- i want u around me _ Rea & India

**Reagan Moore** · Re: - i want u around me _ Rea & India Kedd Feb. 14 2023, 16:19

Rea & India

Party bitches gonna make their night better
Kapsz zenét is: INNdiA

- Hé, én az arcod védelmezője és nem annak elrontója vagyok! - Mint ahogy összességében ritkán esett meg az, hogy lányokat bántottam bármilyen okból. Rúgtam össze már a port egy-egy kolléganőmmel, vagy valami idiótával az egyik üzletben, de azért azok aligha jutnak el tettlegességig, ellenben viszont kellően hangosak tudnak lenni tőlem a folyosók. Mellesleg szerintem vétek tönkretenni egy nő arcát, pláne, ha ennyire csinos, mint amilyen Indiaé is és ezt nem csak a feminista gondolkodásom miatt mondom.
Ami talán furcsa lehet, az az, hogy meglehetősen sok pasi próbálja csapni nekem a szelet csak azért, mert rájönnek egy-egy elcsépelt szóból, vagy netán a kisugárzásomból, hogy nyitott vagyok a szexre és bármilyen testiségre, igen ám, csak azt nem hallják hozzá, hogy kifejezetten lányokkal van ez így. Lefeküdtem már pasikkal is persze, az utóbbi időszakban is volt rá példa, de azért az túlzás lenne, hogy előszeretettel dobnám magamat az ölükbe. Ha aktuálisan, tök véletlenül pont benne vagyok, csináljuk, ha nem, akkor kopjanak le nagyon gyorsan, mert takarják a csajok elől a kilátást.
- Hidd el, az életemet is rád bíznám - mosolyodom el, majd huncut csókot formálok ajkaimmal. Jól esik, hogy India is védelmezne, néha kell ez a lelkemnek, mert én sem tudok mindig erős lenni, pláne nem józan és nagyon jó érzés, hogy ilyenkor számíthatok valakire. India számomra az a lány, akivel szimplán kellemes és imádnivaló együtt lenni és időt tölteni.
Egy kicsit meglep csábító hangja, mire összeszűkülő szemekkel nézek rá, hogy akkor most tényleg? Akarja? Menjünk? Merthogy rajtam nem fog múlni, noha érzem, hogy nekem még innom kell, nem India miatt, hanem mert az egész testem görcsöktől feszül.
- Irigyellek érte! Nekem meg mostanság pont, hogy egy vagyont kell költenem ahhoz, hogy kicsit el tudjak lazulni. - Most kurvanagy szükségem lenne egy ölelős közös alvásra, de nem várhatom el Indiatól, hogy velem tartson az éjszakában és a reggelben is tudván, hogy itt vannak a barátai. - De egyébként mostanában jobban szeretem a józan szexet, szóval… - Annak ellenére, hogy nem akarom elrángatni erőszakkal a társaitól, nagyon is kész vagyok hazamenni vele, ha ő így határoz. De ez természetesen az ő döntése lesz. Engem amúgy marhára szórakoztat az, hogy a pultos mindent hallani akar, pedig hello, azért nem lehet neki újdonság két nő flörtölése. Irtóra élvezheti, viszont leszarom, mert én is élvezem ahogy India közelebb hajol hozzám és fülembe súgja pont ezt.
- Mert állati dögösen festünk együtt - kúsznak felfelé szemöldökeim eközben, majd egy halk sóhaj tör elő belőlem India puszija és közelsége miatt, ami engem is beindít és ilyenkor nem érdekel, hogy mellettem ki hogyan veri ki magának, amíg nem rám teszi ezt. Kacsintok egyet a kukkolónkra, majd nyelvem hegyével végig simítok felső ajkamot csak hogy húzzam a srác agyát.
Egyébként nem célom eljátszani minden egyes alkalommal a depis sértett picsát, akit elhagyott a barátnője és nem tud másra sem gondolni, mert mindenkiről és mindenről ő jut eszébe. Igen, marhára fáj, de azért én is azért vagyok itt, hogy jobb kedvem legyen, úgyhogy azért annyira nem akarom túl sírósra fogni a dumámat. Ettől függetlenül azért jól esnek szavai, még ha tudom, hogy India alapvetően egy teljesen más gondolkodású lány. És ez tök jó! Elhúzom csak szám sarkát és bólintásokba kezdek, de hát én is tudom, hogy nincs mit tenni, ez a hajó elúszott és elég hülye vagyok, hogy szomorkodok miatta, még ha nem igen tudok mást tenni zsigerből.
- Köszönöm! - fogom meg kezét gyengéden, ám a mozdulat teljes mértékben baráti, mintsem szexuális gesztusokkal fűszerezett. Ez puszta hála azért, hogy most itt van velem. - Jah, bár néha képes vagyok túlzásokba esni - újra lekonyul szám egyik sarka, noha pár másodperccel később már inkább felfelé mozdul. - Annyira csak a végletekben tudok gondolkodni, India és ezt a tulajdonságomat nagyon szeretném kinőni. - Ekkor már inkább elengedem a kezét, mert lehet félrevezető. Nem kell egy lánynál leragadni. Ez totál így van, én is így gondolkodok, túlságosan is így, de… itt van az a bizonyos „de” és ez a baj. Próbálom elfelejteni, de nem megy egykönnyen, pláne úgy nem, hogy sosem lett értelmesen kimondva hogy vége és ugyan miért van vége. Utána is találkozgattunk, történtek dolgok, amik pont annak ellentétét bizonyították be… Összezavarodok újra és újra. Tisztára hülye vagyok!
- Három barátnőm mondta ugyanezt és pár évre rá tudatosan vállaltak gyereket - nevetek fel az emlékekkel együtt, csak mert pont ezt mondták ők is, mint most India. Végül újra és újra azt veszem észre, hogy körülöttem mindenkinek családja lesz, csak nekem nem. Szomorú, nah mindegy. Ezzel egyébként nem azt állítom, hogy Indianak is biztosan két év nyugalma van hátra, csak azt, hogy láttam én már sok mindent.
- Amúgy nem tudhatod - bökök rá azért, hiába nem akarom meggyőzni az anyaságról. - De én itt leszek örök vénasszonyként, szóval, ha kell egy gyerekellenes támogató, rám biztosan számíthatsz - jelentkezek önként a feladatra, ebben jó vagyok. Szerintem sok nő közül ebben a helyiségben kevesen vagyunk, akik ki is merik mondani, hogy nem akarunk gyereket és emiatt nem érzem magam kevesebbnek, vagy kevésbé nőnek. Én sem gondolnám, hogy valaha is lesz egy csemetém, Indiához hasonlóan egyszerűen csak nem bírom elképzelni.
Kérdő, ám egyúttal mosolygó tekintettel szállok le én is a székből és megyek utána át a tömegen. Elmondhatom, hogy se én nem lépek rá más lábára, sem az enyém nem szenved el tűsarkú szúrásnyomokat, úgyhogy elkönyvelhetjük sikeres menetnek. A dohányzórész maga a megtestesült levegővétel. A friss levegő olyan most, mint a jeges üdítő a nagy melegben, a körülöttünk dohányzó emberek cigarettáinak különböző füstje pedig érdekes egyveleget alkot az orromban. Nade… Kezdődik az a reménytelen rovatunk, amikor is megpróbálom befűzni teljesen inkompetens módon Indiat, hogy szuper lakótárs vagyok és nem az én hibám, hogy egyedül élek.
- Semmit! - vonom meg a vállamat. Úgyse hiszi el, meg amúgy én sem teljes mértékben, de mindegy. - Egyetem, külön élet, becsajozás, bepasizás, jobb hely, nagyobb magánszférá, meg tudod az ezekhez hasonló faszságok. Szóval jah, most egyedül vagyok. - Mindenkinek eljön az életében a változás és a továbblépés időszaka és ez nem csak tizennyolc évesen, érettségi után történik meg. Én nem is haragszom (úgy nagyon) senkire sem, csak anyagilag nem tudom már sokáig fenntartani magam azon a helyen. A gond igazából ott kezdődik, hogy nagyon nehezen váltok, mert ha megszeretem a szobámat, akkor az az én kicsi szobám és inkább felgyújtom, csak ne vegye birtokba más.
A „szívesen mennék” kifejezés magával vonzza azt a bizonyos „de” kötőszócskát, ami meg is érkezik. Kissé szomorú vagyok, hogy nem jött össze, viszont alapból nem volt ez több tőlem, mint puszta próba-szerencse, úgyhogy nagy reményeim nem voltak.
- Pech. - Mármint nekem, neki annyira nem. - Azért remélem jó lakást fogsz ki. Én ilyen téren nagyon nehéz eset vagyok. - Egyébként élnék Indiaval, kíváncsi lennék, meddig tartana a barátságunk, de talán egészen gyümölcsöző lenne a szimbiózisunk. Egyikünk sem basztatná a másikat, de ott lennék egymásnak, mikor kell. És ezt a gondolatot megszentelve elő is veszem a tüzet.
- Mert jó nő vagy? - tárom szét kajaimat vele együtt nevetve, habár szerintem mindketten érezzük, hogy kettőnk esetében ez röhejes, ha pasikról van szó már annyira nem. Ha egy izompacsirta jönne nekem ezzel a dumával kitörném a nyakát! - Biztos vagyok benne, hogy bekerültem a top egy-két ember közé, aki elmondhatja ezt magáról, úgyhogy nagyon hálás vagyok! - röhögöm továbbra is a szavakat, miközben meggyújtom a cigijét. Jól esik most csak megkönnyebbülten hülyeséket hadoválni össze-vissza. Aztán csak rákérdezek arra, amit részben már elhintett nekem kifelé jövet.
- Nagyon közel álltál egy Hamupipőke sztorihoz, ugye tudod? - pillantok rá úgy, mintha valami rémes dolog lenne. Egyikünk sem egy disney hercegnő alkat. Ő még talán igen a tündér arca miatt, de én még Tiananak sem lennék jó. Csókolgat a halál békákat. - Hallod, ez azért erős. Bocsánatot kértek már legalább? - kérdezem ingerülten. Minimum ezt illene, ha bár jóvá tenni ezt aligha lehet. Kicsit nekem is fájnak a szavak. Már nem magam miatt, engem ezzel nem ér sérelem, de együtt érzek Indiaval és újfent élek azzal a bosszantó képességemmel, hogy mások helyett is ki tudok akadni és fel tudom húzni magam. Néhány pillanatnyi érzelemtől fűtött némaságomból ébreszt fel azzal, hogy közelebb lép felém, szemeim pedig erre izgatott csillogással telnek meg.
- Ami azt illeti, nem szeretném - suttogom szinte automatikus könnyedséggel, miközben szemeit bámulom. - Nem vagyok oda a kurvákért, téged pedig sokkal többre tartalak ennél a szónál. De azért szívesen átnetflixezném extrákkal veled az éjszaka további részét. - Ravasz mosollyal jelzem, hogy én ezt amúgy komolyan gondolom, szóval ő dönt, hogy velem jön-e haza, vagy a barátaival. Nem feltétlenül űzöm azokat a kalandokat, amikor annyira berúgunk, hogy csak szexért bújunk ágyba amint hazaérünk és másnap meglepődve ébredünk fel egymás mellett. Vannak ilyen élményeim is, de elég kegyetlenek. Ellenben chillezni, a chill mindennemű értelmében annál inkább szeretek. Sütik, chipszek, fű és némi testiség. Fullos! De asszem volt már nálam India így egyszer, ha nem csal az emlékezetem.

♡

**India Lorelei Hastings**

Reagan & India

- Ez a mai este legjobb híre – nem túl hangos, viszont annál élénkebb volt a nevetésem, eközben pedig volt merszem venni a bátorságot ahhoz, hogy előrehajoljak és finoman megérintsem a fiatal nő orra hegyét – Ha most behúznál egyet, talán tartósan tennéd tönkre az arcomat és egy életre a szórakozásomat.
Nem kezdtem el taglalni azt, hogy az arcom nélkül a testem minden bizonnyal nem elég ahhoz, hogy bárkit az ágyamba csábítsak. Részben nem volt igaz, mivel nagyon is odafigyeltem arra, hogy a maximumot ki tudjam hozni abból, amivel megáldott az ég. Viszont maga a tény, hogy magas nő vagyok, ráadásul alapvetően lapos és vékony típus, az nem feltétlenül fedte le az emberek ízlését. Pont ezért is voltam nagyon boldog attól a ténytől, hogy gyakorlatilag a végtelenségig tudtam válogatni. Ha lányokkal akartam szexelni, akkor megtehettem, ugyanez volt a helyzet a srácokkal is. Nyilvánvalóan ezek utóbbiak voltak a finnyásabbak, viszont mindig dicsőségnek éreztem azt, amikor meg tudtam fektetni egy olyan személyt, aki elsőre nem érdeklődött irántam. Talán a legnagyobb szexepilem a kisugárzásom lehet, hogy jó fej vagyok az emberekkel, tudom élvezni az életet. Ilyenkor pedig kifejezetten jól jön az is, hogy annyira nem kell aggódnom a rám ragadni kívánó kilók miatt. Sokan mondják azt, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út, ezt pedig az is tökéletesen alátámasztja, hogy a legtöbben szexinek tudják találni azt a nőt, aki nem egy saláta felett fintorog, ha együtt esznek, hanem jóízűen, minden falatot ízlelgetve és élvezettel teli arccal képes betolni egy BigMacet.
- Na látod – annak ellenére, hogy nem ittam túl sokat, nekem is feltűnt, hogy a társaságában kifejezetten sokat kezdtem el nevetni – Ha majd valaki idejön és hasonló szöveget tol neked, akkor én ütöm ki. Vagy választhatunk más lekoptatási módszert is, rád bízom.
Egyértelműen szép nő volt Rea, ráadásul a szexuális hovatartozása ellenére, nem az a tipikus leszbikus nő volt, akiről sütött a dolog. Talán azért is jött be nekem mindig, mert benne a feminim és a maszkulin vonal is erőteljesen megvolt, ellentétben velem. Erős nőnek tartom magam, kifejezetten csípős nyelvvel, de ennek ellenére nem tudtam volna soha olyan kemény lenni, mint Rea. Ezt pedig kétségkívül szexinek találtam benne, nem beszélve arról az erőről és karizmáról, ami határozottan sugárzik róla. Ezzel pedig meg is válaszolhattam azt a kérdést magamban, hogy pontosan miért nem merik megközelíteni őt a férfiak. A legtöbb az gyáva és béna – nem olyan, mint az én Joshuám, akivel a múltkor találkoztam – emiatt pedig unalmasok is voltak. Egy olyannal én sem álltam volna le, szóval valójában Rea csak jól járt, amiért nem jött ide hozzá minden jöttment.
- Arra felhívnám a figyelmed, hogy az utóbbi időben nagyon megcsappant a tűréshatárom. Ha úgy akarsz ágyba vinni, hogy még magamnál vagyok, akkor szólok, ha megállhatunk a piával.
Nem zavartattam magam, hogy a pultos végig hallgatta, ahogyan flörtölök a nővel, sőt mivel észrevettem, hogy eléggé hegyezi a fülét, finoman végigsimítottam Rea karján. Amikor a válláról az ujjaim a nyakára csúsztak, finoman simítottam hátra pár tincset a hajából és odahajoltam, hogy a fülébe tudjak suttogni – Szerintem ez a faszi egy kukkoló. Azt várja, hogy smároljunk előtte, később pedig erre fogja kiverni.
Egy apró puszit azért nyomtam a füle mögé, majd lecsúsztam a bárszékről, azt közelebb húztam az övéhez és így ültem ismét vissza oda. Mivel most magassarkút viseltem, könnyebb volt ezt a műveletet végigcsinálni, mint amikor Saf unalmas hétköznapjait dobtam fel egy meglepetés szexel. Na nem én vettem részt benne vele, hanem részegen hagytam, hogy rámásszon a hercegére, aki a helyzetet jól ki is használta. Egyiküket sem tudtam hibáztatni a dolgok alakulása miatt, én pedig legalább megismertem az új potenciális szeretőmet. Viszont úgy tűnt, hogy most Reának volt szüksége rám, ezért figyelmesen hallgattam a szavait, nem is törődve azzal, hogy a térdem az asztal alatt az övéhez ér.
Miután megkaptuk az italokat, én is legalább olyan gyorsan húztam le a tequilát, mint a nő. Sajnos a hatás egyelőre elmaradt, de valószínűleg több kört is fogunk még tolni. Remélem tényleg nem annyit, hogy egyáltalán ne is tudjak magamról és elfelküdjek valahol nála… Nem volt kedvem a másnapossághoz.
- Sajnálom – finoman szorítottam rá az ujjaira, most pedig a nyelvembe haraptam, mivel valószínűleg pont nem az én ajánlataimra van szüksége – Nehéz lehet neked. Úgy, hogy éreztél iránta valamit.
Ezt a részét a dolgoknak képtelen voltam teljesen átélni. Soha, egyetlen személy sem tudott némi szimpátiánál többet kicsikarni belőlem. Nekem elég volt az, ha tiszteltük egymás lelkét és testét, bizonyos pontig társak voltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat a szó minden értelmében. Nem tudtam volna megállapodni, mert túl édes volt nekem az, amibe belekóstoltam. Boldoggá tett a változatosság, maga a tudat, hogy szabad vagyok és bárkit megkaphatok, akit szívesen látnék az ágyamban. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az minden bizonnyal még nem feküdt le velem.
- Nem kell egy lánynál leragadnod – az arcomra egy mosoly költözött, aztán folytattam – Rengeteg gyönyörű és csodálatos van, mindegyik a tiéd lehet. Most azt kell tenned, amitől jól érzed magad.
Nem akartam felhívni a figyelmét arra, hogy éppenséggel ez az időszak, amikor kedvére szexelhet a legjobb csajokkal, mivel valószínűleg csak Hannah-n jár az agya. Nem igazán tudtam, hogy miként mennek a dolgok ilyenkor, ezért ésszerű tanáccsal nem tudtam volna szolgálni neki. Ehelyett itt vagyok, hogy leitassam és eltereljem a gondolatait.
- Tudod milyenek az emberek – csak legyintettem egyet – Szerintem az olyanoknak, mint amilyen én vagyok, nem is való a szaporodás. Borzalmas anya lenne belőlem.
Ezen a gondolaton megint csak elnevettem magam, ahogy megpróbáltam elképzelni magam a karomban egy gyerekkel, vagy éppenséggel pelenkázás közben. Egyáltalán nem tudtam, hogy hogyan kell megfogni egy gyereket, nemhogy még fel is neveljem. Jobban belegondolva, még Saffie öccsétől is féltem, pedig az a kisfiú már képes volt az értelmes kommunikációra és ha beraktad a sarokba, akkor elvolt a játékaival.
- Nem nem. Amúgy is nagyon rossz fát tettek a tűzre. Menjünk, gyere – amint lecsúsztam a bárszékről, az ujjaimat az ő kezére kulcsoltam, mert nyilvánvalóan nem akartam elhagyni a tömegben. Nem volt bennem hátsó szándék. Soha sincs. Csak rá akartam gyújtani és nem az volt a cél, hogy tényleg kettesben maradjunk… Nem. Valójában nagyon is unatkoztam, miután dobtam Josht. Egy pillanatra megbántam, hogy valamilyen oknál fogva nem akartam azt, hogy közönségesnek lásson engem. Pont ez az oka annak, hogy bár együtt töltöttük az éjszakát, de nem olyan hasznosan, ahogy alapjáraton megtehettük volna. Bár valószínűleg ezt az adósságot még be fogja hajtani rajtam.
- Pontosan tudom – halkan nevettem el magam, aztán megcsóváltam a fejem – Miért költöztek ki a lakótársaid? Mit tettél?
Nem mintha csak rajta múlt volna a dolog, de viccesnek találtam a heccelését. Legrosszabb esetben kapok tőle valami megtorlást vagy büntetést. Ütni nem üthet, azt megígérte.
- Szívesen mennék – ez esetben rajtam volt a sor, hogy kissé nagy szemekkel pislogjak, miközben bocsánatot kértem tőle, amiért nemet kell mondanom – De már ajánlottak egy jó lakást Manhattanben. A múlt alkalommal megismertem valakit és mondta, hogy az alatta levő ingatlan kiadó. Pont a héten fogom megnézni.
Ha esetleg nem tetszene, akkor még mindig össze tudok költözni Reával. Kicsit ezt problémásnak láttam, mert hiába állította, hogy vége volt az exével, azért kínos lett volna, ha összefut velem, miután megvigasztaltam az egykori szeretőjét. Persze nem a részemről, de a nők nagyon féltékeny lények, emiatt egy kicsit pedig aggódtam volna.
- A kurvád? Miért akar mindenki a ribancává meg a kurvájává tenni? – halkan nevettem fel miközben kivettem egy szálat a dobozból és azt a szám elé tartottam – A te kurvád bármikor leszek. Csak nehogy megbánd a végén.
Hagytam, hogy végül meggyújtsa a cigit, viszont vele nem mertem volna megcsinálni azt egyelőre, hogy egyenesen az arcába fújom a füstöt. Nem tudtam még pontosan, hogy milyen a lelkiállapota, emiatt pedig hülyeség lett volna ingerelni. Nem mellesleg bunkóság is.
- Hát a múltkor eléggé berúgtam – csóváltam meg a fejem – És elhagytam a cipőm. Ezek pedig ahelyett, hogy segítettek volna megkeresni, insta sztorikban kerestették. Elég bunkó volt a srác, aki megtalálta. Továbbá hátráltattak abban is, hogy felszedjek embereket, mivel ők léptek le folyamatosan és a végén nekem már nem maradt senki. Nem tudom, hogy mindezt mikor fogom tudni nekik megbocsátani.
Csak forgattam a szemeim és halkan elnevettem magam, amiből határozottan rájöhetett arra, hogy nem gondolom komolyan, amit mondtam. Ettől függetlenül én hűséges voltam hozzájuk, mert mindenki jó éjszakájához asszisztáltam. Az összes szülő rajtam kereste a hülye gyerekét, akik minden bizonnyal nem beszélhettek össze, mivel körülbelül tizenöt ember aludt nálam elviekben. A szürke valóság pedig az volt, hogy egyedül töltöttem az elmúlt éjszakákat.
- Szóval – pár lépést közelítettem felé, majd a feje mellé raktam az egyik tenyerem, hogy elzárhassam a menekülési útvonalat – Miért szeretnéd, hogy a kurvád legyek?
A tenyerem az arcára csúszott, én halványan mosolyodtam el. Nagyjából olyan hangon kérdeztem meg tőle ezt, mintha a holnapi ebéd kérdését vitatnánk meg.

ruha. | 1 437 |jóestét Surprised

**Reagan Moore** · Re: - i want u around me _ Rea & India Vas. Dec. 19 2021, 15:20

Rea & India

Party bitches gonna make their night better
Kapsz zenét is: INNdiA

- Oh, ha én ütök, az teljesen tudatosan és sosem ok nélkül történik. Szóval ne aggódj, teljes biztonságban vagy mellettem - felelem hasonló mosollyal, mint amilyen az övé. Volt egy a pubban én nekem kellett magamra vállalnom a kidobó ember szerepét, mert a személyzet nagy része nálamnál törékenyebb lány volt, a férfi egyedek pedig ilyenkor tipikusan nincsenek sehol. Ilyen statisztikánál már kezdem azt gondolni, hogy szándékosan lógnak meg.
A szar csajozós szövegek képesek engem kikergetni a világból, de talán csak azért, mert anno annyi helyről hallottam rosszabbnál rosszabb szövegetek. Feltehetőleg az itt a kulcs, hogy ezekkel a szövegekkel pont azokat a csajokat akarták elcsábítani, akikre én is hajtottam. Lássuk be, gyakrabban megesett, minthogy én lettem volna a kiszemelt alany. Voltak idők, mikor ez kifejezetten zavart és vágytam arra, hogy a pasik - mit sem sejtve szexuális hovatartozásomról - rám is bemozduljanak, de ez relatíve kevésszer fordult elő. Manapság meg már örülök is neki.
- Naná, a te szádból sokkal jobb és kecsegtetőbb - nézek rá pajkos szemekkel, nem kell bemutatkoznunk már egymásnak. A szexre pedig egyből rácsapnék valami hozzám illő szöveget, de be kell látnom, hogy mostanság egyikünk sem olyan helyzetben van, hogy egyértelműen rá mernék startolni a komikus pasiknak indirekt módon sértő megjegyzésre, amely megbizsergette a testemet. India nyers stílusa annyira bejött mindig is, ellenben tudtam jól, hogy két ennyire hasonló és szabadúszó jellem nem bírna hosszútávon meglenni egymás mellett, úgyhogy sosem akartam, hogy kettőnk között huszonnégy óránál több legyen bármikor. Több ne, de azért sokkal kevesebb se, ha lehet. Már ami a barátságunkat és annak margójára időszakosan rózsaszínű filccel vésett extrákat jelenti.
- Akkor silver lesz - kacsintok rá bőszen. Én jobban szeretem a keserűbb alkoholokat, a silvert is jobban preferálom, mint a fahéjas-naracsos lágyabb verziót. Aztán mire a pultosra nézhetnék, a srác már elénk is rakja a poharakat. Gyors a keze, talán gyorsabb is, mint az enyém szokott lenni.
- Egészségedre! - Meg a bomba testedre, csak ezt már nem teszem hozzá, mivelhogy a só íze a nyelvemet a szájpadlásomhoz szorítja, így hát nincs más választásom, mint leöblítsem szájüregemet az alkohollal.
- Jobbkor nem is érkezhettél volna - szövegezem le, hogy ez tiszta sor legyen. - Azt hiszem, ezúttal mindkettőre szükségem van - kezdek bele a mesébe egy sóhajjal, miután az üvegpohár koccan az asztal lapján.
- Hannah lépett. Azt mondta, hogy neki ez nem megy. Azt hiszem... - Merthogy én már nem tudom, hogy mi az igazság, egy valami azonban fix, mi ketten nem alkotunk egy párt és azóta nem is lógunk együtt. Pokolian hiányzik, de el tudnám engedni, ha nem fújna minket mindig össze a szél. Ilyen téren nagyon irigylem Indiat, jó erősebbnek tűnt mindig is mentálisan nálam, hiába elsőre senkinek sem ez jön le rólunk.
- Úgy tűnik, ennek most tényleg vége lett - húzom el szám sarkát, miközben ujjaimmal a tequilás poharat basztatom. Annyira nem akarom neki mégsem kisírni a lelkem, amúgy sem tudnám a lényegen kívül túltolni az érzelmes szavakat. De talán jobb, ha ő mesél, az mindig érdekesebb nálam.
- Huszonhárom éves vagy, basszus! Már miért kellene már most szülnöd? Egyáltalán miért evidens, hogy szülni is fog egy nő, csak mert nőnek született? - Ezt sosem értettem. Csak mert fizikailag képesek vagyunk rá, ne várja már el senki, hogy ez életünk célja. Minden tiszteletem azoknak, akik babát akarnak és erre megvan mindenük, beleértve az akaratukat is, de ne vetítsék már ki minden egyes nőre, hogy ez a minimum, amit teljesítenünk kell az életben. Van annyi ember a földön, nem árt, ha valaki nem hoz létre utódot, ezzel csak megmentem a földet, meg a saját testemet. Nem utolsó sorban pedig nem rontom el egy érző ember (a gyerekem) életét a rossz anyaságommal. Kényes téma ez nálam.
Nyilván nem lep meg, hogy nem egyedül jött, mégha ez nálam sokkal inkább bevett dolog. Igaz, énis úgy jöttem ide, hogy pontosan tudtam, találkozni fogok itt olyanokkal, akiket ismerek, mégha nem is India volt a biztos személy erre, de kétségtelenül ő a jolly joker számomra.
- Akkor ezúttal nem én leszek az a bunkó fajzat, aki elrángat és nem hagyta, hogy veled bulizzanak. - Húzom el pajkos módon számat egy fél-mosolyra. - Kimegyünk cigizni? - Tudom, hogy ő is szokott dohányozni és nekem most sokkal inkább szükségem lenne a friss (dohánnyal telített) levegőre, mint az itteni alkoholszagra. Emlékeztet a munkahelyemre.
- Nyugodtan. - Felelem miközben pár zöldhasút nyomok le az asztalra a pultosnak, majd megindulok kifelé, ha ő is benne van a közös füstölésben.
- Úgyis három lakótársam is elköltözött, úgyhogy kellően üres a lakás, amíg nem találok magamnak új embereket, vagy én magam ne költöznék be valakihez. Szerintem kitalálod, mennyire utálok új emberekkel megismerkedni, pláne összeköltözni. - Még azért visszanézek a táncparkett felé, hátha valaki mérges szemekkel nézne utánunk, de az én tekintetem nem akad meg senkin.
- Szóval... - folytatom amint kilépünk a retkes autón és az éjszakai hűvös levegő megcsapja a bőrömet. Előveszem a cigis dobozomat. - Nem akarsz egy kényelmes Queensi lakásba költözni mondjuk velem? - Kósza és leginkább reménytelen kérdés tőlem, de azért hangomban ott van a "segíts" könyörgés is. Felé tartom a dobozt, ami majdnem tele van. Indiaval laknék együtt. Az ő életstílusa olyan, mint az enyém, szerintem egész jól meglennénk egymás mellett. Egyikünket sem zavarna, ha valaki random személy - fiú vagy lány - megjelenne reggel a kanapénkon, vagy ha az éjszaka közepén esne be valamelyikünk az ajtón. Miután meggyújtom a cigimet, a csajszira pillantok.
- Szeretnél a kurvám lenni? - Avagy kér tüzet? Biztos neki is van.
A korlátnak dőlök, jól esik, hogy nem nyomja szét a borzalmas elektronikus zene a fülemet. Nem is szeretem az elektronikus zenét.
- Miért haragszol rájuk? A... barátaidra? - Mintha említett volna valami ilyesmit és meg vágytam valami drámára, ami nem hozzám kapcsolódik. Vagy csupán imádom látni, hogy tüzesebb lesz India.

♡

**India Lorelei Hastings** · Re: - i want u around me _ Rea & India Kedd Aug. 31 2021, 01:09

Reagan & India

Én magam is éreztem, hogy közel 23 évesen, a második diplomám előtt állva már ideje lenne összeszednem magam, és elhagyni a meleg, számomra ismert szülői házat. Nyilvánvalóan ezt úgy akartam megtenni, hogy valamennyire önálló döntésként hozom meg, és támogatás nélkül lépek egyet előre, hiszen szerettem volna büszke lenni magamra és arra, hogy ügyesen forgattam az életben a lapjaimat, aminek hála megkezdhetem a családomtól független életemet.
Sokan az én koromban már a házasságon gondolkoztak, vagy éppenséggel más esetben megragadták a lehetőséget azzal kapcsolatban, hogy összeköltözzenek a párjukkal. Én ezt mindig unalmasnak, viszont egyben cukinak is gondoltam, hiszen itt vagyok én, aki tizenéves korában leginkább azzal szórakozott, hogy a legtöbb fiúnak eljátszotta azt, hogy szűz. Persze mindenki tudta a gimiben, hogy jó páran átmentek rajtam, de én úgy érzem, hogy Aurorát megszégyenítő tehetséggel bolondítottam magamba mind a fiúkat, mind a csajokat. Ma már ezt is valamennyire unalmasnak tartottam, ugyanakkor kényelmetlen volt mások lakására mászkálni. Éppen emiatt is szerettem volna egy olyan albérletet fenntartani, ahova lényegében azt vittem haza, akit akartam: mert ezáltal elkerülhettem azt a kellemetlenséget, hogy a szüleim félreértsék a szituációt. Szegények már annyira vágytak arra, hogy bemutassak valamit, hogy szerintem lényegében az illető neme is mindegy lett volna nekik. Sosem fárasztottam őket coming outtal, ugyanakkor nem hittem, hogy bajuk lett volna azzal, ha éppenséggel egy lányt mutatok be nekik, vagy mondjuk egy olyan személyt, aki egykor a másik nem képviselőihez tartozott. Bár való igaz, hogy transzneművel még sosem feküdtem le.
Mindenesetre, igyekeztem egyelőre élvezni a fiatalságom, és persze a nyarat. Mivel fotózni másnaposan is elég jól tudtam, egyáltalán nem érdekelt az, hogy miként fogom érezni magam a reggel, mivel mindig a pillanat hevének éltem. És mivel a barátaim nagy része nyáron is szabad volt, én magam is boldogan vállaltam annak a lehetőségét, hogy eljövök bulizni… Nem beszélve arról, hogy egy igen finom kapást kellett elengednem, amiért mindannyian szobára mentek a múltkor. Most pedig szerettem volna ismét én lenni az, akinek némán suttogják oda a ribanc szót, hogy aztán majd esetleg ma este én aludjak egy idegennel együtt. Vagy akár ismerőssel, nem mondtam volna nemet arra sem.
Ezért sem volt kérdés, hogy miután sikerült kiszúrnom Reát a tömegben, őt fogom letámadni, még mielőtt a haverjaim kapcsolnának. Szóval most nem vártam meg – mint a szépfiú esetében – a harmadik „ribanc” szót, egyszerűen csak elfoglaltam a széket a lány mellett, mivel pontosan tudtam, hogy az olyan szépségek, mint amilyen ő maga is, nem maradnak sokáig egyedül. Nem hasonlítottunk mi ketten túlzottan, mivel ő jóval karakteresebb volt nálam, azt gondolom, hogy elsőre izgalmasabbnak tűnhet.
- Ez az én nagy szerencsém – széles mosoly költözött az arcomra, miközben kimondtam a szavakat – Volt olyan ismerősöm, aki egyszer majdnem kiütött, mivel túl hirtelen jelentem meg mellette. Bár lehet, hogy paranoiás volt szegény.
Ezt már úgy gondoltam, hogy nem az én ügyem megítélni. Mindenesetre kifejezetten jól esett a tény, hogy a fiatal nő nyugodtságának jóvoltából minden fogam a helyén maradhatott. Soha nem akartam alakítani magamon semmit, mivel rendben voltam a mind a vonásaimmal, mind a hajszínemmel, mind azokkal az apró, de széles fogakkal, amiket édesanyámtól örököltem. Hülyén néznék ki protézissel.
- De az én számból csak jobban hangzik, nem? – elég egyértelmű volt az, hogy nem feltétlenül gondolom komolyan, amit mondok, aztán ugyanolyan hangerővel, gátlástalanul közöltem vele a következőt – Esküszöm, hogy nem kérek majd szexet cserébe.
Vicces volt érzékelni a szemem sarkából azt, ahogyan a pultos srác kezében megáll a korsó, és kíváncsian kapta a fejét felénk. Szinte a nyakamat tettem volna rá, hogy ha valaki, akkor ő biztosan kileste volna azt, amit mi ketten képesek lennénk csinálni a hálószobában, ettől pedig az arcomon csak még szélesebb – már-már büszke lett – a mosoly.
- Benne vagyunk, de legyen silver – mivel ő választotta az italt, én vetettem fel annak a típusát, mikor pedig előttünk volt a két kis pohár a citrommal és a sóval, kifizettem a fogyasztásunkat is.
- Akkor fenékig – kiválasztottam a szimpatikus poharat, aztán pedig jobb híján a kézfejemet kezdtem el becitromozni – Ha most privát bulit tartanánk, akkor talán egy picit közönségesebb lennék ezzel az itallal.
Miután valamennyi sót sikerült megtapasztanom a bőrömön, egyszerűen lenyaltam azt, majd férfiakat megszégyenítő lendülettel húztam le az italt, viszont a végén muszáj volt a citromba beleharapnom. Bírtam az alkoholt, de az is igaz volt rám, hogy az erős, szeszes íz néha ki tudott készíteni. Emiatt egy picike fintor is megjelent az arcomon, de utána rögtön elmosolyodtam.
- Akkor azt hiszem jókor érkeztem – megtámasztottam az államat a tenyeremben, és úgy pillantottam rá – Mivel rólad van szó, szívesen meghallgatlak. De ha gondolod, meg is vigasztalhatlak.
Pontosan tudtam, hogy az arcomra költöző mosoly pofátlanul kihívó volt, viszont az ajánlatom jelen helyzetben túl jó volt ahhoz, hogy csak úgy nemet mondjon nekem. Ritkán dobtak, viszont azt hallottam, hogy a szerelmi bánat igen komoly tud lenni. Éppen ezért inkább én magam forgattam úgy a kártyáim, hogy ne kerülhessek méltatlan helyzetbe. Mint az előző srácnál, aki azzal tett a ribancává, hogy meggyújtotta a cigimet.
- Nem sok minden – ezen a ponton kényelmesen elhelyezkedtem a bárszékben és keresztbe tettem a lábamat – Lassan lediplomázom és okot kell majd találnom az életmódom folytatására. Anyámék már az unokákat emlegetik nekem. Még nem mondtam meg neki, hogy egy magamfajtának nem feltétlenül kellene szaporodnia.
Szinte biztos voltam benne, hogy szörnyű édesanya lenne belőlem, mivel baromi lazán fognám a gyerekeimet, akik minden bizonnyal hamar elkallódnának. Meg nem is hiszek abban, hogy létezik olyan személy, aki mellett tényleg tartósan meg tudnék maradni. Alapvetően én és a párkapcsolatok nagyon külön fogalomként léteztünk, pont ezért szinte vártam azt, hogy Rea arcon nevessen amiatt, amit most mondtam.
- Nem – szerintem számított a válaszra, mindenhova társasággal járok – De haragszom rájuk, szóval szívesebben maradnék veled most. A múltkor nem tudtam időben lelépni, szóval örülök neki, hogy most ez nem így alakult.
Ráadásul valakinek az adósa lettem akkor, holott negyed annyira nem voltam csinos, mint most. Éppen ezért nem is értettem, hogy mivel sikerült megfognom azt a srácot annyira, hogy még egyszer látni akarjon engem. Talán azzal kelthettem fel a figyelmét, hogy rögtön bekérdeztem a lényeget… Hogy eltöltene-e velem egy éjszakát. Arról nem tehetek, hogy a mocskos, férfi fantáziája rögtön el is kalandozott.
- Veled mi a helyzet? – picit félrebillentettem a fejem, amikor ránéztem, aztán rögtön folytattam is a következővel – Tudod, hogy utálom a szüleimet a részeg énemmel terhelni… Szóval nem aludhatnék nálad? Cserébe meghívlak egy mekis reggelire is.

ruha. | 1 047 |jóestét Surprised

**Reagan Moore**

Rea & India

Party bitches gonna make their night better
Kapsz zenét is: INNdiA

Mondjuk úgy, hogy kicsit minden elcsesződött. Újra... Én is éreztem már, hogy mennyire furcsa, hogy ennyi ideig együtt élek egy társasággal és kibírom velük, igaz, nem volt nehéz, mert volt egy saját szobám, ahová elmenekülhettem, ha nem akartam már látni a pofájukat, halálra idegesítettek, vagy szimplán a tököm kivolt valamelyik tulajdonságuktól. Pár hete volt egy elég nagy veszekedésünk. Ők úgy gondolták, hogy arrébb kellene költözni, mert rajtam kívül már senkit sem kötött Queens ezen részére a munkája, én viszont nem voltam hajlandó mindig a világ túlvégéről betömegközlekedni a pubba, hogy aztán onnan hajnali kitudjamikor, ki tudja milyen állapotban hazakerüljek valahogy. Nekem ez nem érte meg, úgyhogy bármennyire is jó volt velük - és bármennyire is törtek poharak a beszélgetéseink során -, úgy éreztem, hogy nekem ezúttal elválik az utam tőlük. Vagy inkább nekik tőlem, mert mégis csak ők költöznek és nem én.
Szóval per pillanat egyedül élek egy akkora lakásban, amit egy hónapnál tovább biztosan nem fogok tudni fizetni, úgyhogy kénytelen leszek átköltözni ideiglenesen az egyik kolleginámhoz. Ami a pénzügyi helyzetemet illeti, mondjuk úgy, hogy épp nem vagy csóró, de ha úgy vesszük, hogy pár éve milyen anyagi helyzetben voltam, akkor dicsérendő is, hogy mennyire szépen összeszedtem magam. Ha más nem, én legalább dicsérem magamat...
Azért marhára egyedül vagyok. Lebegek a kétségbeesett depresszió és a #mindigkirály határán és az adott pillanaton múlik, hogy épp melyikbe esek át. Rossz belegondolni, hogy miután elköltöztek a lakótársaim, konkrétan egyedül vagyok. Vannak barátaim, de azok nem olyan barátok, hogy az életemet is rájuk bíznám, vagy el akarnám panaszolni nekik, hogy most miért nem mosolygok, Hannahval is franc se tudja, mi van már, meg az öcsém is totál be van kattanva és nem igazán hajlik arra, hogy testvérekhez hűen kommunikáljunk egymással. És hát... ez így szar. Viszont nem vagyok egy olyan lány, aki begubozódva feküdne hónapokat könnyeivel küszködve és megvárja, mire olyan mentális állapotba zuhan, hogy abból kikeveredni szinte lehetetlenség, oh nem, én eljövök inni és próbálom elfelejteni, hogy bármi bajom is lenne, mert nem akarok rá gondolni, erős független nő vagyok, akit még ezek után sem lehet könnyen összetörni. Anyámtól örököltem ezt az örök erőt és örök küzdést, a kitartóságot és szívóságot, amit egyébként az ikertesóm is örökölt, csak ő ezeket a focipályán értékesítette.
- Jól nézek ki, Rea! - Két napja is itt voltam, meg életem során még elég sokszor, úgyhogy nem meglepő, hogy névről felismer a pultos.
- Meglepő, mi? - ülök le a szabad székre, a csávó elé. Voltam én már itt olyan állapotban is, hogy a hajammal moshatták fel mások hányását.
- Jah - Anyád! Csak azért nem mondom ki hangosan, mert vele együtt nevetek, bár én inkább kínomban. - Mit adhatok?
- Egy gin tonicot. Inkább kettőt. - Én is pultos vagyok, nem nehezítem az életét azzal, hogy kétszer fáradjon, mikor tudom, hogy hamar kérném a másodikat. Egyébként szomjas is vagyok, úgyhogy ezúttal nem csak az alkohol miatt iszom meg relatíve gyorsan az egy pohár tartalmát. A másodikat már igényesebben kezdem szürcsölgetni, mikor egy komplett félszigetet érkezik meg mellém, nagyjából pont annyira a semmiből, mint ahogy India is felgyűrte a Himaláját. Nem véletlenül jártam én két félévig turisztikára...
- Nem ütök ok nélkül, ezt a lakótársam sem tudta sosem érteni. - Ő mindig adott okot arra, hogy üssem, csak valahogy neki nem esett ez le. Meglepett egyébként India felbukkanása, eddig nem vettem észre - bár tulajdonképpen nem is néztek körül, mikor jöttem -, arcomon pedig ennek hatására az öröm jelei formálódnak ki.
- Ez pont annyira szar szöveg volt, mint amit a legtöbb pasi süt el - rázom fejemet, aztán rápaskolok a mellettem lévő székre, hogy huppanjon le rá. Kettőnk közül nem én vagyok itt a csinosabb, én ezt egy percig sem próbálom meg cáfolni. Kérdésére gyorsan kiszívom a pohárból a maradék gin tonicot is, ki nem hagynám a lehetőséget, hogy meghívjanak egy ingyen italra.
- Nyomunk egy tequilat? - Valaki issza, valaki meg hányja, én az előbbi kategóriába tartozok, végre már valami, amiben szerencsésnek mondhatom magam. Ahogy a pultos lecsekkolja a kívánságunkat, én Indiere nézek érdeklődő szemekkel. Ő támad le engem gyorsabban, de legalább így van lehetőségem szemügyre venni vonásait. Imádom, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, s mégis mennyire különbözők. Ő sokkal rugalmasabb, frissebb kiscsajszi, aki egy kicsit el tudja halványítani a görcsösségem.
- Az én részemről erre kevés esélyt látok - mosolyodom el kissé fájdalmasan is, mert sosem jó Hannahra gondolnom. Még mindig nem jutottunk semmire és én ötezredére is megfogadtam magamnak, hogy már végleg elengedem. Úgysem fogom... - Az a valaki előbb fordulna meg és hagyná el a táncparkettet szerintem, minthogy neked essen. - Mély sóhajjal fogadom el az elkészült italokat, majd ismét Indiara nézek.
- Nincs senkim - jelentem ki világosan, mielőtt még félreértés lenne és gondolom a kérdéséből adódóan, neki sincs. Ez szuper, akkor lehet egész jó éjszakának nézünk elibe.
- Annyira nem vagyok jó táncban, de szövegelni azt nagyon tudok, szóval... mesélj, te bombacsajszi, mi a helyzet veled? - Rákönyökölök az asztalra és halvány, érdeklődő mosollyal fordulok felé. Még nem táncolhatunk, még itt vár ránk még a tequila is.
- Egyedül vagy? - Meglepne! Az én stílusom egyedül szórakozóhelyre jönni, másoknál ez annyira nem megszokott.

♡

**India Lorelei Hastings**

Reagan & India

Furcsa belegondolni abba, hogy rövid időn belül újra le fogok diplomázni, utána pedig nem feltétlenül lesz több időm halogatni a munkakeresést, rögtön meg kell ejtenem a dolgot. Nyilvánvalóan anyáék nem vágnának ki az utcára, de egy ideje már én magam is kicsit azt érzem, hogy talán ideje lenne egy kicsit összekapnom magam annak érdekében, hogy ne nőljek túlzottan a fejükre. 23 vagyok, tehát el kellene költöznöm már egy albérletbe is. Nyilvánvalóan a fenntartással nem lenne gond, mert így is keresek pénzt a színháznál, és valamennyit sikerült spórolni is. Ennek ellenére cikinek gondoltam azt, hogy esetlegesen kifizettessem a családdal a kauciót, hiába nem lett volna probléma a dolog. Viszont hamar akarok költözni, emiatt pedig láttam arra rációt, hogy ha esetleg felajánlják nekem a segítséget, akkor én azt egyszerűen elfogadom. Könnyebb lenne Manhattanből átmenni Queensbe, ha esetleg arra kerülne sor, nem pedig még Brooklynba is rohangálni. Tehát határozottan lenne okom költözni. Hogy miért pont Manhattan… Tudom, hogy Queens kézenfekvőbb lenne hosszabb távon. Viszont én sem voltam biztos benne, hogy a színházban akarok maradni. Éppen ezért is, jobban örültem volna valami olyan helynek, ahol határozottan közel vagyok a bulinegyedhez. Mert az életmódomból legalább harminc éves koromig nem akartam leadni. Én a fogamzásgátlás nagymestere, aki egyáltalán nem akarta tovább örökíteni a családja átkát – azaz az India nevet – biztosan nem fogom feladni az eddigi életmódomat csak azért, mert most már kilépek a felnőttek világába, és dolgoznom kell majd. Tök sok ismerősöm van, aki egyébként emellett minden hétvégéjét kocsmákban tölti, szóval számomra is reálisnak és járhatónak tűnt ez az út… Túl sok kivetnivalót sem láttam benne, hiszen nem volt olyan személy az életemben, akinek ezt el kellett volna viselnie.
A ma esete egyszerűen csak reménykedtem a szerencsémben és abban, hogy ez alkalommal nem én leszek az, akinek azzal telik el az ideje, hogy falaznia kell valamelyik barátnőjének. Valahogy az utóbbi időben, az összesre akkor jött rá a szexelhetnék, amikor mondjuk én is szerettem volna kifogni magamnak valakit. Mivel a legutóbbi alkalommal végül is sikerült üzletet kötnöm egy fiúval – meg amúgy annyira nem is voltam csinos – ezen a ponton úgy éreztem, hogy végre rajtam a sor. Hamar le is léptem az asztaltársaságunktól, még mielőtt valaki gyorsan kitalálta volna azt, hogy pontosan kivel akarja eltölteni az estéje további részét. Amúgy is, azt a cipős esetet így ennyi idő elteltével sem feledtem el nekik, szóval esélyük sem volt könnyen helyrehozni a dolgokat.
Határozottan indultam el a pult elé, mivel a poharam kiürült, de még így is túl józannak éreztem magam. Viszont mielőtt ténylegesen azzal foglaltam volna le magam, hogy a pultos fiút boldogítsam, gyorsan futottam egy kört, hogy felmérjem a terepet. Amikor pedig szerencsésen megpillantottam egy ismerős lányt, akivel már többször buliztam együtt, akkor széles mosollyal az arcomon léptem oda hozzá, és öleltem át hátulról.
- Ki ne verd a fogam, csak én vagyok az – nyomtam egy apró puszit az arcára, aztán a keze után nyúltam, hogy könnyebben fel tudjam húzni magam a mellette levő székre – Szabad valaki ilyen szépnek egyedül ücsörögnie ezen a helyen?
Kicsit félrebillentve direkt csattintottam el egy szar pick-up szöveget, aztán egyszerűen a felénk tartó fiú elé löktem a poharam, és némi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy vállalom a kezdeményező szerepét.
- Iszol valamit? Meghívlak. – jelentettem ki egyszerűen és annak fényében, hogy mit válaszolsz, adtam le a rendelésünket. A tekintetemet le sem vettem róla, a szám sarkában halvány mosoly játszott.
- Hogy vagy? Ha elhívlak majd táncolni, akkor valaki elő fog ugrani fikuszok közül azért, hogy megtépjen? – nyilvánvaló volt, hogy a magam kicsavart módján érdeklődtem a családi állapota iránt. Konkrétan engem jelenleg az érdekelt annyira nagyon, hogy nálam most kapás van-e vagy sem. Rea pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy dönthetett a dologról.

ruha. | 609 |jóestét Surprised

Ajánlott tartalom

» fire; Lip & India
» - my last _ Joshi & India -
» - don't know what to do _ Saffron & India
» India Hastings
» Sacrifice | Aurora & India