One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Damian & Annie ~ Round 2

Annie Johnson
Today at 10:11 am



Archiválást kérek!

Annie Johnson
Today at 9:18 am



Damian & Annie - You Drive me Crazy

Damian H. Whitman
Yesterday at 9:29 pm



Tessa & Jamie - Once upon a december

Tessa Wilson
Yesterday at 8:17 pm



Rae y Flor - Csajos hétvége

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 6:22 pm



Zsaruból lett rossz fiú, ex szerető kerestetik!

Adriana Lane
Yesterday at 3:37 pm



April & Adrian

April I. Maystone
Yesterday at 2:42 pm



Caroline & Dylen

Dylen Hawkins
Yesterday at 9:44 am



Nico & Janine ► I need you!

Mateo Domenico Rossi
Yesterday at 2:25 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 54 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Janine A. Rossi, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Shane & Raelyn | don't hold yourself back

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Aug. 09, 2018 3:46 pm


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Csak szórakozni akartunk, kicsit kikapcsolódni a hosszú műszakjaink után, erre itt vagyunk ismét, életet mentünk, a sajátunkat kockáztatva. Azt hiszem, kicsit mindketten azon vagyunk, hogy tréfával üssük el a helyzet élét, mert ha végiggondolnánk komolyabban is, hogy épp mi a jó büdös francot is csinálunk, akkor felpofozhatnánk magunkat – vagy egymást – hogy ébredj már fel, te idióta, és húzz innen jó messzire.
- Ittas motorozás? - pillantok fel rá szúrós szemekkel. - Nem úgy volt, hogy józan vagy? - kérdezem vádlón, de apró, cinkos mosoly bujkál a szám szegletében. Totál zakkantak vagyunk, ez nem is kérdéses. - És még azt mered mondani, hogy én vonzottam be? - ingatom a fejem. Mivel többé-kevésbé sikeresen megtámogattam az sebtében összetákolt támasztékommal a pasast, már ugrok is ki a kocsiból. Azt ösztöneim amúgy is azt sikítják, hogy menjek már minél távolabb, de előbb még ki kell onnan rángatnunk a sebesültet. Amint az öv megadja magát Shane bicskája alatt, már neki is fogunk a műveletnek. Arra azonban nem számítunk, de legalábbis nem ebben a szent pillanatban, hogy míg félúton járunk, az a rohadt kocsi tényleg felrobban. Háttal érkezem a legközelebbi fának, szédülök, és egy rakás helyen sajog a testem, de ahelyett, hogy a saját esetleges sérüléseimmel foglalkoznék, először arról akarok meggyőződni, hogy a másik kettő még életben van. Shane káromkodása mondjuk egyértelművé teszi, hogy még nem dobta fel a talpát, hála az égnek, úgyhogy félig feltápászkodva előre kúszom, hogy kitapogassam a sebesültünk pulzusát.
- Baromira gyenge – motyogom magam elé, és az jár a fejemben, hogy félő, már a mentőben meghal, a nagy fényártól pedig nem is veszem észre azonnal, hogy már itt is vannak. Shane röviden vázolja is nekik a szitut, aztán azon vagyok, hogy segítsek betolni a pasast a kocsiba, közben elmondom az észrevételeinket, hogy a tág pupillákból drogfogyasztásra gyanakodtunk. Ezt muszáj figyelembe venniük, és nem csak arra az esetre, ha arra a kerülne a sor, hogy újraélesszék... Az egyik kolléga, épp az én hogylétem felől kezdene faggatni, amikor meghallom Shane ordibálását. Aztarohadt! Fél kézzel szerencsétlenkedve próbálná arrébb vonszolni a motorját a lángok útjából. Szinte futva érkezem mellé, és segítek megmenteni a járgányát. Csak amikor viszonylag már biztonságos távolságot érünk el, akkor fordulok szembe a dokival.
- Basszus, a karod? Eltört, ugye? - mondjuk ezt így kapásból nem biztos, hogy rögtön meg is tudja állapítani, de sejtése már biztos van. - Tudsz így vezetni, vagy hívjunk inkább valakit? Mindenesetre legjobb lenne most már mielőbb elhúzni innen, a többit majd intézik a tűzoltók... - sóhajtok nagyot a még mindig lángoló autó felé pillantva.
- Mondd csak, Harper, nálad minden szombat este ilyen? Csak mert akkor nem aprózod el túlságosan a szórakozást sem – nevetek fel fáradtan, a fejemet ingatva, de abban a pillanatban fájdalom hasít a tarkómba, és úgy megszédülök, hogy meg kell kapaszkodom Shane karjában. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kobakom nagyobbat koppant a fába landoláskor, mint azt először gondoltam.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Aug. 02, 2018 5:41 am


Raelyn & Shane
I am not your enemy
Hát ha valamikor, ma este nem igazán számítottam arra, hogy majd dolgoznom is kell. A fenének sincs kedve néhány pohár whisky után még életet menteni, már nem azért. Nyilván, ha már itt vagyunk, megtesszük a tőlünk telhetőt, de a picsába is, miért van ez állandóan velem mostanában? Vonzom ezeket, esküszöm… Szabadságra vágyom, nem ilyesfajta túlórákra.
- Na ja. Kísértjük ma a sorsot. Először az ittas motorozás, most meg ez. Tuti te vonzottad ezt be nekünk – szurkálódom, miközben az övet próbálom elvágni olyan hamar, amilyen hamar csak tudom, de éppenséggel nem a legélesebb ez a szar, az öv meg ugyebár elég masszív. Francba már. A szikra hangját én is jól hallom, kezdek is kicsit bepánikolni, mert nagyon nem hangzik jól. Hallom azt is, ahogy Rae türelmetlenkedik mögöttem, de hiába próbálom gyorsabban vágni, csak nem akaródzik elszakadni. Egy határozott mozdulattal aztán mérgemben sikerül megszabadítanom az emberünket tőle, és odaengedem magam mellé Rae-t is, hogy tudjon segíteni kiszedni a fószert a kocsiból.
- Hát most jól fog jönni ez az aprócska dolog. – Még ebben az elcseszett szituációban is elmosolyodom a poénkodásán, ugyanis azzal úgysem jutunk előrébb, ha idegeskedünk. Meg is nyugszom, hiszen már látom a fényt az alagút végén. Visszaszámolok és húzni kezdjük az áldozatot. Meglepően jól működünk együtt Raevel, pedig nem vagyunk összeszokva, én meg még nem is igazán szoktam ilyesfajta munkát végezni. Vágok, varrok, vizitelek, hasonlók. Nem pedig kocsiból mentek ki embereket, hogy megússzák a robbanást. És ahogy ennek a gondolatnak a végére érek, hatalmas fényáradat lesz, a kocsi felől pedig nagy zaj hallatszik. A következő pillanatban már a földön landolok, de olyan sebtében, hogy kettőt pislogni nincs időm.
- Bassza meg – nyögöm és a hátamra gördülök. – Hát ez kurvára felrobbant – morgom és fel akarok ülni, hogy szemrevételezzem a sebesültünk állapotát, hogy egyáltalán merre repült, de ahogy megtámaszkodnék a jobb karomon, olyan fájdalom hasít belé, hogy sikítani tudnék. Szép nőisen. Mozgatni sem tudom normálisan. Hát ez kurva jó.
- Megvagyok, te jól vagy? – kérdezek vissza, és lassan feltápászkodom, mire éppen befut a mentő is hála a magasságosnak. Épp itt volt már az ideje. Most már valószínűleg a krapeknak amúgy is annyi. Nagyon csodálkoznék, ha túlélte volna az ütközést majd egy robbanást is. Ha mégis, akkor át kell gondolnia az életét, azt hiszem.
- Mi történt? – fut a mentős kolléga felénk, én meg értetlenül meredek rá.
- Na vajon? Robbanás, szóval jó lenne, ha hívnátok egy tűzoltót is, mert konkrétan mindjárt füstmérgezést is kapunk. A pasasnak már előbb is baromi lassú volt a pulzusa, mostanra lehet már halott is – mondom kissé idegesebben, mint kellene, de mostanra elszállt az egész türelmem, főleg mert a pasi tapogatni kezd. - Ne velem foglalkozz már, az istenért!
- Jól vagytok? Menjetek kijjebb, ha lehet, átvesszük az esetet – érkezik meg a másik mentős kolléga is. Megtörlöm a homlokom, mert a hőség nagy lett a lángok miatt, és félő, hogy még nagyobb lesz, ha nem érnek ide időben a tűzoltók. Több fa is begyulladt, és ahogy oldalra pillantok, elkerekednek a szemeim.
- Baszd meg! Bassza meg, a jó édes… - Olyan gyorsan pattanok fel és rohanok a motorom felé –közben egy nagy ordítás is elhagyja a számat, mert a kezem kurvára fáj- mindenféle káromkodást felhasználva. Mikor odaérek, egy kézzel próbálom arrébb vonszolni, de így nem annyira egyszerű.
- Rae, tudnál segíteni?! – kiáltok oda neki, mert így nem tudok vele messzire jutni, és nem mellesleg baromi meleg is van itt, a lángok pedig egyre közelednek. Hát ez fantasztikus. Pedig jól indult az este…



avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Júl. 19, 2018 12:29 pm


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

A nagy Marvel szakértő az előbb még neveket aggatott rám, most meg már nem ért semmit. Sebaj. Megvagyok én anélkül is, hogy egy nagy, zöld monstrumhoz hasonlítanának. Fejembe nyomom a sisakot, és már indulunk is. Ahhoz képest, hogy nem is olyan sokkal ezelőtt még idióta módjára bujkáltam Shane elől, hogy észre ne vegyen, és ne kelljen vele szóba állnom, most egész királyul érzem magam vele, a motorján száguldozva. Igazából még szerencse, hogy a városból indultunk, ahol a forgalom miatt csak óvatosan tudtunk közlekedni, így volt lehetőségem felkészülni a nagyobb sebességre is. Az adrenalin még mindig jócskán lüktet az ereimben, amikor váratlanul meg kell állnunk, mert Shane kiszúrja előttünk a fának ütközött kocsit. Van erre valami törvényszerűség, hogy egészségügyi dolgozók csak úgy mehetnek el szórakozni bárhová is, ha közben is a munkájukat végzik. Bár gondolom sérülések és betegségek mindenfelé vannak a világban, csak mi nagyobb eséllyel szúrjuk ki, illetve állunk meg, hisz tudunk is segíteni. De ezt akartunk, erre tettük fel az életünket. Akkor minek panaszkodunk?
Töröm a fejem, hogy mit tehetnénk, hogy mi lenne a legjobb a balesetet szenvedett, eszméletlen férfi számára? Normál esetben nem ajánlott elmozdítani, és már úton van a segítség. A tíz perc annyira nem is hangzik soknak, de ez relatív. Ha a pasasnak már csak 2-3 perce van hátra, akkor az végtelennek is tűnhet. Próbálok minél jobban rálátni a sérültre, megállapítani, milyen helyzetben van, beszorult-e, mennyire van mozgatható állapotban, de akkor feltűnik valami a kocsi elejénél, ami rohadtul nincs rendben. Erre pedig fel is hívom Shane figyelmét. Ha segíteni akarunk, akkor azt gyorsan kell, mielőtt felrobbannánk a sofőrrel együtt. Ha ezt végigcsináljuk, ezért nekünk minimum valami kitüntetés járna. De persze olyat se fogunk látni soha.
- Valószínűbb, hogy azt írják: ez a szerencsétlen meg akart halni – replikázom tágra nyílt szemekkel, de mosolyogva, mert próbálom a helyzetet némi szarkazmussal kezelni, ahelyett hogy komolyan szembenézni a katasztrofális tényekkel. Shane bicskáért szalad, majd végtelennek tűnő ideig fűrészelgeti vele a biztonsági övet, miközben én tehetetlenül toporzékolva várakozok mögötte. Már a nyelvemen van, hogy sürgessem, amikor furcsa hangok jönnek a motorháztető felől, de visszafogom magam. A káromkodásból ítélve ő is tisztában van vele, hogy kurvára nincs időnk. Közben azon töröm a fejem, hogy tehetném magam hasznossá, illetve mivel tudnám biztosítani a fickó hátát és gerincét arra az időre, amíg kiszedjük onnan, de a lehetőségek elég szegényesek. Aztán támad egy ötletem. Keresek két erősebb sima faágat, ami ezeknél a fényviszonyoknál nem egyszerű, de szerencsém van. Aztán levetem a dzsekimet, megkerülöm a kocsit, és bemászok az anyósülés felől. Őrült ötlet, de most nem gondolkodom sokat. Míg Shane az övvel viaskodik, a két fadarabot elhelyezem a sérült feje és nyaka két oldalán hátulról, és az összetekert kabátommal rögzítem. Nem a legjobb megoldás, de nincs jobb ötletem. Mire végzek, az öv is megadja magát, én pedig már Shane mellett vagyok, hogy kiszedjük a fazont.
- Hulk vagyok, emlékszel? - kérdezem egy vérszegény mosollyal, amikor megállapítja, hogy a pasas nem könnyű. Közben már fogom a bal felét, ahogy kérte, és ahogy visszaszámol, már húzzuk is. Hát nyilvánvaló, hogy nem én végzem a meló oroszlánrészét, de teszem, amit tudok. Emelgettem már sérült vagy beteg embereket, egyedül, vagy a társammal, ebben már van gyakorlatom. Mi ketten ugyan nem vagyunk összeszokott csapat, de azért csak működik a dolog, hisz a férfi már kívül is van. Most már csak minél távolabb kellene kerülni. Hátrálok is, ahogy az erőmből futja, de még mindig nem vagyunk elég messze, amikor a kocsi eleje felől ezúttal egy sokkal hangosabb zaj hallatszik, majd a következő pillanatban azon kapom magam, hogy hátra felé repülök, és háttal nyekkenve egy fának esek. Az autó felrobbant, a lángok bevilágítják a környéket, én meg a hirtelen nagy fénytől, vagy az ütéstől kicsit szédelegve, a fába kapaszkodva próbálok feltápászkodni.
- Shane? Jól vagy? - kérdezem hunyorogva.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Júl. 12, 2018 5:09 am


Raelyn & Shane
I am not your enemy
Mikor Rae látszólag nem annyira veszi jó néven a Hulk-os megszólalásom, elgondolkodom, hogy talán rossz karaktert hoztam fel. Kurvára nem vagyok képben ezekkel a Marveles filmekkel, férfi létemre nem igazán fogtak meg eddig, pedig párszor megpróbálkoztam a filmekkel már.
- Felőlem akárki lehetsz a Fantasztikus Négyesből. Bárkiket is jelentsen az – mormogom az orrom alatt somolyogva ahogy felpattantam a motorra és várakozóan Rae felé pillantok. Adam-Adam. Jól kicsúszott a kezeid közül, pedig milyen bomba nő!
El is indulunk a városból kifelé kicsit, ahol már gyorsabban lehet menni, mert itt a kocsik között nem az igazi.
- Ja, értem. Ravasz – mosolyodom el a sisak alatt ahogy beveszem a következő éles kanyart, aztán egyre gyorsabban és gyorsabban megyünk, de sajnos nem sokáig tudjuk kiélvezni a sebesség nyújtotta élvezeteket. Lelassítok és letámasztom a motort a kocsitól nem messze, ami konkrétan nyíl egyenesen hajtott a fának. A vezetőülésben ülő férfi nem néz ki túl jól, a mentőket rögtön tárcsázom, hogy ne vesztegessük az időt.
- Tíz percet – nyögöm ki, de a pulzusa az embernek elég gyenge, nem vagyok benne biztos, hogy bírni fogja, míg ideérnek a mentők. – Egy hajszálon múlik az élete – mormogom fejcsóválva. Csak érteném, minek ül kocsiba, aki bármiféle tudatmódosítószert vett be vagy tudom is én mit csinált. Nem értettem ezt sosem. Nem érzi, hogy nincsenek reflexei? Hogy a reakcióideje olyan szinten lecsökken, hogy képtelen reagálni egy-egy hirtelen ért dologra? Ami azt illeti, most mi is úgy motorozgatunk, hogy ittam alkoholt, de azon a kibaszott vonalon is végigmentem volna. Be tudom tájolni, mennyire vagyok ott fejben vagy éppen nem eléggé.
- Nem látok mást, nem akarom egyelőre megmozdítani, mert több kárt is okozhatunk vele – mondom, de közben persze megpróbálom jobban szemügyre venni. – Az is lehet, hogy a szívverése csak a drogok miatt ilyen kibaszott lassú, ezt így elég nehéz megállapítani. – Utálom az ilyen helyzeteket, amikor nem lehet tudni, mi okozza pontosan a tünetet. Gyanús, hogy jelen helyzetben csak ez áll fent hálisten, de nem vagyok benne száz százalékig biztos. Mindenesetre annak ellenére, hogy a szíve lassabb ver, legalább egyenletes és nem lassul. Ez megnyugtató.
Rae azonban kevésbé szolgál jó hírekkel. Cselekednünk kell.
- Na, de fasza. Ha felrobbanunk, akkor remélem ráírják a sírunkra, hogy mint mindig, most is más életéért adtuk a sajátunkat – fejezem ki nemtetszésem, hiszen mégis ki a jó élet akar este egy jó kis iszogatás után még dolgozni? – Van nálam bicska, várj – egyenesedem fel és sietek a motorhoz. Még szerencse, hogy vannak ilyen túlélő dolgok a tarsolyomban, különben most szarban lennénk az öv elvágásával. Visszarohanok és el is kezdem vágni az anyagot olyan erősen, ahogy csak tudom. Egy pattanást hallok közben a motorháztető felől, ami nem igazán tölt el nyugalommal.
- Baszki – sóhajtom, miközben még mindig az övet nyiszálom. Annyira azért nem éles, hogy pikk-pakk el tudjam vele vágni ezt a vastag szart. – Ez az ember nem tűnik túl pillesúlyúnak, már nem azért – mondom, mert közben jobban megnézem a szemben álló felet. – Mellesleg nem lesz így egyszerű, hogy nem férünk rendesen hozzá, de most el kell tekintenünk attól, hogy hogyan kellene csinálni a dolgokat szakszerűen, mert az úgy nem igazán fog menni. Valahogy azt kell elérnünk, hogy ne égjen meg. Na meg mi se, ez sem egy utolsó dolog – fújtatom, mikor végre sikerül elvágni az övet teljesen. Egy újabb robaj hallatszik az autó eleje felől, de most kicsit nagyobb már.
- Fogd a bal felét a háta alatt. Ki kell húznunk, nincs több időnk – mondom, majd alányúlok a jobb hónalja alá, hogy ki tudjam fordítani és ki tudjuk szedni onnan. – Egy, kettő, három – számolok, hogy nagyjából legalább egyszerre legyünk. Nem vagyunk összeszokott csapat, ami egy ilyen melónál ugyebár nem lenne hátrány, de legalább jól tudunk együttműködni. Ez már fél siker.



avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Szomb. Május 19, 2018 1:31 am


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Félretéve minden gyanakvást meg hitetlenkedést, elővéve a naivabb, hiszékenyebb énemet, további ellenkezések helyett egy biccentéssel jelzem, hogy kihagyhatjuk a vonalon végiglépkedős részt. Ha azt mondja, hogy elég józan, és nem lesz baj, akkor hiszek neki. Orvos a szentem, elvileg csak van annyi esze, hogy ne nyírjon ki mindkettőnket.
- Hulk? Komolyan? - ingatom a fejem elégedetlenül, és elfojtok egy vigyort. - Én mindig is inkább a „Fantasztikus négyes” féle Lényt éreztem magamhoz közelebb, bár Bruce Banner viszont egy tudós, igazi zseni, úgyhogy elfogadom a bókot. - Senki ne mondja, hogy nem tudom értékelni, amikor dicsérnek. Biztos vagyok benne, hogy Hulkként is tökéletesen megállnám a helyem, ha kellene. Nem is kérdéses.
Miután elindulunk, és váratlanul meghallom Shane hangját a sisakból egészen közelről, először kicsit meglepődöm, de hamar megbékélek a dologgal, mert nagyon is praktikusnak mondható a mikroport dolog. A pasi nagyképű felelete mellett viszont nem tudok csak úgy elmenni – még ha amúgy viccesnek is találom a megjegyzését –, de ahelyett, hogy szóban tiltakoznék, inkább oldalba csípem. Ellenkezni jelenleg, vezetés közben, amúgy sem igazán tud, ami nekem meg is felel.
- A vonalon végigküldés csak azért volt lényeges, hogy megbizonyosodjak róla: biztonságosan száguldozhatunk – vágok vissza határozottan, mire Shane válaszképpen valóban tovább növeli a sebességet. És ha ez még nem volna magában is elég, egyre jobban és jobban kanyarog előttünk az út is. Egyre közelebb állok hozzá, hogy összecsináljam magam félelmemben meg az izgatottságtól, de csakazértsem mutatom jelét annak, hogy kezd sok lenni a jóból – leszámítva a tényt, hogy egyre erősebben, szinte már görcsösen kapaszkodom Shane derekába.
- Ez kurva jó! - szalad ki a számon a tőlem nem túl megszokott, káromkodással egybekötött, izgatott felkiáltás. Amit valahol komolyan is gondolok, mert az enyhe rettegés ellenére is nagyon élvezem az utat. Az ujjongásomat követő rövid kuncogásszerű, ideges nevetés viszont, ami szintén önkéntelenül szökik ki belőlem, őszintébben árulkodik arról, hogy mégsem vagyok olyan nagylány, mint amilyennek mutatom magam. A következő pillanatban viszont Shane elkezd lassítani. Nem látom azonnal, hogy mi is történt előttünk, így nem értem rögtön, hogy mire is utal a megjegyzésével. Viszont amint megállunk, és ő közelebb megy a kocsihoz, én már követem is. Figyelem, ahogy kitapogatja az ájult férfi pulzusát, majd tárcsázza a mentőket, de igazából egyelőre tanácstalanul vizsgálom a helyzetet. Szívás, mert ő hiába orvos, én meg mentős, nincs nálunk semmilyen felszerelés, amivel segíthetnénk a sérültön, azt leszámítva, hogy felmérjük a helyzetét. Ennyivel talán majd előrébb lehet a kiérkező segítség.
- Mit mondtak, mennyi idő, amíg ideérnek? - teszem fel az első kérdést, ahogy Shane újra felém fordítja a figyelmét. Egy ilyen szituációban először mindig a katasztrófavédők dolgoznak. A kocsi frontálisan ütközött a fának, a motor is sérülhetett, akár fel is robbanhat, pont ezért kellenek a szakemberek hozzá. Ők vágják ki a biztonsági övet, az autó ajtaját, vagy bármi mást, ami akadályozza a mentést. Aztán a mentősök felügyeletével kiemelik a sérültet a hordágyra, ami nagy odafigyelést igényelhet például ha sérült az illető gerince, esetleg a nyaka vagy a koponyája. Nyakmerevítőre is szükség lehet. Persze ha időközben leáll a pasi szíve, valóban muszáj lesz onnan kirángatnunk, és szívmasszázst adni neki. Kezd frusztrálni a tehetetlenség, hogy itt ez a sebesült fickó, és szeretnék tenni valamit, de egyelőre nem tehetünk mást, mint várunk.
- Látsz rajta más sérülést is a fején kívül? - kérdezem meg Shane-t, mert jelenleg ő van közelebb a sofőrhöz. Az a fejsérülés biztos már magában is elég komoly, de ha máris lassulni kezd a pulzusa, lehet, hogy vérzik máshol is, vagy belsővérzése van. A dokira hagyom a további vizsgálódást, én pedig körbejárom a járművet, hogy jobb rálátást kapjak a helyzetre. Ahogy a megkerülöm elől a szétroncsolt motorháztető körül, feltűnik egy-két apró szikra. Elszakadhatott valamelyik vezeték is. Az olaj pedig szivárog, máris kisebb tócsát hagyott a fűben.
- Shane! Shane, baj van! A kocsi bármelyik pillanatban kigyulladhat. Szikrázik az eleje. Nincs időnk megvárni a mentőket, ki kell őt szednünk onnan! - jelentem be kissé rémülten. Már ezerszer láttam, hogyan csinálják a társaim tűzoltóságról, de én még sosem próbáltam. A biztonsági öv ebben a pózban valószínűleg nem enged, el kell majd vágnunk valamivel.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Kedd Ápr. 17, 2018 5:53 am


Raelyn & Shane
I am not your enemy
Igen, nem bírok a véremmel, így van. Rae nagyon csinos nő, de akkora tapló még én sem vagyok, hogy az éppen válófélben lévő barátom feleségével kezdenék ki. A nők hetven százalékának bókolok és célzásokat teszek, igazából ez már a stílusom része, nem igazán tudnám levetkőzni, de nem is akarom. Halkan felnevetek a zavarodott mosolyán, de aztán megcsóválom a fejem, mikor nem konkretizálja a dolgot a pénzkérdésről, tehát: Adam minden garast a fogához ver. Eszem ágában sincs belefolyni ebbe az egész válás dologba, ez csakis kettejükre tartozik, senki másra, de azért szerintem jó lenne, ha mindketten arra törekednének, hogy minél hamarabb és minél következmény-mentesebben csinálják ezt végig.
- Kösz – mosolyodok el egy vállvonás kíséretében a bókjára, hiszen tényleg jó ezt hallani. Mindent megtettem az ügy érdekében, de a végére már nyilvánvalóvá is vált, hogy nem lenne sok értelme újra próbálkozni, mert abból már látszik, hogy veszett fejsze nyele, ahogy Rae beszél a dolgokról. Gondolom, hogy nem egyszerű egyiküknek sem, de nincs értelme erőlködni, és Rae szépen meg is fogalmazza a lényeget a végére.
- Hát… ja, elképzelhető végül is – vonok vállat, de egy pár pillanatig elgondolkodom a dolgon, hogy ha ez komolyan így van, akkor esetleg lenne-e még értelme megpróbálni a dolgot Charlottetal? Na nem mintha ott tartanánk, vagy bármi ilyesmi, mert ugyebár a telefont sem veszi fel, de azért néha átfut az agyamon ez a szösszenet, pedig nagyon nem kéne.
A motorozás ötlete olyan gyorsan siklik át a gondolataimon, hogy észre sem veszem, de már fel is vetem az ötletet és pár percen belül, a számla rendezése után már kint is várok egy cigivel, amíg Rae elintézi a barátnőit.
- Probléma nélkül végigszaladok rajta, ha az megnyugtat – mosolyodom el, miközben átnyújtom neki az egyik bukósisakot, hogy magára eszkábálhassa, amíg én a vonalon mászkálás helyett, a lábaim közé kapom a motort.
- Egy percig sem tévesztett meg, tudom, hogy erős vagy, mint Hulk – nevetek fel, de persze a viccelődés mögött nagyon is jól tudom, hogy tényleg megtévesztő csak a csinos külső, mert egy mentősnek alapból kondiban kell lennie, mivel bármikor jöhet egy olyan eset, ahol nem ötven kilós nőket kell emelgetni és megmenteni. Akkor is helyt kell állni. Nem mondhatod azt, hogy nem vagyok hozzá elég erős. Na, meg azt is tudom, hogy Rae szabadidejében edz –ha jól emlékszem valami küzdősportot tol-, szóval tényleg nem kételkedtem egy percig sem.
Kikanyarodok az útra és kifelé veszem az irányt a városból, mikor megszólalok, és fel is nevetek Rae reakciójára.
- Mint minden nőnek – mosolygok, és ahogy kijjebb érünk a zsúfolt kocsisorból, kicsit gyorsítok, de nem húzom meg rendesen a gázt, mert nem tudom, Rae mennyire bevállalós e téren, és nem esne jól a fülemben az éles hangú sikítozás most valahogy. Hamar azonban bizonyossá válik, hogy neki ez csak „döcögés”, így meghúzom a kormányon a gázt és már száguldunk is, lassan el is hagyva a kocsikat magunk mögött.
- Az előbb még egy vonalon akartál végigküldeni, most meg csak döcögünk? – nevetek fel halkan, aztán élesebbnél élesebb kanyarokat veszünk be, de teljességgel biztonságban, mígnem az egyik élesebb után egy egy helyben álló világító fényszórót pillantok meg. Az autó, ahogy látom, nyílegyenesen hajtott bele egy fába.
- Na basszus, még ilyenkor is dolgozni kell. Szünet, Rae! – mondom, miközben lelassítok a kocsi mellett, és gyorsan le is segítem először magam mögül a kisasszonyt, majd én is lepattanok a járgányról, amilyen gyorsan csak tudok, hogy együtt siessünk oda a balesetet szenvedő ürgéhez, aki eszméletlenül, vérző fejjel várja a segítséget az autóban. Gyorsan tárcsázom a mentőket, miközben kitapintom az ember pulzusát, ami van ugyan, de baromi gyenge.
- Nagyon gyenge a pulzusa, félő, hogy mindjárt meg is hal, akkor el kell kezdenünk az újraélesztést – mondom, és amíg Rae tevékenykedik valamit, addig bediktálom a szükséges adatokat a mentősnek, aztán visszatérek a szórakozó partneremből vált kollégámhoz. Nagyon nincs most ehhez kedvem, egész nap betegekkel szívtam, erre tessék, most meg ez.
- Drogot fogyasztott – mondom, miközben felhúzom a szemhéját, hogy szemügyre vehessem a tekintete tisztaságát, ami mint kiderült, rohadtul nem tiszta…



avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Pént. Márc. 23, 2018 10:49 pm


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Shane Harper most flörtölni próbál velem? Vagy csak már annyira be vagyok csípve, hogy képzelődöm? Határozottan flörtöl velem. Én meg képtelen vagyok mást tenni, mint elvigyorodni, majd enyhén felvonom szépen ívelt szemöldökeimet. A pasi amúgy teljesen rendben van, jófej, jóképű, egy kis rosszfiús beütéssel, és kedvelem, de... én épp válófélben vagyok... az egyik legjobb barátjától. És most valójában legszívesebben minden férfival, ilyen értelemben, tartanám a három lépés távolságot. De ha hirtelen el is múlna a hímundoritiszem, akkor sem kezdenék Adam egyik cimbijével. Még ha Adam meg is érdemelné, de nem süllyedek ilyen mélyre, szóval Shane mindenképpen tabu. Mondjuk szerintem ezt ő is így gondolja, valószínűleg csak nem bír a vérével. Bár az is igaz, hogy egy kis ártalmatlan flörtbe meg barátkozásba még senki nem halt bele. Tudtommal.
- Adam, ő... Adam – vonom meg a vállam a pénz kérdésre. Nem azt mondom, hogy a drága férjecském zsugori lenne, nem erről van szó. De a tényből kiindulva, hogy a válásunk egyelőre egy elég lassú folyamatnak tűnik, ami már tart egy ideje, és még nem látom a végét, gondolom egyértelmű, hogy nem könnyíti meg nekem. Igazából egyikünk sem a gyors, fájdalommentes, ragtapaszmódszert választottuk. Elhúzzuk a dolgot, hülyeségeken vitatkozunk, magam sem tudom, miért. Talán mert így dolgozzuk fel, hogy vége. Csak abban reménykedhetek, hogy mire aláírjuk azokat a nyavalyás papírokat, már tényleg teljesen túl leszek rajta érzelmileg is. Mert az, hogy a nap huszonnégy órájában adom a kemény csajt, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem visel meg. Az érzéseim sajnos nem szűntek meg egy csapásra, csak azért, mert a pasi megbántott, inkább mondjuk úgy, folyamatos átalakuláson esnek át, miközben rá kell jönnöm, hogy talán soha nem is passzoltunk igazán. Gondolom, az este folyamán általam eddig elpusztított mennyiségű alkohol is arról árulkodhat a szakavatottak felé, hogy gyógyulófélben vagyok... hogy egy orvosi kifejezéssel éljek, ha már így „kuruzslók” egymás közt vagyunk.
Na de kettőnk közül nem csak nekem vannak itt rossz tapasztalataim a házassággal kapcsolatban. Bár Shane az igenekig nem jutott el Charlotte-tal – akiről már lassan sikerül előkaparnom az emlékeimet –, mégis az előnyökről magyaráz nekem, amire muszáj összevonnom a szemeimet, és úgy fürkésznem az arcát. Komolyan, már kíváncsi vagyok, mit is akar kihozni ebből, de aztán kiderül, hogy csak Adamért tartott védőbeszédet, és ezen muszáj ismét elvigyorodnom.
- Jó barát vagy, Shane – hajolok kicsit közelebb, hogy megveregethessem a vállát. - Te megtetted, amit lehetett. - Ez az egész már veszett ügy, és némi buzdítástól nem fognak rendbe jönni a dolgok, de nem veszem rossz néven, hogy megpróbálkozott vele. Inkább egy kicsit szórakoztat, hogy ezt így nyíltan ki is mondta, de amúgy mindenképpen jobban jártam vele, mint amire számítottam, amikor még az itallap mögött próbáltam észrevétlen maradni. És ha már itt tartunk, fogadni mertem volna, hogy nem én vagyok az egyetlen ezen a nyavalyás bolygón, aki időnként biztosra megy, és inkább bújna az asztal alá, vagy valaki háta mögé, és magolná be az exe napirendjét, minthogy szembe kelljen néznie vele. Ahogy Shane azt ecseteli, kivel és milyen körülmények között is lenne hajlandó ismét találkozni, a szám már megint fülig ér.
- Nem tudom, tisztában vagy-e vele, de tulajdonképpen ezzel is csak az én igazamat támasztod alá: csak a drámamentes, könnyű kalandokra érdemes másodszor is befizetni – fejezem be én magam ezzel a gondolatmenetét, mert ne mondja nekem, hogy azok a nők közül, akikkel most állítólag „szívesen összefutna”, bármelyikhez is fűzi még bármiféle érzelem. Ha pedig nem kellemes – vagy esetleg semleges – újralátásban reménykedne, már nem is lenne ilyen lelkes. De én nem ítélkezem. Csak azt mondom, kétlem, hogy bármelyikünk is önként és dalolva menne szembe egy adag lélekcincáló drámának, ha az így vagy úgy, de elkerülhető.
A motorozás ötlete üdítően új irányt ad az estének, ami kell is egy ilyen régi kapcsolatokat kiveséző kezdés után. Nemigazán tűnődöm el azon, hogy ez milyen benyomást is kelt a barátnőimben, vagy hogy mennyire okos dolog száguldozni az exem haverjával, aki vagy elég józan ehhez, vagy nem... csak élek a lehetőséggel, hogy elhúzhassak innen, és részem lehet egy kis izgalomban. Valljuk be, józanon sem hozok mindig racionális és értelmes döntéseket, miért éppen most kezdeném használni az eszem?
- Hmm... nem is tudom – méregetem a pasit a kérdését hallva összeszűkült szemekkel. - Talán előbb végig kellene, hogy küldjelek valami egyenes vonalon – vigyorodom el, de a látszólagos bizonytalanságommal ellentétben a sisakot már el is fogadtam, és a fejembe nyomtam. A kapoccsal való vesztes harcom után Shane menti meg a helyzetet, aztán meg már pattanok is fel mögé.
- Ne tévesszen meg, hogy kicsi vagyok, ennek itt a nagy része izom – mutatok végig magamon nevetve, mielőtt elfoglalnám a helyemet a motoron. Az emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy mivel viszonylag alacsony és kicsi vagyok – pedig annyira nem is – bajba jutott hercegnő típusnak hisznek, ezért emlékeztetnem kell őket rá, hogy whisky vagyok teáscsészében, ahogy egyszer egy barátnőm mondta rólam.
Aztán persze már kapaszkodok is, bár az indulás olyan laza, ahogy a nyüzsgő forgalomban lavírozva szépen, nyugodtan kifelé döcögünk a városból, hogy – egy csipetnyi túlzással élve – akár fel is állhatnék kitárt kézzel, mint valami cirkuszi mutatványban. Aztán éppen amikor gyorsulni kezdünk, és már kezd élvezhetővé válni a dolog, hirtelen Shane hangját hallom egészen közelről.
- Aztarohadt! - hadarom el egyben, meglepetten. - A fejemben vagy! – teszem hozzá nevetve. Nem számítottam a mikroportokra, de tök menő. És hasznos. - Te ezt nevezed sebességnek? Szerintem még mindig csak döcögünk – válaszolom végül őt cukkolva, bátrabbnak mutatkozva, mint amilyennek most érzem magam. Mondjuk esélyes, hogy ha tovább gyorsít, a szívem is ki fog ugrani a helyéről, és az izgalomtól meg a félelemtől fogok felsikkantani, mint egy kislány – hogy aztán én legyek az ő fejében –, vagy ennél is görcsösebben kapaszkodni belé, de mindennek ellenére is átkozottul élvezem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Márc. 22, 2018 10:46 pm


Raelyn & Shane
I am not your enemy
- Meggyőzhető vagyok, Rae – húzom pimasz mosolyra a szám, de aztán észbe kapok, hogy éppen az egyik barátom ex-feleségével flörtölök és ez nem annyira szép dolog. Ekkora paraszt még én sem vagyok, szóval ezzel a mondattal abba is hagytam, legalábbis egy ideig...
A pénzbeli dolgokban is azért van némi igaza, én egy szóval sem mondom, hogy nincs, csak hát ez a téma amúgy is érzékeny nálam, ugyebár miután Lotte szépen lelépett. Azért az, hogy valaki a pénzt többre tartsa, mint a szerelmét... szerintem akkor sosem szerette igazán a másikat. De nem akarok most ezen kattogni megint, nincs értelme és az ideje sem most jött el.
- Jó, ebben igazad van. De azért remélem Adam nem ver minden garast a fogához – jegyzem meg összevonva a szemöldököm, mert ha igen, akkor biztos elmagyarázom neki, hogy ez kurvára nem vezet sehová. Komolyan nem akarok belekontárkodni senkinek a magánéletébe, de az ilyeneket nem tudom szó nélkül hagyni. – Min röhögsz? – kérdezem, miközben a komoly téma után halk kuncogásba kezd. Halványan elmosolyodom ezen én is, aztán belekortyolok a poharamba. Haláli laza ez a nő, kár, hogy Adam már lefoglalta, haha.
- Attól nem kell félni, egyszer már próbálkoztam, szarul sült el – nevetek fel halkan és elnézek Rae arca mellett a tömegbe. Nyilván ismeri a sztorit, tudja, hogy mi volt évekkel ezelőtt, és nem azért röhögök ezen, mert annyira vicces lenne, hanem mert kibaszottul próbálom leplezni, mennyire nem esik jól erre visszagondolni. – Szóval, nem gondolnám, hogy bármi előnye lenne, de azért megpróbáltam egy kis kampánybeszédet lenyomni a barátom mellett – vonok vállat, mert kár leplezni, ez történt. És egész nyilvánvaló az is, hogy ezzel ő is tisztában volt, de hála az égnek jól fogadta a dolgot, mondjuk én is figyeltem rá, hogy ne toljam túl komolyam a szöveget neki.
- Pedig még ezt is simán kinézem belőled – heccelem kicsit vigyorogva. – Jól van, nem kell magyarázkodni, értem én, én is rejtőzködtem már – nevetek fel, mert tényleg így van. Volt már, hogy Lotte elől menekültem miután újra felbukkant. Nem gondoltam, hogy ez valaha meg fog történni, de előkerült és most már esélyem sincs kiszorítani az életemből. Nem mondom, hogy nem akarom, de most már úgy elvagyok vele egy légtérben, ha kell. Sőt... sajnos lehet, hogy egy kicsit már többről van szó.
- Egyébként az attól függ, melyik exembe botlok bele – mosolyodom el szemtelenül, miközben az ujjammal a pohár tetején körözök. – Van, akit nem láttam évek óta, de szívesen futnék össze vele bárhol, bármikor, de leginkább egy olyan helyen, ahol... – nevetek fel, mielőtt még kimondanám, hogy le lehet teperni. Rae elég laza nő, nem félek attól, hogy megbotránkozik a megnyilvánulásaimon, de azért vigyázok, mit mondok. – Mindegy – fejezem be egy vállvonás kíséretében végül.
A motor hirtelen jött ötlet, nem is igazán gondolok bele, hogy alkohollal a szervezetemben fogom felültetni magam mögé, de... ha úgy van, majd megmentjük egymás életét, nemde? Ez a felvetés mondjuk elég abszurd, mert vagyok még olyan józan, hogy tudjak vezetni.
- Persze, és még azt is írd oda, hogy üdvözlöm. Meg a címemet is – mosolyodom el, mert talán tizenöt éve lehetett ilyen ügyem, amikor a csaj apja elől kellett rejtőzködnöm, mert kihúztam a gyufát náluk. Pedig akkor még nem is voltam olyan elvetemült, mint most vagyok. Kicsit aggasztó is tud ez lenni, hogy öregedtem több, mint tíz évet, és nem hogy megkomolyodtam, hanem még hülyébb és lázadozóbb lettem...
Elszívom a cigit, míg Rae-re várok, aztán mikor megjelenik átnyújtom a bukót neki. Anélkül nem indulunk útnak.
- Részegnek tűnök? – vonom fel a szemöldököm oldalra biccentett fejjel, aztán miután elvette a sisakot, én is a fejemre húzom a sajátomat és a átvetem az egyik lábam a motoron. Mikor kérdez, közelebb húzom kicsit, hogy megnézhessem a kapcsot, és mivel nem éppen jól kapcsolta be, kijavítom a hibát.
- Így már jó – mondom, aztán letolom a bukósisak elejét és a hátam mögé bökök. – Na pattanj! – mondom neki és kicsit meg is bőgetem a motort. – Kapaszkodj, mert észre sem veszem, ha elhagyom a pillesúlyod – mondom neki, és hátra nyúlva a kezeiért a derekamra csúsztatom azokat, mielőtt még elindulnék. Ha érzem, hogy stabilan fog, szépen, lassú tempóban kanyarodok ki vele az útra, és az autók között kacsázva, egyenlőre csak sétatempóban haladok, amíg ki nem érünk a nagy forgalomból. Kifelé haladok New York belvárosából, és mikor már megbizonyosodtam róla, hogy tényleg elég biztosan tartom a paripát ahhoz képest, hogy ittam, meghúzom a gázt, hogy az adrenalinunk az egekbe szökhessen. Imádom a száguldást, főleg az ilyen útszakaszokon, ahol már nem sok autó jár és kellően kanyargós is.
- Remélem bírod a sebességet – mosolyodok el, miközben mondom. A két sisak egy mikroport segítségével össze van kötve, szóval ő is és én is hallom, amit mond. Remélhetőleg eddig nem imádkozta el a Mi atyánkot, mert azon baromi jól szórakoznék.
 


avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Márc. 08, 2018 12:25 am


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Elnevetem magam, mert azért látom ám, hogy a keresztkérdéseimmel sikerül jól megmozgatnom a fogaskerekeket Shane fejében. Végy egy adag hülyeséget, öntsd nyakon alkohollal, szórd meg egy csipetnyi túlzott önbizalommal, meg felesleges dumálással... azt hiszem, ezek volnának a jelenlegi összetevőim, szóval akkor meg is kapunk engem.
- Hát, lehet egyszerre is... Vagy... egy másik lehetőség, hogy engem mentesz először – billentem oldalra a fejem, és édesen pislogok rá, mint egy ártatlan kiscica. Vagy úgy, mint aki be van szívva. Ezt most így belülről nehéz megállapítanom. Mindenesetre ütöm a vasat, amíg meleg, mintha tényleg az életem múlna rajta, hogy sikerül-e megpuhítanom a pasit.
- A pénz valóban nem vezet sehová, de a házasság előtt sem voltam nincstelen, és nem is szeretnék úgy kijönni sem belőle, hogy az vagyok – vonok vállat némi komolyságot erőltetve magamra. De azért közben eszembe jut az a mém, mely szerint „A pénz nem tesz boldokká, de vehecc belőle titákat, a titák pedig boltokká tezsnek”, és kicsit elnevetem magam. Ha az ember képes a sorok között olvasni, akkor azért találni ebben is igazságokat. Shane kivonja magát az állásfoglalás terhe alól, amit egy mosolygós vállvonással fogadok. Függetlenül attól, hogy kicsit becsíptem, és a szokottnál is többet – és még inkább több hülyeséget – beszélek, természetesen megértem őt, hogy igyekszik pártatlan maradni. Mint Svájc. Nem akar nyíltan az érzéseimbe gázolni, vagy mi, ugyanakkor a barátját sem akarja elárulni, még ha bizonyos tekintetben egyet is értene velem, szóval inkább nem mondja ki a véleményét. Nagyon diplomatikus tőle. A helyében szerintem igazából én is ezt tenném.
- Ha egyszer netalántán mégis házasságra adnád a fejed, és sikerül kitapasztalnod, hogy melyek is a dolog nagy előnyei, szívesen venném, ha megosztanád a titkot velem is – toldom meg a témát a saját véleményemmel. Na, nem azért, mert szerintem is olyasmiről papol, amit maga még nem élt meg, hanem azért, mert aki már benne van, vagy volt, sem okvetlenül tudja, miért is csináljuk mi, emberek, ezt magunkkal. Bár az is lehet, hogy jelenleg egy elég sötét perspektívából szemlélem a dolgokat, és egyszer, a megfelelő emberrel... Áh, inkább hagyjuk!
- Jó, azt azért nem mondom, hogy rendszerint magánnyomozót bérelek, mielőtt kimozdulnék otthonról – nevetek fel. - De mostanában nemigazán tudunk meglenni Adammel egy légtérben dráma nélkül, és úgy éreztem, hogy ma este, kivételesen, megleszek drámázás meg a „hattyú halála” magánszámunk nélkül is – sóhajtok a szemeimet forgatva. Hát most nevethet rajtam, ha úgy tetszik, de néha igencsak kifizetődő tud lenni a tervezés és előrelátás.
- Na mert te, ha tudod, hogy bizonyos helyeken esélyes, hogy belebotlasz valamelyik exedben, sosem szoktál óvintézkedéseket tenni? - kérdezek azért vissza, és próbálom magamban felidézni, mikor láttam utoljára Shane-t kétszer is ugyanazzal a nővel az oldalán. Úgy rémlik, hogy még talán az elején jártunk a kapcsolatunknak Adammel, amikor volt valami jegyessége is. Cheryl.. vagy Charlotte... ezaz, Lottie. Tudtam, hogy volt valami komolyabb is...
Amikor szóba kerül a motorozás, pillanatok alatt megyek át hernyóból pillangóvá szerű változáson, ahogy felvillanyozódom a gondolatra. Igazából mindegy, hogy van úti cél, vagy csak a száguldozás öröméért indulnánk el, én máris benne vagyok.
- Hát apám szerintem még most is frászt kapna, ha hallana erről... Lehet, csinálok majd egy-két képet, és elküldöm neki – nevetek fel, persze nem gondolom komolyan. Igazából így is elég ritkán beszélek már az öregemmel, mióta Washingtonba költözött, de ha a napokban eszembe is jutna jelentkezni nála, kétlem, hogy jó poén lenne a részeges száguldozásaimmal szórakoztatni őt. Aki viszont esélyes, hogy nem értékelné azokat a fotókat, ha látná, az talán Adam. Bár egyrészt már semmi köze hozzá, mit csinálok, másrészt nem is lehetne oka féltékenykedni, mert Shane-nel csak haverkodunk és jól érezzük magunkat, de el tudom képzelni, hogy így az összkép akkor sem tetszene neki.
Ahogy az várható volt, a csajok nem nagyon díjazzák a spontán ötletemet, és első nekifutásra elég komoly ellenállásba ütközöm, de hamarosan megbékélnek. Talán úgy gondolják, hogy de jó, a szerencsétlenje végre képes egy kicsit kikapcsolódni, vagy hogy „ez az, Rae, szedj fel valakit, és rúgj ki a hámból”, de tökmindegy, mert a lényeg, hogy leválasztom magamat a hármasunkról, és megindulok én is kifelé.
Ahogy kiérek, Shane kérdésére csak bólintok, aztán azért megtorpanok egy pillanatra, hogy megnézzem, mire is vállalkoztam. Egy szép Honda ébredezik a pasi mögött. A kicsi szívem szinte meg is dobban tőle. Lelkesedésemet kifejezendő elismerően csettintek egyet a nyelvemmel.
- Biztos, hogy elég józan vagy ehhez? - kérdezek azért rá előbb még óvatosan, miközben továbbindulok felé. Nem mintha meggondoltam volna magamat. Szó sincs erről. Át is veszem tőle a bukósisakot, majd a fejembe húzom, és babrálni kezdek a csatjával, de az eredményben nem vagyok biztos. Mmhhm... Feltolom a sisak elejét, hogy jobban kilássak, és hunyorítva nézek Shane-re. - Ennek így kell állnia? - bökök a pöcökre az államnál.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Kedd Márc. 06, 2018 7:12 pm


Raelyn & Shane
I am not your enemy
Ha engem kérdeztek... lehet, hogy Adam helyében azért háromszor meggondoltam volna, hogy megteszem-e ezt a félrelépés dolgot, vagy sem, mert hát az a helyzet, hogy sok évet kellett eldobni, és azért azt ő sem gondolta, hogy nem derül ki?! Vagy ha kiderül, akkor majd Rae elnézi? Elég erős és makacs jellem ahhoz, hogy ne legyen annyira alárendelt, és ne gondolja azt, hogy nincs sok értelme ennek már, ha a férje nem tartott ki mellette. Most elhet, hogy ez az én számból hülyén hangzik, de azért nagyon jól tudom, milyen az, ha az embert átbasszák egy hosszabb kapcsolat után, és meg kell mondjam, határozottan nem jó, szóval... Nem is tudom, milyen következtetést vonhatunk le ebből, de az biztos, hogy Adam nem sokat ért a bosszújával, sőt, maga alatt vágta a fát.
- Hát, ezt azért nem mondtam... egyszerre nem lehet? – kérdezem egy mosoly kíséretében, miközben az asztalon tologatom a poharam ide-oda. Hülyeség ilyen dolgot feltételezni egy orvosról, hisz én mindenkit mentenék, egyenrangúan, egyszerre! Persze! Hát erre tettem fel az életem, hahh!
- A pénz nem vezet sehová, Rae, de hát te tudod – vonok én is vállat. Talán azelőtt többre értékeltem a pénzt én is, mielőtt még Lotte lelépett vele, és habár nehéz időszakok voltak akkora egy pár hónapig, mire összeszedtem magam, de arra határozottan jó volt, hogy rájöjjek, hogy az élet nem a pénz körül forog. Nekem nem az fájt igazából, hogy fogta a pénzem és megfosztott tőle, hanem hogy nem volt képes leülni velem szemben és közölni, hogy mi a probléma... – A te szemszögedet is abszolút megértem, persze, de inkább nem foglalnék álláspontot, ha nem gond – jelentem ki, mert a barátom ellen azért csak nem megyek. Elbaszta, ez tény, de Rae sem egy ártatlan ember.
- A házasságnak mondjuk elég nagy előnye, hogy az ember őszintén meg tudja beszélni a sérelmeit, nem? Bár nem tudom, én papolok, aki sosem volt házas és valószínű nem is lesz – nevetek fel halkan, mert valahol ez azért ironikus, hogy tanácsokat osztogatok a házasságról, amikor halvány lila gőzöm sincs róla. Vagyis csak amit láttam. Egyébként sem értem, mi ez a nagy házasság-pártolásom most, hisz pont a múltkor érveltem Haydennek az ellenkezőjéről. Néha már magamat sem értem, nemhogy még mást meg tudjak.
- Á, szóval még nyomozósdit is játszotok. Hát ez óriási, mit meg nem tesztek, ti nők. – És még az előbb bizonygatni próbálta, hogy nem bujkált. Komolyan, ha nekem egyszer meg kellene értenem a női nemet, én szerintem hamar feladnám... Most ebben a helyzetben is, miért kell kerülni a másikat? Miért nem lehet leülni egymással és megbeszélni? Nem értem, komolyan. Néha még a férfiakat sem, nemhogy a nőket.
A motorozás hirtelen pattan ki a fejemből, most túl nagy a zsongás itt nekem, de azért nem bánnám, ha Rae csatlakozna hozzám. Semmi hátsószándék, kérem szépen, bár... nem, nem, semmi!
- Mondjuk a kettőt kombinálva – mosolyodok el, aztán arrébb is tolom az utolsó korty italt. Ha Rae benne van, akkor nem iszom többet. Abban az esetben, ha csak én ülnék fel a járgányra, akkor annyira nem érdekel, mennyi alkohol van bennem, mert ha nem tudok annyira vigyázni magamra, hogy ne öljem meg magam, hát akkor kár értem, de ez van. Így viszont, ha benne van, érte is felelősséggel tartozom, és nincs kedvem elszámolni a saját lelkiismeretemmel, na meg utána Adammel sem.
- Azt nem mondom, hogy akkor kergessük őrületbe apádat, mert gondolom már nem sok köze van hozzá, mit csinálsz, de ha benne vagy, húzzunk – kacsintok rá, és tetszik, ahogy lelkesedik. – Kint megvárlak – mondom, majd felállok, és a pultnál megállok fizetni. Odaintek a barátnős asztalhoz, mert gondolom még megpróbálja meggyőzni Rae őket, hogy nem azért lép le velem, mert ilyen iszonyat jóképű vagyok, hanem mert jól akarja magát érezni kicsit.
Nincs túl meleg, de az utak szárazak, hó nem esett már egy ideje, abban viszont reménykedem, hogy meleg kabátja van, mielőtt még ráfagy nekem a motorra. Rágyújtok és a motoromnak dőlök, míg várok rá, aztán pár perc múlva be is indítom a járgányt, hogy megmelegedhessen a motor.
- Kész vagy? – kérdezem, ha kijött és a kezébe nyomom az egyik bukósisakot, aztán átvetem az egyik lábam, és megvárom, míg felül. Belevaló csaj, tudom, de azért felvet némi kérdést, hogy bevállalja-e, hogy felül mögém?! Kíváncsi leszek.
 


avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Szer. Feb. 28, 2018 1:49 am


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Már megint ez a szőrszálhasogatás. Nem mindegy, hogy picit, vagy picit többet? Ez biztos ilyen sebész dolog, hogy mindent ilyen precízen meg kell határozni. Huhh! De csak vigyorgok Shane-re, mert amúgy igaza van, meg ha már ennyire pontos akar lenni, hát legyen. Nem bánom. Picinél picit többet ittam. Szóval végül egy bájos, csak enyhén bűntudatos mosollyal még meg is vonom a vállamat. Hát legalább nem ítél el. Adam megtenné. Adam sok mindennel kapcsolatban elég ítélkező lett az elmúlt évek alatt, főleg ha rólam volt szó. De szerencsére ez engem már nem érdekel.
- Értem. Szóval nem utálsz, de ha bennragadnék vele egy égő házban, őt mentenéd ki először – bólogatok komolyan, mint aki már el is képzelte a felvázolt szituációt. Adam elsőbbséget élvez, én meg égjek el. Haha! Megjegyeztelek Shane Harper!
- Követelem – ismétlem meg ismét a szót, és megint kicsit vállat vonok, majd enyhén lebiggyesztem a számat. - Oké, igazából nem vagyok rá büszke, hogy pénzen marakodok vele, de tudod, ez nem egy egyszerű helyzet – sóhajtok fáradtan, olyan mélyről jövő kimerültséggel, amit a nem-tudom-hány pohár tequila, meg az állandó komolytalansággal átszőtt stílusom sem tud elfedni. - Nem panaszkodni akarok, de a házasságunk alatt olyan sok mindenről lemondtam. Eladtam a lakásomat, ott hagytam a munkámat a kedvéért... szépen, fokozatosan olyasvalakivé váltam, aki nem én vagyok – húzom el a számat, és a fejemet ingatom. Nem azért ültem át ide, hogy az exemről lelkizzek, aztán valahogy mégis ez lett belőle. Ha a téma kicsit változik is, a szó végül mindig visszaterelődik rá, és a válásunkra. Most még ezt annyira talán nem is bánom. Van, hogy részegen könnyebb kiöntenünk a szívünket. Holnap azonban... ha visszagondolok rá, hogy mi mindent pletykáltam el őszintén Adam egyik legjobb barátjának... Hát fogalmazzunk úgy, hogy szívesen megetetem majd magammal a földet, amennyiben az hajlandó lesz elnyelni.
- Hogy megbeszéltük-e...? Ah, nem érted, Shane. Én... annyira bele voltam zúgva abba a hülyébe. Elvakítottak az érzéseim, és sokáig észre sem vettem, hogy amit ő akar az élettől, és amit én szeretnék, mennyire különbözik. Na jó, úgy tűnik, kettőnk közül nem is ő a hülye – javítom ki magam, ahogy így végiggondolom, amit mondtam. - Nagyon mások vagyunk, ami talán nem volt gond, amíg szemellenzőt hordtunk, de több mint két év házasság után... Nem akartam hazudni a tablettákról, érted? Csak... egyik napról a másikra ráébredtem, hogy én erre nem állok készen, és szükségem volt egy kis időre, amíg rájövök, hogy mit is szeretnék – fogalmazom meg a számára azt, amit tulajdonképpen a drága barátjának sosem tudtam, mert arra sem méltatott, hogy végighallgasson, inkább elviharzott, majd összejött valami macával azon a bizonyos gálán.
- Nem tervezek sokat erre járni – jegyzem meg aztán egy apró, féloldalas mosollyal a témaváltás után, majd a barátnőim felé sandítok. - Ha tudtam volna, hogy ide akarnak hozni, valószínűleg még útközben kiugrottam volna valahol a taxiból. De meggyőztek, hogy nem kell aggódnom, mert Ad dolgozik, szóval végül sikerült berángatniuk ide – mondom már majdnem nevetne, ahogy magamban felidézem az élményt, amit nagyjából minden túlzás nélkül most megosztottam Shane-nel.
- Motorozni? - vonom fel a szemöldökeimet, és a tekintetemben kíváncsiság csillan. - Valami konkrét helyre akarsz menni, vagy csak úgy száguldozni az éjszakában? - tudakolódom, mielőtt választ adnék a kérdésére. - Hmm... Úgy rémlik, húsz éves korom óta nem ültem motoron. Volt akkoriban egy fiúm, Justin, aki az őrületbe kergette apámat – kuncogok fel az emlékre. Igazi lázadó voltam tiniként, és attól tartok, ezt nagyrészt még a mai napig sem nőttem ki. Kivéve, hogy már nem szokásom füves bandákkal lógni, meg motorral keresztülrobogni a városon. Bár vezetni még sosem vezettem egy ilyen vasszörnyet, én mindig csak az utas voltam. Azt hiszem, kedvem támadt nosztalgiázni, és biztos vagyok benne, hogy ez a lelkesedés az arcomra is kiült.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Kedd Feb. 27, 2018 2:49 pm


Raelyn & Shane
I am not your enemy
A helyzethez képest még igen józan vagyok, pedig amikor elindultam a kórházból, azt hittem, hogy majd három pohár whisky után bedobom az unalmast, aztán szállíttathat haza a pultos egy taxival, aki már igencsak jól tudja a dolgát, mi van akkor, ha Shane Harper kicsit felönt a garatra. Nem egyszer történt már meg, főleg nem az utóbbi hetekben, hogy taccs részegre ittam magam, de olyan szinten, hogy még a világomról sem tudtam. Ez persze nem volt olyan jó döntés, lévén másnap a kórházban halálra szívták a véremet miatta – talán jobb lett volna, ha nem az egyik legnagyobb orvos és kórházi dolgozók gyűjtőhelyére megyek inni, nem?-. Ezt a hibát újra és újra elkövetem, de mivel New York nagy, és máshol nem igen találni ivócimborákat csak ritkán, így most is ide tértem be, és lám, kit látnak szemeim.
Halkan felnevetek Rae mutogatásán.
- Hát, azt látom. Talán a picikénél – mutatom én is hunyorogva – egy kicsit többet – vonok vállat mosolyogva. – Nem baj az Rae, néha ki kell rúgni a hámból kicsit – nyugtatom meg, hogy előttem aztán tényleg nem kell szégyenkeznie. Én tudom a legjobban, mennyire taccsra tudja tenni egy hosszabban tartó kapcsolat vége az embert. Bármelyik fél is a hibás.
- Nem léptem be, Rae – nevetek fel halkan, miközben újabbat kortyolok a barna löttyből. – Adam meg én két külön ember vagyunk, még ha a barátom is, akkor is. Amúgy sem akarok belefolyni túlzottan a dolgokba, de mivel a barátja vagyok, bármikor ott vagyok, ha kell. Neked is, csak hát tudod... azért mégis csak elsőbbséget élvez ebben Adam – vallom be, mert hát hülyeség köríteni, Rae-t csak általa ismertem meg, Adam volt, aki úgy rendesen benne mozgott a köreinkben. Neki meg amúgy is ott vannak a barátnői gondolom, vagyis ahogy látom is, igyekszenek kirángatni őt a letargiából, úgy tűnik, inkább több, mint kevesebb sikerrel. A baj az, hogy az alkohol csak ideig-óráig segít felejteni, de addig megteszi legalább.
- Sosem voltam az, aki megsértődik bármi ilyesmi húzáson. Aláírom, az mondjuk tényleg nem esik a legjobban, hogy nem mondta el, de ez van – vonok vállat, nem fogok azért sírva fakadni emiatt. – Kiköveteled? – vonom össze a szemöldököm, mert ez már kevésbé tetszik. A pénz nagy úr, ezt is jól ismerem már, és olyan éket tud verni két ember közé, hogy azt nem is gondolnánk. Persze itt más a helyzet, mert Rae és Adam között már így is elég sok a feszültség, de akkor is el lehet még békében válni, ha arról van szó.
- Megbeszéltétek egyáltalán, hogy te még nem akarsz gyereket? Mindegy Rae, ez sem az én dolgom, csak azért ez elég nagy érvágás tud lenni egy férfi számára, főleg ha azt hiszi, hogy nem képes teherbe ejteni a nőt. – Nem körítek, ez így van. Az őszinteség fontos egy kapcsolatban, ha az nincs meg, akkor szar az egész, úgy ahogy van, és bárhonnan is nézzük a dolgot, Rae volt az, aki elkezdte a hazudozást.
- Na, de komolyan, nem akarok erről vitát nyitni, ez csak az én véleményem – zárom le ezzel a dolgot, aztán a barátnői asztalához siklik a tekintetem. Jobbnak látom kicsit terelni a témát, mert egyrészt én nem vagyok pszichológus, másrészt pedig őt sem akarom letargikus hangulatba sodorni. Aztán mégiscsak teszek még egy kört, mert megköveteli a téma. Hátha van még esély, de... nem látok sokat.
- Jó, én elhiszem, az biztos, hogy szar ezek után összefutni, de ha sokat jársz majd erre, akkor akaratlanul is bele fogsz majd botlani. – Adam is sokat járt ezen a szórakozóhelyen, mióta Raevel megromlott a kapcsolatuk, és most is csak azért nem teszi tiszteletét, mert a kórházban ügyel. Most viszont áldom az eget, hogy nem úgy jött ki a lépés, hogy eljön velem, mert akkor itt már valószínűleg óriási veszekedések mennének, amire ha valakinek, nekem aztán biztos nincs szükségem.
- Még az is lehet. Szabad az egész éjszakám, szóval még arra is vevő vagyok, de ha engem kérdezel, van egy jobb ötletem, amíg még nagyjából józan vagyok – mosolyodok el, és a gondolataim máris arrafelé irányulnak, hogy milyen jó lenne feldobni kicsit a hangulatot. Rae is és én is elég fosul vagyunk szerelem ügyileg, szóval ha benne van, akkor felvetem az ötletet:
- Szeretsz motorozni? – tolom el magam elől a maradék whiskyt, mert ha benne van, akkor ennyi elég is volt. Vezettem már részegebben is, most meg még csak a becsiccsentés elején vagyok, szóval stabil a helyzet. Azt nem tudom, hogy Rae lesz-e olyan bevállalós, hogy felüljön mögém a paripára?!
 


avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Kedd Feb. 20, 2018 6:55 pm


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Mivel Shane az általam felállított alkoholteszten máris átcsusszant, ami ugye abból állt, hogy megválaszolta a kérdésemet, és nem, még nem itta le magát a sárga földig, így eldőlt, hogy nem a részegség beszél belőle. Más egyéb magyarázatot kell találnom a félrebeszélésére.
- Éééén... már ittam egy picikét – mutatom a hüvelyk- és mutatóujjaimat összeérintve, hogy mennyire nagyon picikét. Oké, persze elpusztítottam már néhány pohárka tequilát, és enyhén akadozik már néha a nyelvem, de azért teljesen rendben vagyok. Nem kell aggódni miattam. Ahh! Nem értem, miért lovagol még ezen a rejtőzködős témán. Drámaian sóhajtok, mielőtt megválaszolnám Mr. Akkor-sem-hagyom-annyiban kérdését.
- Csak diszkréten meg akartam győződni arról, hogy Adam nincs veled – kezdek bele úgy, mintha valóban szó szerint harapófogóval rángatnák ki belőlem a szavakat. - Meg nem voltam benne biztos, hogy nem léptél-e be az utálóim közé a kedvéért... Beléptél? - hajolok kicsit közelebb az asztalra könyökölve, hogy a hely gyér fényviszonyai mellett rendesen a szemébe tudjak nézni, és meggyőződhessek róla, hogy gyűlöletmentes-e a tekintete, avagy sem. Aztán nem tudom, melyikünk lepődik meg jobban azon, hogy Shane még nem hallott a válásunkról... Úgy látszik, a drága exem a „magamba fojtom a bánatom” című fejezetét éli. Bár azt én sem állítanám, hogy úton-útfélen a válásunkról pletykálnék mindenkivel. Valószínűleg arra sem emlékszem majd vissza örömmel, hogy ha most megered a nyelvem, de az alkohol az már csak ilyen. Valódi igazságszérum. De azért ők mégis csak barátok. Elvileg.
- Én a helyedben odafigyelnék rá, még a végén kiderül, hogy téged is „megcsal” - rajzolok idézőjeleket a levegőbe az ujjaimmal. - és valami idegen orvosnak, vagy valami fiatal gyakornoknak önti ki a szívét helyetted. Amúgy ha tényleg szarul viseli a válást, az gondolom csak azért van, mert kikövetelem a saját részemet a házasságunkból – teszem hozzá kissé gúnyosan, majd megvonogatom a vállamat.
- A fogamzásgátlós húzás? - vonom fel a szemöldökeimet kissé felháborodva. - Hát persze, arról bezzeg mesélt neked! Miért is nem vagyok meglepve? - ingatom a fejemet, és röviden szemezni kezdek a második pohárka tequilával is... de végül hagyok neki még pár perc időt, hogy elbúcsúzzon a külvilágtól. - Ehhez nagyon ért, hogy csak azzal foglalkozzon, ami őt érdekli. Hogy kiforgassa mások szavait vagy tetteit, meg manipuláljon, és mindent ő irányítson... Mert az aligha érdekelte őt valaha is, hogy én mit akarok. Nem, ha engem kérdezel, itt már nincs mit helyrehozni. Csak azt sajnálom, hogy nem léptem ki már előbb ebből a házasságból – sóhajtok, ezúttal minden drámaiságot mellőzve, valóban kicsit rosszkedvűen. Már-már szinte hálás vagyok Shane-nek, amikor a figyelmünk egy kicsit a barátnőim felé terelődhet, mert igen, biztos vagyok a válásban, és abban, hogy Adammel már nincs közös jövőnk, de attól még azt is el kell ismernem, hogy fájdalmas ez az egész. A csalódás, megbántottság, a kiábrándultság, az újrakezdéstől való félelem, és még egy rakás ilyen baromság. És ezt a fajta fájdalmat még az alkohol sem igazán tudja tompítani, csak majd az idő. Ami viszont Jenny-t illeti, kíváncsi lennék arra, ahogy Shane megpróbálja befűzni. A csaj olyan szerelmes, amilyet én még nem láttam, de szórakoztató lenne nézni, ahogy próbálkozik.
- Évekig voltunk együtt, Shane – vonom meg a vállam, amikor a megjegyzésével folytatja a lelkemben való vájkálódást. - Most fújunk egymásra, és őszintén, látni sem akarom, de attól még nem egyszerű lezárni ezt az időszakot – felelem komolyan, aztán eltüntetem a második kör tequilámat. - Meg azt hiszem, fura újra itt lenni – teszek egy kisebb kört felfelé a levegőben a mutatóujjammal. - De az ivászat az ő ötletük volt – bökök fejemmel a csajok felé. - Jenny-nek születésnapja van, szóval igazából leginkább tőle függ, hogy merre megyünk tovább. Csak nem kedvet kaptál hozzá, hogy kísérgessél három becsípett bigét az éjszakában? - vigyorodom el.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Hétf. Feb. 19, 2018 10:40 am


Raelyn & Shane
I am not your enemy
A helyzet az, hogy én ha tehettem, sosem bonyolódtam semmiféle magánéleti problémába, amibe beleütköztek a barátaim. Ha kellett a segítség, akkor persze ott voltam és tartottam a hátam, vagy éppen hoztam tíz percenként az újabb kör tömény alkoholt, de ha nem volt muszáj, nem nagyon folytam bele a dolgokba. Ennek ellenére például Adam és Rae esetébe kénytelen voltam, hisz a szemem előtt történt meg Adam félrelépése, amit kezdetben nem igazán értettem –mert persze addig nem voltam abba sem beavatva-, de hát úgy voltam vele, hogy szüksége lehet egy kis változatosságra. Az ő dolga. Az ő dolguk. Aztán csak kibújt a szög a zsákból és kiderült, hogy itt nem csak egyoldali átverésről van szó...
- Azt hiszem még nem eleget a mai napom megkoronázására. De ahogy látom, te már nem vagy túl józan – kúszik az arcomra pimasz vigyor ahogy végig siklik a tekintetem a velem szemben ülő nőn. Adam jól elbaszta a dolgot, mert talán a fogamzásgátlós sztori még javítható lett volna, a más nő felé kacsintgatás viszont már határozottan túllépi a határokat a nőknél. Ami azt illeti régen nálam is túlment volna, de ma már Lotte-nak köszönhetően más fejjel gondolkodom arról, hogy mit érdemes megtenni egy-egy nőért és mit nem?!
- Határozottan rejtőzködtél – jegyzem meg, mert hiába is bizonygatja, ez kérdés nélkül az volt. Csak érteném, miért. – Akkor tehát miért rejtőzködtél? – nevetek fel halkan, majd le is húzom az utolsó korty barna löttyömet, de aztán majdhogynem félre is nyelek a mondandója hallatán. Válni? Azt hiszem, lemaradtam valahol félúton, vagy csak legalább a drága barátom elfelejtett tájékoztatni a fejleményekről. Baszki, lehet teljesen ki van idegileg és nem szól, hogy folyamatban van a válás? Akkor tényleg komoly a helyzet.
- Hogy válni készül? – kérdezem összefutó szemöldökkel, miután kiköhögtem magamat és megingatom a fejem egy halk, cinikus nevetés kíséretében. – Hát ezt úgy elfelejtette mondani. De biztos szarul viseli, ha még magában is tartja – mondom, mert ez aztán tényleg egyáltalán nem vall Adamre így talán jobb lesz, ha szólok pár szót az érdekében.
- Egyébként meg nem akarok szentbeszédet tartani, távol álljon tőlem, de nem lehetne ezt még helyrehozni esetleg? – döntöm a fejem oldalra, bár gondolom, ha Rae valamit a fejébe vett, akkor azt senki és semmi nem fogja megváltoztatni. – Mert ugyebár az a fogamzásgátlós húzás sem volt a legszebb, ha szabad ilyet mondanom – húzom a szám, mert azért jobb, ha nem felejtjük el, hogy itt kettőn állt a vásár. Az rendben van, hogy Adamé a nagyobb vétek, de azért titkolózni sem okos döntés egy ilyen komoly ügyben, mint például a gyerek. Ha ezt a húzást nem követi el Rae, akkor lehet –sőt, majdnem biztos-, hogy Adam sem csalja meg őt. Igazából ragozhatnánk ezt naphosszat is, de felesleges, az ő dolguk, nyilván más nem tudhatja, hogy mi a legjobb nekik, csak ők. Baszki, igazi pszichológusnak is elmehetnék így gondolati szinten legalább...
- Nem mintha engem bármikor érdekelt volna, hogy bárki foglalt-e vagy sem... – szemlélem közben a barátnőket, akik meg kell hagyni, meglehetősen csinosak, akárcsak Rae. Na, de ő tabu, mert hát azért a barátom –mint kiderült most már volt- feleségével már csaknem kezdek ki, az nagy parasztság lenne.
Mikor a pincér kihozza a kért italokat, belekortyolok a whiskymbe, aztán a kicsit sem habozó Rae-re emelem a tekintetem.
- Azért ahogy látom, neked is nyomja a lelked ez az egész ügy. Vagy más miatt iszol ilyen serényen? – heccelem kicsit, mert emellett nem tudok elmenni. – Még a végén haza kell támogassalak – húzom a szám széles vigyorra. Megtenném, persze. Igazából mindig jófejnek tartottam a csajt, és komolyan sajnálom, ha itt a vége Adammel, de én nem fogok ebbe beleszólni, a döntés az övék. Azért majd jól elmondom a barátomnak, hogy kár a csajért. Nem is tudom, hogy most tényleg jobban kicsípte magát, mint általában –bár ilyenkor a nőknél mindig előjön valamiféle pánik, hogy majd nem fognak kelleni másik pasinak-, vagy mindig ilyen jó nő volt, csak én tartottam csukva a szemem lévén, Adam felesége. Mindegy igazából, ex-nőkre és feleségekre sem hajtok, azért szorult belém némi jómodor, bármily nehéz ezt elhinni.
- Discozni is mentek még ma? – tapogatózom, mert még az is lehet, hogy odacsapódok a csajbuliba. Végül is, annál rosszabb sose legyen...
 


avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Feb. 15, 2018 6:38 pm


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Várakozva, már-már türelmetlenül nézek Shane-re, fel vagyok készülve, hogy mindennek elhordjon, amiért így meg úgy átvertem a barátját, meg még ki tudja, mi mindent hordott össze rólam Adam. Az alkoholnak hála, ami már a szervezetemben kering, nem igazán fogom fel, mekkora hülyeség ez, mert nyilván nem fog a fejemre olvasni semmit, vagy beleavatkozni a dolgainkba, normális emberek normális esetben nem tesznek ilyet, és amennyire Shane-t ismerem, ő is túl jó arc ehhez. Én jelenleg mégis meg vagyok győződve arról, hogy bár Adam ma este nem boldogítja itt jónépet, mindazok, akik a baráti körét képezik, rólam sugdosnak a hátam mögött. És ez baromira idegesít. Szóval örülnék, ha a képembe mondanák, amit gondolnak, bárkinek bármi is a problémája. Shane pechére őt pécéztem ki szószólónak erre a feladatra. Na de amikor megszólal, értetlenül ráncolom a homlokomat. Nincs otthon a macska? Cincognak az egerek? Mi van?? Nem tudom, hogy félrebeszél, vagy szórakozik velem, esetleg tényleg nem tudná, hogy nem élünk már együtt Adammel? Pedig már jó ideje nem. És amúgy semmi ennél értelmesebb magyarázatot nem tudok találni a szellemes megjegyzésére.
- Amúgy te mennyit ittál? - puhatolózom, hátha rájövök, hogy melyik variáció áll fenn, bár egy külső szemlélő számára valószínűleg már messziről egyértelmű lehet, hogy kettőnk közül én csíptem be jobban eddig. Elég tequila van bennem ahhoz, hogy bátornak és vagánynak érezzem magam, meg szókimondónak, és ideüljek pofázni, bár úgy összességében ezek közül egyik sem jelent gondot józanon sem. Csak legfeljebb akkor ennél diszkrétebben viselkedem. Egy kicsivel. És nem próbálnék elbújni egy itallap mögé.
- Pff... én nem rejtőzködtem – legyintek, és elnevetem magam. - És pláne nem félek tőled – forgatom meg a szemeimet, majd úgy nézek rá, mintha ennél nagyobb ökörséget mostanság nem is hallottam volna. - Mire vagyok kíváncsi? Arra, hogy milyen sztorival eteti Adam a kollégáit. Csak mert amikor egy pár válni készül, arról mindig mindenkinek megvan a maga véleménye. Miért pont a drága férjem barátjának ne volna? - vonom fel a szemöldökeimet, de ahogy a férfire nézek, van valami a tekintetében, ami azt sugallja, hogy nem tudta. Basszus, tényleg nem tudta! Mi a franc? Adam nem beszélt neki róla? De hiszen... Megrázom a fejem, és a barátnőim felé tekintek.
- Ha inkább róluk akarunk beszélni, nekem úgy is jó. Sőt! Melyikre vagy kíváncsi? A szőke Anne, ő is mentős, a társam. A barna pedig Jenny, a lakótársam, vagyis jelenleg nála dekkolok, de ő foglalt, szóval nála nem érdemes próbálkoznod – ingatom a fejemet. A következő pillanatban pedig a pincér kihoz az asztalunkhoz egy pohár whiskyt meg két újabb tequilát, én pedig az egyiket egy elégedett hümmögéssel fel is öntöm azonnal.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Csüt. Feb. 15, 2018 1:58 am


Raelyn & Shane
I am not your enemy
Kivagyok idegileg, komolyan mondom. Azt hiszem, határozottan szükségem van egy italra vagy kettőre, mert a mai napom az egyenlő egy kalap fossal, de úgy egy jó nagy adaggal… Nem igazán részletezném, csak annyit mondanék, hogy az egyik betegem, akivel már majdnem sínen voltam, feladta a küzdelmet és bedobta a törölközőt, ami ha még nem lenne elég, akkor ott van Lotte, mint hab a tortán, aki ugyebár nem veszi fel azt a rohadt telefont.  Azt hiszem már elegem van mindenből, úgyhogy én meg se várom a műszak végét, úgy döntöttem.
- Simon, én húzok haza, ha van valami bármelyik betegemmel, tedd már meg azt a szívességet, hogy minden tőled telhetőt megteszel, jó? Kiégtem mára – jelentem ki a kantinban az éppen a majmot tömő kollégám elé ülve mélyeket sóhajtozva.
- Jó, majd figyelek, de mi van, gáz van? – érdeklődi, de én csak megrázom a fejem. Gáz van itt már hónapok óta lassan a fejemben, meg úgy mindenhol, de majd egy erős ital rendbe tesz.
- Nincs, csak a faszom ki van a nappal, ennyi – vonok vállat, és elveszem az egyik szendvicset előle kérdés nélkül, hogy a mai nap először végre magamba erőltessek némi szilárd tápanyagot.
- Hát jól van, azért szólj, ha kellek. – Bírom Simont, tudom, hogy ha kel segítség a melóban, akkor ő kérdés nélkül elviszi a dolgokat, bár ez oda-vissza működik.
- Csak egy jó erős whisky kell most, és akkor minden oké lesz – rándul meg a szám, majd megveregetem a vállát, amikor Adam csatlakozik hozzánk.
- Ügyelsz ma, haver? – teszem fel a kérdést a kissé nyúzott tekintetű barátomnak, miközben a szendvicset majszolom.
- Ja, ne is mondd. Semmit nem aludtam – bámul maga elé én pedig fejet rázok. Amióta Raevel megromlott a viszonyuk – nem is tudom, hogy most hol tart a dolog- elég szarul néz ki, de hát bassza meg, elcseszték. Mind a ketten.
- Pedig reméltem, hogy csatlakozol a letargikus klubhoz és egy pár pohár alkoholhoz, de akkor mindegy, majd máskor – vonok vállat, aztán felpattanok és kezet fogok velük, hogy aztán minél hamarabb és távolabb kerüljek a kórháztól és a betegektől. Nem állok szóba inkább senkivel, mert félő, hogy valamelyik ápolónő az eszembe juttat majd valamit, amit már megint elfelejtettem és richtig halaszthatatlan lesz. Nem-nem, ma nem!
A gyorsaság ma igen jól megy, pillanatokon belül vagyok lent a mélygarázsban és pattanok a motorra, hogy hátra hagyva mindent hajtsak az egyik bárba, ahova általában járunk az orvos-haverokkal. Biztos akad majd ismerős, szóval nem aggódom. A motort majd itt hagyom, vagy berakom a pár saroknyira lakó haveromhoz, ott azért mégiscsak biztonságosabb. Azt nem tudom, már eddig is miért nem jöttem taxival, rejtély marad. A pulthoz igyekszem és rögtön kérek két adagnyi whiskyt, aztán leülök az egyik asztalhoz és nézelődni kezdek. Tulajdonképp nem is igazán vágyom most társaságra. Inkább nézem a jó nőket, aztán majd meglátom, lehet fogok egyet és hazaviszem estére valamelyiket. Az egyik asztalnál egy csapat nő ül, és egy ideig csak oda-odapillantok, amikor meglátom a itallap mögött bujkáló Raelynt. A látványra fejcsóválva nevetek fel halkan és a whiskyt kortyolgatva figyelem őt, kíváncsi vagyok, mégis meddig gondolja azt, hogy kibaszott vak vagyok vagy éppen ő egy igazi kaméleon?! Mondjuk azt nem igazán értem, miért rejtőzködik, de szerintem nem sokáig fogja bírni. A várakozásaim igaznak is bizonyulnak rövid időn belül, és hirtelen csak azt veszem észre, hogy a nő velem szemben ül és ontja magából a szót, mire pislogok kettőt és összevont szemöldökkel meredek rá.
- Szia Rae – mondok első körben ennyit és kérdőn meredek rá. – Nincs otthon a macska, cincognak az egerek? – célzok ezzel arra, hogy Adam ma ügyel, ő pedig éppen a barátnőivel tequilázgat itt. - Min szeretnél túlesni? Láttam, hogy rejtőzködsz, de elég szarul csináltad – nevetek fel és piszkálom egy kicsit. – Mi van, félsz tőlem? Nem akartam én egy rohadt szóval sem arról a „baromról” beszélni, de ha már szóba hoztad… - vonok vállat és most már komolyan kezd érdekelni a sztori, mert valami azt súgja, hogy Adam valamit elsunnyogott a történetből. A sztorit, miszerint Rae újrakezdte a fogamzásgátlót a férje tudta nélkül, aztán ezek után Adam összegabalyodott egy nővel a jótékonyságin ismerem, de hogy most mi a helyzet, azzal nem vagyok tisztában. Talán mert nem is kérdeztem? Kurva jó barát lehetek, de isten látja lelkem, most egyenlőre a saját életemet próbálom ráncba szedni, ami valljuk be, nem egyszerű.
- Mire vagy kíváncsi? Gondolom, te többet tudsz, mint én – meredek rá, és remélem, nem nekem kell most előadni a sztorit, amit nyilvánvalóan már ő is oda-vissza, kívülről-belülről ismer. Mindeközben intek a pincérnek és rendelek két adagnyi tequilát a vele szemben ülőnek, magamnak meg egy újabb pohár whiskyt.
- Valami azt súgja, hogy nem vagyok tisztában a történet minden egyes darabkájával, de persze nem kell erről beszélnünk. Beszélgethetünk mondjuk a barátnődről is – bökök mosolyogva az egyik szőkeségre az asztaluknál, aki már látszik, igen jó hangulatban van az alkoholtól.  


avatar
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
137

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   Hétf. Feb. 12, 2018 2:24 am


Shane & Raelyn
DON'T HOLD YOURSELF BACK

Végre vége egy újabb hosszú műszaknak. Fáradt vagyok, éhes, nyűgös, alig várom, hogy hazamenjek, és húzzam a lóbőrt holnap reggelig. Csuklóból lendítem be az öltözőszekrényem ajtaját, ahová az imént pakoltam be a mentős egyenruhámat, aztán majdnem ugrom is egyet hátrafelé ijedtemben, amikor hirtelen Annie, a jelenlegi mentős társam, vigyorgó arcával találom szemben magam. Ez az arckifejezés semmi jót nem jelenthet. Máris kezdek aggódni.
- Mi van már? - kérdezem gyanakvó tekintettel, összehúzott szemekkel. Tuti akar valamit. Valamit, ami nem fog nekem tetszeni.
- Te, Jenny és én, meg egy rakás tequila... ma este – állítja fel nekem az egyenletet, és én már tudom is, mi van az egyenlő jel másik oldalán: fejfájás, kimerültség, szégyen, mert valami hülyeséget csináltam, és áhh nem ez volt a terv. Én nem ezt akarom. Ingatni kezdem a fejemet.
- Bocs, de már van programom – vágok is a szavába, mielőtt újabb ijesztő ötletekkel állna elő, aztán vállamra kapom a táskámat, és már indulnék is, de ő gyorsabb, megelőz, elém vág.
- A-a, ez alól most nem bújhatsz ki! Már hetek óta ki sem mozdultál. Mégis milyen programod van? Bámulni a netflixet egész éjjel? - Az a kedvenc hobbim, nem értem, mit fikázza! - Ez most nem rólunk szól, Rae! Jenny-nek születésnapja van. - Basszus, totál kiment a fejemből. Pocsék barát vagyok. Mélyen beszívom a levegőt, majd hatalmasat sóhajtok.
- Jól van – adom be végül a derekam. - Akkor gyere értünk nyolcra – teszem még hozzá, mert végeztem még egy gyors fejszámolást, és az jött ki, hogy így lesz még egy kis időm szundítani is, mielőtt nekivágnánk az éjszakának. Arra pedig szükségem lesz. Imádom Jenny-t, sokat köszönhetek neki, hisz a válás óta (vagyis annak elindítása óta, meg amióta ott hagytam Adam-et), nála csövezek, befogadott és törődik velem, de képtelenség, hogy egy huszonnégy órás műszak után pihenés nélkül kibírjak egy egész estés tombolást. És ismerem ezeket a csajokat már, reggelig is képesek bulizni.
Pár órával, evéssel, alvással, sminkeléssel, meg egy komplett nappalis divatbemutatóval később megérkezik velünk a taxi a buli helyszínére. Ám amikor meglátom, hova is hoztak bennünket, majdnem vissza is iszkolok a hátsó ülésre. Megtenném, ha nem fognának le. Hónapok óta nem jártam itt, pedig imádom ezt a bárt. Éppen csak annyi a gond vele, hogy ide jár lazítani a környék szinte összes egészségügyise, orvosa, ápolója, mentőse, meg a többi szakmabeli. Beleértve Adamet és a barátait is. És semmi kedvem összefutni egyikükkel sem. De aztán Ann megnyugtat, hogy erre ma nem is lesz lehetőségem, utánajárt, az exem épp most ügyel. Kifújom a levegőt, majd egy szemforgatással hagyom magam bevonszolni, és már rendeljük is az első kör tequilát. Nem is tudom, talán félórája-órája tarthat a beszélgetős-nevetgélős iszogatás, amikor az asztalunktól nem messze megpillantom Shane-t, a férjem egyik jó barátját. Ah, ne már. Felkapom az asztalról az itallapot, és az mögé rejtve az arcomat, kukkolok felé óvatosan, és próbálom eldönteni, hogy vajon Ő is vele van-e, mert ki tudja, elcserélhetett egy műszakot, vagy hogy egyáltalán Shane észrevett-e engem. A válásunk még nincs hivatalossá téve, ezért még nem is mindenki tud róla, de szerintem már így is pletykálnak rólunk, és igazából eléggé utálom ezt az egész felhajtást, hogy ilyenkor mindenki a hibást keresi, és nem mondom, hogy teljesen ártatlan lennék, de feltételezem, hogy Adam barátai inkább ellenem vannak, mint mellettem. Vagy már a pia beszél belőlem. Mégsem érzem úgy, hogy eleget ittam volna, mert ahelyett, hogy egyre jobb lenne a kedvem, inkább csak feszélyez a hely, a jelenlevők, meg a saját gondolataim. Úgyhogy inkább iszom még egy tequilát, aztán meg még egyet, a harmadik után meg már úgy vagyok vele, hogy oké, tök mindegy, gondoljon mindenki amit akar. Sőt, mondják egyenesen a képembe, nem számít, lepereg rólam. Fogom is magam, átülök Shane asztalához, vele szemben, felkönyökölök, és farkasszemet nézek vele.
- Na essünk túl rajta! Tessék, jöhet! Mondhatod! Úgyis megvan a véleményed, az a barom gondolom mindent elmondott. Meg most már kíváncsi is vagyok, szóval halljam, nem kell visszafognod magad!



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Raelyn | don't hold yourself back   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Shane & Raelyn | don't hold yourself back

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Faj: Vámpírok
» Kék Körzet (Hold)
» Hold, Kék Körzet
» I won't turn my back on you -[Nat&Clint]
» Lotte & Shane - The new beginning

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Szórakozó helyek-
^
ˇ