Elsős korunk óta osztálytársak vagyunk. Ugyanakkor a köreink sosem ütötték egymást túlzottan. Én népszerű diáknak számítok, te pedig nem foglalkozol hasonló dolgokkal. Fontos neked a tanulás, nem véletlenül vagy az egyik legjobb az osztályunkban... És talán éppen ezért kerültük el egymást eddig. Valamilyen oknál fogva mégis minden évben ugyanazt a matekórát néztük ki magunknak, ugyanannál a tanárnál. Te pedig messzire elkerülted azt a padot, ahol én foglaltam helyet. Ha hátra ültem, a terem másik sarkában foglaltál helyet az első padban. Ha előre, akkor ugyanezt csináltad, csak éppenséggel a legutolsó, legmesszebbi helyet nézted ki magadnak. Egyszer már csak a slusszpoén miatt kipróbáltam a terem mértani közepét, de akkor meg egyszerűen nem voltál hajlandó megjelenni az órán... Ez pedig nekem imponált.

Második év végén, egy szerencsétlen baleset során tudtam meg a neved. Ez lényegében úgy zajlott le, hogy kénytelenek voltunk az iskolára összerakni egy Hálaadás napi műsort, emiatt pedig verset kellett szavalni. Azt hiszem sosem láttam annyira piros arcot, mint amilyen a tiéd volt, ugyanis én képtelen voltam megjegyezni és utánozni a hangsúlyozást. Ez téged bosszantott. Azt mondják rólad, hogy kedves lány vagy, de akkor közölted velem, hogy haszontalan vagyok. Ez nem káromkodás, ennél rosszabbat is kaptam már másoktól, de akkor ez olyan furcsának tűnt egy ilyen törpeméretű lány szájából, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

Az idei tanév elején jöttem rá arra, hogy nagyon hamar elfáradsz és nem vagy a legjobb úszó... Ugyanis egy tanulmányi kirándulás során eltévedtünk éjszaka. Én mondjuk nem is kifejezetten akartam a táborhoz csatlakozni, te pedig az egészet nemes egyszerűséggel rám kented. Nem tiltakoztam ellene, magam sem tudom miért. Csak az volt ijesztő érzés, amikor már magam mellett sem találtalak meg és be kellett mennem érted a hirtelen süllyedő, bányatóba... Ahonnan elég rossz állapotban szedtelek elő. A többieket nem találtuk meg, tehát az egész éjszakát együtt töltöttük. Azóta is neheztelsz rám, mert mindenki azt hiszi, hogy szándékosan tűntünk el, amikor pedig a parti őrség ránk talált, az én ingemet viselted. Túl hideg volt az éjszaka, és két hétig betegen feküdtem otthon... Csak mondom. Most pedig eléd kellene állnom, de már előre számítok arra, hogy valószínűleg az utánam érzett ellenszenved még nagyobbra nőtt, holott csak segíteni akartam rajtad. Csak tudnám, hogy miért végződik borzalmasan minden egyes találkozónk, és egyáltalán miért zavar az engem, hogy egy Liliputból származó kislány hogyan vélekedik rólam...