Régóta nem tartom már számon, mikor találkoztunk utoljára. Mindig is csak a gondom származott abból, ha a közelemben tudtalak, jóllehet, ha ezt valaha is a szemedre vetném, azzal vádolnál, hogy pontosan én voltam az, aki a kezdetektől fogva bajba sodort téged és rossz példát tárt a szemeid elé. Csakhogy, drága kisöcsém, te sosem érzékelted a határt azon dolgok között, amiket még megengedhettünk magunknak, és azok között, amelyek nyilvánvalóan visszafordíthatatlan következményekkel jártak. Nem volt meg benned az a talpraesettség, ami bennem; a szerencse, ami a rossz döntéseid ellenére mégis a te javadra fordította volna a történéseket.
Mikor legutóbb befogadtalak pár napra, egyhavi lakbéremmel, na meg a laptopommal együtt távoztál az otthonomból, minek köszönhetően csak egy hajszálon múlott, hogy nem kerültem utcára, de időről időre még ezután is van képed felbukkanni, hogy pénzért könyörögj, esküdözve, hogy ezúttal tiszta vagy, és az is maradsz.

// NAGYON jól jönne a jelenlegi eseményekhez!
Konkrétumokért és további információkért ér fejbe vágni egy pm-el.