Türelmes: Már 3 éve loholok egy lány után. Nagyon szeretem őt, de ezt még nem merem elmondani neki. Próbálom elárasztani a szeretetemmel és bolgoddá tenni őt. Türelmesen várom azt a napot, amikor végre ő is szeretni fog.

Intelligens: Egy nagyon intelligens srácnak tartom magam. Az én legnagyobb fegyverem a tudásom. Főleg az informatika és a média terén. Ez a két dolog, amit nagyon szeretek. Nagyon sok időt töltök a gép előtt és próbálok valami újat alkotni vagy valami játékot tolok.
Nagyon illemtudónak is tartom magam.

Mókás: Szórakoztató személyiségnek tartom magam. Ha a poénjaim nem is ütnek nagyon és a mindig vidám hangulatom sem terjed át, akkor az ügyetlenkedéseim majd felvidítanak. Nagyon szerencsétlennek tartom magam, ha valamit el tudok szúrni, akkor azt el is szúrom. Különös tekintettel a lányokra meg úgy a legtöbb emberi kapcsolatra.  

Odaadó: Nagyon fontosak számomra az embertársaim, de főleg a barátaim. Értük bármit megtennék és sokszor érzem azt, hogy ők fontosabbak nekem, mint saját magam.

Társaságkerülő: Szeretek másokkal lenni, de valahogy mindig kell egy kis magány. Szeretek egyedül is lenni és mindig találok valamit, amivel lefoglalom magam.

Hűséges: Mint már említettem a barátaimért, bármit megtennék és sosem árulnám el őket. Az én szavamnak lehet hinni, ha valamit megígérek, akkor tartom magam ahhoz. Sosem fogom elfelejteni, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Büszkén viselem a King nevet és igyekszek hű lenni a családomhoz.

Yoda: Sajnos nem ismerek olyan jellemvonást, ami y-nal kezdődik. Viszont Yoda kifejezi a sci-fi és a szuperhősös filmek iránti rajongásom. Rengeteg erekje dísziti a szobám, amit a különböző rendezvényeken szereztem.


Háború. Egy esemény, amely során különböző nézetek megütköznek és férfiak (egyre gyakrabban nők is) össze mérik az erejüket. Én is egy háborúban vagyok. A fegyverek ropogása lassan kiszakítja a dobhártyámat. Az egyik lövészárokban térdelve szorongatom a a gépfegyverem. Eljött a pillanat Timothy, erre gyakoroltál ennyit. Óvatosan nézek ki az árokból, nehogy valaki eltaláljon. Szinte rögtön megpillantom az egyik barátomat a csatatér közepén sétálni.
- Franco, ne menj! Ez öngyilkosság! - kiálltok utána, de mintha meg se hallana. Ő mindig is elég béna volt ebben, de ez az eddigi legrosszabb döntése. Látom, ahogy először eltalálják, majd megint és megint, amíg össze nem esik. A saját szemeimmel látom meghalni.
- Franco! - üvöltöm, miközben kiugrok az árokból és vadul kezdek el lövöldözni az ellenség irányába, miközben feléjük futok. Nem hagyhatom, hogy a barátom halála értelmetlen legyen. Már nagyon közel van a győzelem, úgy látszik, hogy beválik a támadásom. Már csak egy ellenfél él, de ekkor hirtelen minden elsötétül.
- Ne haragudj Timmy, mindig elfelejtem, hogy nem mehet egyszerre a sütő, a mosógép és a porszívó - nevetve kér bocsánatot a lakótársam, miközben benyit a sötét szobámba. - Semmi baj, már úgy is feladtam az e-sportolói karrierem - mondom egy nagy sóhajtás után. A lakotársam se az eszéről híres, de elviseli az ügyetlenkedéseim, szóval jól megvagyunk egymás mellett. Természetesen én vagyok az aki kimegy, hogy visszakapcsolja az áramot, de szívesen megcsinálom ezt. Mikor ismét a szobámba lépek, felhúzom a redőnyt. Mint a legtöbb programozó, én is szeretek sötétben lenni, de ideje egy kis D-vitamint is bevinnem a szervezetembe. Elégedetten nézek körbe a szobámba. 3 év alatt nagyon otthonossá tudtam tenni. Már az erekjéim nagy részét is átmentettem, ezért díszíti a falakat és a polcokot rengeteg szuperhősös, képregényes poszter és figura. Nagyon oda vagyok ezekért, főleg a pókember gyűjteményemért. Egyre nehezebben tudom visszafogni magam, hogy rendeljek egy pókember jelmezt és én is cosplay videókat készítsek a tiktokra. De tényleg nagyon menő videók vannak ebben a témában. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen is ott virít egy pókemberes lámpa, amin a szuperhős egy pókhálót lő ki felfelé és a háló világítja be a szobát. Mellette van pár kép is. Az egyik kép pár évvel ezelőtt készült, Maggievel. Ő apukám testvére. A szüleimet nem ismertem, mert nagyon kicsi voltam, amikor autóbalesetben meghaltak. Maggie volt, aki a gyámom lett és felnevelt. Természetesen rengeteget mesélt a szüleimről, de még is rá tekintek úgy, mint anyára, hisz ő volt nekem ott mindig, mikor egy anyának ott kell lenni. Szerettem vele élni, de amikor felvettek az egyetemre, elhatároztam, hogy elköltözök, közelebb a sulihoz, de leginkább abban reménykedtem, hogy talán így egy kicsit több közösségi életet fogok élni. A képek között ott van egy óra is, ami eszembe juttatja, hogy már úton kéne lennem a pizzériában. Nincs állandó munkahelyem, csak az egyetemi tanulmányaim mellett, pár kisebb cég informatikai hátterében segítek. Ennek a pizzériának is én kezelem a weboldalát és az étteremben kihelyezett elektronikus táblák pizzarendelő alkalmazásait.

A gördeszkámon érkezek meg az étterembe, ahol már izgatottan vár az idős olasz bácsi.
- Bonjour Timothy! A masinád teljesen imbécile - mondja és már vezet is a gépekhez, hogy újraprogramozzam. Nagy lelkesedéssel esek neki, hisz szeretem ezt csinálni. Egészen addig nem állok meg, amíg meg nem látom Saffront bejönni az étterembe azzal a sráccal. Már nem dolgozok, csak csodálom a lányt. Mióta ismerem, azóta bele vagyok zúgva, de ő észre se vesz. Nagyon jó barátok lettünk, főleg az egyetem miatt, de már az első pillanattól kezdve odáig vagyok érte. - Csak nem tetszik neked az a lány mon amie? - kérdi az olasz, miközben megböki a karom. - Dehogy, csak... csak ismerem őt, egy jó barátom - próbálom bekamuzni, de már teljesen vörös az arcom. - Ismerem ezt a nézést. Mikor én utoljára így néztem valakire, akkor pár évvel később lenyúlta a vagyonom és azóta ebben a romhalmazban küzdök az életbenmaradásért. Meg úgy látszik, hogy nem csak te pályázol erre a lányra - hallom ahogy mondja ezeket, de nem igazán fogom fel, mert még mindig Saffronban gyönyörködöm.  - Saffron - suttogom, mire a tulaj csak legyint egyet. - C'est horrible! - mondja miközben távozik. Bárki, bármit mond, nem fogom feladni. Küzdeni fogok érte és be fogja látni, hogy én vagyok neki a nagy ő.