Camilla a tökéletes feleség alapanyag. Kiskora óta nyugodt természettel lett megáldva, nem kifejezetten az a nő, aki jelenetet rendez vagy sírásban tör ki, ha valaki megbántja. Csendes és visszahúzódó jellemének köszönhetően általában mindenkivel jól kijön, a munkatársai kedvelik és szívesen segítenek neki, a családja rajong érte és még az exeivel is barátságban maradt a szakítás után. A nagymamája tanításai alapján él és ragaszkodik a kialakított szabályaihoz. Káromkodni semmilyen körülmények között nem fogod hallani, ahogyan az első lépést sem fogja megtenni egy párkapcsolat esetében. A konzervatív elvek megszállottja és ehhez tartja is magát. A napját minden alkalommal egy gyógyteával indítja és lefekvés előtt is elfogyaszt belőle egy bögrével. Hatkor kel fel és azonnal beágyaz. Nem szereti a rendetlenséget maga körül, mindennek megvan a helye. A munkaasztalán is szín szerint vannak rendezve a tollak, a mappákat abc sorrendben fekteti le és fejben minden áldott nap tervet készít az éppen aktuális teendőiről. A szüleivel hetente kommunikál, a húgával többször is egy héten, de a találkozásokat szigorúan ünnepekre szorítja vissza. A szociális élete karcsú egy kezén meg tudja számolni a barátai számát, nem is igazán nevezhető központi embernek. Utoljára buliban az egyetem alatt volt és azóta is kerüli a nagyobb társasági eseményeket, természetesen a munkájához tartozó konferenciákon részt vesz. A legtöbb idejét egyedül tölti a növények között vagy egy könyvbe temetkezve. Hivatástudatként szereti emlegetni a botanikát, mert különös szerelem fűzi a növényekhez. Nem mindig volt ez így, de mióta le kellett mondania a jégkorcsolya karrierjéről másképpen tekint a múltjára. Nem szokása a hibáztatás, elfogadja a kudarcot is, és megpróbál más utat találni magának. A mai napig szívesen megy jégre és a tudása sem kopott meg, csak már nem versenyszerűen űzi ezt a sportágat. Igazi feltöltődésként éli meg, ha a szabadban lehet és az emberi környezettől távol esik. Kevesen fogadják el az igazi énjét. A fecsegés nem az ő asztala, akkor beszél, ha annak tartalma is van, ezért ő nem az a személy lesz, akivel az időjárásról és a legújabb bulvárhírekről fogsz értekezni. A növényekről és a könyvekről bármikor képes lenne kommunikációt folytatni, de sokszor érzi úgy, hogy untatja a közönségét. Hallgató félnek kiváló, a titkokat megőrzi és elítéli a pletykálkodást is. Semlegesen áll a hétköznapi feladatok elé, igazi szenvedélyt akkor fogsz látni a tekintetében, ha a botanikus kertben találkozol vele, vagy éppen a szabadban futsz vele össze, mint egy idegen.
„Old money girl” stílusban szeret öltözködni, nagy példaképe Kate Middleton és Diana hercegnő. Legfőképpen az egyszerű színben is passzoló darabokat részesíti előnyben, a szoknyája mindig két centivel térd fölé ér. Megesik, hogy nehezebb napokon a farmer és a pulcsi kombót választja, de akkor sem igazán mutatkozik az utcán benne. A sminkben csakis a visszafogottság jegyezhető meg, ügyel rá, hogy soha ne menjen az ékszerviselés kárára. A nagymamájától kapott aranykeresztre fűzött láncot és az egyik régi barátjától kapott levelekből fonott aranygyűrűt viseli a válása óta. Az intimitás híve és úgy gondolja, hogy két ember közelebbi viszonya nem tartozik másokra, ezért nyilvánosan nem csókolózik, és még az ölelgetést sem viseli el. A kiszámíthatóság nyugtatja meg, nehezen viseli a változásokat és nem is szereti, ha valaki a határait feszegeti. Sokkal több idő kell, hogy megnyíljon, mint egy átlagembernek, sőt van olyan munkatársa, akinek a köszönésen kívül még nem is mondott semmit.

• vegán életmódot folytat gyerekkora óta
• cukrásztanfolyamot fontolgat, de zavarja a sok ember, ezért otthon fejleszti magát
• introvertált személyiség
• készített már bakancslistát hajmeresztő dolgokról, de még nem váltotta be őket
• fontosabbnak tartja a barátságot, mint a szerelmet
• IPF diagnózisa csak pár hónapja tudott, de az állapota romlása napról napra szembetűnőbb
• fél éve kezelik depresszióval
• folyékonyan beszél angolul, franciául, hollandul, németül
• édesanyja diplomata, édesapja bíró, húga pedig agrármérnök
• egy tetoválást visel a jobb csuklóján (szív és egy tappancs találkozása)

29 évvel ezelőtt:

Nem értem a fiúkat. Anya azt mondogatja otthon, hogy ismerkedjek és ne tegyek különbséget a fiúk és a lányok között, de van ez a srác az osztályban, aki folyton bánt. Csúnya szavakat mond nekem, ugrat a többiek előtt és a szünetekben a hajamat húzgálja. Múltkor elvette az egyik füzetemet is és kidobta az ablakon. Nem gondolnám, hogy ez a fiú megérdemli a kedvességet. Apa szerint, ha ismételten előfordulna, akkor szóljak neki és legális keretek között megbeszélik. Nem értettem, hogy mire akar kilyukadni, úgy a szót sem igazán tudtam értelmezni, de biztosan leülteti a combjára és elmondja neki, hogy a lányokat nem szabad bántani, hanem védeni kell. Bizonytalan vagyok. A mosdóba húzódtam vissza, mert megint ellopta a füzetemet. Miért nem kedvel? A tükörben a lefelé görbülő ajkaimat figyelem és megint jönnek azok a fránya könnyek. Mindjárt becsöngetnek, de nem akarok visszamenni az osztályterembe. Rajz óra lesz, és szeretek festeni, de most még ez sem tart lázban. Végül kimerészkedem a folyosóra és megpróbálok leszaladni a lépcsőn, hogy senki se vegyen észre, de valaki az egyik szakaszról elkapja a karomat és beránt a fal mellé. Az a srác az. Különös fény csillog a szemében és engem figyel.
- Mit akarsz? – kérdezem remegő hangon, egyáltalán nem vagyok bátor. Nem felel semmit még mindig csak engem fürkész. Lehunyom a szemhéjamat, de akkor valami váratlan történik. Az arcomon egy finom, de összetéveszthetetlen puszi cuppan. Félig nyitom ki a szememet, de csak azt látom, hogy mosolyog és a szája elé tartja a kezét.
- Kedvellek Camie. – egy ’O’-t formálna a szám, de amint felocsúdok már be is csengetnek és elszalad előlem.
- Ez mit jelentsen nálad? Hahó? – kiáltok utána, de választ nem kapok. Az óráról is elkések. Anya és apa nagyon mérgesek lesznek, de nem az én hibám a késés.

24 évvel ezelőtt:

A szokásos szombat délutáni programunk zajlik. Sajnos Sophie nem akart kimenni a nappaliból, ezért velünk együtt nézi a mesét. Anyáék odakint a konyhában beszélgetnek, de csak a duruzsolás hallatszik be, ezért a távirányítón felnyomom a hangerőgombot.
- Ez már nem is jó. Unalmas. – sértődötten keresztezi a mellkasa előtt a karjait a húgom és felfújja az arcát, mint egy varangyos béka.
- Nem is miattad választottuk. Holnap este megnézzük a Hófehérkét, de most ez lesz. – nem engedek belőle, mert mindig az van, amit ő akar.
- Akkor pukkadjatok meg mind a ketten. – mutat először rám, aztán a barátomra és királylányosan kivonul a helyiségből. Somolyogva nézünk össze és izgatottan ugrunk fel egyszerre a kanapéról.
- Megcsináljuk a jelenetet? – kérdezek vissza csillogó szemmel és már át is alakítjuk a szoba berendezését. A kis dohányzóasztalra helyezem a húsgombócos spagettit meg két villát, mialatt Em lepakol a földre két nagyobb méretű párnát. Időközben meg is állítom a mesét, hogy közösen tudjunk haladni a jelenettel, de túlságosan lefoglal, hogy normálisan leüljek a sarkamra.
- Mehet? – kérdezek vissza és egy erős bólintás után a kezünkbe vesszük a villát. A két kutya közötti beszélgetés alatt feltekerünk egy adag tésztát, a húsgombócot meghagyom későbbre.  Elkezdem enni, de túl rövid a tészta az én tányéromon.
- Túrj bele a nagyba, ott biztos van hosszabb. – nem is tétlenkedek sokat. Csupasz kézzel nyúlok bele a paradicsomos szószba és egy megfelelő méretű tésztát kihúzva szólalok fel.
- Kapd el a végét. – veszem át az irányítást, de Emet sem kell félteni, mert szinte azon nyomban elkapja és a szájába helyezi a végét. A háttérben már a két száj összeér, de nekünk lassabban megy az étkezés.
- Hmm…mennyi van még? – nyögöm ki, de majdnem kiesik az én számból is a spagetti, ezért ütemesen rágok és harapok mindig egy keveset. Pár centiméter választ el attól, hogy odaérjek Em ajkaihoz. A szívem a mellkasomban mocorog és annyira kíváncsi vagyok a végeredményre. A szemét is közelről látom már és éppen elharapnám a végét, de annyira mohó, hogy rám licitál. A fájdalomtól felszisszenek és a csikós pólójába mártom a karomat.
- Te…megharaptál. – sikkantok fel és eltávolodok tőle. Nevetve dől el a szőnyegen és rajtam szórakozik.
- Igazán kedves vagy. – sértődötten emelkedem fel ülőhelyzetből, de aztán elhallgat és rám kacsint.
- Megvan az új beceneved….Susi. – dob egy csókot felém és ahelyett, hogy segítene a tálból kivesz egy marékkal és nekem dobja a spagettit. Anyáék most sem lesznek boldogok, ha meglátják a nappalit.

19 évvel ezelőtt:

Fájdalmasan rossz belegondolni, hogy hónapok választanak el az érettségitől. Közeledik a tél és már korántsem annyira izgalmas a fűben hemperegni, de szükségem volt rá, hogy kettesben maradjunk. Felgyorsultak körülöttünk az események és szinte alig marad idő a szórakozásra. Túlvállaltam magamat, de más kiutat nem láttam a baleset után. Heteken át volt gipszben a lábam és le kellett mondanom a szezonközi versenyekről is. Kiestem a rostán és esélyem sincs bepótolni a kiesett időt. A legnagyobb kérdést azt jelentette, hogy akkor hogyan tovább. Miért kell ekkora farsúlyos döntést meghozni most? Nem érünk rá? A gondolataim össze-vissza cikáznak mialatt a fejemet a felkarjára hajtom és a felettünk elterülő csillagos univerzumot figyelem.
- Minden alkalommal meglepsz. Hogyan sikerült elintézned, hogy bejöjjünk ide? – érdeklődöm és az egyik chips-es zacskót húzom magunk közé. A tejfölös-ecetes a kedvencem, de már mondanom se kell, mert minden éjjeli piknikre hoz egyet és a felejthetetlen kólát mellé. A kórházi látogatások alkalmával szoktatott rá, de azóta el sem tudom képzelni, hogy ne ezt nasizzuk.
- Lefizettem az egyik fizika szaktársamat. A lényeg, hogy nem fagyunk meg és a csillaglesésről sem kell lemondanunk. – mosolyogva fordítja felém az arcát és így fel is tudok nézni a barna íriszeibe.
- Mindig elcsodálkozom azon hogyan is lettünk a legjobb barátok. – sóhajtok egyet és helyettem ő adja meg a választ.
- Azért, mert kidobtam a füzetedet azon a szürke iskolai napon és megmertem lépni, hogy egy puszival bocsánatot kérjek? – vonja fel a szemöldökét.
- Ne legyél arrogáns pöcs. – nevetve fektetem a kezemet a mellkasára és oldalasan fészkelődöm be mellé, hogy érezzem a teste melegét.
- Mi lesz most az irány Susi? Bevállalod a biológiát? – sokat agyaltam én is rajta, hogy milyen egyetemet jelöljek meg, de a jégkorcsolya után nem maradt más esélyem csak ez.
- Igen, azt hiszem. A szüleim nem lesznek túlzottan boldogok a választásommal, de én elégedett leszek hosszabb távon. Edinburgh nincs is messze…meglátogathatsz majd. – incselkedem és közelebb bújok a mellkasához.
- Még mindig orvos akarsz lenni? – kérdezek vissza az őszinte játékunkban elveszve.
- Minden bizonnyal ezt írták meg a csillagok nekem. Zavarna, ha az lennék? Milyen menő barátság…hmm dicsekedhetsz velem. – ad egy puszit a homlokomra.
- Tekergője akárkinek nem lesz, ugye tudod? – emelem fel a fejemet és a kezemen támaszkodom meg.
- Az időkapszulába mit teszünk? – egyértelmű, hogy közös célok kellenek.
- Egy közös bakancslistát? – emelkedik fel ő is, én meg inkább felülök és a térdemre támasztom az államat és alulról karolom át a combomat.
- Milyen bakancslistát? – érdeklődöm tovább, de mindenre van válasza. Megnyugtató, hogy van, aki mindig tudja helyettem a választ.
- Elképesztő dolgokkal, amiket be kell váltanunk a diploma után. Például egy vitorlázós kirándulás a nyílt tengeren, vagy egy könyv megírása a közös emlékekből. – kénytelen vagyok hangosan felnevetni.
- Hamarabb megyek újra jégre, mint a nyílt vízre. Miért nem egyből a tandemugrás? – mosolyogva lesek fel a planetárium tetejére.
- Vegyél nekem egy csillagot. Ez őrültség ahhoz, hogy a jövőben megtedd. – gondolkodom el hangosan.
- Érted még ezt is megtenném. – hirtelen lesz csend. Én őt nézem, ő meg engem. Megmagyarázhatatlan kötelék fűz hozzá. Zavartan a hajamba túrok és lehunyom a szemhéjamat. Legyen igaz ez a pillanat.

Hat hónappal ezelőtt:

Lucas feszülten mászkál a hálóban, de engem cseppet sem hoz ki a sodromból. Valamikor sort kell kerítenünk erre a beszélgetésre. A második vetélésemmel kezdődött a lejtő, ahogyan ő nevezte akkoriban. Mindenünket beleadtuk abba, hogy egy családdá váljunk. A tartalékszámlánk majdnem nullára csökkent, de annyira sóvárogtunk a baba iránt, hogy feláldoztuk a megtakarításainkat is. Őrült időszak volt így visszatekintve és már az elején le kellett volna állítanom őt. A másodikat nem én akartam, de meg volt róla győződve, hogyha ez összejön, akkor visszacsempészhetjük a kapcsolatunkba a melegséget és a szeretetet. Nem nehezteltem rá amiért éjszakánként kimaradt, aztán üzleti utakra ment és végül megtaláltam Rebeca névjegyét a tárcájában. Éreztem belül, hogy megcsal…idő kérdése volt, hogy pontot tegyünk a házasságunk végére. A küzdés nem vallott rám, hamarabb láttam a jeleket, hogy tönkrement, mint hogy beismertük volna.
- Szerelmes vagyok. – mondja ki immár harmadjára és úgy megy faltól falig, mintha az élete múlna rajta. Az ölemben egy könyv fekszik és a függönyt elhúzva bámulok ki az ablakon. A szomszédok most értek haza a hétvégi kiruccanásból. Meredith és John két gyermekes szülők. A zsivajra kaptam fel a fejemet csak, amikor ismét elengedem az anyagot és visszapillantok a kék szivárványhártyákba.
- Mit akarsz Lucas? Úgy tenni, mintha minden rendben lenne? – nyugodtan teszem fel a kérdést, mert tőle várom, hogy mondja ki.
- Én…sajnálom Camie, de megtörtént. – tárja szét a karját és egy könnycsepp csillan meg a szemében.
- Tudom, és nem is hibáztatlak. Régóta nem működünk jól. Váljunk el. – felelem kimérten és minden érzelemtől mentesen. Kedvelem, mint embert, de nincs értelme hazudni egymásnak.
- Ennyi? Nem is akadsz ki, hogy megcsaltalak? – mit kellene mondanom neki, hogy már hónapok óta tudom?
- Cam…ez nem normális reakció. Akadj ki, vagy zavarj el. – fakad ki, mire csak sóhajtok egyet.
- Attól jobban fogod érezni magad? Szeretném, ha normálisan zárnánk le ezt. – folytatom, de máris látom a könnyeket a szemében.
- Tiéd a ház, bármit akarsz….csak bocsáss meg nekem. – ijedten figyelem őt, ahogyan közelebb jön és leguggol elém.
- Cam…kérlek. – mondanom kellene valamit, de csak félreteszem a könyvet és a férjem fejét húzom az ölembe, hogy megvigasztaljam. Vége van. Nem érzem, hogy bántana a dolog. Ennek így kellett lennie.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is kérlek hadd jegyezzem meg, hogy menyire tökéletes választás Dianna arca ehhez a nagyon komplex és iszonyatosan szerethető karakterhez  

Imádtam ezt a történetet, szívesen olvastam volna még tovább és tovább. Kifejezetten tetszett ahogyan felépült és kibontakozott benne Susi és Terkegő barátsága. Az biztos, hogy a fiúk néha idiótán viselkednek, de azért mégiscsak sikerült ebből egy tartalmas és igazán szép barátságot kiépíteni. Vagy egy kicsit több, mint barátság?

Azt kell mondanom, hogy húha.      Nem ismerek még egy embert, aki ennyire higgadtan és megfontoltan kezelné a férje hűtlenségét és a válás tényét. Elvégre senki nem azért házasodik, hogy aztán beadja a válókeresetet. Mégis azt gondolom, hogy számodra ez a legjobb lehetőség, ami történhetett. Vajon ismét összesodor téged az élet azzal  bizonyos illetővel, akivel egy tányérból ettétek a spagettit? Biztos izgalmas lenne megvalósítani a bakancslistát.  
Az életed szigorú keretek között éled, amit te építettél ki magadnak, rád fér egy kis tandem ugrással járó adrenalin löket, nem?
Kívánom, hogy minden vágyad teljesüljön, amit most még csak önmagadnak fogalmaztál meg. A cukrásztanfolyam kezdetnek jó lehet

Színt és rangot admin fog adni!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!