Kicseng a vonal, majd felveszi.
- Csá Tesó, mizu?
- Hali, vettem egy új szekrényt, mert az előző már retkes volt. Ráérsz holnap?
- Szereljem össze, mi?
- Nem, épp csak jó éjt akartam kívánni...
- Remek! Neked is jó éjt!
- Szóval összeszerelnéd?
- ...
- Kérlek?
- Nem, holnap nem érek rá.
- Utána?
- Akkor sem.
- Anyád!
- Nem tudom hogy van, beszéltél legalább te ma vele?
- Vicces vagy...
A legutóbbi beszélgetésünk nem egyedülálló, mivel téged, drága öcsém aztán baromi nehéz elérni, pláne rávenni, hogy találkozzunk. De megértem, tényleg. Értem, hogy az én hibám, amiért az ikertesóm halála után eléggé elzárkóztam még előled is, és ahelyett, hogy támogattuk volna egymást, mi csak szétszakadtunk. Eljöttem New Yorkba gimnázium után, aztán alig hallottatok felőlem, minden nap felhívtalak titeket, anyát, apát, meg... jah, néha még téged is, de a szokásos Hogy vagy? - Sehogy; Mizu? Semmi, veled? - szóváltások miatt nem sok minden volt számotokra világos rólam. Mint ahogy az sem, hogy leszbikus vagyok, de ez most tökre mindegy.
Aztán ahogy te is leérettségiztél, jöttél utánam, na nem ám a szó szoros értelmében utánam, mert te sosem voltál az a nővére fejére növő öcsike, te csak New Yorkba költöztél, mert itt jobbnak láttad az esélyeket és menőbb város, mint mondjuk azok, amik közelében mi felnőttük... egy farmon. Szüleink még mindig azon a farmon élnek, ahol mi felnőttünk, ezáltal tudod hogy kell megfejni a tehenet, megülni egy lovat szőrén, mint ahogy én is, meg ahogy Gery is tudta.
Azt látom rajtad, hogy a bátyád halála téged is mélyen megrázott. Ahogy ismerlek, te mindig elvontabb voltál, mint én, vagy a sportokban elég király Gery. Voltak időszakok, mikor a rajz és festészet hozta el neked azt a megnyugvást, amiben kiteljesedhetsz, aztán a zene, mindenbe belekóstoltál és hozzám hasonlóan te is elég nyugtalan lelkű vagy, próbálod megtalálni a helyed, csinálod amit jónak látsz, egyik nap összeveszel mindenkivel, másnap meg valaki seggbe rúg, hogy kérj bocsánatot amíg még nem késő és talán visszafogadnak, vagy megbocsátanak, netán nem rúgnak ki. Elég lusta dög vagy, nehezen lehet téged rávenni bármire, például, hogy átgyere hozzám és összerakd azt a szar szekrényt, bár nem tagadom, lehet igazad volt és tényleg van már előre programod, amiről néha tökre mesélhetnél, mert egyre kevésbé ismerlek. De nehogy azt hidd, hogy nem tudnám egyedül összerakni, vagy mást megkérni rá. Ez kicsit sem a szerkényről szólt volna, én csak próbálkoztam, mert állatira szükségem van rád, de ezt nem olyan könnyű bevallani, tudod? Persze hogy tudod... egyik kutya, másik eb.
Ritkán mesélünk másoknak Geryről. Én még mindig nem igazán tudtam feldolgozni. Te? Nem kellene mostmár, ennyi év után talán jobban és többet összevergődnünk, hogy aztán remélhetőleg együtt elengedjük őt? Lehet könnyebb lenne.

Egy elég laza, talán beszívott srácot képzelnék el, akin látszik, hogy fejben nincs teljesen ott, ahol a teste van. Felőlem drogozhat is, csak azért ne részegítse meg a szer. PB-ügyben nyitott vagyok, mindössze tényleg valami kis laza fehér férfit szeretnék neki. Mindegy miben mesterkedik, tanulhat egyetemen (csak önmagát kell finanszíroznia, mert a család nem tudja támogatni, de pl kunyerálhatna Reától is), lehet festő, vagy valamilyen zenész egy fura bandában, akik még annyira nem futottak be, vagy pont hogy hirtelen csapta meg őket a hírnév és ez sem könnyű neki. Neve szintúgy szabadon választható, eddig nem emlegettem őt nagyon, az előtörténetemben meg majd átírom egy helyen. Szóval tényleg nyitott vagyok mindenre, nagyon várom őt!  

Egy-két unalmas infó:
Anyja: 48, háziasszony, farmer
Apja: 50, farmer, kőműves
Testvérek: Gery (élt 18 évet), Reagan
Nemzetiség: amerikai, kanadai ősök
Vallás: katolikus (szülők főként, Rea nem. És Ő?)