One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Raelyn&Dorian - Show me how to live

Dorian J. Lester
Today at 1:35 am



Dave & Lena § some cuts

Dave Connor
Today at 1:35 am



Dave&&Joy-Paranoid

Dave Connor
Today at 1:33 am



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Rose Kaminski
Today at 1:28 am



Lily & Nora | new directions

Nora Weston
Today at 1:23 am



Rae y Flor - Csajos hétvége

Raelyn J. Winters
Today at 1:19 am



Jules & Nick | everyday is a second chance

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:14 am



Nico & Charlie

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:12 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Pandora Vandekamp
Today at 12:49 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 1 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 52 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Meena Elliot Asher

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Meena Elliot Asher   Szomb. Május 06, 2017 5:02 pm


Meena E. Asher

A slágerben mindig van valami primitívség. Ez teszi lehetővé, hogy azonnal megjegyezzék, dúdolják, hogy mindenki által reprodukálható legyen.


Karakter típusa:saját
Teljes név: Meena Elliot Asher
Becenevek: Meena.
Születési hely, idő:New York
Kor: 32
Lakhely: Manhattan
Szexuális beállítottság: Hetero
Családi állapot:Egyedülálló
Csoport:Kutatás és oktatás
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
University of the City of New York-
Graduate School of Arts and Science - Zongora művész és tanár
Ha dolgozik//Munkabeosztás:Zongora tanár
Ha dolgozik// Munkahely: Manhattan Pre középiskola
Hobbi: úszás, lovaglás, tanítás, és a zene.

Lássuk, hogy milyen lehetek én. Zárkózott, mondhatni. Kedves és az a személy lennék én, aki utánad rohan, mert leejtettél egy húszast az utcán. Tanárnői jellemeknek megfelelően kedves és szerény vagyok. Gyenge ne bánts virágnak csúfoltak kiskoromban, hiszen mindenen sírva fakadtam, amin csak lehetett. Nagy vágyom volt, hogy állatorvos leszek, de sajnos nem tudnék megszúrni semmit és senkit, még akkor sem, ha az életét menteném meg vele. Talán az egyetlen gyengeségem a naivitásomon kívül. Hiszen hiszek a jóban, és abban, hogy kedvességgel mindent meglehet oldani. Persze ez nem nagy erény a mai önző és érzelemmentes világban. De nincs visszaút, talán még maradt pár ilyen ember a világban rajtam kívül. Fő célom, hogy a kezelhetetlen gyerekeket tanítsam, ha másra nem is, de a zene erejére. Hogy mennyi problémát elűz a füledben tomboló ritmus.  
Már régen jött a zene az életemben, anyám halála oly’ mértékben befolyásolt és mély fájdalomba sodort, hogy nem volt menekvés. Csak a zongora, ami üresen állt a nappaliba. Mindennap megütöttem egy billentyűt és végül elragadott a hangja az érintése, a létezése. A rossz elől menekültem az egyetlen szenvedélybe, az életembe.
A sportok sose volt az erősségem, csak is a szerencsés géneknek köszönhetem, hogy ilyen alakom van, anyám csodás genetikai ággal örvendezett meg. Az ő szemét örököltem, mindenben rá hasonlítok, talán ez is az oka, hogy apám nem hajlandó rám nézni. Bele törődtem, hogy a családi fő kapcsolatom, anyám halálával összetört és egyedül kell helyt állnom ebben a zord világban. Küzdeni mindenért, amit elértem. Ezért is nevezhetnek törtetőnek, de mindent, amit elértem saját erőből és szorgalomból hoztam össze.



A zongora nem öli meg a zenészt, ha az vadul játszik rajta.

Mindenki azt állítja, hogy nehéz fába vágtam a fejszémet, hiszen képtelenség ezekkel a gyerekekkel együtt dolgozni. Miért akarnék is ilyen nehéz esetekkel együtt dolgozni? Hiszen hosszabb a priuszuk, mint az én önéletrajzom. De nincs mit tenni, ha én nem fogok, akkor ki? Ki fogja meggátolni, hogy ne lőjék be magukat, vagy rabolják ki a közeli kisboltot? Inkább üljön a zongora mellett, vagy egy szobába az említett hangszerrel. Mert már azzal is elértem, hogy ne az utcán kódorogjon és a rendőrök ne vadásszanak rájuk. Nehéz, mert látom, hogy mennyire elhanyagoltak és mennyire sérültek érzelmileg. Hiszek benne, ha van egy ember az életükbe, aki meghallgatja őket, vagy csak csendben van mellettük, már elértünk valami haladást.
Pontosan így voltam akkor is, mikor Steve kilépett az ajtón és remegő hangon megköszönte a 40 perc csendet, amit biztosítottam és hozzá ért a zongorához. Melegség járta át a lelkemet, hiszen több mint féléve minden héten kétszer bejön, leül a sarokba és hallgatja, hogy játszom, vagy csak bedugja a fülhallgatót és tördeli az ujjait. Megéri a szenvedést, az álmatlan éjszakát, hogy a diákjaim, mit csinálhatnak.
Emlékszem, minden egyes percre. Velem szembe jött Vinnie, a jeges szél belekapott a hajamba, és a kezeim tele voltak a kottákkal és jegyzetekkel, amiket a zenetörténet órára gyűjtöttem, hogy mindenképp valami elhangozzon az órán. De hiába, mind hiába, semmi nem fogja meg őket. Steve kivételével.
Volt valami furcsa a járásában, laza volt, kicsit imbolygott, mintha nem lenne magánál. Mikor közelebb ért, gúnyos mosoly jelent meg az arcán, a szemei vérben forogtak, és nem értettem. Próbáltam mosolyogva elmenni mellette. Mikor már éreztem a szabadság szellőjét megragadta a karomat, ezzel persze elérte, hogy minden kiessen a kezemből. A rémülettől egy hang sem csúszott ki a számon. Megrökönyödve néztem rá, láttam, hogy a drog uralkodik felette.
A kezemet olyan mértékben szorította, hogy hallatszott a csontok törése. Hiába szóltam rá, hogy engedjen el, csak begurult még jobban. Nem tudtam tovább tűrni és próbáltam kiszabadulni a szorításából. De nem sikerült. Elértem azt, hogy valahogy a földre zuhantam, ekkor láttam meg, hogy nem volt üres a másik keze, valami fémes csillanás szúrt szemet és a félelem átvette az uralmat és próbáltam eltakarni a szememet, de nem azt vette célba, a kezem. Üvöltött az erek megdagadtak a nyakába és őrjöngve köpte a szavakat az arcomba, hogy elveszi tőlem azt, ami a legfontosabb és tartsam magam távol Steve-t. Mert nincs, aki terítsen neki az utcán. Hagyjak fel azzal az álmommal, hogy megmentem a környéken lakókat. Már nem hallottam mást, csak azt, ahogy a kézfejemben a csontok eltörnek és a földön vergődve üvöltök. De aztán megunva a fejemet verte a betonba, a hajam eltakarta az arcát, de azt tudom, hogy akkor egy csepp bűnbánat nem volt a szemébe, inkább csak düh.
Ez a múlt, most már kívülről meggyógyultam, több mint két éve történt, visszamentem az iskolába és művészettörténetet tanítok, viszont a zongora már csak álom. Hiszen a kezem állandóan remeg és nem sikerül tisztán játszani.
Vinnie-t letartóztatták és Steve is kiiratkozott az iskolából, magát hibáztatta a történtek miatt és közölte, hogy nem tud rám nézni. Talán ez az aprócska, és talán a legártatlanabb mondata, volt a legfájóbb. Hiszen apám is ezzel búcsúzott az érettségim után. Semmi gratuláció vagy ölelés.

Nem tudok rád nézni.

De talán most van remény, hiszen a fizioterápia valamelyest visszahozta a finommechanikát, de még a zongora mesterséghez igen csak kevés, viszont van egy orvos. Igaz méregdrága, de minden pénzt megér, hogy újra játszhassak.  Most már csak azt kell elérnem, hogy a betegének vegyen és megvizsgáljon. Mivel azt mondták nehéz bekerülni hozzá, de mint mondtam én nem vagyok az, aki feladja az álmait. Vinnie tönkre tette a karrieremet, és elvette az egyetlen szenvedélyemet, most pedig van egy apró reménysugár, hogy ismét zongorázhassak.

Ezekkel a pozitív szavakkal az elmémben léptem be a kórházba, hogy megkeresem személyesen a bizonyos orvost, aki telefonon sose elérhető. A szúrós fertőtlenítő szag marta az orromat és magabiztosan léptem be a liftbe, és mikor a remegő kézzel megnyomtam a gombot, minden önbizalmam és pozitivitás elszállt belőlem és már csak egy összetört tanárnő voltam, aki belenézett a tükörbe. Mikor a csengő jelezte, hogy megérkeztem, immáron remegő gyomorral szálltam ki és indultam meg az irodája felé, ahol már ültek páran. Mosolyogva leültem az egyik székre és vártam, hogy elfogyjanak az emberek, akik már szinte istenítették a doktort, akit az ajtó rejteget előlem.

Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Meena Elliot Asher   Pént. Május 12, 2017 1:11 am


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Meena! Very Happy
Juj zene :pls: Akarom mondani, hogy juj egy zongoratanárnő! Zenével foglalkozó karaktereink sajnos nem igazán vannak, így nagyon boldogan olvastam a lapodat, melyről cseppet sem mondható el a boldogság. Sad
Annyira kedves gesztusnak tartottam, amit csinálsz, mikor az előtörténetedet olvastam, aztán rá kellett döbbennem, hogy ezért nem tudsz most játszani, mert túl kedves vagy és mindenkinek segíteni akarsz és Steve is egy ilyen személy volt. Sajnálom mindazt, amit Vinnie művelt veled, biztos vagyok benne, hogy máig nem lehet könnyű számodra, hiszen elvette tőled azt, amit a legjobban szeretsz: a zenélést :pls:
Remélem, hogy ez a csodaorvos fogad majd téged és tud is segíteni majd a problémádon, mert mindaz, ami a testedet átjárja a zongorázás közben, az olyan mint egy varázslat és nem kéne abbahagynod, hiszen akkor a varázslatot se érezheted többé Embarassed
Látogasd meg a foglalókat, aztán keress magadnak pár játszótársat!



avatar
Admin
Play by :
Admin
Hozzászólások száma :
241

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Meena Elliot Asher

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ