Már amikor megpillantottam a csapzott és kétségbeesett Saffront, rögtön tudtam, hogy itt olyan dolog történt, amit ő valószínűleg nagyon felfúj, de egyáltalán nem kellene ekkora feneket keríteni neki… Vagyis én nem tenném. Itt jön ki az, hogy két barát mennyire különböző lehet, mert míg én sok helyzetet irracionálisan lazán, már-már nemtörődöm magatartással kezeltem, addig ő hajlamos volt stresszelni az apróságok miatt is. Ennek valószínűleg több oka is a családi helyzetünkből fakadhat, tekintve az öccse állapotát és azt, hogy neki mindenért meg kellett küzdenie, amit a szüleim nekem könnyűszerrel biztosítottak egészen kicsi korom óta. Emiatt nem tudtam volna ítélkezni felette, amiért ilyen felnőtté vált, szimplán csak nehéz volt magam a helyébe képzelni. Talán mi ketten pont azért lettünk jóba az egyetemen, hogy egy kicsit megtapasztaljuk a saját tulajdonságainknak az ellenpólusát, ezáltal többet tanuljunk magunkról és alapvetően az emberekről is.
Alapvetően nem gondoltam, hogy bármi rossz lett volna abban, ha egy barátom ilyen ziláltan érkezik meg hozzám. Ha nem lett volna a lány tekintete annyira riadt, valószínűleg már az estéje részleteiről faggatnám, de most kénytelen voltam moderálni magam és várni a kíváncsiságommal, ami a mocskos részleteket illette. Szerencsére másnaposságra való gyógyszerrel több évre is be vagyok tárazva, kaja pedig mindig elegendő van a hűtőben ahhoz, hogy egy feltehetően még mindig részeg barátot tudjak fogadni, aki a teóriám szerint démonokkal szexelt az éjszaka folyamán.
- Én nem ferdítek – úgy vágtam csípőre mind a két kezem, mintha sértett volna a feltételezés – Lehet, hogy úgy nézel ki, mint akinek papot kell hívni, de attól még a gigantikus, bolygó méretű melleid jól néznek ki ebben a ruhában. Szóval nincs miért aggódnod.
Hát kinek mit ajándékozott az élet, ugyebár. Szerettem volna én is hátproblémákat és egyéb dolgokat, ha cserébe bármiben ki tudom tenni a mellem. Mondjuk mi ketten valószínűleg a mellproblémának teljesen a két pólusát képeztük meg, mert amihez az én melleim túl kicsik voltak ahhoz Safnak meg túl nagyok. Úgy néz ki, hogy ezt illetően mind a ketten tudnánk felhozni pozitívumokat és negatívumokat is.
- Szerintem nem lesz jobb semmi, ha emlékeztetlek rá – vontam meg a vállam – Én tudom, hogy megmondtam, nem kell hangosan kimondanom ezt.
Amikor valaki ezt a másik fejéhez vágja, az valójában nem is szereti az adott embert, akit a hibájára emlékeztet. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy igazunk van, és ez a jövőben be is igazolódik, az egy nagyon jó dolog, de akinek minimális önbizalma van, az nem dörgöli ezt más orra alá. Jelen helyzetben az érdekelt legkevésbé, hogy mit mondtam meg és mit nem, amikor a szétcsúszott barátom tőlem kért segítséget.
- Én kemény vagyok és bírom a piát – finoman nyomtam meg a lány homlokát, majd halkan felnevettem. Kettőnk közül általában nem én voltam az, akire ez a két mondat alapjáraton igaz lett volna – A múltkor én voltam szétcsúszva, nem emlékszel? Akkor most az a szabály, hogy egyben legyek.
Mondjuk ilyet még sosem mondtam ki a számon, mert ha szétcsúszunk, akkor szétcsúszunk, nincs mese. Ráadásul pont nem nekem kellett volna azon aggódnom, hogy mit gondolnak rólam az emberek egy-egy jól sikerült parti alatt, tekintve, hogy már a cipőmet is sikerült elhagyni, amiről minden ismerősöm értesült. Aki azóta hamupipőkének mert hívni, azzal megszakítottam az összes kapcsolatot.
- Akkor zuhanyozz le, és addig felhívom őket – ezen a ponton már kerestem is a telefonom, Saffie meg valószínűleg hallotta még, ahogy a tárcsázás után előadom a szüleinek, hogy egy kicsit túl sokat ittam, ezért a lányuk nálam maradt és kedvesen hazahozott. Meg persze nem kell érte aggódni, haza fog majd ő menni, de egyelőre még velem marad, mert nem vagyok valami jól, és a szüleim nincsenek itthon. Amint letettem a telefont, azt rögtön az ágyra is hajítottam és elkomolyodtam. Ha díjat kellene osztani a hazudozásért, akkor minden bizonnyal indulnék érte a mezőnyben. Csak nem mondhattam azt, hogy a kedves lányuk lelépett egy szexi vadállattal és valószínűleg egész éjszaka nem aludt semmit, mert szerintem legalább három menetes történet volt ott a fáradt tekintetében. Ezt úgyis hamarosan megtudom majd.
- Azért nem, mert még csak most ismertem meg – annak ellenére, hogy Joshua nem tűnt nemi betegnek, azért biztosra kellett menni – Valahogy nem úgy jött ki a szituáció. De megbeszéltük, hogy egyszer majd hazahozom és benne volt.
Elég egyértelművé vált az, hogy egy ilyen cuki fiú nem lehet nemi erőszakoló, de egyszer minimum a kedvemre való lesz. Aztán a továbbiakat majd meglátjuk annak fényében, hogy mennyire érezzük jól magunkat együtt, de bizakodó voltam. Ha nem jön be kettőnk között, akkor elveszítek valakit, akinek nagyon szórakoztató a társasága.
- Mondjuk, ha Jeong Ah Innak erőszakhoz kellene folyamodnia… - gondolkoztam hangosan – Az egy nagyon rossz világ lenne. Az ilyen férfiak bármit megkaphatnak.
Az is igaz volt, hogy soha nem láttam még a bulikban sem, nemhogy valakivel le is lépjen. Ettől függetlenül nem vitattam el a tényt, hogy valószínűleg rendelkezik nemi élettel, mert az egyszerűen rá volt írva az arcára, hogy vannak bizonyos tapasztalatai. Ugyanakkor nem mertem volna fogadni arra, hogy hasonló tempóban nyomul, mint én. Bár az is lehet, hogy csak játssza a nehezen kaphatót és amúgy őt kell megdugni. Ezekről a részletekről ki kell majd faggatnom a lányomat.
- Mit fogsz csinálni, ha nem emlékszik rá? – feltételeztem, hogy ivott a srác is, bár én nem az ő poharának a tartalmával voltam elfoglalva. Valószínűleg már rég Joshi szájában voltam, amikor leléptek, szerintem szinte azonnal szem elől tévesztettem őket, amikor megpillantottam a zsákmányomat. Ez egy jel, hogy mind a ketten az Adidas Originalsunkat vettük fel.
- Nem vagy bunkó, csak ezek után még kellemetlenebb lesz a szemébe nézned, téged ismerve – vontam meg finoman a vállam – Tanulj tőlem egy kicsit és gyakorold a tükörbe, hogy mosolyogj rá, amikor legközelebb látod. És rázd a segged, amikor elmész előtte.
Elvégre Ah Innak kellene megtisztelve éreznie magát, amiért a legszexibb szociológus csajt megdughatta. Amúgy meg Saf nézhetné a dolgok napos oldalát és gondolhatna arra, hogy a fiú szociális kapcsolati hálója elég csekély, ezért biztos nem fogja elmondani senkinek. Amúgy meg felnőtt emberek vagyunk, és nem kellene témának lennie annak, hogy ki kivel bújik úgyba.
- Nos – az egyik kezemet viszonylag alacsonyra helyeztem, a másikat pedig jóval magasabbra a korábbihoz képest – Nagyjából ekkora szintkülönbség a két fiú között. Timothyt szerintem még egy merészebb általános iskolás is meg tudná dugni, a sötét lovagod meg pont olyan, mint aki egy dark romance könyvből lépett ki. Egyébként van játszószobája?
Képtelen voltam ezen a szinten már nem hozni a formám és visszafogni a kíváncsiságomat. Az nem történhet meg, hogy Jeong Ah In úgy dug, mint az átlag férfiak. Egy átlagon felüli férfi egyszerűen nem teheti meg. Csalódott lennék, ha kiderülne róla ez.
- Egyébként ne kezeld ennyire egy dimenziósan a férfiakat – tudtam, hogy alapvetően nem teszi ezt, de Timothy és Ah In összehasonlítása abszurd volt – Néz már ki annyira jól, hogy ne kelljen jeleznie ezt.
Ha nem lett volna az övé a lány, akkor minden bizonnyal én is sorba álltam volna előtte. Egyrészt nem beszélt sokat, másrészt tetovált volt és sötét ruhákat hordott. Ha ez önmagában nem lett volna elég, akkor szerintem kijelenthettem azt, hogy hármunk mellméretét illetően határozottan nem az utolsó helyen végzett volna, ha mindent összevetünk.
- Egyébként mekkora szerencse, hogy legalább a fenekem nagy, ha már mellem nincs – képtelen voltam nem elnevetni magam – Máskülönben nem találtunk volna neked ruhákat. Csináljak neked valami reggelit?

ruha. | 1 195 | akkor mégis ki???  

Valójában teljesen tisztában voltam azzal, hogy ha Saf ma átjön hozzám, akkor nehéz dolgom lesz vele. Alapvetően éreztem, hogy össze lehet zavarodva és valószínűleg másképp gondolkozik a tegnapi afférjáról és arról, hogy nem húztam ki őt a bajból, mint én. Nekem maga a tény nem volt nagy dolog, általában, ha valamelyik barátom – vagy barátnőm – eltölt egy jó éjszakát valaki mással, ahhoz csak gratulálni tudtam. Teljesen mindegy volt, hogy ő ezt józanul mennyire gondolta komolyan, nem? Ha jó volt, akkor nem kellett hasonlókon agyalni, csak elfogadni a tényt és továbblépni. Ha pedig az adott személy érdeklődést váltott ki belőlünk, akkor ezzel elé kellett állni és megmondani neki. Én olyan indokokat sosem fogadtam el, hogy xy nő. A nőknek is vannak érzéseik, a nőknek is tetszenek a férfiak, vagy éppenséggel más nők. Már rég túl kellene lennünk ezen a királykisasszony komplexusos hülyeségen, hogy márpedig a férfi kezdeményez. Akkor mi a helyzet az azonos nemű pároknál? Mert attól még, hogy ott is van egy domináns fél, a nők és férfiak határozottan nem változtatják meg a nemüket.
Tehát alapvetően úgy álltam a mai naphoz, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy empatikus maradhassak, de nem voltam benne biztos, hogy ez sikerülni fog. Valójában kicsit örültem neki, hogy Saffie végre felszedett valakinek, az pedig hab volt a tortán, hogy annak a bizonyos személynek ennyire van jó segge. Én biztos nem szomorkodtam volna miatta, vagy agyaltam volna túl, hanem kerestem volna még egy olyan embert, aki minimum 10/8.5 volt. Ugyanakkor nem vagyunk ugyanolyanok, azt pedig erős lett volna állítani, hogy azért nem rángattam haza a lányt, mert a múltkor ő is otthagyott az elveszített cipőmmel. Valószínűleg ennek az egésznek így kellett történnie.
Ettől függetlenül nem tudtam mást mondani azon túl, hogy jól tette és nem kell ezt túlagyalni. Felnőtt emberek, az egyetemen gyakorlatilag már majdhogynem mindenki szexelt mindenkivel nemtől és nemi identitástól függetlenül. Ugyanakkor az még mindig csak egy dolog, hogy én így gondolkozom, mert Saffie valószínűleg jobban ki fog akadni ezen az egészen. Ettől függetlenül azon kívül, hogy mindent előkészítettem, én haláli nyugalommal vártam őt és azon agyaltam, hogy miért nem léptem le Joshival. Legalább nekem is lenne mit mesélnem.
- Néztél már ki jobban – egy együttérző mosoly volt az arcomon – De így is bomba vagy. Nem kell félni.
Nyilvánvalóan nem hozakodhattam elő azzal, hogy pontosan olyan, mint aki egész éjszaka csinálta. Majd később, amikor ő is hajlandó lesz elfogadni azt a tényt, hogy ezen már nem fog tudni változtatni. Ha jó volt, akkor nincs semmi baj, ha pedig a srác valami olyat tett, amit nem kellett volna, akkor elmegyünk a rendőrségre és meg van oldva a probléma. Nem két hónap múlva kell hasonlóval előhozakodni, hanem azonnal kell felkeresni a hatóságokat.
- Egyáltalán nem akartam ezt mondani, ez megnyugtat? – csak felvont szemöldökkel néztem rá, aztán az állammal a fürdő felé böktem – Érezd magad otthon.
Mivel a szüleim már dolgoztak, gyakorlatilag azt csináltunk itt, amit akartunk. Elsősorban megetetni akartam a lányt és kényelmesen átbeszélni ezt az egész helyzetet. Nem tudom, hogy ezzel a kettővel gyakorlatilag mikor leszek meg, mert azon se lepődnék meg, ha a másnaposságtól egy falat sem menne le a torkán.
- Mondjuk ez így végig gondolva teljesen logikus – nekem is megvannak a hülyeségeim, de valószínűleg hasonló állapotban még nekem sem lenne képem hazajönni csak úgy. Attól még, hogy olyan voltam, amilyen egyáltalán nem akartam sírba rakni a szüleimet.
- Persze, hogy mondhatod, de ha úgy van itt is aludhatsz ma – ez is egy jó opció lett volna – Beszéljek az anyukáddal?
Csak tippelni mertem, de azt gondoltam, hogy nem tájékoztatta a lány arról, hogy pontosan miért maradt ki éjszaka. Ugyanakkor a mi szüleink is voltak fiatalok. Bármit állítanak, ugyanazokat a dolgokat csinálták, amiket mi magunk is. Pont ezért egyáltalán nem hittem benne, hogy ne lenne sejtésük arról, hogy valószínűleg csak egy jó éjszakája van Saffienak. Bár az is igaz, hogy New York nem a világ legveszélytelenebb városa, ez pedig pont azt eredményezi, hogy baromira aggódhatnak. Én jelenleg csak annyit tehetek, hogy késleltetem a lecseszésének az időpontját, ami összességében annyira nem hülye ötlet. Talán kevésé kap ki, ha mondjuk holnap megy haza, mert a szülei már nem lesznek rá annyira mérgesek, mint korábban.
- Parancsolj – a melegre való tekintettel egy rövidnadrágot dobtam oda neki, amit rendszerint itthon viseltem, illetve egy kényelmesebb pólót – Hát ez szívás, mert kifejezetten jelentőségteljes dolog nem történt velem. Találkoztam valakivel, de végül nem vittem haza.
És nem azért, mert ne ért volna annyit. Magam sem tudom, hogy miért döntöttem így végül, de legalább van egy módja annak, hogy ismét találkozhassunk. Túl jó fej volt, kár lett volna egyetlen alkalomra elpazarolni. Így legalább egyáltalán van arra esélyem, hogy még egyszer együtt lehessünk és ennek fényében dönthessek a jövőről.
- Úgy, ahogy eddig is tetted – egyszerűen megvontam a vállam – Ha nem akartad volna, akkor nem történik semmi. Ha pedig nem erőszakolt meg, akkor nincs világra szóló tragédia.
Az én fejemben legalábbis minden ennyire egyszerű volt. Könnyen tartottam vagy szakítottam meg azokkal a kapcsolatot, akikkel egyszer összehozott a sors, emiatt pedig automatikusan azt feltételeztem, hogy ez másnak is így megy.
- Mit mondott ő? – legalábbis feltételeztem azt, hogy beszéltek ma. Alapvetően az ilyen kis balesetek emberek között megesnek, szóval egyáltalán nem kellene azon aggódnia, hogy miként néz majd a srác szemébe az elkövetkezendő időszakokban.

ruha. | 869 | na kicsoda???    

Az smsből, amit Saffie-tól kaptam, elég egyértelmű volt az, hogy nem otthon töltötte az éjszakát. Legalábbis határozottan gyanús volt, hogy sürgősen beszélni akart velem, tegnap este pedig mind a ketten túlságosan részegek lehettünk ahhoz, hogy megtaláljuk egymást. Őszintén, én annyira el voltam foglalva Joshuával, hogy valójában eszembe sem jutott az, hogy meg kellene keresnem a lányt. Mivel ő rángatott el ebbe a buliba, határozottan azt éreztem fairnek, hogy akkor a saját szabályaim szerint szórakozok. Mivel mind a ketten olyan lányok voltunk, akik nem táplálnak egymás iránt haragot, ha esetleg valaki mással lóg az illető, pontosan tudtam, hogy ez most belefér. Amúgy is bele kellett, hogy férjen a cipős eset miatt. Részletkérdés volt az, hogy a fülbevalómat azzal a szándékkal adtam oda az újdonsült fiú ismerősömnek, hogy egy menetre beváltsa majd nálam. Egyrészt, nem ő kért erre, másrészt épp eleget beszélgettünk ahhoz, hogy egyértelműen kiderüljön az, hogy működik közöttünk a kémia. Nem beszélve arról, hogy ő se a szüleimre, se rám nem tett olyan megjegyzéseket, ami miatt bunkónak tartottam volna.
Jelen helyzetben viszont mégsem a fiú érdekelt. Mivel nem tudtam, hogy Saffie-nak mi lenne a legjobb, felkészültem arra az eshetőségre is, hogy esetleg majd sétálni akar és úgy elmondani a sztorit, szóval jobb híján felöltöztem és feldobtam az arcomra meg a szemhéjamra némi pirosítót, húztam még egy vékony vonalat barna szemceruzával a szempilláim tövébe, amit elsatíroztam, aztán használtam valamennyit a színtelen szájfényemből meg a szempillaspirálomból és késznek nyilvánítottam magam. A hajamat egy hanyag kontyba fogtam össze a fejem tetején, ezek után pedig kikészítettem azokat a gyógyszereket, amire talán a lánynak szüksége lehet, és ellenőriztem a hűtőnk tartalmát is. Mivel megfelelőnek találtam az ételmennyiséget, mind a kettőnknek feltettem főni valamennyi kávét magamnak plusz egy pohár narancslevet is kitöltöttem. Pont ilyentájt szólalhatott meg a csengőnk. A szüleim elég hamar elmentek dolgozni, szóval legalább attól nem kell tartanunk, hogy olyan téma kerülne szóba, ami mondjuk nem rájuk tartozna.
- Szia… - én magam is túl lelkesnek találtam az arcomon a mosolyt, ami azonnal lehervadt, amikor megpillantottam őt – Szeretnéd használni a zuhanyzót?
Elég csapzott volt szegény ahhoz, hogy egyértelművé váljon számomra sok dolog. Valószínűleg minden megtörtént közöttük, ő pedig ennek most nem feltétlenül örült. Ezért is tettem le a cipős szekrényünkre a poharamat, és ragadtam meg a lány csuklóját, hogy fel tudjam vezetni az emeletre, ahol az én fürdőszobám volt található.
- Használj nyugodtan bármit. Tudod, hogy nálunk itthon vagy – pusztán kettő tiszta törölközőt vettem elő neki, hogy hajat is tudjon mosni, aztán még a kezébe nyomtam a sminklemosómat és elővarázsoltam neki egy bambusz fogkefét is a fiókomból.
- Gondolom nincs nálad semmi, amit felvehetnél. Nem baj. Zuhanyozz le nyugodtan – nyilvánvalóan nem akartam a vécén ülve beszélgetni vele, szóval a saját fiókjaimban kezdtem el kutatni, hátha találok neki valami olyat, ami méretben mondjuk passzolna is rá. Nyilvánvalóan nem azonos adottságokkal voltunk megáldva, viszont szerencsére a fehérneműs fiókom mélyéről elő tudtam szedni tőle dolgokat, amiket minden bizonnyal véletlenül felejtett nálam, amikor egyszer itt aludt.
Amíg a lány készülődött, addig én leszaladtam a kávékért, illetve még egy pohár vizet hoztam neki a gyógyszerekkel és a narancslevemmel együtt. Azt kortyolgattam, amíg újra meg nem pillantottam őt.
- Akarsz róla most beszélni? Nyugodtan válassz bármit a szekrényemből. Ha valamin rajta van a címke még, azt meg is tarthatod, ha tetszik – elég egyértelmű volt, hogy ha arra sem fáradtam, hogy egyáltalán felpróbáljam itthon a ruhát, akkor azt talán soha az életben nem fogom hordani. Ha pedig ennyivel örömet tudtam neki okozni a zaklatott pillantása után, akkor már megérte felajánlani neki a ruhát.

ruha. | 581 | gyere, te szerencsétlen