Ha rajtam múlt volna a dolog, akkor nagy valószínűséggel észre sem veszem Braylent. Ez így a szó szoros értelmében összességében nem igaz, mert ő nem az a fajta srác, akit csak úgy figyelmen kívül lehetne hagyni. Gondolok itt arra, hogy egyrészt folyamatosan a büfé körül lógott, aminek nem tudom, hogy mi a pontos oka. Egyértelműen élvezte, hogy cukkolni tudott, de összességében ezt kevésnek tartottam ahhoz, hogy ennyi ideig kitartóan meg akarjon szerezni magának. Tisztában vagyok vele, hogy az esetének számítom, mert volt szerencsém elkapni, ahogy idegesítően rá mosolyog, amikor másokkal lógott és idegesíteni akart ezzel. Nyilván bizonygathattam akár életem végéig, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel, de attól még nem feltétlenül lesz igaz a dolog. Zavart maga a tény is, hogy egyszerre akar felszedni, közben meg érezteti velem, hogy valójában nem vagyok annyira fontos neki, hogy megérjem a fáradozását. Nyilván nem várom el, hogy lehozza nekem a csillagokat az égről, mert az egyenlőségben hittem, nem pedig abban, hogy egy férfinek féltérdre ereszkedve kell a nők minden óhaját lesni. De attól még alattomosnak tartottam, hogy a dugása után egyből hozzám vezetett az első útja és ugyanerre akart rávenni engem.
Viszont most randizunk. Innentől kezdve más minőségben működünk és magam sem tudom, hogy mit kellett volna gondolnom arról, hogy pont szex után kerül sor erre. Nem akartam nagyon beleélni magam, mert pontosan tudtam, hogy szórakoztatja Braylent az, ami köztünk van, ezért nem feltétlenül rúgná fel azonnal az egészet, de őszintén nem számítottam rá, hogy még keresni fog azután, hogy végül is megkapta, amit akart. Az is lehet, hogy még egy körre vágyik, de összességében ez sem nyugtatott meg. Mert tudom, hogy benne lennék, és ez nem azt jelenti, hogy most bármi lenne köztünk.
Ennek ellenére izgatott voltam készülődés közben, amin nem segített túl sokat, hogy Bibi sem tudott semmi érdemlegeset mondani nekem azzal kapcsolatban, hogy most mi lehet köztünk… Vagy éppen mi nem. Emellett még olyan randin is vettünk részt, amin nem feltétlenül az volt az elsődleges szempont, hogy mennyire tudok csinos lenni, ez pedig több szempontból is megnehezítette a dolgom. Viszont úgy döntöttem, hogy ha már kiöltözni nem tudok, akkor legalább szexi lehetetek és szó szerint nem gondoltam túl az öltözködés témát, ez esetben úgy döntöttem, hogy a kevesebb néha több. Ha már nem tudom rendesen kisminkelni magam, mert terepre megyünk, akkor elterelem az arcomról a figyelmet azzal, hogy egy szál melltartóban fogok vele találkozni.
- Úgy néz ki, hogy én előbb ideértem, mint te – nyilván be akartam szólni neki, hogy még kiszállni sem volt ideje, de én már lent várakoztam rá. Mondjuk őszintén pont arra számítottam, hogy a kényelmes tempójával jelenik majd meg. Egyáltalán nem az volt a célom, hogy már rögtön elvegyem a kedvét attól, hogy a továbbiakban velem randizzon, bár ezt valószínűleg neki sosem kötöttem volna az orrára. Szimplán csak valakinek el kellett kezdenie a másik cseszegetését, az pedig jelen esetben határozottan én akartam lenni. Nem nyerhet mindig ő.
- Rideg vagy, te már nem is üdvözölsz engem rendesen – nyilván nem voltam mérges, amit nehezen mondhatott volna meg, mert maximum a fejem búbját láthatta, miközben lehajoltam azért, hogy be tudjam kapcsolni a biztonsági övemet – Minden információt elraktározok és felhasználok majd ellened, remélem tudod.
Én is hallottam, hogy teljesen más hangon szólok hozzá ezúttal, sokkal vidámabb voltam még annak ellenére is, hogy simán benne van a pakliban, hogy egy hétig legalább ghostolni fog a találkozónk után. Gondolom ő lenne az utolsó, aki azt akarná, hogy legalább egy picit ki lehessen számítani azt, hogy pontosan mire készül.
- Valahogy egyik sem lep meg túlzottan – csak egy kicsit forgattam a szemeim. Ha valaki, akkor ő bámészkodni akart minden létező helyzetben, erről pedig akaratlanul is eszembe jutott a könyvtárban lefojtatott vitánk. Annak is majdnem az lett a vége, hogy a szájában találtam magam – Érdekel, hogy hová megyünk, mert ha nem így lenne, itt sem lennék.
Ez egyértelmű volt, mind a ketten tudtuk, mégsem néztem rá, amikor kimondtam ezt. Összességében onnan tudtam, hogy már elkezdtem érezni iránta valamit – amit nem vagyok hajlandó érdeklődésnél többnek nevezni -, hogy nem néztem rá, hogy egy kicsit aggasztani kezdett az, ahogy vele beszélek. Nála különösen vékony a határ aközött, ami még imponál neki, és amit már soknak érez. Ezen a ponton meg már határozottan nehéz lett volna elképzelnem azt, hogy mi lenne velem, ha nem fárasztana mindennap valami hülyeséggel.
- Talán én találnék egy másik pasit, és akkor módosítunk a terveken és te fogsz birkózni, nem pedig én – nem akartam hagyni, hogy rossz érzésem legyen attól, hogy más lányokat is emleget nekem. Semmi jogom nem lenne kimutatnom azt, hogy zavar az, amit minden bizonnyal csinálhat, mivel nem gondoltam magam annyira különlegesnek, hogy miattam akarjon megváltozni. Egyáltalán abban sem voltam teljesen biztos, hogy ezt meg kellene tennie csak értem.
- Milyen figyelmes vagy – nevettem el magam, és rögtön a vízért nyúltam – Szóval lesznek még közös programok? Birkózhatok veled is? Egy mezei lányt simán elvernék.
Talán nagyképű kijelentés volt, de sok csajjal ellentétben én nem a jógát vagy a pilatest választottam a kedvenc stresszlevezető sportnak, hanem bokszolni jártam, és az edzőteremben is igyekeztem olyan gyakorlatokat végezni, amik a fittségemet tartották fenn. Emiatt előbb nyúltam súlyzókhoz rendszeresen, minthogy alakformáló gyakorlatokat végezzek.
- Választhatok zenét? – nem voltam benne biztos, hogy hasonló a zenei ízlésünk, valójában jobban szerettem volna látni az undorodó arcát – Tényleg nem akarod megmondani, hogy mit csinálunk ugye? Mi van akkor, ha eladsz két tevéért?

886 || melanie martinez - pity party || hi Ken    || ruha || ☾

Clary & Braylen

- Szerinted komolyan gondolta? – tanácstalanul nézegettem azokat a cuccokat, amiket alapvetően edzéshez szoktam használni, most pedig randi ruhát kellett valahogy varázsolnom belőlük. Maga a tény, hogy Braylennel találkozom, ő pedig hajlandó terepre vinni engem, önmagában elég furcsa volt. Ezzel nem csak én voltam így, lényegében Bibi is egyetértett velem azzal kapcsolatban, hogy a fiú egyáltalán nem szokott így viselkedni, ez pedig több, mint furcsa.
- Most már mindegy, mert belementél – elég szépen fejezte ki azt, hogy gyakorlatilag tálcán kínáltam fel magam, jelen helyzetben pedig ez egy olyan dolog volt, amit egyáltalán nem is bántam. Ez volt az egészben talán a legkevésbé komfortos a számomra. Egyáltalán nem az volt a tervem, hogy innentől kezdve valaki olyan leszek, aki bedől Braylennek. Viszont maga a tény, hogy randizni fogunk, nem pedig szexelni, önmagában volt furcsa. Talán nem nekem kellett volna megtörni a csendet, viszont elég egyértelmű volt, hogy azt a tinder matchet meg kell majd egyszer beszélnünk egymás között. Nem gondoltam volna, hogy végül így kerül majd sor erre az egészre. Persze beleélni se akarom magam, egyáltalán nem is gondolom, hogy jókedvűen kellene állnom ehhez az eseményhez, de egy kicsit mégis mosolygósabb voltam, mint máskor. Ennek ellenére nem akartam magam különlegesnek kezelni, mert pontosan tudtam, hogy talán csak egyetlen pillanatig tart ez a bánásmód a részéről. Emiatt pedig nem akartam túlságosan beleélni magam.
Ettől függetlenül azért jól akartam kinézni annak ellenére, hogy gyakorlatilag ennek az ellenkezőjét kérte lényegében. Valahol megnyugtató volt, hogy most nem attól kell majd rettegnem, hogy egymásnak esünk, ugyanakkor viszont idegessé is tett a tény, hogy nem igazán tudom meghatározni azt, ami köztünk megy. Ezen a ponton talán a legjobb, ha nem teszek semmit.
Ahelyett, hogy a barátnőm agyát húztam volna tovább egy rakat ugyanúgy kinéző melegítő cuccal, inkább magam próbáltam meg kihozni a maximumot a dologból, és csak akkor jelentem meg előtte megint, amikor már felöltöztem.
- Melltartót nem veszel fel? – a fehér felsőm miatt biztos ésszerű lett volna, de én csak megrántottam a vállam a kérdésre. Amúgy sem hordtam sokat, szóval innentől csak imádkozhatok azért, hogy ne essen.
- Majd jövök. Hozzak neked valamit? – a kérdés sokkal inkább volt automatikus. Mikor megkaptam a nemleges választ és azt, hogy érezzem jól magam, akkor gyorsan elhagytam a kollégiumi szobám ajtaját és a továbbiakban az épület előtt várakoztam. Később vettem észre, hogy a múltkori edzésem miatt nem túl szép a kezem jelenleg. Most már mindegy.
Nem lepődtem meg túlságosan, mikor a Bugattijával jelent meg, amiről annyit beszélt nekem. Sokan biztos nagyképűnek gondolnák – mert ez részben igaz is – amiért úgy terpeszkedik a volán mögött, de nekem most már sokkal inkább az jutott eszembe, ahogyan részegen beszélt az autójáról. Csillogó szemekkel és mosolyogva. Nem vártam meg, hogy kiszálljon üdvözölni, inkább én téptem fel az autó ajtaját és ültem be.
- Szia – csak egy apró mosolyt engedtem meg magamnak, aztán közelebb hajoltam, hogy adhassak egy puszit az arcára. Annak fényében, hogy most tényleg randizunk – elvileg – kínos lett volna úgy köszönni neki, mint bármikor máskor – Megfelelek terepre? Hová megyünk?
Az volt az érzésem, hogy nem kapok majd egyértelmű választ, de azért megpróbálkoztam a kíváncsiskodással. Csak azután, hogy az övet is a helyére pattintottam, fordultam felé és kezdtem el fenyegetni az ujjammal.
- Remélem nem találtad ki, hogy iszap birkózásban kell részt vennem egy másik csajjal érted, mert akkor veled fogok megküzdeni – a mondatom végére én is elnevettem magam. Bármilyen abszurd volt ez a kijelentés, szerintem ő képes hasonlót a fejébe venni.

566 || blackpink - forever young || szia Boo    || ruha || ☾