Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szerencsés vagyok.  A tegnapi után megint kihalásztam magamnak egy pokolian jól megírt és összerakott karaktert, amibe ha akarnék sem tudnék belekötni. Mák azt hiszem, hogy nem is akarok.  Szeretni jöttem Nate-t nem temetni, csakhogy némi fekete humort megengedjek magamnak Shakespeare után szabados átírattal.  Hát te! Mielőtt bármibe is nagyon bele mennék, azt kell mondjam: szépöcsém ez mestermunka a javából.  Az egy dolog, hogy olyan eredeti megoldások vannak benne, hogy messziről magához rántja az embert, de mellé még választékos, humoros (nem gyenge benne a fekete humor, és jajj én ezt nagyon bírom   ) és nem utolsó sorban pazar módon szövevényes. Bár mikor azt gondolnám, hogy elvesztem a történetben, valahol mindig fel tudok idézni egy-egy apróságot, ami megragadta a figyelmem. Mert ha én most mindenre ki akarnék térni, lehet, hogy az elfogadóm hosszabb lenne, mint azért az normál esetben nálam lenni szokott.

A jellemzésednél már az első bekezdésben elnevettem magam….és hallod, ilyen nincs…azon kaptam magam, hogy a kis gif-hez hasonlóan próbálgatom a pan am smile-t.  Hogy lehet ezt így megcsinálni? Szóval amikor egy írás ilyesmit vált ki az olvasóból az első mondatok után, ott az illető tud valamit, nem is kicsit. Már maga a különféle nyelvekre való utalás hihetetlen volt. A segítségnyújtásos részt azt olyan humorral oldottad meg mint egy kis verbális stand up.  Imádtam. Ahogyan felfogod a betegséged, ahogyan ebből saját magad számára valami semmiséget gyártasz, mintha nem is érdekelne. A képekkel végigillusztrált ki bemutató…hirtelen olyan sok mindent adtál, hogy csak kapkodtam a fejem, de mégsem lett tőle zavaros. Tökéletesen értettem, és abszolút egész képet kaptam rólad belőle.

Na hát a történeted az meg külön megérdemel egy misét. Tovább folytatódik a jellemzésben elkezdett felépítés, mégis itt az egész sokkal inkább novellaszerűvé válik, apró kis jelenetekkel, mik lassan kibontják az életedet.  Hogy miért kellett átvenned a bátyád helyét, hogy milyen volt és jelenleg milyen a kapcsolatotok. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz, hogyan keresed annak a lehetőségét, hogy az apád egyik legrosszabb anyagi malőrjéből megtaláld a kiutat. Odavagyok azért, ha valaki apró kis szemelvényeket fűz egybe, de a legjobban azt szeretem ha van bennük hihető, és az élvezhetőséget megőrző átkötés. Na nálad ez tökéletes megvolt, talán ezért is vesztem el szépen lassan az olvasásban, és élveztem végig az egész írásodat.  Az utolsó bekezdés aztán volt a kis cseresznye a tortahab tetején. A barátoddal való másnapos beszélgetés. Azt hiszem mindannyian voltunk már mindét oldalon, szóval tudjuk milyen az amikor úgy érzed élni sem akarsz, és milyen amikor nem hagyod cserben a legjobb barátodat. Az utolsó mondatod ütött. Azt hiszem azzal egy újabb fejezetet nyitottál.

Szerintem órákig tudnám dicsérni az olvasottságodat, a műveltséged (ne légy kishitű, ehhez bizony kell egyfajta széles látókör, hogy ilyet írni tudj) és a humorodat, ami hihetetlenül eredeti. Néha sötét, de pont ettől lehet szeretni. Lebilincselő stílusban írsz, imádtalak olvasni.  

A Tara-Plecsnit, egy újabb rajongással adom most át neked. Színt admin ad majd.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!