Legidősebb fiam. Huszonöt évvel ezelőtt születtél, épp csak elkezdtem az egyetemet, épp csak túl voltunk a második évfordulónkon az apáddal. Nem tudom, hogy ha nem esem teherbe veled, akkor is együtt maradtunk volna, bár ezen talán már kár is gondolkodni. Az első perctől imádtalak, amikor megláttalak, és az sem érdekelt, hogy akkor már negyven órás vajúdás volt mögöttem. Végül császármetszéssel jöttél a világra, köszönhetően annak, hogy a fenekeddel igyekeztél elsőként kifele a világba. Tulajdonképp ez már akkor is jel lehetett volna arra nézve mennyire nem akarsz majd a szabályoknak megfelelni, mennyire olyan leszel, mintha a természetedben belőlem és apádból a legrosszabb dolgokat gyúrták volna egybe.Kisgyermeknek eleven és mozgékony voltál. Szinte mindent erőből és nem észből akartál megoldani.Hamar tanultál meg járni, de később beszélni. Az önállósodás nehezen ment, én pedig féltettelek a világtól.Kamasznak éppen olyan nehezen kezelhető voltál, mint amilyen kisgyereknek. Állandó ellentmondás voltál: miközben tisztelettudó voltál, és udvarias éppen olyan konok és kitartóan ragaszkodó a saját igazához. Mindenről megvolt a saját véleményed.és abból nehezen engedtél.Tulajdonképpen mire felnőttél ez a vezértulajdonságod meg is maradt.
Egyetemre akartál menni, mi pedig támogattunk és támogatunk ebben a mai napig is.Mellette nem adtad fel a sport iránti elkötelezett szenvedélyedet sem. Ebben apád támogat, én inkább féltelek. Mint általában az anyák a fiaikat.
A lányok mindig körüldongtak. Ma egy vörös, holnap egy rövid hajú barna, vagy egy hirtelenszőke lopakodik ki hajnalban a szobádból. Nem mászok bele a magánéletedbe, bár te a legkisebb érdeklődést is annak veszed. Nagyon nehéz elfogadnom, hogy felnőttél, hogy felnőttetek, hiszen nekem mindig a kisfiaim maradtok az öcséddel együtt.
Pár éve már te is érzed, hogy apád és az én kapcsolatom nem a legjobb, de ezt próbálod diszkréten kezelni. Egy elcsípett beszélgetésből, melyet a testvéreddel folytattál meghallottam, hogy aggódsz. Mindig arra neveltünk, hogy a család mindenek előtt, igyekeztünk számodra biztonságos közeget biztosítani, és ezt most veszélyben érzed.Valójában azonban fogalmad sincs róla mi történik, én pedig nem akarom felfedni előttetek. Még nem érzem, hogy eljött volna az ideje.Gondoskodni akarok rólatok úgy mint régen, de mostanában egyre többször jössz oda hozzám, ölelsz át, vagy egyszerűen szó nélkül készítesz egy teát.Jól esik a törődésed kisfiam, de nem lesz semmi baj. Erős vagyok.
/Többet nem is szeretnék megszabni Rod karakterét illetően. Ő másabb természet mint az öccse. Roderick az erősebb a határozottabb és a dominánsabb. A név kötött, az életkor is, egyedül a PB tekintetében vagyok engedékeny. Minden más ötletet szívesen fogadok. Szeretném ha a karakter a saját lábán is megállna idővel. Saját plotokkal és játékokkal./