Felix & Rachel

Mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom, hogy minket mindenki ismert, akinek kicsit is köze volt a mi világunkhoz, legyen az valaki a belső körökből, vagy valakiről, aki csupán kívülről áhítozott azután, hogy be tudjon kerülni. A Han fiúk és az én nevem gyakran szerepelt egymás mellett és ha ők ott voltak egy eseményen, engem sem kellett sokáig keresni. Mindig is olyan kapcsolatunk volt, amit mások, akik soha nem nem rendelkeztek még ilyennel, nem érthettek volna meg. Olyan egység vagyunk mi, amit nem lehet csak úgy megbontani. Nem lehet bennünket kicsinyes próbálkozásokkal egymás ellen fordítani, mert mindig egymást tesszük első helyre, csak azután következhet bárki más. Még ha nehezteltem is a fiúkra, amiért olyan galádul elhagytak engem, képtelen lettem volna kidobni Felixet, akármilyen váratlan is volt a látogatása. Ő meg én összetartoztunk, még ha nem is olyan értelemben, mint ahogyan a hátunk mögött szerettek rólunk beszélni. Az alaptalan pletykákban az a legszebb, hogy egyszer visszajutnak a pletyka alapjához, mert valaki annyira kíváncsivá válik, hogy muszáj megkérdeznie igaz-e vagy sem. Lixie és én is pontosan tisztában voltunk vele, hogy mennyiszer hozott minket össze a szóbeszéd, amikor épp mindketten szinglik voltunk. Egyesek szerint azért nem működött soha egy kapcsolatunk sem, mert valójában nekünk kellene együtt lennünk. Szerintem aki huszonegy évesen azt várja, hogy megházasodjunk, az nincs teljesen rendben. Ha valakinek ez az életcélja, persze, tegye meg. De mi sokkal karrieristábbak vagyunk ennél.
- Az, hogy nem lehet másik lány barátod, csak én! - Olyan szigorúan igyekeztem rá nézni, amennyire csak tőlem telt - ami valljuk be, mindig elég jól ment. Sosem tudtam rájönni Felix milyen szuperképességgel rendelkezik, amitől mindig eléri, hogy forrjon tőle a vérem. De ennek talán nincs is különösebb magyarázata, egyszerűen... Ilyen hatással vagyunk egymásra.
- Kiforgatod a szavaimat - néztem rá összeszűkített szemekkel és legszívesebben megkínáltam volna az arcát még egy párnával - nem mintha az előző célba ért volna, de fogjuk rá, hogy akkor is a fejére céloztam -, de képtelenség volt bántani őt, amikor jégkrémet hozott nekem és úgy viselkedett, mint minden alkalommal, amikor akár egy egész helyiséget tele emberekkel is képes lett volna megnevettetni. Felixben volt valami különleges, amitől mindig ő vált a világ közepévé, akárhol is volt. Az emberek vonzódtak hozzá, ki milyen okból és mértékben. És én is egyike vagyok ezeknek az embereknek. - Ez buta kérdés, persze hogy meg tudnál védeni egy nőt. - Nem értettem miért kérdez tőlem ilyeneket, vagy épp melyik nőnek akart éppen bizonyítani. Csak mert hónapokat töltött Japánban, nem gondoltam, hogy elvesztette volna a kapcsolatot azokkal a lányokkal, akik idehaza csorgatták utána a nyálukat. - Én amúgy is tudom, hogy miket sportolsz. Tudom, hogy igazam van. - Abban, hogy meg tudna védeni egy nőt. Még véletlenül sem szeretném belekeverni a tényt, hogy volt már szerencsém Felix meztelen felsőtestéhez, mert az természetes, ha a családjaink együtt mennek tengerparti nyaralásra. Lehet, hogy nem egy díjbirkózó, de Felix félmeztelenül és teljesen felöltözve is szép látvány. Ezért járt vele jól bármelyik japán lány az elmúlt évben.
- Azért, mert ez nem így működik - jelentem ki tudálékosan, mintha nem lennék bajban, ha most rögtön megkérne, hogy magyarázzam meg, miért is nem úgy működik a világ ahogy ő szeretné, hogy működjön. Talán ha elég akarat van az emberben, minden szabály az ő kénye-kedve szerint hajlik meg és változik. Engem a szüleim mindig arra biztattak, hogy tartsam be a szabályokat, amelyek közül egy sort ők maguk alkottak. Én pedig így is tettem, mert nem volt okom másképp cselekedni.
- Nem spanyol szeretőm volt, csak Spanyolországban jártunk. Te is ismered Jordant. - Sóhajtva nyúltam néhány tincs után a hajamból, amiket most ingerülten a hátam mögé dobtam. - Shin pedig... Ne hasonlítsd ahhoz az állathoz! - Kedvem sem volt utána mondani. - Ezek szerint soha ne beszéljünk egymásnak arról, hogy mi történik a magánéletünkben? Ezt szeretnéd? - Azt hiszem tudtam miért kérdeztek mindig rá erre és miért méregették olyan komoly tekintettel mindazokat, akiket a pasimnak neveztem. Mert a barátságunk sokkal hosszabb ideje tartott, mint eddig bármelyik párkapcsolatom és a fiúknak joga volt véleményt alkotni azokról, akikkel jártam. Ezért én is megtettem ezt velük. Védelmi mechanizmus. - Vagy szeretnéd tudni, hogy mikor és kivel szexelek? - Azt már én is kegyetlennek tartottam volna, ha ilyesmit osztok meg vele. Talán soha többet nem akart volna eljönni velem vásárolni. - Jobb, ha ez a téma megmarad nekem és Nanának - teszem még hozzá félvállról, szinte nevetve.
- Felix Han, én esküszöm, hogy lenyomom a torkodon ezt a kanalat keresztben, ha nem hagyod abba! - A hangom már egészen egy hisztis kislányéra emlékeztetett, mire befejeztem a halálos fenyegetéseimet, amelyeket már rég megérdemelt tőlem. A lábammal felé rúgtam ugyan a levegőben, de annyira már nem vettem a fáradtságot, hogy ténylegesen, fizikailag is bántalmazzam. Fogjuk megint arra, hogy lekenyerezett a jégkrémmel. - Ha én ölelgetlek és puszilgatlak, a lányok féltékenyek lesznek rám és soha nem viszel senkit a kéj-barlangodba többé. - Nem tudom, hogy mi lett volna a legjobb kifejezés a szobájára, de amikor terjednek bizonyos pletykák az ember legjobb barátjának a szerelmi életéről, akkor akaratlanul is elgondolkodik.
- Az elfoglaltság nem indok arra, hogy ne ünnepeljük meg, hogy itt vagy. Ha valaki nem ér rá, akkor így járt, de én mindenképpen ott szeretnék lenni. - Talán néha úgy viselkedtem, mintha körülöttem forogna a világ, de a környezetem meg tett arról, hogy úgy érezzem, hogy ez igaz.
- Orvosnak lenni biztosan nagyon nehéz - sóhajtva billentettem oldalra a fejemet és néztem közben Felixet. Nem állítom, hogy a lelki szemeim előtt megjelent fehér köpenyben és sztetoszkóppal a nyakában, de mégis büszke voltam rá, még ha kicsit meg is voltam lepődve a pályaválasztása miatt. - Nem szeretném, ha rossz hatással lenne rád. - Szegényebb lett volna a világ, ha Lixie elveszíti azt a napsugár természetét, amivel minden ember életében jelen volt. Akkor is ha néha meg akartam fojtani egy párnával. Akkor is, ha forrt a vérem a szemtelen vigyorától. Nélkül semmi nem lett volna az igazi.
- Ó, szóval nem fogsz megharagudni rám, ha visszaadom a piszkálódásodat, amikor nem is számítasz rá? - Csábító volt a gondolat, hogy egy következő eseményen épp akkor borzoljam össze a haját, amikor tökéletesnek kellene lennie a megjelenésének, de a szomorú - vagy sem - igazság az, hogy Felixnek még a kócos haj is jól állt volna egy szobányi öltönyös alak között.
- És még agyfagyást is - szúrtam Felix szavaiba közbe vigyorogva. - Bármikor tarthatunk majd közös jégkrémevést. - Ez persze ilyen formán nem volt teljesen igaz, mert mindkettőnknek vannak kötelezettségei, de ahogy mondtam... Mi mindig elsők leszünk egymásnak, mindenki más csak utána következik.
- Akkor mit csináltál még? Milyen feladataid voltak? - Úgy éreztem tartozik nekem a válaszokkal, még ha félő volt is, hogy egyszerűen kitér előlük, mert ha akarta, simán megtehette. Én pedig soha nem forszíroztam, mert joga volt hozzá, inkább csak megcsapkodtam őt, vagy hozzávágtam egy párnát, hogy érezze a törődést. Szerintem szórakoztatta a tény, hogy úgy csinálok, mint aki képes őt bántani, holott mindennek tartom magamat, csak épp erősnek nem. - Te mentél el előbb Japánba, úgyhogy nem ér, hogy mindig felhozod Jordant. - Pontosabban Spanyolországot, de mégis mindig úgy éreztem, hogy a valódi baj Jordan volt. Hogy miatta nem látogatott meg, amikor lett volna rá lehetősége.
- Már amúgy is bennem van. Mindig megkóstolod az italaimat. - Hogy mindketten tudjuk, hogy nem kapok a kezembe túl erős alkoholos italt, amitől sokkal hamarabb rosszul lennék, mint alapból. És alapból sem bírom eléggé az alkoholt.
- Nem fogom visszavonni - jegyzem meg nevetve, némi hitetlenkedéssel a hangomban. Lehet, hogy szerettem őt cibálni és felhívni rá a figyelmét, hogy örülnék neki ha nem keverné magát állandóan bajba és felnőne egy kicsit, de attól még nem lettem volna vele kegyetlen és sosem haragudtam rá fél napnál tovább. Épp ezért nem vontam volna vissza az ajánlatomat sem. A pillantásom rá szegeztem, magam sem voltam benne biztos, hogy jól hallottam-e amit mondott, de ahelyett, hogy megkértem volna, hogy ismételje meg, inkább hagytam a levegőben lógni a dolgot. Elvégre abszurd, hogy házasságról és feleségekről, meg férjekről beszélgessünk. Nem?
- De én választom ki, hogy milyen legyen! - Félő volt, hogy ha hagyom neki, hogy azzal a megszokott vigyorával és a mögötte lévő gondolatokkal adjon át nekem egy ilyen ajándékot, akkor a végén egy förtelmesen túlszexualizált csipkés darabot kapnék tőle. Azt pedig nem hagyhattam. - Csak megleptél, Lixie. - Odanyúltam, hogy megsimogassam az arcát, hogy elérjem, hogy rám nézzen, még ha nem is voltam benne biztos, hogy sikerül. - Szerintem tényleg nagyon jó orvos lenne belőled. - Tudtam, hogy miért van igazam. Mint ahogy Felixel kapcsolatban mindig tudtam, hogy mi az igazság. Aki tudja, hogy a jégkrém a kedvencem és ha szomorú vagyok, édességre vágyom, aki előkóstolta a koktéljaimat, hogy ne legyek rosszul tőlük és aki megfogta a kezemet, ha lépcsőn kellett lefelé sétálnunk, csak hogy ne essek le. Egy ilyen emberben annyi törődés van, amivel tökéletes orvos lesz belőle. Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam.
- Ne merészelj kukkolni! - Kiabálok ki neki, mielőtt erélyesen becsuknám a gardrób ajtókat. Nem gondoltam, hogy megvan a veszélye, hogy egyáltalán így tenne, de ott még nem tartottunk, hogy ahhoz is privilégiuma legyen, hogy végig nézze, ahogyan felöltözöm.
- A japánok annyira furák - jegyeztem meg megborzongva, még ha ő nem is látta most a reakciómat. - Olyan kapszula hotelben voltál? - Én akkor sem mentem volna hasonlóba, ha fizetnek érte. El sem tudom képzelni mit találtunk volna ott, ha UV lámpával nézzük meg a helyet, de csak a legrosszabbakat hallottam.
- Mit gondolsz? - Tettem fel az égető kérdést, amikor kiléptem a szobámból nyíló helyiségből, egy száznyolcvan fokos fordulat kíséretében, hogy szemügyre tudja venni az egész outfitemet. - Nem tetszik? - kérdeztem, némi pánikkal a hangomban, aztán ciccegve legyintettem csak, amikor meghallottam a szavait. - Persze, mert Felix Hanról mindenki csak azt hallotta eddig, hogy matching ruhákat vesz fel a barátnőivel. - A szemeimet forgatva ráztam meg a fejemet. Nem akartam hangosan kimondani, de szerintem annak sem hittek volna, hogy Felix fogja magát és elköteleződik. Ő nem az a fajta srác.
- Van kedved elmenni? - Szinte csak az maradt ki, hogy ugráljak örömömben, de mégis valami hasonlót sikerült megtennem, ahogy újra közelebb sétáltam hozzá. - De akkor meg kell várnod, hogy sminkeljek. Láttam a Miu Miunál néhány ruhát, amit nagyon szeretnék felpróbálni! És cipőket is... Segítesz majd nekem kiválasztani valamit a következő eseményre? - Erre már akkor is tudtam a választ, amikor egyáltalán feltettem a kérdést. Felix meg én sokat vásároltunk együtt, mert értelmes véleménye volt a különböző darabokról, amiket neki mutogattam, nem pedig a telefonját nyomta egy sarokban a kanapén, oda sem figyelve rá, hogy mit próbálok fel előtte. - Te is jössz majd arra a gálára, ugye?

Felix & Rachel

Nehezen tudtam volna választ adni, ha valaki arra kíváncsi, vajon hiszek-e a fiú-lány barátságokban. Egyke vagyok, így gyerekkorom óta mások társaságára vagyok utalva, ha szocializálódni szeretnék. A mi köreinkben pedig ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember csak úgy kedvére válogathat barátokat - gyakran rá van kényszerülve, hogy azokkal ismerkedjen meg egy-egy jótékonysági eseményen, akiket a szüleik szintén unalmas, felnőttes dolgokkal kínoznak és arra vannak kárhoztatva, hogy éjszakába nyúlóan illedelmesen viselkedjenek teljesen idegenek előtt is. Talán kezdetben a Han fiúkat és engem is csak a szükség hozott össze, de azóta - sőt, már az első alkalommal is -, elkezdte mássá kinőni magát a kapcsolatunk. Ők voltak azok, akikkel annyira összenőttünk, hogy mára már egymás gondolatait is képesek vagyunk kitalálni. Persze lehetne azt állítani, hogy szimplán túl egyformák vagyunk és hasonló háttérből érkezünk, ezért azonos a véleményünk számos dologban, de én nem húztam volna rá ilyesfajta megállapításokat a kapcsolatunkra.
Tetszik nekem Nathan, talán többek is érzek vele kapcsolatban, mint puszta vonzalmat. Ha csupán a vele való kapcsolatomat és a felé tanúsított érzelmeimet vesszük figyelembe, nem. Nem léteznek fiú-lány barátságok. Viszont ha ez a kijelentés igaz lenne, akkor Felix iránt is éreznem kellene valami sokkal többet annál, amit vele kapcsolatban bevallok magamnak. Én pedig szentül hiszem, hogy mi barátok vagyunk, olyanok, akik között különleges kapcsolatban, de nem több az egész ennél. Ha tehát őt is figyelembe veszem, akkor igenis léteznek fiú-lány barátságok, én pedig hiszek bennük.
- Köszi - nevetve csaptam bele a tenyerébe, csak finoman, pár másodpercig a kezében nyugtatva az ujjaimat. Egészen addig mosoly játszik az ajkaimon, amíg azt nem emlegeti, hogy teljesen idegenekkel költözött össze. Ekkor visszarendeződnek a vonásaim, sőt az arcom valamennyire megnyúlik és a szám o betűt formáz. - Szóval jól tartottak! Gondolhattam volna, hogy megtalálod a megfelelő társaságot. - Egy pillanatig csücsörítettem, amíg a 'pocakját' mutogatta, aztán késlekedés nélkül tört ki belőlem a kérdés: - De ugye azért szörnyű volt nélkülem? - kérdőn pillantottam felé, habár a szemeimben volt valami huncutság, ami miatt nem lehetett teljesen komolyan venni a számonkérést.
- Miért, nem állandó vendég vagy? - Azt hiszem egy icipicit szurkálódni akartam ezzel a megjegyzéssel, de mivel egyébként is megosztotta velem, hogy hogyan éli a szerelmi életét - amit talán nem is így kellene nevezni -, nem éreztem kellemetlennek, hogy ha minimálisan is, de kritizáljam őt. - Egyébként meg a nők az olyan férfiakat szeretik, akikről látszik, hogy meg tudja védeni őket. - Ezt már csak mellékesen jegyeztem meg, miközben épp elfordultam tőle. Nem részleteztem, hogy mit jelent ez, Felix férfi, tudnia kell, hogy mire gondolok. Hiába hiszek abban, hogy a nők legalább annyira tudják vinni, mint a férfiak, ha karrierről van szóm de a tény és a biztonságérzet, ami azzal jár, hogy tudjuk, hogy vigyáznak ránk... Az valami egészen más, évszázadokkal ezelőtt a vérünkbe ivódott dolog lehet.
- Nem lehet mindig úgy élni, mintha nem lennének következmények.. - A szavaim nem voltak túl hangosak, amikor kimondtam őket. Felix épp eleget hallgatta tőlem, hogy melyik cselekedetével mennyire nem értek egyet és jelenleg talán igaza is volt. Nem valljuk be magunknak, de mind kicsit úgy akarunk élni, ahogyan ő. Az, hogy képtelen voltam arra, hogy olyan legyek mint ő, talán abból adódik, hogy egyke vagyok, a szüleim pedig túlságosan odafigyeltek rám, és megpróbálták belém verni, hogy a saját értelmezésükben mi a helyes és mi nem.
- Hozzám jöttél, vagy más nőkről akarsz beszélni? - Nem féltem tartani vele a szemkontaktust, közben pedig még az egyik szemöldököm is megemelkedett. Talán önző dolog azt várni, hogy csak és kizárólag velem foglalkozzon, ha már meglátogatott, de ezerszer inkább szerettem volna, ha azokat a dolgokat beszéljük meg, amiket nem volt lehetőségünk megvitatni, mert nem volt New Yorkban, mint hogy azt hallgassam, hogy ha kidobattam volna a szüleim házából, akkor kiknek a társaságában vigasztalódna. - Ne hazudj nekem, jó? - Magam is éreztem, hogy milyen őszintén cseng a hangom. Eszemben sem volt akár csak egy gondolat erejéig is azon merengeni, hogy mi minden van, amit én nem osztok meg vele, amikor őszinteségre kérem. De a lányok jellemzően inkább a barátnőikkel osztják meg a párkapcsolatukkal kapcsolatos aggodalmakat, nem pedig a fiú barátaikkal.
- Miért, talán kisbaba vagy, hogy ölelgetni és puszilgatni kelljen téged? - Egészen kérdő pillantással fordultam felé, amikor feltettem ezt a kérdést, a szám sarkának rándulásáról pedig egészen igyekeztem megfeledkezni, mert nem akartam, hogy rögtön viccnek vegye az egészet - akármilyen szép baba volt kicsiként Felix. Ha csak a szavaimat használtam volna ellene, valószínűleg az egyik fülén előbb be, a másikon pedig kiengedte volna azokat és figyelembe sem vette volna, hogy épp miért mondok neki bizonyos dolgokat. Egy része azért volt, mert elképeszt az a fajta nemtörődömség, amivel ő viseltetik a szüleink által reprezentált korosztály számára elvárandó viselkedés felé. Egy másik, határozottan nagy része viszont azért volt, mert attól féltem, hogy egyszer baja esik, amiért ekkora a szája.
- Pedig azt hittem lenne kedved ünnepelni... - Egészen szomorú arckifejezést erőltettem magamra, miközben egy párnát piszkáltam, ami a kezem ügyébe került. Nem terveztem pszichológiai hadviselést indítani ellene és ennek az egésznek nem is az én érzéseimről kellett volna szólnia, de sejtettem, hogy Felix belemegy, ha én is eléggé akarom. Az, hogy ezt hogyan fogom megbeszélni később Travis-el, már egy egészen másik történet volt.
- Én ismerlek, Felix Han és tudom, hogy rosszul gondolják. - Nem ez a pontja volt az az életünknek, amikor el kellett volna kezdenem azt bizonygatni neki, hogy igenis másképp gondolnak rá a szülei és a bátyja is. Aki ismerte mindkét Han fiút, tisztában volt a jellemük közötti különbségekkel, a szüleik pedig határozottan ezen emberek körébe tartoztak. De csak mert Nathan kezdetektől fogva komolyabbnak bizonyult, még nem jelenti hogy Felix nem intelligens, szórakoztató és törődő másokkal. Barátként mindezeket elmondhatom róla, aki pedig ezt nem akarja észrevenni, az egy idióta.
- Jó, legyen. De csak mert nekem is vannak csajos titkaim - nevetve fúrtam az ujjaimat a hajamba, hogy kisimítsak néhány tincset, holott nem kellett attól tartanom, hogy túlságosan össze lenne kócolódva. Ebből a helyzetből emeltem magam elé a kezeimet, hogy védekezni tudjak az esetleges bökdösődéstől. - Az előbb öleltük meg egymást, szerinted akkor nem hagyom, hogy hozzám érj? - Jókedvűen tettem fel a kérdést, habár még mindig nem éreztem száz százalékban biztonságban magamat. Lehet, hogy Lix Japánban felszedett pár kilót, de én nem mondhattam el hasonlóakat magamról, így védekezni is kisebb erővel tudtam volna.
- De ünnepelni is szeretnék veled emiatt, akkor majd kárpótollak - a kanalammal felé mutogatva magyaráztam mindezt. Nem hiába akartam tudni, hogy hiányoztam-e neki és hogy gondolt-e ránk. Szomorú lettem volna, ha egy percig sem jutottam volna eszébe. - Mm.. Akkor együk meg csak ketten. Nem ma, hanem gyere át máskor is. - Részemről ez határozottan egy olyan ajánlat volt, amivel kapcsolatban elfogadtam volna, ha egyszerűen behajtja rajtam. Épp elég időt töltöttünk távol egymástól, hogy most annál inkább vágyjam a társaságára, hogy hazaért.
- Jó válasz - nem fennhangon mondtam ki ezt, sokkal inkább halkan, magamnak címezve a megjegyzést, közben mégis egy sugárzó mosollyal pillantottam Felix felé. Tulajdonképpen ha az ellenkezőjét állította volna, megint elkezdtem volna ütlegelni és akkor tényleg nem ússza meg ezt a látogatást kék és zöld foltok nélkül, ezt pedig gondolom ő is nagyon jól tudta.
- Akkor miért nem jöttél haza hamarabb? - Újabb önző feltételezés a részemről, hogy ha nélkülünk unatkozik, egyszerűen hazajön majd. - Vagy meglátogathattál volna Spanyolországban. - Azt már nyilván nem kalkuláltam bele az egészbe, hogy Jordan és Felix hogy jöttek volna ki, de ez egyébként is mind feltételes, ráadásul a múlt. Most már mindhárman újra New Yorkban vagyunk.
- Meg sem kóstolod? - Kérdőn pillantottam felé, miközben egy újabb adag jégkrémet egyensúlyoztam a kanalamra, amit ezúttal a saját szám helyett a Felixé felé navigáltam és lehetőség szerint igyekeztem bele is nyomni. Az előbb egyeztünk meg abban, hogy együtt fogyasztjuk el, ebből pedig azt hiszem ezúttal én nem leszek hajlandó engedni.
- A te portékádat? - Teljesen úgy éreztem magamat, mint aki épp rátapintott a lényegre. Azt már kevésbé tudtam felmérni, hogy mennyire fogok őszinte választ kapni. A visszakapott kanalamat a jégkrémbe nyomkodtam, nem igazán törődve azzal, hogy mekkora részt török le belőle és mi akad meg a kanálon. Ezt a folyamatot csak még inkább megtörte, amikor Felix elérte, hogy mindenképpen rá nézzek. - Persze, mert előbb tudnom kell, hogy kit akarsz feleségül venni. - Igyekeztem a lehető legkönnyedebb hangon közölni ezt vele. Most jött haza és máris másé akar lenni? Erről szól a felnőtt életünk, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen? - Ha nem szimpatikus a nő, akkor nem veheted el. Tönkre fogom tenni az esküvőtöket. - Hiszek benne, hogy ezt fordítva is megtenné értem. A szavak, amelyek ezután hagyják el a száját viszont egyszerűen meglepetésként érnek, a kezemben tartott kanál a figyelmemen kívül csúszik ki a kezemből, és esik az ölebe egy adag jégkrémmel együtt. A pillantásom elkapom a fiúról és ellenkező hangokat kiadva igyekszem megszabadulni az édességtől, ami azonban a köntösömről egy almaszínű foltként visszaköszön. A kezeimet felfelé tartom és sóhajtva pillantok végig magamon. - Most nézd meg mit műveltél... - Úgy fogtam rá a történteket, mintha tényleg ő ejtette volna az ölembe a kanalat a jégkrémmel együtt. De még mindig jobb volt, mintha a házassági ajánlatáról lett volna szó.
- Orvos? - Nem volt hitetlenkedés a hangomban és nem is úgy néztem rá, mint aki egy őrült ötletet hall épp. Szimplán nem vártam, hogy előbb házasságot emleget, aztán orvosi karriert. Néhány csendben töltött másodperc után viszont újra megszólaltam: - Biztosan jó orvos lesz belőled, büszke vagyok rád. - Mosoly jelent meg az arcomon, miközben felálltam a helyemről. - De nem mehetek hozzád, mert nem bírnám ki, hogy minden női beteged utánad epekedik és belehalok a csuklásba, amiért engem szidnak. - Régebben talán egyszerűen felidegesítettem volna magamat azon, amiket mond, de ezen a ponton már vagyunk annyira felnőttek, hogy én is az ő játékát játsszam, ezúttal vele szemben. - Átöltözöm, de ne menj sehová! - Játékos pillantást vetettem rá, miközben még a mutatóujjamat is meglódítottam felé, aztán a gardróbom felé indultam, ahol talán eredetileg is kezdenem kellett volna a napot, hogy ne egy szál köntösben fogadjam a fiút. Az ajtókat egyszerűen behajtottam magam mögött, azzal sem foglalkoztam, hogy teljesen becsukódjanak, csak a ragacsos köntösömtől akartam megszabadulni. Mielőtt nagyon belemerültem volna az öltözködésbe még elkaptam az ajtó egyik szárnyát és újra kinyitottam. - Addig mesélj valami konkrétabbat. Valamit ami nagyon tetszett Japánban, jó? Hallak... - Ezt választottam végszónak ahhoz, hogy ténylegesen is elkezdjem az öltözködést.

Felix & Rachel

Felix visszatérése olyasmi volt, amire számítottam és ami több alkalommal is felmerült már köztem és Nathan között, amikor összefutottunk, vagy amikor én kerestem őt az éttermében. Nyilvánvalóan hiányoztak azok az idők, amikor még mind együtt voltunk, a fiatalabb Han fiú nélkül még a szüleinknek fontos összejövetelek sem voltak olyan érdekesek vagy élvezetesek - még annak ellenére sem, hogy volt alkalom, amikor Travis is elkísért engem egy-egy ilyenre. Viszont az is nagyon egyértelművé vált számomra, hogy nem csak a körülmények változnak, amelyek mellett kénytelenek vagyunk élni, hanem mi magunk is. Nathan határozottan nem az a fiú volt, akivel akkor régen megismerkedtem, én magam is úgy éreztem, hogy sokat változtam ahhoz a kislányhoz képest, Felix pedig... Róla sok esetben nem lehetett eldönteni, hogy mennyire lehet komolyan venni azokat a döntéseket, amiket meghozott.
Én legalábbis egy ideig azt hittem, a Japánnal kapcsolatos terveit sem fogja megvalósítani, s bár akkor egyike voltam azoknak, aki kikísérte őt a reptérre, attól még volt, hogy megkérdőjeleztem őt szóban is az egésszel kapcsolatban. Önző módon egy kicsit talán abban reménykedtem, hogy ha én kérem rá, nem fog elmenni, de ezt így sosem mondtam volna ki - legfőképpen azért, mert magunkhoz láncolni valakit nem szép dolog. Én pedig sokkal fontosabbnak tartottam mindannyiunk egyéni boldogságát ahhoz, hogy bárkinek az elutazása miatt hisztériázzak.
Annál határozottan többet ért az, hogy most újra láthatom az egyik barátomat - és első pillantásra épségben -, még ha nagyon váratlanul is ért az egész. Lehet, hogy ilyen formában nem vallanám be neki, de aggódtam érte, ezért sem akartam különösebben bántalmazni őt a visszatérése a hirtelen megjelenése miatt. Egyébként is épp eléggé jóban vagyunk ahhoz, hogy megtehesse, hogy szinte kénye-kedve szerint járjon a házunkban - vagyis most már sokkal inkább csak a szüleim házában.
- Nem arról van szó! - Valamivel kedvesebb arckifejezéssel pillantottam rá és még egy mosolyt is megengedtem magamnak. A kezeimet az állam alá emeltem, mintha csak virágszirmokat akarnék formálni belőlük és az arcom lenne a virág közepe... - De ha figyelembe vesszük, hogy valami édessel érkeztél, akkor nem Te magad vagy az édes, én csak erre gondoltam. Egyébként is inkább a jégkrém legyen az, mint Te, mert akkor el kellene kezdenem aggódni az egészséged miatt. Ugye jól bántak veled Japánban? - Ezen a ponton már fenyegetően emeltem fel a mutatóujjamat. Nem Felixnek szánva, sokkal inkább azoknak, akikkel a világ másik végén találkozott a tőlem távol töltött idő alatt. Biztosan rengeteg élménye van, amiről én csak részleteiben fogok majd értesülni és talán vannak olyan dolgok is, amiket egyszerűen nem fog elmondani.
- Korán reggel? - Határozott előny, hogy az ittas vezetést nem sorolhatom Felix bűnei közé, de attól még elmosolyodtam a tényen, hogy találtam valamit, ami miatt megkérdőjelezhettem őt. Sok esetben ellenkeztem, de csak azért, hogy neki legyen lehetősége rábeszélni engem bizonyos dolgokra. Határozottan visszafogottabban éltem, mint ő, de attól még nem szerettem volna totálisan sótlanná válni. - Talán így van... Én viszont úgy érzem, hogy te valamiért ezt élvezed is. Mindig olyan dolgokat csinálsz, ami miatt kénytelen vagyok azokat a csúnya dolgokat mondani neked. - Mondhattam volna azt is, hogy ami miatt aggódom érte, de ha eléggé ismer, tudja, hogy igazából így van. Ha már a szülei nem tudták őt megnevelni, valakinek muszáj volt ezt megtennie a barátai közül. Nem állítom, hogy rám jobban hallgat, de a próbálkozásba nem szoktak belehalni.
- Felix! - Mogorván mondtam ki a nevét, de elküldeni biztosan nem küldtem volna, mert ahhoz túlságosan örültem a meglepetésnek - neki. Még ha történetesen annyira váratlanul is ért, hogy illetlenül mutatkozom előtte, már ha nagyon szigorúan akarjuk venni azokat a bizonyos társasági szabályokat, amelyeknek mindig meg kellett felelnünk, ha egy-egy eseményen vettünk részt. - Én nem vagyok Braylen Yang, és nem érdekel, hogy mi mindent művelsz azokkal a nőkkel az ágyban. - Ha ők valóban megosztottak egymással ilyen információkat, akkor csak még inkább képtelen lettem volna elhinni, hogy valaha is csak egy picikét is jobb szemmel nézzek Felix haverjára.
- Miért, csináltál valamit, ami miatt a szájsebésznél jártál? - Kíváncsian pislogtam fel rá, az előző kérdésemről pedig már szinte el is feledkeztem. Ha egyedül jött, hát egyedül jött, így valamilyen szinten azzal kapcsolatban is nyugodtabb voltam, hogy még nem öltöztem fel - habár Nathanből azt sem néztem volna ki, hogy csak úgy betör a szobámba. - Te mondtad, hogy az ütlegelés az én szeretetnyelvem. Vagy azt szeretnéd, ha nem fejezném ki, mennyire fontos vagy nekem? - Pimaszkodva kérdeztem vissza, az arcomon pedig egy kifejezetten gonosz mosoly is megjelent. Határozottan úgy éreztem ebben a helyzetben, mintha a saját fegyverét használtam volna fel ellene.
- Ha találunk olyan időpontot, ami mindhármunknak megfelel, benne vagyok. - Nem sokat hezitáltam a válasszal kapcsolatban. - Nath-el épp legutóbb beszélgettünk arról, hogy meg kell valahogyan ünnepelnünk, ha hazajössz. Ez elég jó program? Vagy mit szeretnél csinálni? - Fürkésző pillantással figyelem az arcát. Ezer meg egy válaszlehetőségre kellett számítanom ebben a helyzetben és csak reménykedtem abban, hogy nem azt a verziót kapom, amit Felix más esetben mondjuk a legjobb barátjával osztana meg.
- Miért? Mit gondoltak, mit értékeltél át benne? - Finoman félrebillentettem a fejemet, aminek következtében a hajam végigszánkázott a hátamon és még a köntösöm finom anyagán keresztül is éreztem, ahogyan a vállamat csiklandozza.
- Aztán ne gyere nekem azzal, hogy én megmondtam, ha a börtönből kell kihozni titeket. - Ezúttal nagyon is Felix-nek szól a fenyegetően felemelt mutatóujj, habár jelen helyzetben csak egy pillanatig emelem azt meg. Csak rossz dolgokra tudok gondolni, ha eszembe jut, hogy van olyasmi, amit nem mondhat el nekem az, akit a barátomnak nevezek. Ilyenkor szoktak csontvázak potyogni a szekrényekből.
- Hé! - Védekezően emeltem magam elé a kezeimet, és készen álltam arra, hogy ha szükséges, megküzdjek Felix-el, vagy legalábbis megpróbáljam elkapni a kezeit, ha visszatámad. - Most mi bajod? Mióta nem szabad ezt csinálnom? Már hozzád sem érhetek? - Egyre inkább felháborodott hangnem tettem fel a kérdéseimet, amelyekre ténylegesen is választ követeltem. Ha tényleg az ütlegelés és a csúnya szavak voltak eddig a Felix felé érzett barátságom kifejezésének a csatornái, akkor várom azokat a lehetőségeket, amiket jobban élvezne tőlem. Japán előtt sosem jelezte felém, hogy baja lenne ezekkel.
- Most hallgatnám azt, hogy mennyire gonosz vagyok, amiért nem adok belőle, pedig tőled kaptam? - Nem várok választ, egyszerűen megrázom a fejemet, csak mert nagyjából tudom, mit felelne nekem. - Egyáltalán nincs baj a fejeddel. - Ez náluk valamiféle családi vonás lehet. - De ne csak arról mesélj, hogy mennyit ettél! Kíváncsi vagyok rá, hogy érezted magad ott. Ugye hiányoztunk? - Az utolsó kérdést legalább olyan kedvesen és mosolyogva teszem fel, mint amikor korábban próbáltam ezzel a taktikával elfeledtetni vele az általa gonosznak titulált szavaimat.
- Akkor előbb együnk belőle, aztán majd felöltözöm. - Egészen izgatottá váltam, és ezáltal képes voltam azt is elengedni, hogy Felix mit nem mondott el nekem. Határozottan voltak vele kapcsolatban olyan dolgok, amiket egyszerűbbnek tartottam figyelmen kívül hagyni, mintsem komolyan venni. Ilyen volt minden alkalommal az is, ha úgy dicsért, mintha csak Travistől kaptam volna azokat a szavakat.
- Hmm... - Elhúztam a számat, miközben gondolkodni próbáltam, illetve összeszedni a gondolataim. - Köszönöm! - Elmosolyodtam, amikor a kezembe kaptam a kanalat, majd kicsit sem hezitálva nyomtam bele a kanalat a fagyiba, hogy végre meg is kóstoljam a hideg ajándékot. - Ez nagyon finom - jelentem ki mosolyogva, ahogyan a velem szemben ülő srácra pillantok.
- Á! Eszembe jutott. Emlékszel Park úr fiára? Elvált. Állítólag a felesége csalta meg, rettenet az a nő. Viszont... - Ezen a ponton újra a fagyiba nyomom a kanalamat és a szempilláim alól egy pillanatig Felixre pislogok. - Van egy húga. Ő még szabad, habár a haverod is nagyon sokat beszélgetett vele mostanában. És Ye Na-val is... - Ezen a ponton igyekszem a rosszalló pillantásomat a fagyira szegezni, hiszen nem Felix tehet arról, hogy a haverjai nem tudják a nadrágjukban tartani magukat, ha szép lányokról van szó.
- Egyébként is, miért a házasságok érdekelnek? Csak nem te is arra készülsz? Felix... - Ezen a ponton szinte kiejtem a kanalat a kezemből, de bele a fagyiba. - Ugye nem zsarol valaki, akit Japánból ismersz?

Felix & Rachel

Tudom, mennyire szerencsés vagyok, amiért a családom olyan anyagi helyzetben van, hogy ha a szüleim úgy döntenek; nem dolgoznak az elkövetkezendő néhány évben, akkor is nyugodt szívvel hajthatják álomra a fejüket éjjelente. Sőt, határozottan úgy gondolom, hogy az én kényelmemről is tudnának gondoskodni, amennyiben hosszú távon rászorulnék. Ők ketten voltak azok, akik tulajdonképpen mindvégig állandó pontjai voltak az életemnek. Támogatást nyújtottak, amikor szükségem volt rá és mutatták az utat, hogy ne hozzak felelőtlen, elhamarkodott döntéseket.
Hiába vágyik mindenki arra, hogy ez a kellemes és idilli állapot az élet minden területén, örökre elkísérjen bennünket, naivnak kellene lennünk, hogy higgyünk is benne. Az én életem sem tökéletes, csak mert elegendő pénzünk van ahhoz, hogy megvegyünk akár egy kisebb szigetcsoportot is. A szüleimen kívül például nem tudok túl sok embert felmutatni, aki hosszútávon kitartott mellettem, ez pedig azt hiszem befolyással van arra is, ahogyan én elkezdtem a környezetemmel viselkedni. Ékes példája ennek az, ami köztem és az unokatestvéreim között történt. Nem állítom, hogy különösebben értek ahhoz, ami a háttérben történt, amikor csődbe mentek és elvesztették minden vagyonukat. A tankönyveim lapjain minden le van írva arról, hogy mi történik egy vállalattal, amikor tönkremegy, az alapvető közgazdaságtani elveken túl azonban az egésznek van egy emberi oldala is. A lányok és közöttem pedig ez az, ami egyszerűen megszakadt. Kiskorunkban mindig kerestük egymás társaságát, sőt, határozottan élveztük azokat az eseményeket, ahol a gyerekek össze voltak csapva és számíthattunk egymás barátságára. Aztán vége lett.
Mint ahogyan megtörtént ez később Nathan esetében is, akinek a bejelentése, a tény, hogy elmegy, derült égből villámcsapásként ért és bár örülök annak, hogy azzal foglalkozhatott, amit szeret, valamilyen szinten még mindig fáj. Mert nem osztotta meg velem, hogy mire vágyik. Ha pedig csak egy kicsivel is okosabb lennék Nathannel kapcsolatban és inkább a fejemre hallgatnék, mintsem a szívemre, ennek jelentenie kellene valamit.
Felix távozása már csak puszta ráadás volt, olyasmi, amire igenis számítanom kellett volna miután mindenki más is nélkülem tervezte az életét. Neki is örültem, hiszen talált valamit, amiért lelkesedni tudott, ezt pedig semmiképp nem akartam elvenni tőle. Még annak ellenére sem, hogy úgy éreztem magam, mint aki szó szerint elhagytak, hiszen szinte senkim nem maradt, akit az életem azon szakaszában, néhány éve fontosnak tartottam. Talán mindannyiunknak szüksége volt arra, hogy elváljanak az útjaink és bár a Nath, én és Felix által alkotott hármas elválaszthatatlannak tűnt, mi bebizonyítottuk, hogy nem így van. Vagy legalábbis kénytelen voltam elfogadni, hogy ők teljesen jól megvannak nélkülem.
Még ennek ellenére is izgultam értük, Nath miatt már kevésbé, hiszen ő visszatért a városba és volt alkalmunk találkozni. Nem úgy, mint Felix, aki idővel semmilyen életjelet nem adott magáról, ugyanakkor tény hogy rajtam is legalább annyira múlt, hogy tartsuk a kapcsolatot. Viszont miután Madridba mentem, egyszerűen más dolgok foglaltak le. Mindkettőnket.
- Legédesebb? Pff.. A közelében sem vagy! - jelentem ki határozottan, szinte hadarva a szavakat, csak hogy ellent tudjak mondani neki. Hiába a csípős megjegyzések és a látszólagos visszautasítás, amit tanúsítok a megjelenése miatt, az igazság az, hogy hiányzott. Felix és a bátyja mondhatni hiába hasonlítanak bizonyos dolgokban, a jellemüket akkor sem lehetne összekeverni, ha valaki csak hírből hallana róluk. Sokszor Nathan nyugodt hozzáállása volt az, amivel jobban tudtam szimpatizálni, de bizony rengeteg olyan alkalom is volt már eddigi életemben, amikor szükségem volt Felix energiájára és viselkedésére. Azt senki nem mondta, hogy egy idő után elkezd kamaszodni, aztán meg nem érdekli majd más, csak a nők és az, hogy ezt hangoztassa is. - Sosem voltam rossz az érzelmeim kifejezésében, azt sem tudod miről beszélsz! Felix... Te ittál? - Teljesen komolyan teszem fel a kérdést, közben pedig kissé elnyíló szájjal pislogok rá, csak mert szinte várom az alkalmat, hogy újabb leteremtést eszközölhessek felé, amiért felelőtlenül vezet.
- Az nem fontos. - Vágom rá hirtelen. Eszem ágában sincs részletezni, hogy pontosan mennyire illendő csak úgy betörni egy nő szobájába, különösen úgy, hogy még csak nem is egy családból valók vagyunk, így talán csak még inkább kellemetlen lett volna, ha úgy lát... - Fúj... Miért nem tudod megtartani magadnak, hogy mekkora rád a kereslet? Nem vagyok rá kíváncsi. Viszont azt sem mondtam, hogy most lenne az első, hogy olyat látsz. Ne forgasd ki a szavaim! - Azzal a lendülettel meglóbálom előtte a mutatóujjamat, miközben igyekszem valamelyest szigorú tekintetet is az arcomra erőltetni. Abban viszont már régóta nem hiszek, hogy Felixet meg lehetne javítani, így tulajdonképpen a próbálkozásom is felesleges.
- Az finom - mondom mézes-mázosan, miközben egy mosolyt villantok a fiúra, akitől annyira távolodom el, hogy a szemeibe tudjak nézni, s mellé még finoman meg is paskoljam az arca jobb oldalát. Így most már teljesen biztos lehetek benne, hogy itt van és nem csak egy álom.
- Szóval akkor Nathan most nem jött veled? - Teszem fel a részemről ártatlannak szánt kérdést, miközben még az eddiginél is hátrébb húzódom tőle, s ezúttal nem fordítok külön figyelmet arra, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni. Én magam sem veszem észre mennyire árulkodó a testbeszédem. - Képzelem micsoda meglepetés volt.. Mindenkire a fáraszt hozhattad, hogy nem voltál elérthető. - Óvatosan megcsóválom a fejem, miközben igyekszem rosszalló hangnemet megütni. Akarom én tudni milyen őrültséget fogtok csinálni ti ketten? - Nem is feltétlenül várok választ. Mindketten nagyon jól tudjuk hogyan is állok Lix azon barátaihoz, akik rossz hatással vannak rá.
- Honnan veszed ezt a dumát? - kérdezem a szemeimet forgatva, közben pedig felemelem a kezemet, hogy az ujjaim hegyével úgy nyomjam meg Felix homlokát, hogy a feje még hátrébb dőljön, majd el is engedem, hogy visszafordulhasson az eredeti irányába. Akármennyire is tisztában voltam ebben a pillanatban a ténnyel, hogy a fiú után maradt üresség most újra betöltésre fog kerülni - sőt, pillanatok alatt képes voltam úgy viselkedni vele, mint azelőtt, hogy Japánba ment volna -, nehezen vallottam volna be hangosan is, hogy tényleg hiányzott nekem.
- Persze, egyedül amúgy sem bírnám megenni mindet. - Mosolyra húzódnak az ajkaim, s a fagyi gondolatára tulajdonképpen minden kedvem elpárolog, amit egyébként a Felix-el való élcelődéssel töltöttem volna még az elkövetkezendő fél órában. - Ne fogd rám, hogy nem gondolkodtál előre azon, hogy éhen halsz. Te meg a feneketlen hasad. - A férfiak többsége valahogy mindig képes volt meglepni azzal a mennyiséggel, ami egy ültő helyükben lement a torkukon.
- Azt hiszem előbb talán fel kellene öltöznöm. Így nem a legillendőbb vendéget fogadni... - Legyintő mozdulattal mutatok végig magamon és a köntösömön, amit viselek. Addig viszont nem mozdulok, amíg nem ért velem egyet, vagy nem ellenzi a felvetésemet, mivel bár vendégem van, aki előtt nem illene ilyen lenge öltözetben flangálnom, de épp eléggé ismerős ez a vendég, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül a társaságában, még így köntösben sem.

Felix & Rachel

Valamelyest borzolta az idegeimet, hogy hiába kaptam saját lakást a szüleimtől, úgy kezelték az egész helyzetet, mintha még mindig szerves részei lennének az életemnek és nem kellene nekik valamelyest elengedni a kezemet, amit jelképesen a születésemtől fogva folyamatosan tartottak. Épp ezért tartottam nem csak meglehetősen furcsának, de egészen felháborítónak is azt, amikor apa bejelentette nekem, hogy rovarirtást intézett nekem a frissen berendezett lakásba - ahol mellesleg egy darab rovarral sem találkoztam -, nekem pedig muszáj velük töltenem pár napot, de a hétvégét mindenképpen, amíg a megfelelő, nos.. Rovarirtó emberek el nem végzik a munkájukat és nem lesz biztonságos visszamennem. Nem háborogtam ugyan ténylegesen is, a felszín alatt mégis nagyon zavart, hogy nem csak hogy teljesen felborította a terveimet, de még csak ott sem lehetek, hogy felügyeljem a munkálatokat, amelyek az én. Saját. Lakásomban. Zajlottak.
A szüleim azzal nyugtattak, hogy így legalább felidézhetjük milyen is volt, amikor még itthon laktam - mintha olyan messzire mentem volna -, s ha marad rá idejük, illetve nekem is van kedvem hozzá, még egy hétvégi tenisz vagy golf meccset is megejthetünk a klubban. Utóbbihoz olyannyira nem volt kedvem, hogy hajlandó lettem volna behazudni egy projektet, amelyen sürgősen dolgoznom kell, csak ne kelljen elhagynom a házat. Sőt, hajlandó lettem volna kreálni is magamnak egyet, hogy ne csak kifogásként éljen a dolog közöttünk. A szüleim valószínűleg egyébként is elég tanultak ahhoz, vagy éppenséggel eléggé ismerik a saját gyereküket, hogy felfedezzék mikor akarok nekik füllenteni. Hazugságnak még én sem nevezném ezt, hiszen ahhoz rosszindulatúnak kellene lennie a szándékomnak, jelen helyzetben azonban egyszerűen csak ki szerettem volna pihenni a hetet. Főleg mert nem tehettem ezt meg a saját lakásom nyugalmában, hanem kénytelen voltam átszelni a várost.
Így hát talán a kelleténél valamivel ingerültebben jártam-keltem a házban már tegnap este is, s ez a nyugtalanság, vagy az, hogy már elszoktam attól, hogy az itteni ágyamban aludjak, nem eredményeztek nálam túlzottan nyugalmas éjszakát. Az is előfordulhat, hogy pusztán a gondolataim akartak velem valamiféle furcsa játékot játszani, amiért állandóan azon kattogtam, hogy pontosan mire fel lehet ez a hirtelen rovarirtás és mit találok majd a lakásban, ha hazatérek. Határozottan megmondtam apának már a legelején, hogy csak azért mert látok, vagy kitalálok valamit - jelenleg például egy új, felújított nappalit -, nem jelenti azt, hogy pénzt, kapcsolatokat és időt beleölve meg kell nekem valósítania. Azért tanulok és dolgozom, hogy egyszer majd én is képes legyek erre, saját erőmből.
Azt viszont határozottan nem értékeltem, hogy egy autó motorjának zúgása zavarta meg a csendet, amely körülvett a hálószobámban, s zavarta meg az egyébként sem nyugodt pihenésemet. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy a telefonomért nyúljak, s megnézzem mennyi az idő, pusztán csak a fejemre húztam a takarót, s igyekeztem úgy tenni, mintha nem lenne potenciálisan valaki idegen a házunkban, akinek idővel meg kellene mutatnom magamat - hiszen a vendégünk. Arra már végképp nem számítottam, hogy valahol az ébrenlét és álom határán egyensúlyozva arra kell megrezdülnöm, hogy valaki rám töri az ajtót. A hang hallatán azonban rögvest, döbbenten ültem fel, mintha csak villám csapott volna belém. - Felix! - Magam sem tudom, hogy meg kellene-e döbbennem, vagy inkább meg kellene csípnie valakinek. - Hogy kerülsz ide? Ez csak egy rossz álom? - Morcos pillantással méregetem őt, majd a biztonság kedvéért felé hajítok egy a kezem ügyébe kerülő párnát, hogy ha valóban csak egy látomás, hát tűnjön el! A dekor darab azonban pattan néhányat a földön, majd megáll a lábánál - szóval igazi.
- Miért törsz be hozzám csak úgy? Lehettem volna... Nem illik ilyet csinálni! - Inkább nem megyek bele abba, hogy milyen helyzetekben találhatott volna éppen és mi lett volna a helyzet, ha esetleg társaságom is van. A végén még a megérkezésének második percében valami pajzán jellegű képzelgését kell hallgatnom. Az eddig morcosan őt méregető pillantásom azonban ezúttal a karjában tartott dobozra téved, az én arckifejezésem pedig rögvest megenyhül, s egészen izgatottá válok. - Fagyit hoztál? Milyen ízű? - Kikászálódom az ágyból, s gyors mozdulattal a fésülködő asztal székének hátán fekvő köntösömért nyúlok, hogy gyakorlott mozdulatokkal magamra csavarjam azt. Aztán már szinte repülök is át a szobán, hogy megölelhessem ezt a tökfejet, aki hívatlanul ideállít, udvariatlanul betör a szobámba, de legalább fagyit hozott. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Mióta vagy a városban? - Megfogom a kezét, hogy beljebb húzzam, s lenyomjam egy szabad helyre, amit nem foglalnak el a ruháim. - Jól nézel ki! - Persze, hogy jól néz ki, ha eredetileg arra számítottam, hogy ki fogják toloncolni Japánból, mert valami olyasmibe keveredik, ami miatt baja eshet. Ahogyan azonban őt nézem, úgy néz ki teljesen egészséges, mint a makk.