Péntek van, s itt a hétvége, amikor a heti hajtás fáradalmait ki lehet pihenni. Kegyetlen hetem volt, s van bennem elég feszültség. A lazításra tudok gondolni, így hazafelé menetelve. Ahogy elnézem a többi haza igyekező embert, tán én lehetek a legrosszabb állapotban. Éppen a metro aluljáróba igyekeznék, mikor csörögni kezd a telefonom.
~ Ha ez is munkával kapcsolatos hívás lesz, akkor én tuti földhöz vágom ezt a nyavalyást! ~ végül meglátom, hogy ki a hívó fél, akkor egy mély sóhajtással veszem tudomásul, hogy Rea az. Egy csöngést várok, aztán fogadom a hívást.
- Szia Rea! Rég hallottam felőled. - szólok oda, ám szokás szerint a vonal túlsó végén levő nő rövidre fogja. Mindig így csinálja, de hozzá vagyok szokva.  Tetszik, hogy hamar kimondja kerek perec mi a helyzet.
- Rendben, ahelyett hogy haza mennék, akkor megyek hozzád. - túl sok idő telne el, ha én hazamennék, összeszedném magam, aztán utána hozzá. Szeretne velem beszélgetni, meg remélem lazulni is.
- Egy fél óra, s ott leszek nálad, szia. - teszem le a telefont, s visszacsúsztatom a helyére. Úti célomat megváltoztatom, így egy harmadik irány felé indulok. Kezd valamennyire csendesülni a forgalom, de nem még mindig a munkámon kattog az agyam. Még mielőtt még odaérnék Reához, akkor a közeli boltba beugrok valami minőségi ír whiskyért, meg 4 darab sörért. Elteszem a hátizsákomba, amiben az ételt szoktam vinni a munkahelyemre. Lejárva a lábam, feszült testtartással érkezek meg Rea lakásának ajtaja elé. Kezem rögtön a megszokott hívójelet kopogja, ám előtte egyszer megnyomom a csengőt. Mi marad ezután? Egy kicsit várnom kell, míg ajtót nyit. Magamban tűnődök, hogy mennyire nyúlik a szám, vagy álmosan festenek a szemeim. Hamarosan hallom, hogy az ajtó túlsó felén valaki közeledik, majd kulcs csörgés. Végignézek magamon, s úgy látom, hogy ma eléggé Stars Wars-os hangulatom volt. Egy fekete pulóver, amin rajta van Obi-Wan Kenobi, lent egy mélykék farmer, fehér sportcipő. A pólóm, meg ha jól rémlik a következő felirattal rendelkezik: „ Hello Sexy!” Enyhén borostás vagyok.
Fordul kettőt a zár, majd a kilincs megmozdul. Kijjebb tárul az ajtó, s én rögtön első pillanatban baráti sokkot kapok az öltözetétől, de második hullámban, azért kellemes látványnak ítéli a férfi lényem. Meggyőzőm magam arról, hogy végül is ő itthon van. Nem sokat cicózok, belépek a lakásába, kissé hátrébb tolva őt, majd az egyik szabad kezemmel becsukom magam mögött.
- Khhmm kellemesen megleptél a ruhakollekcióddal – nézek rá egy pimasz mosollyal, bár nem tudom, hogy mennyire jön át rajta keresztül a fáradtságom.
- Hoztam piát, amit becserélnék egy frissítő zuhanyra. Bűzlök mint a borz. - fújom ki a levegőt, majd körülnézek, hogy mennyire van rend nála. Ahányszor itt vagyok, mindig ellenőrzöm. Mikor felmértem a terepet, akkor megengedem magamnak, hogy letegyem a táskám, s megmutassam a tartalmát.
- A francba, csak két cigarettám maradt a dobozban – így hirtelen jutott eszembe. Fontos kelléke lenne a lazítós estének, erre ezt elfelejtettem.  Leveszem a cipőm, majd elindulok be a nappaliba.
- Milyen napod volt?

- Bevallom, hogy magamban előre vetítettem a látványod valami falatnyi bugyival és melltartóval, de… ehhez képest a mostani öltözeted fényévekkel jobb – kacsintok rá, s nevetek vele együtt, mert nem bírom megállni röhögés nélkül. Persze alaposan megnézem az öltözetet, hogy nincs-e benne valami különleges, vagy valami plusz. A varrásáról semmit sem tudok mondani, mert jó minőségű. Olyan darab, amit teljesen tökéletesen az ő alakjára van kitalálva.
- Itt van pókember? - mosolygom meg a saját hülyeségem, de ha nekem erről a névről ez jut eszembe először. Mármint Peter Parker. Idő közben mint valami jól menő házasságban lennénk, kipakoljuk közös erővel az italokat. Mikor végzünk, s én leteszem a táskám a végső helyére, akkor közben megtudom, hogy készített nekem tonhalas szenyát vacsira, s desszertnek kukoricát. Egyik se itatós kaja, de pontosan leejtem ezen tényt. Maga a gesztusa felém megmelengeti a szívem, s tudom jól, hogy ezt meg fogom neki hálálni.
- Fürdés után fogom megenni őket – nem sokkal később jut eszembe, hogy nem sok cigarettám maradt a nap hátralevő részére. Mosolyt csal az arcomra a nevetése, s a szavai pedig nyugalommal tölt el. A jókedvű Rea azt jelenti, hogy kezd feloldódni benne a benne felgyülemlett feszültség, s adja lefelé. Jó idő van nála, s nem az előszobának csúfolt helyen szeretnék álldogálni. Leveszem a kabátot, s a pulóverem, s természetesen a cipőm. A nappalit célzom meg, mint célt. Ott megállok, hogy körülnézzek. Mindent rendben találok,  de utána rá figyelek. Egyik részről, mert várom a rövid és uncsi kérdésemre a választ. Így utólag rájövök, hogy vétettem, de hát én sem vagyok tökéletes. Csupán szereztem még egy okot, hogy bevessek egy testbeszédet. Nem kell sokat várnom, mert elárulja nekem. Elhúzom a szájam szélét, mert nem túl kellemes esemény. Egyáltalán nem őt hibáztatom az egészért, inkább fognám a főnökére.
- Ezt nem volt jó hallani – kezembe nyomja kibontva az egyik söröm, s koccintok vele egyet. Visszakérdésére összeszedem a gondolataim.
- A héten éreztem először, hogy mókuskerékben lennék, s nem hagynak pihenni. Mikor a Wc-ben volt dolgom, akkor is hívtak jó páran. Evésre nem volt alkalmam a nap folyamán, s ráadásul még a főnököm osztotta az észt, hogy többet kellene dolgoznom, vegyek példát a többiekről. Jó vicc! - sóhajtok, majd belekapaszkodok a sör adta élvezetbe, mert pár kortyot legurítok. Mikor eme rituáléval megvagyok, akkor találkozik a tekintetem Reáéval. Rámosolygok, s közelebb lépve fél kézzel ölelem magamhoz. Huncut kéz, fél a magasságtól így a partnerem hátsójánál nyugszik meg egy időre, majd csak az után siklik fel a hátára. Megsimogatom nyugtatásképpen, másik részről jelezzem végre neki, hogy itt vagyok. Az igéző szeme magával ragad, s ha nincs ellenére a komoly figyelmességem kifejezése, ami egy apró csókban összpontosul. Elválok tőle, hogy utána megjegyezzem.
- Várj meg itt, s úgy...7 perc múlva frissebben folytathatjuk az estét. - lerakom a söröm, s elsietek a jól ismert fürdőszobába. Egy frissítő zuhanyzást megengedek magamnak. Mikor visszatérek, akkor valahogyan jobban érzem magam. Rajtam viszont egy friss boxer van, meg egy új póló. Utálok izzadt ruhába visszabújni.  Megjelenek előtte, s közben vigyorgok, mert most én vagyok olyan, mint ő. Kevés ruhában.
- Hol is tartottam? Jah, igen. Szóval ha nem történik változás a munka mennyiségében, akkor felmondok.  Így is alig van életem, s erre rám terhelnének mindent. Csak mert nincs családom? A többieknek van, s vinnyognak ha már 5 perccel kell  többet benn lenniük - nyúlok a sörömért, s kezembe veszem. Odasétálok Reához, s koccintok vele megint.
- Néztek rám csúnyán, mint akin legszívesebben átmentek volna úthengerrel , mert leléptem hamarabb, mint a munkaidőm. - vázolom fel a napom, úgy röviden és tömören. Újra belekapaszkodok a testébe, de ezúttal a derekánál. Tartom őt fél karral, miközben a lazításon töröm a fejem.
- Nem tesszük át a főhadiszállásunkat a szobádba? Van pár meglepetésem erre az estére – somolygok sejtelmesen felé.

- Igaz, nem kínzol senkit. - somolygok rá,  s úgy döntök végül, hogy hagyom a témát. Nem azért jöttem el hozzá, hogy csakis az öltözködéséről beszélgessek. Úgy tűnik, hogy ő szintén erre a döntésre jutott, csak ő hangot is ad neki. Egy kisebb csend telepszik közénk, amit nem bánok, mikor megemlíti a lakótársa nevét. Rögtön engem egy képregény hőse jut eszembe. Vagyok olyan merész, hogy egyszerűen rákérdezek. Kisebb meglepetésemre annyit elárul, hogy focista lehet, s levegőben nem olyan gyors. Ez több információ számomra, mint ln remélni tudtam. Kifújom a levegőt, s annyit még mondok.
- De fociban lehet repülni a labda után. - ennyivel tudom le Parkert, mert nem szeretnék róla beszélni. Még azt hinné, hogy ki akarjuk őt beszélni, s megharagudna a barátomra amiatt. Inkább jön az én mesém a mai napról, ha már ő megtette a maga részéről. Kérdése hallatán csak a sörömbe iszok bele, majd válaszolok.
- Mert szeretnék engedni bizonyos dolgoknak, mert ami egyszer befolyik, az egyszer ki is, meg amit megettem, az egyszer távozik. - válaszolom rám savanyú pofával. Főnökömmel kifejezetten rideg a munka kapcsolatom egy ideje, ami ha rövidesen nem változik, akkor biztosan meglépek onnan. Kiállhatatlan a lekezelő hangjával.  Csak velem akadt össze a nem létező bajsza, de a többiekkel nagyon kedves.
- Hát egyeseknek mondhatod, hogy emberek vagyunk. A főnököm erre a kijelentésre biztosan annyit mondana: Ha ennyire sírsz, mint kicsi óvodás, s nem bírod a gyűrődést, akkor menj máshová. Azt nem veszi figyelembe, hogy mennyire szeretem, amit csinálok, s a többiektől jobb minőségben alkotok. - kicsit felmegy bennem a pumpa, ahogy erre gondolok. Nagyot kortyolok az italomból, mint ha csak az könnyedén elmosná a bennem felgyűlt feszültséget. Szeretném végül közelebb tudni barátomat magamhoz, s kissé meggondolatlanul cselekszem. Magamhoz ölelem, s a hátsóját megérintem. Akkor jövök rá, hogy el vagyok tévedve, így odakuszok a derekához. Kérdésére, csak bocsánatkérően nézek rá, mert nem tudok mit ellene mondani, meg felesleges. Tudom jól, hogy feszült, s mekkorát robbanna a szavaimra? Kő kövön nem maradna semmi, az biztos. Vétem utána a következő hibát a csókommal. Fájdalmasan fújom ki a levegőt, aztán a hallgatást megtöröm.
- Én is az vagyok, s azt sem tudom mit tegyek már. - végül a frissítő fürdő mellett adom le a voksom. Nem húzom túl a tisztálkodást, mert hamarosan visszatérek.  Nem törődök semmivel, hogy miként láthatnak engem, a kényelmet választom.
- Hát most én rémítgetlek – somolygok rá. Egy kicsit éberebb lettem, azonban a zuhany nem tudta elűzni a gondterhes dolgokat. Hallom, hogy barátom mit mond, s én bólogatok hevesen. Úgy, ahogy ejti, úgy igaz.
- Fél órával hamarabb léptem le. S nálunk szigorúan nézek. Ám itt szintén rám vannak szállva, s a többiekkel elnéző. Végül nem tudok normálisan beszélgetni, ha a falnak füle van. - felvetem az ötletet, hogy mi kettesben elvonuljunk az ő szobájába. Benne van, aminek örülök.
- Rendben hozom. - s az étellel együtt, a ruháim is viszem hozzá. Mikor benn vagyok a szobájában, akkor leülök az egyik székre, s az egyik tonhalas szenyát kezdem el enni.
-Finomra sikeredett a kajád – nem sokkal később egy korttyal leöblögetem a tonhalat.  Nem eszem meg az ő adagját, inkább felkelek a helyemről és kinyújtóztatom magam. Nem foglalkozok vele, hogy a lapos hasam kivillan a póló alól.

- Szép foltok a bőrön, egyedi tetoválások és ráadásul színesek is – toldom meg a saját gondolatommal Reagan szavait, s egy mosolyt mellékelek a biztonság kedvéért. Én igazából nem szeretem nézni a sportokat a Tv-ben, sem pedig aktív tagja lenni. A focizásnál felrúgják az embert, a kézlabdánál fellökik, s a kosárlabdánál úgyszintén. A golfozás mondjuk jó foglalatosság, de az inkább a gazdagok sportja. Nincs nekem annyi pénzem hozzá, hogy megtegyem. Kedves barátomat nézem, s arcának játékát, mert tudom jól, hogy nincs túlságosan feldobva. Próbálom átgondolni a szavaimat, de rájövök, hogy azzal saját magam alatt vágom a fát. Nézem, ahogy megtelik a mellkasa levegővel, -higgyétek el szép látvány – majd sóhajtásban tőr ki. Ebből sejtem, hogy mennyire nagy a gond.
- Nah ne írd le magad. Van biztosan valami, amit szeretsz csinálni. Én marhára mázlis vagyok, hogy megtaláltam azt, amit szeretek csinálni és beleadok mindent, amit szükséges, s jó szívvel teszem. - sajnos olykor kihasználják különben, így olykor úgy kell magamra szólnom.  Kíváncsi vagyok, hogy ebben a magasröptű beszélgetésben hová jutunk el közösen. Hamar elárulja, hogy az aktivista dolgait szívesen csinálta, de az nem számít munkának, csupán szabadidős tevékenységnek.
- Ezzel nem tudok vitatkozni.  Valóban várják az önkénteseket, hogy előrébb haladjanak, de pénzt érte nem fizetnek. Most nem rémlik az, hogy esetleg nagyobb szervezeteknél nincs-e másképp. - a következő kettő ötletére csak nevetni tudok, mert akkor a csöves alkoholisták lennének a leggazdagabbak rögtön, amennyi szeszt képesek meginni. Nézem, ahogy iszik a sörből, s csak sóvárogva figyelem a többi mozdulatát. Finom hideg sör! Munka után az lenne a legjobb. Egyszerüen olyan nagy a vágy bennem, hogy követem a példáját, s egy jó nagy adagot húzok a habos italomból. Rossz fát teszek a tűzre tetteimmel, s nem szeretném táplálni benne a harag lángjait. Ha ilyen hamar nem, akkor nem. Tán később hagyja magát fogdosni, s cirógatni.
- Nyugi, nem feszültem be, csupán tudomásul vettem a tényeket. - somolygok rá, s ezzel a részemről nincs harag, vagy csalódottság. Majd közeledik, ha nincsenek meg benne azok a bizonyos gátlások. A türelem csak nekem segít. Nem mintha megfordult volna a fejemben pár pimasz gondolat vele kapcsolatban. Elmegyek fürdeni, hogy egyik részről lehűtsem magam, másik részről a felfrissülést várom tőle. Hamar végzek, ráadásul valamit mondtam neki, s ahhoz tartom magam. Alig érek ki hozzá, mikor rögtön kérdéssel bombáz engem.
- Van persze, csak éppenséggel más céghez kell elszegődnöm. Jobb fizetés, meg miegymás. Tudod itt nem becsülnek meg, s csak gürizek feszt. Ami pedig az előbbit illeti, van benne igazság. - merengek el szavai jelentésén, belegondolva bizonyos esetekbe. Utána én észlelem a hallgatóságot, így ajánlom Reagan-nek, hogy vonuljunk be a szobájába. Nem egy nagy szám a szobája, de tökéletesen elég arra, hogy meglógjunk a hallgatózó fülek és szemek elől. Ő ráhasal az ágyra, én pedig a hasam strájkolását hallva az étkezés mellett döntök. Éhes vagyok, s nem válogatok. Szépen pusztítom befelé a szendvicset.
- De nem vagy béna. Finoman elkészítetted – utána megtudom, hogy a másik szintén az enyém. Nézem közben, hogy mit ténykedik. Whisky kitöltésénél csak mosolygok, mint a vihogó hiéna a rajzfilmekből. Evés közben nyújtja át nekem a teli poharat. Felkelek a helyemről, s az utolsó tonhalas harapást már whiskyvel öblögetem le. Jólesik nekem az alkohol, s én addig meg nem állok, míg üres nem lesz a poharam.
- Neked is egészségedre váljon, köszi a vacsorát. - nézek rá hálásan, s odalépek a közelébe. Nem tudom, hogy ő meddig jutott az ivásban, de veszem a bátorságot, hogy tele töltsem az övét, s magamnak szintén. Nem nyúlok hozzá, csak ellépek mellette, s befekszek az ágyába. Nem lötykölöm az italt az ágyára.
- Van kedved kockázni? Aki kisebbet dob, annak válaszolnia kell a győztesnek? - azt nem teszem hozzá, hogy innia kell, mert nálunk alap, hogy ha ki vagyunk száradva, akkor iszunk egy jót.

- Díjazod a szép tetoválásokat? S milyen díjakat lehet nálad kiérdemelni? Pocsék, elmegy és bejön? - szólok vissza Rea-nak. Jól láthatja az arcomon, hogy csupán ugratni szeretném, így nem kell a mellére szívnia a szavaimat. Ma este lazaság és béke van. Összességében nem szeretnék hosszadalmas vitát indítani a tetoválásokról, így a továbbiakban csendben maradok. Kedves barátom arcvonásait figyelem, hogy arról leolvassam a lelkiállapotát. Fogalmam sincs, hogy miként fog elsülni ez az este, de nagyon remélem, hogy hamar túl fogja magát tenni az eseményeken. Nem jó, ha becsavarodik, szóval adja csak ki magából a dolgokat.
Mikor hozzáfog kifejteni a véleményét, akkor csak hallgatom őt. Iszom a szavait csendesen, miközben  tekintetem az övét keresi. Nem kalandozok sem a ruházatára, vagy a testének nemes vonásaira.
- Olyan mint a tökéletes pár?  Szóval tudja, hogy szeretem a sört és a kezembe nyomja? - szerintem hazudnék, ha nem világítanék rá arra, hogy mi férfiaknak, legalábbis egy részének mi lenne a tökéletes pár fogalma. Erről csak álmodozhat az ember, de ritka, mint a fehér holló.
- Csak nyugalom, ma este ne fájjon ilyenek miatt a fejed. Tudod a túl sok gondolkozás ártalmas.  - toldom meg a beszélgetésünket ezzel a gondolatmenettel. Nem tudom, hogy mennyire érthető a számára, hiszen a különbözőek vagyunk.
- Nem is buzdítanálak túlságosan a munkahely váltogatásra, mert szerintem eléggé másként csapódna le bizonyos fejekben a történet. Tudod, hogy milyen rosszmájúak tudnak lenni az emberek. Valami olyat gondolnának rólad 10 munkahely után, hogy megbízhatatlan vagy, vagy összeférhetetlen. - sóhajtok egyet, mert az utána következő szavaira, csupán csak egy szó jut az eszembe.
- Úgy látom, hogy szeretsz szabad lenni, s ne korlátozzanak le téged. - húzom mosolyra az ajkaim, s felemelem mindkét kezem.
- Nyugodj meg, hogy én fogok az utadba állni – kacsintok rá, ezután pedig végre elsietek a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, s egy hosszadalmas nap után felfrissüljek egy picit. Gyorsan végzek. Hamar döntünk a félrevonulás mellett, aminek kifejezetten örülök. Én nekilátok a vacsorának, ami egészen jól sikerült. Hálásan tekintek az én beszélő „hercegnőmre”. Mikor megtudom, hogy a másik adag szintén az enyém, akkor gondolkozás nélkül látok neki a következő körnek. Alkohollal segítek neki csúszni, s az emésztésemnek szintén jó.
- Nálad nem vagyok túl sokat, így én nem tudom, hogy merre vannak a kockáid. Ne aggódj, azt a poént csak egyszer lehet elnyomni és többször nem. Nagy bátorság kell hozzá. - ezzel elhallgatok, majd várom, hogy mit csinál a mobilján. Mikor meghallom a biztató szavait, akkor van sejtésem róla, hogy talált valami okosságot.
- Ügyes vagy – ő már dob egyet az applikáció segítségével, utána pedig felém tolja a mobilját, hogy rajtam a sor. Odanyúlok, majd hozzáérek a kijelzőhöz. Valami béna animáció jelzi, hogy dobtam, utána meg rögtön feldobja a dobott értéket: 1. Nah ehhez is nagy mázli kellett.
- De pocsék szerencsém van. Ha ugyanolyan értéket dobunk, akkor természetesen nincs semmi. Vagyis de! Akkor szerintem gurítsunk le egy pohár italt. - ajánlom fel neki, mert ettől csupán még érdekesebbnek tűnik az egész. Az egy másik kérdés, hogy Rea mennyire megy bele a dologba.
- De az első kört te nyerted, szóval te kérdezhetsz. Amit csak szeretnél – tabuk nélkül bármiről,  s azáltal jobb barátokká válhatunk. Tán ezért tartunk ott ahol most vagyunk. Még sosem gondolkoztam el ezen.

Hallom a hangjából, hogy nem igazán találja megnyerőnek a poénom. Legyintek magamban, s tovább lépek egy ilyen apróságon. Azon tűnődök, hogy jelen pillanatban mit gondolhat a kedves barátom. Mert mindenkinek jár az agya valamin  jelen pillanatban, csak míg nem fogalmazzuk meg szavakkal, addig a másik számára megfoghatatlan és nem létező. A tekintetét keresem, s ha megvan, akkor nem eresztem egy darabig. Szavai hallatán, csupán meg tudom őt erősíteni, de semmi több.
- Igen, az életet élni nem olyan egyszerű, aki kitalálta a próbákat, s a nehéz napokat, azt ott kéne fejbe vágni, hogy álljon le – húzom el a szájam, de utána enyhülni látszok. Egy kisebb mosolyt mutatok, utána szépen fokozatosan enyhül. Van időm arra, hogy felkészüljek a soron következő szavaira. Úgy döntünk, hogy az ő szobájában minden sokkal jobb lesz, s én részemről nincs ellenkezés, de a részéről sem. Az éhségem odáig fajul, hogy nem tudok mit tenni, mint hozzálátni a vacsora elfogyasztásához. Az első szendvicset szépen lassan elfogyasztom, majd nem sokára megtudom, hogy mindkettő az enyém. Így némi időtolódással, de hozzálátok a másik adag szendvics elfogyasztásába.
- Nos szerintem vannak olyan emberek, akiknek a hálószobája kétszer vagy háromszor nagyobb mint ez, s természetesnek gondolja. -gondolok itt azon személyekre, akik tehetősebbek, mint az átlag. De abba nem gondolnak bele, hogy annak kifűtése sem olcsó mulatság. Sóhajtok egyet, s várom, hogy milyen hatása van nála, mármint az okosságomnak. Látom, hogy a mobilján keres valamit, miközben engem birizgál. Ez a tény jóleső érzéssel tölt el, s hasonlóan viszonozom. Beletúrok a hajzuhatagába, s odahajolnék, hogy puszit adjak neki, ám nem teszem meg. Még nem jött el a pillanat, hogy ilyesmi megtörténjen. Hamarosan belelendülünk a játékba, míg ő kettest dob, addig én egyest. Én veszítek, s száj huzigatva fogadom el.
- Úgy tűnik ez nem az én napom. - tudom le ennyivel az eseményt, mert valójában semmi sincs veszve. Hogy érdekessé tegyem az esténk, akkor benyögök egy tuti tippet. Nem ellenkezik, ami elsődlegesen mosolyra fakaszt. Mivel ő a nyertes, így várom az első kérdését, hogy ajon mit fog feltenni nekem? Mire lesz kíváncsi? Meglep a kérdéssel, de utána kisebb gondolkozás után válaszolok neki.
- Két hete egy fekete hajú csajjal smároltam egy bulizó hely női vécéjében. - hallatszik tőlem a válasz, s remélem kielégítő választ adtam neki. Ha van még egyéb óhaja és sóhaja, akkor megvárom és tőlem telhetően teljesítem, utána a mobiljához nyúlok, s most én gurítok. 3-as lesz az eredmény ami pontosan a közepén van.
- Engem tényleg nem szeret a kocka, hihetetlen.

Hallgatom a kedves barátnőm kifakadását, pontosan azokra, akik el vannak engedve pénzzel. Most vagy azt teszi az ember, hogy oda születik, ami nehéz vállalkozás, vagy éppenséggel olyan állást választ, ahol csak úgy tolják az ember arcába a kötegelt pénzt. Eszembe jut, hogy én mennyit kaszálhatnék a festészettel,  ha inkább azon irányon indultam volna el. Meddig bírtam volna, hogy hónapokat töltök el egy alkotás elkészítésével, hogy órák alatt elkeljen? Jó, nem kicsi összegeket adnának nekem, de ez nem igazán győzne meg arról, hogy értékelné is a vevő a művészetemet. Reagan valamit ténykedik a játékkal kapcsolatosan, így én néma megfigyelőként figyelem az édes arcát. Jobb ötletem nem támad, mint beletúrni a hajába, s hirtelen meg is lepődök. Nem ellenkezik a mozdulatom ellen, így még pár pillanatig kiélvezem a helyzetet. Mikor a bejelentést meghallom, akkor elgondolkozok a kinézetén, hogy mit változtatna rajta. A magam szempontjából maradna az a barát, akivel jól el lehet beszélgetni bármiről.
- Igazán? Szerintem abban is jól mutatnál, van akinek jól áll a rövid haj és ráadásul feketére festve. Nekem kifejezetten tetszik ezen ötleted. - hajolok közelebb hozzá, mintha csak azon járna az agyam, hogy a jelenlegihez képest milyen üdítő látvány lenne. Várom közben a kérdését, míg megszületik, majd aztán válaszolhassak rá.
- Mert a férfi Wc-ben szerintem nem csak smárolás lett volna, hanem orgia. Tudod, hogy  milyenek a férfiak, ha meglátnak egy bombázó nőt. A lányzóból egyből kurva lett volna, nem pedig nő. - fejtem ki a gondolatmenetem, hogy én milyen herceg vagyok itt a női nemmel.
- De volt hiszti, hamar ki is pateroltak a biztonságiak – mosolyodok el, hogy bizony meglett az ára a dolognak. Nem akarnak többé látni engem azon a szórakozóhelyen. Ettől több szó kár a témába, inkább haladjunk egy újabb körrel. Dobok egy hármast, s abban reménykedek, hogy lesz olyan szerencsém, hogy enyém lesz a nagyobb.
- Kivárom én, hogy milyen mázlis leszel – s nézem a mobilja képernyőjét, ami hármast mutat. Számomra a döntetlen nem rossz dolog, mert úgy érzem, hogy a nemrég lenyelt tonhalat még egy kicsit le kellene öblögetni. Hallom ám, hogy a barátom mennyire fel van dobva az ivástól. Ajkaim vigyorognak, bár lehet elég csúnyán festek jelen állapotomban.  Mikor megkapom az adagom, akkor rákacsintok, s mikor ő hozzálát az ivásnak, akkor én követem a példáját. Nem szégyenlősködöm előtte egy korttyal, mert az csalásnak számítana. Lehúzom az egészet, s élvezem, ahogy végigmarja a torkom. Mire én befejezem magamban a rituálét, akkor látom, hogy ő már újra dobott, így utána odanyúlok a mobilhoz, hogy dobjak egyet. Végül a kocka nekem hatoson áll meg, ami jóval nagyobb mint az övé. A kérdésen gondolkozom, mert számomra sem egyszerű.
- Hányszor szóltak utánad a férfiak ezen a héten? - húzom el a szájam szélét, mert elég idiótára sikerült, de nem is szeretnék egyből olyan kérdést feltenni. Mondhatni ez a bemelegítő kör.

Mikor mondja, hogy nekem hisz, akkor elmosolyodok. Szép dolog a bizalom, s kettőnk között megvan oda és vissza, úgy vélem. A többire csak elnevetem magam, mert én egyáltalán nem félek attól a kinézetétől. Mindenkinek kijár a megújulás, így Reagan sem maradhat ki.
- Rendben, nem fogom mondani, hogy azonnal csináld vissza az előzőt. - kacsintok rá, s nyugodtan megtámaszkodom a hátam mögött, hogy távolabbról nézhessem a barátom alakját. Ami azt illeti nincsen rossz alakja, nem véletlenségből voltam olyan gonosz odakint. Szerintem formás hátsója van, amit jó lenne még megfogni. Tudom, hogy gyarló és perverz gondolatok, de még ezt nem mondom ki, addig az senkinek sem fáj. Játszótársam hangjára leszek figyelmes, így rá koncentrálok újból.
- Lehet, hogy alábecsülöm a nőket, míg tűzbe nem nyúlok miattuk. Bár bevallom egyszer egy lánynál nagyon megjártam. Hiába voltam gonosz, hát ő bemutatta a saját rosszabbik felét. Szerencsére azóta sem láttam többé. - kicsit elárultam magam, de különösebben nem zavar. Visszakanyarítom a témát az eredeti helyére.
- Több nő egy srácra? Ha annyira jó, akkor lehetséges. Cicus harc. Mindenesetre nekem nem kell attól aggódnom, hogy miattam két nő harcolna  - mosolygok rá, s újra közelebb hajolok hozzá. Rájövök, hogyha eltávolodom, akkor hangosabban kell beszélnem, ami igazából nem a fő célom.
- Igen light-os party volt. Fogalmam sincs, hogy miként kerültem oda és mit csináltam ott valójában. A zenéjük pocsék volt. - húzom el a szájam szélét. Mikor ivásra kerül a sor, akkor én jó írhez híven legurítom minden további nélkül az italt. Nem figyelem azt, hogy Reagan kinyújtotta a nyelvét rám. Mikor összeszedjük az italozás után magunkat, akkor gurítok a kockával, s hatost dobok. Magamban örülök, hogy milyen szerencsés vagyok.
- Csak ivás utáni mázli. Nekem mindig bejön – ejtem ki szórakozottan, mintha az olyan nagy általános dolog lenne nálam. Ajkaimon ott a mosoly, s remélem, hogy viccesen fogja fel. Mármint alig várom, hogy azért csipkelődjön velem. Neki meg van engedélyezve.
- Semmit a kéznek, lábnak és testnek. Reagan nem kapható olyanra, srácok. - nézek rá, s jó tudni, hogy nincsen zaklatója. Ha lenne, akkor személyesen ütném agyon az illetőt, mert ilyen egy rendes barát. Védelmezi a gyengéket, s elkergeti a zaklatókat. Mikor rákérdez, hogy kell-e nekem ital, akkor ránézek a poharamra, ami kong az ürességtől.
- Természetesen kérek. - újra rákacsintok, mert teljesen elkényeztet. Egy jó barát, aki tonhalas szendvicset készít nekem, most pedig nem hagy ki az ivászatból. Jó kislány. Megfogom a poharam, s odanyújtom az irányába. Mikor megtörtént a a töltés, akkor megvárom őt, aztán újra lehúzom minden további nélkül. Élvezem, ahogy az ital lecsorog a gyomromba. Felráz most teljesen.
- Te jössz a dobással – tolom oda a mobilját, hogy kezdje ő. Nem tudom, hogy két három kör után nem-e megy el a kedve a játéktól. Ami azt illeti, szerintem jó móka. Egy gond van, hogy a szesztől nekem kezd melegem lenni.

- Ha miattam veszik össze két nő, akkor te leszel az első, aki megtudja, ha lehetséges, akkor még videót szintén készítek. - nézek rá barátomra, akivel mindennap beszélgetek. Én egyáltalán nem bánom, mert kellemesen elvonja a figyelmem a rossz dolgokról. Megment a depressziótól, meg a többi önpusztító tevékenységtől. Reagan felsőtestén legeltetem a szemem egy jó darabig,  míg végleg le nem állok az összeveszős szituációk alkotásával. Másik részről a kérdése kirángat a jelenbe, amire természetesen szeretnék válaszolni.
- Az a buli volt, legalábbis számomra, hogy az első félóra után elvesztettem az érdeklődésem iránta. Addig jött a csodálatos inger, de félóra elteltével elég is volt. Láttam fiatal srácot, aki próbált idősebb lányra nyomulni. Hát az lett a vége, hogy az egyik nő akkora taslit adott a képére, hogy egy telt nő keble adta a másikat.  Meg volt egy nagyon fura pár. Egyik hippi volt, míg a másik emós. - ingatom a fejem, mert mindkettő a saját irányzatának megfelelően öltözködött. Szinte vonzották az érdeklődő szemeket. A nő kinézete nem igazán tetszett, de a férfinak meg nagy kapa fogai voltak. Maga az Adams Family csak másképp.
- Igen, amolyan push-up melltartós volt. A buli másik felét ellopták már. - többször nem szeretném átélni, inkább el szeretném felejteni. Idővel kikopik az emlékeimből. Felfigyelek Reagan nevetésére, ami jó érzéssel tölt el. Jó látni, hogy kezd feloldódni a társaságomban. A telefonban nem ilyen volt a hangulat közöttünk. Ránézek az italra, hiszen annak szintén szerepe van benne. Visszatérek beszélgetőtársam mosolygós arcára, s én szintén elmosolyodok. Mikor előkerül a téma, hogy ő a pubban biztosan nem volt sráccal, ráadásul ritkán teszi.  Tudom jól, hogy milyen, s nincs ezzel semmi gond. Mikor a mi legutóbbi alkalmunkat említi, akkor nyelek egyet.
- Én meg kötöttem magammal egy egyezséget, hogy ha bármi baj van, meg ha hívsz, akkor rövid időn belül itt vagyok. Legyen az munka közben.  -  nem sokkal később pedig egy újabb pohár szeszt tüntetünk el, pedig ez nincs benne a játékszabályban. Kezdek kimelegedni, azonban jelen pillanatban átengedem az első gurítás lehetőségét Reagannak. Mikor megpillantom az ötöst, akkor elnevetem magam.
- Jól látod, ötös lett.  Ég benned a vágy, hogy kérdezz megint – nézek rá, miközben figyelemmel kísérem az ágyon való eldőlést. Odanyúlok a mobilért, hogy dobjak egyet. Minden igyekezetem ellenére 4-est dobok.  A szesz miatt egyszerűen nem bírom tovább, s ledobom a felsőtestemet takaró ruhadarabot, a pólot. Elterülök Reagan mellett.
- Kérdezz, amit csak szeretnél. - sóhajtok egyet, s kíváncsian várom, hogy mi a következő kérdése. Kezem végül szórakozottan kinyúl barátom oldalához, s megbököm.
- Már ha szeretnél kérdezni. Szerintem a vicc kedvéért a másiknak lehet egyszerű feladatokat is adni. - Emelkedjen a tét, ráadásul részegen bénázni az nem mindennapi esemény. Remélem kap az alkalmon a partnerem.

Reagan kijelentése, hogy miszerint  összeveszne értem jólesően érint. Így bizonyosságot nyer, hogy mennyire jó barátok lettünk, s mennyire bízunk egymásban. Számomra ő egy olyan személy, akire rá merném bízni az életem. Mosolyt küldök Reagannak, mert ezzel tudom neki igazán elmondani, hogy milyen jól érzem magam itt itt nála, az ő társaságában. Ha otthon lennék, akkor csupán a magányos szobám várna, senki más. Jól jönne most egy hivatalos barátnő, de nincs. Nem kapkodom el a dolgot.
Helyette itt van Reagan, akivel cseppet sem mondhatom azt, hogy átlagosak lennénk. Azért vagyunk egymásnak, hogy a másikat felvidítsuk, vagy felejtésre bírjuk. Megbeszélünk mindent, s nincs olyan dolog, ami tabu lenne. Az egy másik dolog, hogy ő a lányokra bukik, s nem annyira a pasikra. Bár nem tudom miért, de köztünk ez szintén jól működik.
Nézek a kedves barátomra, hogy vajon mi járhat a fejében? Vajon mindketten a jó buli fogalmát boncolgatjuk? Én amit azt illeti utóbbi időben nagyon válogatós lettem a buli terén, s sok követelménynek kell megvalósulnia, hogy én azt tiszta szívből élvezhessem. Ráadásul ennyi évesen kezdek kikopni az ilyenből, sokkal inkább a maszek munkák elvégzésével foglalkozom. Azért pénzt kapok, amit még nem tudom, hogy hol fogok elkölteni.
- Én is hálás vagyok azért, mert vagy és meghallgatsz – ha már itt a nagy kijelentések idején járunk, akkor én szintén jelzem neki, hogy mennyire a mindennapjaim részesévé vált, s nem azért, mert szerelmes lennék belé. Látom a meghatódott tekintetet, ami nála ritkaság. Erről fotót sosem fogok készíteni, inkább az elmémbe égetem és megtartom magamnak. Hamar megtudom a motivációját, hogy arra vágyik, hogy kifaggasson engem. Szuper, mert én szintén ezzel a szándékkal vagyok itt. Mikor megpaskolja a hátam, s kimondja azokat a szavakat, akkor felnevetek. Odafordítom a fejem, s őt figyelem. Mikor megbököm őt, akkor megjegyzem, hogy mennyire érzékeny ott, s mintha az arcán láttam volna, hogy kellemetlenül érte.
- Bocsánat a kellemetlenségért -  adom tudtára, hogy nem hittem volna, hogy ennyire érzékeny ott. Picit magamban bánom a dolgot, de nem hinném, hogy túlságosan megharagudna érte. Ráadásul ki fogom őt engesztelni.
- Igen felelsz vagy merszet, de minden kör után egy-egy kisebb korty szeszt leguríthatunk. - térek el kicsit a hagyományos felelek-merek játéktól. Nem kell sokat várnom arra, hogy kitaláljon nekem valami testhezálló feladatot. Első hangzásra nem olyan gáznak tűnik, ami már betudható az ital jótékony hatásának.
- Rendben legyen. - adom meg magam, mert ez simán vállalható a részemről. Hülyét csinálni magamból nem nagy dolog. Az italtól ráadásul elég laza vagyok, hogy ne aggódjak az esetleges következményektől. Elhelyezkedek úgy, ahogy kéri, aztán hagyom alkotni a barátomat.
- Neked nincs meleged még? Ledobhatnád a felsőd végre – szúrom közbe, miközben Reagan alkot. Hamar elkészül, így nekem nem marad más, mint az utasításnak megfelelően cselekedni. Odasétálok az ablakhoz, s kinyitom. Hamar meglátok egy nőt, így nem sokáig teketóriázok.
- Szöszi Kiscsibém ide nézz! - mutatok rá az alkotásra. Odalent a nő úgy néz rám, mintha elmeháborodott lennék. Nem túlságosan sokáig tart a dolog, mert faképnél hagy. Én meg gyorsan bezárom az ablakot és elhúzom vissza a sötétítőt.
- Nem repesett az örömtől, mikor meglátott. Inkább, mintha én lennék agyalágyult, úgy nézett rám. - odasétálok a mobiljához,  közelebb viszem hozzá, hogy lássa nem csalok. Utána pedig rajtam a sor, hogy töltsek a poharunkba italt, s kortyoljak egy kicsit. A szabály, az szabály. Visszalépek hozzá, s megnyomom a dobás gombot. Míg az eredmény meg nem jön, addig incselkedve közelebb hajolok Reaganhoz.
- Remélem most én leszek a soros. - rákacsintok, aztán visszahúzódok. Mikor meglátom a kettes számot, akkor felnevetek.
- Ez meg az ivás utáni Pech.