One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

roar, lion, roar EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

roar, lion, roar EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

roar, lion, roar EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

roar, lion, roar EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

roar, lion, roar EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

roar, lion, roar EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

roar, lion, roar EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

roar, lion, roar EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

roar, lion, roar EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Leo Drom, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 roar, lion, roar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: roar, lion, roar   roar, lion, roar EmptyCsüt. Okt. 10, 2019 2:46 pm



for the #Gang
Friends are God's way to apologize for our families.

Még ott pezseg a meccs utáni bugi a véremben, ami egyre csak hajtana, tovább, előre, mintha soha nem lenne megállás, főleg nem elfáradás; persze holnap majd tuti nem kelek fel délután kettőig, akkor is csak azért, hogy betoljak egy ötfős családi ebédet egymagam, aztán visszafekszem durmolni. Ez a szép az évkezdésben; még nyoma sincs a pániknak, ami a vizsgaidőszak előtt pár héttel kap el.
Egyelőre még abban sem vagyok biztos, milyen órákat vettem fel idén.
De mindez most nem is számít, mert megnyertük a csapattal az első meccset, ahol én voltam az offenzív irányító. A parancsnok, ha úgy tetszik. Esélyük sem volt, ők voltak a Marc Bolan az én Bowie-mhoz. How many times does an angel fall? Minden alkalommal, mikor a mi deffenzív játékunkat próbálja kijátszani!
Nem mondom, hogy a tavalyi hasonló sikerélmények után ne buliztunk volna egy isteneset; mégiscsak második évben sikerült évtizedes, valljuk be, szopás után nyernünk sorban másodjára. De az más volt. Ott voltam, meg minden, és bizonyos értelemben nagyon is sikeres volt, de így utólag pont olyan, mint bármelyik másik nap. Nem volt jelentősége, legalábbis már nincs, mivel rá kellett jönnöm, hogy igazából nem a barátaim.
Jesszus, ezt a hisztit… Csaj lettem! S.O.S.!
Szóval… Igazából mégis csak az a lényeg, hogy jobb előérzettel indulok neki a mai estének, mint a tavalyinak, pedig negyed annyi lány sincs. Bár köztem meg Goldberg között nem kell sokat bokszolni ahhoz, hogy rájöjjünk, melyikünk a vezéregyéniség. És hogy ki tudná egy ütéssel legyűrni a másikat.
Mit tudsz te Jézusról? Zsidó vagy – hunyorgom rá. Biztos vagyok benne, hogy Jézus csipázza a focit. Főleg, ha én játszom. Valakinek muszáj, ha már a családom ma úgyse jött el. – A legközelebbi, akit ismersz, az Jesus volt… De ő felközötött téged a focipálya kapujára.
És az erről készített kép továbbra is az egyik kedvencem, amit ki is raknék a falamra, ahogy ott nyáladzanak vörös fejjel, ha nem kockáztatnám vele Park jókedvét, vagy azt, hogy melegnek nézzenek. Mindenesetre, akkor és ott egy éra kezdődött, de nem hazudok, sokkal szívesebben ismertem meg a két csajt, mint ezt a két nyüzügét. És majdnem biztos vagyok benne, hogy Reagan az előbb bokán akart rúgni, de nem tette, szóval kábé jegyesek lehetünk az ő weirdo párhuzamos univerzumában. A következő lépés lehet, az lesz, hogy végre szavamon fog és lefekszik velem; utána persze felvágja a hasamat és belém petézik, de a gyerekeink legalább szépek lennének.
Majdnem olyan szépek, mint az odébb elsuhanó pomponlányok, akikre Goldberg mutat. – Á, lejárt lemez – legyintek. – És nem váltogatják őket elég gyakran. – Ezt a megjegyzést főleg Goldbergnek szánom, bár az efféle gondokat valószínűleg csak hírből ismeri, meg az Amerikai Pitéből, vagy annak a fura, japán meseváltozatából… Mondjuk arról, amit utána hablatyol, nem sokat értek, és ezért gondolom, hogy ez megint valami stréber cucc lehet. – HA! Beégetett téged! Egy csaj égetett be téged! Egy stréber csaj! HA! – mutatok rá jöt röhögve magamban, bár valószínűleg csak én találom ilyen viccesnek. Meg esetleg Reagan, mert hát, ha valaki fájdalmat érez… Azért ha Kaylee esetleg mégis rám pillantana, angyalian elvigyorodom. Már addig, míg megjegyzést nem tesz a kocsimra.
Hé! Csak hogy tudd, a Camaro teljesen létezik! Ami azt illeti, itt is parkolok vele! – kutatok a farmerem zsebében, hogy végül az egyik hátsóból előhúzzam a kulcsot. Vagyis, a pittyentőt. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, mi a neve, de fényes és fekete, és gombok vannak rajta, úgyhogy engem lenyűgözött. Széles vigyorral nyomom meg rajta a zároldó gombot. – És itt is van… Valahol…! – A pittyenés ugyanis mintha egyszerre hat különböző irányból jönne. Tanácstalanul vakarom meg a fejem búbját. Még mindig sok az autó a parkolóban. – Hát, megvárhatjuk, hogy mindenki elmenjen… Nem, várjatok! Majdnem biztos vagyok benne, hogy amellett a fa mellett állok! – mutatok egy pontra. Pontosabban, majdnem biztos vagyok benne, hogy egy fa mellett állok, de épp a Camaro valódiságát kérdőjelezik meg, úgyhogy ennyi igazán jár. Most futottam le kábé két maratont a pályán, nekik sem árt egy kis séta.
Ezt persze hangosan nem mondom ki. Annál jobban ismerem a nőket.
Csak hogy tudjátok, másfél liter sört is megihatok, és elég egy órát várnom, hogy a véralkohol szintem a megengedett alá essen! – emelem fel a mutatóujjam. – Tudomány, ó, igen! – És ezzel az erővel adok is magamnak egy ön-pacsit. Parker most nincs itt, hogy fogadja, a legutóbb meg majdnem kificamítottam Goldberg jobbkarját. Szüksége van rá, ha már barátnője nincs. – Mellesleg meg sokkal jobban vezetek néhány sör után.
Ez pedig tudományos tény. Mint a célzó víz.
Ahogy közelebb érünk a részhez, amiben már nagyjából biztos vagyok, megint megnyomom a gombot, és ekkor már a villanást is látom. Nagy kő esik le a szívemről, hogy tényleg itt van. – Na? Most mondd, hogy nem létezik! – lököm meg a csípőmmel… Hát, szándék szerint Kaylee-ét, de valószínűleg inkább a bordáit. Úgy pattanok a fekete kocsi elé és simítok végig az elején, mint a modellek a bemutatótermekben. – Chevrolet Camaro 2SS, 2017-es évjárat, V8-as 6.2 literes motor, 455 lóerő, hátsókerék meghajtás, sportfelfüggesztés, és… És kit hülyítek – csóválom meg a fejem, rájőve, hogy automatikusan Goldberghez kezdtem beszélni. Odébb lépek, hogy inkább Reagant vegyem célba. – Tolatókamera, napfénytető, fűthető ülés, és abszolút semmi lábhely hátul, szóval verekedjetek meg a helyekért. És ha megpróbálsz átgurulni a motorháztetőn, a kocsi gurul át rajtad, capiche? – mutatok fenyegetően Goldberg felé. Láttam én, hogy már lendült volna a lába!
Még egy trükk azért van a tarsolyomban, széles vigyorral mutatom fel a pittyentőt, majd az egyik gombot megnyomva hirtelen magától életre kel a motor. – És! Mivel megkaptam végre a sportösztöndíj-utalást, van pénzem benzinre is! Tudtátok, hogy a benzin, kábé, kurva drága? Ennyiért még kondi bérletet sem vennék… – csóválom a fejemet, miközben előre döntöm a két ülést, hogy hátsó ajtó híján (hé, ezt nem arra tervezték, hogy focira vigyem benne a hat éves ikreimet!) ott másszanak át a szerencsétlen vesztesek. – A leghalványabb fogalmam sincs, mi a fene az a BC. De amíg kapok valami zsíros kaját, mondjuk egy akkora hambit, mint a fejem, meg fél kiló sültkrumplit, tőlem bármi jöhet.


credit •  roar, lion, roar 2075961653  

Daniel S. Ramsay
Diákok
Play by :
» alexander ludwig
Kor :
24
Foglalkozás :
» egyetemista, 'jock', munkakereső
Hozzászólások száma :
45

roar, lion, roar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: roar, lion, roar   roar, lion, roar EmptySzomb. Okt. 05, 2019 7:59 pm


Rea & the others
'If I got rid of my demons, I'd lose my angels.'
Nem vagyok teljesen biztos, hogy el akarok menni, pedig közel két órája még ujjongtam az ötletért. Nézzük meg Danék focimeccsét, micsoda pazar egy ötlet és nem csak azért, mert megígértem Abelnek két napja, hogy nem csupán akkor fogom kidugni orromat a szobámból, amikor fürdeni és enni megyek. Lehet egy icike-picikét igazuk van abban, hogy jobban érezném magam, ha nem Hannah után bőgnék, szerintem amúgy sem tudják, mindössze sejtik, hogy mostanság nem túl rózsás köztünk a helyzet.
Nem vészes a meccs, bár lassan kezdem magam meglehetősen egyedül érezni így Abel és Kaylee mellett, akikről első ránézésre feltűnik, hogy nem értenek éspervagy nem érdekli őket mélységesen a foci, én meg itt hangosan baszdmegolok minden elrontott labdára és pattanok fel üvöltve a szép megmozdulásokra, meg se lepődök, hogy torkom kezd kiszáradni.
- Abelem, nem szeretnél nekem hozni egy jó hideg csapolt sört? - kérem meg. Miért őt? Hát nem szegényt Kayleet fogom ugráltatni sörért, én meg túlságosan lelátóra való vagyok, így maradt Abel, kis csodapintyem. Kezébe nyomok néhány dolcsit egy néma "köszi" tátogás közben. Mégis mi baja lehetne?
- Csak nem önti ki... Ja, mármint hogy Abel ér vissza egyben? Óh, adja az ég! - De nem, tényleg, én bízok benne, csak vesz nekem egy sört, esetleg magának is, netalántán ha futja a pénzből még Kayleera is gondol valami finomsággal, hiába nem kért a lány semmit, aztán már csak a lépcsőn kell vigyáznia felfelé. Ez azért szokott sikerülni húsz felett.

Megfeszülnek izmaim, felugrok helyemről több szurkolóval egyszerre, de csak egyöntetűen a csalódottság "ahh"-ja hallatszik a lelátóról. Majdnem megvolt. Visszahuppanok a helyemre, ismételten megjegyzem magamnak, hogy jól tettem, amikor levágattam a hajamat.
Észreveszem Abet. Kettőt kell pislognom, hogy felfogjam, mit látok. Mint akit öt ló erőszakolt volna meg, majd hugyozott le. Elveszem a poharat és fel sem tudom fogni, hogy ezt miként tudta összehozni.
- Ezt nem hiszem el... Hogy??? - tárom szét érthetetlenül a karomat grimasz közben. Halvány lila fogalmam sincs, hogyan tud ennyire szerencsétlen lenni, még egy sörért sem lehet elküldeni és végül Kaylee gyanakvásainak lett igazuk. Nagy és keserves sóhajjal dobom le kezemből a közel üres üveget, ezzel én már nem tudok mit kezdeni.
- Hé! Ne szemetelj - böki meg vállamat a mellettem ülő férfi, mire totál kiakadtan húzom el számat, hogy hát baszki, ne már hogy ő is kezdi.
- Oh, egek!  - forgatom szemeimet végül megadva magam, mert amúgy tökre igaza van, de... inkább hagyjuk is. A meccs további szakaszában próbálom élvezni a sport szépségét. Egyre jobban kezdem bírni Kayleet, pedig mikor megéreztem rajta, hogy miként van a Dan témában, valahol a süllyesztő környékére került akaratom ellenére is. De jah, dögös, ahogy kezdi felvenni a szurkolói vénát. Ami pedig Abelt illeti... nos, hát, igen.

Megtorpanok és kérdőn pillantok hátra, mikor megérzem, hogy Abel hirtelen irányváltással elfoglalja az árnyékom helyét, majd próbálom kiszűrni, hogy kitől húzhatja be fülét-farkát, na meg a sörömet, de mivel nem akad meg senkin sem a szemem a tömegben, tán jobb is, ha nem akadok le a dolgon. Oké, hogy Abelt talán engedték néha vezetni és még az sem kizárt, hogy kocsija van, vagy volt, de egy valamit nagyon nem értek...
- A-a, de milyen kocsi? Nem inni megyünk? - Én tényleg ebben a hitben voltam, ami pedig egyet jelent a no drive felirattal, úgyhogy részemről ebből nincs probléma, amúgy is a tömegközlekedéshez vagyok hozzászokva. Aztán berobban Dan és jön a megszokott pasis nyúzás a haverok között, már amennyiben tényleg haverok, de szerintem azok.
Sehogy sem maradhatott leplezetten Abel csajozása, én meg alsó ajkamat nyalva bólogatni kezdek Dan megállapítására, s összerakom, hogy min úszott el a söröm. Igazán szomorú.
- Szűzanyám! - reagálok Dan monológjára és egy kicsit reménykedem, hogy nem nekem kezdi a szerelmes regét, oldalra pillantok Abelre és Kayleera, ám hasztalan, mert így is kezdek libabőrös lenni. Erre a micsoda szövegre semmi szükség nem volt, akkor is eljöttem volna szurkolni, ha nem Dan játszott volna. Vagyis nem biztos, de mindegy.
Dan és Kaylee nekiállnak szívecskéket dobálni egymásra, Abel meg jön az Isten milyen sportot űz dumával, én pedig az eddiginél is jobban megérzem Hannah hiányát. Szerintem a srácok még mindig azt hiszik, hogy csak azért nem jött el, mert dolgozik.
- Nem, mi nem vagyunk Kaylee Benettek, de ne búsulj, biztosan akad valaki, aki szívesen neked adományozná - veregetem meg a vállát. - Hát, én ki szoktam mosni a zokniimat, szóval... - megvonom a vállamat és ezúttal sem azon akadok fenn, amin Abe várná, s időközben próbálok a metró irányába tendálni, vagy csak szimplán le az útról, mert nem akarom, hogy elüssenek.
- Daniel mozdulj már meg! - kiáltja hangosan, feltételezi a kocsis is valahogy ezt próbálja zongorázni neki dudaszóval.
- Te nem akarsz inkább a pomponlányokkal menni? - fordulok Abe felé, hogy visszaszúrjak a csodálatos robotika beszámolója után. Hiába vagyok, ha egyáltalán még "vagyok" kapcsoltban, most valamiért jobban együtt tudok érezni Abevel, mintsem a szerelmeskedő még nem szerelmes pár tagjaival. Dan jön, mert Kaylee is itt van, mi sem világosabb, ellenben igencsak kedvemre van, hogy "művelődni" megyünk.
- Hát, mondanám a Woodhavent, mint minőségi időtöltés, de elég gáz ott inni, ahol dolgozom, szóval mehetnénk inkább BC például - húzom elő első ötletlapomat és meg sem fordul fejemben, hogy nem ismerik azt a helyet. BC-t mindenki ismeri...  

Reagan Moore
Munkások
Play by :
Ashley Nicolette Frangipane (Halsey)
Kor :
24
Foglalkozás :
Barmaid + Idegenvezető
Hozzászólások száma :
20

roar, lion, roar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: roar, lion, roar   roar, lion, roar EmptyCsüt. Okt. 03, 2019 10:02 pm


for my commune
" WELCOME TO THE DREAM TEAM "

- Szerinted egyben visszaér? - dőlök kissé jobbra, Reagan felé, s miközben felteszem a kérdést, a távozó Abel hátát figyelem, amint sietősen szedi a lépcsőfokokat, majd eltűnik a büfé irányában. Magam részéről nem kértem semmit, hiszen a táskámban ott pihent a kulacsom, amit indulás előtt töltöttem fel vízzel, és tökéletesen jó szolgálatot tesz, ami a folyadékbevitelem illeti. Azt azonban nem vettem volna készpénznek, hogy a mellettem ülő lány söre gyorsan, és precízen kerül leszállításra. Abel mágnesként vonzotta a lehetetlennél lehetetlenebb helyzeteket. Olyannyira, hogy már kezdtem arra gyanakodni, direkt módon kereste a bajt. Szemeim ismét a pályára szegeztem, s próbáltam a minimális ismeretem előhalászni. Nem értettem a sportokhoz, így a foci is teljesen kimaradt, így a játékszabályokhoz pont annyi közöm volt, mint a kvantumfizikához. Az emberi test viszont annál inkább az én terepem volt, s egészen lenyűgözött az, mi mindenre képesek a játékosok, legfőképpen fizikailag. Ahogyan a különféle alkatú, és testfelépítésű focisták egymásnak feszültek, mindeközben mások hihetetlen gyorsasággal futottak a pálya egyik végéből a másikba. Pontosan ezért arra kérdés nélkül tudtam a választ, ki miért van azon a bizonyos pozíción. - Nyugtass meg mindkettőnket, hogy ezt csak viccnek szántad. -
Az időközben visszatérő fiúra pillantok, na meg arra a bizonyos sörre, melynek háttértörténetét hallva grimaszba rándul az arcom, pontosan azt mutatva, amire gondolok, miszerint ez egész egyszerűen pfúj, miközben ő finom agresszivitással passzíroz Reagan mellé, s ül le a másik oldalamra. Nem mintha Rea keze nem lenne elég hosszú, hogy rajtam keresztül átnyúljon, s elkapja Abelt, így én nem fogadnék arra, hogy ettől a cseltől biztonságba került. A kérdésére helyeslően bólintottam, majd a továbbiakban a meccsnek szántam a figyelmem, amit meglepő módon sokkal jobban élveztem, mint azt valaha is feltételezem volna magamról. Többször is azon kaptam magam, hogy felpattanok a padról a többi szurkolóval együtt, és telitorokból kiabálok.
Ez a fajta újszerű extázis hatása alatt állva ballagok a többiekkel együtt a metró felé, amikor egyszer csak berobban az a személy, aki miatt tulajdonképpen eljöttünk.
- Tudod Abe, nem sok dologban egyezik a véleményünk Danel, de ebben igazat adok neki. Bocsi. - együttérzésemet kifejezve paskoltam meg finoman Abel vállát, elvégre nem szeretek a rossz hírhozó lenni. Pedig ebben a témában elmondtam már a véleményem Neki, de lehet meg sem hallotta, amit akkor mondtam.  - Nagyon szuper meccs volt! -
Bukik ki belőlem lelkesen, amikor tekintetem találkozik Danielével, és széles mosollyal viszonzom az övét. Amikor pedig a touchdownt említi, láthatóan meglepődőm.
- Tényleg? Ez igazán kedves tőled, köszönöm! - kerekednek el a szemeim, majd ismét elmosolyodom, s hunyorogva hallgatom a folytatást. Természetesen semmi ellenvetésem, hogy osztozzam a „kedvesebbik anyjával”. Tovább haladunk, vagy is csak haladnánk, mert a nap sztárja lemarad, én pedig a vállam fölött hátra pillantva nézek vissza.  - Többször említetted már azt az autót, de én még sosem láttam. Ti? -
Pillantok Reára, majd Abere, végül Danielre, amolyan „ne duzzogj, gyerünk már” féle tekintettel. A táskámba nyúlok, s előkeresem a kulacsom, s nagyokat kortyolok belőle, s miután elteszem, előveszem a bérletem. Nem sietem el a procedúrát, de Abel még mindig a gondolatmenetét darálja.
- Mindig meglepsz, mennyire borasztóan kocka tudsz lenni. - nézek hitetlenkedve Abere. - Szerintem szó sincs itt robot elméletről, hanem Dan ezalkalommal szeretne velünk ünnepelni. Egy kis minőségi időtöltés az albérleten kívül. -
Bólogatok serényen, majd Reagan felé húzok megint
- Ismersz valami jó helyet itt a közelben? Tudod, én nem vagyok valami jártas ilyen helyekben, Abe még annyira sem, Danielnek pedig ezúttal legyen meglepetés, hová megyünk. - ismét rámosolygok Danre, és fel sem merül bennem, hogy ellenkezne a meglepetés ellen. Mindenki szereti a meglepetéseket, nem? - Az első kört én állom! -


Kaylee Bennett
Diákok
Play by :
Nicole Gale Anderson ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
Student - Columbia, Physicians and Surgeons
Hozzászólások száma :
14

roar, lion, roar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: roar, lion, roar   roar, lion, roar EmptySzer. Okt. 02, 2019 3:20 pm


to guys


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokat értek a meccsből. Apa mindig összehívja a család férfi tagjait (akik közül páran továbbra sem értik, hogy én ilyenkor miért vagyok jelen), mikor Super Bowl van, de sose sikerült megértenem se a játék értelmét, se a szabályrendszerét. Mármint, a szabályokat tudom, de nem értem. A gyakorlati része nekem nem megy. Ennek ellenére most itt vagyok, egy egyetemi foci meccsen. Reagan küldött el, hogy hozzak neki egy sört, én pedig így tettem, miután adott nekem pénzt, hogy magamnak is vehessek valami undorítóan cukros cuccot. Csakhogy a küldetés félbemaradt, mikor kiszúrtam a fekete hajú szépséget a sorban. Gyerünk Abe, Goldbergizáld őt!  
- Tudod, nagyon szép arcod van, szinte tökéletesen szimmetrikus. Ezt nem csak úgy mondom, nagyon sok arcot szoktam látni a hullaházban, és … áh, helló! – köszöntem oda a felém magasodó fickóra, aki mellénk lépett. Jókor jött volna, mert közben én is észrevettem, hogy megint hullákat emlegetek. Csakhogy jobban örültem volna, ha úgy … százötven centivel kisebb lenne. – Hé, az nem tiéd! – kértem ki magamnak sértődötten, mikor csak úgy kikapta a kezemből a poharat, amit Reagannek kellett volna vinnem.
-  Már az – javított ki roppant éleslátón, majd kicsit magasabbra emelte a poharat, érzékeltetve, hogy sokkal nagyobb nálam. – Mit csinálsz, elveszed?
Nem. Szólok Reagannak és ő majd szétrúgja a segged, feleltem volna legszívesebben, de magamon éreztem a lány pillantását, úgyhogy ennél sokkal bátrabbnak kellett mutatkoznom. Mit csinálna a helyemben Batman?
-Tessék, a söröd Reagan – sétáltam vissza kócosan, láthatóan megviseltebb állapotban a lányokhoz, mint ahogy távoztam. Rea felé nyújtva a poharat, amiben nagyjából három korty sör lehetett. – Ennyit tudtam kifacsarni a pólómból miután rám öntötte az egyik izomagyú – magyaráztam neki, gyorsan helyet cserélve Kaylee-val, hogy amolyan falként funkcionáljon kettőnk között. Plusz, így közelebb voltam a lépcsőhöz, ha esetleg Reagan üldözni akart volna, amiért sör nélkül maradt.
- Jaj ne, lemaradtam a pomponlányokról? – fordultam Kaylee felé kissé csalódottan, mikor láttam visszafutni a pályára a játékosokat. A nyakamat nyújtva figyeltem a pályát, Dant keresve. Általában könnyű őt megtalálni, csak a legnagyobb objektumot kell keresni, de a foci pályán csak nagy objektumok futkostak fel-alá, egymást próbálva megölni. Apa régen elmagyarázta, hogy nem kinyírni akarják egymást, de … a látszat mást sugall, mikor vonatként szaladnak egymásba a játékosok.

A meccs végeztével Reagan mögé bújva mentem le a lépcsőn a lelátóról, mikor találkozott a tekintetem az óriással, aki leöntött a sörrel, amit neki vittem volna. Mikor már kellő távolságba kerültünk, csak akkor soroltam ki mögüle, de ha furcsállva is nézett rám, csak lazán legyintettem egyet. Ismer már, talán rá se kérdez. Nem szívesen beszélnék a srácról, aki sörrel locsolt meg.
- Jöhettünk volna kocsival is. Shelbyt a múltkor vittem szerelőhöz, szóval már nem akar leesni a bal hátsó kereke – magyaráztam a lányoknak, miközben a parkolóban lévő kocsikat figyeltem. A szerelő is megmondta, hogy többe kerülne Shelbyt helyrehozni, mint venni egy új kocsit, de … egy régi barátot nem dob csak úgy el az ember. De talán jobb is, hogy nem vele jöttünk. Az itteni autók tuti kicsúfolták volna. Láttam a Verdákat, tudnak azok is gonoszok lenni.
- ÁÁHH! – kiáltok fel ijedtemben, mikor valaki a hóna alá kapja a fejemet, és elkezdi belőle kimasszírozni az agyamat. Az ember azt hinné, hogy annyi gimis koki után, amennyit én kaptam, az ember fejbőrében lévő receptorok tönkre mennek. Sajnos azonban nem. Ahogy a focisták hónalja sem lett illatosabb a gimi óta. – Nagyon vicces, de nem is mondtam olyat, hogy … melengette – a többi viszont nagyjából stimmelt, csak épp azután nem sokkal érkezett meg az égimeszelő, aki a pasi/testőr szerepet tölthette be. – Nagyon is jól ment, amíg el nem vonta a figyelmét az az óriás – tettem hozzá száj húzva, miközben visszaigazgattam a kontaktlencsém, ami akkor mozdulhatott el, mikor Dan szorongatása miatt kiakartak ugrani a szemgolyóim.
- Nem hinném, hogy Jézus nagy focirajongó lenne – jegyeztem meg Kaylee és Dan felé pillantva, mikor már újra tisztán láttam. – Inkább olyan vitorlás, horgászós pasasnak tűnik – elvégre, ha letud csendesíteni egy vihart, akkor fel is tud támasztani egyet, igaz? Azzal pedig tuti jól befogná a szelet a vitorlákba. Kalózként szép karriert futhatott volna be.
- Mi persze nem kapunk touchdownt – súgtam oda száj húzva Reagannek. – Találd ki, hogy kinek a büdös zokniját hagyja majd ki a Goldberg család mikulása – igen, van saját Mikulásunk. Nagy családi körben persze csak a hanuka, de mivel Bostonban főleg keresztény volt mindenki, anyáék nem akarták, hogy ebből is kimaradjak, tehát mindig megtartottuk a karácsonyt. A Goldberg családnak tehát van egy saját mikulása, mert a nagyi szerint az eredeti egy perverz vénember, akinek börtönben lenne a helye. A mienk viszont olyan, mint Batman, csak … a mániás depresszió nélkül.
- Szerintetek létezhet, hogy leállt az… agya? – pillantottam a mellettem álló két lányra, majd Danre, aki szoborként állt a kocsi előtt, aminek a volánja mögött a férfi vadul fejelgette már szinte a dudát. Dan nem kevés agyrázkódáson lehet túl a foci miatt, úgyhogy nem is volna olyan meglepő, ha egyszer csak beállna nála a spontán agyhalál. Habár, kétlem, hogy az sokat változtatna az alap Danen.  
– Szóval nem a csapattal mész bulizni? – pillantottam Danre meglepve, mikor újra öntudatra ébredt. Nem rá vall, hogy ne pomponlányokkal akarjon bulizni. Ez még rám se vallana. – Na és a pomponlányok, akik ott mennek? – mutattam az ujjammal a lányok egy vonuló csoportja felé. Csak onnan tudtam, hogy mik is ők, mert még mindig az egyenruhában voltak. Plusz, szépek voltak, mint az álom. – Gyanús ez nekem. Készülsz valamire. Vagy csak egy nagyon élethű robot vagy, akit a jövőből küldtek, hogy kiiktassa Dant és átvegye a helyét – ahogy ezt kimondtam, már nem is tűnt olyan valóságosnak. Úgy értem … hacsak a robotok nem szexfüggők, akkor nincs logikus magyarázata annak, hogy miért akarnának Dan testébe bújni. – Felfogom találni az időgépet, és ezt jöttél megakadályozni, igaz? Bár, ha az én technikámat alkalmaztad, hogy vissza gyere az időben, akkor te is meghalsz, mert nem fog létezni az a jövő, amiben visszatudnál jönni megölni, mert nem tudom befejezni a munkám, szóval öngyilkos küldetés lenne. Ez illik egy robotra – hunyorogtam rá gyanakodva. Persze, csak viccelek, bármennyire is király lenne az, ha engem jött volna megölni egy terminátor a jövőből, sajnos nem valami nagy az esély arra, hogy ezt Dan alakjában akarnák megtenni. Célszerűbb volna egy bombázó alakját felvenni és felcsalni egy szobába, ahol nincsenek szemtanúk. Egy terminátor tudná ezt.
- Kivéve, ha a robotika három törvénye alapján működsz, de idővel úgy is mind fellázadnak, szóval az se lenne olyan meglepő, ha megszegnéd ezeket - elmélkedtem, a nem létező szakállamat simogatva. - Nagyon robotgyanús ez nekem - hajoltam közelebb Rea-hez és Kaylee-hoz. - Ez megmagyarázná azt is, hogyan tud ennyit inni... - súgtam nekik, miközben Dant tartottam szemmel. A bizonyítékok csak gyűlnek és gyűlnek ...  

Abel J. Goldberg
Diákok
Play by :
Dylan O'Brien
Kor :
26
Foglalkozás :
rezidens kórboncnok
Hozzászólások száma :
40

roar, lion, roar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: roar, lion, roar   roar, lion, roar EmptyPént. Szept. 27, 2019 10:30 pm



for the #Gang
Friends are God's way to apologize for our families.

Az edző szerint híztam.
Oké, csak a súlyomra tett egy megjegyzést, ami inkább megállapítás volt, de az előző hetet végig a húgaimmal és anyáékkal töltöttem, aztán meg hazamentem, és csak Goldberg volt ott, még Reagan is végig dolgozott, szóval a lényeg, hogy a lányokkal meg Goldberggel nem volt túl sok férfias izzás odahaza. Alapból nem szokott gondot okozni a váltás a két külön világ között, az egyikben az akciókért lelkesedek a ruhaboltban, a másikban meg egy különösen szép fingért, ami jól rezonált az öltözőben, megesik. Most mégis valahogy magamra vettem – egészen addig, míg a következő szava az nem volt, hogy mostantól nem running back, hanem irányító vagyok.
Túl kövér, vagyis, nagydarab lettem ahhoz, hogy jól tudjak fordulni, és a másodévesek között találtak egy ígéreteset. Egész nyáron güriztem, hogy jó offenzívet tudjunk nyomni; és most, a St. Francis ellen, lenyomjuk az első borostyánligás meccsünket.
Nem volt már közelgő lehetőség sem arra, hogy véletlenül nyerjenek – a negyedik negyed harmadik playénél a vörösök két touchdownt nyomtak, mi hármat, abból egyet én, és Felkins rúgott egy mezőnygólt az előző negyedben.
Mégis izgultam. Tökéletes befejezést akartam az első meccsnek, ahol irányító vagyok; az egész lelátó megtelt a Kraft Fielden, mindenütt kék örvénylést láttam. Néhány évvel ezelőttig a Columbia Lions szégyenfolt volt. Egy srác úgy írta le a rezesbandából a nekünk való lelkesítést: "mintha házibulit tartanál, miközben ég a tető".
Aztán megjött az Edző, épp abban az évben, hogy én bekerültem a csapatba. Előtte profi ligákat edzett, csak nyugdíjazták, a Columbia meg nyilván hajlandó volt fizetni, és meg is lett az ára. A toplista elejére kerültünk, a dobogós helyekre. Ennyi szurkoló a nyolcvanas évek óta nem járt a meccseinkre, főleg este.
Szembenézek a St. Francis vörösbe öltözött deffenzív vonalával, a halántékomról izzadtságcseppek csorognak, a szívemben meg valahol a torkom meg az orrom között dobog. Felhangzik a sípszó, én pedig teli torokból üvöltöm:
Tizenhárom!Hatvannégy! Jobb, három!
Ez nem mond sokat az ellenfélnek, a nézőknek meg pontosan semmit; de mi mind tudjuk, mi a dolgunk. És amint a centerként pozícionált Milner passzolja a labdát, már nem látom a nézőteret, aminek egészen elején, az ő érdekükben remélem, hogy kék szurkolói pólóban, ott ül ez a bagázs, akikkel lakom.

A parkolóban érem utol őket. Nem azért, mintha bármelyikünk is megengedhetne magának egy kocsit (vagy én bele a benzint, mint kiderült), de arra a legrövidebb az út a metrólejáró felé. Nem lepődtem meg azon, hogy nem vártak meg, mivel pont én lengettem meg előttük a lehetőséget, mint a mézesmadzagot, hogy TALÁN velük bulizom majd, de valószínűbb, hogy a csapattal megyek, de azért köszi-puszi a részvételt. Goldbergnek megígértem, ha eljön szurkolni, nem eszem meg az anyja fasírtját, de... Csuriban volt a kezem. Akkor sem adnám fel Mrs. Goldberg fasírtjait, ha cserébe bekerülnék a Football Hall of Fame-be.
Igazából kezdek elgondolkodni rajta, hogy Goldberg mostohaapjának kéne készülnöm, nem üzletembernek. Bár engem ismerve bárminek szívesebben készülnék, mint üzletembernek. Pedig baszott jól áll az öltöny.
Hééé! Hát ti meg itt hagytok? – robbanok be az andalgó kis csapatukba, hátulról, lesből támadva szorítva a hónom alá Goldberg kócos fejét, aztán adok neki egy istenes kokit. – Na mi van, pápaszem? Kontaktlencsére váltottál a hölgyek kedvéért? – Végül azért elengedem. A végén megfullad, aztán beszédet kell mondanom a temetésén. – Nem azért, de annyi esélyed volt annál a mazsorett-csajnál, akit a meccs szünetében próbáltál fűzni, mint nekem Reagennél – vigyorgok teli pofával az említettre, aki igazából meglepett azzal, hogy eljött. Hannah nagyon lelkesen jelentkezett, mikor szurkolni indultunk, de aztán muszáj volt bevállalni egy plusszműszakot, úgyhogy végül elmaradt. Azt hittem, majd Miss Leszbikus-Vagyok-Kivéve-Ha-Nem is lemondja.
A szívemre teszem a kezem, és áhítatos tekintettel nézek rá, mint egy hősszerelmes regényhős az egyik Nicholas Sparks könyvbő. – A szívem hevesebben dobbant, mikor megláttalak a lelátón... Melengetted mindenem.
Akkor is, ha egyszer úgy hallottam, mintha az ellenfél csapatnak szurkolt volna.
A tekintetem aztán Kaylee-re siklik, és a túldramatizált színpadi kifejezés helyett valódi mosoly ül a helyére. Na jó, lehet, hogy ő volt az igazi indok, amiért inkább elküldtem a többieket... Meg a tény, hogy egyszer megemlítette, hogy szerinte mennyire szomorú, amiért így elpártoltak tőlem az állítólagos barátaim, mikor szükségem lett volna rájuk. Nem rágódtam rajta hetekig, nem vagyok csaj, de valamiért megint eszembe jutott, mikor Ramirez megkérdezte, megyek-e velük ünnepelni. Elvégre enyém volt a győztes touchdown.
Tudod, tökre nem lehetett hallani, tudod, így az a pár ezer ember a lelátón elég jól tolta a bulit... De esküszöm, hogy az utolsó touchdownt neked ajánlottam – fordulok Kaylee-hez. Aztán kis gondolkozás után még hozzáteszem: – Meg anyámnak. A kedvesebbnek. De az, érted, kábé kötelező. Állítólag Jézus mindig figyel.
De azt nagyon, nagyon remélem, a gondolataimat nem szokta úgy olvasni, mint őrült barátnő a messenger üzeneteket... Főleg azután, hogy véletlen rányitottam a fürdőben. Oké, nagy dolgokat nem láttam, de...!
Föld hívja Danielt. A parkolóban állsz, és egy kocsi dudál rád.
És tényleg. A többiek már rég oldalra léptek, csak én állom el a Toyota hibrid útját.
Szép. Titeket választalak, aztán hagyjátok, hogy egy elszánt környezetvédő elgázoljon –  vetem agonizált sóhajjal a szemükre, miután túléltem a borzalmas balesetet. Még mindig a véremben pezseg a meccs utáni kábulat; és csak az, esküszöm, hogy már nem vagyok büdös, a mezcsere kötelező fürdéssel is jár, bár azért az egyetemi sportdzsekit meghagytam. – És én még fel akartam ajánlani nektek, hogy elviszlek titeket a Camaroval, és még helyszínt is választhattok a bulinak...!

creditroar, lion, roar 2075961653

Daniel S. Ramsay
Diákok
Play by :
» alexander ludwig
Kor :
24
Foglalkozás :
» egyetemista, 'jock', munkakereső
Hozzászólások száma :
45

roar, lion, roar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: roar, lion, roar   roar, lion, roar Empty

Ajánlott tartalom


roar, lion, roar Empty
Vissza az elejére Go down
 

roar, lion, roar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan-
^
ˇ