináltam, mert rendszerint „lenyalogattam” a csillámokat a helyéről, ahogy ő fogalmazott. Én mégis imádtam incselkedni vele. Furcsa belegondolni, hogy így viselkedek vele és ez mennyire messze áll attól, ami önmagam vagyok, mégis felszabadított minden együtt töltött perc.
A hosszú búcsúzkodás után ültem autóba és felkészültem a több órás útra, ami Jones Pointig vezetett. Jó volt Nabival minden téren. Összepasszoltunk randizás, szexualitás, és életstílus szempontjából is, azt hiszem, hogy tökéletes matchnek számítunk mi ketten. Ennek ellenére tisztában voltam vele, hogy a továbbiakban majd sokat kell magyarázkodnom arról, hogy miért nem viszem magammal Jones Pointba még annak ellenére sem, hogy az eddigi három hónapos kapcsolatunk alatt én már több alkalommal is reggeliztem náluk. Mentségemre szólhat, hogy a manhattani lakásomban már járt… De tisztában voltam vele, hogy minél jobban akarom távol tartani a világunktól, annál nehezebb lesz hosszú távon fenntartanom ezt az állapotot. És ez kikészített, mégis igyekeztem nem gondolni rá, miközben egy podcastet hallgatva, nyugodt tempóban haladtam az erdei villánk felé.
Tisztában voltam vele, hogy az apám hazatérése okkal történt, mivel pont én tettem neki a jelentést, ami miatt most sutba kellett vágnom a normális életemet. Ezt nem éltem meg tehernek, mert gyakorlatilag bármit képes lettem volna eldobni ezért a férfiért. Mégis bűntudatos pillantással estem be az ajtón, ahol már összegyűlt az itt maradt csapat, és nem éreztem jól magam azért, hogy megbüntette az egyik emberünket. Én csak fel lettem pofozva – talán ennél komolyabb volt a helyzet, mert ököllel is kaptam az arcomra korábban – emiatt pedig nem éreztem fairnek, hogy Yohan valakit meglőtt. Ugyanakkor soha nem lett volna merszem megkérdőjelezni a tetteit, mert kettőnk közül ő volt az, aki képes volt ezt a birodalmat nem szimplán felépíteni, hanem irányítani is. Szóval mindössze a pillantását kerültem el, és nem bíráltam felül a döntését, hogy korábban sosem tettem ezt.
- Értettem – talán a kettőnk közötti kémiára utalt az, hogy ennyire hivatalosan válaszoltam Yohannak, aztán ezek után követtem. Ugyanakkor sokszor nem volt merszem apának szólítani őt annak ellenére sem, hogy a nyelvem hegyén volt ez a szó. Az, hogy magához vett és gondoskodott rólam egészen pici koromtól fogva, számomra a mindenséget jelentette. Talán beteges a ragaszkodásom hozzá, de sokkal inkább éreztem úgy, hogy ő a gazdám, nem pedig egy szülő. Sosem vártam viszonzást azért, hogy hűségesen követem mindenhova és szeretem őt. Ennek ellenére képes lettem volna az életem adni érte. Bármikor és bárhol.
- Úgy tűnt, hogy kezelni tudom a helyzetet – halkan sóhajtottam fel, egy pillanatra kerestem meg a tekintetét, majd lesütöttem a szemeim – Sajnálom, hogy csalódást okoztam.
Ennyivel tartoztam neki azok után, hogy mindent eldobva kellett visszajönnie. Ugyanakkor azt gondoltam, hogy mindenképp tudnia kell arról, hogy valami, amit alapvetően meg akart védeni, az meg is sérülhetett volna… Ha nagyon szigorúan vettem bizonyos dolgokat, akkor határozottan kijelenthettem, hogy Son Da-ni már nem volt olyan állapotban, mint amikor idehoztuk. Ezt pedig én mind a saját mulasztásomnak éltem meg. Talán tényleg túl önző vagyok, amiért azt gondolom, hogy jár nekem az, hogy a saját életemet éljem. Mi lesz így Yohannal és mindazzal, amit rám bízott? Elsősorban nekem hozzá kell lojálisnak lennem, az életemben minden helyzetben ő az, aki fontos. Utána jöhet minden más, majd a legvégén ténylegesen én magam.
- Elég fontos dolog – nem igazán tudtam, hogy pontosan mit kellene mondanom, de fel voltam készülve arra, hogy én is elfogadjam a nekem járó büntetést – Son kisasszony már nincs sértetlen állapotban. A bántalmazás nagy részét akkor követték el, amikor nem voltam itt. Gyakorlatilag azért ütöttek meg, mert próbáltam rendezni a helyzetet, mikor szembesültem azzal, hogy a hölgynek baja esett.
Értettem én azt, hogy az apám miért vette magához. Nyilvánvalóan ő se rabol el random nőket az utcáról, szóval szinte biztos voltam benne, hogy van ügye azzal a családdal. Ennek ellenére sem gondoltam azt, hogy a bántalmazásnak ezt a szintjét ő mondjuk eltűrné, szóval úgy éreztem, hogy ez egy olyan fejlemény, amiről feltétlenül tudnia kell.
- Szerinted megérdemli, hogy gyorsan végezzünk? – csak egy oldalpillantást vetettem rá, aztán a jobb kezemet úgy csúsztattam a hátam mögé, mintha rejtegetnék valamit ott – Van egy jobb ötletem. Inkább elveszem a szőnyeget és akkor van időd átgondolni, hogy mennyire vagy könyörületes hangulatodban.
Mikor odaléptem és kirángattam a férfi alól a drága lakberendezési, amúgy funkcióktól mentes tárgyat, szinte megpillantottam a szemébe a könyörületet. Kedvem támadt volna homlokon köpni emiatt, de visszafogtam magam. Nem most van itt az ideje annak, hogy az erőmet fitogtassam, azzal gyakorlatilag csak tényleg aláírnám azt, hogy mindössze Yohan kutyája vagyok. És azért én is vágytam arra, hogy ennél többe nézzenek az emberei(nk).
- Nehéz ezt csak úgy megmondani, mert sok a befolyásoló körülmény – ezúttal már a pillantásom acélossá vált, majd ismét az apámra néztem, mintha megerősítést várnék tőle. Egy pillanatra elgyengültem kint, de most úgy éreztem, hogy támogat, emiatt könnyen beszéltem – Nagyon összetett az esete.
Közelebb sétáltam hozzá, majd a szemébe néztem. Csak az életét akarta menteni, de nem nagyon segített az, amit tudtam róla. Ha belegondoltam, valójában kicsit sem akartam, hogy ilyen emberek mászkáljanak az utcákon és talán pont ez volt az oka annak, hogy már fikarcnyi könyörület sem maradt bennem. Elvégre nekem megvan az eszköz a kezemben ahhoz, hogy egy erőszakos állattól megszabadítsam a világot.
- A szeme hazudik. Emiatt feltételezem azt, hogy amit kimondott a szájával korábban az sem volt igaz – a kabátomba nyúltam, ahonnan úgy vettem elő egy kést, mintha csak erre a pillanatra vágytam volna egész nap – Szóval, ha ezt vesszük figyelembe, akkor minimum a nyelvét ki kell vágni és megvakítani. Ha azt a szempontot nézzük, hogy ellenszegült nekem és ezzel neked is, ráadásul tettlegességig fajult a dolog, akkor levághatnánk a kezét. Viszont van valami, amiről még mindig nem tudsz.
Ezen a ponton szándékosan húztam az időt, mert élvezettel töltött el a halálfélelem, amit a férfi érzett. Tisztában voltam vele, hogy egy ilyen alak bármikor behúzhatja egy sikátorba az én barátnőmet is és ez nagyon felbőszített. Jobban kell vigyáznom Nabira.
- Mit tennél valakivel, aki kezet emel egy nőre? – ezen a ponton a sarkamon hintázva fordultam felé – Vagy még rosszabb jár a fejében? És ennek fényében nem követi az utasításaimat?

1 271 szó ⁝ öltözék ⁝ szevas fater    ⁝ CHOKE ⁝ K.

⋈ | szevasz fiam | 961 | öltözék