Ő az, aki lehuppan a kanapédra, felpakolja a lábait a dohányzóasztalra, majd megkérdi: Bejöhetek? Leülhetek? Mert ugye, nem lottón nyerte a lábait, mégsem nevezheted lustának. De érzéketlennek sem, mert ő nem kér sört, helyette megkérdi: Hogy vagy? És komolyan is gondolja.
Nich egyszerű alak és az is volt világ életében. Van hat testvére, neki már újat nem lehet mutatni, főleg, hogy a sort ő zárja. Vele mindig is elnézőbbek voltak talán, az „aprók” kiváltsága, ezt sem tudja meg mostanság. Vagy inkább sosem. Valahol pedig nem is érdekli. Nem lehet azt mondani, hogy szegények, sem azt, hogy gazdagok. Ennyi gyerek mellett a pompa luxus, az idő pedig főleg. Apjának mindig is két állása volt, anyja pedig háztartásbeliként gyűjtötte a ráncait, hiszen az élet azt mondta, hiába akartak lányt, egy sem lett. Nich nem tartozott sosem az égetnivalók közé, elleste a nagyoktól amit lehetett, kipróbálta, majd soha többet. Nemigen voltak beírásai, mert az elején még tanulni is szeretett, aztán kamasz lett, és… Az már egy másik történet. Jellemét tekintve az vált belőle, akit nem kell letagadni. Link ugyan és állandóan humorizál, de csak egy apró kapcsolás kell és komollyá válik, azzá, aki életeket ment, bármi áron. Felelősnek és döntésképesnek vallja magát, apró hős-komplexussal vegyített, kitartó energiabomba. Társasági ember, szereti a tömeget, a csoportokat, társaságokat és úgy véli, igen könnyen barátkozik/ismerkedik – még ha ezek nem azok a mély, tartós kapcsolatok. Az más rész. Közvetlen, a maga módján udvarias és figyelmes, bár nem biztos, hogy azok a bizonyos dátumok maradéktalanul a fejébe is maradnak. Mire való egy jó naptár, vagy app, ha nem erre? Noha nem szétszórt, a rendet csak a munkában ismeri, ugyan sose volt rá hajlama, de szereti művészi-káosznak hívni azt, amikor anyja meglátogatva elsápad a látványon. Nem, nem eszi meg a retek, de van még mit tanulnia. Főleg azt, hogy ha elromlik a mosogatógép vagy épp nincs víz, a világ nem dől össze. Szereti a városi mosodák hangulatát, így hiába van sajátja, oda jár többnyire, akár csak beszélgetni, beleülni a hangulatba. Minekután főzni inkább ne főzzön, a kifőzdék, gyorséttermek és bármi/bárki barátja, aki főz rá. Alvásigénye nem sok, kivéve a szabadnapjain, mert olyankor azért többet enged magának, ha pedig mégse alszik, a biciklin teker vagy épp leugrik a terembe edzeni. Moziba nem jár, gyűlöli a csámcsogást és beszédet közben, vásárolni szintén nem bír, bár itt inkább az a gond, hogy ész nélkül vesz minden baromságot és utána vagy kerülgeti, vagy adja is el, mert ugye, minek. Mégsem veszélyes ez senkire, az sem, ha elugrik mulatni, ámbár ő nem iszik, a szervezete iszonyatosan kivan tőle, tinédzser korában pedig ezt bőven megtapasztalta, így ő elvan amúgy is. Talán a kocabagós mivolta az egyetlen negatívum, ami ilyenkor előjön, másnap pedig az, hogy nem hívja fel a be-becsusszanó kalandjait. Nem tervez és nem is tudja egyelőre elképzelni, hogy valaki mellett lecövekel, ugyanis ő eddig nem tapasztalta a nagy szerelmet. Vonzalmat, apró fellángolást igen, de hogy több? Vagy valami gond van az emeleten, vagy… vagy. Várat magára. Így nem meglepő, hogy nem válogat és mindegyik oldalról szemezgeti a jóságot.
Az egyszerű, laza srác, vagy nevezhetjük szomszéd-fiú szindrómának is, mégis apró porszem a világban. Nem tűnik ki nagyon semmivel, képességgel vagy bármivel. Nem mohó és nem irigy mások sikereire, saját magával csatározik és csalódik, ha valami nem sikerül. Nem hiú, többnyire lazán kezeli a külsejét, amikor nem egyenruhában van. Hirtelen harag már jellemzi, akit közel érez magához, védelmezi, veszélyérzete viszont kevés. Ezért is kacsintgat a hegyvidéki túrákkal, vagy épp, a munkájával. Neki is vannak persze rossz napjai, amikor mogorva, vagy éppen nem kel jó lábbal. Ő is hamar ítél el/meg sokakat vagy épp ha kell, igenis hazudik. Nem kenyere a pletyka, mégis szereti tudni, amit csak lehet. Ő az, aki berúgja a koszos zoknit az ágy alá, a pulton hagyja a koszos poharat és felhajtva az ülőkét, de szeretni fogod mégis, mert minden mással kompenzálja. Többnyire.

I. Lánynak készült, ő is, így lett a Nicole-ból Nicholas. Végül ő is beállt a sorba és szülei feladták a próbálkozást. Apja keveset volt otthon, így anyás gyerekké vált, aki későn kezdett el beszélni, utólag mindenkinek azt mondva, a többiek nem hagyták szóhoz jutni. Mire elérte az iskolás kort, a három legidősebb már elköltözött, így végre saját szobája lehetett és ennek annyira örült, hogy sírva is fakadt. Aztán, ahogy a nagyanyja lebetegedett és hozzájuk költözött, ez megszűnt. Ekkor pedig még jobban sírt.
Kétszer volt eltörve a karja, így az azóta jelzi a rossz időt, de szerencsére másban nem gátolja. Ellenben a fal ma is őrzi a nyomát, hiszen egy testvéri viszályt oldottak meg épp, az utolsó alkalommal. Anyja a nyugalom szót csak akkor ismerte, ha az volt a megfejtés egy keresztrejtvényben.
Élete első sörét 13 évesen itta, a kemény egy pohártól pedig annyira sikerült félrebeszélnie, hogy majdnem lecsukatta magát, amikor az egyik öreg hölgy ablaka alatt adott szerenádot, állítólag spanyolul és eredetileg a két házzal arrébb lakónak szánva. Akadt bőven minden mozgalom, ennyi fivér mellett az unalom az neki sem volt ismert fogalom, de az sem, hogy tulajdon. A legtöbb dolgot örökölte, a legtöbb játékon osztozott, ezért volt jó evő és nem válogatott sosem, mert amit megevett, az már az övé volt. Akkor is, ha a másik elől ette el és ezért verekedtek. Ha ketrecharcosnak ment volna, abban jó lenne.
II. Amikor viszont először kérdezték a „Mi leszel ha nagy leszel?” nevezetű elcsépelt kérdést, ő varázslót mondott. Ezt javította metró-vezetőre, végül pedig legyintett és azt mondta, gazdag és felnőtt. Az utóbbit el is érte sikeresen. Szülei szerették volna, ha diplomát szerez, a gyerekek között ez azonban nagyon megoszlott dolog volt. Egyik bátyja sikeresen gyereket csinált a szalagavatója estéjén, így ő kimaradt, többen csak szakmát végeztek, így kívánták, hogy a falra kipakolt diploma és fotógyűjteményt ő is gyarapítsa. De jegyei a gimnázium második felében csak épphogy futották volna valami államira, az pedig, hogy végül miként tornázta fel, örök rejtély. Talán az akkori majdnem kapcsolata, vagy egyenesen egy tanárral való viszonya? Erről mélyen hallgat, azonban bekerült az egyetemre. Hát akkor, valami csak lesz belőle. Mérnökre vágyott az apa, arra viszont még a csoda-szorgalma sem volt elég. Azonban a gimnáziumhoz képest az ott rá váró tanulnivaló olyannyira meghaladta a képességeit, hogy arra még öreg korában sem fog örömmel visszaemlékezni. A bulikra igen, ahol végül kibukott, hogy kerülnie kell az alkoholt, miután a második detox és kórházi élmény után felépült. És nem is örültek neki otthon. Ellenben a jegyeivel sem tudott büszkélkedni, így maradt az, hogy az iskola mellett dolgozott, legalább ebben jó volt. Felszolgált vagy épp árufeltöltött, mindegy mi volt, csak ne az iskolapad. Ekkor érezte, hogy valami nincs rendben. Nem itt a helye.
III. Az okra a második bukása után jött el az idő. Még egy próba, kérték otthon, mintha nem lett volna jobb dologra költeni a pénzt, de mivel a szakmák közül sem volt neki jó úgy nagyon semmi sem, a szülők most az egyszer éltek a szigorral. No meg persze, a hülye megfelelési kényszere, amivel magának akart bizonyítani.
Pepe haverja a gimi második osztályától vele volt, amolyan majdnem gyerekkori barát. Az már más kérdés, hogy megismerkedésül napján úgy összeverték egymást, hogy fél napot ültek az igazgatóiban, végül mégis megtette a hatását: a sebek gyógyulása után, világi haverok lettek. Pepe se tudta, mit kezdjen magával, így követte bajtársát, szinte mindenben. Együtt iratkoztak be, együtt mentek bulizni, néha együtt falták az élvezeteket, a fiú azonban jobban rákapott, mint kellene. A drogok végül szinte sose ürültek ki belőle, és nem, nem hazudik, Nich is ki-kipróbálta, rabja azonban sosem lett. Ellenben Pepe… Mindenkinek eljön az életében egy pont, amikor rájön, hogy hiába szeretik, hiszi magát jónak, tökéletesnek, istenkirálynak, egyszer csak kiderül, hogy egy apró senki, tehetetlen kis vakarcs. Legjobb barátja kétszer adagolta túl magát és ő mind a kétszer a sarokban reszketve nézte végig. Hiába könyörgött, hiába kérte, semmivel sem hatott rá és sehogy sem tudott segíteni. A harmadik alkalommal azonban igen. Fülén lógott a telefon, a kedves hang pedig a 911 hívószáma mögött duruzsolta mit tegyen és ő tette. De talán túl későn. A mentőben még élt, pár hét múlva azonban már csak egy gránitkő felirataként látta viszont Pepé-t. Ekkor döntötte el, nem veri a seggét hasztalan tanulásra és amint a pszichológussal feldogozza a sokkot, keres valamit, ahol végre segíthet és ahol ez talán többé nem fordul elő.
Így, a pszichológus segítségével talált rá a képzésre és tudja, hogy története sablonos, ezer mással is megtörtént, mégis, hasznos és a jót szolgálja. És mert rájött, végre valamiben piszkosul jó, még ha ezt későn vette észre és otthon sem fogadták nagy örömmel. Azonban mit sem számít.
Talán jobb is, hogy így történt, mert még a képzése alatt sikerült túllendülnie a saját korlátain. Amikor egy szúrt sebből vérző férfit találtak egy éjjel, hazafelé menet, már nem kuporgott többé a sarokban.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy rendkívül pörgős srácot mutattál be nekünk akinek megvannak a maga bajai és bájai, de ezeket egybegyúrva mégis egy olyan személyt kapunk, akit nem kell félteni attól, hogy ne találná fel magát. Az unalom számodra idegen koncepció, melynek elkerülését a családodnak köszönhetted, aztán te magad is lelkesen folytattad.
Nagyon sok mindent megtudhattunk rólad a jellemed és a történeted folytatása során. Szereted élvezni az életet és annak határait kitapasztalni, keresni azt ki vagy és mit akarsz, de tagadhatatlan, hogy ez a fiatalsággal jár. Irigylésre méltó az, aki határozottan tudja ezeket, de a többség nem rendelkezik ilyen szupererővel és nem is gond. Ott van még ezernyi más terület, amely során nyomot hagyhatsz. Na meg ha ilyenkor nem pörögsz, mint Duracell nyuszi a kettes létrán, akkor mikor fogsz?  
Sajnálom, ami a haveroddal történt. Egy ilyen veled marad és nehéz felfogni/feldolgozni, de te próbáltál valami pozitívat kihozni ebből és amint látom sikerült is. Megtaláltad a hivatásod, ami mellett biztos nem lesz még ennyi unalmas perced sem, de abból amit olvastam rólad, egészen biztos vagyok abban, hogy nagyszerűen helytállsz majd. Rendes srác vagy, ez pedig manapság egyre ritkább jelenség. Remélem amíg majd a világot mented a munkád során, magadat sem veszíted el közben.
Tetszett a sztorid és az is ahogyan megfogalmaztad, így kívánok neked sok játékot, hogy egy kicsit felforgasd mások életét is.    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!