Cesar&Ris

date or disaster?

A titokzatos J.T. kilétét örökre homály fedi, miután elküldtem neki azokat a meglehetősen jól sikerült képeket, és ő szépen, sunyin előhozakodott a szokásos szöveggel, amivel a palik úúúgy 95 százaléka elő szokott az online párkeresés veszélyekkel teli világában. Khm akkor idézném is: "Szép, szép, de ruha nélkül még szebbek lennének."
Csalódott voltam, hát hogy a viharba ne lettem volna csalódott, amikor végre találtam egy olyan hím nemű egyedet akivel tök jól passzoltunk -az aszcendensünk szerint legalábbis-, aztán erről is kiderült, hogy nem több, mint egy arctalan, szex őrült bunkó. Ez valami fétis a férfiak körében amúgy? Bahh.. bazira unom már. De a lényeg még csak most jön! Olyan sokáig nem keseregtem J.T. miatt, és most nem is fogyott el egy vödör vaníliás jégkrém, de még egy fél sem. Nem néztem meg újból oda-vissza, a bőgésig hergelve magam a Csacska angyalból Frederico Fritzenwalden halálát, hanem inkább felregiztem magam a Tinderre. Mert miért is ne? Ott biztos különb emberekbe botlani. Végülis, ez is csak egy újabb netes társkereső, ahol biztosan megtalálom életem szerelmét... Biztos!
-Biztos jó így? Nem túlzás? - Némiképp elégedetlenül feszítek az egész alakos tükör előtt, mögöttem az ágyon ülve pedig Andrii méregeti önelégülten újabb remekművét.
-Nem olyan... olyan...
-Milyen? - Vág közbe, arckifejezéséből ítélve már rohadtul unja a dolgot.
-Olyan kurvás. - Fintorogva lejjebb húzogatom ruhám alját, mintha képes lenne megnyúlni az én kedvemért, így többet takarva. A seggemből legalábbis mindenképp. Az tök jó lenne.
-Nem, és húzz már! Vár a randid. Gumit ne felejts el használni. - Szúrja oda azzal az idegesítően vonzó, bárgyú vigyorával amitől kedvem támadt egyszerre képen törölni és letépni róla a ruhát.
-Nagyon vicces vagy! - Felkapom a ridikülömet, még egy utolsó pillantás a tükörbe, és már ajtón kívül találom magam. Tekintettel a ruhám már-már etikátlan hosszára, a bicajt itthon hagyom, és a közel sem kényelmesebb tömegközlekedéssel bumlizok át Brooklynba. Nem tudom mit tervez Cesar, igazából voltam annyira lusta és fáradt a meló miatt, hogy nem jártam utána tüzetesebben a plázán belül hova is megyünk. Gondolom beülünk egyet pizzázni, vagy megiszunk valamit, egy dzsúsz mellett kellemesen elbeszélgetünk az élet dolgairól. Majd meglátjuk... Átverekedem magam a metróból kiiáramló tömegen és kínosan huzogatva a ruhám alját, eltipegek a plázáig ahol aztán a lifttel megcélzom a szóban forgó emeletet.
-O-óóó... - Hagyja el a vészjósló hang a számat, mikor is rájövök, hogy ez az egész emelet a bowling pálya. Na jó, ez most nem komoly, ugye? Végig mérem magam a lift ajtaján és totál lefőlök, mint a kávé. Sok minden megfordul a fejemben. Hogy most azonnal felhívom Andriit és lehordom a sárga földig, vagy elásom magam. Az is egy opció. Mégis inkább úgy döntök, hogy bemerészkedem. A pultnál ücsörög egy roppant unott, raszta hajú, rágón kérődző srác, aki a cipő méretemre kíváncsi. Milyen perverz! Harminchatos persze nincs, úgyhogy lecsap elém egy számmal nagyobbat, ami rohadtul nem illik a szettemhez és még büdös is. Nagyszerű! Célszemélyünket még nem látom, így elegánsan, keresztbetett lábakkal beülök az egyik boxba, rendelek magamnak egy Pina Coladat és várom a randimat. Már csak az lenne a nagyobb égés az eddigieknél, ha faképnél hagyna. Mindenesetre írok neki messengeren egy üzit: Kék box.