Karen & Song-ah

Gyerekkoromban millió olyan dolog volt, amit szokatlannak találtam az új otthonomban, kezdve a nyelvvel, aminek a megtanulása számomra már kezdetben sem ment olyan egyszerűen, mint a bátyámnak. Ő nem ért rá engem tanítgatni, én pedig végül megtaláltam a megfelelő embert - vagy fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy megtaláltuk egymást -, aki olyan nagy segítséggé vált, hogy a bőrömből is képes lettem volna kiugrani miatta, amikor tudtam, hogy átjön hozzánk. Sang-nam miatt szerettem meg New Yorkot és ő volt az oka annak is, hogy nyissak azon dolgok felé, amelyek először furcsának, vagy félelmetesen ismeretlennek tűntek. Neki köszönhetően értettem például meg a Hálaadást. Az idei év pedig igazán emlékeztetett arra, hogy melyek azok a dolgok, amelyekért tényleg hálásnak kell lennem. Hiába vannak nehéz helyzetben a szüleim, hiába volt lelkileg nagyon megterhelő a válásom és még megterhelőbb az utána következő időszak, amikor rá kellett jönnöm, hogy milyen ember Tony valójában, mégis volt egy nagy előnye az egésznek. Sammievel lakom együtt, ami több szempontból is előnyt jelent. Ha munkáról kell beszélnünk, ott vagyunk egymásnak a nap bármelyik szakaszában, így elkerülhetjük a katasztrófákat. De mindig csak a munkát hozom elő, holott ő sokkal többet jelent nekem. Cselekedett, amikor én csukott szemmel tologattam magam előtt a feladatot, ami egyre inkább szorította a nyakamon a kötelet, amiről nem akartam tudomást venni. Neki köszönhetően van még rendben az idegzetem és érzem úgy, hogy megtehet minden mást is, ami a mostani életem része New Yorkban.
Például megtehetem, hogy bűntudat nélkül hívom vásárolgatni a sógornőmet, aki szintén a család tagja, így érte is hálás vagyok. Úgy érzem Karennek és nekem nem volt még lehetőségünk eléggé megismerni egymást. Igen, nyilvánvalóan tudtunk egymás létezéséről, találkoztunk még a bátyámmal való esküvőjük előtt, ott voltam a nagy eseményen és voltak bizonyos családi ünnepek és összejövetelek, amikor szintén egy asztalnál ültünk, vagy épp együtt töltöttünk néhány napot. Abban az időszakban Los Angeles-New York távlatban nehéz is lett volna bármilyen mélyebb kapcsolatot kialakítani a már meglévőn túl. Ha valamit megígértem magamnak, az határozottan az volt, hogy ezen változtatok - és nem csak azért, mert Baek-ah maga is kiakadt rám, amiért szerinte elhanyagolom őt és az információ-megosztást a családommal.
- Ha bármikor szükséged van pihenésre, vagy arra, hogy leüljünk, csak szólj, rendben? - Mosolyogva pillantottam a nő felé, akinek még csak a helyébe sem tudtam képzelni magamat, mivel én magam soha nem voltam terhes. Mindig csak mások voltak azok a környezetemben, ezért sem tudtam volna megmondani, hogy meddig jutunk a nagy tervünkkel és azzal, hogy karácsonyi ajándékokat szerzünk be a családjaink számára.
- Mikor voltatok legutóbb vizsgálaton? Nem mondtak semmit arról, hogy mikor érkezik a kisherceg? - Újabb kérdések, amelyek lehet, hogy már halálra untatják őt, hiszen mindenki ezeket teszi fel, általában azzal egybekötve, hogy hogy áll a babaszoba, mi lesz a neve, vagy hogy melyik kórházban szül majd az illető.
- Van olyasmi, amit Marci nagyon szeretne idén karácsonyra? - Egy olyan korú gyereknek, mint az unokaöcsém általánosságban véve nagyon könnyűnek tűnik a vásárlás, és határozottan úgy gondolom, hogy eddig szerencsém volt vele, mert az ízlésének megfelelő dolgokat vettem a születésnapjára - vagy bármelyik olyan alkalommal, amikor meglátogattam őket. Határozottan az a fajta ember vagyok, akit kenyérre lehet kenni egy olyan gyerekkel, mint Marcel is. - Mi lenne, ha most oda mennénk be? - Egy nem messze lévő üzletre mutattam a bevásárlóközpont többi kirakata között, ahová csak nemrég érkeztünk meg, de már közel voltam ahhoz, hogy tiltakozni kezdjek a hangszórókból duruzsoló karácsonyi zenéket illetően. El sem tudom képzelni milyen lehet hosszú órákat itt dolgozni és mindvégig ugyanazokat a dalokat hallgatni. Szerencsésnek érzem magamat, hogy nekem ennél jobb programom van és a zene hallgatása helyett a sógornőmmel tölthetem ezt az időt.

"Don't let them tell you keep it all inside You cannot stop the rain, no way Holding an umbrella when the grey clouds come over again Trying to find something real But it's not the game they play"

lesz még jobb is | öltözék