Tények, amik nem változtathatóak:
1. munkahely:
- jelenleg Distillers Company Limited elnöke (whisky lepárló üzem, családi vállalkozás)
- nyugalmazott egyetemi professzor (tipp: közgazdaságtan és üzletpolitika volt a szakterülete)
2. lakhely: Lexington, Kentucky
3. család:
- feleség: elhunyt
- házasságon belül született gyermekek:
⟶ Georgia Nash (38 éves) njk
⟶ Christopher Nash (36 éves - ez a tulok az )
⟶ Ruben Nash (34 éves) njk
4.  szerető: Laura Moreau-Reyes
házasságon kívül született gyermekek:
⟶ Sophie (Laura lánya, 5-6 éves   ezt majd ti megtárgyaljátok) njk, Charles sem tud arról, hogy az övé lenne
⟶ njk 26-30 éves lány

You're the centre of the shithole we have
A Nash családfa hosszú időkre nyúlik vissza, a Distillers Company Limited (valószínűleg nem ez volt a bejegyzett cégnév akkoriban) lepárló üzemüket a gazdasági világválság után alapította meg Charles nagyapja, csak hogy egyenes ágon öröklődjön annak üzemeltetése az aktuális vezetők halála bekövetkezte után. Charles, mint második fiú a családban, nem igazán foglalkozott a lepárló ügyleteivel, helyette inkább tanult, egyetemi tanulmányai során a közgazdaságtan felé fordult, több lehetőséget és szabadságot látott az oktatásban. Sokkal több időt szentelt annak, hogy a maga által választott terület ranglétráit járja be, önállóan, nem pedig egy biztos székbe beülni és megörökölni mindent, amije csak lehet. Ám mint részvényes, a főbb vezetőségi üléseken részt vett és amikor a bátyja örökölte meg a vezetői széket, akkor pedig ott volt, mint tanácsadó és elemző, hogy segíthesse a Robertet a helyes döntések meghozatalában. Ha névlegesen nem is, tulajdonképpen mégiscsak ketten vitték a céget a legnagyobb egyetértésben és Charles emiatt is döntött úgy, hogy amint betöltötte a nyugdíjkorhatárt (65 évet), visszavonult az egyetemi élettől és teljes figyelmét a családi vállalkozásnak fordította, ahol Bobbyval és fiával, Chrisszel dolgozott, aki eddigre már az alelnöki pozíciót töltötte be. Robert viszont idős létére hivatkozva a teljes vezetést öccsére hagyta fiúörökös nélkül, hogy élhesse a nyugdíjasok nyugodt életét.

Charles a felesége halála után sosem házasodott újra és nem is gondolkodott azon, hogy egy újabb kapcsolatra készen állna. Hogy etikus lenne-e szeretői pozícióba emelnie a titkárnőjét, nem vagyok benne biztos, de kapcsolatuk azóta is kitart. Annyi könnyebbséggel, hogy Laura már Chris jobbkezeként dolgozik a cégnek. Mrs. Moreau-Reyes (a férje és a kislányuk) olyannyira a családjuk része, hogy a hálaadási vacsoráikon is részt vesznek a mai napig.

Oh and that's just the beginning
Chris apja végrendelkezett, időben, mert hogy semmit nem akar az utolsó pillanatra hagyni és megengedni a gyerekeinek, hogy az örökség szétrobbantsa a testvéri kapcsolatot.. Arról is írt, hogy kiket nevezett meg örökösnek. Arról is, kiket hagyott ki a végrendeletből és arról is akkor tudott meg információkat, hogy nem csak ők hárman voltak a férfi kizárólagos gyerekei. Charles pedig kijelentette, hogy Chrisnek meg kell találnia a lányt, hogy megismerje az egész család. A gond csak az, hogy a lányt a szülőanyja örökbeadta, emiatt senki sem tudja és ismeri a lány kilétét. Még szerencse, hogy jó pénzért lehet találni magánnyomozókat New Yorkban, akit Christopher ráállított az ügyre. Ehhez pedig félig-meddig hátra kellett hagynia Lexingtont és elköltöznie, viszont ennek az egésznek nem feltétlenül csak Chris nem örül. A lánynak nincs joga a család vagyonához, az üzem részvényeihez, mert Meryna nem más, csak egy betolakodó, egy idegen. Hogy mindez változik-e? Meglehet. Reméljük, hogy Charles jó sakkjátékos és nem csak Laurát tudja kielégíteni, hanem tervezni is tud, vannak kiskapui és rengeteg válasza mindazoknak, akiknek az életébe beleavatkozott.

Nagyon várom Charlest, mint látható, egy egész kapcsolatrendszerrel és annál több bonyodalommal már rendelkezne és biztos vagyok abban is, hogy nem maradna játékok nélkül. Mindketten hosszú távon gondolkodunk és tudom, hogy nehezebb megszemélyesíteni egy idősebb karaktert, de a remény hal meg utoljára Charles összetett karakter, szeretném, ha előtörténetében és a játékai során is meglátszódna mindez. Változtathatóak benne részletek, de egyeztessünk, ötleteljünk közösen

Jól jönne, ha lenne egy SW momentumunk, amikor elhangzik az I am your father kijelentés

Disclaimer: Jelen hirdetés csak kiegészítése mindannak, amint eggyel lentebb olvashatsz.

Semmilyen tekintetben nem helyes, amit csinálunk. Egyrészt az apám lehetnél, másrészt a főnököm voltál, amikor a viszonyunk kezdetét vette – lényegében most is az vagy, csak már nem közvetlenül. Most már a fiad asszisztenseként dolgozom, és azt hiszem, mindketten beleringatjuk magunkat abba a hamis hitbe, hogy ettől majd etikusabb lesz az egész.
Nem vagyok az a tipikus szerető és soha nem is voltam. Lényegében nem várok el tőled semmit, soha nem is tettem, ez pedig azóta sem változott; volt idő, amikor még én is helyén kezeltem a dolgot, amikor ez az egész mindössze a csak szex és más semmiről szólt, de ez hiába a múlté már, az elvárásaim nem nőttek. Soha nem kellett amiatt aggódnod, hogy egyszer majd esetleg elszólom magam, tettekkel gyanúba keverlek, zsarolni kezdelek, esetleg elvárok tőled olyan nevetséges dolgokat, amitől többnek érezhetném ezt, ami.
Nem tettem. Nem tenném. Ezért sem mondtam el neked soha, hogy Sophie valójában a te lányod, akkor sem, amikor fény derült a másik lányodra; Sophie számomra nem zsarolási eszköz, hanem egy kincs, akit soha nem kevernék bele olyan ügyekbe, amiből baja származhat. Nem akarok neki örökséget tőled és nincs szüksége nevedre sem ahhoz, hogy tökéletes legyen.
Az hiszem, Sophie az egyetlen, amire büszke lehetek ebből a kapcsolatból. Őt és a helyzetét okosan kezelem – nem úgy, mint saját magamat. Talán ha nem a tönkrement házasságom űzött volna a karjaidba, minden máshogy történt volna. Talán ha a házasságom még menthető lett volna, nem nálad keresnék mindent, amit otthon nem kapok meg. Amit máshol nem kapok meg.
Számomra ez már rég nem puszta testiségről szól, de okosabb vagyok annál, mintsem ezt neked is elmondjam.

Én is beállok a lelkesen várakozók sorába. Charles nagyon fontos szereplő Laura életében, mint az fentebb is láthatod, és nagyon örülnék neki, ha ezt tovább lehetne boncolgatni. (Felbukkansz a lapomban is, azt is érdemes lehet elolvasni egyébként.) Ami részemről is biztos, hogy nem egy egyszerű faéknek képzelem őt, viszont nem is gondolkozom olyanban, hogy ennek a vége az a nagy összeborulás lenne, sőt. (Az én fejemben egyébként sem igazán van helye annak, hogy Charles is többnek lássa a viszonyt annál, ami, de ezt természetesen a megalkotóra bíznám.) Laura előélete nem sok egészséges keretet adott neki a kapcsolatokhoz és önmagán sem segített a döntéseivel, amit nem is szeretnék túlmisztifikálni; ott van neki a férje és a sógora is további bonyodalmaknak, szóval... igen, ez a viszony úgy nagyjából a jéghegy csúcsa.
Természetesen szeretném/szeretnénk idővel kibontani ezt a konfliktust, fény derülne a kapcsolatukra is, onnantól pedig valószínűleg Sophie származásáig meg sem áll a lejtmenet, de ezeket sem elsietni, sem felcicomázni nem kívánom. Jöhet a nyers, szívettépő valóság minden értelemben. Ne felejts el engem is megkeresni, ha megérkezel!