Huszonhét év ami mögöttünk van.Épp csak elkezdtem az egyetemet amikor megismerkedtünk, és bár kezdetben nem tűnt úgy, hogy ez tovább mutatna annál az öt évnél amit az ember a campus falai között eltölt, mégis egymás mellett kötöttünk ki.Szívesen tekintek vissza azokra az időkre, a kilencvenes évek csendes lázadására, a változó világ színes forgatagára. Egy texasi lány voltam mérhetetlen önbizalommal, becsvággyal és konok természettel, mellé heves vérmérséklet is társult.Már korán megmutatkozott, hogy én képtelen vagyok a csendes vélemény nyilvánításra. Te sem az a könnyen engedő fajta voltál, és a kor előrehaladtával ez még inkább megmutatkozott nálad.Csökönyös vagy mint egy öszvér és ha valamit elhatározol azt tűzön vagy vízen keresztül viszed.Én sosem hittem abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert előbb vagy utóbb a gyengébbet mindig maga alá gyűri a dominánsabb, noha ez nálunk is bekövetkezett.Csendesen s majdnem észrevétlen, de mégis.Még az egyetemi évek alatt terhes lettem a legidősebb fiunkkal a most 25 éves Roderick-el, és bár sokan intettek tőle, nekünk eszünkbe sem jutott elvetetni.Három hónapos terhes voltam, mikor hivatalosan is összeházasodtunk.Viharos volt már az elején a házasságunk, és nyilvánvaló volt, hogy valakinek engednie kell ha nem akarunk szétmenni. Én engedtem.Támogattalak és próbáltam a kedvedre tenni, vezetni egy háztartást a gyerek mellett, és csinálni az egyetemet. Embertpróbáló időszak volt, de mentségedre legyen mondva, hogy nem húztad ki magad soha a teendők alól. Fáradtan is vigyáztál a picire, felkeltél hozzá éjszaka, ha én éppen a vizsgáimra készültem.Mégis, ez az első próbatétel megtépázta a kapcsolatunkat. Én elhanyagoltalak téged és  magamat is, nem figyeltem a külsőmre, vagy éppen arra, hogy nőként helyt álljak melletted.Hiába született meg 20 évvel ezelőtt Jefferson, a második és egyben legkisebb fiunk is, már érezhető volt, hogy ez a házasság darabjaira hullik, minden évvel egyre távolabb kerültünk egymástól. Én ragaszkodni akartam, te valahogyan nem tartottad már olyan fontosnak az érzelmeket. Nekem hiányoztál, én vajon hiányoztam neked?Mi változott? Aztán két évvel ezelőtt a házassági évfordulónkon meg akartalak lepni egy vacsorával. Valamit visszacsempészni azokból a régi időkből, amikor te egy olyan javaslattal álltál elő, amit azóta sem vagyok képes feldolgozni: nyitott házasságot akartál, én pedig ostoba módon belementem, mert éreztem, hogy ez az egyetlen lehetősége annak, hogy ne veszítselek el.Vajon meg is tetted, vagy engem akartál tesztelni?Tudni, hogy mi az amit még megtehetsz és mi az amit már nem? Egy dolgot azonban biztosan tudok: nem hagyom, hogy ezt a huszonhét évet bárki is felül írja, hogy bárki is elvegyen tőlem és a családodtól. Harcolni fogok érted. És ha már az sem lesz elég, akkor, és csak akkor engedlek el.Vajon mikor fogsz rájönni, hogy bennünket soha senki nem fog pótolni?Vajon én mikor fáradok bele ebbe az egészbe? / Nem egyszerű karakter, nem egyszerű életkor és nem egyszerű kapcsolat. Megkíván bizonyos szintű érettséget, de hiszek benne, hogy lesz aki meglátja benne a kihívást.Név kötött, az életkorban hagytam mozgásteret, a munka szabadon választható, és elég sok mindenben szintén maradt kellő szabad kéz a megalkotónak. Brad tehetős családból jön, ellentétben velem.PB ügyében is alkuképes vagyok, amit fentebb írtam, az csak ajánlat.Szeretném rendbehozni a házasságunkat, de ebben te is partner kell legyél./