New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 52 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 52 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (159 fő) Pént. Ápr. 26 2024, 20:14-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Lambert Schultz
tollából
Tegnap 23:06-kor
Freya Kensington
tollából
Tegnap 22:58-kor
Roman W. Hemlock
tollából
Tegnap 22:44-kor
Timothée Léon Chauvet
tollából
Tegnap 21:27-kor
Seraphine Murphy
tollából
Tegnap 21:18-kor
Timothée Léon Chauvet
tollából
Tegnap 21:18-kor
Remington Fellowes
tollából
Tegnap 20:41-kor
Yasemin Miray Arslan
tollából
Tegnap 20:26-kor
Flor Sánchez Moreno
tollából
Tegnap 19:56-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
9
17
Diákok
54
40
Egészségügy
29
19
Hivatal
7
12
Média
43
33
Munkások
35
22
Oktatás
9
10
Törvényszegõk
16
37
Üzlet
28
29
Összesen
230
219

J. Paul Astor
TémanyitásJ. Paul Astor
J. Paul Astor EmptyKedd Feb. 22 2022, 21:49
J. Paul Astor

Karakter típusa:
saját
Teljes név:
J. Paul Astor
Becenevek:
Paul
Születési hely, idő:
New York, 1995.12.10
Kor:
26
Lakhely:
Brooklyn
Szexuális beállítottság:
hetero
Családi állapot:
szingli
Csoport:
üzlet
Egyetem:
Amszterdami Egyetem, BSc Business Analytics, MSc Data Analytics, végzett
Munkabeosztás:
junior üzletelemző
Ha dolgozik//Munkahely:
AA Bank Corp.
Hobbi:
falmászás, meditáció, lovaglás
Play by:
Joe Alwyn

Jellem

Pár dolog ami kicsit bemutatja Pault, de nem derül ki a lap további részéből:
• Kicsiként volt egy időszaka, amikor betegesen sokat használta az „azannyját” kifejezést nagyjából minden számára érdekes dologra. Mufasza meghal? Azanyját! Szimba király lesz? Azanyját! És igen ez az egybe írt mód a helyes. Mára ezt a szokását levetkőzte, és amúgy nem is egy nagyon káromkodós alkat.
• Nehezen viseli a kritikát, sokszor bántásnak éli meg és van a rossz szokása, hogy próbál mindent megmagyarázni. Óriási nagy igazságtudata van, ami amúgy sokszor nagyon rosszul sül el. Astor azt hiszi hogy mindenki kiváncsi a véleményére.
• Fontos jellemzője, hogy SOHA semmilyen körülmények között nem fogja elmondani neked, hogy mit jelent a J. a nevében. Kár próbálkozni.
• Borzalmasan fél a kisegerektől. Patkányokkal semmi baja, de azoktól a cuki kis fehér laboregerektől égnek áll a szőre. Szürke egerekkel, mint ami Lecsóban, meg az utcákon vannak semmi baja.
• Titka, hogy imádja nézni a K mint Kardashiant, meg igazából az összes botrányosan gyatraminőségű reality műsort.
• Gyerekként a kutyáktól is félt, de csak akkor ha azok futottak felé – méret nem számított. Ma már imádja őket.
• Valami oknál fogva úgy érzi, hogy kiváló stand uppos lenne belőle – pedig ez nem így van. Paulnak ritka szar humora van. Egyes ülj le!
• Ketchup vagy majonéz kérdést ő úgy dönti el, hogy a kettőt összekeveri.
• legfontosabb: team captain america


Múlt
Tizenkét éves voltam, amikor a születésnapján beleszerettem. Oké, akkor nagyjából még rajta kívül négy lányba voltam szerelmes (többek között Salma Hayekbe is) és lehet, hogy csak az isteni házifagylalt csavarta meg a fejemet, de akkor is erre az időpontra szoktam helyezni mindennek a kezdetét.
Persze sokkal régebb óta ismerem miután együtt nőtünk fel, és a születésünk óta mindent együtt csináltunk. Szüleink egy társaságba, vagyis sokkal inkább egy rétegbe tartoznak. Nyaraló East Hampontban, reggeli a Fairmontban, aspeni síelés és találkozás a Vanderbiltekkel. Hogy szokás ezt mondani? Oh, megvan! Old Money.
Azt hiszem a dadusaink ötlete volt, hogy mi lenne, ha mindig együtt mennénk le kacsákat etetni a Central Parkba vagy valami ilyesmi. Olyan régóta ismerem, hogy már ezek a dolgok nagyon ködösek számomra.
Pár év alatt a gyerekes rajongásból kapcsolat alakult ki: a 14. születésnapján megcsókoltam és onnantól kezdve elválaszthatatlanak lettünk.  Főleg a szüleink szemében.
Tinik voltunk, fiatalok, így teljesen megértem, hogy ha az emberek ezt az egészet nem veszik komolyan. Talán tényleg nem volt az, talán tényleg csak a hormonok beszéltek belőlünk. Viszont a mai napig úgy érzem, hogy még sem volt az egész csak egy gyerekes állapot. Szentül hiszem azt, hogy különlegesebb volt annál.
Csak hát a szüleink, élükön a drágalátos anyámmal egészen máshogy látták a dolgokat.  Valami olyat képzeltek bele, ami nem volt meg a kapcsolatunkban, vagyis még nem volt. Nem tudom, hogy ha ez az egész egy öt évvel később történt volna meg akkor hogyan alakult volna. Talán más lett volna a reakcióm vagy lehet be sem hajlottam volna a szüleim akaratának.
Mert, hogy ők teljesen normálisnak gondolták, hogy miután felvettek az egyetemre a legjobb ajándék egy jegygyűrű. Megboldogult nagyanyám istenverte zafír gyűrűje, amit mai fejjel amúgy nagyon rondának tartok. Akkor még tetszett, vagyis inkább nem érdekelt annyira. Csak túl akartam esni az egészen. Az egész egy nagyon erős és tiszta jelzés volt: kérd meg a kezét MOST és vedd el minél hamarabb.
Én pedig megtettem, feltettem neki a nagy kérdést, mert mindenben meg akartam felelni a szüleim elvárásának. Megkértem egy olyan lány kezét, akit mindennél jobban szeretek úgy, hogy semmi vágyam nem volt esküdni. Nem foglalkoztam sem a saját érzéseimmel, sem vele.
Igent mondott, aminek nagyon örültem és még mindig így érzem. Szerettük egymást és azt hiszem neki tetszett is a házasság gondolata. Csak én még nem voltam azon a szinten, hogy oltár elé álljak. Lehet, hogy a kapcsolatunk sem volt azon a szinten.
Az eljegyzést megünneplő partin volt az első pillanat amikor úgy éreztem, hogy az egész egy óriási nagy hiba volt. Hogy nem akarom ezt, legszívesebben bevernék egy vodkát, elhúznám innen Rose-t és elmennék vele bulizni valahová a városba. Kemény fél percig tartott, mert utána anyám elterelte a figyelmemet valami hülyeségével.
Utána ez még jó párszor megtörtént a következő hónapokban egészen addig míg egyszer teljesen besokalltam. Rájöttem, hogy tényleg nem akarom ezt az egészet. Sem az esküvőt, sem az egész házasságot. Csak nem tudtam megmondani Rose-nak. Gyenge voltam és gyáva, nem tudtam elé állni és bevallani neki, hogy hagyjuk abba ezt az egészet és húzzunk el együtt valahová messze az ősöktől és az ültetésrend szervezéstől. Nem akartam összetörni, mert tudtam, hogy ő sokkal jobban vágyik az egészre, mint én. Én pedig lassan már azt sem tudtam, hogy mit is akarok.
Ez pedig megrémített. Nem akartam belerángatni egy olyan házasságba, amit én nem akartam és nem akartam egy olyan kapcsolatban sem bent tartani, ahol én nem tudok megnyílni egy ilyen fontos témával kapcsolatban. Nem akartam tönkre tenni az életét, szóval a világ legidiótább dolgát tettem meg.
Leléptem mindenféle jelzés nélkül egy teljesen közönséges szerdán. Már csak a repülőn küldtem el neki egy hangüzenetet. Igazából már nem is emlékszem, hogy miket mondtam. Viszont az tuti, hogy hogy mindenféle faszságokat – amit csak ki tudtam találni okként, hogy miért hagytam el. Egyetlen egy célja volt az egésznek: utáljon meg és véletlenül se jöjjön utánam. Úgy hittem, hogy így jobb lesz neki és nekem is.
Ez 6 évvel ezelőtt volt. Azóta egyetlen egyszer sem beszéltem volna.
Először egy ismerősnél éltem pár hétig Svájcban. Ott megtörtént életem egyik legkeményebb beszélgetése a szüleimmel miután végül csak felvettem nekik a telefont. Anyám... Hát nem tudom, hogy megértette, hogy mi volt a bajom, de azt hiszem a helyzet súlyosságát nagyon is felfogta. Ő is belátta, hogy nem kicsi a probléma, ha annyira bepánikolok, hogy egy kontinenssel arrébbra  menekülök. Apám csak ordibált velem torkaszakadtából, hogy egy elkényeztetett majom vagyok meg hasonlók és most rögtön toljam vissza a seggemet az államokba.
Utána fél évre kiköltöztem Balira, ami mindenképpen sorsfordító. Lenyugodtam és mindenféle nyomástól mentesen sikerült végig gondolnom az életemet. Anyámmal tartottam a kapcsolatot, ami úgy hiszem, hogy komoly javulás irányába mozdult el. Ugyan úgy minden lében 200 kanál bolondnak tartottam (mai napig), de már egyre inkább megértettük egymás viselkedését. Továbbá elég jól közvetített köztem és apám között. Vele még évekig nem beszéltem.
Az egész Bali tisztulás vége felé, pedig beadtam a jelentkezésemet az Amszterdami Egyetemre. Végül ott végeztem alap és mesterszakon is röviden összefoglalva gazdasági elemzőként. Az alapdiplomán átvételekor találkoztam először apámmal. Még mindig nem tetszett neki, hogy a Columbia helyett (ahová eredetileg felvettek) elpártoltam Európába, de azt hiszem nagyon imponált neki, hogy az évek alatt sokkal önállóbbá váltam. Ha nem is értett velem sok mindenben egyet a kölcsönös tisztelet elkezdett kialakulni közöttünk. Élvezte, hogy van egy fia, aki a többi ismerőse gyerekéhez képest viszonylag saját lábán él.
Elfogadtam a szüleim pénzét (emiatt el lehet ítélni, nem igazán zavar), de ez már nem azt jelentette, hogy 17.születésnapomra egy Merci 300sl-t kaptam, hanem hogy megengedtem nekik, hogy besegítsenek a tandíjba, vagy még az elején az első pár hónapban (még nem találtam munkát) az albérletbe. Nem fogom előadni magamat, hogy teljesen független voltam tőlük. Mert ez óriási nagy hazugság lenne. Ugyan úgy elmentem velük nyaralni Caprira, csak már volt saját jövedelmem is és nem futottam hozzájuk minden gonddal. A függés pedig folyamatosan egyre kisebb lett.
Hétköznapibb életet éltem és boldog voltam. Persze valami hiányzott az életemből, vagyis inkább valaki, de erre mindig is próbáltam a lehető legkevesebbet gondolni.
Így jobb neki és nekem is.
Volt ez a kis szabály anyám és köztem: soha semmiképpen sem említheti Rose nevét, így hát tényleg nem tudom, hogy mi történt vele az elmúlt 6 évben.
Most már másfél hete újra New Yorkban élek, pontosabban Brooklynban mivel a pénztárcám jelenleg ezt a szinten engedi meg. Szüleim kiköltöztek (mind minden más dúsgazdag new Yorki az elmúlt években) egy Long Island-i kastélyba, az Upper East Side-i lakást pedig (és az egész életstílust) már annyira nem érzem közel magamhoz, hogy ott éljek. Egy az apám érdekeltségéhez tartozó magán befektetési banknál fogok dolgozni, mint junior elemző.
Tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy a város 8 és fél milliós, de egészen biztos, hogy találkozni fogok vele hamarosan. Akkor pedig fogalmam sincsen, hogy hogyan fogom lereagálni, vagy hogy ő mit fog tenni.
Bomba hamarosan robban.

mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: J. Paul Astor
J. Paul Astor EmptyCsüt. Márc. 31 2022, 17:15
Gratulálunk, elfogadva!

Kedves J. Paul!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ahogyan haladtam előre a történetedbe, egyre inkább sikerült egyetértenem veled a világgá menekülős lépéseddel kapcsolatban. Very Happy Mert hát valamikor jól jön, ha leveszik a döntés súlyát a vállunkról és meghozzák helyettünk azt, ami nekünk nehezen ment, de van egy egészséges határ és nálad úgy érződött, hogy ez bőven túlment azon. Szükség van arra, hogy az életed irányítását a saját kezedben tartsd, de téged ettől egyre inkább sikerült megfosztaniuk.
Adott volt egy számodra csodás kapcsolat és eléggé rossz volt látni, hogy egy idő után a külső nyomások hatása ezt megmérgezte. Lehet helyes lépések voltak abban a pillanatban, de mivel nem saját elképzelés árán történtek, így nem is voltak igazából őszinték. Az ember ekkor hiába győzködi magát, ez kitörölhetetlenül megmarad a háttérben és tönkreteszi azt is, ami addig jól működött. Meglehet szó nélkül lelépni elég drasztikus lépés, de ez legalább a saját döntésed volt és sokat számított. Ezután jó volt látni, hogy megpróbálod magadat újraépíteni és megismerni a saját igényeidet. Kell az, hogy tisztában legyél azzal ki is vagy valójában és mit akarsz, mert amíg ezek elmaradnak, addig mások közel engedése is zűrzavarossá válik. És tudom, hogy tartasz az újratalálkozástól, de olyan 50-50 esélyed van a dolgokra. Lehet még jól is alakul, mert ahogyan neki, úgy neked sem volt könnyű. J. Paul Astor 4146035580
Tetszett a sztorid és várom miképpen halad majd tovább. És ha valami nem úgy sikerül? Csak mondj egy Azanyját! és fel a fejjel.  J. Paul Astor 3673325056  Most már nálad van az irányítás, hogy dönts a következő lépésedről.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
J. Paul Astor A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
J. Paul Astor D68de73853d63d6ba0719cc4505ca57f3fe23363
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
J. Paul Astor 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1700
 
J. Paul Astor
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» J. Paul Astor
» instagram.com/jp.astor
» Paul Edward Shelby
» Not like this – Rose x Paul
» Paul Gallagher

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Elõtörténetek-
Ugrás: