Huszonnyolc év ami mögöttünk van.Épp csak elkezdtem az egyetemet amikor megismerkedtünk, és bár kezdetben nem tűnt úgy, hogy ez tovább mutatna annál az öt évnél amit az ember a campus falai között eltölt, mégis egymás mellett kötöttünk ki.Szívesen tekintek vissza azokra az időkre, a kilencvenes évek csendes lázadására, a változó világ színes forgatagára. Egy texasi lány voltam mérhetetlen önbizalommal, becsvággyal és konok természettel, mellé heves vérmérséklet is társult.Már korán megmutatkozott, hogy én képtelen vagyok a csendes vélemény nyilvánításra. Te sem az a könnyen engedő fajta voltál, és a kor előrehaladtával ez még inkább megmutatkozott nálad.Csökönyös vagy mint egy öszvér és ha valamit elhatározol azt tűzön vagy vízen keresztül viszed.Én sosem hittem abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert előbb vagy utóbb a gyengébbet mindig maga alá gyűri a dominánsabb, noha ez nálunk is bekövetkezett.Csendesen s majdnem észrevétlen, de mégis.Még az egyetemi évek alatt terhes lettem a legidősebb fiunkkal a most 25 éves Roderick-el, és bár sokan intettek tőle, nekünk eszünkbe sem jutott elvetetni.Három hónapos terhes voltam, mikor hivatalosan is összeházasodtunk.Viharos volt már az elején a házasságunk, és nyilvánvaló volt, hogy valakinek engednie kell ha nem akarunk szétmenni. Én engedtem.Támogattalak és próbáltam a kedvedre tenni, vezetni egy háztartást a gyerek mellett, és csinálni az egyetemet. Embertpróbáló időszak volt, de mentségedre legyen mondva, hogy nem húztad ki magad soha a teendők alól. Fáradtan is vigyáztál a picire, felkeltél hozzá éjszaka, ha én éppen a vizsgáimra készültem.Mégis, ez az első próbatétel megtépázta a kapcsolatunkat. Én elhanyagoltalak téged és  magamat is, nem figyeltem a külsőmre, vagy éppen arra, hogy nőként helyt álljak melletted.Hiába született meg 20 évvel ezelőtt Jefferson, a második és egyben legkisebb fiunk is, már érezhető volt, hogy ez a házasság darabjaira hullik, minden évvel egyre távolabb kerültünk egymástól. Én ragaszkodni akartam, te valahogyan nem tartottad már olyan fontosnak az érzelmeket. Nekem hiányoztál, én vajon hiányoztam neked?Mi változott? Aztán két évvel ezelőtt a házassági évfordulónkon meg akartalak lepni egy vacsorával. Valamit visszacsempészni azokból a régi időkből, amikor te egy olyan javaslattal álltál elő, amit azóta sem vagyok képes feldolgozni: nyitott házasságot akartál, én pedig ostoba módon belementem, mert éreztem, hogy ez az egyetlen lehetősége annak, hogy ne veszítselek el.
Tíz hónappal ezelőtt volt egy balesetem:egy autó ütött el a zebrán. A felépülés időszakában megint közel kerültünk egymáshoz, mint régen. Úgy tűnt, talán rendbe hozhatjuk a házasságunkat. Én legalábbis úgy hittem. Bár eddigre már mindketten számtalan kimondatlan titkot hurcoltunk, és hurcolunk a mai napig.Én sokáig képtelen voltam elárulni a házasságunkat,képtelen voltam más férfira gondolni. Nekem rád volt szükségem. Te merre jártál?
Tíz hónappal ezelőtt beleszerettem valakibe.Valakibe, aki valójában, ha azt vesszük nem is létezik. Sokak számára legalábbis.Ugyanakkor azt hiszem nem tudok kilépni a házasságomból sem.
Még mindig nyitott házasságban élünk, és nem beszélünk az egészről.A balesetből felépültem pár hónapja, és minden ott folytatódott ahol előzőleg abbamaradt.Beszélnünk kellene….hogyan tovább?