One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 10:40 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyWayne Winston
Today at 10:12 am



Veni, vidi, vici

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:56 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyRuby Dayton
Yesterday at 11:25 pm



Tara Törpéi

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyTara Thredson
Yesterday at 11:02 pm



work out with . . .

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyThaddeus Darnell Wright
Yesterday at 10:47 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptySofia I. Basora
Yesterday at 10:37 pm



arian&ingrid - let's do something tonight

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyIngrid S. Skjeggestad
Yesterday at 9:56 pm



Samuel G. Carter

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptySamuel G. Carter
Yesterday at 9:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots

Anne Diamond, Aurora Cabot, Aveline Everhart, Chastian A. Wing, Choi Dae Won, Dylan Welsh, Elisiana Simons, Isabel Marquina, Marissa Grey, Myna Rosegold, Sofia I. Basora, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyPént. Szept. 06, 2019 11:44 am




Damian & Annie




as. Bonnie and Clyde


Valamiért elégedettséggel tölt el, amikor látom rajta, hogy a "gyűlöllek" szóval sikerült kicsit megbántani, ugyanakkor én barom, kicsit rosszul is érzem magam emiatt. Nem tehetek róla, de én nem tudok sokáig aljas lenni. Pedig ő jelenleg megérdemli, hogy fájdalmat okozzak neki, ha már olyan csúnyán átvert. Sőt. Még több gonosz megjegyzést is megérdemelne, de képtelen vagyok ennél több fájdalmat okozni. Épp elég szar lesz neki elviselni, ha rideg maradok vele, már pedig ezt tervezem csinálni.
Bocsánatot kér, ami piszkosul jól esik. Mondjuk ez a minimum, de nem gondoltam, hogy megteszi majd. Kicsit meg is enyhülök, de még időben figyelmeztetem magam, hogy nem ez volt a terv, ugyanakkor beleegyezem, hogy kezdjük elölről az egészet. Bár fogalmam sincs, hogy pontosan mit, de kíváncsi vagyok rá, hogy ki ez a férfi igazából, hogy mi volt igaz abból, amit eddig láttam belőle. Nem, mintha bármit is akarnék vele azok után kezdeni, hogy átvert, de szerintem annyit megérdemlek, hogy végre őszinte legyen velem és a beépülés szempontjából nem árt, ha el tudjuk egymást viselni.
-Tudod, ez a meló addig jó, amíg unalmas. Ha már izgi, akkor baj van. -jegyzem meg félvállról, de ettől függetlenül a félig döglött lepkék a gyomromban éledezni kezdenek, mert ez a kijelentés nekem úgy tűnt, mintha Damian izgatott lenne és inkább a meló utáni beszélgetést várná már. Már megint hülyeségeket képzelek.
-Szóval Te beépített zsaruként bármit megtehetsz, nem származik belőle bajod? -sandítok rá bujkáló mosollyal az arcomon, majd a lámpa leesését követően, már rohadtul nem ez érdekel. Igazából az se tűnne fel, ha nem válaszolna, annyira elbódít a közelsége. Az illata és az érintése teljesen megrészegít és máris arra érzek késztetést, hogy odabújjak hozzá, de gyorsan ráébredek, mik járnak a fejemben. Megrovom magam, aztán sikerül taktikát váltanom.  
-Ennél kicsit több kell ahhoz, hogy tényleg teljesen megbocsássak. -jegyzem meg az orrom alatt dünnyögve, ahogy elveszem a csípőfogót és inkább a munkámhoz látok. Furcsa mód, én is alig várom már, hogy végezzünk. Kár lenne tagadnom, hogy hiányzott, hiszen az utóbbi időben sok időt töltöttünk együtt.
Igyekszem a munkára fókuszálni, hogy ne csesszek el semmit. Teljesen belemerülök a keret bontásába, mikor váratlanul felkapcsolódnak a lámpák. Damianre lesek a kép mögül, de a válasza egy tanácstalan vállrándítás, ami baromira nem nyugtat meg.
-Basszus, lehet van ezen a szaron csendes riasztás is? -kérdezem leginkább magamtól, de mikor meghallom a felénk közeledő lépéseket, rákapcsolok a tempóra és sietve elkezdem immár kiszedni a csavarokat, amiket eddig meglazítgattam.
-Francokat. -sziszegem ingerülten, miközben a hátam mögé sandítok, de hiába próbálom a lehető leggyorsabban csinálni a műveletet, még mindig van vagy hat csavar, mikor úgy döntök, hogy igaza van Damiannek. Le kell lépnünk.
-Észre fogják venni, hogy valaki itt járt...- suttogom ingerülten, miközben a csavarhúzót a zsebembe csúsztatom, a képet meg megpróbálom visszatenni a helyére. Mi a frászt keres itt bárki is rajtunk kívül? -Ugye nem a te kezed van ebben, Damian? Így akarod megakadályozni? -pillantok rà dühösen, mert valahogy az az érzésem, hogy ő intézte így. Úgy tesz, mintha benne lenne a melóban, de rendőrként nem is hagyhatja hogy sikerüljön a dolog, szóval inkább leadta valakinek a drótot, hogy ekkor és ekkor nézzenek be ide. Logikus lenne. Ettől függetlenül az ajtó felé sietek miután minden cuccomat összeszedem és lenyomom a kilincset, ami viszont nem igazán akar úgy működni, mint reméltem. Picsába. Bezáródik, ha becsukódik. Szuper.
Féltérdre ereszkedek és a betörő készletemmel neki állok kinyitni, de a hülye is tudja, hogy necces lesz, főleg, mivel a kezeim remegnek, akár a kocsonya. Akaratlanul is a jobbra lévő takarító szertár felé kezdek lesni, mint utolsó mentsvár, de semmi kedvem oda beszorulni Damiannél. Főleg, mivel bűzlik ez az egész. Tisztának kéne lennie a terepnek...


Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  1471401822  

Annie Johnson
Törvényszegõk
Play by :
• Jennifer Lawrence •
Kor :
28
Foglalkozás :
• thief, trickster, car lover and owner of the Luna Tattoo Studio
Hozzászólások száma :
100

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyCsüt. Szept. 05, 2019 1:52 pm


annie and damian
Okay Bonnie, action!

Tudom jól, hogy csak erősen próbálkozik azzal, hogy azt mutassa, abszolút nem érdeklem. Azt még elhiszem, hogy haragszik, hiszen ez normális, átbasztam elég rendesen. Azt viszont nem tudja letagadni, hogy még mindig roppant mód érdeklem és csak igyekszik leplezni ezt. Még azt is a fejemhez vágja, hogy gyűlöl, ami valljuk be, azért nem esik olyan jól. Tudom, hogy többet járt az eszem a nőn az elmúlt hetekben, mint kellett volna, még én magam is megijedtem, de rá kellett jöjjek, hogy engednem kell egy kicsit a vágynak és az érzelmeknek.
- Így – fonom össze a karjaim magam előtt, mert nem is nagyon tudom, mit kellene mondanom erre, de megfordul a fejemben, hogy itt hagyom. Aztán végül mégis másfelé kanyarodok és azt kezdem bizonygatni neki, hogy jobb lenne elölről megpróbálni. De mit?
Végül én kezdeményezem a békülést, de meglehetősen hamar hajlik rá, ami meglep ugyan, de nagyon örülök is neki.
- Kösz – pillantok fel somolyogva az orrom alól, ugyanis tudom, hogy ezt az esélyt nem igazán szúrhatom el. Ha még egyszer belebukok, akkor nem hiszem, hogy lesz több lehetőségem bármire is. Ki kell használnom, habár még én magam sem vagyok egész biztos benne, hogy mit szeretnék. Nőt a nyakamba? Aki mellesleg kurva zűrös is? Nem gondoltam át ezt rendesen, úgy érzem. – Akkor most már csak minél hamarabb fejezzük be ezt a szar melót. Halál unalmas az egész. Semmi izgalom – forgatom meg a szemem egy apró mosollyal a szám szélén. Persze, hogy nincs, ugyanis nincs veszély. Tud erről a rendőrség, az igazi kép pedig biztonságban van. Azért nem árulom ezt el Annienek. Jobb, ha nem tudja. Az ő érdekében. Na meg persze az enyémben, mielőtt még tényleg lekapná a fejem a helyéről.
Mikor viszont megtaláljuk a képet, rá is kérdez. Nem hülye ő, tudja, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy én fütyülök.
- Hát, mondjuk úgy, hogy kevesebb bajom lehet ebből nekem, mint neked – adok választ úgy, hogy gondolja ezek után, ahogy akarja, de azt biztos nem mondom el neki, hogy csak azért nem lehet bajom, mert persze az info le van adva. Mondjuk nagy ész nem is kell hozzá, hogy erre rájöjjön. Bár az is igaz, hogy alattomos eszközökhöz folyamodok, hogy eltereljem a figyelmét, de nem vagyok képes megmaradni mellette egy helyben. Vágyom rá, hogy érintsem, hogy magamhoz vonjam és az orrom a hajába fúrhassam.
- Úgy érzed? – mosolyodom el, ahogy az arca az enyémhez ér, de nem tart sokáig a románc, hunyorogva pislogok rá, mikor az arcomba világít. – Valahogy sejtettem – dörzsölöm meg az orrnyergem, majd egy halk nyögéssel konstatálom, hogy további dolgunk van itt.
- Csípőfogó. Nicsak, az pont van a zsebemben – adom a kezébe széles vigyorral, de közben az ujjaim lágyan végig szántanak a csuklóján, aztán megemelem a képet és Annie elé tartom, hogy kiszedhesse a keretből.
Dúdolgatni kezdek, mikor Annie már majdnem egy perce a képpel foglalatoskodik, de a lámpák hirtelen felgyulladnak, ám egyelőre sehol senki. Annie felé pillantok, megrántom a vállam, hogy nekem sincs sok fogalmam arról, mi történik, de hamarosan lépteket hallok a folyosó túloldaláról. Méghozzá egyre közeledőt.
- Szerintem húzzunk inkább innen – mondom Annienek, mert hát amúgy is csak hamisítvány az egész, feleslegesen állnánk neki bujkálni, de nem igazán értem, mit keres itt ilyenkor bárki is. Tudják, hogy akció van. Vagy nem?      

Damian H. Whitman
Bûnüldözés
Play by :
Chris Evans
Kor :
37
Foglalkozás :
Nyomozó
Hozzászólások száma :
76

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyPént. Aug. 16, 2019 3:53 pm




Damian & Annie




as. Bonnie and Clyde


Örülök, amikor rám hagyja a melót és elfogadja, hogy neki most konkrétan annyi dolga van, hogy betolatott a kapun, meg esetleg az, hogy figyel, nehogy valami gond legyen. Jobb is, ha lekötöm magam a melóval, mert félő, hogy másképp nem tudnám megállni, hogy felképeljem, amiért próbál jó kedvűen kommunikálni velem. Nem gondolja, hogy még mindig pikkelek rá?
-Ennek örülök. Legalább ebben egyetértünk.- villantok rà egy erőltetett mosolyt, majd tovább foglalatoskodok a dolgommal. Na nem, mintha tudnék csak arra koncentrálni, hiszen a jelenléte mindenképpen elvonja valamennyire a figyelmemet. Túlságosan is.
-Én sem értem, miért töröd magad... - morgom válaszul halkan, de végül csak addig magyaráz, míg el nem éri, hogy felhúzzam magam. Olyasmit vágok a képébe, ami szemmel láthatóan rosszul esik neki, én pedig nagyon jól tudom, hogy egyáltalán nem igaz. Nem gyűlölöm, csak haragszok rá. A kettő nem ugyanaz, ettől függetlenül azonban jól esik bántani, ha mást nem, legalább szavakkal, mert hanyatt nem esik a lökésemtől, mint ahogy reméltem. Kár. Legalább röhögtem volna egy jót. -Hàt igen. Így állunk.- vágom oda dühösen, de a következő szavai hallatán muszáj vagyok rápillantani, mert egyrészt nem hiszem el, hogy ezt mondja, másrészt pedig elgondolkodtat a felvetése. Kezdjük elölről? Inkább, csak sóhajtok egyet, majd megcsóválom a fejem és a dolgomra próbálok újfent koncentrálni.
Ő azonban megint olyasmit mond, ami megzavar, miután vázolom, hogy is szokott lenni ez az egész barátok között. Akaratlanul is elönt a forróság és a szívem hevesebben kezd verni, mert neki már ennyi is elég, hogy megenyhüljön, az agyam azonban figyelmeztet, hogy ez megint csak valami hazugság lehet tőle. Nem csak barátként közelített. Ez mondjuk végig érezhető volt, mert kölcsönösen flörtöltünk egymással, de honnan tudhatnám, hogy hol a határ a szerepe és a valódi tettei között?
Nagyot nyelek, mikor elveszi tőlem az egyik szerszámot és bocsánatot kér. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól, mint ahogy attól is megint össze-vissza zakatol a szívem, mikor azt mondja, hogy neki nem csak ennyi kell. Többet akar. Én is. Baromira vonzó számomra még mindig, akár zsaru, akár nem, de akkor is bizalmatlan vagyok vele szemben. Ettől függetlenül beadom végül a derekam és egy hatalmas sóhajt követően bólintok egyet.
-Rendben, legyen. Beszéljünk. Hátha sikerül megismernem a zsarut.- pillantok rá reménykedve és nagyon bízom abban, hogy most nem az orromnál fogva vezet. De őszintén, mi bajom lehet? Megiszunk valahol egy sört és ennyi, közben alkalma lesz elmesélni, hogy ki is ő igazán.
Ahogy bejutunk az épületbe, célirányosan a festmény felé veszem az irányt, melyet Damian is felismer. Megállok a kép előtt és még mielőtt hülyeséget csinálnánk, előbb ellenőrzöm, nincs-e külön riasztó arra is szerelve, vagy bármi, ami bajba keverne minket.
-Igen, ő az. -nézem meg magamnak alaposabban a gyors ellenőrzés után, majd Damianre sandítok. -Te. Neked nem lehet abból bajod, ha részt veszel ilyesmiben? Vagy beépülve bármit megtehetsz? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, de ekkor elejti a lámpát, minek köszönhetően tök sötét lesz. Mozdulatlanul állok tovább azt várva, hogy felvegye a lámpát és ismét fénnyel szolgáljon, de ehelyett megérzem kezét a hátamon, amitől azonnal kellemes bizsergés suhan rajtam végig. Lehunyom a szemem - végtére is tök mindegy, mert amúgy se latok- és csak arra fókuszálok, miféle érzelmeket varázsol elő belőlem egyetlen érintése és a közelsége. -Szóval, most meg már próbálsz hízelegni? - duruzsolom halkan, miközben arcom finoman a borostájához simul, ajkam pedig éppen csak érinti a fülcimpáját. Az illata beférkőzik az elmémbe és azonnal megrohannak az emlékek arról, ami az irodájában történt. Miért tud ilyen könnyen elbűvölni?
-Ilyen könnyen nem úszod meg, nyomozókám. -duruzsolok tovább, szemtelen mosollyal az arcomon, majd finoman eltolom magamtól és a zsebembe nyúlok a saját lámpámért, hogy aztán az arcába világítsak vele. -Végezzük el a melót, hogy minél előbb eltűnhessünk innen.- közlöm rezzenéstelen arccal, de valójában a szívem zakatol és tök másfelé járnak a gondolataim, nem pedig a festmény körül. -A keret rögzítve van. Kell egy csípőfogó... -világítok ismét a festmény felé és próbálok ismét a melóra figyelni inkább, mint sem a túlságosan közel álló Damianre.


Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  1471401822  

Annie Johnson
Törvényszegõk
Play by :
• Jennifer Lawrence •
Kor :
28
Foglalkozás :
• thief, trickster, car lover and owner of the Luna Tattoo Studio
Hozzászólások száma :
100

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyPént. Aug. 16, 2019 4:57 am


annie and damian
Okay Bonnie, action!

Cseppet viccesnek tartom, ahogy kvázi levegőnek néz és kiadja az utasításait, de persze, megértem, hogy egy kicsit most pipa rám. Mindenesetre időt spórolnánk magunknak, ha ezt most átugornánk és végre újra szóba állna velem, mint régen, de valahogy az a megérzésem, hogy kicsit még talán élvezi is ezt a helyzetet.
- Nem-nem, csináld csak, neked biztos, hogy jobban megy – imponálok neki egy kicsit tiltakozva. Volt már rá alkalom, hogy ilyesmit kellett tennem, de nem baj, csinálja csak ő, egyébként is tetszik, ahogy teszi a dolgát. Nem mellesleg meglehetősen jól. Szemlélődöm kicsit, miután betolattam a kocsival.
Természetesen ignorálja a kérdésemet.
- Jól van. Játsszuk ezt. Jó játék lesz. Tulajdonképpen élvezem is egy kicsit, hogy nem csicseregsz folyton, mindenféle bolondságot, szóval nem is tudom, miért töröm magam – ered meg végül az én nyelvem. Próbálom egy kicsit talán provokálni, hátha attól majd kinyitja a száját végre.
Persze az várható volt, hogy arra majd fog reagálni, ha azt mondom neki, hogy vegye kicsit lazábbra, mert zsaru vagyok. A kérdésére bólintok. Ahogy folytatja, azért az nem esik olyan jól. Gyűlölne? Hm.
- Szóval gyűlölsz. Jól van, legalább tudom, hányadán állunk – jegyzem meg, miután lökött rajtam egyet és a jobb kezem ujjain éppen megtámaszkodom, mielőtt borulnék. Ezután felállok és utána megyek az ajtóig. Tulajdonképp nem is tudom, hogy minek vagyok én itt, olyan profin csinál mindent. Persze tudom, hogy kell fedezni, csak na.- És mi lenne, ha elölről kezdenénk? Ha most már így próbálnál megismerni, a la zsaru? – érdeklődöm, miközben körbepillantok, de a terep természetesen nagyon is tiszta.
A barátos megjegyzésére azért egy szemtelen félmosoly is odakúszik az arcomra. Barátként. Azt sem igazán értem, hogy miért áltatja magát és miért mondja el még hatszázszor, hogy soha többet nem ismétlődhet majd meg, ami köztünk történt. Mintha az olyan ördögtől való dolog lenne, miközben nagyon jól tudom, hogy élvezte és biztos, hogy gondolt is rá azóta, nem is egyszer, ahogyan én is. És próbáltam is elérni. Nem azért, hogy újabb strigulát szerezzek, ahogy ő gondolja, csak találkozni akartam vele, hogy ezúttal már nyugodtabb körülmények között tudjunk beszélni, de hát tudomást sem vett rólam.
- Ki mondta, hogy barátként közelítettem egyáltalán? – Értem ezzel azt, hogy sosem ez volt a célom, mellőzve a tényt, hogy a fő indíttatásom a rendőrség miatt volt, ettől függetlenül hamar felkeltette az érdeklődésem, mint nő. És mostanra rájöttem, hogy nem feltétlen csak a szex kellene tőle.
Elveszem tőle az egyik szerszámot, amikor már nincs rá szüksége az ajtó nyitásához, majd mélyet sóhajtok a monológjára.
- Ha megbántottalak, akkor sajnálom, oké? – nyögöm ki, bár eddig is világos volt, hogy megbántottam. Bárki megbántódott volna, ha kiderül, hogy hazudtam neki, de arra sem ad esélyt, hogy jóvá tegyem. – De nekem nem csak ennyi kell, Annie – mondom most már tényleg le sem szarva, hogy érzelgek vagy sem. – A meló után gyere el hozzám egy sörre. Vagy nem is kell hozzám feljönni, mielőtt még azt gondolnád, hátsószándékaim lennének. Csak beszéljünk – próbálom meggyőzni. Tudtam, hogy nem lesz ez egy egyszerű menet, de azért akarok adni neki egy sanszot.
Ahogy nyílik az ajtó, előveszem a zsebemből az elemlámpát, majd körbe is világítok, a két festmény után kutatva, amit keresünk. Megállítom a fényt egy felett, majd Anniere nézek.
- Ez lenne az? – kérdezem tőle, mert ha jól rémlik, ez volt az, de felőlem akár bármi lehetne a képen, annyira értek ezekhez.
Túl gyorsak vagyunk, annyira gördülékenyen megy minden, hogy egy hirtelen vezérelt ötlettel kiejtem a kezemből a zseblámpát, ami a földet éréskor el is sötétül.
- Hopsz – mondok ennyit halkan, majd mint aki nem tudja, merre van Annie, tapogatózni kezd, míg nem elé érve végig nem zongorázom a gerince mentén és húzom egy kicsit közelebb magamhoz a derekánál fogva, feltéve, ha nem ellenkezik. – Azt tudom, hogy én szexi pandúr vagyok, de hogy te még annál is szexibb rabló, az egészen biztos – hajolok közelebb hozzá kicsit egy félmosollyal az arcomon, amit persze nem láthat. Az érzékeim rögtön felerősödnek így, hogy csak egy minimális fény szűrődik be a kinti fénycsóvából. A közelségére jóleső bizsergés költözik a bőröm alá és nagy a késztetés, hogy megcsókoljam, de most mégse teszem meg… mielőtt még szó érné a ház elejét.    

Damian H. Whitman
Bûnüldözés
Play by :
Chris Evans
Kor :
37
Foglalkozás :
Nyomozó
Hozzászólások száma :
76

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptySzomb. Aug. 10, 2019 3:07 pm




Damian & Annie




as. Bonnie and Clyde



Tökéletesen hallom, ahogy Damian köszön magának és még kedélyesen érdeklődik is az állapota felől, a célzást pedig értem, hogy ő most azt fájlalja, hogy még csak nem is köszöntem, de nem bájcsevegni jöttünk és még mindig szem előtt kell tartanom, hogy ő egy zsaru.
Csak arra koncentrálok, hogy minél előbb végezzünk és eltűnhessek Damian közeléből, mert rohadt nagy a kísértés. Azóta se tudok másra gondolni, csak arra, ami az irodájában történt. Annyira szenvedélyes és intenzív volt az egész... soha nem volt még részem ilyesmiben, és ez a felismerés letaglózott.
Amikor főnökasszonynak szólít, már nem bírok nem mosolyogni, de igyekszem ezt úgy csinálni, hogy ne lássa. A francba már, hogy annak ellenére, hogy próbálok rideg lenni, más se jár a fejemben, mint az, hogy odamegyek hozzá és egy hasonló csókot gyűjtök be tőle, mint amit akkor kaptam. De nem. Zsaru. Átverhet. Nem bízhatok meg benne és kész, mert hatalmas pofára esés lehet belőle.
-Vedd is megtiszteltetésnek. Vagy inkább a riasztót szeretnéd kiiktatni?- vágom oda ridegen, miközben igyekszem még csak felé se pillantani és minden figyelmemet a riasztónak szentelni. Minél előbb meg kell csinálnunk ezt a melót, hogy minél előbb megszabadulhassak tőle. Nem akarok arról beszélni, ami történt köztünk, nem akarok jópofizni és nem akarom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.
Körülbelül két percig nyugodt vagyok, amíg betolat a kocsival, de amint megérzem - mert esküszöm, érzem, nem pedig hallom-, hogy megáll mögöttem, megint feszültté válok és ezen az se segít, amit mond. Igyekszem nem reagálni, hagy főljön csak a levében, de végül leguggol mellém, minek köszönhetően megérzem az illatát és megborzongok. A rohadt életbe már.
A riasztót ettől függetlenül sikerül gond nélkül kiiktatnom, az elismerése hallatán pedig, csak vállat vonok, de mikor megböki az oldalamat, már nem bírom levegőnek nézni. Felé fordulok és értetlenül pislogok rá, miközben hallgatom, mikor pedig megjelenik az arcán az a sunyi mosoly, gondolkodás nélkül lökök rajta egy erőteljeset a vállánál fogva, annak reményében, hogy hanyatt vágódik.
-Normális vagy, Damian? Mosolyogjak? Tényleg? Érezzem magam biztonságban, mert zsaru vagy? -förmedek rá, miközben a tabletet visszacsúsztatom a táskámba, és inkább a zárral kezdek foglalatoskodni. -Gyűlöllek, érted? Nem tudok veled jópofizni, mikor tudom jól, hogy zsaru vagy. Épp ez a baj. Nem az vagy, akinek megismertelek. Igazság szerint, fogalmam sincs, hogy ki vagy, hogy mikor nem hazudtál épp. - sziszegem az ajtó bütykölése közben egy pillantásra se méltatva, végül, ahogy kattan a zár, dühösen rá pillanatok még mindig ott térdelve az ajtó előtt. - Nem tudlak barátként kezelni, mert a barátait az ember általában ismeri. Téged viszont nem ismerlek. -nem beszélve arról, hogy nem éppen azon igyekeztem eddig, hogy a barátja legyek. Annál több szerettem volna lenni, de ezek után nem tudnék megbízni benne. -Megbántottál, úgyhogy ne várd tőlem, hogy itt jópofizzak veled, mert nem tudok és nem is akarok. Ahogy belebonyolódni se akarok még jobban abba, ami kezdett kialakulni köztünk. Én rabló vagyok, te pedig pandúr és pont. Véghez visszük, amiben megegyeztünk és ennyi. -szögezem le a lényeget, majd felállok és kinyitom az ajtót, hogy elindulhassak végre befelé és elvegezzem a melót, amiért jöttünk.




Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  1471401822  

Annie Johnson
Törvényszegõk
Play by :
• Jennifer Lawrence •
Kor :
28
Foglalkozás :
• thief, trickster, car lover and owner of the Luna Tattoo Studio
Hozzászólások száma :
100

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyPént. Aug. 09, 2019 4:12 am


annie and damian
Okay Bonnie, action!

Rendben. Annie egy hete ignorál. Végtére is, ez abszolút várható volt. Ahogy az is várható, hogy ha majd újra beadja a derekát legalább arra, hogy összefusson velem, akkor majd újból le kell futnom a köröket, hiszen megmondta: többé nem fog előfordulni. Csak, hogy tudjam. Ó istenem, néha komolyan nehéz megértenem a női lélek miértjeit. Most jobb neki, hogy forgolódik éjszakánként? Mert biztos, hogy nem alszik nyugodtan, ahogy én sem. És erre rá kellett döbbennem az utóbbi egy hétben. Már-már azon agyaltam, hogy mi van, ha valami hülyeséget csinált? A helyzet az, hogy ha nagyon akartam volna, úgyis rábukkantam volna, de nem akartam a nyomában lenni folyton. Rendben van ez így, ha van egy kis nyugta tőlem és fel tudja dolgozni a tényeket, miszerint nem az vagyok, akinek eddig hitt.
Na, de most kénytelen lesz eltekinteni mindentől, ugyanis ez az idióta Stone ránk bízott egy melót. Tulajdonképpen az a nagy helyzet, hogy a semmiért megyünk, de ezt ő nem tudja. A képet, amit el kellene lopnunk, ma délután a felettesem kicseréltette egy másolatra, közölve velem, hogy egyébként kurva nagy hülye vagyok, minek viszem végig a balhét ha már jó pár nevünk van? Nem akarok még megállni, mert szükségem van még egy-kettőre, mellesleg pedig Anniet sem akarom a szarban hagyni és még túl korai ahhoz, hogy ne így legyen.
A megbeszélt időpontra persze oda is megyek egy kicsit korábban, majd mikor Annie megérkezik és közeledik a sötétben, hunyorogva, zsebre tett kézzel várok rá, míg odaér, de meg sem áll mellettem.
- Neked is szép estét – tárom szét a karomat, majd megfordulok és utána pillantok, majd elismerően végignézem, ahogy átpattan a kerítésen. – És, hogy vagy Damian? Kösz, jól vagyok, és te? – játszom le magammal a párbeszédet, majd utána megyek és én is átmászok a kerítésen és továbbra is csak figyelem, amit csinál.
Egy kicsit tetszik, hogy dirigál itt össze-vissza, de csak kapkodom a fejem, olyan gyorsan történik minden. Arra mondjuk rájöttem, hogy még mindig kibaszottul neheztel rám, ami tudom, hogy nem lesz egyszerű menet és őszintén szólva, már előre unom egy kicsit a dolgot, csak az a helyzet, hogy itt a napokban rá kellett jönnöm, hogy azért kicsit hiányzik a társasága. Ami még engem is meglepett.
- Igenis, főnök asszony. Ezt a megtisztelő feladatkört! – megyek a kapu felé, és ki is nyitom, majd elmegyek a kocsiért és betolatok vele az udvarba.
- Értékelem, hogy ennyire precízen és gyorsan akarod végezni a feladatot, de megkérdezhetem, hogy mikor szándékozol kommunikálni velem? – teszem zsebre a kezem és halál nyugodtan ácsorgok ott mellette, miközben még mindig a riasztóval babrál. Nyilván csak azért vagyok ilyen rohadt nyugodt, mert tudom, hogy lebukni nem igazán fogunk tudni, mellesleg az igazi festmény biztonságban van, szóval… de mindegy, ezt nem kell tudnia.
Végül leguggolok mellé és figyelem, ahogy a kütyüvel babrál, ami komolyan mondom, tök szívmelengető. Szexi inkább. Egy apró csippanás jelzi, hogy a riasztó sikeresen ki lett iktatva, amire elismerően bólintok.
- Wow! Jó vagy – mosolyodom el, majd oldalba bököm egy aprót. – Megettél valami mérges gombát? Mosolyogj egy kicsit, Annie az istenért. Biztonságban vagy… egy zsaru van melletted, vedd egy kicsit lazábbra a dolgot – kúszik a szám szemtelen vigyorra. Nem hiszem el ezt az egész jelenetet, ami itt történik most velünk. Annyira abszurd, hogy már vicces.

Damian H. Whitman
Bûnüldözés
Play by :
Chris Evans
Kor :
37
Foglalkozás :
Nyomozó
Hozzászólások száma :
76

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  EmptyCsüt. Júl. 25, 2019 2:38 pm




Damian & Annie




as. Bonnie and Clyde



Nem mondhatnám, hogy nyugodtabban alszok, mióta kiderült, hogy Damian valójában egy zsaru, akinek én naiv picsa totál bedőltem. Elejétől kezdve arra utazott, hogy valahogy beszervezzem Stonehoz, egészen attól a naptól kezdve, hogy rám cuppant a verseny után. Rohadtul nem vagyok büszke magamra és, ha Stone erről tudna tudom, hogy az első mondatai egyike az lenne, hogy mekkorát csalódott az ítélőképességemben. Ami azt illeti, én is.
Ettől függetlenül az alku, az alku. Megegyeztem Vele, hogy nem árulom el, cserébe pedig ő majd megpróbál kihúzni a szarból, de minél többet jut ez eszembe, annál inkább biztos vagyok benne, hogy a végén úgyis én húzom majd a rövidebbet.
Annak ellenére, hogy Damian futólag említette, hogy ne szorítsam ki az életemből, már egy hete kerülöm. Ha hív, nem reagálok és, ha lehet, minél többször tartózkodom olyan helyen, ahol tuti nem talál meg, aztán max egy SMS-t dobok neki, hogy "Bocs, nem értem rá" vagy ilyesmi és ezt nem azért csinálom, mert zsaru, hanem, mert ennek ellenére még mindig kibaszottul bejön. Azok után pedig, ami az irodájában történt, ez csak még inkább igaz. Sokszor eltöprengek rajta, hogy vajon hogy alakultak volna köztünk a dolgok, ha nem így találkozunk, de őszintén szólva fogalmam sincs.
Most viszont kénytelen leszek mindezt félre tenni, mert együtt kell dolgoznom vele. Stone ránk bízott egy melót. Kettőnkre, hiszen ő még mindig azt tudja, hogy Damian mennyire megbízható, milyen profi és, hogy majd én kezeskedem érte, hiszen amikor rávettem, hogy vegye be a bulikba, ilyesmi mondatok hagyták el a számat. Ahogy mindez eszembe jut, az előttem lévő ülésre csapok - ja, ugyanis buszozok, hogy a kocsim véletlenül se kerüljön kétes ügy közelébe-, majd egy pillanatra lehunyom a szemem és nagyot sóhajtok. Hogy lehettem ilyen hülye? Hogy bízzak meg benne ezek után? Mondjuk, ha ártani akart volna nekem, nem adta volna ide azt a stukkert és már rég alulról szagolnám az Ibolyát, de akkor is. Világ életemben úgy gondoltam, hogy a zsarukra nem lehet megbízni, erre épp most készülök az egyikkel betörni egy magán galériába valami baromságért, amiért egyesek képesek milliókat fizetni. Ilyenkor mondjuk nem is érzem magam idiótának.
Ahogy immár gyalogosan megállok a küldött címmel átellenben a járdán, nagyot nyelek és próbálok uralkodni a tenisz labda méretűre zsugorodott gyomromon. Azóta az "incidens" óta nem találkoztam vele, úgyhogy most rohadt izgi lesz a szemébe néznem, nem beszélve az alap izgatottságról, ami minden meló előtt elönt. Nem is tudom, képes leszek-e rá, nem beszélve arról, hogy majd Stone előtt, ha végeztünk a melóval, lazának és természetesnek kéne majd tűnnöm. ~Gyerünk Annie! Még tudod csinálni! ~
Annak az időnek már vége, amikor szívesen beszélgettem vele, így a címet is SMS-ben küldtem el, hogy hánykor és hol találkozzunk. Nem buta pasas, szóval biztosan érti, miért nem hívtam fel és miért nem akarok beszélni vele. Mostantól a melóra kell koncentrálnunk és ennyi, mert megfogadtam, hogy semmi egyéb nem lesz. Egyszerűen nem lehet és kész, mert úgyse lenne semmi értelme.
Ahogy odasétálok, feszült vagyok, rideg és kimért, még akkor is, ha amúgy minden erőmmel próbálok laza lenni. Hogy a francba nem sikerül? Máskor egy egész estés előadásra képes vagyok, most meg végem van. A tény, hogy Damian zsaru, teljesen kizökkentett... kb mindenből, ahogy az is, hogy a múltkor történtek után látnom kell. Pedig, baromira csodás volt a maga fura módján az, ahogy egymásnak estünk és valami mélyen legbelül azt sugdossa a fülembe, hogy több vagyok neki, mint meló, de az sztem a naiv énem lehet, így általában inkább elkussoltatom. Nem jelentek én neki semmit. Meló vagyok és kész, némi plusszal.
-Mehetünk? -kérdezem ahogy odaérek mellé szándékosan felé se pillantva, és a választ sem várom meg - mert ugyan, miért ne mehetnénk? -csak mellette elhaladva tovább sétálok az épület oldalánál lévő kerítéshez és pár mozdulattal át is mászok rajta. A hátsó ajtó felé veszem az irányt, ahol minden bizonnyal a riasztórendszer kezelőfelülete van, mellyel már könnyedén ki tudom iktatni az egészet, onnan pedig már nincs más dolgunk, mint beállni a hátsó udvarra, ha a kapu kinyílt utána pedig pakolni, ha bejutottunk. Tök egyszerű, nem?
-Nyisd a kaput és gyere be a kocsival, addig én kinyitom az ajtót. -vágom oda talán kissé túl parancsoló hangnemben, de számomra egyértelmű, hogy én vagyok a főnök, mivel nekem van is tapasztalatom. Egy rövid pillantás Damianre vetett pillantás után elő veszem a készletemet, ami akár manikűrös cucc is lehetne, de nem az. Álkulcs van benne és a többi szükséges holmi, a tablettel együtt, amivel a riasztót megbuherálhatom.


Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  1471401822  

Annie Johnson
Törvényszegõk
Play by :
• Jennifer Lawrence •
Kor :
28
Foglalkozás :
• thief, trickster, car lover and owner of the Luna Tattoo Studio
Hozzászólások száma :
100

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde    Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty

Ajánlott tartalom


Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde  Empty
Vissza az elejére Go down
 

Damian & Annie ~ It's like a fuckin' chapter from Bonnie and Clyde

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn :: Múzeumok, színházak, műemlékek-
^
ˇ