And nothing I could ever write would help you understand this life
Lett egy kibaszott bandám. Mikor Cait közölte hogy fel vagyok véve, utána nem sokkal összeismertetett mindenkivel, és így az első döbbenet után majd kiugrottam a bőrömből hogy sikerült. Bekerültem, és most minden esélyem megvan egy komoly bandával, komoly karrierrel és felszereltséggel. Imádom, már most. Végre, azt csinálhatom amit szeretek, és végre érzem hogy komolyan vesznek, és nem csak egy kis mitugrásznak tartanak ahogy szoktak. Nem igazán látnak túl azon, hogy magas vagyok és vékony, amolyan langaléta szerencsecsomag. Persze, ez nem igaz és ezt rendszerint be is bizonyítom hogy balhhézok olykor, de nem komolyan és még sosem volt ügyem a rendfenntartókkal. A kidobók nem számítanak igazán. Megkörnyékezem az új.... gitárosunkat. Alex Sky. Kellemes hangzású neve van és ahogy észrevettem őt sem kell igazán félteni így hát felhívtam hogy iszogassunk már meg valamit együtt ha már bandatagok lettünk és én szeretek ismerkedni. Lassan megismerek mindenkit jobban és akkor aztán le se lehet majd lőni. A kocsma előtt találkozok Alexel, és vállon veregetem üdvözlés gyanánt. - Szeva haver. Örülök hogy jöttél. Gyere, igyunk valamit mert kiszárad a torkom, és miattad fogok szomjan halni.... - vigyorodom el, és közben kékjeimmel figyelem, mennyire veszi lazán a dolgokat, vagy mit reagál. Esetleg érintésfóbiás-e vagy valami más fenntartása van-e velem kapcsolatban. A kocsma eléggé kétes, de sokszor ittam már itt, nem lesz semmi bajunk és le is telepszem egy szabad asztalhoz hogy levegyem a kabátom. Elkényelmesedek. - Mondd csak Alex.... te hogy látod most magunkat? Tetszik neked ez a felállás? - vágok bele a csevegésbe, ahogy ráfüggesztem a pillantásom.
Csak sóhajtok egy mélyet és megvakarom a fejem, ahogy meglátom, mukszli már megint a kirakott pólóra feküdt rá. Pont, arra, amit fel akartam venni. És úgy alszik rajta, mint ártatlan abban a tudatban, hogy mire is feküdt. - Szemtelen - kinyitom a szekrényt, és találomra benyúlok. Aztán vissza is rakom, ahogy meglátom, Drew már megint ide pakolta a rózsaszín pólóit. Esküszöm, ingert kaptam rá, hogy egyszer felveszem. Ha jó lenne rám. Fehér póló, farmer és egy vastagabb kabát elég, nem vagyok egy fázós típus. A bakancs persze már megint elhúzva a konyha közepére. Tényleg zárni fogok mindent, ha lesz időm, mindenre záras kilincset teszek. Tömegköz most kivételesen, nincs kedvem másnap feladni egy hirdetést, miszerint elloptám a járgányomat, csak mert taxit hívtam, hogy hazamenjek. Szintén vállveregetéssel üdvözlöm, már akkor fülig ér a szám, ahogy meglátom. Maddox laza, a stílusát neki is szoknom kell, de szerintem pont ezért illik a bandába. - Ne hülyülj már, én kösz a meghívást, még nem voltam itt - mutatok a pubra. S a meghívást az ötletre értem, nem várom el, hogy fizessen is, hogy itt vagyunk. - Hát hogyne, máris múmiának nézel ki - vigyorodom el, majd a vállára helyezve egy pillanatra a tenyerem, beljebb lépünk. A vállára csak azért nem dobom a karom, mert ahhoz meg akarom ismerni, mennyire fogadja pozitívan mindezt. Körbenézek, felmérve, mennyire van esélye a balhénak. Annak a diszkónak sem volt, ahol Drewval futottam össze, beszari alak meg nem vagyok, ugyanakkor ígéretet tettem, hogy nem keresem a balhét. Nem szokott megtalálni, nyugigyerek vagyok, a méregetés és a kivagyiság messze van tőlem. Szerintem marhára nem ezért létezünk. - Meghívlak. Mit kérsz? - Nézek rá, miközben találok egy asztalt, hogy majd ott helyet foglaljunk. Nem egy kertelős és ezt nagyon bírom. A virágnyelv és a köntörfalazás nem az én asztalom. - Elég eltérőek vagyunk - simítom meg szokásom szerint az államat az ujjhegyeimmel, ha gondolkodom. - Úgy vélem, össze fogunk rázódni, tányércsörgések és csörték azért lesznek. Mint egy jó házasságban - váltok széles mosolyra. - Te? Hogy látod? Az ital megérkezik, s a már korábban kiszemelt asztal felé vesszük az irányt. - Cait neked is mondta, hogy nem akarja úgy a bandát, hogy az előtérben legyen, mi meg a háttérben? Szerinted mennyire jó ötlet? - Vágok bele én is egyenesen. - Nekem nem csak frontember, hanem a banda vezetője is. Mit gondolsz? - Érteni szeretném a banda minden tagját.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Most hogy van bandám, és már megismertem őket, ideje kicsit jobban is megismerkednem velük, közelebbbről. Többet akarok tudni mint hogy mi a nevük, és hány évesek. Engem minden érdekel, és így most Sky van soron. Korban leginkább a hozzám közel eső Cait után, és elhívtam sörözni egy kicsit. Végül is, ez a olyan pasis dolog, iszogatunk beszélgetünk, aztán ki tudja micsinálunk még. A jó esték mindig csak egy sörrel kezdődnek és senki nem tudja igazán mivel végződnek, csak aki vállalja hogy spontán döntéseket hozzon. Mint én. A megtestesült spontaneitás vagyok. Sky megjelenésére csak elvigyorodom és örülök hogy nem húzódik el. Szeretek néha érintkezni másokkal, de nem vagyok ilyen érintés mániás, de azért néha jól esik, és ha már egyszer bandatagok vagyunk, barátok is lehetünk. Elvégre ez egy második család. Elég sok időt fogunk együtt tölteni ha gyakorolni kezdünk és igazán nekiveselkedünk és én egyetlen pillanatáról sem akarok lemaradni. - Ugyan, nem olyan nagy cucc, csak gondoltam jó lenne kicsit megismerni egymást ha már így együtt fogunk zenélgetni az elkövetkezendő nemtom hány évben - nevetek fel ahogy átkarol, és beljebb jutunk. - Na látod, kell egy kis éltető alkohol mielőtt kiszáradok - erősítem meg és már bent is vagyunk a kis félhomályos de nyüzsgő kocsmában. Nem a legalja hely azért, inkább rom kocsmának nevezném, és már találok is egy szabad asztalt. A pultos meg már ismeri a hülye fejem így üdvözlőleg int nekem. - Sört, lehetőleg egyből kettőt mert mint mondtam, kiszáradásközeli állapotban vagyok és ez senkinek sem jó, főleg nekem. Te mit iszol? - kérdezem mert fogalmam sincs még hogy mit szeret vagy mi lenne a kedvence, de meg fogom tudni. A kérdésem, ahogy látom kicsit meglepi, de végül is utálom a barokk körmondatokat és szeretek egyből a tárgyra térni, és haladni is. Nem kenyerem az egyhelyben toporgés. Sosem volt. - Nos igen, ezt már így kapásból levettem én is - sóhajtok fel, mert összeszokni sosem egyszerű, de azért persze nem is lehetetlen, és én szeretema kihívásokat. - Oh, szóval most hogy ugyanabban a bandában vagyunk összeházasodtunk? Jeggyűrűt nem kapok? - nevetek fel, ahogy felmutatom a kezem. Jókedvem van és Sky is elég lazának tűnik hogy kedvelni tudjam. - Igen, biztos hogylesznek veszekedések és biztos hogy lesznek viták, de igazából hol nincsenek? Én is azt hiszem hogy menni fog, mennie kell. Ha mind akarjuk, akkor nincs lehetetlen, nem? - kérdezem. - Igen ezt nekem is mondta. Én jónak tartom, mert demokráció lenne, és nem csak az hogy ő mondana meg mindent. Nem jövök ki túl jól az egyeduralkodókkal, de ha négyen ötletelünk valamit, az működhet - válaszolok neki elgondolkodva és belekortyolok a sörbe amit időközben kihoztak nekünk. - A banda vezetője, a front ember, nem minden esetben az énekes. Én is voltam már frontman, de nem vágyom rá. Szerintem fair ha mind a négyen egyenlőek vagyunk, csak meg kell ismernünk egymást és össze kell szoknunk - teszem le a korsómat. - Te mit gondolsz erről? - pillantok fel rá. Magasabb nálam még ülve is, de hát hol érdekelt engem valaha is hogy ki mekkora?
Ahh, szuperség, Maddox lazán fogadja az egészet, nagyon kúl lesz így, élvezni fogom. A feszengés nem a stílusom. A pultos ismerősként üdvözli, szintén intek felé, mosollyal kísérten. - Csakis az jó kiszáradás ellen. Abban is van víz - a hely nagyon is bejön, kedvelem azokat a helyeket, ahol élni és létezni lehet, itt meg hangulat van. - Sört - nem kérdezem meg, milyet kér, a csapos, pultos biztosan tudja, ha ennyire ismerősként üdvözölte. - Sört - felelem rövid válaszul. - Milyet érdemes? - Elvégre már kóstolhatta őket. A pultnál kikérem az italokat, rendezem is, majd az asztalhoz visszatérve, letelepedek az egyik ülő alkalmatosságra, amelyet éppen nem Maddox foglal el. - Szerintem az nagyon király. Főleg, hogy így sokféle stílussal bírunk, másképp oldjuk meg a dolgokat. Tuti meglesznek a megoldások, mert mindig lesz rá valaki, aki már ismeri a megoldást - unalmasnak is tűnhet, nekem viszont a tanulás és segítés lehetősége. Szeretek ilyen adok-kapok, összetartó közösségben létezni, ez volt a lételemem és hiányzik, rájöttem. - Neked nem - nevetek fel. - Hacsak nem akarsz közösködni Drewval. Márpedig az nem létezik. Nem közösködik - nevetek tovább halkan. - Elég unalmas lenne zördülések nélkül - igaz, a nyugit szeretem. Aztán valahogy mindig adódik egy-két kanálcsörgés. Még én sem vagyok minden esetben a türelem mintaképe. Asör megérkezik, el is veszem az egyik korsómat. - A bandára - tartom fel koccintásra, majd utána a negyedét felhajtom. - Hú, ez tényleg jó. - ízlelem a sör zamatát. Szeretem a hasam, nem tagadom. És a jó sört sem vetem meg. A válasza elgondolkodtat. Ez a lehetőség volt eddig a legvalószínűbb és jó hallani, hogy más is így gondolja. Viszont.. Cait vett fel minket, ha úgy vesszük. - Azt hiszem, ebben mindannyiunknak kell tanulni és alkalmazkodni. Sosem voltam frontember, énekelni sem szeretek, legalábbis fő énekesként, és a háttérben mozgok otthonosan, sosem vágytam, hogy előtérbe kerüljek. Feléig fogyasztom az első korsó tartalmát. - Fontos, hogy összeszokjunk - bólogatok. - Voltál már frontman? Ha lenne lehetőség, elvállalnád? - Tekintek rá.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Hála az égnek hogy nem egy karót nyelt alak, és veszi a lazaságom, és ezzel meg is győz azon elméletemről, hogy mi igazán jól ki fogunk jönni egymással, még akkor is ha egy elbaszott égimeszelő és épp hogy kilátnék mögüle ha elém állna. Na, megvan ám ennek az előnye is, mert így simán utat törhet nekem bármikor. Verekedésben nem kell megvédenie, az én öklöm is kemény, és néha felelőtlenül oda is csapok ha elpattan az ideg de szerencsére az esetek kilencvenc százalékában a pofám nagy. De az mondjuk kurvára ha már itt tartunk. - Ígyis van, nem hagyhatjuk kiszáradni magunkat. Hát nézz ránk, kár lenne értünk, két csodás fiatalért - nevetek fel jókedvűen ahogy belépek a helyre és máris köszönök a pultosnak. - Sört. Nos, a belga sörük nagyon jó. Na nem a barna, hanem a sima, csak sokkal erősebb ugye, de a búzasör is megér egy misét... - kezdem sorolni a kérdésére hogy mit is igyuk és már csápolok is hogy melyik kettőt szeretném és letelepszem. Megvárom amíg Sky is így tesz, és az asztalra könyöklök amíg várakozom hogy kihozzák a söreinket. Érdekel a véleménye és meg akarom ismerni az új bandatagot. Mondjuk én mindenkit meg akarok ismerni, így ez nem igazán újdonság. - Én is úgy hiszem. Nagyon mások vagyunk, és ez valahol nehezebb lesz majd, de valahol könnyebb is, mert négyféle szempontból látunk egy adott dolgot. Én nem vagyok ellene a csapatmunkának, tudod, csak eddig mindig szívás csapatom volt, és képtelenség volt bármiben is igazán zöld ágra vergődni velük - sóhajtok fel ahogy a sörömbe kortyolok, és rámosolygok a pultos lányra ahogy visszafordul, és itt hagy minket. - Oh nem, köszi én egyedüli szeretek lenni - nevetgélek ahogy leengedem a kezem is, mert persze én senkitől nem várok ilyesmit, sőt igazán hűséget sem. Emberileg, ilyen szempontból kissé felelőtlen és megcsömörlött vagyok. Nem állok készen egy párkapcsolatra és nem akarok belemenni semmi ilyesmibe. Bár az feltűnik hogy a név amit mond, nem feltétlenül női. - Drew? Szóval mindkét térfélen vagy csak...? - kérdezek rá nyíltan, mert nem szeretem kerülgetni a forró kását. Én se vagyok szent és mivel mindkét térfél bejátszik, nem érzem cikinek megkérdezni másoktól sem. Nem érdekel igazán a dolog, mert nem ettől leszünk többek vagy kevesebbek. - Nem szeretek unatkozni ami azt illeti - jegyzem meg, mert az nem vallana rám, nagyon nem, én olyan folyaamatában pörgős alak vagyok akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. - Ugye? Én mondtam. Rossz piát sosem iszom, szóval ebben nyugodtan hagyatkozhatsz rám pajtás, nem fogsz csalódni - bíztatom ahogy bele iszom a korsómba és nem habozok tovább beszélni mert szeretem a hangom hallatni. - Én világéletemben dobosnak készültem és nagyon alap szinten gitározom. Csak az a tipikusan el tudok játszani pár egyszerű dalt egy buliban vagy tábortűz mellett, semmi komoly. A dobok az én igazi szerelmeseim - teszem hozzá. - Össze fogunk, csak idő kell nekünk. Voltam, igen - válaszolok, én is abszolút pozitívan állok a dolgokhoz és az első üres korsóm félre tolom, és a másodikat húzom meg. - Csak akkor ha mind a hárman ezt akarnátok, és senki más nem akarna. Nem akarok diktátor lenni vagy valami - jegyzem meg, mert eléggé valószínűtlen amúgy hogy ez bekövetkezzen, bár ha az kell leszek én a sajtós, aki mindig a kamerák elé áll. Nekem mindegy, valakinek ezt is csinálnia kell. - Bár nem hiszem hogy erre szükség lenne, van menedzser - teszem hozzá egy kicsit elgondolkodva.
A vállára csapok jókedvűen válaszul. Önbizalomban nincsen hiány benne. Rövid gondolkodás után máris rendelem a két belgát, egye-egyet belőle. Megkóstolni tökéletes, bár ha erős, akkor csínján bánok azzal, mit fogok még majd rendelni, ha fér belém. Amit már most érzékelek, hogy Maddoxszal nagyon hamar összhangba fogunk kerülni, nem egy feszengős típus. - Mindennek van előnye és hátránya. Sokszínűség párti vagyok, de ha sok hasonló kerül össze, azzal is rendben vagyok - akkor éppen úgy kellett, hogy megtörténjen. És abból is lehet jót kihozni, klasszist. - Előnye biztosan van, hogy olyan csapatot, csapatokat fogtál ki. Tudod miként oldd meg a problémákat. A rámosolygást a pultos lányra, elkapom, látom és csak elmosolyodom. Lehet, hogy túl korán akadtunk egymásra Drewval, valahogy másra nem igazán néztem úgy, még azon a címen sem, hogy csak véggusztálom az étlapot. Minek tenném, ha az előételt, levest, főfogást és desszertet megkaptam egy személyben. A fekete kávé én volnék, szoktam vele viccelődni. - Nem úgy nézett ki, ahogy ráfüggtél az előbb a pultos csajra - mosolyodom el, felidézve azt a tekintetet, amit a lány után küldött. - Mindenevő vagyok. Drew pedig különösen megfelel ennek az igénynek - Drew nem csinál titkot abból, hogy kicsoda, nyíltan felvállalja, ám kerüli a ripacskodást ezzel. Egyszerűen csak éli és megéli azt, amiben éppen lenni akar. És abban kifogyhatatlan mértékkel bír. Vissza nem kérdezek, mivel ez nem foglalkoztat az emberekben. Mindenkinek olyan ízlése van ezen a téren, amit csak fel mer és fel bír, vagy tud vállalni. És elfogadom. - Azt... látom. Nem kérdezem, mikor pihensz és hogyan - valahogy nem tudom elképzelni, ahogy alszik. - Így fogok tenni, nem bántam meg - a habot azért letörlöm a számról, a kapott szalvétával. Tudom, hogy vicces, de nem azért törlöm le. Hanem mert vicces. - Az csak előny, ha más hangszeren is tudsz játszani. Nagyon jól dobolsz, benned van a dob ritmusa - lehet, ezért is pörög ennyit, bár az eddigi dobosok valahogy mindig a nyugodt kategóriába estek, akikkel találkoztam. - Dobolni is doboltam, szólógitárt is toltam, volt rá igény jó párszor mind a kettőre. A basszusgitár az, amiben a legjobban otthon érzem magam. - Ez csakis rajtunk múlik. - És ahogy látom, kell idő, s mégis, mindenkiben látom, hogy nyitottan közelít a többi tag felé. - Jó érv - bólintok. Csak közös megegyezéssel tudunk előre jutni, s ha felmerül ez a kérdés, ez a mód nagyon fontos. - Na, igen. Van, ami miatt fontos, hogy legyen. Jason nagyon érti, hogyan tegye - az elismeréseket mindig kimondom, fontosnak tartom. - Nem szeretnék frontember lenni. Nem nekem való. A bandavezető szerepet meghagyom Caitnek. Elvégre ő vett fel minket - a korsó máris kiürült, veszem magam elé a másikat. - És hogy jött a dobolás? Mondtad, hogy erre készültél világéletedben. Mint nekem a gitár.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Felsóhajtok magamban és minden nemlétező égi csillagnak hálát adok hogy ilyen laza társaságba kerültem, és szerintem nem lesz itt baj. Skyal könnyű egy húron pendülni, és Cait is elég kedves, és Axel meg... nagy szőrös testvér. Mármint a szakálla teszi komollyá, de szerintem pont olyan lökött mint mi mindannyian. Holnap rá török és kihívom Mortal Kombat partira hogy kicsit összecsiszolódjak vele is. A társaság szíve lelke szeretek lenni, és szeretem ha mindig tudok mindent, és szertek szeretve lenni. A sok nyilvánvaló hisztim ellenére is, mert azért nem mindig könnyű ám velem. Megfogadja a tanácsom a sörrel kapcsolatosan és hamarosan le is telepszünk egy szimpi asztalkához. Egyáltalán nem feszélyez hogy Sky jóval izmosabb nálam. Persze, megnéztem magamnak, de eleve nem moccannék rá. Házinyúlra nem lövünk, és nem lenne jó vége. Másfelől, meg mint kiderült neki van is valakije. Nekem sose lesz ha így folytatom. - Énis szeretem a sokszínűséget. Nehezebb néha együttműködni, de ha valami gond vagy felvetés van, jobb ha több szempontból látjuk a dolgokat, és hamarabb elsimulnak - válaszolok neki ahogy beleiszom a korsómba. Ehh, ez azz. Igazi finomság, és hát ember legyen a talpán aki ellenáll egy ilyen isteni habos csodának. Folyékony kenyér. - Na igen. Szeretem ha valamin agyalni kell és ötletelni - mosolyodom el könnyedén, és a megjegyzésére is csak hasonlóan nevetgélek. Könnyű kör lenne a csajszi, és bár szép, de nem tudnék sokáig visszajárni. - Az oké, de nem tartósan. Mármint ha akarnám simán eljönne velem, de... nem mindig ezt keresem, vagy erre utazom - egészítem ki. - Akkor te mázlista vagy. Egyszer biztos engem is lehorgonyoz valaki de nem látok rá sok esélyt mostanában - sóhajtok fel ahogy megtámasztom a fejem az asztalon. Nem tagadom le hogy két térfélen játszom, szeretek tobzódni, és szeretem ha van választék és nem szeretek unatkozni sem. - Oh, hát.... szoktam én, néha.... Izé, valamikor - mosolyodok el könnyedén ahogy nevetek mert nem jellemző rám hogy sokat unom a fejem. Szeretek aludni mondjuk, ha már egyszer oda jutok, de nem vagyok az a nyafogós típus hogy mindig aludni akarok. Néha még lustálkodni is jó. - Helyes! Nem is fogsz csalódni bennem ilyen téren. Mondjuk, másban sem, remélem - teszem hozzá ahogy kivégzem az első korsót. Jöhet a második kör! Imádok itt iszogatni. - Lehet, nem tudom. Mindenesetre köszi. Imádok is dobolni, és valahogy ez ilyen életérzés nekem. Azért a gitárral már jó régen bénáztam - teszem hozzá és habbajuszt törlök le én is magamról. - Ch, akkor már csak akasztott ember nem voltál ahogy így elnézem - nevetek, mert elég sokoldalúnak tűnik és alig várom hogy rendes koncerteket toljunk együtt, igazi közönséggel. Be vagyok sózva. - Igen, és közös megegyezéssel tudunk majd megoldani mindent - teszem hozzá a szavaira, de a frontemberségre elgondolkozom. - Én is úgy gondolom hogy Cait lenne az, de ha nem akar.... és mind egyetértetek, én lennék, de nem fogom szorgalmazni, vagyis érted... - vonom meg a vállam könnyedén. - Jason érti a dolgát és laza arc ő is - nem tudok vitatkozni a kész tényekkel, de a kérdésére hamar válaszolok. - Mert ebben vagyok jó. Kipróbáltam sokféle hangszert, de a gitár volt még meghatározó. Viszont mivel ilyen aktív örökmozgó vagyok, egyszer beültem a dobok mögé. Meglepően hamar ráéreztem és ott maradtam.... - válaszolok.
- Ez pontosan így van - emelem fel a korsómat, majd iszok belőle egy kortynyit. Aztán jön a csendes élvezete, mert meg kell hagyni, ez valóban nagyon jó fajta sör. Amit még nagyon kedvelek az egészben, hogy a csapat minden tagja tudja, igenis más típusuak a csapattagok és ugyanarra másképpen reagálnak. Voltam már úgy dolgozni, hogy ez a felismerés hiányzott. Lazán lekezelem az ilyen helyzeteket is, de a legközelebb felajánlásukat már nem fogadtam el. Jól is akarom érezni magam, és az nagyon fontos nálam. A bandával minden jót megkaptam, amit csak kaphatok és szeretnék. Teljesen jól érzem magam. - Pörögsz is - mindenféle értelemben, s korántsem megrovásként, sokkal inkább észrevételként jelzem vissza felé. És nagyon szükség van pörgős emberre a bandában, ugyanakkor, ha mindenki más a jóval nyugodtam fajta lenne, úgy előbb-utóbb elunná magát velünk, de szerencsére ez nem így lesz, ahogy látom. - Oké - könyökölök az államra, megértve, a gyors kör nem az ő esete. Ugyanúgy nézegette az étlapot pusztán, mint én. S ezzel aztán semmi baj nincs. - Drew szerint ő mázlista. Szerintem mindkettőtöknek igaza van - somolygok a korsó mögött s kortyolok egyet újfent. - Ha jön, lesz, ha nem jön, nem lesz - valahol nekem ennyire egyszerű a képletek halma az életeben. Azzal tuti nem jövök, hogy tenni is kell érte. Hogy ki kell mozdulni érte. Joshua teljesen kiakad ettől, Drew testvére. Eléggé magának való, de még így is boldog. Persze, arra hallgatott, mikor azt mondtam, hogy a nem tenni érte is tenni érte, hiszen tette a semmit. Vele nevetek, mert tényleg nem tudom elképzelni őt alvó pózban. Szerinte fogok fotókat készíteni róla, és ki fogom plakátolni a szobája ajtaján, meglepetésként, vagy csak elküldöm. Szerintem még az álmai is mozgalmasak, ahogy elnézem. - Nincsenek elvárásaim veled kapcsolatban, s már amit eddig láttam a tudásodból, az is lenyűgözött. - lehet, más besértődne ezen, mert a nem törődés jeleként venné, holott éppen az a legfontosabb, hogy mindenkit elfogadok olyannak, amilyen. Nem azért fogom kedvelni, mert valamit a kedvemre tett. Önmagáért fogadom el. - Lehet, nem is kell neked a gitár, elég a dob. Aztán ki tudja.- a dobban nagyon jó, sosem tudni, hogy másban is jó-e valaki, míg ki nem próbálja. Elnevetem magam a megjegyzésére. - Talán lehet, még az is voltam. Nem bánom, sokat lehetett tanulni mindenből, több szempontból láttam így az életet és a zenét - mégsem mondanám magamat tapasztaltnak, az nagyon bőven hátra van még. - De úgy vélem ebben is osztozunk elég rendesen - tartom felé a korsóm koccintásra, mintegy cinkostársként. - Úgy van - a közös megegyezéseket kedvelem, azt nem, amikor valakinek nagy kára van a dolgokból, vagy a helyzetből. - Valóban, azt is csak közös egyetértéssel érdemes kiválasztani - hiszen a frontemberi tevékenységhez elfogadás is kell. - Jaja - Jasont kedvelem, még ha neki is megvan a saját magánélete és dolgai. De éppen ettől vagyunk kerek egész. - Azt láttam, csak úgy pörögsz! - mosolyodom el. - Milyen stílust toltál eddig? Hol játszottál eddig? - Azt láttam, hogy nagyon gyorsan fel tudja venni az elképzeléseket és hozzá is tud tenni. Ez pedig azt jelenti, hogy sok emberrel találkozott már munka kapcsán. Legalábbis magamból kiindulva, így gondolom.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Őszintén örülök hogy végül jelentkeztem erre a lehetőségre, és magam sem hittem volna hogy ilyen lehetőségbe botlok, de páros kézzel és lábbal kapaszkodom, hiszen ez egy rendes banda. Alappal, háttérrel, tagokkal... Ki kell valahogy bontakoznom és ez most remek lehetőséget ad nekem. Főleg hogy velem egykorú tagokkal vagyok körbe véve, és így a többiekkel is könnyű kijönni. Legalábbis nekem eddig nem okoz nehézséget, de lehet hogy az én különleges képességeim miatt van ez. Nem tudom. - Szeretek pörögni, mert így nem unatkozok és mindig történik valami. Én ilyen....spontán is vagyok. Megyek aztán valami lesz és valahogy lesz. Ez talán egyfajta életfilozófia is lehet nálam ha úgy vesszük - húzom meg a korsómat. Igazán finom, és még alkoholtartalma is van. Nem ilyen felvizetett lőrét árulnak itt, és szeretek is ide járni. - Hm, hát akkor mázlistának áll a világ - mosolyodom el, ahogy vele szembe könyökölök, és egy fél percig csak nézzük egymást, de végül aztán kiszakad belőlem a röhögés. Csak úgy, ok nélkül. Mert ez csak ilyen. Jól érzem magam, és ilyenkor könnyen jön minden. - Na ez, biztos! Meg hát, tudjuk. Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna - mosolyodom el, mert ez régi bölcsesség és én is úgy érzem hogy eszerint élek. Valahogy csak lesz. Nekem meg ennyi bőven elég hogy éljek. - Oh ez igazán kedves tőled. Nos, nekem magammal szemben annál több, ugyanis nagyon nagyon nagyoooon jó akarok lenni, és remek lemezeket akarok készíteni veletek. Cait hangja nagyon tetszik, lendületes és erőteljes. Ki fog teljesedni a zenekarral, legalábbis nagyon remélem - csillannak fel a szemeim. Imádom már most. Hókirálynősen szép. - Alapvetően igen, elég nekem a dob, mert hát az sosem dob - lövök el egy ezer éves poént, hogy miért a legjobb párkapcsolat a miénk. Csak én, és a hangszerem, igaz nem olyan könnyen cipelhető mint a gitár vagy egy mikrofon de semmi pénzért ki nem adnám a kezeim közül a jelen felszerelésem. Erre végtelen összegeket képes vagyok költeni és inkább nem eszem, de a hangszerem jól legyen összerakva. - Az biztos. Szeretek sok mindent kipróbálni, mert .... ha belegondolsz, csak így tudod eldönteni hogy jó vagy-e benne. Ha sosem csinálod, akkor honnan tudnád? - kérdezek rá, és koccintok vele. Kedvelem, elég laza arc és az ilyen típusú emberekkel mindig is hamar megtaláltam a járható utat. - Csakis. Sose törekednék anarchiára. Mármint tök jó dolog, rövid távon, de hosszú távon csak problémát szül, konfliktust aztán meg feloszlást. Volt már így vége bandának hogy a frontember mindent maga akart és így.... nem bírtuk ki mellette - sajnos pont a legutóbbi eset volt, és őszintén sajnáltam, mert kedveltem Xandert. Ha nem jön ez a felajánlás, lehet visszamentem volna mellé hátha észbe kap, de addigra meg szóló karrierbe kezdett. Hát van ez így. - Hm, leginkább mindig rock vagy metál műfajban nyomtam, de volt punk zenekarom is. A nyugis stílust nem ismerem, és a lassúbbak közül is inkább olyasmiket ismerek mint a Scorpions vagy éppen Aerosmith. Lassabb, de van ereje és mondandója - mesélem lelkesen. - Na és te miben nyomtad eddig? - dobom vissza a landát hogy hódolhassak a sörömnek, és szorgalmasan nyelem tisztességes kortyokban.
Beletúrok a hajamba, megszokás és egy rövid időre meg is támasztom rajta a fejem, a tenyeremen, majd újfent az asztalra támasztom alkarom. - Ha unatkoznál, mit tennél? - Érdekel, milyen, mikor unatkozik. Nem biztos, hogy ki akarnám próbálni, ahogy unatkozik. - Volt már amiről később úgy gondoltad, a legjobb döntésed volt, mert spontán belementnél? És amit nagyon megbántál? - Bár sosem értem, mit kéne bánni bármin is. Akkor úgy vélte jó, hát akkor az jó. Kortyolás közben ér el a nevetés, ami elég ragadós, de azért igyekszem lenyelni a kortyot, és utána szakad ki belőlem egy kisebb nevetés, ami mosollyá változik. Drew nélkül már nehéz elképzelnem a világomat, ugyanakkor tudom, hogy a világ minduntalan változik. Ha valamelyikünk menni akar, el, akkor elmegy. Ez ennyire egyszerű, egyszerűbb, mint kötni az ebet a karóhoz. - Ezzel mélységesen egyetértek! Magától értetődéssel tárom szét a kezem a korsó előtt, aztán fogom meg újra az üveget. - Valahogy mindig van, ez igaz - bólintok is hozzá. A kedvességre csak sóhajtok egyet magamban és mosolyogva megcsóválom a fejem magamban. Nem kedves akartam lenni, ezek tények, amiket mondtam. Talán tényleg ebből látni, hogy máshol és máshogyan nevelkedtem fel? Valószínűleg nagyon is. - Azt is fogunk. Nem is fogunk elfogadhatatlant kiadni a kezünkből - össze fogunk hangolódni, ebben nem kételkedem. - Cait hangja valóban nagyon jó - még valahogy jobb is, hogy velünk van. Hallgattam korábbi dalait és az igazi erőt azt most látom és hallom benne igazából, noha van még mit előhoznia magából. És ez benne a remek dolog, szerintem. - Mindenkiben lapul még ott valami, amit elő lehet hozni. Nagyszerűek leszünk! - Mindenkiben a bandából, szunnyad még ott valami, amit együtt, közös munkákkal ki tudunk hozni, előcsalni a másikból és magunkból és aztán azt tovább csiszolni. - Pedig te aztán ütöd, istenesen és nagyon profin - vigyorodom el, viszonozva az ősrégi poént. Egy pillanatra elkomolyodik a tekintetem, bólintok is a szavaimhoz. - Ezt én is így gondolom. Engem így talált meg a gitár. Leginkább és egyes-egyedül a basszusgitár. A szóló nem az én műfajom. Csendben figyelem pár másodpercig. Érzékenyen érinthette a helyzet. - Idővel minden rendeződik. Az anarchiának is megvan a maga oka és joga, semmi sem történik véletlenül - más az, hogy annak következménye is van és azt már annyira nem kedvelik az emberek. Megtapasztalásnak mindenesetre tökéletes, mindenben a lehetőséget és a tanulságot keresem. Élénken hallgatom a felsorolást, érdeklődéssel vegyesen. Sokat segít abban, miként lehet például majd később a megbeszéleseken, dallamok magyarázatában, ritmusérzékben közvetíteni a másik felé. - Mindegyikben meghallgattalak volna - azért elég eltérő stílusok, mégis, valahogy mindegyikben el tudom képzelni. Az az erő lüktet benne, amit át tud adni a zenének, a hangszernek. A kérdésre kortyolok még egyet a sörből, koránt sem időhúzásként. Nem rohanunk sehová, és a sör még mindig eléggé adja magát. - Legfőképpen rock. De volt már metál is és filmekhez, játékokhoz, animékhez mindenféle - van, aki be nem vallaná az utóbbi kettőt. Ebben az esetben egyből a fejére tolnám a játékok zenéit és az animékét is. Kemény munka van mind mögött és nagyon koncentrálni kell, oda kell tenni magadat, mert nagyon rövid idő alatt kell csúcsteljesítményt nyújtani, úgy, hogy ilyenkor a banda akár száz főre is felduzzad.
Kezdőlap
Csak sóhajtok egy mélyet és megvakarom a fejem, ahogy meglátom, mukszli már megint a kirakott pólóra feküdt rá. Pont, arra, amit fel akartam venni. És úgy alszik rajta, mint ártatlan abban a tudatban, hogy mire is feküdt. 