Kedves Grant Tanár úr!
Ha klasszik levelet akarnék írni akkor azt hiszem így kezdeném. Felvenném a jólnevelt kislány stílusomat és megpróbálnék elnézést kérni az összes baromságomért, amivel többnyire az Ön óráit tisztelem meg.Nem azért skippelem, mert ki nem állhatom a tárgyat….na jó egy kicsit azért ilyen is van benne, de elsősorban azért, mert csak kényszerből vettem fel. A nagyapám Chicago egyik legjobb gazdasági jogásza, így kénytelen kelletlen jó lenne nekem is konyítani valamit az amerikai jogrendszerhez.Ettől még nem szeretem. Nem azért szokásom amúgy minden lehetséges alkalmat megragadni, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam, mert nem kedvelem. Hanem azért, hogy végre megbuktasson, hogy bebizonyítsam a nagyapámnak, alkalmatlan vagyok erre a tantárgyra. Aláírom, hogy halapenot szórni a szendvicsébe elég amatőr és gyerekes húzás volt, főleg mert nem tudtam, hogy allergiás a csípősre. Amikor elvitték a mentők a campusról, azért bennem volt a para rendesen, és sokat gondolkodtam, hogy meglátogatom és elnézést kérek. Végül győzött a gyávaság és messziről drukkoltam, hogy rendbejöjjön. Előző karácsonyon kubai prostikat rendeltem magának, de nem házhoz, hanem az egyetemre, a téli szünet előtti utolsó napra. Ebből lett egy kis beszélgetésem az igazgatói irodában, de ez sem szegte kedvem, hogy végre elérjem: eltanácsoljon a tantárgyától.
Maga azonban született pedagógus lehet, vagy titokban valami pszicho gének lehetnek magába kódolva, mert a fejébe vette, hogy bármi áron, de eléri, hogy sikeres vizsgát tegyek amerikai jogból, függetlenül attól, hogy inkább laborpatkány vagyok, semmint aktakukac. Szóval rendre megadja a minimum kreditet, elérve ezzel, hogy továbbvihessem a tárgyát.
Nem sok dolgot tudok magáról, mármint magánemberként, mert ezzel nem sokat foglalkoztam amellett, hogy igyekezzek kikészíteni. Mondjuk lehet egyszerűbb lett volna odaállni, és szépen megkérni, ne engedjen át folyton, és egyszer végre jelentse ki: annyit értek a joghoz mint a némakacsa az operához. De eddig még nem jutottam el. Talán majd egyszer….addig maradnak a Tara-féle hülye húzások, amin maga mindig csak jót nevet. Ne csinálja, ezt, bosszankodjon már rajtam egy kicsit, ne csak mosolyogjon olyan….olyan...na jó, nem mondom ki, azért sem mondom ki!
De nem csak én vagyok ám cseles, hanem maga is. Pár hete csetelni kezdtem egy számomra ismeretlen sráccal. Amit még nem tudok, hogy a profil fake, és maga, Grant tanár úr, maga van mögötte. Remélem jól szórakozik a gép mögött rajtam, és addig örüljön, amíg nem jövök rá, hogy a fagyim visszanyalt.
(Grant tanár úr valódi született pedagógus, aki szerint nincs olyan, hogy lehetetlen. Maximalista. A tanításban is, és nem szívesen adja fel, emiatt sem veszi fel Tara húzásait, amik egyértelműen arra irányulnak, hogy a tanár úr eltanácsolja a tárgytól. Magánélet, minden egyéb a megalkotóra van bízva, ebbe a részébe nem szeretnék beleszólni. A név és az avatár is alkuképes. Dobj meg üzivel ha felkeltette az érdeklődésed a plot!)