Akaratos. Ha valamit a fejembe veszek, akkor az úgy van. Nem engedek a huszonegyből, és hidd el, hogy képes vagyok kidumálni a krumplit is a földből. Vezető típus. szeretem én irányítani a dolgokat és addig küzdök, amíg elérem a célomat. Néha még az sem számít, hogy kin kell átgázolnom. Magabiztos. Általában tudom, hogy mit akarok, nehezen tudnak kibillenteni az egyensúlyomból, kivéve persze, ha a magán életemről van szó. Ott gyakran bizonytalanodok el, és van, hogy a szívemre hallgatok az eszem helyett. Naív Képes vagyok elhinni azt is, hogy az ég rózsaszín, bár jól látom, hogy az kék. Talán ez a legidegesítőbb tulajdonságom. Hogy sosem tudom, hogy kiben bízhatok. Talpraesett. Szegény család gyerekeként, nagyon hamar megtanultam önállósodni, ami azt hiszem, hogy egy részből előnyt is jelentett az életembe. Mivel az anyám éjt nappallá téve dolgozott, hogy nekem és húgaimnak mindenünk meglegyen, amit aztán az apánk elivott, így hamar a sarkamra kellett állnom. Megtanultam főzni, gondoskodtam a húgaimról és igencsak fiatalon elkezdtem dolgozni, feladva vele a tanulmányaimat is. Álmodozó. az évek alatt sikerül elég sok mindent elérnem, és szeretnék még jobban felkapaszkodni majd a ranglétrán. Talán majd egyszer lesz egy hely, ami csak az enyém lesz. Haragtartó. Könnyen megharagszok, kicsit talán néha túl sértődékeny is vagyok, és addig nem bocsájtok meg, amíg bocsánatot nem kérnek. Érzelmes. Nagyon könnyen megkedvelek embereket, de ha az érzéseimről kell beszélnem, bajban vagyok. Néha még én magam sem értem, hogy kivel milyen kapcsolatban állok, és ha a szerelmi életemről van szó, akkor sosincs elég bátorságom ahhoz, hogy rákérdezzek.

- Gyerünk srácok. Egy óra múlva jönnek a vendégek. Addig minden tökéletes kell legyen! - végig vonulva a termen, kezemmel tapsolva, szólok rá a zenészekre, akik még mindig a hangszereikkel bajlódnak. Komolyan, mint valami amatőrök. Szeretem a tökéletes munkát, és ki nem állhatom azt, amikor valaki nem veszi komolyan azt, amit csinál. Nem, nem én vagyok itt a nagy főnök, de mióta pár éve sikerült megmentenem a helyet a csődtől, azóta egy kicsit magasabb pozícióba kerültem, ami ad elég önbizalmat ahhoz, hogy kezembe vegyem az irányítást, ha szükséges. Ez pedig nem azért van, mert többnek érezném itt magam a többiektől, vagy mert el lennék szállva, hanem inkább azért, mert szeretem a munkámat. És sokakkal ellentétben én nagyon is komolyan veszem. A hely tulajdonosa pedig nem mindig van itt, hogy irányítsa az embereket, erre én vagyok megbízva. Attól még a munkámat is elvégzem, és nem ülök le és teszem fel a lábamat az asztalra, amíg mindenki más keményen dolgozik a pénzéért. A pult mögé sétálok, a kezembe veszek egy rongyot, majd törölgetni kezdem az elmosott poharakat, amiket utána a helyére pakolok. Közben a tekintetem ide oda jár a többiek között. Reagan nem messze áll tőlem, esküdni mernék, hogy épp engem figyel. Olyan, mintha valamit kérdezni szeretne és a megfelelő alkalomra vár. Ezt az érzést mindennap kelti valamelyikőjük bennem, és valahogy sejtem, hogy mire olyan kíváncsiak. Nem törődök vele, csak tovább végzem a dolgomat. Valahogy mindig azt éreztem, hogy van egy kis feszültség köztem és a lány között. És ez nem arról szól, hogy egyszer milyen csúnyán beszólt nekem, hanem valami más. Mintha féltékeny lenne azért, mert nekem sikerült egy kicsivel feljebb csúsznom a ranglétrán, pedig szinte ugyanannyi régiségünk van. ki pillantok a pult mögül, és ebben a pillanatban találkozik a tekintetem az Eliottéval. Lerakom a kezemben lévő poharat, a fülem mögé helyezek egy szemembe lógó tincset, majd rávigyorgok a fiúra, akivel abban a pillanatban találkozik a tekintetünk, de aztán ő hamar tovább is áll. Zavartan nézek körbe, majd ledobom a kezemben lévő rongyot, hogy utána mehessek. De a zene ebben a pillanatban csendül fel, én meg tudom, hogy itt is szükség lesz rám hamarosan. Megtorpanok, majd a kíváncsi szempárokra nézek, akik, mintha direkt azt lesnék, hogy most akkor a srác után megyek-e, vagy sem. Megforgatom a szemeimet, és vissza sétálok a pult mögé. Most a munkára kéne összpontosítanom.