Ahogy látod, egy átlagos ember vagyok, mint mindenki más. Valamiért mégis különlegesnek érzem magam; talán a férfiak miatt, akik egy percre sem képesek levenni a szemüket rólam. Ez felizgat és önbizalmat ad. Tudom magamról, hogy bármit megtehetek, nem kell ahhoz túlműveltnek lennem. Azonban nem tudom magam olyan könnyen adni, mint ahogyan látszik. Nem túl jó érzés, amikor úgy nyűlnak hozzád, ahogyan te nem akarod. De persze, az élet nem kívánságműsor. Valójában elítélhetsz, viszont a helyzeten nem változtat, hogy én valójában ki vagyok. Jobb, ha nem vagy a helyemben. Vannak álmaid? Akkor vigyázz rá! Én már mind elvesztettem azokat.

2021
- Mikor mehetek ki? - Vágom oda, mitsem foglalkozva azzal, hogy ennek akár következményei is lehetnek. Mégcsak bele sem gondolok. Vajon normális vagyok?
Hallgatok, síri csend vesz körül. Nagyot nyelek, majd inkább elveszem a szekrényről a fésűt és pótcselekvésként próbálom a hajamat fésülni, pedig egy árva kóc sincs benne.
- Majd amikor én azt akarom, Kedvesem. - Feleli vissza az a férfi, aki már egy ideje a fogvatartóm. Nem bánt, sőt, a tenyerén hordoz. Egy fiatal, vonzó férfi, aki az apja által megörökölt maffiabandáját vezeti. Kár, hogy egy patkány.
- Annyira hiányzik... - Dünnyögöm, bár valójában fogalmam sincs, hogy mi hiányzik. Hiszen semmim és senkim sincs. Vagyis, volt... de mikor is volt az már?
- Jessamy, te is tudod, hogy jobb így neked. Csak még te sem akarod belátni. - Mosolyog, bár hiába annyira vonzó, nem látok benne mást, csak az ördögöt. Miért nem használom ki? Már egy ideje megannyi kérdés száll a fejemben, mégsem tudok egyre sem választ adni. Annyira elveszett vagyok. Sedrick minden álmomtól megfosztott. De valójában ebben nemcsak ő a híbás.
Lágyan két ujja közé veszi az állam; már nem ellenkezek, mint először. Nagyon nehezen szelidített meg. A végén rájöttem, hogy ha ellenkezek, megöl.
- Sed... - mormogom.
- Miért vagy ennyire különleges? - Suttogja, amint a fülemhez hajol. Felszisszenek. Valójában fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta.
- Tudom, hogy mi jár a fejedben, Jessamy. - nyakamba csókol forrón. - Csak egy zavarodott kislány vagy.

2022
- Te rohadt kis pöcs, állj csak meg! - Hosszas séta után végre sikerül sarokba szorítanom; akkora erővel nyomom neki a falnak, hogy talán még ekkora erő sosem lakozott bennem. Egy kicsit még nekem is fáj.
- Hogy hagyhattad, hogy eltűnjek?! - Ordítok torkom szakadtából; valójában az utóbbi időben derült ki, hogy már halott vagyok. Legalábbis papíron. Nemrég a saját síromat is meglátogattam, ahová senki sem volt eltemetve. Csak egy emlék. És ezt mind hagyhatta ő, a bátyám.
- Te... - Próbál megszólalni, de annyira erősen szorítom a nyakánál fogva a falhoz, hogy még magam sem veszem észre, hogy valójában fuldoklik. Annyira régóta kerestem őt, azt hittem, hogy talán velem együtt ő is meghalt. De nem.
- Jessamy.... - nyögi újra.
- Soha ne nevezz így! Többé már nem! - Fogaim közt préselem a szavakat; többé már nem az vagyok, aki voltam. Elvégre már eltemettek, nem létezem.
- Hogyan juthattunk idáig, bátyám? - Szorításom gyengül, de pusztán azért, mert a fájdalomtól összetudnék rogyni.

Felébredtem.
Hangos, már-már kínzó hangossággal üvölt fel az órám. Ideje felébredni azokból az álmokból, amikből talán sohasem fogok magamhoz térni. Sohasem fogom megtalálni a bátyám, mert már régen meghalt akkor, amikor Sedrick elvitt magával. Ő volt az, aki végzett mindenkivel. A saját szememmel láttam, ahogy mindenkit legyilkol. Még magam sem tudom elhinni igazán, hogy miket tett velem. Nem győzöm magamat emlékeztetni arra, hogy fizikálisan nem igazán bántott, de annál inkább az, hogy a magáénak akart. Egy rohadt pszichopata. Én voltam az ő álma, ahogy megannyi férfié. De ő ezt elég sajátos módon fejezte ki.
A családom szellemei a mai napig kísértenek. Hiába akarom őket megtalálni, ez már csak akkor lehetséges, ha utánuk megyek. De vannak álmaim, amik nem a halottaké. Annyira szeretném...

napjaink
- Rain, vidd ki ezt! - A konyhából ordít a szakács, mire én igyekezve sietek a megrendelésért. Már a kilencedik órában tartok, megvallom, kezdek fáradt lenni. Ettől függetlenül a mosoly továbbra sem fárad arcomról.
- Máris! - kiáltom vissza lelkesen. Szükségem van a pénzre, arra, hogy végre új életet kezdhessek. De valójában ez a pénz semmire sem elég.
A tálcát a kezembe veszem, végül megindulok a megrendelő felé. De amit láttam, azt hittem, nem igaz. Ez csak egy álom lehet...
- Sedrick. - Megremegnek a kezeim, velük együtt a karomban tartott edények is. Nem szabad őket elejtenem, különben felhívom a figyelmet. De legszívesebben kidobnék mindent a kezemből és futásnak erednék, mint vadász elől a megriadt őz. Vajon célt talál?
Nagyot nyelek.
- Szervusz, Jessamy. - Azaz átkozott vigyor... a hideg is kiráz. Az ájulás kerülget. Érzem, hogy pánikrohamom lesz. Félek.
- Látom, az egérke nem jutott messzire. - Végignéz rajtam; legszívesebben letörölném a képéről az önelégült mosolyt. Azonban a lelkem fuldoklik, egy árva szó sem képes kipréselődni a számon.
- Ó igen, te vagy az. Bárhol és bármikor felismernélek. Mondd csak, mi történt azóta, hogy megszöktél? - Hátradől a székben, én pedig nagyot nyelve elé teszem a rendelését. Olyan, akárcsak egy lidérc, bárcsak eltűnne, de egyszerűen ez valóban ő. Ilyenkor szeretnék valahol felébredni, ahol többé ő nem létezik. Ő az én rémálmom.
- Hagyj békén. - Megszólalok. De legszívesebben sikítanék.
- Ne aggódj. Most még nem bántalak. - Feláll könnyed mozdulattal a széktől, majd odalép mellém.- Adok neked egy kis időt, élvezd ki, amíg csak lehet. - Szünetet hagy, s még közelebb jön. - De ha egyszer megtalállak, elevenen nyúzlak meg.

most.
Néhány napja kirúgtak a munkahelyemről. Olyan pánikrohamok törtek rám, amit a munkaadóm már nem bírt elviselni. Én csak egy pótolható veszteség voltam a számukra. Jelenleg érzem a saját időmet, azt, hogy mennyi van hátra. Most az egyszer be kell látnom, hogy segítségre van szükségem. Még fogalmam sincs, hogy kihez forduljak...
Azt hiszem, szükségem lesz egy szerencsetücsökre.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Bár túl sok részletet nem árultál el a családoddal kapcsolatban, azt hiszem olyan emberekről van szó, akik így vagy úgy, de biztosan megnehezítették volna az életedet. Sok, fordulatos és izgalommal teli pillanatot mutattál meg nekünk, ugyanakkor a jellemedben megírt üzenet végig kísérte a szavaidat. Ha eléggé hiszünk az álmunkban és igyekszünk megtartani azt, vigyázunk rá, talán egy olyan élet vár bennünket, ahol lehetőségünk is van megvalósítani azt. Sok-sok kérdés merült fel bennem téged illetően, amelyekre talán nem kaphatnék egytől-egyig választ, egyet most mégis felteszek neked: mi volt valójában az álmod? Azt már ugyanis tudjuk, hogy elvették tőled és annak néhány részlete is kiderült, hogy ki tette ezt veled, vagy hogy épp hogyan... De kíváncsi vagyok, hogy ha nem tartanak fogva és ha viszonylag nyugalmas életet élsz, vajon mi lett volna belőled? Mi után sóvárogtál, miről álmodoztál fiatalabb korodban? Na és van még remény, vagy konkrét lehetőség arra, hogy mégis elérd ezt a célt? Azt hiszem ez a második már egy jóval nehezebb kérdés. Hiszen megírtad, olvashattuk, hogy Te hittél abban, hogy új életet kezdhetsz, hogy megmenekültél mindattól, amit a hátad mögött szeretnél tudni. De valahogy ezek a dolgok sosem érnek véget igazán, s nem hagynak nekünk békét.
Én viszont úgy gondolom, hogy akkor kell a leginkább bízni benne, hogy van még remény és hogy megéri tovább menni azért a bizonyos célért, amikor a legkilátástalanabbnak tűnnek a dolgok. Számodra is létezhet egy olyan élet, ahol nem kell félve a hátad mögé pillantanod és amelyben élhetsz igazán gondtalanul. Csak ki kell tartani érte.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!