#leszarom
Nem érdekel, hogy milyen útvonalon érsz be munkába, de ha nem vagy pontos, az utolsó dobásodon is túlestél. Nem hat meg sem a boci-, sem a kiskutyaszemed, az állandó kifogásod. Nem érdekel. Pont. Ha már itt tartunk, az sem, hogy letörött három körmöd vagy letépte a kezed a szomszéd kutyája. Ha dolgozol, száz százalékot kell nyújtanod, mert 110%-et várok el. Egyszer játszod el a bizalmam. Az ostoba emberek a legveszélyesebbek, legyél inkább buta. Legyél ribanc, affektálj, de az ostobaság hoz le a leginkább az életről. Ne hazudj a szemembe, mert csak hesteg (#) felbaszol.

#420
Minden tizenhat éves koromban kezdődött, egy napfényes nap lezárásaként szakadó esőben. Ott volt Ő, a haverok, három gramm kóla és két csomag fű, papírral összecsomagolva. Csak a nyálam kellett, a #Hair c. filmből pár akkord és kész is volt a (most figyelj) #partyhardHoldenufucker. A fű után előkerült a bankkártyám is, megsétáltattam magam két utcán. Az én altatóm és esti mesém egy szál joint. Arról nem tudtam leszokni és nem, eszemben sincs abbahagyni, eszedbe se jusson papolni róla.

#Georgiaonmymind
Egyszer volt, hol nem volt, még az Operenciás-tengeren is túl.. ( #plágium )
Queens egyik negyedében élt egy lány, aki nagyon bejött ennek a Holden nevű gyereknek. Szinte már csak a körbepisálás maradt ki a repertoárból, de a misszió sikerrel járt, Georgia ruhái a véletlen folytán engedtek a gravitációnak. #márnemvagyokszűz.  Azóta sok víz lefolyt a nem ismert Duna nevű folyón, Georgia keletre vándorolt, mint a jégkorszak elől Sid, a debil foszöld lajhár, én meg maradtam ugyanott, Queens egyik negyedében. Dolgozom. Alszom és szívok. Semmi különös, csak élvezem az életet. #ornot

oats over burgers (yes, that's right, it's oats, not cats)
coffee over tequila
420 over partyhard

1. Toretto-szindrómában szenvedek. Tudom, hogy tudod, mit jelent, a család mindenekfelett. Nagyapám és nagyanyám nevelt fel, miután az anyámék egy jobb helyre kerültek egyesek szerint. Nem hiszek a túlvilágban. A testüket már a férgek évekkel ezelőtt szétrágták, nekem meg csak a képekről sem beugró emlékképeim vannak róluk. A nagyapám veterán katona, a vietnámi háborúról többet tudok, mint a Káma Szútráról. Azért ez mondjuk elég gáz, de Papó nagy arc. Csak kedvelni lehet a zsémbes öreget, úgyhogy ha paraszt vagy vele, felrúglak. Mama mindig is lányt akart volna. Helyette egy fiút szült és egy fiú unokával áldotta meg a sors. Ezt kompenzálva hozzám nőtt Barbie, a rusnya, már kitépett hajú barbie baba. A szekrényem legalján várja, hogy végre kidobjam, de #szentimentális vagyok. Mama még arról is tett, hogy mindig új ruhákban pózoljon Barbie. Inkább hívnám hadirokkant gülüszemű szörnynek, mint szépséges hercegnőnek. De Mamáért mindent.

2. Nem elég, hogy nyáladzó gyerekképű vagyok közel a harminchoz is, még ázsiainak se látszom. Minden egyes kibaszott alkalommal el kell mondanom, hogy hiába, hogy szingapúri születésű vagyok, túl fehér vagyok hozzájuk képest. Ez van, #törődjbele. Apáméknak hosszabbra sikerült a kis kiruccanásuk, és anyám nem bírta kivárni a 42 napos hajóutat velem a hasában. Túl mozgékony kölyök voltam már akkor is. Ők meg elszámolták magukat. Túlságosan is bejött nekik a szingapúri élet. Vagy lehet, hogy az #olcsóésfinomkaja tehet az egészről.

slightly couch potato
fuckin' retro
weird life goals


- Szívi, te igazi multikulti vagy - csattant fel Sara hangos örömmámorban úszva. Nem csodáltam, a három #nagyonvotka tett arról, hogy ne legyen teljesen józan a szentem. Már húsz perce vártam arra, hogy azokat a baszott kártyákat letegye és végre vánszorogjon a mezőkön, elálljon az utamból, mert így csak a tökömet tudtam nagy vígan vakargatni. Ezek a társasok néha igazán kiakasztóak tudtak lenni, főleg akkor, ha nem kompatibilis emberekkel ültem le egy asztalhoz. Sara megítélésem szerint nem az én kategóriám volt és ennek voltak vizuális jelei: rettenetes szőke lobonccal megáldott lány volt, amit a világítótorony nagyságú műkörmökkel még képes volt tetézni, jelen esetben undorító mályva színben pompázva. Mondtam már, hogy ki nem állhatom a #műnőket? Szerencsére nem volt seprű a szemére aggatva és a mellei is a helyén voltak, de ha engem kérdezel, még villanypásztorral sem bökdöstem volna meg, nem hogy pucéran elkapjam egy körre.
- Mondhatjuk így is - hagytam rá, mert ha most belekezdek a mesélésbe, soha nem végzünk.
- Hogy is mondtad? - nagy sóhaj. Segítségkérő pillantás Marcus felé és értett a célzásból. Sarat közvetlenül maga mellé vonta csikorgó hanggal, mert a padló nyöszörögve engedte a szék lábait csúszni a padlón.
- Engedd már el! Nem ekkora szám ez a Holden gyerek - nem erről volt szó, de ha eljut addig, ameddig én akarom, hogy eljussunk, akár még el is átkozhat.
- Shhh! - csitította Sara, fél tenyerét rátapasztva Marcus képére.
- Szingapúrban született, az anyja ír, az apja meg lengyel, akik meghaltak egy balesetben ezért a nagyanyja törölte ki a seggét, aki mostkapaszkodjmegzsidódenemizraeli, hanem lengyel. Még valami infó? - a harmada egy levegővétellel sikeredett, amiért minden elismerésem. Most hagyjuk ki, hogy legszívesebben kibeleztem volna, amiért ennyire lelketlenül beszélt a szüleimről, de nem lett volna tényleg indokom rá. Tényleg kis #szarcsimbók voltam, amikor elmentek ők, emlékeim is szinte már csak a képekről köszönnek vissza róluk.
- Ja. - fűztem hozzá a nagy egyetértésem Marcus szavaihoz. Nála még én se tudtam volna jobban megfogalmazni #életemsztoriját és nem is próbálkoztam. Egy olyan nőkezdeménynek, mint amilyen Sara volt, végképp.
- #Zsidó vagy? - bólintás és fejrázás. Nem gyakorlom a hitem.
- Van gyémántotok? - meglep, hogy tudja, de nem kap reakciót.
- Megvan még a kipád? - nocsak, egy zsidótudóval van dolgom. Bólintok, abból úgyse lehet problémám. Hogy hol van, fingom sincs, mert nagyjából öt éve nem is volt rajtam, a pajeszomat is valahol elhagytam. Mondjuk minden héten a mosdókagylóban, amit aztán ki is dobok. Nem vagyok szőrösebb az átlagnál, szóval ha hagyom, kinőne a szakállam és nem kellene babaseggképpel az arcomon grasszálni New York utcáin.
- A koncentrációs táborokban voltál már? - Mindben. Egyértelműen. Még abban is, ami sose volt tervben. Még több kérdés, a kihallgatásokat meg sose bírtam. Mégis bólintok. Személyesen is voltam már, láttam dokumentum filmekben, olvastam is a témában és nagyanyám alkarján is a mai napig ott virít a sorszáma, amit még odahaza kapott ajándékba az árjáktól. Sara arcát már nem tudtam nonstop figyelni, jelezve, hogy kossulhatna már és inkább lépjen, szóval ha már nem volt más választásom, az üveg nyakáért nyúlva engedtem le a torkomon visszafogottan tizenkettő korty barnasört. Számoltam. Addig sem kellett ezzel a nőszeméllyel foglalkoznom.
- És és és és.. - folytatta volna, nekem viszont elfogyott a söröm, meg vele a türelmem is.
- Lépsz végre a #kurvaéletbe, vagy szeretnéd lemérni a farkam méreteit is? Vagy inkább tippeljek, mennyire vagy elöldeszkahátulléc?
- Tulok vagy, Holden! - a nem létező bajsza alatt Marcus vigyorgott rám, megrántottam a vállaimat. Sara döbbent arckifejezése lassan megváltozott, a tématerelésem pedig megnyerte a nem létező versengést, mert az ő piros bábuja a rossz irányba három mezőt csúszott. Legközelebb olyannal ülök le játszani, akivel lehet is és nem csak megnyerni lehet, hanem megszopatni is másokat.
#gamenight

Barbra #notStreisand Friedmann
Ha a vérvonalamat vagy a családfámat akarnám kutatni, akkor is őt tenném be nagyanyámnak, ha akarnám, ha nem. Örökbe fogadott, amikor senkinek sem kellettem. Ezért, ha csak egy rossz szót is szólsz az én mamámra, kettészedlek, savba raklak. Ő a legcsodásabb nő a világon, és nekem nem #anyapicifiának sikerült lennem, hanem #nagyiegyetlenunokájává avanzsáltam. Sikerült azért leszakadnom róluk, de még mindig öt perc alatt náluk vagyok. Három, ha sietek és lefosok mindenkit.

#kurvaokosvagyok
#Stréber. Valahogy mindig megtaláltam a kiskapukat, hogy minimális tanulás mellett maximális teljesítményt tudjak nyújtani. Ez a fostos időszakomban még nem volt így kimondva, de később rájöttem arra, hogy potenciális #tanárkedvenc voltam. Nem azért, mert órák hosszat a könyvek felett görnyedtem, hanem azért, mert a tudásomnak a felét odafigyeléssel jegyeztem meg. A középiskola már egy kicsit nehezebben ment, mert fontosabbak voltak a bandázások, a lányok és fentebb már olvastad, hogy a drog is. Ma már ez a téma nem tabu, kis túlzással már, de minden államban legalizálták az orvosi füvet - így a beszerzése is némileg könnyebben megy, nem dugják fel a seggembe a zsernyákok állandóan a puskájuk csövét, ha marijuana felhőt látnak kiszállni a számból. Na szóval, visszatérve a tanulásra, a továbbtanulásra. Az egyetemek se igazán érdekeltek, azért sincs még normális diplomám, már olyan, amit tényleg szívesen csinálnék. Túlságosan sok dolgom volt az egyetem mellett, a tanulás meg sose kötött le. Ezért lyukadtam ki a Four Seasonsnél. A #bellboy pozícióm már a múlté, és ha már három egyetemet is abbahagytam, csak mert #leszarom, azért egy szállodaismeretekkel teletűzdelt menedzsmentes szakot sikerült bezsebelnem a turizmus csodálatos világából. Már amikor nem akarom ráborítani a pultot a #nagyszerű turistákra. Mert hiába mondod nekem, hogy a vendégnek van igaza, ha ostoba vagy. Hiába vered a pultomat, ha képtelen vagy logikusan érvelni. Gyűlölöm a hisztit. Ha a főnökömet keresnéd, a képedbe röhögök. Legyél normális vendég, nem pedig az, aki elvárja, hogy kipolírozzam a segged a nyelvemmel.

Az én szívemhez a füvön keresztül vezet az út. #420 forever
#Peace