- Én... Nem hiszem, hogy oda az van írva. - Egészen összeszűkítem a szemeimet, így nagyjából a tökéletes feketeségből próbálom meg kisilabizálni azt az arany betűkkel írt szót, ami folyamatosan villódzik a szemem előtt, majd eltűnik, majd feltűnik, el teljesen őrületbe kerget. Hatalmasakat pislogok, feltehetően egy csiga kilóméteres sebességével, majd a korábban hunyorgó szemeimet egészen kigúvasztom. - Miért írná, hogy könyvtár? - Nem az eszemért szeretnek, de egyszerűen nem áll össze a kép. Már nem is látom... Ja, de ott van! Mivel a felirat egy tizenhét körüli csaj seggén virít, a napom céljává tettem, hogy kiderítsem, mit is mond. Mert szerintem a beszélő fenekes dolog király. Ha tényleg van üzenete. Lendületesen a mellettem ülő felé fordulok - hiszen neki magyarázom már fél órája, hogy egy "kövess!" üzi mennyivel izgalmasabb lenne. Izgalmasabb lenne, de azt is elmondtam neki, hogy én aztán biztosan nem követném, ennyire komolyan veszem az.. életmódváltást! Szóval a megértő hallgatóságom felé fordulok, mindössze azért, hogy kiderüljön, pofával a pultra borulva húzza a lóbőrt. Szerencséje, hogy nem veszem magamra. Mikor visszafordulnék, hogy tovább fejtsem ezt a rejtélyes szót, a kilátást már teljes egészében kitakarja egy arc, ami véleményem szerint állatira szét van cseszve. Rá is emelem a mutatóujjam és hangosan felröhögök, mielőtt a srác álmosan elmosolyodna. - Na, mi kellene, pajti? - Sugardaddysen megvonogatom a szemöldököm, azonban a fülemmel képtelen vagyok meghallani, kiérteni bármit is az összefolyó hangokból, amiket válasz gyanánt adhat ki. - Mivan? - üvöltök rá, hátha nem csak néma, hanem süket is. Ennek amúgy semmi értelme nem lenne, de én is elég kába vagyok már ahhoz, hogy megengedhessek magamnak ilyen érthetetlen tetteket is. Meg amúgyis, jár nekem. Ezúttal szavak helyett mutogat, tekeri az ujját a levegőben, mintha visszapörgetné az időt, majd hármat a magasba tart. Ez már simábban megy. Biccentek, és a dzsekim belső zsebéből, egy kis zacskóból részegeket megszégyenítő ügyességgel kotrok elő két rózsaszín és egy neonzöld cukorkát. Mollyból adok el a legtöbbet, ami azért egy kicsit vicces... Nem fojtom el a vigyoromat, ahogy a bankókat a zsebembe gyűröm, majd lekászálódok a bárszékről (nem indultam már el az előbb is?), és szégyentelenül nevetgélve ugrálom át magam a tömegen a szabad levegő felé. Ne aggódjatok, nem tűnök el, csak elszívok egy cigarettát. Ezúttal nem fukarkodom magammal sem, hiszen Brooklynban vagyok, egy olyan bárban, ahol már jól ismernek, és nincs semmilyen látszat, amit fent kellene tartanom - hacsak nem az, hogy mindig olyan kurvajól érzem magam. Ezért hát megvámolom a vendégeknek szánt készletet, egy kék bogyók lökök a számba, és amíg csámcsogok rajta egyet-kettőt, minden eszközömmel egyensúlyozva töltök magamnak egy viccesebb féle cigit. Koncentrálok, úgyhogy most aztán a kisördögök is körbetáncolhatnak, előmászhatnak a Hudson vízinimfái, de be kell valljam, még a csajom ópucérsága sem tudna kizökkenteni. Ez egy fontos művelet. Ettől lesz Travis méginkább jókedvű. És ha Travis jókedvű, akkor mindenki tudja majd, hogy a szintetikus jókedvet árulom. Manapság meg ki ne akarná ezt is csak úgy megvenni?
Reggel érkeztem Brooklyn-ba, hogy egy pár bárt és éttermet megkeressek, Davis instruciója alapján. Sikeres tárgyalásoknak mondanám, hisz az ötből három egyből elfogadta az ajánlatunkat, a minőségi italok beszállításáról. Egy még gondolkozik rajta, a másik pedig totál elutasító volt, ami probléma. Pont ez miatt maradok itt, hogy másnap még beszéljek vele, mert nem lenne túl jó, ha pont rajta csúsznánk el azzal, hogy feldob a zsaruknál, hogy megkerestük ezzel. Sóhajtva lépkedek az utcán, keresve valami szállást és kiengedni este a gőzt. Most nagyon is rám fér az ital, mert ki kell gondolnom azt is, hogy mivel vegyem rá az ellenkező tulajt, hogyha nem akar velünk üzletelni, akkor felejtse is el az arcomat. Kicsit egyszerűbb lenne, ha Davis-t fel tudnám hívni, hogy ötletet adjon. A sarki motelba betévedek, igazából ez volt az első, amivel találkoztam utam során. Van még egy szabad szobájuk, amire gyorsan le is csapok. Hiába ellenkezik, hogy ezt ők nem szeretik, a készpénz és az azonnali fizetés elhallgattatja őket. Felmegyek a szobába és telefonálni kezdek a társaimnak. Egyik se veszi fel, nyílván el vannak foglalva az érkező szállítmánnyal. Hátra dőlve az ágyon, a plafont bámulva gondolkozok, hogyan is értettessem meg a fickóval, hogy tartsa a száját az üzlet megkeresésemről. Ekkor csörren meg a mobilom, Tony hív vissza. Gyorsan felvázolom neki mi a helyzet, mire jutottam és mi van a maradék két tulajjal és, hogy Davis-hez kéne ellátogatni, hogy adjon valami tippet. Hangján hallom, hogy ez szinte lehetetlen kérés, de muszáj valamit kitalálnunk, vagy nagyon rövid életű lesz az üzletünk. Annyival tettük le a telefont, hogy meglátja mit tehet, hogyan tudnák ezt belezsúfolni a napba, hisz egyel kevesebben vannak, mert én itt vagyok jelenleg. Ha még egy ember kiesik, hogy a börtönbe rohangáljon, az elég kellemetlen lesz, de Tony megértette, hogy mi a tét. Az órára pillantok, késő délután van, így felülök az ágyon. Egyáltalán nem vagyok álmos, sőt az agyam jobban pörög, mint eddig, így nincs más választásom, mint beülni valahova. Hátha a friss levegő és az ital kicsit megmozgatja azokat a fogaskerekeket. Bezárom a szoba ajtót magam után, nincs cuccom, de azért nem szeretem ha a tudtom és az engedélyem nélkül a „tulajdonom” közelében ólálkodnak, mégha csak bérelem is a szobát. A közeli kocsmába sétálok és kérek egy korsó sört. Tekintetemmel végig pásztázom a helyet. Túl nyugis nekem, egy rosszabb arcú embert se látok, vagy üzletelni valakikkel. Vagy vérprofi itt mindenki, vagy rossz helyen vagyok. Ami azt illeti nem véletlen, hogy Davis miért azokat a helyeket adta meg nekem, ahol eddig voltam. Nyílván ezekben az unalmas lebújokban nincs semmi. Mégis itt maradok, megiszok három korsó sört, kellően eltelik az idő, majd fizetek és tovább állok. Előveszek egy szál cigit és miközben sétálok, elszívom. Érzem a piát, noha nem bírom, mégis csak nem ettem. Tényleg, a gyomrom is ennek adok hangot már az első sörnél, csak nem figyeltem rá eléggé. Mielőtt bárhova is mennék betérek egy hamburgerre, nekem ez bőven elég, hogy tudjam folytatni a piálást. Még eltelik egy óra, majd miután sötét lesz, kicsit jobban érzem magam, nekem ez a napszak az életem. Elindulok az egyik bár felé, amit a nap folyamán látogattam meg, de mielőtt eljutnék oda egy másikba botlok út közben. Ez csak azért annyira érdekes, mert egy nagyon is ismerős figura áll előtte. Látszik, hogy már nem kell innia, eléggé dülöngél. Közelebb érve hozzá, jobban megpillantva az utca fények közt az arcát, valahonnan ismerős. - Travis?! – Nyögöm ki, mikor beérek elé. Hangom bizonytalan, talán valakivel összekeverem, hisz csak egyszer vagy kétszer találkoztam vele, azóta pedig eltelt vagy 6 év. Mégis úgy érzem, hogy ő az, így egy mosoly jelenik meg az arcomon. - Travis! Szeva haver! De rég nem találkoztunk. - Örülök meg neki, hogy legalább egy ismerős arcba belebotlottam. Ő aztán biztos ismeri Brooklyn-t és azokat az arcokat, akiket én jelenleg keresek.
Nyald meg! Nem, nem, ne sértsd meg, az az utolsó lépés, hová gondolsz? Előbb még szórni kell! Mutató- és középső ujjaim között hajlítom meg a papírt, másik kezemmel pedig szórom az.. áldást!! Nagyon óvatosan, egy pöcsnyi se menjen mellé, mert nem tehetem meg, nem úszom a pénzben, sem a fűben. Tekerd és nyald meg! Nem tudom, miért ez a kedvenc részem, szinte remegek az izgalomtól, hogy mikorjönmár, de továbbra is hihetetlen önuralmat tanúsítok, nagyon vigyázva, hogy tényleg semmi se hulljon le a földre. A számhoz emelem ezt a félig kész műalkotást, és a nyelvemet is kidugom, de valami megzavar. Csak összeszűkítem a szemem, fülelek, hátha újra megtörténik, de nem érek rá egész este szoborként álldogálni, úgyhogy végül csak végignyalom a papírt, az összetapad, és vége, kész, vagy elszúrtam vagy nem, meglátjuk, nyomban kiderül. Olyan szeretettel bámulok a spanglira, ahogy mások a kölykeiket figyelhetik egy iskolás színdarab alatt. A kezem munkája! És nem csak a mesésen csavart papír, de még a füvet is én termesztettem! Legalábbis a felét. Még mindig kavarom a vett cuccal, mert a sajátom íze kicsit olyan, mint... Ekkor azonban újra hallom a hangot, és azt már teljesen képtelenség, hogy kétszer is behaluzzak ilyesmit. Ennyire élethűen. Szinte felkapom a fejem, fordul is egyet a világ, de a mosolyom mégiscsak kiszélesedik (ha eltűnt egyáltalán), ahogy végigmérem az előttem álló faszit. - Haveeer! - vinnyogok fel. - Rég nem találkoztunk! - visszhangzom a szavait nagyokat bólogatva, így abszolút elterelve a gyanút a tényről, hogy halványlila gőzöm sincs, ki ez. Persze, nem vagyok hülye, akik engem ismernek, azok mind igen jól ismernek, és általában ugyanabból az apropóból. Szerencsémre. - Csatlakozol? - biccentem felé a remekművem, majd a zsebembe süllyesztem a kezem, hogy megtörténjen a csere: a műanyag üvegcsém el-, míg egy öngyújtó feltűnik az ujjaim között. Megjegyezném, hogy egy halál cuki cica van rajta, mivel ejtettem a félpucér nőket. Vagy elhagytam vagy ilyesmi. Számít ez igazából? A cicás is ugyanúgy szuperál. Számba dugom a szál végét, a másikat tűzbe, és láss csodát, már szívom is azt az isteni füstöt. - Na, aztán hol voltál elveszve? - Az ugyebár lehetetlen, hogy én lettem volna elveszve, mivel itt voltam, én mindig ebben a szaros new yorki putriban vagyok, engem könnyű megtalálni. Ez a megbízhatóság vonzotta hozzám az embereket. Mégis mit ronthattam el? Két slukk után felé nyújtom a jointot, őszintén kétlem, hogy visszautasítaná, de ha mégis, hát az ő kára. Csak daloljon közben, ha azt szeretné, hogy én is képbe kerüljek. Bár, számít ez valójában? Jobban izgat, hogy ő már ne nyalja meg a cuccom. Annyira csak nem voltunk jóban.
Nézem a fickót és bármennyire is örülök, hogy találkoztunk, ezt valahogy a másik szavaiból nem bírom levenni. Megmerném fogadni, hogy fogalma sincs, hogy ki vagyok és ez most azért, mert évek óta nem találkoztunk (nem mintha én vettem volna a füvet személyesen), vagy azért mert már nagyon is jól érzi magát, bizonyos szerektől. Mindig is furának tartottam Travis-t, de jó anyagot szerzett be, így ez mellett eltörpült a sajátos stílusa. - Majd később. – Utasítom vissza, nem rég szívtam el a szál cigimet, nem mintha kizáró ok lenne a füvezéshez. Felvonom az egyik szemöldökömet, meglátva az öngyújtóját, de inkább nem szólok semmit. Nálam is néha másféle öngyújtók vannak, attól függ, hogy milyet találok épp, de ez a cicás… K**va gáz. - A szüleim elküldtek a semmi közepére, gondolom ezzel akartak engem jó útra téríteni. – Forgatom meg a szemeimet, miközben megrántom együgyűen a vállaimat, hangom unalomról árulkodik. Nem szeretek erről beszélni, inkább elfelejteném, hogy elvettek 6 évet az életemből, amit szórakozással is tölthettem volna. Neki persze más fogalom jut eszükbe a szórakozást illetően, nem úgy mint nekem. - Emlékszel Davis-re? Most börtönben van a legutóbbi balhénk után. Szóval most úgy mond én szerzem a bandának a cuccokat. – Mesélem röviden, hátha így beugrik neki, hogy mi vagyunk az a kis társaság Queens-ből, akiknek heti rendszerességgel szállította a füvet. Nem árulok el neki túl sok minden, ebből neki pontosan tudnia kéne, hogy kik vagyunk, ha józan eszű. - Most jut eszembe, ha van nálad nagy mennyiségű fű, akkor vennék. Megint köthetnénk egyességet, mint Davis idejében. Heti rendszerességgel szállítasz nekünk. – Kicsit közelebb lépve, szinte a fülébe súgom, hogy csak ő hallja, mégis csak az utcán vagyunk. Ellépek tőle csak, hogy megtartsuk a tisztes távolságot és lopva körbe nézek. Nem kéne most lebukni egy esetleges rajta ütés vagy egy erre kószáló zsaru miatt. - Most mesélj te! Hogy megy az üzlet. – Bizalmaskodok, majd zsebemből előveszem a cigis dobozom és még egyre rágyújtok, míg várom a válaszát. Megnyugtat egy-két slukk után, így könnyebben tudok kicsit jobban koncentrálni arra, amit a srác mond. Meggyőződésem, hogy muszáj jobban odafigyelnem rá, mert elég érdekesen áll előttem.
Később, később, én aztán nem erőltetem, csak jófej akartam lenni a régi haverság emlékére - bárki is legyen ez a fazon. Túl sok emberrel találkozom ahhoz, hogy számon tudjam őket tartani, bár meg kell jegyeznem, így is ezer nevet tudnék felsorolni öt perc alatt, mert azért akikkel rendszeres kapcsolatban állok, azokról vágok ezt-azt. A legjobb vevőknek már rendelniük sem kell, mindig a megszokott időben, a megszokott helyen, a megszokott anyaggal várom őket, és irtó hálásak, vágod? De az a srác nem rémlik, hogy bármit is vett volna tőlem, na meg, melyik drogos mondana nemet az ingyen füves cigire? Elárulom, egyik sem. Ergó ő tiszta. Ergó valami irtó fura haverom lehet. - Baszki, szívás. A lényeg, hogy a saját utadat járd. - Lassan vigyorodok el. Mindig öröm a saját spanglimat szívni, mert tudom, hogy megdolgoztam érte, és ettől még jobb, amikor végiglazítja a tagjaimat. - Mindenkinek a saját uta a jó út. - Matthias szerint velem van a baj, hogy nem látom a különbséget a kettő között, de szerintem ez a mindenek felett álló igazság, a chilles kisgyerek istenség is ezt mondta volna. Úgyhogy rosszul viselem, ha valaki bele akar szólni az életembe, főleg, amikor azért teszik, hogy "nekem segítsenek", mintha bárki jobban tudná... Szóval totál megértem ezt a faszit, totál megértem. - Davis kurva régóta van börtönben - csúszik ki a számon anélkül, hogy különösebben gondolkoznék rajta. Davis jó arc volt, csomó jó hírnevet vert nekem, tolta a reklámot és biztos vevő volt, amíg be nem csukták. Seggfej. Szerencse, hogy nem rajta múlott az üzletem, de azért megéreztem a kiesését. Fogalmam sincs, hogy a pincsijei utána kitől vásároltak, mert mintha elfelejtették volna a nevemet. Hm, kivéve ezt az egyet? Hm. Most már dereng valami, még szőrtelen korából ismerhetem a srácot, és ezek szerint Davis egyik utánfutója volt. Okés. Neki legalább megvan a kifogása, miért nem keresett - hiszen éppen "jó útra" próbálták téríteni. Nem gáz, tesó, megbocsájtok. Az ajánlatra felcsillan a szemem. Szeretek eladni, szeretem, ha megy, aminek mennie kell, ha dől a lé, és van ügyfél. Annál azonban én is rafináltabb vagyok, mint hogy egyből ugorjak mindenféle idegenek csettintésére. Elvégre, mi van, ha tényleg hatással volt rá az a "jó út"? Nagyon-nagyon aljas dolog lenne a régi haverságra hivatozva kiszedni belőlem olyan infókat, amiket nem árulnék el akárkinek. Az is meglehet, hogy eddig túl óvatlan voltam és összevissza járt a szám. Sajnos már a felére sem emlékszem - melyik gondolatom tettem szóvá és melyiket nem? A viselkedése elég zavart, feltűnően nézelődik körbe, pedig ez egy chilles környék, és mindenki megvesztegethető. - Te vagy az új góré? - kérdezem lazán, és tovább pöfékelek. Nem vagyok nyavalygós, nem csak górékkal üzletelek, de ha nincs egy fej a bandában, esélytelen, hogy hosszútávon műküdjön az üzlet. Queens amúgy is a túlvégen van, és kevéssé hiszem, hogy ott nem tudnák beszerezni ugyanezt a cuccot. Talán még jobbat is. - Mit keresel amúgy Brooklynban? - kérdezem meg, hátha ez választ ad a többi rejtélyre is. Megbízhatóbbak lennének talán, ha ők mozognának az én helyemen. Igaz, terjeszkednem kellene. Brooklyn nem elég nagy, Manhattanből pedig egyre inkább kitúrnak... Nem elég, semmi sem elég. A kérdésére a számban hagyom a cigarettát és széttárom a karjaimat. - Nézsnék ki ilyen jó, ha szaul menne? - Kissé megtántorodom, ami talán nem támasztja alá kellőképpen a szavaimat, de közel sem vagyok a bukdácsolós szétcsúszáshoz, úgyhogy véleményem szerint hihető a helyzet. Szerencsére már elhalványultak rajtam a korábbi foltok, a fájdalom pedig nem nyillal a bal oldalamba minden lélegzetvételnél. - Minden fasza - mondom, ahogy kifújom a füstöt, újra ujjaim között forgata a szálat. - Szeretnék nagyobb piacra törni, és talán szüksége lenne egy-két újabb árura is, de folyamatban van a bővítés. - Lényegében havonta terjednek el újabb és újabb partikellékek, de nem kapok meg mindent azonnal. Túlzás lenne azt mondani, hogy márpedig mindenki az újsongásokért jön, hiszen a klasszikusok a jól beváltak, de hallottam olyan cuccról, amire elég könnyen rákattanhatna néhány nem elég gyakori vevőm is. Csak szárnyaljon az üzlet!
Felvonom egyik szemöldökömet, olyan furán beszél, nem is értem, mit hadovál itt össze. Annak örülök, hogy legalább egy ismerős figura van itt, így nem kell az este hátra levő részét egyedül töltenem, de kezd frusztrálni a srác viselkedése. - Ahogy mondod. – Értek vele egyet, ritka nagy bölcsesség volt a részéről. Közben elszívom a szál cigimet, amit a földre dobok és eltaposom. De jól esne most egy jó korsó sör, de azt hiszem azzal még várnom kell egy kicsit. Feldobok egy közös ismerőst, hátha eszébe jut, hogy ki is vagyok valójában, mert eddig a szavaiból nem vettem észre, hogy beugrott volna ki is vagyok. - 6 éve. De jövőre kiengedik. – Teszek hozzá egy apró információt, már nincs sok hátra neki, de persze ez változhat, ha valami történik a börtönben. Én örülnék neki, ha megint a csapat élére állna, mert kezd egyre nehezebbé válni ez a közvetítői szerep, ami jutott nekem. Előveszem a cigis dobozomat, úgy döntök még egyre rágyújtok, csak mert megtehetem. A számba helyezem, majd meg is gyújtom, most kivételesen figyelek is arra, hogy megmaradjon és ne hagyjam el. Mélyen beleszívok, majd kifújom a füstöt, fel az ég felé és elkezdek nevetni a kérdésén. - Én góré?! – Hitetlenkedek, már csak azért is, mert ha valóban emlékszik Davis-re, akkor nem kérdezett volna ilyen hülyeséget. - Nem vagyok góré. Amolyan közvetítő vagyok. Davis adja az utasításokat, én pedig továbbítom a csapatnak. – Helyesbítek a pozíciómat illetően. Sokkal könnyebb lenne, ha ezt ki tudnánk hagyni, de amíg börtönben van, addig csak így tudunk „működni”. Jobban belegondolva, Davis jobb keze lehetnék, amin csodálkozok, mert a többieket régebb óta ismeri, mint engem, de ez van, ezt el kell fogadni. Engem nem zavar és a többieket sem, úgy néz ki. - Épp ez az. Davis utasítására megpróbálok pár kocsmát beszervezni az üzletünkbe. Van aki beállt, de van aki húzza a száját. Őket kéne valahogy meggyőzni, de most egyáltalán nincs ötletem erre. – Osztom meg vele az egészet, hisz Davis bízott benne és eddig sem említette, hogy Travis megváltozott volna. Maximum bekerülök Davis mellé egy cellába, ha a srác átállt a zsarukhoz. Mivel itt szívja a füvet az utcán, ezt kétlem. Kuncogok, de nem szólok semmit, végül is igaza van. Ha nem menne az üzlet, akkor ő sem lenne új cuccokban. De lehet, hogy csak nekem újak, mivel nem láttam őt 6 éve. Igazából jelentősége nincs. - Terjeszkedhetnél Queens-be is. Van raktárunk, ha gondolod egy kis részét használhatod. Szerintem Davis is egyetértene velem. De mondok jobbat. Be is szállhatnál hozzánk, egyesíthetnénk az erőinket. – Fogalmam sincs, hogy miért, de valahogy kicsúszott, hogy a csapatunk tagja lehetne. Belegondolva, nem is rossz ötlet, már csak az a kérdés, hogy Travis ezt hogy gondolja és egyáltalán van annyira tiszta tudat állapotban, hogy felfogja, amit mondtam. A cigim megint csak elfogyott, jó a társaság, viszont most már én is lazulni akarok. - Azt hiszem, most már jöhet az a fű. – Belenyúlok a zsebembe és kihúzok belőle pár dolcsit, hogyha megdobna egy spanglival, akkor a kezébe is tudom nyomni a lóvét.
Asszem ő se, én se vágjuk már, mit mondok, de ha szerinte igazam van, akkor én ezt miért kérdőjelezném meg? Amúgy is totál sokszor van igazam, mert ilyen talpraesett, okos fiú vagyok, meg ugyebár egyetemre is járok, szóval... Nem hiszem, hogy ez az arc akár a középiskolát végigcsinálta volna, mondjuk azt én is csak éppen, szóval nem egy nagy dicsőség. Szerintem mindketten elég királyak vagyunk, még ha én is vagyok a helyi király. Ja. Ahogy mondom. Azt mondja, Davis hat éve van börtönben, én meg szinte megbotránkozva bólintok párat. Nem fogok hazudni, nem számoltam a napokat, annyira nem csíptük egymás búráját, de hát mégiscsak biztos vásárló volt, én meg akkor még viszonylag kezdő, úgyhogy... Az meg, hogy jövőre szabadul, ígéretes is lehet. Hacsak nem változtatja meg a raboskodás. Tudja a frász, mit hoz ki az emberekből, én tuti becsavarodnék bezárva a cuccaim nélkül. Hálásan szipákolok is a spanglimból, hiszen itt van, itt vagyunk mi ketten a szabad ég alatt, és nincs mitől parázni. Nem vágom, miért kéri ki magának a kérdést, csak egy kérdés volt, hogy tudjam, mi a felállás, és ne üzleteljek nagyba valami kis mitugrásszal. - Ah, fasza, vágom. - Pozitív, hogy a góré nem hagyta őket szarban és benne van a buliban, de persze még nem lehetek biztos benne, hogy az igazat mondja. Az a helyzet, hogy az olyan megrögzött hazudozók, mint én, senkiben sem bízhatnak, túl jól ismerjük a fajtánkat. Ő sem tűnik éppen a legélesebb késnek, de azért továbbra is jobb óvatosnak lenni. Ahogy lelazít a fű, az alkohol mámoros felhője feljebb emelkedik a gondolataim közül, így aztán már veszélyesen ravasz vagyok. Hah! - Az is kérése volt, hogy szerezzél füvet? - Tisztán kíváncsian cseng a hangom, szinte szórakozottan, és ez is az igazság: érdekelnek a rendelkezések a börtönből. Lehetne ilyen című filmet is tolni, Rendelkezések a Börtönből. Mondjuk nem egy szaros csempészbanda lenne a főszálban, hanem valami komolyabb bagázs, és nem egy ilyen gyenge dílerrel üzletelnének, hanem egy igazi fejessel, de amúgy full passzolna a jelen helyzetre. Kasszasiker szagot érzek. Vagy csak elaludt a cigim? Nem is tűnt fel, hogy sokat pofáztam volna. - Hmm - "mondom" elgondolkodva. Sajnos a saját bizniszemen kívül nem nagyon szoktam agyalni a meggyőzés lehetséges módjain, úgyhogy ha tanácsra számítana tőlem... Szívás, tes'. - Talán csak egy még kedvezőbb ajánlat kell. Vagy ha semmi sem hat, ott a jó öreg zsarolás. Rákattintás. Olyat kell adnotok, hogy ne tudjon lejönni a cuccról többet. - Ez túl szakma-specifikus? Tényleg nem tudok elvonatkoztatni a saját melómtól. Mégsem esem túlzásba a meséléssel, mikor konkrétan arról kérdez. Nem ismerem ezt a srácot, még ha ismerem is, nem az én belsősöm, és főleg nem vagyunk országos cimborák. De ha azok is lennénk, egy lélek sem tud a hanyatlásomról, márpedig ha ő velem szeretne üzletelni, tőlem sem fogja megtudni. A sírig viszem a bukásom titkát. Ami, ha így haladnak a dolgok, amúgy sincs messze. Mekkora csattanó! - Raktár? - Ezúttal tényleg elgondolkodom a javaslaton. - Igazából elég nagy forgással dolgozom, nem hiszem, hogy szükség lenne... Hacsak tényleg nem Queens miatt, nem kéne átcígőlni a városon... - De mindennek van ára, és mérlegelnem kell, mi érné meg nekem jobban. Arról megint csak nem beszélve, hogy mivel ő nem góré, a szavai semmit sem érnek ilyen ügyekben. - Beszállni? - Még ha egyre érdekesebb dolgokat is mond. - Végülis, gyorsan tanulok. - Elvigyorodom. A plusz pénz az plusz pénz. Kell. A bűnözésen kívül máshoz meg egyébként sem értek. Elégedetten biccentek, amikor ő is fogyasztana, majd féloldalas mosollyal veszem el tőle a lóvét. Lassan a molly is beüt, érzem, hogy ruganyosabbak a lépteim, pedig csak egyetlenegyet teszek meg a srác felé. Papír csúsztatok elő, a kezébe nyomom - Tartsad! -, majd letekerem a tégelyem tetejét. Nem fukarkodom, de ugyanolyan pontos óvatossággal szórom a szárított csodát, mint korábban a sajátomba tettem. Ez a kevert, de észre sem fogja venni. Csak azt sajnálom, hogy nem én nyalom meg. Túlságosan is elkényeztetek egy-két csajt, aki csak készen szereti átvenni, túl sokat tekerek, igazából ezt szeretem a legjobban csinálni... De nem bámulom vágyakozva, elpakolom a felszerelést, és sima dohányból sodrok magamnak újabb szál cigit. Nem ártok ma többet az üzletnek! És ezt végre meg is nyalhatom. - Na, milyen? - kérdezem egy apró biccentéssel a spangli felé. - Ebből köbö mértéktelenül tudok szerezni, úgyhogy megegyezhetünk. - Legjobban ez pörög, úgyhogy nem engedhetem meg a hiányt.
Elég sok utasítást és információt kapok Davis-től, így a felelősség nagy részben nem rajtam van, még akkor se, ha én csak továbbítom a főnök „kéréseit”. Látom kezd tisztulni az elméje, mert egyből egy olyanra kérdez, mire csak halványan elmosolyodok. Nem habozok a válasszal, hisz minek tenném. Régen is tőle szereztük a füvet, ezen miért változtatnánk? - Nem, azt épp nem, de beszéltünk róla. Viszont nekem és a haveroknak kell a fű, már csak az ellazulásért is. – Rántom meg a vállaimat, Davis konkrét utasítást nem adott erre, de én miért ne füvezhetnék attól független? Megtiltani nem tudja, és még az is lehet, hogy ő is akarni fogja, hogy becsempésszük hozzá. Különösebben nem érdekel, nekem kell a fű és a csapat nevében is elmondhatom ezt. Sokkal feszültebbek vagyunk, mióta kevesebbet szívunk és csak az alkohol maradt. - Van benne valami. Drogra gondolsz? – Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, minden ötletet szívesen veszek, ezek a brooklyn-i kocsmások nem egy súlycsoportban vannak a Queens-ben lévőkkel. Ott kicsit egyszerűbb volt a meggyőzés, na meg az sem utolsó, hogy meg is kóstolhatták az árut. - Szerintem elég kedvezményes áron adunk ilyen fajta piát és csak rajtuk múlik, hogy mennyire pofátlanul magas áron adják. Főleg a gazdagabb környéken. – Még ezt hozzá fűzöm az előbbihez, azért annyival nem mehetünk lejjebb, mert hol marad a mi hasznunk belőle akkor? A gondolatok peregnek a fejemben és már azon is megfordult bennem, hogy szimplán odamegyünk és szétverünk mindent. Persze ennek Davis nem örülne úgy, hogy annyira nem tudok pattogni. Ahh, de jó is lenne ha én lennék a góré. De csak néha gondolom ezt, amikor az én önfejűségem szembe megy a főnökével. - Kezdheted kicsiben, hogy megnézd mennyire van igény. De én biztos vagyok benne, hogy a fiatalok odáig vannak az ilyen „boldogság hormonoktól”. – Sejtelmes vigyor ül ki az arcomra és még az ujjaimmal is idézőjelet formálok. Természetesen a kódokban való beszélés alap egy ilyen helyen. Még csak az kéne, hogy valaki kihallgasson minket. Travis is ezekben a körökben mozog, így biztos vagyok benne, hogy érti miről beszélek. - Remek. Beszélek Davis-sel erről. Passzold át a számod! – Önelégült mosoly jelenik meg az ajkaimon, szeretem ha valaki igent mond nekem. A telefonomat is előhúzom a zsebemből, hogy a számát megtudjam. Igaz, Davis-nek megvan, csak hogy tőle a mobilját elvették, amióta bevonult és ő sem tud mindent megjegyezni. A zsebemből egy pár dolcsi is előkerül, hogy megkapjam a mai adag füvemet. Látom az arcán, hogy tetszik neki, ha könnyű pénz áll a házhoz, de ezért nem is vetem meg. Én is imádom, amikor könnyen jön a lóvé. Tartom a papírt, ahogy kéri és szinte csillogó szemekkel figyelem, ahogy szép lassan beleesnek a kezembe. Már most érzem, hogy ez jó lesz. Megnyalom, ahogy kell és már gyújtom is meg. Szívok belőle párat és csukott szemmel csak sóhajtok egyet. - Ahh, baromi jó ez a cucc... – Mondom megkönnyebbülve szinte sóhajtva, mintha csak kielégültem volna. Ez most rám fér a mai nap után. Mondhatjuk ezt valami tesztnek is, és miután „leért”, kinyitom a szemem és ránézek. - Egyetértek. Ennél jobbat úgysem tudnának a helyi fiatalok szerezni. – Elégedetten nézek rá és szerintem nem kell sokat beszélni erről. Úgy kell megegyeznünk, hogy mindkettőnknek jó legyen. Illetve neki és a csapatnak. A plusz pénz meg mindig jól jön a háznál, még akkor is ha a minőségi piákkal nagyokat kaszálunk és pörög az üzlet. Talán még Travis-t is be lehetnek abba is vonni, hogy segítsen a kiszállításnál. - Kéne még egy raktár és ott tudnál füvet termeszteni. Lehet nagyobb mennyiségben való termelés jobban kifizetődő lenne. – Vetem fel az ötletet, bár annyira nem ismerem, sőt egyáltalán nem ismerem a srácot, de azt tudom róla, hogy elég jó anyagot tud beszerezni. Még az is lehet, hogy ez rég a sajátja, csak annyira le vagyok maradva, mint a borravaló. Tovább szívom a füvet és egyszerűen mámorító, ahogy végig árad a testemben. Mennyire le tudok ettől a cucctól nyugodni...
Eléggé meglep, hogy nem szereztek eddig máshonnan, de ezt inkább nem teszem szóvá, még meggondolná magát, és nem szeretnék egy apró üzlettől sem elesni, nem hogy egy tucatnyi vásárlótól! - Mást senki sem tol? - kérdezek rá piackutatási szándékkal. Ha nem, hát majd bemutatom nekik a választékot - mindenhol akad egy kísérletező lélek, és ő lesz a kedvencem. Kicsit összeszalad a szemöldököm, amikor rákérdez, drogra gondolok-e, mert részben mindig azon jár az eszem, részben fel sem tűnt, hogy ennyire felismerhetően beszéltem róla. - Hát bármi lehet az. A lényeg, hogy ne tudjon neki ellenállni. - Megvonom a vállam. Nem akarok neki nagy "üzleti" tanácsokat adni, hogy mindenképpen töltsön / mérjen ki / tekerjen az áruból, mielőtt beszélni kezd a pénzes dolgokról; hogy mindig egy picit emelje az árat, hogy szinte fel se tűnjön a beszélgetés közben; és hogyan emelje ki a bizalmat és a támogatást, amit az áru mellé ad. Nekem az ilyesmi mindig jól beválik. Csak azt nem tudom, kinek van ennél jobb politikája... vagy hogyan lehetnek jobb árai. Bárcsak a szeme közé nézhetnék annak a seggfejnek! - Melyik helyen van a gond? - Hátha ismerek ott valakit, egy próbát megér. Az persze nyilvánvaló volt, hogy szerinte elég kedvezményes az ár, ezen csak a szememet forgatnám, ha nem ismerném pontosan az érzéseit az üzlettel kapcsolatban - hiszen egy cipőben evezünk, pontosan értem. - A haszon sosem lehet elég - fűzöm hozzá megint nagyon bölcsen, de mást nem tudok érdemben hozzáadni a témához, mert tényleg vágom, és vágom, de ezt ismételgetni marha unalmas lenne. Szélesen elvigyorodok a boldogság hormon kifejezésen, mert egyből az jut eszembe, hogy Molly milyen szinten akadna ki, amiért valaki a füvet hormonnak nevezi, és tutira ráncolná az orrát, én meg jobbat nevetnék, mint most. De azért veszem a lapot. - Hát biztos is lehetsz benne! Jó ötlet. Tetszik. - Új piac, kicsiben kezdés - nem mintha sokáig tudnék kicsiben játszani. Meghúzom magam, ha muszáj, de engem vonz a veszély és a kaland, na meg a suska. Bárhonnan is jöjjön. - Zsír! - Ha nem is úgy tervezte, kiveszem a kezéből a telefonját és bepötyögöm a számom. Furcsa, így nem kell gondolkoznom rajta, de talán ha ki kellett volna mondanom a számokat, nem lett volna ilyen egyszerű. Mindenesetre közben azon gondolkozom, mennyire tetszik ez a közvetítős szerepe, és mennyire tudja tartani magát hozzá, hogy valójában egy senki, aki csak a főnök szavait hirdeti. Mély bizonyossággal állíthatom, hogy nekem ez nem erősségem - ezért törik és szakad el bennem minden héten valami. Túl nagy a pofám és a függetlenségem. Ő jó szolgalélek. Irigylem. Szívesen szolgálom ki, végzem a munkám, teszem el érte a fizetséget. Bármennyire is hihetetlen, nekem ez a szakmám, ehhez van tehetségem, ehhez értek. Jó lenne az a függetlenség. A saját biznisz. Márka lennék... A tartásából látom, hogy drogos. Állati jól titkolja, mert eddig nem volt ennyire nyilvánvaló, de most, ahogy szívja a marist, szinte üvölt róla, hogy mennyire kellett a cucc. Annyi mindennek vagyunk a függői, nem értem, az én árum miért illegális; nézze csak, biztos úr, micsoda örömet okoz neki, pedig hozzá sem értem! Elégedetten nyalom meg az ajkaimat, mintha én szívnám a spanglit, meg mintha ezer éve nem kóstoltam volna, holott éppen az előbb vágtam be egyet. Ilyen egy drogos. Hízeleg nekem, amit jólesően fogadok. Talán kamu, talán valami szart szívott eddig, azért gondolja olyan csodásnak, nem érdekel - szeretem a hízelgést. - Ez állati fasza ötlet! - Szinte kipattannak a szemeim, úgy bámulok rá, mintha felkínálta volna nekem a kakaóscsigája közepét. - Tudod milyen rohadt kényelmetlen cserepekkel szórakozni? Nagyon kényes ez a cucc, jó levegő kell neki, és nálunk olyan szag van, mintha hullákra épült volna a ház. Király lenne egy rendes placc, öregem! - Már nem is érdekel, hogyan lenne kifizetődő, annyit igyekszem vele, hogy már csak magam miatt akarom, hogy jól sikerüljön, igazán minőségi legyen, igazán az enyém! Kicsit be is gerjedek, de azért pofátlanság lenne máris faképnél hagyni ezt a kedves fél-idegent, nem? Főleg, hogy egy ilyen ajánlat után már nem akarom bukni a bizniszt. - Meghívlak valamire - vetem oda jókedvűen. Természetesen megvárom, amíg az utolsó cseppig kiélvezi ezt a mesés cigarettát, de biztos vagyok benne, hogy jól fog esni rá valami folyékony is.
Elhúzom a számat, amolyan mit tudom én mi van másokkal. Mintha érdekelne. Engem egyedül az érdekel, hogy én éljek mint Marci Hevesen. - Nem tudom, nem szoktam őket ellenőrizni, hogy ki mit csinál. – Rántom meg a vállaimat nemtörődöm stílusban. Valahogy hidegen hagy, hogy ők mit csinálnak, csak nekem meglegyen a napi fű adagom és talán nem ölöm meg az első szembe jövő embert. Értem, hogy mire gondol Travis az alatt, hogy valamire rá kéne szoktatni, pont ezt próbálom a piákkal. Ha megkóstolja, tuti, hogy nem akar majd pancsolt borokat árulni a kocsma tulajdonos. El is gondolkozok egyet és végig nézek Travis-en. Vajon ő képes lenne erre, ha felbérelném egy ilyen szitura? Most, hogy legalább kezd tisztulni a tudata, legalább értem is, hogy miről beszél. A zsebeimbe tolom a kezeimet, és eltekintek az utca végébe. Noha nem ott van a hely, amit meg kéne győznöm bármilyen eszközzel, de arra kell menni. - Ismered Bill Wattenberget? Pár utcányira van innen a kocsmája. Ő az egyik. – Mondom kicsit bizalmasabban, nem lenne jó, ha valaki fültanúja lenne ennek. Az már mellékes, hogy senki sincs jelenleg az utcán, de jobb óvatosnak lenni. A végén megint úgy járok, mint a benzinkútnál tizenéves koromban. - Ez igaz, de így is pofátlan sokat kaszálunk rajta, pedig áron alul megy a termék. – Dicsekedek el ezen, bár lehet, hogy nem kéne, de ha Travis beáll közénk, akkor tudhatja. Hajlik rá, hogy velem együtt dolgozzon és ez csak önelégült vigyort eredményez. Gyorsan oda is adom a telefonom, hogy meglegyen a száma, bár az kicsit meglep, hogy kikapja a kezemből. Már kezdem érteni Ada-t, de vele szemben akkor is poén. Most viszont idegesen lépkedek ide-oda, de nem csak a mobilom miatt, hanem mert mióta megéreztem a fű szagát, nagyon is hiányom támadt. Miután visszakapom a telóm, a zsebembe süllyesztem, majd felvetek egy ötletet, de ez amolyan hangos gondolkodás volt a részemről. Viszont annak örülök, hogy tetszik neki. Támadt is egy újabb ötletem, csak jól kell kevernem a lapokat hozzá. - Mi lenne, ha társulnánk ebben. Csak mi ketten. Szerzek neked területet, földet és minden egyéb olyat, ami kell neked a fű termesztéshez, cserébe biztosítod nekem a napi adagot. Az összes haszon a tiéd lehet. – Ajánlom fel, nekem bőven megérné, mert mocsok drágán adják a füvet, viszont így ha megkapom, az a kiadás elenyészőnek tűnik. A füves cigivel végeztem, és baromira kezdem jól érezni magam. - Hallod öregem. Király ez a cucc. Ez annyira hiányzik az életemből, mint egy jó csaj. Múltkor is összeszedtem egy dögös bigét. Nem volt hálátlan... A szomszéd másnap csúnyán is nézett rám, de hát nem tehetek róla, hogy vékonyak a falak. Egy jót nem lehet fingani, hogy a szomszéd meg ne hallja. Múltkor ez a büdös banya ki akarta hívni rám a tűzszerészerek, mert azt hitte felrobbant nálam valami és furcsa szag terjengett. 5 percig hallgattam a nyüszítését, mire rájöttem, hogy miről beszél. Te jó ég, hogy milyen büdös volt. Csak gondold el, hogy csak úgy berobbant azt terjedt a szag... Bárki azt hihette, hogy gránát robbant. Én meg azt hittem bereped alattam a szék. – Mesélem el a sztorimat, bár fogalmam sincs miért, de nagyon komolyan mondom. Van ebben a fűben valami más is, hogy ilyenek jutnak az eszembe. Kicsit úgy festhetek, mintha részeg lennék, kicsit dülöngélek, de a hatást nem akarom egy hamar kiheverni. - Menjünk, pajti! Majd én meghívlak valamire. Aztán mesélj már, hogy állsz te a csajokkal? Azért pörögnek nálad is, ugye? – Vigyorgok, és átkarolom a vállát, hogy ketten menjünk be a bárba. Az ajtón valahogy bemegyek, úgy érzem magam, mintha dagadt lennék, mert egyik ajtó félfától a másikig ütközök. Még jó, hogy nincs lépcső, különben esnék. A pulthoz megyek, kikérek magamnak egy italt, majd Travis-re nézek és ha ő is kikért, akkor a pultra vágom a zsetont. - Hopsz. – Kicsit hangosra és fájdalmasra sikerült, ahogy a tenyeremmel rávágtam a pultra. Travis felé fordulok, hogy kezdjen el nekem mesélni, közben folyamat vigyorgok. Nem bírom, kelleni fog még egy füves cigi, ha ez elmúlik.
Kicsit felvonom a szemöldököm, de nem mondok semmit. Asszem nem is lenne jó góré, ha nincs képben minden csicskása függőségeivel. Nem mintha ez nekem nagy baj lenne, hamar utánajárok én egyedül, úgy fogják eldalolni a vágyaikat, mint a kis pacsirták... Szerencse, hogy az ő melójukhoz nem feltétel, hogy mindig tiszták is legyenek, sőt, talán jobb is, ha belazulnak. Jó üzletet kötsz velem, haversrác. - Ó, a jó öreg Bilbo? - Jóízűen felnevetek. - Úgy két éve tiszta, de a környéken mindenki tudja, hogy narkós. Aki egyszer az volt, tudod... - Tovább nevetgélek, pedig nem találom különösebben szórakoztatónak a témát. - Én nem ismerem személyesen, csak a hírét. Elvileg majdnem csődbe vitte az üzletet, és az asszonya elnáspángolta, meg otthoni detoxra ítélte. Nagyon jó sztori. - Semmit sem veszek át a bizalmas hangnemből, aki tudja, miről beszélek, úgyis ismer minden részletet, aki meg nem, annak mindegy. - Szerintem lehet vele beszélni... vagy az asszonyával még inkább. Mrs Bilbo igazán karakán teremtés, és bár cseppet sem asszonyos a megjelenése, nem kételkedem benne, hogy jól ellátná bárki baját akár a sodrófájával is. - Meglengetem az összezárt öklöm, képzeletbeli bunkót lengetve a kezemben. Amolyan "not bad" arckifejezéssel bólintok párat. Gőzöm sincs, ez hogyan lehetséges, de tudod, nem is különösebben izgat. Mind megoldjuk, hogy jobban jöjjünk ki. Én is, Manhattanben majd kétszeres áron adok el mindent, itt meg van egy-két közelibb, csóróbb arc, akinek néha még kedvezményt is adok! Mondjuk a születésnapomon, hogy tudják, mennyire jófej vagyok. Szeretem, ha dől a lé, úgyhogy ezért hajlandó vagyok egy kis extra kockázatot is bevállalni, ő pedig tálcán kínálja nekem a lehetőséget. Sőt, egyik lehetőséget a másik után. Talán ma van a szülinapom? Dilisen szélesen vigyorgok. - Fair üzletnek hangzik. - Kételkedem benne, hogy a napi adagja földhözvágóan sok lenne, úgyhogy gyanúsan keveset kér. Viszont tudom, hogy mint minden drogos, nincs olyasmi, amit ne tennénk meg a cuccért, úgyhogy innen nézve... Neki biztosan attól állna fel, ha saját füvesembere lenne, saját földdel, saját termesztéssel. Ez igazából nem az én dolgom. - Összeírom neked, mi kell, és csapassuk. - Miért is kellene komolyabban megfontolni? Nem tudom, honnan jön a sztorija, de nem is fontos, mert csak figyelem, hallgatom, és egyre jobban röhögök. Kénytelen vagyok a falnak támasztani a nemesebbik felem, így az megtámogatja az egyensúlyom, ahogy levegőért kapkodva támaszkodom a térdemen. - Lehet, hogy... Lehet, hogy... - Nagyot fújok, hogy megnyugodjon a nevetőizmom. - Lehet, hogy jobban örült volna, ha felrobbansz, mint hogy egy újabb éjszakát végig kelljen hallgatnia. Legyél szemfüles, nehogy... Nehogy ő is berobbantson hozzád cserébe. - Simán el tudom képzelni, hogy egy vénasszony kommandósként oson át a szomszédjához, és bepukkant a takaró alá meg a fürdőbe meg... Na jó, megfulladok, nyugodj meg, Trav, levegőt is vegyél. Végemvansajnos. Azt mondja, meghív, ami zene füleimnek, úgyhogy hagyom, hogy cimborásan betámogasson a bárba, igaz, néha én támogatom őt. Jobban elvitte ez az egy szál, mint azt gondoltam volna! Így csak vigyorgok, ahogy betámolygunk, itt-ott megérintek egy-egy asztalt, széktámlát, vörös lány karját, csak a biztonság kedvéért, hogy ez mind valódi, és mi tényleg itt vagyunk, nem mondjuk egy sivatagban. Annak nem örülnék. A pajtásom lendületesen csap a pultra, ez meg tetszik nekem, úgyhogy leutánzom a modulatát, és olyan megnyerő vigyort villantok a szemét forgató csaposra, mintha örülnie kellene ennek az egyedi dobszólónak. Viszont más is bámul, én pedig kérdőn bámulok vissza, mire leesik, hogy idefelé feltett egy kérdést, én meg elfelejtettem válaszolni rá. - Mi? Ja, a csajok. Pörögnek, naná, azt se tudom, hová nézzek. - Úgy bólogatok, mint a kutyák az autók szélvédője mögött, majd oldalirányba kezdem mozgatni a fejem. - Igazából nemrég befűztem egy csajt, és most főleg vele nyomulok. Meguntam ezeket a nyafka bigéket, vágod, összevissza kefélnek mindenkivel, de ha te is megcsinálod, akkor szemét vagy, és kicsi a pöcsöd, és felírják a számod a női vécék falára East Harlemben, mert ennyire nem tudják kezelni a dolgot. - Én is érzem, hogy egy kicsit összefolynak a szavaim a hadarásban, de vélhetően elég érthetően mesélem el a sztorit, és megérti a lényeget. - Így is a fél város tudja már a számom, érted, nem kell, hogy vicces üziket kapjak titkos számokról, hogy tudják, hogy kicsi. Hát nem az! - Úgy bámulok a pultban állóra, mintha ő is ezek az idegenek közé tartozna, pedig éppen ő szolgál most isteni folyadékkal. Mi is ez? A felesespohár alapján egy korty valami, de nem fogok válogatni. Joe felé emelem a poharam, hogy koccintsunk, aztán le is hajtom a tüzes italt. Joe-nak hívják egyáltalán? Jól állna neki ez a név.
Nem hülyeség, amit mond, el is gondolkozok rajta egy pillanatig, ha meg akarom a fickót dolgoztatni, elég csak elcsalnom a raktárunkba és ott ha elkapjuk… Viszont ahhoz kéne narkó… Ekkor villan be egy ötlet, hogy nem is kell, hogy a csávó tudja mi van nálam, ha valóban tartja magát, mert fél az asszonytól, akkor hamarabb fog dalolni, mint hogy megkapja a placebot. - Mindig ott a kísértés. Már ha valóban “jó” útra tért, akkor is ha elkapom és megfenyegetem, hogy beadom neki, tuti belemegy. Öregem ez baromi jó ötlet. – Formálok idézőjeleket az ujjaimmal az egyik szónál, majd a végére érve hatalmas önelégült vigyor jelenik meg az arcomon. Ahh, ez a srác még hasznos lehet a banda számára. Vagy legalábbis az enyémbe, mert tuti, hogy nem fogok Davis keze alá dolgozni életem végéig. Mikor felhozza a feleséget, egyből elkomorul az arcom és csak rázni kezdem a fejem. Egy kicsit meg is szédülök benne, így megfogom a halántékomat, hogy lenyugtassam a kavargó érzést. Ez a cucc még mindig baromira jó. - Nővel kockázatos tárgyalni. Tudod, állandóan hisztiznek valami miatt… - Rántom meg a vállaimat, kell nekem egy havibajos hisztérikus tehén. Fenéket, mellesleg ha tényleg férfiasan néz ki, még gusztusom se lenne tárgyalni vele. Inkább kihagyom és maradok az eredeti tervemnél, hogy elkapom a csávót. Azzal talán többre megyek. Ajánlok fel egy beetetős üzletet, és lám rákap. Persze ki ne kapna rá, ha a teljes bevétel az övé és cserébe csak 100 dollár értékű füvet kell hozzám vágnia. Viszont ha én akarok a bandavezér lenni később, akkor ez az üzlet nem fog nyereséges lenni a számomra. - Később még az is lehet, hogy segítek neked terjeszteni. Természetesen annak a fele az enyém. – Ajánlom ezt fel, azért a kezdetekben míg az üzlet elindul addig segítem. Addig úgyis meg tudja oldani, aztán később ha már nagy üzemben terítünk kellenek emberek és éééén mint rendes “főnök”, adom majd az embereket hozzá. Ez természetesen az én hasznom is lesz. Fele-fele osztozkodás úgy, hogy a többi költség még mindig az enyém, így is Travis jár jobban. Viszont ezt nem kell senkinek se tudnia. Végig nézek a srácon és csak ekkor villan be… Ha ennyire szerencsétlen, vajon tudja-e tartani a száját később, hogy miben is állapodtunk meg. Csak bólintok egyet, hogy átdobja mi kell neki az induláshoz, majd ejtve is lesz a téma. A fű hatására, kegyetlenül vidám leszek és a jó kedvemnek hangot is adok azzal, ahogy a múltkori sztorimat elmesélem a szomszéddal. Jókat röhög és ez engem is röhögésre késztet. Meg kell támasztanom a falat, mert úgy érzem kicsúszik a talaj a lábam alól. - Fúú, isten ments. A végén felrobbanna a ház… - Törlöm le a könnycseppet a szememből, ami közben előbukkant a nagy nevetgélésben. Ha azt vesszük elég termetes asszonyról van, el nem merem képzelni mekkorát sz*rik, hát ha még annak előhangot is ad… Még szerencse, hogy csak aludni járok haza, elég későn. Felvonom kérdőn a szemöldökömet, ahogy a csajokról beszél. Egy fintor jelenik meg az arcomon, egyáltalán nem vagyok híve a hosszútávú kapcsolatoknak, nem is volt őszintén szólva. A bandatagok mindig figyelmeztettek, hogy egyszerűbb ha egyéjszakás kalandjai vannak a férfiaknak. Könnyű tőlük megszabadulni, nem hívogatnak és nincsenek az útban. Arról nem is beszélve, hogy a napi szükséglet megvan. - Mi van, eddig csitrikkel kezdtél?! – Nevetem el magam megint, ahogy hallom, hogy a telefonszáma szinte minden wc falán megtalálható. Még jó, hogy én az ilyenekre mindig gondosan ügyelek. - Akkor én még szerencsésnek mondhatom magam. Az én telefonszámom sehol nincs feltüntetve. Illetve, lehet hogy fel van. De én pont ezért használok két telefont. – Rántom meg a vállaimat jó kedvvel, majd a kikapott italt magasba emelem és lehúzom. - Ahh… Még egy kört? – Kérdezem, de már a pultosnak felmutatom két ujjamat, amire csak biccent és újabb két pohár kerül elénk. Azt hiszem ma egy sikeresnek mondható “tárgyaláson” vagyunk túl.
Kezdőlap
