Aktuális kedvencek a lejátszási listáján:
1. PENTAGON - Twenty-Twenty
2. Shawn Mendes - Wonder
3. Britney Spears - Baby One More Time
3. BTS - Dynamite
4. One Direction - History
5. Jonas Brothers - X ft. KAROL G

+5 dal a legutóbbi playlistjéről:
1. Britney Spears - ...Baby One More Time
2. Justin Bieber - Baby
3. The Neighbourhood - Cry Baby
4. Lil Nas X - INDUSTRY BABY
5. Pinkfong - Baby Shark

5 dolog, amit szeretne megtenni 21 éves kora előtt:
﹥ Kukorica-útvesztőbe menni horror éjszakán (de csak ha a bátyja is, mert akkor tuti nem félne, tuti!!)
﹥ Teljesíteni 24 órát internet, telefon és laptop nélkül *
﹥ Megtanulni vezetni
﹥ Vacsorát készíteni a szüleinek az évfordulójukon (vagy reggelit, a pirítóshoz ért)
﹥ Hallani a bátyjától, hogy szereti
﹥ Bemutatni a barátnőjét a családjának

5 dolog, amit szeret:
⊕ A musicaleket;
⊕ Segíteni az anyukájának a mosogatásban és lelki támogatást nyújtani az apukájának, ha valamit meg kell szerelni (dumálni a közelében, de nem tudni melyik szerszámra van épp szükség);
⊕ Mindig rákeresni a nap szavára (a mai az 'újkeletű');
⊕ Jayden öccsének lenni;
⊕ Ősszel azt az időjárást, amikor süt a nap és nincs még túl hideg, pont mielőtt a levelek elkezdenek színt váltani;

És 5 olyan, amit ki nem állhat:
⊖ A kelbimbót akármilyen formában, elkészítésben, évszakban;
⊖ Mikor a bátyja szó nélkül otthagyja és nem ülhet be mellé a kocsiba;
⊖ Futás, a futást utálja;
⊖ Ismeretlen okokból a kékeslila színt;
⊖ Hosszú ideig az ágya egyik oldalán aludni (szóval két hetente cseréli, hogy melyik irányban alszik el);

﹤ Állandóan kíváncsi és kicsattan az energiától, a lelkesedése viszont gyakran elvakítja, így nem csak sűrűn keveredik olyan helyzetekbe, amelyek veszélyesek számára, de már-már keresi is őket.
﹤ Szereti a versenyhelyzeteket és jellemzően tele van adrenalinnal egy-egy fellépés előtt, a színpadon viszont képes meglepő nyugalommal szerepelni. A nagy eseményeket megelőzően képes életközepi - de ahhoz még túl fiatal, szóval szimplán csak egzisztenciális - válságot átélni. (Pont egy ilyen miatt vörös most a haja, mert a horoszkópjában azt olvasta, hogy a sötét piros szín szerencsét hozhat neki. Amúgy magának festette, de ne szólj neki, hogy látszik.)
﹤ Tele van kreativitással, jól rajzol és szereti a zenét.
﹤ Okos, de nem törekszik rá, hogy éltanuló legyen. Jellemzően addig szenved valami fölött, amíg valahogy meg nem érti, legalább egy kicsikét is.
﹤ Nagyon szeretne olyan lenni, mint a bátyja, aki ki tud állni magáért és "bombasztikusan" (- Joel Heo, 2020) öltözködik, viszont akármennyire is próbálkozik, a fecsegős személyisége és naivitása könnyedén kibukik belőle.
﹤ Nincs odáig a sportokért, maximum az online formában, kevés mozgással kivitelezhető formáiért.
﹤ Ha horror filmet néz - amit egyébként lassan a hobbijának tekint - van, hogy rosszat álmodik utána. Félős.
﹤ Emberszerető, aki könnyen képes az érzelmeiről beszélni. Minden alkalommal kiakad, hogy erre a bátyja nem hajlandó vele, mivel Jayden nEm Az A lElKiZőS tÍpUs.
﹤ Nehezen tud hosszú ideig egy dologra figyelni, egyesek szerint ennek koncentrációzavar lehet az oka.
﹤ Az érzelmessége mellett kifejezetten érzékeny is, ha valami rosszul érinti, akkor képes igazi hisztit csapni miatta.

- Fújd el a gyertyákat, Joel!
- És ne felejts el kívánni!
Két kézzel markolom az asztal lapját és lendületesen hajolok előre, hogy a szüleim szavainak eleget téve véghez is vigyem, amit kérnek tőlem, pont úgy mint a bátyám pár perccel ezelőtt. Iker létünkre a szüleink már kicsi korunk óta igyekeznek legalább annyira külön kezelni a szülinapunkat, amennyire tehetik. Szóval mindig kis késéssel, a születésünk perceinek megfelelően fújhatjuk el a gyertyáinkat, ami ezúttal nagyon nem akar sikerülni. Újabb levegőt veszek és úgy fújok az aprócska lángok felé, de továbbra is ott lobognak, alig rezdülnek meg. Tágra nyílt szemekkel pislogok körbe, a családom tagjaira, hogy vajon ők is látják-e, amit én, vagy ez megint egy olyan rémálom, ami nem is indult annak, de hamarosan az lesz belőle és örökkön örökké csak ismétlődni fog, amíg fel nem ébredek.
- Csináld már! - Jayden hangjából türelmetlenség hallatszik ki, én pedig fészkelődve helyezkedem újra a székemen.
- Próbáloom! - Felelem még neki grimaszolva, mielőtt újra megpróbálnám elfújni a gyertyáimat egyszer, kétszer, harmadjára is, de már teljes erőből és negyedjére is, mert lehet az lesz a nyerő. Egészen szédülni kezdek a negyedik próbálkozásra, és mellé még erős késztetést is érzek, hogy hisztizve verjem magam a székhez, amiért ez történik velem, a bátyám horkantására viszont felkapom a fejem és a vigyorával találom szembe magam. - Mit csináltál? Anyuu! - Fel-le pattogok a széken, a szám pedig lefelé görbül, de még egyszer megpróbálkozom a gyertyák elfújásával, amibe ezúttal már apu meg Jay is besegítenek. Így járunk csak sikerrel, én pedig úgy bámulom a fránya gyertyákat, mintha most meglehetne az esélye, hogy egyszerűen visszagyulladnak.
- Varázsgyertya volt, te tök hülye!
- Látnod kellett volna arcodat, kisfiam!
- Rohadt vicces...
- Joel! Vigyázz a szádra!


- Hé! Aú! Légyszi, engedj el!
- Ne nyavalyogj! Te okoztad magadnak a bajt. - Jay határozott mozdulattal lök rajtam egyet előre, kifelé a szobájából, ami csak a hátracsavart kezem miatt eredményez majdnem orra vágódást nálam, ennek pedig vinnyogva adok hangot, majd folytatom a jajveszékelést.
- Kérlek, Jay, engedj el! Csak egy pólóról lett volna szó. - Meg egy nyakláncról és tulajdonképpen az egyik öve is tökre ment volna ahhoz az outfithez, amit kitaláltam magamnak, de csak a pólón lettem rajtakapva, így elég ha ennyit vallok be.
- Megmondtam, hogy ne turkálj az én cuccaim között. - Hallom meg a határozott kijelentést a hátam mögül, miközben végigbotorkálok a folyosón, még mindig hátracsavart kézzel - ami még mindig fáj.
- De lééégysziii! Úgy illene az egész össze és utána anya úgyis kimosná, nem kell örökre.
- Nem.
- Naaa!
- N-e-m. - Ezzel a mozdulattal taszít rajtam még egyet, a lépcső felé - ami pont az ellenkező irányban van a szobámhoz képest, ezt a részét egyébként nem is értem -, én pedig szabadon maradt kezemmel, amivel eddig az ajtófélfában és a falban próbáltam kapaszkodót találni, rámarkolok a lépcsőkorlátra. Épp akkor, amikor nyílik a bejárati ajtó és anya hangja tölti be a földszintet.
- Fiúk, mit csináltok? Joel, odakintről is hallom a jajveszékelésed. Történt valami? - Zörgés hallatszik, majd határozott lépések, valószínűleg a konyha felé. - Fiúk?
- Hát én... - Már épp bele akarok fogni az egész történet elmesélésébe, amikor szép lassan találkozik a tekintetem a bátyáméval, aki alig láthatóan emeli meg a szemöldökeit, s szorít rá a karomra egyszerre. Előbb halk nyöszörgés jön ki belőlem, aztán egy mély sóhaj. - Semmi, csak félek a pénteki fellépéstől! - Óvatos pillantást vetek Jay-re, azt várva, hogy mit szól a magyarázatomhoz, de amikor végül bólintva elengedi a karomat, egyszerre érzek csalódottságot - mert nem sikerült megszereznem a ruháit - és megkönnyebbülést is. Lendületet veszek hát, hogy letrappoljak a lépcsőn, s hangoskodva tegyem fel a kérdésem anyának: - Hoztál gumicukrot is?


- Ó, ne, kérlek... - motyogva nyúlok a gitártok felé, amit az idősebb srác úgy rángat el tőlem, hogy esélyem sincs belekapaszkodni és visszaszerezni.
- Majd mi visszük, ne szarj be. - A szavai nevetést szülnek, én pedig egyre kétségbeesettebben kapkodom a fejemet közöttük. Egyértelműen túl sokan vannak hozzá, hogy egyedül megálljam a helyemet, de öt felsőbb évessel akkor sem tudnék elbánni, ha legalább olyan erős lennék, mint Jay.
- Most nincs itt a bátyád, hogy megvédjen. - Hallom a roppant körültekintő megállapítást, és egyszerűen tudom, hogy mi következik. Jayden tényleg nem védhet meg, mert már reggel sem hagyta, hogy beüljek a kocsiba mellé és délután sem várta meg, hogy végezzek az óráimmal. Tulajdonképpen akár ki is hagyhatta ma az iskolát. Ez pedig nem egy közös tesióra, amikor belemászik annak az arcába, aki kosárlabda közben nekilök a bordásfalnak, vagy szánt szándékkal olyan erővel jön nekem, hogy csak úgy koppanjon a fejem a terem parkettáján.
- Visszaadnád, kérlek? - Állammal a gitártok felé bökök, ami ha nem lenne, már rég elfutottam volna. Túl értékes viszont a benne lévő hangszer számomra - meg valószínűleg a szüleim pénztárcájának is -, hogy csak úgy veszni hagyjam. Amikor meglöki a vállamat, az jut eszembe, hogy jobb lett volna, ha inkább a zongorát választom, vagy mondjuk a triangulumot, előbbit nem kellene magammal cipelnem minden alkalommal amikor órám van, utóbbival pedig egyszerűen el tudnék futni.
- Ez ma sajnos nem nyert, Heo. - Még közelebb jön hozzám, én pedig igyekszem minél kisebbre összehúzni magamat, mintha csak az segítene a helyzetemen. - Mi van, megnémultál? Hm? - Újra meglöki a vállamat, én pedig megtántorodom, de valaki másnak ütközöm neki a hátammal, amiért egy újabb lökést érdemlek ki, ezúttal hátulról. Térdre esem és nyekkenve támasztom meg magamat a kezeimmel, érzem hogy a durva aszfalt felsérti a tenyereim.
- Mit fogsz most csinálni, mondd. - A hajamnál fogva felrántja a fejemet, miután leguggolt mellém, hogy a szemeibe tudjak nézni, amiben most olyan élvezet csillan, ami megriaszt egy embertől. Megpaskolja az arcomat, ami a harmadik alkalommal erősebbre sikerül, mint az előző kettő. Beharapom az ajkam, de igyekszem más jelét nem mutatni annak, hogy fáj. Magam sem tudom honnan veszem az ötletet, de hirtelen mozdulattal meglököm a fiú vállait, aki most seggre ül, viszont még mielőtt menekülőre foghatnám, két másik srác elkap, én pedig tudom, hogy vége.
- Nem vagy túl okos kisfiú, mi? - Sóhajtva tápászkodik fel előttem, ökölbe zárja a kezét, majd kiengedi az ujjait, s ezt a mozdulatot ismételgetve jön hozzám közelebb. Nem látom lendülni a kezét, már csak a fájdalmat érzem, amikor arcon talál. - Ha elmondod a testvérednek, hogy mi voltunk, megint megtalálunk. Értetted?