One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Nico's notes

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:00 am



Activity Check (07.10-07.25.)

Kayline Prescott
Yesterday at 10:08 pm



Erik & Isa - It's party time

Isabelle Davis
Yesterday at 8:45 pm



Daniel & Adriana - The new Partner

Daniel Wayn
Yesterday at 8:30 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 7:19 pm



Joy&Erik

Erik Lindström
Yesterday at 6:36 pm



Do you really here? - Sarah & Desiree

Desiree Madden
Yesterday at 6:02 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Yesterday at 5:06 pm



Chase Ginsberg

Chase Ginsberg
Yesterday at 3:44 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 3
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nora Weston


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Luc & Bernie: This Day Tonight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Luc & Bernie: This Day Tonight   Csüt. Jún. 08, 2017 6:36 pm

a mai nap valakinek Washingtonban születésnapja van. Vagy legalábbis egy újságíró úgy érezheti magát, ahogy bent ül a Kongresszus termében, és arra vár, mi következik most. És bármennyire szeretném elküldeni az illetőt a búbánatos francba, nem tehetem, mert kivételesen igaza van a szenzációhajhászoknak. Ez most fontos. A rossz tüzet fogja táplálni, hónapokra előre, de fontos.
Nem is számít annyira. A gladiátorviadal már a végéhez érkezett. Egy ideig követtem a kifelé szivárgó híreket, de úgy döntöttem, megvárom az esti híradót a teljes áradattal. A tények a hírek egyik oldalát képezik amúgy is, a másik a tálalás, amire fölhívják a figyelmet, és amit hagynak elsorvadni.
Az este a Quiet Blue Caffe felé veszem az irányt. Szeretem a helyet, fölér a nevéhez: csöndes. Néha, amikor társaságra vágyom, be szoktam ülni az egyik hátsó boxba, és senki nem zavar meg, ahogy dolgozom. Csak az, hogy látom, ahogy az emberek elsietnek a maguk dolgára az üvegablak túloldalán emlékeztet arra, miért űzöm a szakmát még mindig, annak ellenére, hogy egyre jobban utálom. na meg persze ott van a rejtélyes pincérnő, aki olyan piszkosul ismerős, de meg nem tudnám mondani, pontosan hol láttam már. Majdnem biztosan valami címlapon, de szerintem nem a Playboy volt az…
Ahogy megérkezem, kivételesen az előtérben telepszem le, hogy láthassam a TV-t, amit fölállítottak a pult fölött. Egyelőre nem rendelek semmit, csak leteszem a kabátom, és körbenézek. Nem úgy tűnik, hogy sokan lebzselnének itt. Miért is tennék? Az ember ritkán akar kávét éjszakára, és ha szórakozni akarnának, valószínűleg inkább egy bárba mennének. Talán én is átnézek majd, ha végeztem itt. Fene tudja, lehet, kedvem lesz leinni magam a sárga földig.

avatar
Média
Play by :
Kit Harington
Kor :
25
Foglalkozás :
reporter
Hozzászólások száma :
16

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Luc & Bernie: This Day Tonight   Vas. Jún. 11, 2017 2:24 pm

Az esti műszakot mindig is szerettem, mert kevés volta  vendég. Nem kellett fél percenként rohangálnom valamiért, és nem is igen kértek sok mindent, azzal is elüldögéltek egy jó darabig, én meg csinálhattam azt, amit akartam. Most is épp senki se volt itt, még az üzlettulajdonosok se. Ezért tudtam nyugodtan rajzolgatni az egyik asztalnál, ami elég közel volt a pulthoz. Épp egy emberi alak rajzolásának közepén tartottam, amikor az ajtóra felerősített kis csengő jelezte, hogy vendég érkezett. Felpillantottam rá, de még nem köszöntem. Abban se voltam biztos, hogy észrevett egyáltalán a kis sötét asztalomnál.
Leraktam a ceruzát, hajamat ismét kontyba kötöttem fel, majd beosontam a pult mögé, hogy felkapjam a kis noteszt, és a tollamat. Egy mély levegő vétel után elindultam a vendég felé, aki viszonylag ismerős volt. Biztos járt már párszor erre, persze nem emlékezhetek mindenkire, azért ahhoz már túl sokan járnak ide. De mindenesetre egy magabiztos mosoly kíséretében léptem az asztala mellé. Edith, az üzlettulajdonos mindig azt tanította, hogy, ha nem is jönnek a pulthoz, akkor is ki kell szolgálni őket. Meg nem is hagyhatjuk, hogy valaki csak úgy üldögéljen itt bent.
- Jó estét! Esetleg tudott már választani, vagy jöjjek vissza később? - kérdeztem meg a szokásos mondatot, amit az elmúlt időben már annyiszor mondtam, hogy az szinte lehetetlen. Fura, de mondhatni kísért is ez a mondat az álmomban néha. Mondjuk nem zavar túlzottan, de mégis furcsa, hogy a tudatalattimra is kihatással van ez a dolog.
- Egyébként, ha gondolja odaadhatom a távirányítót. Jelenleg nincs más vendég, és úgy biztos azt néz, amit akar. - mosolyogtam rá halványan. Tényleg egyszerűbb volt, mintha esetleg a takarítás, vagy a mosogatás közepén szólna, hogy váltsak adót. Meg ha már tényleg csak ő volt jelenleg bent, akkor miért ne? Erre nem voltak szabályok, nem szabták meg, hogy kinek adhatom a távirányítót. De igazából lehet azt akarja majd, hogy kapcsoljuk le, ami engem nem zavar, jobban szeretek csendben dolgozni, rajzolni meg végképp. De meglátjuk mit akar, sose lehet tudni.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Luc & Bernie: This Day Tonight   Vas. Jún. 11, 2017 9:20 pm

Igazából néha még mindig elcsodálkozom azon, hogy a Quiet Blue-ban, alkalmasint, de teljesen egyedül lehetek. Talán ezért is szeretem ezt a helyet, és járok ide alkalmasdint, amikor szükségem van némi emberi interakcióra, vagy arra, hogy nyugalomban dolgozhassak. Nem tudom, ez mennyire lehet jó a tulajdonosoknak, de nekem tökéletesen megfelel. Éppen elhelyezkedek, és végigfut ez a gondolatmenet az agyamon, amikor valaki megmozdul a helyiségben, és ahogy arra pillantok, egy nőt látok, ahogy éppen feltűzi a haját.
Kell pár másodperc, hogy fölismerjem, ki is az. A pincérnő, aki olyan piszkosul ismerős valahonnan. Villantok felé egy bocsánatkérő mosolyt, mert látom, hogy elszólítottam valamitől azzal, hogy megjelentem.
– Üdv – köszönök, ahogy az asztalomhoz lép. – Egy presszókávét kérek, cukor nélkül.
Figyelem közben, és elmorfondírozok azon, honnan ennyire ismerős. Garantáltan láttam már valahol, de nem tudnám megmondani, hol, és ez zavar. Biztos nem a tejesdoboz oldalán – bár mikor látott utoljára bárki bárkit a tejesdoboz oldalán? Kiveszett ez a kifejezetten sötét hagyomány az amerikai kultúrából. Mindegy is. Előbb, vagy utóbb a végére járok majd a rejtélynek, de nem ma, és nem holnap. Egy ponton biztos zavar majd eléggé.
– Köszönöm, elfogadom – biccentek. Nem tudom, bajba kerülhet-e emiatt, de mindenesetre hálás vagyok, és megkönnyíti az életem. Ahogy megkapom a távirányítót, átkapcsolok a C-Spanre, egy pillanatig elmorfondírozva azon, milyen ritkán kapcsolhatják ide normális emberek, akiknek nem a munkája az, mi az isten történik abban a túlértékelt teremben ott Washingtonban.
Még van pár perc a kezdésig, de a képernyőn a terem már zsúfolásig telt szenátorokkal, jogászokkal, újságíróval, és azokkal a bámészkodókkal, akik meg akarják nézni a nyílt ülést. Pár másodpercig elgondolkodok azon, milyen lehetne ott ülni, és figyelni, valódi riporterként követni az eseményeket. Ahogy ez a gondolat átsuhan az agyamon, egy másik is gyökeret ver benne.
– Bocsánat – fordulok a pincérnő felé. – Van kedved érdekessé tenni, és fogadni arra, mi fog történni?

avatar
Média
Play by :
Kit Harington
Kor :
25
Foglalkozás :
reporter
Hozzászólások száma :
16

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Luc & Bernie: This Day Tonight   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Luc & Bernie: This Day Tonight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ